Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 30. Randevú a Tisza- ligetben Nézem a Tiszaliget térké­pét. Egy jobblábas, hegyes­orrú cipőre hasonlít, én még­is szívesebben látom hajó alaprajzának. Ha pedig hajó, akkor Noé bárkája. Mert ki­csit Szolnok múltja, jelene és jövője úszik rajta. Itt, a Tisza partján mindig min­denért megharcoltak az em­berek, miért jutottak volna hát könnyebben, mint harc órán a mindenki parkjához? Az ellenfél a víz volt, a küz­delem pedig napjainkban is tart. Gróf és kucséber A Tisza ártere grófi birtok volt, nagy valószínűség sze­rint a család valamelyik tagjáról ragadt rá a kereszt­név, ezért tisztelték hát Mó­ric ligetként évtizedeken át. Ha a Tisza is úgy akarta, a város kedvelt kirándulóhe­lyeként szolgált a szandai rét e darabja, melyet mind­össze nyári gát védett, igy ha kilépett a víz, úszott szinte minden, kivéve az Aranyiakat vendéglőt, amely egy megimagasított szigeten állt, így mindössze a küszö­béig ért fel az ár. A ven­déglő mellett állt — 1905-ös alapítása óta — a Tisza Eve­zős Egylet: egy garázs, fér­fi, női öltöző, egy szalon és két teniszpálya tartozott hoz­zá. A klubház kinn volt a vízből, ám a teniszpályák víz alá kerülték. Hogy kik voltak az evezős egylet tag­jai? Mindenesetre nem azok, akik május elsején az árnyas fák alatt pikmkezték. Per­sze, a felsőbb körökben is rendnek kellett lenni: ami­kor az alispán felesége für- dptt a Tiszában, férfit nem tűrték meg az egylet stégjén. A liget egyébként — az eve­zősök zárt kasztját leszá­mítva — valójában a demok­ratizmus szigete volt. Aho­gyan az egyik emlékező, dr. Császi Ferenc mondta: „Itt gróf és kucséber egyaránt megfordult.” A part mentén stégre épít­ve himbálózott a bírók és ügyészek strandja, lejjebb a postások üdülője követke­zett, aztán csőlébakoin állta fűtőház pihenőhelye. A Ti­sza Szálló elől a vendégeket a Mészáros-féle strand- és csónaikkölcsönző hívogatta. Nem hiába: akinek kedve támadt az átkelésre, azit a negyedóránként induló mo­torcsónak átszállította. A jó üzletember hírében álló Mé­száros a kettes vasihídnál egy halászcsárdát is nyitott, ide is motorcsónakkal lehe­tett eljutni.de kedvenc törzs­helye volt a vadevezősöknek is. Nem indult el a lelátó A háború alatt a ligetben kivágták a szilfákat, tölgye­ket, kiirtották a bükköst, akácost, mivel a németek úgy találták, a lombok ne­hezítik a felderítést. A fel- szabadulás után telepítették a tiszaháti nyárfákat, ame­lyek ugyan gyorsan nőnek, de legalább ennyire bosz- szantják május táján a pi- hefelhőikkel a természet­kedvelőket. A háború után a víz újra és újra támadott, és a víz­ügyesek hol itt, hol ott ma­gasították a töltéseket. Már az '50-es években is látni le­hetett a törekvést, hogy kör­gáttal igyekeznek végleg el­foglalni a víztől a ligetet. Aztán 1963-ban kialakult a körgát, amely azóta útját tudja állni minden áradat­nak. Márpedig a próbatételre kínálkozott lehetőség, leg­előbb ig az 1970-es árvíziide­jén. Idézet egy ekkor kelt árvízvédelmi naplóból: „Má­jus 31. A Tisza vízállása Szolnoknál 909 cm. A déli gát mellett ,szivárgó padka épí­tése folyik, a fűtöház üdü­lője mellett ellennyomó me­dence létesül. A védekezés­ben ISO ember és 81 gép vesz vészt.” Mégis megmaradt nekünk a Tiszaliget. Ez bátorította az építtetőket arra, hogy végleges telekiként is szá­moljanak a ligettel. A meg­lévő üdülők mellé újabbak épültek: kiköltözött az Ok­tatási Igazgatóság, bővült, gyarapodott a KISZ-táibor. örvendetes tény, hogy a sport is megkezdte honfoglalását. A tiszaligeti strand 1963- ban létesült. Egy kutatócél­lal fúrt kút meleg vize — no és a városban meglévő igény — erősítette cselekvésig az építkezés szándékát. Azóta újabb melegvizes kutat fúr­tak, napjainkban pedig mint­egy 12 millió forintot költ a strand gazdája, a Víz- és Csatornamű Vállalat a fel­újításra. Két teniszpálya, lábteniszpálya körvonalai bontakoznak, és a hírek sze­rint két hét múlva már bir­tokba vehetik a játékteret a sportolni vágyók. Ha nem félnénk a nagy szavaktól, bízvást azt írhat­nánk, hogy a sportkombinát építése a ’70-es évek első fe­lének hőskölteménye volt. Azóta alig tapasztalt társa­dalmi összefogással létesült Sétálok a Tiszaligetben. A didergettető tavaszban tétova madárhangok bicsaklanak. Az üdülősoron azért feste­nek, virágot ültetnek. A gondnokok a naptárnak jobban hisznek, mint a me­teorológiának. Autók, mo­torok rohangálnak, időnként fékcsikorgás rántja görcsbe a lazulni készülő idegeket. — Túl nagy a járműforgalom, nem jól van ez így, — mo­toszkál bennem egy bizony­talan érzés. A hitemben Lé- der László, rendőr alezredes, a városi rendőrfőkapiitányság' vezetője erősít meg. Véle­ménye szerint is indokolat­lanul sok az autó, a motor­kerékpár. Gondolkodni kel­lene azon, miiként lehetne a liget közelében egy hatalmas parkolót létesíteni, ahol min­denki lerakhatná járművét. A Margitsziget példája kö­vethető lenne Szolnokon is: legalább e paradicsomban őriznénk meg a mérgezetlen környezet illúzióját. Ehhez azonban az is kellene, hogy sűrítsék a buszjáratokat, különösen akkor, amikor je­les sportesemények zajlanak a ligetben. Sokat segítene az is, ha ismét rendeltetésüknek megfelelően működnének az egyhangú sárgát villogtató közlekedési lámpák. Jólesett hallani, hogy a Tiszaliget rendje, közbiztonsága meg­nyugtató, számottevő bűn- cselekmény nem történt, jól­lehet, turistaidényben jelen­tős az idegenforgalom a kempingben és • a motelban, de a Touring Szállóban is. Akik időben kapcsoltak, és üdülőjük számára telket szereztek, most élvezik a boldog tulajdonosi érzést. Akik az építkezési stop után a stadion. Az avatásra 1974. december 4-én, 13 órakor, a Magyarország—Svájc válo­gatott mérkőzés apropóján került sor. Tizenegyes góllal nyertünk 1:0-ra, és a 90 perc során az építésben részt vett egyik vállalat vezetője két­szeresen szurkolt. „Sajnos időhiány miatt nem tudtuk juhláb hengerekkel a kívá­nalmaknak megfelelően tö­möríteni a földkupacot, így végig attól rettegtem, hogy a nézők súlya alatt elindul a töltés.” A tiszaligeti sportcsarnok tető alá hozása sem volt akármi! Egy új licenc alap­ján épült a körcsarnok, mindössze Tatabányán és Budapesten volt ebben az időben hasonló. Ráadásul a statikai vizsgálatok során kiderült, hogy az alap meg­erősítésre szorul, így hatal­mas betoncölöpöket kellett a földbe süllyesziteni. Ezek a szilárd „cethalibordák” tart­ják a csarnokot. Az avatás 1975. július 27-én kedves népünnepély volt. A férfi ko­sárlabda IBV-it tartották itt, és a Magyarország B—Romá­nia matinén vették birtokukba a sportolók az új játékteret. Az ünnepélyes ceremóniát később, délután 4 órakor rendezték amikor Ja- kus Vendel, a Szol­nok megyei Építőipari Vál­lalat igazgatója hivatalosan is átadta a sportolóknak az üvegpalotát. Az első napon mindkét magyar csapat ki­kapott. A csalódást azóta sem sikerült végleg száműz^ ni a falak közül... sikertelenül próbáltak talpa­latnyi helyet biztosítani pi- henőiházuknak — fanyalog­nak. A bantlévők azonban érezzék: kötelességük a tá­jat, a környezetet óvnf. Né­hány, harsányul pingált üdü­lő máris kirí az idilli tájból, a SZOTÉV viszont .,hozzá­tett” a látványhoz jó ízlés­sel tető alá hozott mini kert­helyiségével. Hogy mit bírna még el a Tiszaliget? Alighanem he­lyet lehetne szorítani egy rangos szórakoztató és ven­déglátó egységnek, ahol a város vendéglátó múltját méltóan reprezentáló konyha is helyet kapna. Jelenleg a gasztronóm|ia.i kínálata leg­sebezhetőbb pontja a liget­nek. Ma már több milliárdot ér a Tiszaliget épített vagyona, érthető hát, hogy a Vizág szakemberei mindent elkö­vetnek a biztonságért. Még nincs te'ljesen készen a véd- mű: a gátak mind kereszt- metszetben, mind magasság­ban erősítésre szorulnak. Ha a Kertváros biztonságával vetjük össze a ligetét, úgy az utóbbi még nem állja az összehasonlítást. Természe­tesen a töltés tovább épül, hiszen a vízzel nem lehet fegyverszünetet kötni. A vá­rosi tanács műszaki osztá­lyán ,.külön kézben” van a Tiszaliget. Egyetlen tégla lehelyezése is megkülönböz­tetett elbírálás alá esik. És ez így van jól. Szeretjük a Tiszaligetet: ide megyünk ünnepelni. pihenni, kikap­csolódást keresni. Ide vezet az utunk holnap is. Palágyi Béla Minden ecsetvonás - felelősség Hogyan folytatódjék a megyék iparosítása ? Előtérben a kisvárosok és a nagyközségek Az utóbbi hónapokban ismét gyakran szóba kerül a megyék iparosításának ügye. Sokan mondják aggódva, hogy az elmúlt években lelassult a folyamat, s az új köz­gazdasági viszonyok nem kedveznek az iparfejlesztési stratégia folytatásának. Drágább lett az infrastruktúra, többe kerülnek a beruházások, s az állam, a vállalatok ott költik el majd pénzüket, ahol kifizetődőbb. Valóban fellépett ilyen veszély? Mire számíthatunk a jövőben? — ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszéltünk dr. Tatai Zoltán egyetemi docenssel, a Politikai Főiskola tanárá­val, aki immár 27 esztendeje foglalkozik a témával, 1984- ben pedig több száz oldalas könyve jelent meg Iparunk területi szerkezetének átalakítása címmel. — Mielőtt a téma érdemi tárgyalására térnénk, te­kintsük át, mi történt az eljnúlt 40 évben. Márcsak azért is, mert a könyvét is ennek szentelte. Kérjük, fog­lalja össze a megyék iparo­sításának eredményeit fo­gyatékosságait, s vonja meg a mérlegét! — Az elvitathatatlan ered­ményekkel kezdem. A ko­rábban iparral nem vagy csak alig rendelkező térsé­gekben, mindenekelőtt az Alföldön jelentős ipari bá­zis alakult ki. Szabolcs me­gyében, amelyet Magyaror­szág Szicíliájának neveztek valaha^ a felszabadulás előtt mindössze öt olyan üzem volt, amely száznál több em­bert foglalkoztatott. Ma 55 ezren dolgoznak a megye iparában, s jó néhány olyan '— ezer dolgozónál többet foglalkoztató, nemzetközileg is jegyzett — üzemünk van, mint a tiszavasvári Alkaloi­da Gyár’ a Tungsram és a Taurus nyíregyházi gyára, a Nyíregyházi Konzervgyár, a MOM mátészalkai üzeme. Hasonló mértékben iparoso­dott a korábban ugyancsak iparszegény Ha.jdú-Bihar. Bács-Kiskun, Békés. Szol­nok- a Dél-Dunántúlon pe­dig Tolna, Somogy és Zala megye. Az iparosításnak köszön­hető, hogy az iparszegény megyék lakói egyáltalán munkához jutottak. (Koráb­ban százezrek nem találtak lakhelyükön munkát!) Sok százezer * földművelő, házi­asszony vált nagyipari mun­kássá, kialakult, meghatá­rozóvá vált a műszaki ér­telmiség. Minthogy az ipar a legfőbb városfejlesztő elem, új városok jelentek meg a térképen, az iparosí­tás szülötte Dunaújváros, Komló, Kazincbarcika, Le- ninváros- Százhalombatta és sok más településünk, gyö­keresen megváltoztak, át­épültek az olyan hajdani, közmüszegény alföldi me­zővárosok, mint Nyíregyhá­za, Kecskemét vagy Oros­háza. Ennek a nagy, az egész or­szág arculatát átformáló iparosításnak természetesen árnyoldalai is voltak. Mind­végig kisebb-nagyobb fokú, többnyire burkoltan meg­nyilvánuló ellenállás kísérte például egyes budapesti szék­helyű vállalatoknál, intéz­ményekben. Ennek tulajdo­nítható, hogy olyan üzeme­ket is a fővárosba telepítet­tek, amelyeknek nem itt lett volna a helyük. Így az Or­szágos Bányagépgyártó Vál­lalatot. Néhány megyeszék­helyünk túlzottan a megye- központba koncentrálta a beruházásokat, elhanyagolva a többi települést. — A szavaiból ítélve egy­általán nem tekinti befeje­zett folyamatnak a megyék iparosítását. Jó a következ­tetésünk? S ha jó volna: miért van és lesz szükség a folytatásra? — Nem lehet lezárni a gazdasági, társadalmi folya­matokat. Ha megszüntetünk egy ellentmondást, újak tá­madnak helyettük. Említet­tem már> hogy Budapesten, s az ország számos nagy- és középvárosában milyen nagy gondokat okoz még ma is a lakás-, közmű- és kommu­nális létesítmény hiány. Mindez arra int, hogy a jö­vőben több figyelmet kelle­ne szentelni a kisvárosok és nagyobb községek iparosítá­sára is. Már azért is, mert a nagy munkaerőhiány kö­zepette még mindig vannak olyan fehér foltok — Sza­bolcs, Észak-Borsod, Batto- nya és Tiszafüred körzete, a Dráva mente például —, ahol a foglalkoztatási gondok sem ritkák. Mindent egybevetve: túl vagyunk „az ipart minden áron” korszakán. De a ter­melési és termékszerkezet korszerűsítése, az ipar meg­újhodása további nagy vál­toztatásokat igényel, amely­nek során növekvő szerep­re tesz szert a gazdasági ha­tékonyság. — Ez az igény okoz ma a legtöbb gondot a megyék­ben• erre hivatkoznak azok is, akik borúlátóan ítélik meg a várható fejleménye­ket. Véleménye szerint ho­gyan lehetne összeegyeztet­ni a megyei, helyi igénye­ket és a népgazdasági haté­konyság követelményét? — Induljunk ki abból a feltevésből, hogy ezután a nagyvárosokra koncentrál­ják az iparfejlesztést, mond­ván, hogy ott kiépített az infrastruktúra hálózata, te­hát olcsóbb. Kérdem azon­ban: kire alapoznának, hi­szen ‘így is gondokat okoz a munkaerőhiány, drága gé­pek állnak emiatt kihaszná­latlanul. Ezért — akár tetszik, akár nem, —- a megyékhez kell fordulni. Kérdés persze, hogy melyikhez közülük? Kétségtelen, hogy nő a ver­seny köztük: ki kínál ked­vezőbb mégoldást? De az nem kétséges, hogy csak hosszas vizsgálódással. al­ternatívák kimunkálásával lehet eldönteni, hogy a munkaerő mennyiségét, ösz- szetételét, a közművesített- ség fokát, a szállítási költ­ségeket és még sok mást fi­gyelembe véve hpl a legki­fizetődőbb az iparfejlesztés, illetve korszerűsítés. — Könyve arról tanúsko­dik» hogy a megyék iparosí­tásához mindig központi tá­mogatásra, illetve a válla­lati beruházási döntések köz­gazdasági befolyásolásira volt szükség. Nyilván, a VII. ötéves terv során is folytat­ni kellene ezt a területfej­lesztési stratégiát. Elegen­dők-e ehhez a hagyományos módszerek és eszközök vagy pedig újabbakra is szükség lesz? — A hetedik ötéves terv során is fenn kell tartani az iparfejlesztési alap támoga­tási rendszerét, ehhez, a jö­vőben is milliárdos össze­gekre lesz szükség. Ennyi­ben tehát követnünk kell a hagyományokat. A támoga.- (Lások odaítélésében, vagyis abban, hogy mely vállalato­kat ' részesítenek előnyben, jóval nagyobb szerepet kell kapniok a megyei tanácsok­nak, mirit idáig. Azzal a kiegészítéssel, hogy a fej­lesztések elbírálásakor min­dig meg kell hallgatni az illetékes tárca, az Ipari Mi­nisztérium. illetve az elmúlt időszakban alakult területi ipari bizottságok véleményét. S hogy a bankok se marad­janak ki a sorból: nyilván, ha a megyei tanács, a terü­leti ipari bizottság, a mi­nisztériummal egyetértve támogat egy konkrét fejlesz­tési igényt, akkor a banknak is az lesz az érdeke, hogy hitelnyújtással és más esz­közökkel finanszírozza az ilyen törekvéseket, hiszen ily módon kisebb lesz a kocká­zata is. — Befejezésül, mivel kí­vánja zárni ezt a beszélge­tést? — Azzal, hogy az elmúlt 40 év során a mezőgazdaság szocialista átszervezése mel­lett az ipgr területi szerke­zetének átalakitása eredmé­nyezte az országban a leg­nagyobb társadalmi, gazda­sági átalakulást. Hozzátéve, hogy alaptalan azoknak az aggálya, akik e folyamat le­zárulásától tartanak. Ez a feilesztési stratégia a kö­vetkező negyven esztendő­ben is folytatódik, csak per­sze másképp, mint idáig- A változó feltételek és igények követelményei szerint. Magyar László Abádszalókon 1,9 millió forintos költséggel bővítik a Kossuth úti óvodát. Az új részben huszonöt kis óvodásnak lesz majd helye, itt lesz a tálaló, a konyha cs a dolgozók Öltözője is

Next

/
Thumbnails
Contents