Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1985. MÁJUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szobor­sztori Borbereki Kovács Zoltán „elfeledett” műve a roffi gát tövében A tiszaroffi régi temető felé ballagva, „ráköszönnek" az emberre a település és a táj múltjának emlékei. Itt van a Borbély-kastély, ahol a XVIII—XIX. században élt költő-író Vitkovics Mi­hály időzött, amott volt a régi malom, amelyhez Cso­konai Vitéz Mihály emléke kötődik (az emléktáblának nyoma sincs mia már), s a régi házacskák egyik-másika Imintha arra emlékeznék, hogy a falu menedéket adott az 1848/49-es szabadságharc után a bujdosóknak. Ezúttal a közelebbi múlt­ba igyekszünk. Ratkai Gábor gátőr igazít útba: — A fehér kövekhez men­nének? Csak itt a gáton, ki­felé. Ahogy kiérnek elérik a régi temetőt, ott vannak a kövek, meglátják, ha lemen­nek a gátról. A „fehér kövek”: meghök­kentő, groteszk látvány. Egy földbesüppedt kőkocka (az egykori talapzat), s egy, a fű­ből, törmelékből alig kiemel­kedő, mohalepte szobortorzó. Ebben az állapotában is lát­ható: nem akármilyen kezek faragták fehénmárványból ezt a kalapját, sétabotját kezében tartó férfialakot. * * * Néhány résziét Borbereki Kovács Zoltán életrajzából, Menyhért Lászlónak, a Dam­janich Múzeum munka tár­sának egyik tanulmánya nyomán. 1907-ben született Erdélyben, a Tanácsköztár­saság leverése után szüleivel Budapestre költözött; aszta­lostanuló lett. Az egész napi fáradtságos munka mellett tanult rajzolni. 1928-lban fel­vételt nyert a Képzőművé­szeti Főiskolára, ahol Vasza- ry János és Csók István nö­vendékeként festészetet ta­nult. Festői indulása sikeres, több kiállításon szerepelt ké­peivel. 1933-ban vendégtag­ként meghívják a Szolnoki Művésztelepre, amelynek 1940-ben állandó tagja lesz. És Szolnok döntő fordulat Borbereki Kovács Zoltán munkásságában. Aba-Novák Vilmos biztatására itt kez­dett mintázni — s már 1935- Iben díjat nyert „Kucsmás parasztfiú” című szobrával, majd 1937-iben a párizsi vi­lágkiállításán „Kubikos” és „Téhenes ivókút” című mun­káival kiérdemelte a kiállí­tás nagydíját. Szolnokon ké­szült munkái — a már em­ösztíl már második tan­évébe lép az általános iskolai fakultáció. Az 1984—85-ös tanévben — meghatározott feltételek és az iskolák ön­álló tantestületi döntése alapján — elsőként a hete­dik osztályban kerülhetett sor a fakultációs foglalkozá­sok bevezetésére. Az ered­ményekről és tapasztalatok - ról a Művelődési Miniszté­rium illetékes osztályán tá­jékoztatták az MTI munka­társát. Mint elmondták, mintegy tízéves kísérleti és előkészí­tő periódus után 1984-ben született döntés arról, hogy az osztott és nem szakosított tantervű általános iskolai osztályokban, dtt. ahol a tárgyi és személyi feltételek megvannak, az óraszám nö­lítetteken kívül: Aratók (re­lief — a Damjanich múze­um bejáratának a falán), Verseghy-emlékmű (a Marx parkban), Pettenkofen, Aba- Novák, Kohner Adolf (port­rék), Pásztor, Kucsmás fej, Leány halakkal (a Tisza szálló fürdője előtt). Nem elhanyagolható tény, hogy Ligeti Antal rövid szolnoki tartózkodása után Borbereki volt az első szobrász Szolno­kon; voltaképpen a Művész­telepen vele kezdődik a szob­rászat máig tartó folyamatos története. Borbereki 1948 óta él kül­földön. 1950 óta a Dél-afri­kai Köztársaságban. Johan­nesburgban. Kapcsolata nem szakadt meg a szülőfölddel, rendszeres résztvevője a bu­dapesti „Tisztelet a szülő­földnek” című kiállításoknak. Magyarországon 17 köztéri műve áll. a világ más tájain 12 szobrát állították fel mű­veit rangos európai, ameri­kai. afrikai múzeumok, köz­ismert magángyűjtemények­ben őrzik. A szolnoki indíttatású szobrász művészi-politikai alapállását, hovatartozását jól jellemzi Aczél György február 20-án, a Szombat- helyi Képtár megnyitóján mondott avató beszédének egy részlete. A Szocialista Művészek Csoportja egykori Vasas-szekházbel i kiállítá­sáról szólván így fogalma­zott: „Haladó művészeink java és a csoport közösen és kölcsönösen vállalta a koc­kázatot, hogy Ámos Imrétől, Kmetty Jánostól és Petrl- rott-Csaba Vilmostól Borbe­reki Kovács Zoltánig együtt vonuljanak fel egy olyan ki­állításon. amelyre a korabe­li szélsőjobboldalj sajtó nem véletlenül úgy reagál, hogy „mialatt a magyar katona a keleti fronton harcol a bol- sevizmus ellen, az ország fő­városában egy kiállításon lo­bognak a vörös zászlók!” vekedése nélkül bevezethe - tők á fakultációs órák. Az idei tanévben az álta­lános iskolák mintegy egy­negyedében. 688 (iskolában összesen 2656 fakultációs cso­portban folyt ilyen oktatás. Az egyes megyékben változó arányban szervezték fakultá­ciós foglalkozásokat, a gyer­mekek érdeklődésének, va­lamint a helyi lehetőségek­nek és igényeknek megfele­lően mintegy 20 különböző témakörben. A központilag kidolgozott keretprogramok 7 fő témában — a gyakorla­ti-technikai, a természettu - dományi. a társadalomtudo­mányi. a komplex esztétikai, az alkalmazott matematikai, az anyanyelvi és idegen nyel­vi fakultációs foglalkozások­ihoz — nyújtottak segítséget. E talán kissé hosszadal­mas életrajzi kitérőt azzal a szándékkal tettük, hogy ér­zékeltessük, milyen érték he­ver a roffi gát tövében. Lás­suk hát a szobor „sztoriját” amely — nem minden ízében „sztori”. Roffi Bor­bély Gábort ábrázolta, ez a szobor, aki 1943-ban bekö­vetkezett haláláig lelkes pat- rónusa, mecénása volt. ma­ga nemberként és köztisztvi­selőként is, a Szolnoki Mű- vészitelepnek. Halála után szűkebb hazájában, Tisza- roffon állították fel egész- alakos szobrát az egykori Hősök terén. És a most kö­vetkezőket az eseményekre emlékező, idősebb roffi em­berek hangsúlyozták: az 1945-ös meglehetősen viha­ros időkben nem a jogos népharag döntötte le a szob­rot és juttatta oda, ahol most van, hanem egy kisebb, szél­sőségektől sem visszariadó csoport akciója. A Damjanich Múzeum igaz­gatója ez év elején levelet kapott a tiszaroffi községi tanács elnökétől, Szász Györgytől, amelyben föl­ajánlotta a múzeumnak a negyven éve heverő szobrot. Szász György beszélgeté­sünkkor hozzátette: — A megóvást s az eset­leges fölállítást mi nem tud­juk megoldani. Különösképp a megóvás a fontos, mert ahogy hallottam újabban sírkövesek nézegetik elősze­retettel a több mázsányi ön­magában. is komoly értéket képviselő márványt. Lesz megoldás. A Damja­nich Múzeum munkatársai fölmérték a szobor állapo­tát. A közeli jövőben Szol­nokra szállítják, s restaurá­lás után a Művészetelep kertjében — a leendő sza­badtéri szoborparkban — újra felállítják... Vágner János Televíziós alkotások nemzetközi fesztiválokon Több nemzetközi fesztivá­lon szerepelnek a közeljövő­ben magyar televíziós alko­tások. Krakkóban, a május 28. és június 2. között meg­rendezendő nemzetközi rö­vidfilmfesztiválon a Magyar Televízió a Kis ember nagy élete című produkciójával vesz részt. Június 2—8 között a kana­dai Banffban sorrakerülő nemzetközi televíziós feszti - válón Jancsó Miklós Faus- tus doktor boldogságos po­koljárása című sorozatának két epizódja. Szikora János Nárcisz és Echo című zenés műsora, valamint Czakó Fe­renc Sebaj Tóbiás című so­rozatának egy darabja képvi­seli a Magyar Televíziót. Fakultáció az általános iskolákban Tanulmánykötetek, bibliográfiák, hasonmás-kiadások A Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár kiadványai Kevéssé Közismert talán, hogy a könyvtárak — fő feladatuk: a dokumentu­mok, elsősorban a könyvek közvetítése mellett — szeré­nyebb keretek között saját kiadványok előállításával is foglalkoznak. Sajátos profi­lú könyvtári kiadványokról van természetesen szó, ame­lyek elsősorban a tájékozta­tó munkát hivatottak előse­gíteni, s közművelődési könyvtárak esetében legna­gyobb részt a helytörténeti­helyismereti tevékenységhez kapcsolódnak. A könyvtári kiadványok nélkülözhetetle­nek a könyvtáros mindenna­pi munkájában, segítséget nyújtanak az olvasók eliga­zításában, az együttes könyv­választásban. Legnagyobb részük közvetlenül az olva­sóhoz is szól, s tudományos kutatóktól kezdve tanulókon át a pusztán élményt, szó­rakozást keresőkig olvasóink szívesen forgatják őket. So­kan azonban nem tudnak lé­tezésükről, köztük bizonyá­ra olyanok is, akik pedig munkájukban, szabadidejük 'tartalmas, kellemes eltölté­séhez jól hasznukat vehet­nék. Ezért a továbbiakban szeretnénk felhívni a figyel­met legfontosabb kiadványa­inkra. A Szolnok Megyei Verse­ghy Könyvtár kiadói tevé­kenysége hosszú évekre te­kint vissza. Mégis inkább az utolsó tíz esztendőre jellem­ző a rendszeres, tervszerű munka, fontos tájékoztatási segédletek, különböző soro­zatok megjelentetése. A könyvtárnak saját sokszoro­sító műhelye van, így kiad­ványainak — viszonylag ol­csó és gyors — anyagi előál­lítását is magára vállalhatja. Itt jegyezzük meg: kiadvá­nyaink nemcsak a könyvtár­ban állnak mindenkor olva­sóink rendelkezésére; hanem meg is vásárolhatók, s na­gyobb részük jelenleg is kap­ható. Mint utaltunk rá, a könyv­tári kiadványok egyik leg­fontosabb feladata a hely- történeti kutatómunka, a helyismeret segítése. Sokfé­leképpen történhetik ez: helyismereti szempontból ér­tékes de ma már gyakorla­tilag hozzáférhetetlen mű­vek újranyomásával, idegen nyelvűek lefordításával, a megyét, várost, illetve egy- egy alkotót népszerűsítő ta­nulmánykötetek, bibliográ­fiák összeállításával. Helytörténeti kiadványaink nagyrészt megyénk tudo­mányban. művészetben kie­melkedő jeles személyeinek életművét kívánják megis­mertetni, közelebb hozni az olvasókhoz. Elsőnek érdemel említést a könyvtárunk név­adójához fűződő Verseghy- kiadványok sora, mint könyvtárunk legjelentősebb vállalkozása, amely az ed­dig megjelent kötetekkel ko­rántsem zárult le. A megyei könyvtár munkaközössége 1980-ban nyolc évi munka után fejezte be Verseghy Fe­renc nagy latin nyelvű mű­vének, az Analyticae Institu- tionum Linguae Hungaricae- nak magyarra fordítását. A körülbelül háromezer oldal­nyi. magyar nyelven eddig még soha meg nem jelent munka Verseghy stilisztikai, retorikai, poétikai és gram­matikai nézeteit, tanításait tartalmazza. A magyar nyelvtörténet iránt érdeklő­dő szakember izgalmas fel­fedező útra indulhat e könyv­lapozgatása közben: nemcsak a korabeli nyelvállapot sa­játságai köthetik le, hanem példáinak a XIX. század el­ső negyedének gondolat- és érzésvilágot tükröző gazdag­sága is. De az összehasonlí­tó nyelvészet számára is for­rásul szolgál a mű, hiszen a szerző gondosan utal a la­tin. olykor német, francia, angol vagy olasz nyelv elté­rő sajátosságaira. 1982-ben Verseghy még kiadatlan írásainak megje­lentetését kezdtük el. Az idáig kéziratban lappangó anyagnak már két kötete lá­tott napvilágot. Rövidesen megjelenik Verseghy utolsó műve: a Káldi-íéle biblia- fordítás nyelvészeti szem­pontból rendkívül értékes magyarítása is. 1972-ben és 1982-ben — Verseghy Fe­renc születésének évfordulói alkalmából — Szolnokon tu­dományos ülésszakot rendez­tek a megyei könyvtár köz­reműködésével. In memóri­ám Verseghy Ferenc (I—II.) címmel az itt elhangzott előadások korábban nem publikált, új kutatási. ered­ményeket tartalmazó anya­gát is közreadtuk. Végül a Verseghy Könyvtár félszá­zados jubileumára 1984. őszén jelent meg Verseghy Ferenc portréinak gyűjtemé­nye. A Verseghy-kultusz ápo­lása mellett könyvtárunk igyekszik az élő, mai irodal­mat is propagálni. Az 1930- as ünnepi könyvhét alkal­mából Iluh István gyermek­verseit adta ki Szélsárkány címen, Bokros László illuszt­rációival. Ugyanebben az év­ben Kurjantásnyi Magyaror­szág címmel antológiát bo­csátott közre: olyan ver­sekből, amelyek valamilyen értelemben az alföldi-tiszai tájhoz pontosabban a szol­noki tájhoz kötődnek. A re­gi, nagyhírű elődök és a mai írói nemzedék egyaránt kép­viselteti magát ebben a kö­tetben. Kiadványaink közt fontos szerepet töltenek be az élet­művükkel vagy életrajzi ese­ményeikkel Szolnok megyé­hez kötődő alkotók személyi bibliográfiái. Ezek az össze­állítások az illető tudós, mű­vész vagy író munkásságát veszik számba s a rá vonat­kozó írásokat (recenziókat, riportokat, emlékezéseket) is 'regisztrálják teljességre tö­rekedve vagy bő válogatás­ban. I Könyvtárunkban szerkesztett személyi bibli­ográfiák közül a Művészte­lep alkotóinak munkásságát feltáró bibliográfiák már sorozattá nőttek: eddig Fé­nyes Adolf, Chiovini Ferenc, B arany ó Sándor, Bokros László. Simon Ferenc, Bényi László s legutóbb Fazekas Magda személyi bibliográ­fiája jelent meg. Ehhez a mű­fajhoz sorolható a Nagykun­ság neves néprajztudósának Györffy Istvánnak bibliográ­fiája is, mely először 1974- ben, Györffy születésének 90. évfordulójára látott napvilá­got, s az idén az azóta meg­jelent írásokkal, főként az 1984-es centenáriumi év gaz­dag sajtóanyagával kibővít­ve újra megjelenik. Ugyan­csak személyi bibliográfia készült Szép Ernőnek a Nyu­gat első nemzedéke költő- és prózaírójának munkásságá­ról, hiszen — ha vérbeli fő­városi író volt is — Mezőtú­ron diákoskodott, s első kö­tete is ott jelent meg. Az egyes életművek fel­tárása mellett a helyis­mereti kiadványoknak ter­mészetesen egyéb fontos feladatokat is el kell látniök. A helyismereti ku­tatás nélkülözhetetlen se­gédeszköze a megyei könyv­tár két Szolnok-bibliográ- fiája. Az első kötet 1974-bén jelent meg, s 1973-ig re­gisztrálja a városra vonatko­zó s a szolnoki közgyűjte­ményekben megtalálható könyv jellegű dokumentumo­kat, kiegészítve a Jászkun­ság és a Múzeumi levelek vonatkozó tanulmányaival. A második kötet az 1978-ig megjelent újabb művekkel s az Országos Széchényi Könyvtár Szolnok-anyagával egészíti ki előzményét. A két munka egyúttal a lelő­helykatalógus szerepét is be­tölti. Égető hiányt pótolt az 1976-ban kiadott Szolnok megyei hírlapok és folyóira­tok bibliográfiája is, mely a megyében 1868-tól 1972-ig megjelent összes sajtóter­mék legfontosabb adatait, s adatváltozásait rögzíti. A kö­tethez — a megyei sajtóbib­liográfiák között elsőnek — kiegészítő füzet is készült az 1973-tól 1979-ig terjedő évekről. Míg a sajtóbibliográfiák egy terület és időszak összes sajtótermékét veszik számba, a repertóriumok egy idő­szaki kiadvány cikkanyagát gyűjtik össze s rendezik el a visszakeresés különféle szempontjainak megfelelően. Még a hetvenes években ké­szült a Jászkunság és a Mú­zeumi levelek repertóriuma. Különösen nagy vállalkozás­ba fogott a megyei könyvtár a Szolnok Megyei Néplapre­pertórium éves köteteinek megindításával, hiszen — na­pilapról lévén szó — az ap­róbb cikkeket, és híranyagot is beleértve igen sok bibliog­ráfiai egységet, információt kell rendszerezni. A munkát folyamatosan végezzük. Eddig nyolc kötet jelent meg az 1949-től 1957-ig terjedő évekről. ötletes érdekes kezdemé­nyezés volt a Szigligeti Szín­ház műhelye című sorozat beindítása. A szolnoki szín­házzal közös kiadásban 1978. óta megjelentetett füzetek az élő előadások tükrei: a be­mutatott darab szövegét a rendező, a dramaturg s más közreműködők kézzel írt ja­vításaival, húzásaival, be­jegyzéseivel rögzítik. A Szig­ligeti Színház premierjeire ezen kívül röplap-bibliográ­fiákat is állít össze a könyv­tár a szerző és a darab rö­vid ismertetésével, a hozzá- olvasnj érdemes irodalom imegjelölésével. 1979-ben megjelent a szolnoki Szigli­geti Színház adattára és bib­liográfiája is, amely 1951- től 1978-ig tárja fel a színházi bemutatók leg­fontosabb adatait (szerző, cím, műfaj, közreműködők, rendező, színészek, díszlet- és jelmeztervező, koreográ­fus stb.), s a színházról az adott időszakban megjelent kritikák, cikkek, • riportok, leírását is tartalmazza. Könyvtárunk a helytörté­neti kutatómunka ösztönzé­sén kívül más területeken is igyekszik olvasóit saját kiadványaival segíteni. 1970 óta kéthavonta rendszeresen jelenteti meg a Rövid Úton című pedagógiai-közművelő­dési folyóiratszemlét, mely az előző időszak jelentősebb cikkeit referálja a fenti té­mákban bőséges idézetekkel. A könyvtárosok könyv­ajánló tevékenységét, de az olvasók önálló tájékozódását is szolgálják az úgynevezett ajánló bibliográfiák. Ezek egy keresett téma irodalmá­ból kínálnak választékot, s a választást bőséges annotá­ciókkal könnyítik meg. Ilyen az Országjárás című négy füzetből álló ajánlójegyzék, mely az ország négy tájegy­ségére vonatkozó turisztikai, ismeretterjesztő irodalmat ajánlja az érdeklődők figyeT- mébe. I Történelmünk fordulói című ajánló biblio­gráfiai sorozat a történelmi tárgyú szak- és szépirodalom kedvelőihez szól. Forrásokat, olvasmányos feldolgozásokat és történelmi regényeket is­mertet a magyar történelem egyes korszakaihoz vagy sorsdöntő eseményeihez kap­csolódván. Évente jelenik meg egy-egy új füzet. A gyermekkönyvtárak, pe­dagógusok ünnepségszerve­ző munkáját könnyítik meg a gyermekkönyvtárunk által szerkesztett ajánló bibliog­ráfiai sorozat füzetei. A gyer­mekkönyvtár komolyzenei és irodalmi hanglemezeiből is állított össze ajánlójegyzé­ket olvasói részére. Rékasy Ildikó wmrr .*«Xr*v j 55 |A Müvésztelepen újra felállítják

Next

/
Thumbnails
Contents