Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

1985. MÁJUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Országos néptáncfeszlivál Szolnokon Szinpompás felvonulás — Bemutatók a Szigligeti Színházban ma és holnap A városba érkezett csak­nem ezeregyszáz táncos és zenész színpompás utcai fel­vonulásával megkezdődött tegnap délután Szolnokon a XII. országos néptáncfeszti­vál. A hazai néptáncmozga­lom nagy múltra, gazdag ha­gyományokra visszatekintő rendezvénysorozatának résztvevői; a 23 néptánc­együttes és a zenekarok a Megyei Művelődési és Ifjú- júsági Központtól a Szigli­geti Színház elé vonultak, ahol Bíró Boldizsár, a váro­st tanács elnökhelyettese mondott köszöntőt. Ezt kö­vetően a színházban meg­kezdődtek a bemutatók. El­sőként a pécsi Kiszöv tánc- együttes lépett színpadra, majd a debreceni Bocskai, taz Észak-budai Áfész Bem együttese; a budapesti Zalka és a Bartók Béla, a szekszár­di Bertina, a szegedi Délép Napsugár táncegyüttese, a szolnoki Tisza a Szeged tánc­együttes, a színvavölgyi Va­sas és az Okiisz Erkel Ferenc Művészegyüttese mutatta be műsorát. A közönség többek kiözött bácskai, dél-alföldi, marosszéki, kalotaszegi tán­cokat láthatott. A szolnoki Tisza táncegyüttes Győré Zoltán — Molnár Lajos Ba- raboj című táncával és Ja- nek József egy koreográfiá­jával szerepelt. A bemutatók ma délután 2 órakor folytatódnak a Szig­ligeti Színházban. A közön­ség valamint a zsűri — az utóbbi Maácz László, a (Táncművészet című folyó­irat főszerkesztője, az ANOT művészeti bizottságának ve­zetője elnökletével — tizen­egy együttes produkcióját láthatja. Ma mutatja be ver­senyprogramját a nagykani­zsai Kanizsa, a debreceni Építők Hajdú táncegyüttese, a székesfehérvári Alba Re­gia, a nyíregyházi Nyírség a gyöngyösi Vidróczki, a bu­dapesti Vasas és a Vadró­zsák táncegyüttes, a debre­ceni és a Jászsági Népi Együttes valamint a kapos­vári Somogy és a dunaújvá­rosi Vasas táncegyüttes. Ugyancsak ma este fél nyolctól a tiszaligeti sport­csarnokban nagyszabású gá­laműsort rendeznék. A Vá­sárhelyi László szerkesztette gálán valamennyi együttes fellép, ízelítőt ad műsorá­ból. A fesztivál zárására, az eredményhirdetésre, a díj­kiosztó ünnepségre holnap délelőtt fél 11 órától a Szigligeti Színházban kerül sor. A díjnyertesek ünnepi műsorral búcsúznak a város­tól, a közönségtől. Nagy István műtermében ...egyszerűen: szobrász vagyok Meghatározhatatlan, furcsa kapcsolat fűz az állatokhoz Műtermében, nemrégiben avatott felszabadulási em­lékművének gipszmása, a monumentalitásában isköny- nyű röptű, kiterjesztett szár­nyú, hófehér galamb kőbe faragva pedig Tiszajenőn áll. Abban a faluban, amelyhez személyes élmények, emlé­kek fűzik az alkotót; Nagy István szobrászművészt. Gyermek- és ifjúkori emlé­kek ezek a Tisza-parti táj­ról, amely elindította, hogy esztendők múltán újra visz- szahívja. Nagy István enge­dett a hívásnak; idestova há­rom évtizede dolgozik a Szolnoki Művésztelepen. Pályája jó tíz esztendős késéssel indult, pedig mér 1941 -iben — a későbbi Kos­suth-díjas — Szabó István mellett dolgozott Losoncon, „östehetségnek” „csoda­gyereknek” tartották, s úgy látszott, egyenes útja lesz a főiskolára. Aztán 1942-ben katonai behívó érkezett „Pusztajenőre”, a „szób- rászkodás” helyett katonás­kodás. frontszolgálat, fogság következett. Majd csak a ’46-os esztendő vetette haza. — Amikor hazajöttem, gondolni sem lehetett a régi álmaimra, terveimre — mondja. Nehéz idők voltak, dolgozni, élni kellett. Azért az álmokról, a ter­vekről sem mondott le Nagy István. Egy újságban akadt rá arra a felhívásra, amely a népi kollégiumokba hívta a