Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁJUS 18. I Arcképvázlat I A „tüzes géptől” a gazdaságpolitikáig Hagyomány immár, hogy Lenin születésének évfordu­lóján kitüntetik a színvona­las munkát végző propagan­distákat. Az idei emlékün­nepségen, április 22-én Mo­noki Pál, a kisújszállási Ti­sza II. Termelőszövetkezet műszaki főágazatának veze­tője a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át ki­emelkedő tevékenységéért. Monoki Pál nagyon korán választott pályát. Mint ta­nyasi kisgyereknek érthetően a hatalmas búza-, kukorica­táblák, a föld, a háziállatok jelentették a világot. Nem is gondolt másra minthogy folytatja édesapja munká­ját, a gazdálkodást a bérelt földön. S aztán ..csodát” lá­tott, megjelent a kis tanya közelében a „tüzes gép”. Négy testvérével együtt fel­kapaszkodott a cséplőgépre, ámulatba ejtette a soha nem látott masina. A szülők nem kis áldozatok árán iskoláz­tatták gyermekeiket. Mono­ki Pál a szolnoki gépipari technikumba került a tanya­si iskolából. Ahogy befe­jezte tanulmányait, rögtön munkába állt a Kisújszállási Állami Gazdaságban^ s 1964- től dolgozik a Tisza II. Ter­melőszövetkezetben, illetve előbb jogelőd gazdaságában. Közben szinte minden évben tanult. Levelező tagozaton elvégezte a mezőtúri mező- gazdasági felsőfokú techni­kumot, majd Nyíregyházán szerzett üzemmérnöki diplo­mát. A tanulás, az információ­gyűjtés, a nyitottság úgy tű­nik most már végigkíséri az életét, pályáját. Szerény iro­dájában alig férnek el a szaklapok, prospektusok, nincs olyan mezőgazdasági kiállítás, ahova el ne menne tjenmés'zetesen munkatársai­val együtt. A bábolnai na­pok, a különböző vásárok persze kicsit elszomorítják Érthető hiszen a termelőszö­vetkezetük gépparkjának mintegy a fele már megérett a selejtezésire. Beruházásra viszont nincs annyi pénz, amennyi kellene. Egy kor­szerű traktor óra kettő, a kombájné közelíti a három­milliót. Miközben egy mázsa búzáért átlagban 310 forintot kap a gazdaság... A nyolc­tíz éves, s még ennél is ré­gebbi gépek így nem mehet­nek „nyugdíjba”. Szaporodik viszont a műszaki főágazat vezetőjének s a munkatár­sainak a dolga. A géppark javítása, karbantartása, fenntartása, a bi^tonságios üzemeltetés feltételeinek megteremtése egyre több időt igényel. Monoki Pál munkaideje kötetlen. Télen hét órától délután ötig, nyá­ron 6-tól este hétig dolgo­zik. S mégis jut idő a párt­megbízatása teljesítésére, a prop agan d iáta i imu nfcárá. Monoki Pált idestova há­rom évtizede vették fel a pártba, ezt megelőzően az ifjúsági szövetségben végzett elitsimerésre méltó tevékeny­séget. A termelőszövetkezet­ben a pártoktatás propagan­distája. Előadásokat tart, szemináriumokat vezet gaz­daságpolitikai kérdésekről. A foglalkozásokat jó hangulat, őszinte viták jellemzik. Nin­csenek (úgynevesiett 'kényes kérdések, bárki elmondhatja véleményét. A vitavezető nemigen kerül „nehéz hely­zetbe”. Politikailag felké­szült, s mint pedagógus is megállja a helyét. Ütközteti a véleményeket, változatos módszerekkel vezeti a ‘fog­lalkozásokat. Segíti ebben a (marxista fegyelemén (elvég­zett pedagógiai tanfolyam, s kicsit a felesége is, aki pe­dagógus. Tapasztalatai szerint az utóbbi években sokat fejlő­dött a pártoktatásiban részt­vevők aktivitása. Bátran szó­vá tesznek ellentmondásokat, az „érted haragszom” jel­lemzi a felvetéseket, a vív­mányaink féltése tükröző­dik bennük. Időről időre szóba hozzák, s elítélik pél­dául a tisztességtelen jöve­delemszerzést. Mit mond­hat erre a propagandista? Hiszen Monoki Pál a saját „bőrén” is tapasztalhatja. Háztáji gazdaságában mákot termel, aminek kilóját 45 forintért vásárolják fel. S aztán a boltban kétszeres- háromszoros áron kínálják az eladók. Persze, hogy kényszerpályán van a ter­melő, s nem tartja erköl­csösnek a kereskedelem hasznát, de mégis mikor el­jön az ideje Monoki Pál is elveti a mákot. Nagy hajtó­erő a munka, a föld szerete­tő. Hiába a gyerekkori él­mények meghatározók Mo­noki Pál felesége azt mond­ja: ha fizetni kellene érte, férje még akkor is termelné a mákot, tenyésztené a nyu- lakat. Elnézés, megértés búj- kál azonban a szavaiban, hi­szen ő legalább annyi időt fordít munkájára, s ugyan­úgy rajong a hivatásáért, mint a férje a mezőgazda­ságért. S persze azért a fü- zetjavítások után ő is ki-ki- néz a mákföldre, s a nyírtak­hoz a gyerekekkel együtt. A nagyobbik lányuk gyógy­pedagógusnak készül, a kicsi úgy tűnik inkább az apa munkája iránt érdeklődik. Monoki Pál öt éve városi vezető propagandista. Öröm- meL tesz eleget megbízatásá­nak, ellenőrzi a kisújszállá­si üzemek gazdaságpolitikai előadásait, szemináriumait, ő inkább úgy mondja segí­ti a munkájukat. S, hogy ho­gyan? Arra válasz a közel­múltban átvett magas elis­merés. Tál Gizella Járvás István brigádvezető egy alkalommal 80 kilót da­gaszt a korszerű gépen Félkész termékek sütés előtt A Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat jászapáti üzemét fél éve adták át. A korszerű üzemben 4 féle kenyeret és 26 féle péksüteményt készítenek. Naponta 40 ezer péksütemény és 70 mázsa kenyér hagyja el a sütödét. Ezzel a mennyiség­gel ellátják a környező településeket jó minőségű áruval. Tároló állványokra kerül a finom ropogós kenyér Fotó: Tarpai Készül a kakaós csiga, amelyből 5 ezret sütnek na­ponta Szolnoki szállodák A patinás. 60 esztendős Ti­sza Szálló és gyógyfürdő a leghangulatosabb épület a szolnoki Tisza-parton. Kör­nyezete pedig a legkellemet­lenebb. Átmenetileg. A föld alá szánt betoncsöveken buk­dácsol a szálló bejáratáig a vendég. A szálloda falain be­lül még háborítatlan a rend. A szerb konyha különleges­ségeit ízlelgethetik, a szerb muzsikát élvezhetik az ínyencek az étterem ólom­kristály csillárainak kelle­mes fényében. — Hogy a jótékony, tompa fény mit nem enged láttatni, hogy a drapériák, a függö­nyök mit takarnak, azt csak mi tudjuk. — mondja Csépe Mihály, aki 33 éve dolgozik a szállodában és 18 éve az igazgatója. — Csapnivaló már az elektromos hálózat, a fűtésrendszer, minden, ami a falban van. elavult. A für­dőszoba nélküli szobákról nem is beszélve. — Ezért kétcsillagos csak a szálló? — Ezért elodázhatatlan a korszerűsítés, amit a szállo­daszárnnyal kell kezdeni. Október elsején bezárjuk, és terveink szerint a jövő év májusában már háromcsilla­gos szállóként nyitjuk. — A szobák áraiban is benne lesz a három csillag? — Elfogadható áraink lesz­nek. — Most mennyibe kerül egy szoba? — A kétágyas 800 forint és személyenként 50 forint a kötelező reggeli. Tíznél na­gyobb létszámú csoportok­nak 300 forint kedvezményt adunk. — Kik a szálló vendégei? — Általában a szocialista országokból érkező turisták, akiknek kirándulását utazási irodák szervezik, de vannak rendszeresen visszatérő ma­gánvendégeink. elsősorban üzletemberek. — Tehát az utazási irodák­nak köszönhetik a szállóven­dégek zömét? — Ennyire nem szolgáltat­juk ki magunkat. Mi is kez­deményezünk, igyekszünk elébe menni a vendégnek, például olyan sportkapcsola­tok révén, mint amilyen a nyugatnémetekkel van. Ed­zési és versenyzési lehetősé­get szervezünk a kézL és röplabdázóknak. a labdarú­góknak, lovasoknak, az úszóknak. — Nyereséges a vendéglá­tásuk? — Külön az étterem nem, de a szállóval együtt igen. — Az árakból ítélve nem gondoltam volna. Mondják, hogy a külföldieknek nem drága, de nekünk igen. — Igazságtalan általánosí­tás. Kis Tisza néven közis­mert, nemrég felújított má­sodosztályú éttermünk 25 százalékkal olcsóbb, mint a nagy. Naponta háromszá­zan előfizetéses menüt ebé­delnek. aminek ára a költ­ségnövekedés, az áremelke­dés ellenére változatlan ma­radt. A süteményt, a fagy­laltot. negyedosztályú áron áruljuk. Nálunk az étterem bevételének 60 százalékát, a legköltségesebb és legmun- kaigénveíebb ételforgalom adja. És nemcsak a mi szál­lodánk étterme ráfizetéses. A legnagyobb magyar cég­nek. a Hungária Étterem és Szálloda Vállalatnak tavaly ebben az üzletágban 160 millió forint volt a deficitje. A szállodák kompenzálják a veszteséget. — Önök csak részben gaz­dái ennek a háznak. A Viz­es Csatornamű Vállalaté a közkedvelt gyógyfürdő, amely a felújítás miatt egy éve zárva van. Nem lett vol­na célszerű összehangolni és egy felfordulással az egész ház korszerűsítését elvé­gezni? — Még a mi részünk fel­újítása is szakaszos lesz. Amit tudunk üzemben tar­tunk. mert száz dolgozónk nem maradhat munka nél­kül. A szállószárnnyal kezd­jük, a kádfürdővel folytat­juk. Megszüntetjük, mert nincs rá igény. Helyén sörö­ző lesz és tárgyalóterem. Utoljára marad a konyha és az étterem, továbbá szeret­nénk a közkedvelt fagylal­tunk árusításához kulturált eladóteret kialakítani. Úgy számolunk, hogy három év mire a felújítás végére érünk. Végére?! Remélem nem lesz vége, folytatni tud­juk a tetőtérben, ahol 10—12 olcsóbb, elsősorban a sport­turizmust szolgáló szóba el­férni?. Nagy szükség voLna rá. mert a felújítás után csak 22 szobánk lesz. A fürdő felújítása tehát független a szállodától, az »épülettől viszont nem (még ha tulajdonjogán osztoznak is) Közös kazánról fűtik (néhány környékbeli közin­tézménnyel együtt). A köz­ponti fűtés, a víz- és csator­navezeték felújításán már túl vannak. Elég régen. Az építőket, a burkolókat, a vil­lanyhálózat. a szellőzés mes­tereit várja a bezárt fürdő. Miért késlekednek? — A tervek elkészültek, de szerződést még nem tudtunk kötni a szolnoki ÁÉV-vel. — tájékoztatott Deák Károly, a Víz- és Csatornamű Vállalat osztályvezetője. A miértre Papp Lajos, a SZÁÉV műszaki igazgatója szerint sok indok van. — A terveket tavaly év végén és az idén márciusban kaptuk meg nagyon foghíjasán. Nincs tisztázva, hol lesz a felvonulási terület. Nincse­nek dokumentumok a stati­kai vizsgálatokról. Egy 60 éves épület rengeteg megle­petést tartogathat felújítás közbeni ha nincs alaposan felderítve minden részlete. Nincs terv a villámvédelem­re. Nem tudjuk, hogyan old­ják meg az épület tovább­üzemelő részeinek áramellá­tását. ha mi áramtalanítjuk a fürdő területét. Nem mond­vacsinált kifogásaink van­nak. A munkát elvállaltuk, és ha megkapjuk a tervdoku­mentáció minden, — hang­súlyozom — lényeges részle­tét!, azonnal munkához lá­tunk. A vágy az. hogy jövő ilyenkorra kívül-belül. talán még az eredetinél is szebb, részleteiben igényesebb für­dő várja szolgáltatásaival a vendégeket. Századeleji kör­nyezetben. századvégi kom­forttal. Más forma, más szín. más hangulat néhány száz méter­rel odébb a csupa beton hét­emeletes Pelikán Szálloda. Vannak, akik túl mogorvá­nak, túl szürkének, túl szög­letesnek tartják. Mások sze­rint nagyon is jól illik a kör­nyezetébe a modern vonalú épület. A véletlen a szálló halijában, május első napjai­ban. egy olyan negyventagú szovjet kiránduló csoporttal hozott össze, akik között volt egy fiatal építésznő. — Tetszik a szálloda. Ter­vezője következetes volt. Egymáshoz illő anyagokban, s az anyagokhoz illő formá­ban gondolkodott. — Nem udvariasságból mondja? — Bebizonyítom. hogy nem az udvarias vendég be­szél belőlem, — nevetett Lilia. — A szobánk ugyanis kellemetlenül hideg, rosszul zárnak az ablakok, befúj a szél. — A fogadtatás viszont annál melegebb volt. — szólt közbe Viktor Loskutow. a szibériai Tomszk Városából érkezett csoport vezetője. — És ami ennél is fontosabb: gyors volt a kiszolgálás a portán, és az étteremben. Rá­adásul ízlett, amit kaptunk. Egy 17 napos romániai—ma­gyarországi körút egyik állo­mása csak Szolnok, mind­össze 2 napig. Nem lesz időnk kedvünkre „megmele­gedni”. És a szobáknak? A szálló igazgatója. Rigó József, ami­kor a ház erényeiről és hi­báiról faggattam a jó megol­dások között elsőként a fű­tést említette, amely még nem hagyta a házat cser­ben. Tekintsük hát kivéte­les pechnek. A ‘ csoport többségének szerencséje volt, kellemes szobát kapott épp­úgy, mint Náray Zoltán, az NSZK-beli VYGON orvosi műszergyár exportjának me­nedzsere. A szálló törzsven­dége. — Már öt éve. Romániába mentem, véletlen láttam meg a 4-es út mentén a szállót. A megtett és rám váró út között optimális helyen volt. — mondta tökéletes magyar­sággal. Mert mint kiderült, bár ő nem Magyarországon született, szülei magyarok és gondjuk volt arra. hogy az anyanyelvűket megtanulja a fiuk. — Amíg nem jártam Magyarországon, én is gu­lyásban, pusztában és lóban gondolkodtam. Ma már szé­gyellem. A maguk kultúrája, az ősi tradícióik ennél sokkal izgalmasabbak. érdekeseb­bek. Csak nagyon amatőr színvonadon próbálnak hír­verést kelteni ennek a szép kis országnak. Ez a szállo­dáik reklámozására is érvé­nyes. Pedig ebben a hotelben is azt kapom, amit ennyi pénzért elvárhatok. Kivéve a telefont. A gyengénkre tapintott. A telefonhálózat közismerten olyan, amilyen, nem a szál­loda bűne. És a hírverés sze­gényessége? — A szállodáé is, — is­merte el az igazgató. — De idő kell ahhoz. hogy egy szálloda a köztudatba beke­rüljön. — Csak az időn múlik? — Elsősorban rajtunk. Meg hát azon is, hogy Szol­nok egyelőre ném eléggé ér­dekes és vonzó az üdülőknek. Tranzitváros. Mi megpró­báljuk „megállítani” az át­menő forgalmat, és igyek­szünk a tőlünk telhető leg­jobbat nyújtani. Még az sem mindegy, hogy milyen étla­pot adunk a vendég kezébe. — Az étterem megítélésem szerint túlságosan nagy, cso­portokra, népes rendezvé­nyekre méretezett. Az étlap­juk azonban valóban szép. Bár a kínálat között nincs sajátosan pelikánt. És az árak? — Az étteremben 220 szá­zalékos hasaonkulcesal dol­gozunk, de használhatnánk 3Ö0 százalékosat is. Egy sze­rény komplett étkezéshez elég 90—100 forint, ami elfo­gadható egy háromcsillagos szálló éttermében. Úgy gon­dolom. hogy a szobák árát is meg lehet fizetni. (720 a kétágyas. 500 az egyágyas, és 70 forint a reggeli.) A cso­portoknak jelentős kedvez­ményt adunk. — És még mit? — Igyekszünk szórakoztató programot is. — Van rá példa, hogy nem az utazási irodák „hozzák" a vendéget, hanem Önök in­vitálják, kizárólag önöké az „üzlet”? — Hogyne! Több példa is van. Többek között az olasz Vadászoké. Akik apróvadra vadásznak, októbertől ja­nuár, februárig vendégeink. Az idén egész augusztusban vadgalambra vadászó ola­szokkal lesz telt ház. nem­csak itt, hanem a Pelikán Motelben is. A vállalkozó kedv élénkü­lését bizonyítja a Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalat bravúros gyorsasággal felé­pített Pelikán Motelje a Holt-Tisza partján. Nincs az az akadékoskodó ember, aki ne tartaná telitalálatnak az ötletet, a helyet, a megol­dást. A csinos barna-fehér házak, a fák. a díszcserjék, kellemes színfoltjai) a víz­partnak. Okosan kihasználva a természetet, szalonnasütő és bográcsos főzőhelyeket alakítottak ki. A motel por­táján teniszpályákat építet­tek. Szívesen leírtam volna, hogy mindezt olcsón kínál­ják. A közepes árfekvés azonban a kétágyas szobák­nál 540, a háromágyasoknál 750 forintot jelent, reggeli nélkül. Van valami igazság azokban a véleményekben, amelyek szerint talán várni kellett volna a végleges árakkal, addig, amíg végle­gesen kialakul és letisztul a környezet ás. Kovács Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents