Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-29 / 124. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁJUS 29. A törvényes úton szerzett jövedelem A panaszt elutasítják Vita egy pavilonsor épitése körül Május elején negyven aláírással panaszos levél érkezett a megyei tanács titkárságára, dr. Kuti György vb-titkár címére. A szolnoki Ságvári körút 41, 43 és 45-ös számú lakóházaiban élők írták alá. Panaszt jelentettek be a városi tanács műszaki osztályának intézkedése ellen. A panasz oka: a műszaki osztály pavilonsor építésére adott engedélyt a Hu- bay Ferenc utca eddig beépítetlen, fás kis ligetének egy részére. A környék lakói a pavilonsor — a butikok — ellen szólaltaik föl. A Társadalombiztosítási Igazgatóság és az orvosi rendelő közötti telek beépítése véleményük szerint az érintett bérházak lakóit károsítja: elveszi a zöld területet az ott lakó gyerekektől, noha más terület, játszótér nincs a közelben. Hátrányos az építkezés azért is, mert az igazgatóság dolgozói sok éve társadalmi munkában parkosították ezt a területet, fát, díszbokrokat gondoznak ott. Végül kifogásolják a a butikok építésének engedélyezését, mivel a környéken. kétszáz méteres körzetiben két nagyáruház, két kisáruház, több ABC, divatárubolt, stb. várja a vásárlókat. A lakosság összes pénzbevétele 1984 októberében negyvenöt milliárd forintot ért el. Mire elég ez a pénz és mire nem? Bizonyosak lehetünk benne, hogy kevésre és sokra egyaránt elég. Kevésre, ha az egyének, a családok igényeit tekintjük mércének. Sokra, ha a valódi szükségletekkel számolunk. Megtorpanás nélkül Ami tény: egyetlen területe van a legutóbbi években a beruházásoknak, bármilyen szempontok alapján nézzük is, ahol töretlen a gyarapodás, nincs visszaesés, megtorpanás nélküli a haladás; és ez a lakossági befektetések köre. Ez a kör ma ötödével nagyobb, mint volt 1980- ban! Ami érzékelteti, a megnehezedett körülmények ellenére sem szünetel a javak tárházának gazdagítása. Negyvenmilliárd forint közelében van most már a lakossági beruházások egy esztendő alatti összege, ami a népgazdaság ilyen célú ösz- szes kiadásainak a hatodát adja. Ami — az arányok érzékeltetésével — már részben válasz arra is, mire elég a pénz, mire nem. Az előbbieknél is szemléletesebbé teszi a munkával, a törvényes úton szerzett személyi tulajdon súlyát egyetlen — igaz, meghatározó — részterep alaposabb bejárása. Hazánkban a személyi tulajdon döntő hányada; lakás. Az otthonoknak hatvanhárom százaléka — 2,2 millió lakás — személyi tulajdonú családi házban lelhető fel. A községekben ez az arány 91 százalék, de a budapesti adatot nem számítva, a többi városban sem kicsiny, mert negyvenkilenc százalékos ez a részesedés. Valamennyi formát — szövetkezeti lakás, társasház, — figyelembe véve, a városokban a lakások hetven, a községekben 92 százaléka személyi tulajdonban van. Igények, egyéni és társadalmi források viszonyára, kölcsönhatására, ösz- szetartozáSára — azaz a személyi tulajdon gyarapítását szolgáló törekvések közösségi támogatására — fényt vet az az adat, hogy az újonnan épült otthonoknak mindössze a két százaléka az, amelynél A megyeszékhelyen a Kossuth téri egykori Páva divatáru bolt csak annyi ideig állt üresen, amíg egy alapos belső felújítást, festést végeztek benne, és máris tulajdonos költözött az