fiatalokat. — Ez 1948-ban volt, de abban az évben már „elkés­tem” a jelentkezéssel. Azért némi szerencse is ért. Ügy hozta a sors, hogy megmu­tathattam munkáimat Chio- vini Ferencnek, akj azt java- vasolta, hogy járjak be Pa­tai Mihály szakkörébe Szol­nokra. A munkáimat ők ket­ten korrigálták, úgyhogy 1949-iben, amikor végül még­iscsak a Derkovits kollégi­umba kerültem, nem voltam felkészületlen. A főiskolai felvételin is megfeleltem,s ha sok éves késéssel is, de vég­re igazán azzal foglalkozhat­tam, amivel mindig is sze­rettem volna; a szobrászat­tal. Aki Nagy István műter­mében jár, előbb-utóbb fel­teszi a kérdést: honnan a művész érdeklődése az állat­világ iránt? Mii készteti arra, hogy állatszőbraifoa fogal­mazza meg emberi mondani­Hátranéző valóit? A nekifeszülő bika dühödt erőlködé­se a „kitörésre”. A korlátozott emberi lehetősé­geket, vágyakat így mintázta meg az ’50-es években. A delfinjén boldogan „röpülő” kislány felszabadult élet­örömöt sugároz. A majom- anya éppoly gyöngéden öleli magához picinyét, mint édes anya a gyermekét. S a csi­kók, a halak, a gombóccá gömbölyödő sünök vagy ép­pen a bumfordi mackók sem csupán harmonikus formáik­kal gyönyörködtetnek, mást is mondanak; az emberi élet rejtett szépségeire figyel­meztetnek. — Valami meghatározha­tatlan, furcsa kapcsolat fűz az állatokhoz — mondja. Nem egyszerűen csak szere­tem őket, hanem közel áll hozzám a „lelkiviláguk” is. Mert van nekik. Elhiszi? Az állatok valahogy megérzik ezt, és bármerre járok, hoz­zám „csapódnak”. Valószí­nűleg gyermekkori élménye­imből táplálkozik ez az ér­zés, hisz az állatok állandóan ott voltak körülöttem, meg­figyeltem „szokásaikat”, mozdulataikat. Szinte az uj­jaimban érzem őket.. . Köny- nyen rám js fogták, hogy „állatszobrász” vagyok. Ak­kor feladatokat adtam ma­gamnak, így születtek pél­dául az anya gyermekével sorozatom darabjai. Ügy pró­báltam megfogalmazni az „örök témát”, ahogyan előt­tem még senki sem. Érde­kelt, izgatott. Egyébként is, ha egy téma megfog, igyek­szem azt „végigjárni”. Szó­val bizonyítanom kellett, hogy nem „állatszobrász”, hanem egyszerűen: szobrász vagyak. Bizonyítani? Azt hiszem bizonyítják ez,t alkotásai. A Síremlékterv Szolnok központjában álló „Nő hangszerrel” című szob­ra például. (Ám muszáj megjegyezni: a szépség, a harmónia „elveszik” a nem szerencsés környezetben.) Nagy István 65 éves és dol­gozik. Szerény ember. Soha nem is akart mást tenni, csak dolgozni. Három évtizedes szolnoki munkásságáért, a közelmúltban kapta meg az SZMT művészeti díját. Közelebb az élethez Korszerűsítik az agrároktatást A mezőgazdaságban dolgo­zóknak mintegy négy száza­léka rendelkezik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, csaknem tíz százaléka szak- középiskolával vagy techni­kummal, a szakmunkáskép­zőt pedig a dolgozók 25—30 százaléka végezte el. A be­tanított mezőgazdasági szak­munkások száma is évről évre emelkedik. Kétségkívül, hogy ez az egyik legszilár­dabb aiapja termelési sike­reinknek. A MÉM illetékesei kidol­gozták az agrároktatás to­vábbfejlesztésének térvét. A korszerűsítést segíti az új oktatási törvény is. Ami a felsőoktatást illeti, a leglé­nyegesebb egy új egyetemi modell kialakítása, mivel a jelenlegi már nem minden­ben felel meg a követelmé­nyeknek. Szorosabb kapcsolatot kell létesítenie a szakoktatásnak a termeléssel. Példával élve, a három dunántúli egyetem (Mosonmagyaróvár, Keszt­hely, Kaposvár) hallgatói függetlenül attól, melyik egyetemre iratkoztak be, egy- egy félévet töltsenek ott, ahol azt a szakot eredmé­nyesebben oktatják. így pél­dául az agrokémiát Keszthe­lyen hallgassák, a