Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-26 / 148. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚNIUS 26. fl munkaerőpiac meglepetései Talán meglepő: kilenc városunkéban és nyolc községünkben olyan foglalkoztatási gondok vannak, amelyek enyhítése központi beavatkozást igényel. E településeken ugyanis a 'helyi pénzforrások már nem elégségesek az új munkahelyek létesítésére, de arra sein, hogy az úgynevezett vonzáskörzetek munkavállalási lehetőségeit bővítsék, a munkahelyet keresők számával arányosan. Talán az is meglepő, hogy bizonyos foglalkozási körökben változatlanul könnyű, más esetekben egyre nehezebb az elhelyezkedés; hogy bizonyos földrajzi körzetekben a munkáltatók egyre igényesebben válogatnak a felvételre ajánlkozók között, másutt meg — a régi időkhöz hasonlóan — szinte válogatás nélkül vesznek fel mindenkit S talán a legmeglepőbb; Magyarországon jelenleg körülbelül 2—3000 a munkanélküliek száma, mert őket a vállalatok és szövetkezetek — miután bepillantottak a gyakori munkabelyvéltozta- tás miatt túlságosan is tarka munkakönyvükbe — egyszerűen nem hajlandók alkalmazni S talán a leges-leg- meglepőíbb, hogy a közvéleménynek meg kell barátkoznia egy új fogalommal: „strük túra 1 i s munkaerőfe- szültség”: vagy — és másképpen. fogalmazva — meg kell barátkoznia bizonyos régiókban, bizonyos szakmákban, s legfőképpen a szakma- nélküliség esetében bizonyos elhelyezkedési gondokkal. És mert ezt egyre több helyen és egyre többen érzik, az érintettek pensze visszakérdeznek; akkor mos t hogy van, ez? Feladtuk a teljes foglalkoztatás elvének gyakorlati megvalósítását és tartósítását? Nem. Erről szó sincs! Egyszerűen csak az történik — első és apró lépésekkel közelítve —, hogy a vállalatok végre-valahára olyan gazdálkodási körülmények-felté- telek közé'kerültek, amelyek közepette számukra nagyon is megfontolandó, hogy hány és milyen emibert foglalkoztatnak; hogy mennyi és milyen minőségű munkaerővel bővítik a meglévő létszámukat — ha egyáltalán elszánják magukat a létsaámgyara- pítósra. Még közelebbről vizsgálva a jelenséget: a munkaerő iránti igény általában is valamelyest mérséklődött, de amennyire változatlanul jellemző. úgy inkább a szakképzett, a kvalifikált munkavállalókra korlátozódik. Viszont sokkal inkább a tanulatlan, a szakképzetlen emberek kínálják magúkat. A statisztika nyelvén fogalmazva: a munkaadók, a betöltetlen fizikai munkahelyek majdnem felére szakmunkásokat — többnyire magasan kvalifikált szakembereket — várnak, ugyanakkor a munkahelyet keresőknek mindössze csak 20 százaléka a szakmunkás. A többiek szakmailag tökéletesen képzetlenek, sőt meglehetősen alacsony iskolázottságú- ak. Ráadásul; a munkáltatók közül egyre többen már a szakmunkásak közül ás válogatnak, mondván: számukra e kvalifikált réteg közül sem felel meg akárki. Vagy azért nem. mart frissen - végzett fiatalról van szó (s a vállalatok között egyre többen bizalmatlanok a sok szempontból is problematikus szakmunkásképzés iránt), vagy mert a régebben végzett és gyakorlottabb szakmunkások között is sokan elhanyagolták tudásuk „karbantartását”, felfrissítését, az időnként nélkülözhetetlen szakmai továbbképzést. A másik jellemző jelenség: egyre kevesebben vállalják a több műszakos munkarendet, a nehéz fizikai munkát, a kedvezőtlen munkakörülményeket Következésképpen egyre többen vannak, akik egy műszakban és viszonylag könnyű-kedvező munkakörülmények között dolgoznának, ám az ipari munkahelyek jórésze, fájdlalolm, ilyen munkakörülményeket nem kínálhat. Ez is egyfajta. s úgymond „strukturális” feszültség Az utóbb említett réteg számára maradna — s elvileg minden lehető módon szorgalmazandó is — a bedolgozói munka, illetve a részmunkaidőben történő foglalkoztatás. Nálunk egyik sem megy igazából. A bedolgozók iránti munkáltatói igény egyre csökken — s ennek okai nemcsak az általánosan érvényes gazdasági szabályozókban, de a munkahelyekre jellemző szervezői tehetetlenségben is keresendők —. a részmunka i dobén történő foglalkoztatás pedig szinte említésre sem méltó. Furcsa kettősség jellemzi tehát a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet: egyfelől változatlanul érvényesül a teljes foglalkoztatás (lehetősége), másfelől — és gyakorlatilag — bizonyos elhelyezkedési gondokkal kell egyre inkább szembenézni. E gondok részben visszavezethetők a korábbi évek foglalkoztatási gyakorlatával elkényelmesí- tett munkavállalói magatartásra, másrészt pedig meg- kérdőjelezhetők a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos állami intézkedések és szabályozásbeli ösztönzők. És persze megkérdőjelezhető az a vállálati magatartás is, amely változatlanul elutasítja az oly’ annyira kívánatos munkaerő-átcsoportosítást, az ezzel együtt járó — mert szügy ben nélkülözhetetlen — átképzési gyakorlatot. És nem utolsósorban megkérdőjelezhető az az oktatási és szakképzési rendszer is, amely önmagában is oka a foglalkoztatási helyzetet újabban jellemző strukturális feszültségeiknek, s amelynek nemcsak kritikája, de továbbfejlesztési lehetősége — követelménye is megfogalmazódik a parlament legutóbbi ülésszakán elfogadott oktatási törvényben. Mindez persze együttesen is kevés a jelenkori foglalkoztatást egyre inkább jellemző strukturális feszültségek tornpításáhtoz. Kevés akkor, ha a munkavállalók nem hajlandók tudomásul venni, hogy az egyszer megszerzett munkahely nem jelent örökös jogot a szóban forgó munkakör betöltéséhez; kevés akkor ha valaki minden körültekintés nélkül választ magának induló szakmát és pályát, s képtelen a néhány év múltán — esetleg — szükségszerű pályakorrekcióra. S kevés akkor, ha valaki azt hiszi, hogy az egyszer megszerzett — és bármilyen rangú bizonyítvánnyal, oklevéllel fémjelzett — tudásával munkásélete végéig elboldogulhat. Hogy társadalmunkban ne adódjanak strukturális foglalkoztatási feszültségek, az nemcsak a központi szabályozók, nemcsak a költségvetés által vállalt anyagi áldozatok, hanem az egyéni belátások és a személyes törekvések függvénye is. V. cs. A sportot, a mozgást soha nem szabad abbahagyni Egy lány a szolnoki pólósok közül Dunai Kovács Gabriella a szolnoki női vízilabdacsapat oszlopos tagja. — Mikor kezdődött a sport az életében? — Óvodás koromban tanultam meg úszni Szolnokon, a Damjanich uszodában, a jó mozgású gyerekeket leigazolta az egyesület. Hatéves korom óta úsztam; az alapozó időszakban napi 10—12 kilométereket, általában 5—6 kilométert, az érettségi előtt kevesebbet. Mit jelent a sport az életemben? A kikapcsolódást, az egészséget, a fogyókúrát. Néha futok, kerékpározok. Most az olimpiai ötpróbát szeretném teljesíteni. A túrázás és a kerékpározás már sikerült, Egyelőre úgy érzem, egész életemben sportolni fogok, ha többe't nem, heti 1—2 órát. — Ha fölkínálnának önnek egy edzői, sportszervezői állást, amit az orvosi hivatása mellett el tudna látni, elvállalná-e? — Nem hiszem. Nehéz dolog, mert nem mindig azt csinálja az edző, amit legjobban szeretne. Az egyesület vezetősége szigorúan megszabja a teendpket, néha korlátokat állítanak. Persze az edző, a sportvezető nagynehezen így is megvalósíthatja az elképzeléseit. — Milyenek az adottságai, a lehetőségei a szolnoki női pólónak? — Heti öt edzést tartunk, de sokszor más csapattal, mondjuk az ifivel, vagy a serdülővel együtt tréningezünk. Az edzőnk, Hasznos István, sokmindent megtesz értünk, de a vízfelületet ő egyedül nem nagyobbíthatja meg. Ha meg történetesen hely lenne, akkor edzőpartner nincs, egy igazi kétkapus edzés ritkán jön össze. Tavaly ötödikek lettünk hat csapat közül, csak Egert tudtuk legyőzni. Ebben az idényben már hét fordulót lejátszottunk, mi nem vezetjük, hogy állunk a bajnokságban, az újság meg nem írja. — Mi a véleménye a hazai sportélet tisztaságáról? — Csak a női pólóról beszélhetek, nálunk egyelőre tiszta. Jó játék, sokkal változatosabb, mint az úszás. Igaz fárasztó egy meccs, de kibírjuk. Tizenkét évi úszás megalapozta az állóképességet. — Ha sikerül a felvételije, akkor ősztől a Szegedi Orvostudományi Egyetem hallgatója. Egyetemi évei alatt is folytatni szeretné a vízilabdát? — Ha a tanulás mellett lesz rá módom, akkor természetesen igen. A társaságot, a versenyek légkörét imádom. Érdemes. Egri Sándor ■uxj*- iiuuM.; fcM. A Kheopsz piramis A Magyar Televízió víz alatti forgatócsoportjának tagjaiként hét hetet töltöttek Egyiptomban, a Vörös-tengeren az MHSZ —Kötivizig szolnoki könnyűbúvárai. Vámosi Antal, és Papp Zoltán. Az utazásról maradt emlékek közül válogatott emlékképeket Kőhi- di Imre. No photo! A fotózást nem szívesen veszik az egyiptomiak Cg, 'jatomi emlék Deszkakészités a hurghadai hajóépítőknél Már egy 8—18 éves kisfiúnak is akad munka a hajógyárban A rekkenő melegben jólesik a vízipipa füstje Halászportré Hazatérő halászok, hajnal felé