üzletbe. Az átalakított bolt neve Ideál Elektron Híradástechnikai Szaküzlet. Fülöp Dezső, boltvezető arról tájékoztatott bennünket, hogy az új helyen levő bolt a korábbinál háromszor a tulajdonosok nem vesznek igénybe kedvezményes kölcsönt. Nincsen semmi rossz, semmi szocializmusellenes a javak birtoklásának egészséges vágyában, ha ez a vágy az alapvető úton — a munkával szerzett, illetve más, kiegészítő jellegű, de törvényes formában elért — például öröklés, totónyeremény-jö- vedelmekre hagyatkozva elégül ki. Sőt, nem hogy rossz nincsen ebben, hanem a társadalomnak egyenesen érdeke a személyi tulajdon megszerezhetőségének törvényes útjait bővíteni, mert ez egyenlő az ösztönzés fokozásával. Amint közös haszon teremtője legalább — ha már többre nem futja bizonyos területeken — az érdekeltséget növelni. Ügyelve az arányokra Ezeknek a tényezőknek az ismeretében — és még inkább hiányzó hatásaik tapasztaltakor — figyelmeztető folyamatnak kell tartanunk, hogy míg 1960-ban a lakosság minden jövedelmi száz forintjából nyolcvanat a munka teremtett elő, addig napjainkra ez az arány hatvanötre csökkent. Ami egyrészt arra mutat, magas fokú lett sok tekintetben a pénzben is kifejeződő társadalmi gondoskodás, másrészt viszont arra int, erőteljesen csökkent a jövedelmeknek a munkától függő része, és vele az érdekeltség, az ösztönzés, azaz a társadalomnak nyújtott tényleges teljesítmények valóságos elismerése. Megítélésünk szerint ez a jellemzője mindennapjainknak több nyugtalanságra ad okot, mint például az, hogy •— bár sokan és előszeretettel foglalkoznak vele — lottó- és totónyereményekből munka nélkül — de: törvényes úton! — lehet jövedelemhez jutni. Kerekítve, egy esztendő alatt hárommilldárd forinfot fizettek ki totó-, lottó- és lósportnyeraményekre az országban. Aligha kell különösebben félni ennek az összegnek a hatásaitól, mert a lakosság pénzbevételének a fél százalékát sem teszi ki, azaz minden száz forintból nagyobb alapterületű, és rádiókkal, televíziókkal. híradástechnikai termékekkel (magnókkal, lemezjátszókkal, kazettákkal) háztartási gépekkel, a háztartásban szükséges villanyszerelési és egyéb cikkekkel várja a vásárlókat. A 4.5 millió forintos árukészletből a színes, a feketefehér televíziók, Energomat mosógépek jószerével meg se melegedtek a polcokon, a negyven fillér a részesedése... A munka nélkül és törvénytelen úton szerzett jövedelmek azok, amelyekre folyamatosan rá kell vetülnie a közfigyelem megvilágító fénysugarának, mert ezek a pénzek valóban rombolnak. torzítanak az értékrendben, értékviszonyokban. Jól jelzi a tágan értelmezett személyi tulajdon gyarapodását, hogy egy év alatt 12.5 milliárd forintot vittünk haza bútorok, 1,4 milliárdnyit háztartási hűtőgépek, 3.5 milliárdnyit tv-készülé- kek formájában, s 9,6 milliárd forint volt az a pénz, amelyet az oly áhított személygépkocsik áraként egy év leforgása alatt kiadtunk. A lakás — üdülő — után, mint általán'osan legértékesebb személyi tulajdont, a gépkocsit említhetjük. Száz munkáscsaládnál 1983. december 31-én 32, a szövetkezeti paraszt háztartásokban ugyanannyi, a - szellemiek minden száz háztartásában 58 darab volt található ezekből. S bár végletes példa, de érzékelteti a személyi tulajdon gyarapodását az is, hogy folyamatosan emelkedik a nagy összegű kárral járó lakásbetörések száma, amint az is, hogy az öröklési perek megkétszereződtek egy évtized alatt. A legfőbb forrás Nagyon régi, de érvényességéből semmit sem vesztett igazságot idézünk. A 18. század egyik kiemelkedő gondolkodója, Adam Smith írta le A nemzetek gazdagsága című művében: „Saját munkája olyan tulajdona az embernek, amely minden más tulajdonának legfőbb forrása, s mint ilyen a legszentebb ési legsérthetetlenebb.” Az az igazi, a döntő kérdés tehát, miként sáfárkodunk ezzel a legfőbb forrással egyéni és közösségi méretekben, értelemben, mert ha jól, akkor minden más tulajdonunk körül sem lehet hiba, baj. S ehhez a jó gazdálkodáshoz elengedhetetlen: az egyén lássa legelsőnek — és ugyanakkor tapasztalja is a javadalmazásban — ezt a forrást, mert ha a legszentebb, akkor ne sérüljön sokféle torz hatás nyomán. raktárban, máris elkapkodták őket. Űj dolog, hogy a bolt külföldről behozott, vámkezelt híradástechnikai termékek bizományba vételével és eladásával is foglalkozik. Ed- •dig is jó néhány japán, hongkongi, holland gyártmányú . videokazettát, rádiót, sztereómagnót videót adtak el. illetve vettek meg az üzletben. Bagdi László, a Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője jó néhány aktát, iratot őriz ebben az ügyben. — Az első 1984. augusztusában készült, amikor is a műszaki osztály három egységből álló pavilonsor építéséhez adott engedélyt, lakás- felszerelési, hanglemez- és divatáru üzletre. Ezt a határozatot igazgatóságunk megfellebbezte. ugyanis székházunk fellép ülése, 1976 óta dolgozóink társadalmi munkában fásítottak, parkosítottak ott. Bár az érintett telek az állam tulajdonát képezi, valamikor, a kisajátítások, a székház építése idején olyan ígéretet kaptunk, hogy akár az igazgatóság, akár az orvosi rendelő továbbfejlesztése napirendre kerül, erre joggal számíthatunk. Ebben az ügyben több- isaör fellebbeztünk, több megbeszélésen is részt vettünk — tulajdonképpen eredménytelenül, mert 198'5. február elsején kis változtatással, — amelyet a megyei tanács építési vízügyi osztálya írt elő — megszületett a végső, megfellebbezhetetlen határozat. A kis változtatás tulajdonképpen azt jelenti, hogy előírták az árúfeltöltés lehetőségét, magyarul, hogy rakodás, áruutánpótlás a butikok mögött, nem a sétálóutcából történhet. Az építkezés megkezdődött, az alapozásnál tartanak. Bekényi Istvánná tanácstag is részt vesz a pavilonsor építésének vitájában: — A magam részéről minden blyan, kezdeményezést támogatok. amely a választó- kerületem jobb ellátását, a r|end biztosítását, a városképbe illő. azt gazdagító létesítményeket jelenti. Az a fás kis terület korábban több panaszra adott okot épp a környék la,kóinák. Odahúzódtak éjszakára a rendbontó elemek, gyakori volt a hangoskodás, a rendetlenség. Azt is el kellett döntenünk, hogy a tanácstagi kis pénzkeretből bakerltjük, épp a rendbontók miatt. Az építés mellett szól az is. hogy a Hubay Ferenc utcát a városfejlesztők sétálóutcává szeretnék alakítani. A Ságvári körúti gyailicgosátkelő áthelyezése is indokolja ezt. valamint az. hogy a Kossuth tár gyalogosfbrgalmát szeretnénk a 4-es út mellől a védettebb, belső gyalogjáróra irányítani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Pelikán szomszédságában felépült a szép pavilonsor, a legújabb butikok szinte a rendelőintézetig „nyitnák a város- központ kis üzletnegyedét”, azt hiszem, csak örülni lehet a pavilonsornak. A VIII-as körzeti alapszervezet titkára. Sípos Károly- né: — Az alapszervezethez az építkezés miatt nem érkezett jkifo^ás. tesfületileg erről nem tárgyaltunk. Kár. hogy a tanácstag és a lakók nem találták meg egymást ebben az ügyben. A magam részéről túlságosan nem örülök a butiksornak, de hát ez egyéni vélemény. Berényi András, a városi tanács főmérnöke: — Van véleményem, hiszen a határozathozatal óta is figyelemmel kísérem a fejleményeket. Először azt mondanám el. hogy érthetetlen a különböző érdekekre, jogokra hivatkozás, hiszen a körúti házak IKV-tulajdon- ban vannak, vagyis csakúgy a magyar állam tulajdonában. mint a panaszolt telkek. Az ott kialakult zöldövezetet először azok a lakók kisebbítették. akik garázsokat építettek, — tanácsi engedéllyel igaz. — a házak mögé, A Hubay Ferenc utca felőli telekrész miatt korábban különböző rendbontó, rongáló cselekményekért sok volt a panasz. A sövényt. a bokrokat kitaposták. tépték, s a tanácstaggal egyeztetve ez ellen tettünk is. az átjárás lehetőségét meg akartuk szüntetni. Most is így van. zárt kapuval fogjuk védeni a megmaradó szabad területet. Mivel az engedélyt kérők olyan igényes. szép kis üzletsor építésére vállalkoznak. amely megfelelő a belváros forgalmas utcájába, örültünk a jelentkezésüknek. Sajnos ugyanis a kisboltok, butikok, létesítésében korábban egyértelműen az igénytelenség, a kis beruházás, nagy haszonra törekvés volt a jellemző. A pavilonsor terveit a Fémmunkás Vállalat készítette. korszerű elemekből épül. méltó folytatása lesz a Pelikán Szállóval szomszédos kis üzletházaknak. A zebra áthelyezésével a Hubay Ferenc utca forgalmasabb lett. mint eddig volt. s kereske- delrni szempontból se lényegtelen. hogyan építjük be. Az is igaz. a túloldalán most nagy a rendetlenség, és ren- delzetlensé'g, de hát remélhetőleg eljutunk oda, hogy a Hubay Ferenc utca mindkét oldala szervesen illeszkedjék a városképbe, hogy sétáló- és bevásárlóutca legyen. Ez a cseppet se titkolt tervünk. Különben a vitát a butikellenesség egyik megnyilvánulásának tartom. — Netán annak is lehetne, hogy ellátatlanabb terület is van bőven Szolnokon. — A nagy összeget beru- >hózó viszont városközpontban. forgalmas helyen akar boltot nyitni. Tóth András, a megyei itanács (kereskedelmi osztályának vezetője: — Az utca kereskedelmi célokra alkalmas. Az alapozás. mint! láttam, elkezdődött. Igényes, szép épületek szolgálhatják a városközpontot. És ha ez így lesz. a butikok ellen semmi kifogásunk. Jenei László, a megyei tanács építési vízügyi osztályának vezetője: — Ezt az ügyet valakik túllihegték. Törvénysértés nem történt, az engedélyt a lehetőségek és a törvényadta szabályok szellemében adta ki a hatóság. A panaszosoknak is ezt írja meg rövidesen dr. Kuti György, a megyei tanács vb- titkára. Magunk azért követtük nyomon a több hónapos ügy eseményeit, mert a levélírók hozzánk is eljuttatták kifogásaikat. Így most, meghallgatva a másik felet is. talán tisztább a kép. de korántsem világos azért minden, mert ha paragrafus szerint kifogásolni való aligha akad. a zöld környezetet féltő embert ez a megoldás mégiscsak ingerelheti. — Sóskúti — M. O. Háromszor nagyobb a réginél Új helyen a híradástechnikai szaküzlet ' Vezsenyi pillanat