takarmá­nyozást viszont Mosonma­gyaróváron. Igen nagy jelentősége van a mezőgazdasági termelés szempontjából a középfokú oktatásnak, a szakközépisko­A minisztérium illetékesei elmondták, hogy a szakmun­kásképzés hároméves, s itt 24 szakmában 15 ezer hall­gatót képeznek. A négyéves szakközépiskolák tanulóinak együttes száma a technikus- képzésre jelentkezőkkel együtt 14 ezer. Az esti és levelezőtagozatra 4000 jelent­kezőt várnak, míg az egy­éves tanfolyamok hallgatói­nak száma 6 ezertől egész a 14 ezerig tehető. Néhány szakközépiskolá­ban külföldi hallgatókat is oktatnak, ilyen a vépi szak- munká_sképző és munkásto­vábbképző intézet is. Az is­Az igény azonban állandó­an növekszik, és az elemzé­sek szerint az ezredforduló­ra mintegy 50 ezer felsőfo­kú szakemberre lesz szüksé­ge a mezőgazdaságnak, hogy növekvő feladatait meg tud­ja valósítani. De nemcsak a számbeli növekedésre kell súlyt helyezni, elsőrendű fel­adat a képzés korszerűsítése, a szakmai ismeretek szélesí­tése, a társadalmi szükség­letekhez való rugalmas al­kalmazkodás. Iáknak, és az ismét működ­ni kezdő technikusképzés­nek. Hazánkban több nünt száz intézmény foglalkozik közép- és alapfokú mezőgaz­dasági képzéssel. Ezek az in­tézmények nagy népszerű­ségnek örvendenek, és mun­kájukat külföldön is sokra értékelik. Számos külföldi ország, főleg a fejlődő or­szágok, küldenek ezekbe a középfokú intézményekbe hallgatókat, hogy azok meg­ismerkedjenek a magyar me­zőgazdaság fejlett módszerei­vel, és alkalmazzák az itt tanultakat. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium fel­ügyelete alatt 5 szakmunkás- képző intézet működik. A legeredményesebb Vépen, Szombathely mellett találha­tó. Működik szakmunkáskép­ző Jánoshalmán, Pétervásá- rán, Sellyén és Kétegyházán, s ezek mindegyike foglalko­zik a szakmunkások tovább­képzésével is. kólák nagyobb része ma már olyan feltételekkel rendelke­zik, amely lehetővé teszi minden oktatási igény kielé­gítését. Magyarországon jelenleg 28 külföldi országból érkező mezőgazdasági szakembert képeznek ki a legkorszerűbb agrotechnikára, részben ál­lamközi egyezmény alapján, részben a TESCO segítségé­vel. Csak Vépen évente 300 külfödi hallgató végzi el a tanfolyamot. Azok, akik egy évre jönnek, illetve néhány hónapos tanfolyamra, saját anyanyelvükön kapnak okta­tást (még az arabok is). Akik hosszabb ideig tartózkodnak hazánkban, és el akarják vé­gezni az egyetemet, egy év alatt megtanulnak magyarul. Szintén az intézetben, kü­lönleges módszerekkel. Vé­pen audiovizuális módszerrel kialakítottak egy új okta­tási rendszert. Ehhez az in­tézetnek külön tévélánca van. Ezenkívül szakképzett tol­mácsok js segítik az okta­tást. Az oktatáshoz szüksé­ges jegyzetek a tananyaggal szintén különböző nyelveken állnak a hallgatók rendelke­zésére. A magyar mezőgazdaság­nak külföldön is jó híre van, s ezért sok fejlődő ország arra törekszik, hogy a ma­gyar „modellt” alkalmazza, hogy átvegye a mi szövetke­zeti gazdálkodásunk tapasz­talatait. Divatos szakmák? Ugyanakkor a magyar hall­gatóknál még mindig tapasz­talható az egyes szakágaktól való húzódozás. A szakkö­zépiskolába jelentkezők többsége a divatos szakmát választja, sokan szeretnének kert- és parképítők lenni, tömegesen jelentkeznek dísz­növénykertészeknek. Roman­tikusnak találják az erdész­kedést, de ugyanakkor a na­gyon jól fizetett és fontos szakágakra nincs elegendő jelentkező. Pedig szükség van zöldségtermesztőkre, sertés- tenyésztőkre, húsfeldolgozó szakemberekre, a sütőipar­ban dolgozókra. összefoglalva az elmon­dottakat: a korszerűsödő ag­rároktatásnak az az egyik legfőbb célja, hogy a hall­gatók, a tanulók kerüljenek közelebb az élethez. Ez ért­hető is, hiszen — mint min­den oktatás — a mezőgazda- sági szakemberképzés is több anyagi befektetést igényel az eddigieknél. A több anyagi és szellemi beruházásból vi­szont csak akkor lesznek ma­gasabb növénytermesztési és állattenyésztési hozamok, ha a képzés egész időtartama alatt fokozottan figyelembe veszik: mit és milyen szak­embereket igényelnek a me­zőgazdasági üzemek. I. S. Új egyetemi modell A fejlődő országokból Operából — operára Mirandolina a képernyőn Pécs központjában Pincezoo Föld alatti állatkertet hoz­nak létre Pécsett. A történel­mi belváros. alatt húzódó, feltárt és helyreállított pin­cék egyikét hasznosítjuk ilyen módon. A pincezoóban akváriumokat, terráriumo- kat és. rovarházakat helyez­nek el. A mecseki állatkert régóta nélkülözi a megfelelő mére­tű, korszerű biológiai bemu­tatóházat. A felépítéshez szükséges milliókkal azon­ban az intézmény nem ren­delkezik. A belvárosi mély pince viszont megvan, s kel­lő átalakítás után teljesség­gel alkalmas leslz erre a cél­ra. Előnye az is, hogy köz­ponti helyen — a Munkácsy Mihály utcában van, köny- nyen megközelíthető, jól be.- illeszthető a város közműve­lődési intézményeinek sorá­ba. A mintegy 300 méter hosz- szú pincelabirintusban egy­más mellett sorakoznak majd az üvegfalú bemutató terek, s a természetes élőhe­lyüket utánzó környezetben lesznek láthatók a kajmánok, kígyók, halak, rovarok. A pinceáüatkert folyama­tosan működő vetítőtermé­ben a közönség természettu­dományos videofilmeket lát­hat. A létesítménynek lesz állandó kiállítóhelyisége is. Gperatörténetileg is érde­kes alkotással, Mozart, Gol­doni és Hevesi Sándor nevé­vel fémjelzett opera tévévál­tozatával találkozhatnak a nézők a Zenés Tv-színház legközelebbi, május 20-i adásában. A hétfői, rendkívüli adás­napon képernyőre kerülő Mirandolina című operát — Goldoni azonos című komé­diája és Mozart 19 évesen írt La finta giardiniera című dalműve felhasználásával — Hevesi Sándor az Operaház egykori főrendezője mutatta be 1924-ben. Az évtizedek során méltatlanul feledésbe Berkes Kálmán, a Magyar Állami Operaház klarinét- művésze 'kapta az idén a Ko­mor Vilmos emlék plakettet, amelyet Mihály András fő­igazgató adott át pénteken az Operaházban. A plakettéit Komor Vil­mos Kossuth-díjas, érdemes művész, karmost er emléké­re az Operaház 1978-ban ala­pította. A kitüntetést éven­te egyszer, a művész szüle­tésnapja alkalmából adják át a dalszínház egy-egy olyan fiatal zenekari művé­szének, vagy karmesterének, aki művészi munkája és em­merült alkotást most Félix László rendezésében, Med- veczky Ádám vezényletével láthatj ák-)hallhatják a tévé nézői. Goldoni remek humo­rú cselekménysora — Mozart zenéjével és Hevesi Sándor nemes színházi kísérletének eredményével, gazdagodva — Kukely Júlia, László Mar­git, Szűcs Márta, Hirtling István, — énekihangja Ban­di János —, Gáti István, Molnár András és Korcsmá- ros (Péter Játékában eleve­nedik meg a zenés színház színpadján. A darabot május 20-án es­te 21 óra 5 perckor mutatja be a televízió. béri magatartása alapján er­re a leginkább érdemes. Az elismerő érmét — Borsos Miklós szobrászművész al­kotását — eddig heten vet­ték át: Tamás István, Lu­kács Péter, Elek Tihamér, Zempléni Tamás, Kovács Já­nos. Dénes István és Csor­ba Mária. A legfrisebb Komor-pla- kettes művész Berkes Kál­mán 1976-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolán, 1972Ttől az Operaház zenekarának ösztöndíjasa, majd zenekari művésze, je­lenleg első klarinétosa. Komor Vilmos emlékplakett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents