Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. MÁJUS 25. A bécsi nagyhét után Tárgyalásokkal bármilyen nehezek is, a legbonyolultabb nemzetközi kérdéseket is meg lehet oldani, de ehhez az összes érdekelt fél politikai akaratára szükség van”. Andrej Gro- miko szovjet külügyminiszter e szavai az osztrák államszerződés aláírásának harmincadik évfordulója alkalmából rendezett bécsi ünnepségen hangzottak el. A diplomata természetesen nemcsak a három évtized előtti történelmi dokumentum megszületésére utalt, hanem a 24 órával korábban lezajlott szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóra is. Ha ugyanis a világ Bécs- re figyelt az elmúlt héten, az nyilván nemcsak az 1955- ös május évfordulójának szólt, hanem elsősorban annak, hogy ezúttal ismét találkoztak a hajdani aláíró hatalmak, továbbá a környező országok képviselői, és így koncentrált kelet— nyugati párbeszédre nyílt alkalom. A keretet ráadásul egy olyan időszakra való emlékezés szolgáltatta, amely a hidegháború fagyát követő enyhülés egyik igen jelentős szakasza volt. Fokozta az érdeklődést, hogy most került sor az első találkozásra a szovjet és az amerikai külügyminiszter között a szovjet vezetésben bekövetkezett változás után. Mindazonáltal kevesen ringatták magukat illúziókban a bécsi diplomáciai nagyhét előtt: a genfi új szovjet—amerikai tárgyalások eddigi eredménytelensége, ami azzal függött össze, hogy Washington a januári Gromiko—Shultz találkozón tett ígéret ellenére lényegében kitért „csillagháborús” űrfegyverkezésének korlátozása elől. a Nicaragua ellen alig néhány napja elrendelt embargó, s az amerikai diplomácia néhány más lépése eleve beárnyékolta a szovjet és az amerikai külügyminiszter új megbeszélését. Nem mintha bármelyik fél kétségbevonta volna a párbeszéd szükségességét: az ilyen törekvések már a bécsi megbeszélés előtt is találkoztak. Bizonyította a tárgyalási szándék komolyságát már maga a hatórás időtartam is. és a találkozót szovjet és amerikai részről egyaránt hasznosnak minősítették. De az is nyilvánvalóvá vált, mi elsősorban a hasznos: az, hogy mindkét fél világosabban, első kézből ismerhette meg a másik eltérő pozícióit. Ami a konkrét eredményeket. illeti, a TASZSZ tudó- sít ásónak fogalmazása sokatmondó: Shultz kijelentéseiből nem lehetett olyan következtetést levonni, írta a szovjet hírügynökség, hogy az amerikai fél kész lenne a gyakorlati politika nyelvére átültetni az USA kormányzatának a fegyverkezési hajsza korlátozására vonatkozó kijelentéseit. A világpolitikai körkép sem hozott pozitívabb tanulságokat: Közel-Kelet, Kö- zép-Amerika. Afrika déli része, Ázsia problémáit elemezve egyaránt arra hívta fel a figyelmet a szovjet külügyminiszter, hogy a feszültség egyik fő forrása „bizonyos köröknek az a próbálkozása, hogy rákénysze- rítsék akaratukat független államokra, beavatkozzanak belső ügyeikbe”. Ezek után mindkét fél megerősítete azt a szándékát, hogy erőfeszítéseket tesz „a kétoldalú szovjet—amerikai kapcsolatok struktúrájának helyreállítására és konkrét tartalommal való megtöltésére” — ez az egyetértés azonban a jelenlegi körülmények között nem eredményezte automatikusan egy sokaik által várt, különösen elvben mindkét részről kívánatosnak nyilvánított szovjet— amerikai csúcstalálkozó helyének, időpontjának kitűzését. így a múlt héten lezajlott bécsi találkozás legfontosabbika azt bizonyította, hogy bár a tárgyalási érintkezés megmarad, a két nagyhatalom közötti kapcsolatokra továbbra is a mélyreható ellentétek a jellemzők, bizonytalan maradt a legmagasabb szintű érintkezés menetrendje is. Ez a tény meghatározta a többi külügyminisz,teri találkozó tartalmát, alaphangját is: egyfelől az álláspontok nyílt és hasznos tisztázását szolgálták Gromiko megbeszélései angol, francia, NSZK-beli. olasz és más parnereivel. másrészt alkalmat szolgáltattak arra, hogy Washington nyugat-európai szövetségesei hangsúlyozzák a tárgyalási folyamat melletti elkötelezettségüket. Ezt erősítették meg, s egyben az Európát átszövő kelet—nyugati kapcsolatrendszer további építése melletti elkötelezettség leszögezé- sére nyújtottak alkalmat a többi résztvevő — köztük külügyminiszterünk, Várko- nyi Péter — egymással folytatott megbeszélései is. Ennek konkrét bizonyítéka a résztvevők egyetértése abban, hogy augusztus elsején Helsinkiben külügyminiszteri szinten emlékeznek meg a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulójáról. 1975- ben az európai realitásokat szentesítette ez a dokumentum, amely azért jöhetett létre, mert — akárcsak Bécsben harminc éve — megvolt valamennyi résztvevő szándéka a megegyezésre. Ahhoz azonban, hogy az enyhülés ne csak évfordulók nosztalgikus emléke legyen, hanem új realitás is, figyelembe kell venni Gromiko bécsi figyelmeztetését: nemcsak tárgyalásra van szükség, nemcsak találkozókra. de minden érdekelt félnek a problémák megoldására irányuló politikai akaratára is. Szabadidő, szórakozás TávolKeleten Körhinta és hullámvasút a phenjani Vidámparkban Vietnamban már nyár van. Sokezren pihennek a tengerparti üdülőkben, strandokon. Terjedi a pnotorsport Mongóliában. A képen: a Hentij kerületi Sz. Batdelger állat- tenyésztő brigádvezető családjával kirándulásra indul új motorkerékpárján. Az éhezőknek meleg ételt osztanak. Éjjeli menedékhely Washingtonban Munkanélküliek szociális segélyre várnak a gazdag országokban A harmincas években, a világválság idején közismert volt Budapesten „Róbert bácsi konyhája”. Róbert bácsi jótékonysági akciója keretében a munkanélküliek ezrei álltak sorba egy- egy tányér meleg levesért. Ma, a XX. század végén a fejlett tőik dí ország okban megdöbbentő módon Ismétlődnek meg a nálunk már — szerencsére — elfelejtett események, S bár, a jelentések a gazdaság némi megélénküléséről adnak számot, a munkanéLküliek száma Nyugat- Európában egyre emelkedik és a húszmillió felé közeledik. Nem jobb a helyzet az Egyesült Államokban sem. Az idei súlyos tél még fokozta a szenvedéseket. Szegények Az angliai Southampton- ban a hajléktalan 51 éves James Hanneffy a tél elől egy szeméttárolóban keresett menedéket. A szemétgyűjtő kezelői arra figyeltek fel, hogy az autó örlőgépéből kiáltozást hallanak. Leállították a gépet és megtalálták a több éve munka nélkül tengődő Hanneffyt. Súlyos bordatörésekkel szállították kórházba. A hajléktalanok menhe- lyei Londonban zsúfoltak, becslések szerint 10 ezerre tehető azoknak a száma, akiknek nincs hovámenniök. Ezrek éjszakáznak a metró- hidak alatt vagy a Water- loo-pálvaudvar közelében. A legtöbb közülük fiatal, aki munkát keresni jött a fővárosba. Hasonló képet fest a nyugatnémet Spiegel magazin, a párizsi szegényekről. Az Üdvhadsereg ingyenkonyhája, a „leves-express”-nek becézett, átalakított teherautó csak télen közlekedik. lAa (autónak 'jó egy tucat megállóhelye van. Az éhezők egy-egy tányér, lóhússal erősített meleg zöldséglevest és egy darab kenyeret kapnak. A levesért jelentkezők zöme ugyancsak 20 és 30 év közötti fiatal. Jellemző a 23 éves lyoni Bemard Deferre hegesztő helyzete. A fiatalember 1983-ban vesztette el állását, mert a cég ahol dolgozott, csődbe ment. Azóta munkanélküli. Egy ideig 2000 frankos éhbérért egy zöldségkereskedőnél dolgozott, ma pedig abból él, hogy a piacok zöldséghulladékát összegyűjti. A munkanélküli segélyt 18 hónapig kapják, a szociálissegély — amit minden alkalommal újra kell kérni — napi 40 frank, egy darabka kolbászos kenyérre és egy csésze tejeskávéra elég. Lakbérre semmi sem jut. Csak 1983-ban 360 ezerrel nőtt a szociális segélyt igénylők száma. Franciaországban egyre több az öngyilkos, szaporodnak a válások és növekszik a bűnözés. íme, az „új szegénység”. Az International Herald Tribune egy kutatóintézet jelentésére támaszkodva arról számol be, hogy az Egyesült Államok déli államaiban 1979 óta 9,4 millióról 12 millióra nőtt a szegények száma. A szegénység legjobban a fekete bőrű lakosságot sújtja. Becslések szerint 39 százalékuk él a létmini- mun alatt. A déli „új szegénység” csupán egy része az országszerte növekvő el- nyomorodásnak. A U. S. News and World Report az amerikai munka- nélküliségről közölt adatokat. E szerint az Egyesült Államokban 1984. szeptemberében a keresőképes lakosság 7,4 százaléka nem talált munkát. A fehérek 6,4 százaléka, a feketék 15,1 százaléka és a spanyol-amerikaiak 10,7 százaléka volt munka nélkül. A csillogó kirakatok mögött hasonló jelenségekkel találkozunk szinte valameny- nyi nyugati országban. Joggal állapította meg az amerikai katolikus püspöki kar pásztorlevele: „A tény, hogy egy olyan nemzetből, amely olyan jó módú, mint a miénk, ennyi ember szegény, szociális és erkölcsi botrány.” Összeállította: Majnár József Az ezeregyéjszaka története — és a folytatás Egyiptomban egy bíróság a minap helybenhagyta az „Efceregyéjszaka” elkobzására és megsemmisítésére utasító, néhány hete hozott ügyészi végzést. A bíró elrendelte háromezer importált [kötet megsemmiisflté- sét, és — egyiptomi fontról átszámítva — nyolcvan dollártól négyszáz dollárig terjedő pénzbírságokat rótt ki egy libanoni kiadóvállalat vezetőjére és három egy i p tömi könyv tér jes zt őre. Seherezádénak. tündéreinek, dzsinjeinek, kalifáinak és mágusainak ügye vihart kavart az egyiptomi értelmiségi berkekben. Sokan attól félnek, hogy az arab irodalom majdnem egy évezrede keletkezett, klasszikus remekébe azért „fojtották bele a szót”, mert engedményeket akartak tenni az iszlám eszmék parttalan érvényesítését követelő erőknek. A bírói ítélet indoklásában egyebek között az olvasható, hogy Seherezáde meséi — valószínűleg indiai forrásokból merítve az ihletet — néhol erotikus részleteket is tartalmaz. Ennélfogva a közerkölcsöket sértő írásnak kell őket minősíteni. Az ezeregyéjszaka teljes szövegét Egyiptomban százötven évvel ezelőtt adták ki először. Az eredeti, és valóban zamatos mű tulajdonképpen csak az egyiptomi nagykönyvtárban található meg. Az összes többi kiadás már szelídebb. A bíróság ügyészi rendelkezést hagyott jóvá, az ügyész pedig a rendőrség erkölcsvédelmi osztályvezetőjének feljelentése alapján járt el. A rendőri szervek szerint az Ezeregyéjszaka voltaképpen ismeretlen szerző vagy szerzők műve. Mindenki ott toldoz- ta-foldozta. ahol ezt anyagi érdekei úgy kívánták. Nem klasszikus mű. nem része Egyiptom kulturális örökségének, és az ifjúság csak olyan kiadását olvashatja el. amelyet az iszlám szellemiség erkölcsvédelme megenged. ÍVz 'ítélet nem jogerős. Azok között, akik helyességét vitatják, ott van a kairói egyetem professzora, Szuher Kalamavi. történetesen az Ezeregyéjszakáról szóló doktori disszertáció szerzője. Most kijelentette: a szerelem világából merített részletek nem haladják meg az eredeti mű egy- tizedét. Az arab irodalom örökségének elismert próza és költészet az Ezeregyéjszakánál még erotiku- sabb műveket is tartalmaz, sőt, minden baj nélkül kerülnek ki a nyomdából az azonos neműek szerelmét dicsérő klasszikus arab irodalmi alkotások. Fogalma sincs tehát a professzornak, miért gyűlt meg a baja a rendőrségnek éppen az Ezeregyéjszakával. A betiltott mű egyébként sem csak a szerelemrő szól, — mondja a professzor, — hanem arról, hogyan jár túl a szamarkandi perzsa zsarnok eszén Seherezáde. Ura le akarta fejeztetni, de a fiatal nő a szó szoros értelmében lebeszélte erről, ezer és egy éjszakán ót tartó meséivel. Azt pedig, hogy mi arab kulturális örökségünk vagy sem, nem rendőrök, ügyészek és bírák határozzák meg — hangoztatja Szuher Kalamavi. Hacsak egy magasabb bírósági fórum másként liem rendelkezik, az. Ezeregyéjszaka elkobzott példányait az ügyészi szervek bezúzzák. Állítólag nem igaz, hogy köztéri könyvégetést rendeznének, ami kissé megviselné a kairóiak idegeit.
