Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
8 T Irodalom* művészet 1985. MÁJUS 18. ermesi szobrász volt, foglalkozását odaadással űzte. Magányosan élt műtermes házában; valamikor volt ugyan egy felesége, de Jolán asszony hamarosan megelégelte Termesi or- dítozását (meg a hidegvágót, amelyet T. lengetett a kezében pálinkás állapotában...). Nos. az asz- szony elhagyta Termesit,' és összeállt egy redőnyösmesterrel, aki unalmas ember volt ugyan, de rendszeresen bevásárolt az asszony helyett, és együtt osztották be a redőnykészítésből származó összeget. (Ex-Termesiné néha felriadt éjszaka, s a redőnyös hortyogását hallgatva legszívesebben azonnal elmenekült volna, vissza félbolond férjéhez, akit órák hosszat tudott nézni zaklatott álmai idején. Hiszen Termest ilyenkor volt igazán szép, amikor az ANYAG-gal küzdött álmában, összegyűrt arccal, karmos kezekkel, míg végül győzött, és szelíden elaludt.) Termesi tehát egyedül élt. (A pulikutyta, aki lankadatlanul rohangált a kertben, nem számított elettársnak, csak egy fekete gombolyagnak, aki mozgást hoz a házba akkor is, amikor Termesi körül mindent mozdulatlanná varázsol a fáradtság és a közeledő öregség. Bojtár volt a puli neve.) Egyformán teltek Termesi napjai. Délelőtt kalapált a műteremben (rézdomborításokat készített), délben elballagott a Kacsa vendéglőbe, ahol „művész úrnak” szólította az öreg pincér, s olyan tisztelettudóan csúsztatta elé az étlapot, mintha valahonnan a múlt századból maradt volna itt a Kacsa falai között. Termesi az egyszerű ételeket szerette, pörköltet, flekként, babfőzeléket, de soha nem mulasztotta öl a bőséges borravalót ég a köszönést kifelé menet. Az esték a pálinka jegyében teltek el. A készlet bőséges volt, a hűtőszekrény telis-tele volt márkás és bunkó italokkal, a vegyesgyü- mölcs-pálinkátó] kezdve egészen a Hennesy-ig... Igen, Termesi - töményivó volt. annak ellenére, hogy orvosai többször figyelmeztették a delirium tremens veszélyére, amely betegséget a borivó emberek soha nem kapják meg. Termesi fütyült rájuk, és arra gondolt, hogy ha Muszorgszkijnak és Toulouse- Lautrecnak megfelelt a patkányok inváziója, neki is jó less. De az még odébb van; addig még rengeteg kellemes estét lehet eltölteni kettesben valamelyik üveggel, szói a zene a lemezjátszón, odakint nyüszítve köszönti az estét a puli, a szürkület finom fátylat borít a kert fáira, s a kapucsengő halkan várakozik Termesiné ujjára. .. .Szépek, csendesek voltak Termesi estéi. Olyanok, amelyekből erőszakos* álomra gyűjthet erőt a magányos ember. Hiszen álmában Termesi egészen más volt: harcos, vitázó, szerelmes férfi, aki ember- tömegeknek tart szónoklatot, párbajt vív ellenségeivel, őrjöngő szeretkezésit folytat nőkkel, s egy pillanatig sem fél a haláltól, amely körülötte somfordái. Termesi egy napon levelet kapott a MŰVÉSZETI ALAP-tói, amelyben közölték, hogy ez és ez a szerv felajánlja a képzőművészeknek az elárvult tanyasi iskolákat. Vagyis: bármelyik festő vagy szobrász kibérelheti a halott sulikat, a tanteremből műterem lesz, a tanári lakásból művészodu, s talán még a magára hagyott szőlő is. életre kelthető. Termesi elgondolkozott. ..Ez igen” — csettintett lelki szájával. Ott aztán teljes lenne a kreatív magány, kilométerekre füstölög a legközelebbi tanya, lehet ordítani, ugrálni, meztelenül kukorékolni az udvaron, hemperegni a füvön, ördögszekeret kergetni a parlag szántókon... Ott aztan lehetne élni, szabadon, vadón, állatiasan. A pulikutya is visszakerülne ősei környezetébe, a tan-műteremben csodálatos domborítások születnének, alföldi emberarcok, öreg nyárfák tánca, suba keringése, kocsi billenőse, disznók turcsi orra. hegyes fácáViok röpülése. .. Bolya Péter: VIHAR Termesi lelkes levelet írt az Alapnak, amelyben bejelentette igényét egy „használható állapotban” levő iskolára. Az utóiratban azt kérte, hogy a ház „minél mesz- szebb” jegyen az emberlakta helyektől; a legjobb az volna, ha egy sűrű akácerdő közepén állna, ahova még az őzek is csak véletlenül tévednek. A tanyasi iskola, amelyet Termesi kibérelt... Az egyik szárnyban volt a tanterem, valamint néhány kisebb helyiség, talán a valamikori szertárak. A másik részt a tanári lakás alkotta, két szoba, konyha és a hatalmas -kamra. Az egész épület üres volt, pokoli üres. Az ajtók, ablakok tárva-nyitva, mintha menekülve távoztak volna az utolsó diákok. Az udvar kopár, letaposott. A ház mögött szőlősorok, közöttük szilvafák, metszetie- nül, burjánozva. Termesi komoran vette birtokba az épületet. A kapu előtt tornyosultak a bútorok, amelyeket Volánbérautó hozott Pesttől idáig. Dívány, asiztal, két szék (hátha mégis érkezik egy vendég az erdő felől), aztán a hatalmas bőrönd, benne a háztartáshoz szükséges edények, táskarádió (a külvilág követe), végül a rézlemezek és szobrászati szerszámok. Termest továbbra is bízott abban, hogy csodálatos domborításokat fog létrehozni a kiskunsági táj ölében, s ha majd újra visszatér az emberek közé, mindent megbocsátanak neki. .. .A délutánt rendezkedéssel töltötte el, a bútorokat a lakásba hurcolta, a rézlemezeket a tanterembe. Mire elérkezett az este (csendesen és észrevétlenül, óvatosan közelítve a dűlőutak felett), Termesi már az ablak mellett üldögélt, s bizakodóan nyalogatta a magával hozott pálinkát. Azt tervezte, hogy másnap rézbe domborítja a jegenyenyárt, amely az iskola felett őrködik. Első éjszakáján a feleségével álmodott. Termesiné meztelenül úszott az álom vizében, s az ölelése jóval előbb ért Termesi köré, mint ő maga. Érthetetlen, de őszintének ható mondatokat suttogott, keresztet rajzolt Termesi homlokára, aztán eltűnt, semmivé foszlott. Termesi felriadt, s jó darab időbe telt, amíg rájött: a zajt, amit hall. nem a felesége sírása okozza, hanem a ^zélfútta jegenye- nyár zúgása. Másnap elballagott a tanyasi boltba (hogy hol-merre van, azt még a faluban tudakolta meg; úgy két kilométert kellett mennie a dülőúton). . Konzervet, kenyeret, sót, cukrot vett, más nem is igen volt a pultokon. Hazafelé menet elhatározta, hogy nemsokára háziállatokat vásárol, csirkét, disznót, nyulat, hiszen nem embernek való állapot az, ha káposztakonzervet kell ennie a Kiskunság közepén. Még szerencse, hogy a sparhert (amely örökül maradt a tanári lakásban) kitűnően működött, há- ro#i-négy kukoricacsutka és némi aprófa elnyelése után megnyugtató mormogó hangon üzemelt. „Nem érdekelnek az emberek” — nyugtatta meg magamagát Termesi, s lehúzta a tűzről a konzervet. A harmadik napon befejezte a domborítást, amely talán őt ábrázolta, talán mást, mindenesetre egy göcsörtös figura látszott a rézlemezeken, aki felfelé szúrja karjait, az arcán riadalom, magány, menekülés. Mellette a jegenyenyár, amely bizonyos segítséget akar nyújtani az illetőnek a halál elkerülésében. Jó lett a „munka”. Termesi elégedetten járkált a mű-tanteremben, és tempós mozdulatokkal iszogatta a pálinkát. Még a feleségét is elfelejtette azon a délutánon. Dűlőúti sétára indult. (Mintha csak a pesti Belvárosban járkálna feszes nőcik és dagadt nepperek között.) Elhatározta, hogy mindenkinek visszaköszön, és nem veszi tudomásul, ha a földművesek a túlvilág! lénynek kijáró borza- dállyal bámulnak rá. Messze eltávolodott az iskolától. Borókák, fenyvesek, akácosok között bolyongott, alig vette észre: szél támad, beborul, távoli mennydörgések hallatszanak, vihar közeledik. .. .. .A szél hirtelen, orkánná növekedett, hajlongtak a fák, homok szállt a dűlőút felett, “Termesi futva indult az iskola felé, és jaj, mit lát!, a szélvihar leemeli az is- kalatetőt, odébblöki, a szilvafák közé vágja. Termesi egy akác törzsébe kapaszkodik, riadtan nézi a házat, most! Villám csap a fedetlen műterembe... ki estefelé a jakab- szállási műút környékén járt, láthatta Termesit, a magányos, ázott férfit, aki komor léptekkel halad Kecskemét felé; a hóna alatt olvadt rézlemez, amely valamikor férfialakot és zúgó jegenyét ábrázolt. Igen, Termesi mindenestül odahagyta a tanyasi iskolát, a Kiskunságot, a szagos vidéki világot, s kezében a villámsújtotta rézdarabbai elindult, hogy jópofa emberekkel találkozzék a világ útjain. Hiszen már úgysem sokáig hallgathatja őket. Már Lőrincze Lajos is elmondta véleményét a történelmi tudat hiányosságának arról a fokáról, amikor a magyar turista hazatér valamelyik szomszédos országból és lelkendezve meséli: Fantasztikus, azok ott odaát folyékonyan beszélnek magyarul. De szerencsére kivételek mindig akadnak. Itt vannak például íróink, akik tántoríthatatlan lelkesedéssel ápolják a határainkon túl élő magyarokkal együtt közös nemzeti kincsünket: a nyelvet. Történetünk egy szép, kora őszi napon kezdődik, amikor Furmandy J. (keresztnevét feledje örök homály), férfi-adminisztrátor, megutálta eddigi egyhangú, szürke életét, és úgy döntött, hogy kiadja magát Hlotkovits Jenőnek, az egyik leghíresebb, határainkon túl élő magyar költőnek. A siker, amely az íróiról híres Nagykávéházban fogadta, minden várakozását felülmúlta, ölelték, csókolták, a kékharisnya lányok pedig azon versengtek, hogy melyikük ülhet a kitűnő költő ölébe. Furmandy J. beszerzett valahon- nét néhány Hlotkovits-kötetet. amit tisztelőinek azonnal dedikált. Kovácsi Lajos aszú-díjas költő pedig fölállt és kijelentette, hogy ő most elindul és fölkutatja Balázs.! Hugót, Hlotkovits itteni legjobb barátját. Furmandy csuklott néhányat, de hamar föltalálta magát: — Ügy tudom, vidéken van. — Az lehet — mondta lemondóan Kovácsi Lajos. — Mert állandóan író-olvasó találkozókat tart. Furmandy J. föllélegzett és rendelni akart. Persze, nem hagyták. Záróráig ölelték, csókolták, Rita pedig (a Nagykávéház legnagyobb kékharisnyája, aki maga is írogatott) fölajánlotta lakását. Furmandy J. elfogadta. Sbha nem érezte ilyen jól magát. 9 Másnap, már kora reggel ott ült a Nagykávéházban és reggelizett. Tisztelői egy óra múlva ismét, körülülték a márványasztalt. Ekkor érkezett meg a helyiségbe Döbrög László prózaíró. A kölcsönös bemutatkozás után Döbrög odasúgta Furmandynak: Aratóttnnepre menő lány Pass Lajos: Ratkó József: Ez a néni Egy ágyon, Ez a néni olyan pici — Hiszi-e a Piszi? — egy kenyéren Tavaszi szél is elviszi! Egy ágyon, egy kenyéren, — Nem hiszi a Piszi. szemünkbe hulló fényben, tétovázó sötétben, Pedigi vinné, ha a zsebe szerelem fenyvesében. Cérnával nem volna tele. Ugyan kétli Piszi — * egy földön, egy hazában, égve egyforma lázban. Akkor is csak felröppenne, Pitypangejtőernyö lenne hidegben, nyári lángban egyforma szó a szánkban, — Vélegeti Piszi. torkot fájdító perben tanúként egymás ellen, Csakhogy tű is van zsebében homlokod melegében, Ugyan — kérdi Piszi — homlokom melegében, Mire jó a tű ha nem szúr? zárva eleven kőbe, Arra: varr jón, ne nyughasson, lélekben összenőve, Néninek csak munkát adjon: gyönyörű csecsemőnkre. El ne röpítse a szél. ráhajlunk az időre. Szikszai Az irodalmi élet Károly: rabságában Balatoni táj tornyos villával
