Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

1985. ÁPRILIS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Falunézőben Besenyszögön Dolgos, beosztó lakosság Tegnap Besenyszögön ünnepi termelési’ tanács­kozáson Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnök- helyettese átadta a falu takarékszövetkezete kol­lektívájának a Kiváló Szövetkezet kitüntetést — 1984. évi kongresszusi- felszabadulási munkaver­senyben elért eredmé­nyeikért. Megboldogult matematika- tanárom, a jó öreg Csupák Gazsi bácsi, no meg a vala­hol1 a fiók mélyén sárguló is­kolai bizonyítványaim tanú­síthatnák: soha nem voltam a számok embere. Különös­képp ellenszenvvel viseltet­tem világ életemben a szám­jegyekkel telitűzdelt kimuta­tások iránt. Érdekes módon, a megye 13 falusi bankja kö­zül, a tavalyi eredményei alapján országosan kiváló­nak minősített Besenyszögi Takarékszövetkezet gazdálko­dását elemző igazgatósági je­lentésben mégis megragadta valami a figyelmemet. Törté­netesen az, hogy az 1980. évi 19 millióval szemben most kevés, híján 35 millió forint megtakarított pénzét őrzik a helybelieknek. Kiszely Imré- né a szövetkezeti pénzintézet vezetője visszakérdez; miből, miből? A kétkezi, meg a szel­lemi munkájukkal szerzett jövedelmükből takarékoskod­nak az itt lakók. Dolgos, be- osztóan élő nép a besenyszö­gi. Ha nem hiszi, nem olyan nagv ez a falu, járjon utána! Nyugdíjban sem tétlenül Nem nagy nekirugaszko­dással kezdem az utánajá­rást, a takarékszövetkezet szomszédságában lévő tanács­házán nyomom le elsőnek a bejárati ajtó kilincsét. Boros Emil tanácselnök — mint mondja — tulajdonképpen könnyű helyzetben van: az elmúlt hét végéig a 29 vá­lasztókörzetben megtartott jelölő gyűlésekre készült be­számoló jó „segédanyag” a község gyarapodásáról foly­tatott beszélgetésünkhöz. — Az 1200 családi ház több mint egynegyede az utóbbi tíz évben épült. Csak ebben az ötéves tervben száznál több új otthon került tető alá, nem is akármilyenek. Kis ház, fürdőszoba nélküli nem épül már itt. Annál in­kább sok emeletes meg tető- tér-beépítéses. Három év • alatt 1800 méter belterületi utat tudtunk korszerűsíteni. A szilárd burkolat kiépítésé­hez két-háromezer forintot ajánlott fel egy-egy család. A felszabadulás 40. évfordu­lóján avattuk a száz szemé­lyes, dicsekvés nélkül a me­gye egyik legszebb gyermek- intézményének mondható új óvodánkat. A felépítéséhez, a sok társadalmi munkán kí­vül 200 ezer forinttal is hoz­zájárult a lakosság. A társadalmi összefogással történő útkorszerűsítésben a Malom utcában lakók voltak a kezdeményezők. Az egyik, virágba borult útszéli meggy­fáktól takart udvaron favá­gás közben zavarom meg Maródi Dezsőt. A Palotási Állami Gazdaságban eltöltött harminckét évi szolgálat után, négy éve élvezi a meg­érdemelt pihenést. — Pihenést?! — billenti föl­jebb sértődötten a kalapját — Azt én megnézném ma­gamnak, aki engem valaha is tétlenkedni látott. Bele is be-'- tegednék. Márpedig én csak az apám után vagyok Maró­di, betegeskedni, hogy leko­pogjam, soha nem beteges­kedtem. Pedig a hadifogság­ból se kevesebb, mint öt év jutott ki nekem. Dehát ho­gyan is. tétlenkedhetnék eny- nyi jószág mellett? Invitál az idős ember az istálló felé. Van is mivel di­csekednie: két szép fejőste­hén, három hizlalásra fogott bikaborjú várja a délutáni etetést. — Soha nem dolgoztam ál­lattenyésztésben. Fogatos, brigádvezető, raktáros meg rizsőr voltam a gazdaságban. Idehaza, a háztájiban viszont mindig tartottam jószágot. Aki megkérdi, hogy mióta foglalkozom hizlalással, an­nak feladom a leckét; évente két-három vágómarhát adok el, és ebből az udvarból ed­dig negyvenkettő került ki Mind exportra, kettő kivéte­lével. Azokat a gödöllői ku­tatóintézet vásárolta meg. Megszoktam már, hogy a munkájukról szenvedéllyel beszélő gazdák, mondván, hogy irigyek az emberek, nem szívesen szólnak a te­vékenységük pénzre váltott hasznáról. Az állami gazda­ság nyugdíjasa leszögezi: Maródiéktól néhány házzal odébb, éppen befejezte a ter­ménydarálást Balogh Ferenc, a helyi Kossuth Tsz tehené­sze. Három anyakocától szer­ződésre évente 30—35 hízott­sertést értékesít, meg a ház­tól is vagy tizenötöt. Muszáj, — mondja a fiatal gazda — nagy a család. — Ketten a feleségemmel, aki a téeszben takarít, a négy gyerek után járó csalá­di pótlékkal együtt nem egé­szen tízezer forintot hozunk haza havonta. Higgye el, azt fel is éljük hatan. A gyere­keknek viszont új cipő, új ruha meg kabát kell a kinőtt helyett. Jászberényben szak­középiskolás a legnagyobb fi­unk, az ő taníttatása isi sok­ba kerül. És az autó fenntar­tása is. Márpedig kocsi kell, nem luxus az. Rendben van, hajt az ember a jobb meg­élhetésért, dehát nem lehet mindig csak gürcölni. Kell néha országot látni, kirán­dulni menni is. A Malom utcaiak azóta már községszerte követésre talált társadalmi összefogá­sára terelődik a szó. Balogh Ferenc állítja, az utak, a jár­dák korszerűsítésére senki sem sajnálja a két-háromezer forintját. — A lapátot, a csákányt is «y.ívp.QPn kP7.hp vpf.tíik hptvp­geken. Idős ember is, gyerek is sok van az utcában, köves- út híján, ha ne adj isten szükség van rá, hogy jönne be ide a mentőautó? A ház­tájiban hizlalt jószágok el­szállítása se olyan körülmé­nyes most már. Meg azután szereti mindenki, ha rend van a portája előtt, a kerí­tésen kívül is. Nem volt er­refelé divat azelőtt meggy­fákat ültetni az út mellé. Ki­nek is lett volna hozzá ked­ve, amíg tavaszonként-őszön- ként traktortengelyig ért a sár. A túloldalon, egy félig kész, tetőtér-beépítéses épületen a házszám: 22,/a. Az éppen a földszinti szoba padlózatát burkoló mester délutáni ká­véjáról gondoskodó fiatal há­ziasszony, Kovács Ferencné elmagyarázza; — Négy éve vagyunk háza­sok, de csak tavaly kezdhet­tünk a házépítéshez. Akkor is csak úgy, hogy az édes- anyámék megosztották ve­lünk ezt a kertet. És mi is nagyon spóroltunk. Havonta három-négyezer forintot tud­tunk félretenni. Igaz, élelem­re alig költünk. A szüleim még az esküvő előtt meg­mondták : amelyik konyhán kettőre főznek, ott négy tá­nyérba is jut ennivaló. ként változóan, a havi kere­setük hét-tíz százalékát bent­hagyják a közös kasszájában. Ha nem lépik túl az ágazat költségkeretét, év végén egy­ben megkapják. Ha a^anyag, az alkatrész vagy az energia felhasználását még jobban mérséklik, a költségmegtaka­rítás egy részét szintén meg­kapják év végén. Nos, utánajártam — állítok be ismét a takarékszövetke­zetbe. A vezetőnővel arról beszélgetünk, hogy miközben dinamikusan nőtt — az 1980. évi 14,6 millióról 41 millió forintra emelkedett — a ta­karékszövetkezet évi pénz- forgalma, hogyan változott meg annak a szerkezete. — Stabilizálódott a köz­ségbeliek jövedelemhelyzete — állítja Kiszelyné. — Ezt mutatja. hogy az utóbbi években, a megtakarított pénzüket nálunk elhelyezők a hosszabb időre szóló, a ma­gasabb kamatozású betétfor­mákat választják. A köl­csönnyújtási tevékenységük­ben szembetűnő változás, hogy háromszorosára nőtt öt év alatt a termelési hitel­igény. Takarmány és tenyész­állat vásárlásához, férőhely- bővítéshez és kialakításhoz vesznek kölcsön pénzt a tag­jaink. Amivel azután új ér­téket állítanak elő. tehát újabb forintokat. A nem lá­tástól vakulásig való. de szorgos, kitartó munkájuk, beosztó életmódjuk értelmét láthatta-hallhatta a falut járva: könnyebb, jobb életet igyekeznek teremteni maguk­nak. Méginkább a gyerekeik­nek, az unokáknak. Temesközy Ferenc Jelölő gyűlésekről jelentjük Tisza földvár Az 5-ös számú országgyű­lési képviselői választókerü­letben az első jelölő gyűlést április 23-án Tiszaföldváron tartották meg. A jelölő gyűlés előadója Csatos Imréné. a tiszaföld- vári nagyközségi tanács el­nöke, a Szolnok városi, párt­bizottság tagja bevezetőjé­ben a választókerülethez tar­tozó öt település, Tiszaföld- vár. Martfű, Szajol. Rákóczi- íalva és Rákócziújfalu négy évtizedes fejlődéséről és az utóbbi öt év eredményeiről beszélt. Az előadó a beszámoló után bemutatta az 5-öS szá­mú választókerület ország- gyűlési képviselőjelöltjeit, ismertette a Hazafias Nép­front javaslatát. Egyikük Lévai Mihályné, a tiszaföldvári Lenin Tsz dobozüzemének művezetője, aki baromfitenyésztőiként kezdett dolgozni a gazdaság­ban. Tagja a szövetkezet ve­zetőségének, több kitüntetés birtokosa; például Kiváló Dolgozó, Kiváló Termelőszö­vetkezeti Dolgozó. Több esz­tendeje szocialista brigád­tag, aktív közösségi ember. A népfront másik jelöltje, Szabó lMjosné a martfűi Ti­sza Cipőgyár dolgozója im­már harminc éve. Jelenleg is országgyűlési képviselő, szocialista brigádvezető, a szakma kiváló dolgozója, a könnyűipar kiváló dolgozója és megkapta a Munka Ér­demrend bronz fokozatát is. A bemutatást követően a jelöltek is szót kaptak. Mindketten munkások, csa­ládanyák és a bemutatkozá­sukból kitűnt, hogy szerény, ugyanakkor a közösségért tenni kész emberek. A gyűlésen, amelyet a Le­nin Termelőszövetkezet székházában rendeztek, 493- an vettek részt és sokan kér­tek és kaptak szót. hogy el­mondják véleményüket a je­löltekről. Angyal Józsefné. a mart­fűi általános iskola igazga­tója Szabó Lajosnéról el­mondta, hogy az utóbbi öt évben gyakran találkoztak és a jelöltről mindig jó be­nyomásokat szerzett. Fehér­vári Györgyné, a Cipőipari Szakközépiskola igazgatója arról beszélt, hogy Szabóné a rendkívül fontos társadal­mi megbízatása mellett is megtartotta szerénységét. Dr. Szlama Ferenc, a cipőgyár jogásza azt emelte ki. hogy a Szabó Lajosné által veze­tett szocialista brigád több­ször és többféle kitüntetést kiérdemelt már. Az egyik felszólaló. Né- pósz Gyula, a földvári téesz dobozüzemének helyettes vezetője Lévai Mihályné ak­tivitását hangsúlyozta és azt. hogy az úgynevezett hét­köznapi munkában is min­őiig kiemelkedőt produkál. Palovics Tamás, a tiszaföld- vári strand úszómestere a leendő országgyűlési képvi­selőtől a strand fejlesztésé­vel kapcsolatos segítséget kértí. Több hozzászóló em­lítette meg, hogy a nagyköz­ségben jó néhány kilométer út és járda hiányzik, kelle­ne egy elfogadható művelő­dési ház és bővítésre szorul a bolthálózat is. Dobrosii Károly, az áfész dolgozója egy harmadik je­löltre tett javaslatot: Murin Ottóra, a Növényolajgyár párttitkárára. Murin Ottó azonban — és ezt később A tiszaföldvári jelölő gyűlés résztvevői a javaslatokat hall­gatják írásban is közölte a Hazafi­as Népfront megyéi bizottsá­gával —- lemondott a jelölt­ségről azzal az indoklással, hogy jelenlegi pártmegbíza­tása nagy elfoglaltsággal jár és az egészségi állapota sem teszi lehetővé, hogy ilyen fontos megbízatást elvállal­jon. A jelölő gyűlésen Lévai Mii.ályné 427 Szabó Lajos- né 419 szavazatot kapott. A választókerület második jelölő gyűlésére április 26- án a szajoli moziban került sor. Az előadó ott is Csatos Imréné volt és egyebek kö­zött elmondta, hogy Szajol- ban jelentős fordulatot ho­zott a mezőgazdaság szoci­alista átszervezésé, ugyanak­kor több ipari üzem is léte­sült. amelyek jó munkalehe­tőséget adnak a szajoliak- nak. Bemutatta a népfront két jelöltjét. Ezután a gyűlés résztve­vőinek hozzászólása követ­kezett. Az elsőként szóló Martos Gusztávné szajoli lakos új jelölt indítását javasolta: Csűri Péter szaioli gyógysze­részt. Csűri Péter tizenhat éve tanácstag. de tagja a HNF községi bizottságának is. Szeretik és tisztelik a községben élők. Török Mik­lós hozzászólásában szintén Csűri Péterről beszélt elis­merően. Seller Ferenc azt kérte, hogy a majdan meg­választott országgyűlési kép­viselő jobban segítse a sza­joli közutak és csatornahá­lózat hiányosságainak pót­lását. Fehérvári Sándor ja­vasolta, hogy jobban hasz­nálják ki a szajoli „pihent erőket”, az itt élők szívesen veszik, ha a leendő képvise­lő segítséget kér tőlük. Laj- kó László a népfront két jelöltje mellett foglalt ál­lást. elmondta, hogy mind­két jelölt munkás, tehát be­lülről és alaposan ismeri a munkások- helyzetét, igénye­it. Csűri Péter szajoli gyógy­szerész, akit harmadik je­löltnek javasoltak, a jelöl*- séget elfogadta. A gyűlés 291 részt «evője közül 105-en szavaztak Lé­vai Mihálynéra, 152-en Sza­bó Lajosnéra, 274-en Csűri Péterre. Mindhárman meg­kapták a jelöltséghez szük­séges szavazatokat, így jú­nius 8-án az 5-ös kerület­ben három jelölt közül vá­lasztják meg az országgyűlé­si képviselőt. Bendó János Jász/ákóhalma Egy lakásban — családi hangulatban Pénteken délután a ta­nácstagi jelölő gyűlés kezde­tekor néhány kerékpár vá­rakozott Lékó Istvánék, Sal- lai utcai udvarán. A taka­ros ház nagy szobájában be­szélgettek a jászjákóhalmi 19-es számú választókerület lakói. Nem először találkoz­tak már ott, mert Lékó Ist­vánná 25 éve tanácstagja a kerületnek és a tanácstagi beszámolókat is rendszere­sen náluk tartották. A kedvemért összeszámol­ták a kerület lakóit, név sze­rint 29 családot soroltak fel. A beszélgetésből kiderült, hogy a környékben sok új ház épül, de öregszik a la­kosság. üresen maradnak a házak. Máskor többen szok­tak lenni, mondogatták, vár­tunk még jó 10 percet és közben sorba szedték, ki jö­het még. Terjéki János tanácsel- nök-heilyeltes nyitotta .rheg a családias hangulatú jelölő gyűlést és köszöntötte a megjelent választókat. Tör­ténelmi visszatekintőjében néhány gondolattal összefog­lalta a község 40 éves fejlő­désének fontosabb állomá­sait: iskola, könyvtár, ABC­áruház, központi orvosi ren­delő, belvízelvezetés..., a fej­lődésből nem maradt ki a lakókörzet sem. a közművek nagy részét a lakók sajat maguk készítették, 3—4 éve burkolt utat is építettek. Ezek után a gyűlés elnöke a HNF helyi bizottságának megbízásából javaslatot tett a két jelöltre. Lékó lstván- nét, a nyugdíj előtt álló tsz- portást nem kellett bemutat­ni, mindenki jól ismeri. Ne­gyedszázada képviseli álta­lános megelégedéssel a kör- 'nyék érdekeit, mellette szól­tak az elért eredmények. Lukácsi Józsefné, a tsz üze­mi konyhájának fiatal sza­kácsnője szintén ismerős volt és mindönkii! egjyetér,- tett a javaslatban elhang­zott jellemzéssel: megbízha­tó munkaerő, komoly, a köz­ügyek iránt érdeklődő em­ber. Újabb jelölt nem lévén, a szavazáson Lékó Istvánnét és Lukácsi Józsefnét egy­hangúlag elfogadták a 19-es sz. kerület tanácstagjelölt.jeL nek. A június 8-ra maradt döntés miatt idős Lukácsi Lászlóné aggódva jegyezte meg, hogy a jelölésre is ne­hezen botorkált el, de a fér­jével a választásra már nem tudnak elmenni. Megnyug­tatták, nem kell kimozdul­niuk otthonról, a házhoz vi­szik a szavazóurnát a bete­geknek. Ezzel véget is ért volna a gyűlés, ha közbe nem vetem: nincs senkinek problémája? Bizony volt, csakhát is­merik egymás gondját, ba­ját, áhhoz nem kell gyűlés­re járniuk. Molnár Istvánná gyesen lévő kismama az építkezések során összetört járdák miatt panaszkodott. Két gyermeke van, sok a mosnivaló, a vízhiány miatt nyaranta azonban még éjsza­ka is gond a gépet beindíta­ni. Azon a részen, ahol ő lakik, sűrű az áramkimara­dás és a hangosbemondó hí­rei se hallatszanak ki a fa­lu közepéről. Lékó István az utcák feltöltésének meg­akadályozásáról beszélt és a tanács közbelépését kérte. A jegyzőkönyvben rögzí­tett felvetésekre Terjéki Já­nos és Mészáros Jánosné jegyzőkönyvvezető, á tanács műszaki ügyintézője vála­szolt. Lukácsi Pál Három képviselőjelölt a listán — Aki irigy, az a sok mun­kát is irigyelje, ne csak a jó- szágtartás hasznát! Megmon­dom én ahogy van: a mun­kámat nem számítva, úgy tízezer forint jövedelmet hoz évente a bikahizlalás. A tej­értékesítésért pedig, abban az öt-hat hónapban amíg fe­jem a két tehenet, havonta öt-hatezer forintot fizet ki a takarékszövetkezet. Van he­lye a pénznek. Nemcsak a nyugdíj kiegészítéséhez kell, bár az se valami sok. Három nagy fiunk van. Igaz, kere­ső emberek már, dehát csak igyekszünk támogatni őket. Az egyiknek nemrég épült fel a háza, a másikénak kész az alapja. Hajtanak, de nem gürcölnek A közösben is, mint otthon A kíváncsiság vitt a 7200 hektáros, félezer besenyszö- ginek munkát adó Kossuth Tsz-be: vajon a Balogh Fe- rencékhez hasonlóan dolgos, beosztással élő téesztagok a közösben is olyan szorgalma­sak, takarékosak? — A szorgalmukat egyér­telműen bizonyítja — tájé­koztat Nagy László, a szövet­kezet elnöke — az eredmé­nyes gazdálkodásunk. Az az alapja a jobb megélhetésük­nek isi. Az utóbbi három év­ben 14 ezer forinttal nőtt a gazdaságunkban az egy dol­gozóra jutó évi kereset, je­lenleg meghaladja a 62 ezer forintot. Az 1983. évi közgyű­lésünkön egyhangúlag meg­szavazták a tagok, hogy min­denki egy havi keresetének megfelelő célrészjegyet vásá­rol. Az összejött pénzből ta­valy az alaptevékenységen kívüli ágazatainkat fejlesz­tettük. A szolgáltatórészleg, a varroda és. a lakatosüzem az összes árbevételünk 16 százalékát adja, és 9 milliós nyereséget. Enélkül nem tud­tunk volna talpon maradni az aszályos esztendőben, és több mint hatvan új téesztagnak tudtunk helyben munkát biz­tosítani. Ami a beosztást, a takaré­kosságot illeti, az nemcsak a saját portájukon jellemzi a besenyszögi téesztagokat. Az elnök egy nemrégen be­vezetett, új érdekeltségi rendszerről beszél; — Azt is közgyűlésen sza- . vazták meg a tagok, hogy a leginkább költségigényes ága­zatokban, például az állatte­nyésztésben és a gépesítés­ben dolgozók, munkahelyen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents