Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

1985. ÁPRILIS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Zilahi Zoltán első Köztéri szobra Lenin emberközeli ábrázolására törekedtem A magyar nyelv hete Őrködni fényessége felett Novemberben avatják Jászberényben A készülő szobor agyagból megmintázva Másfél éve, Jászfényszaru fennállásának 550 éves év­fordulóján mutatkozott be a falujában egy fiatal szob­rászművész. Az akkor dip­lomázó Zilahi Zoltánnak ez az első, a vizsgatárgyakból rendezett kiállítása egyéni látásmódról, elmélyült gon­dolkodásról tanúskodott. A gondolatébresztő gipszfigu­rák, domborművek biztató kezdést ígértek. Nem telt tét­lenül rajta az idő ’83 szep­tembere óta sem. Benépe­sült a műteremnek használt napos szoba, és megkapta első jelentős megbízatását is. A jászberényi Városi Ta­nács megrendelésére a vá­ros egyik közterére Lenin- szobrot készít. Alig maradt két széknek való hely a műteremben, amire liaüllhjetnénk egy rö­vid beszélgetésre. Szobrok, fejek, töredékek a íöldöni, pádon, szekrényen mozdu­latlanul, mégis beszédesen. A lábunk előtt kalapács, vé­ső, márványtömbök a sarok­ban művészeti könyvekkel |m,egrakott polc, a falakon grafikák, tanulmányok, az ablak előtt középen egy kö­penyes férfi áll, mellette zsebre dugott kezekkel Jó­zsef Attila félbehagyott szobra, szemben velünk Be­nin pádon ülő gipszfigurája. A háttérben Fortuna isten- asszony keresi formáját és a végtagjait. — Hogyan lesz valakiből szobrász? — Már az általános isko­lában megsejtettem, hogy az anyag rejt valamit. Öt­vös, bútorkészítő vagy szob­rász szerettem volna lenni, így kerültem Pestre a Kép­zőművészeti Szakközépisko­lába. Ott megtanultuk a szobrászkodás szakmai olda­lát. Formavázlatokat, dom­borműveket, majd később gipszfigurákat készítettünk. Az ötös eredmény azonban nem volt garancia a főisko­lai felvételre. Két év múl­va jutottam csak be a Kép­zőművészeti Főiskolára, ad­dig félműszakos állásokat vállaltam, hogy minél több időm maradjon a felkészü­lésre. Voltam kőfaragó, fi- guráns gipszöntő, kiállítás­rendező, néhány hétig még utcaseprő is. A főiskolán az­után már kimondottan mű­vészképzés folyt, a szellemi munkán volt a hangsúly. Pál kezét a pad háttám­lájára téve, keresztbe vetett lábakkal ül előttünk talpig fehérben Lenin. Arca, te­kintete, egész testhelyzete nyugalmat sugároz. Túl a forradalmon, véres polgár­háborún, a dolgos hétközna­pok egy rövid szünetében elgondolkozva pihen. — Patetikus pózok nélküli, Lenin emberközeli ábrázo­lására törekedtem. Az em­lékmű azonban nem egysze­rűen egy pihenő ember, mert a nyugodt testtartást a ruha erőteljes redőzése, gyű­rődései ellensúlyozzák és teszik ezáltal mozgalmassá. — Mikor láthatjuk a vég­leges helyén? — A lektorátus elfogadta, így a gipszfigurával szep­temberre elkészül a bronz­szobor. November 7. tiszte­letére a Szövetkezet úti ABC melletti téren, a leen­dő Lenin téren leplezik le. A környezete Jánossy Péter építész tervei alapján ké­szül: a sötét bronzszobor előtt nagy felületű fehér mészburkolat lesz. körben parkosítás, a háttérben eny­he lejtésű íves domb. Az első köztéri szobrot követi egy másik, melyet Fényszarun az új egészség- házban állítanak fel. A szo­ba közepén álló köpenyes figurát ajándékozza lakóhe­lyének Zilahi Zoltán. Jó­zsef Attilát egy újabb öt­letig félre tette, most az idős Krúdy mellszobrán dolgozik. Az ablak előtti állványon, kedvemért, kihámozza a vi­zes ruhákból az életnagysá­gú agyagfigurát. Ehhez ké­szültek a krétavázlatok és a kedvenc író hangulatát idézi egy korabeli pár cipő is a falon. A könyveit, szokásait ismeri, de az életrekeltést még aprólékos munka előzi meg. A szobor csaknem kész, csak az alkotó tudja, mi hi­ányzik róla. — Tervek? — Kiállításra készülök, mely szeptemberben a he­rényi Jász Múzeumban nyí­lik. A gipsz, bronz, terakot- ta szobrok, portrék. kis­plasztikák és rajzok mellett szeretném legújabb munká­imat, elképzeléseimet is be­mutatni. A Fortunát és Krú- dyt befejezem, megcsiná­lom az egészalakos József Attilát, azután pedig még egy Arany János-dombormű foglalkoztat. Lukácsi Pál Alföldi tájak, emberek Fotópályázat, kiállítás Törökszentmiklóson A jászberényi városközpontban Megújul az iskola Ismét szép épületegyüttes­sel gyarapodik a jászberényi városközpont. Igaz, a Lehel vezér tér északi végében már régóta ott állt a dr. Gyetvai János Általános Is­kola (a volt zárda), egyhan­gú homlokzata azonban nem vonzotta a járókelők tekin­tetét. Most már félkész álla­potban sem lehet az eklekti­kus jegyeket viselő épület előtt közömbösen elmenni. Az iskola nemcsak meg­újul, hanem a környezetet is megújítja. Mindez a belső átalakításokkal kezdődött, majd tavaly ősszel a fegy- verneki tanács költségvetési üzeme különleges szigetelési eljárással megerősítette az alap- és lábazati falakat Idén a jászberényi Város­gazdálkodási Vállalat pedig 1,1 millió forint költségen április végére újjávarázsolja az épületet. A törökszentmiklósi Városi Tanács és a művelődési köz­pont hatodik alkalommal hir­deti meg az Alföldi tájak, emberek című fotópályázatot. A pályázatra olyan alkotá­sokat várnak, amelyeknek té­mája az alföldi ember és környezete; az Alföld külön­böző évszakokban; élet az al­földi folyók mentén, jelleg­zetes alföldi tájak; speciális mesterségek; alföldi népmű­A salgótarjáni Kossuth Lajos Munkásotthonban pén­teken megkezdődött a mun­kásfiatalok országos vers- és prózamondó versenye. Az ezúttal hetedszer megrende­zett vetélkedésben hetven­egy fiatal vesz részt az or­szág minden részéből. A versenyt megyei döntők előzték meg. Az országos vészét, hagyományok, szoká­sok; alföldi születésű, vagy itt élő hírességek portréi. Egy-egy pályázótól maximum öt — egyik oldalán legalább 40 centiméteres — fekete-fe­hér fotót fogadnak el. A pályamunkákat szep­tember 5-ig a törökszentmik­lósi művelődési központ cí­mére lehet elküldeni. A leg­jobb alkotásokból október­ben kiállítás nyílik. döntő tétje öt arany-, ezüst-, illetve bronzdiploma. Az öt aranydiplomához öt televí­ziós készüléket is ..mellékel­tek". Ezeken kívül harminc­öt különdíjat is kiad a zsű­ri. Valamennyi a Nógrád. Borsod és Szolnok megyei, továbbá a budapesti ipar- vállalatok ajándéka. Munkásfiatalok a pódiumon Valahogy a nyelvvel is úgy vagyunk, mint az egészséggel, aminek csak akkor érezzük a hiá­nyát, amikor betegek va­gyunk. A nyelv fontosságá­ra is csak akkor döbbenünk rá legtöbbször, ha egy álta­lunk nem ismert nyelvet be­szélő nép környezetébe kerü­lünk. A nyelv szerepe mind az egyén, mind a társadalom életében. felbecsülhetetlen“. Időben is térben is a legré­gibb korokkal és a legtávo­labbi tájakkal kapcsolja ösz- sze az emberiséget. A nyelv egyszerűsített és legelterjedtebb meghatáro­zása, hogy a gondolatközlés eszköze. Ha pedig eszköz, akkor az a sorsa mint a leg­több eszköznek. Ha használ­ják, „fényesed,ik” de „kopik'’ is, javításra szorul. Ha nem használják akkor pedig „-megeszi a rozsda". Olyanok is, vannak, akik nem tudnak helyesen bánni az eszközzel, igen hamar tönkreteszik. Nemzeti történelmünk azt bizonyítja, hogy volt időszak, amikor nemzeti létünk fenn­maradásának a biztosítéka egyedül a „honi” nyelv volt. Nem véletlen tehát, hogy a századok során minden je­lentősebb magyar író, gon­dolkodó elme ismerte fel a „honi” nyelv művelésének fontosságát. Messzire vezetne ha most magyar anyanyel­vűnk olyan jelentős ápolói­nak a méltatására vállalkoz­nánk mint Bessenyei György, Révai Miklós, Kazinczy és a nyelvújítók, Kosztolányi De­zsőn keresztül napjainkig. Az ő fáradozásaiknak köszönhe­tő, hogy irodalmunk olyan ki­finomult, kiművelt nyelven szólalhatott meg ma is, amely az európai műveit népek-iro­dalmának rangos sorába eme­li. Hogy a nyelv ápolása, a tisztasága felett való őrködés napjainkban - is indokolt, azt Lőrincze professzor vasárna­pi 5 perces nyelvművelő .elő­adásai a rádióban, Péchy Blanka, Deme László Grét- sy László állandó nyelvőrkö­dése és vetélkedőműsorai mellett a minden évben meg­rendezésre kerülő magyar nyelv hete is jelzi. Az idén Baranya megye e nagyszerű rendezvény házigazdája. Ad­dig is, míg egyszer majd me­gyénk is otthont adhat az or­szágos rendezvénynek, első­sorban TIT-szervezeteink fordulnak fokozottabb érdek­lődéssel az anyanyelvi isme­retterjesztés felé. Mezőtúr vállalta az ünnepélyes meg­nyitó megrendezését és a me. gye valamennyi helységében előadások, az ifjabb nemze­dék körében játékos vetél­kedők, népnyelvi gyűjtések bemutatói stb. tartják foko­zottabban az érdeklődés kö­zéppontjában anyanyelvűnk ügyét. Az anyanyelvűnkkel való foglalkozás nem valami el­vont, csak a tudós nyelvésze­ket érdeklő kérdések felve­tését jelenti. A magyar nyelv hete alkalmával, neves tudó­saink előadásaiban na­gyon .is mindennapi, társa­dalmi megnyilatkozásainkat túlságosan is jellem­ző és meghatározó nyel­vi jelenségeket tag­lalnak. A következőkben — a teljesség igénye nélkül — megpróbálunk utalni néhány ilyen problémakörre. így nemcsak egyszerűen nyelvi kérdés, hanem társadalom­politikai gond is az emberek közéleti megnyilatkozása. A magyar társadalom nem ment keresztül a múltban a polgári demokratikus forra­dalmak demokratizáló füzén. Mindig felülről intézte a sor­sát a „közigazgatás”. A fel- szabadulás után egyszerre a „dolgozó nép okos gyülekeze­tében" folyik a kisebb-na- gyobb közösségek életének irányítása. A megváltozott körülményekhez azonban nem nőtt fel egy az egysze­rű dolgozó ember számára is alkalmas közéleti nyelv. Hányszor lehetünk tanúi, hogy a dolgozók életrevaló gondolatai nem jutnak szó­hoz, mert a megszólalás gát­lásai leküzdhetetlen akadályt jelentenek .számukra. Ha mégis megszólalni kénysze­rülnek, akkor pedig gyakor. ta egy legyűrűzött közéleti nyelvi stílus ficamaival és bukfenceivel küzdenek. Vagy ugyanígy gondot okoz az ide­gen szavak indokolatlan, és lassan nemcsak az egyszerű emberek számára érthetetlen használata, mert ugyan ki tud manapság latinul. Ebben el­sősorban a sajtó és a hírköz­lő szerveink a vétkesek, ame­lyek időről időre bedobnak egy-egy idegen szót. (pl. integ­ráció, innováció, mobilizá­ció, status quo stb.) A felszabadulásunkat kö­vető nagy társadalmi mozgás következtében megváltozott az egyes tájegységék lakos­ságának összetétele; a régiek elmentek, újak települtek a helyükre. Ennek következté­ben lassan kiveszőben van egy-egy tájegység ízes nép­nyelve. csak a nagymamák őrzik itt-otl és a gondjaikra bízott unokák. Kialakulóban van egy országosan azonos színtelen-szagtalan küznyelv, amelynek a kialakulását nagyban segíti a rádió és a televízió is. A nemzedékváltás is hoz mindig újat a nyelv életében. A fiatalság esetenként az idősebbekkel való szemben­állásból, nemegyszer há­ny avetiségből új szavakat, ki­fejezéseket gyárt, ezzel is gazdagítva vagy éppen seké" lyesítve- szép magyar nyel­vünket. A napjainkban egyik eléggé el nem ítélhető jelen­ség, hogy a mindkét nembe­li ifjúság körében erősen ter­jed a trágár beszéd. A vilá­got járók és más élő idegen nyelveket ismerők meggyő­ződhetnek arról, hogy ez teljesen magyar jelenség. Szót ejthetnénk még az ud­variasságot árasztó kifejezé­seink szegényes voltáróL és annál is gyérebb használa­táról. Az imént csak néhány fon­tosabb nyelvi jelenséget em­lítettünk. Ezeken kívül a mindennapi beszédben széT tében-hosszában felbukkanó nyelvhelyességi hibákról nem is tettünk említést, mert azo­kat idővel vagy elfogadja vagy kiveti magából a nyelv- használat. Szeretnénk hinni, hogy a magyar nyelv hetében, de azután is akad­nák majd, akik „szeretettel csüggenek a hon nyelvén”. Az igazi magyar hazafisá- gunkba beletartozónak vél­jük az anyanyelvűnkhöz va­ló ragaszkodást, annak meg­becsülését, ápolását. Ebben az esztendőben Kosztolányi évfordulója van, aki nemcsak jeles költő, regényíró, hanem lelkes nyelvművelő is volt. Befejezésül fogadjuk el az ő vallomását kötelezőnek a ma­gunk számára is anyanyel­vűnkről: „Benne van a múl­tam, a jelenem és a jöven­dőm. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom!” Dr. Borók Imre •a TIT megyei magyar nyelvi szakosztályának elnöke zeneirodalom utolérhetetlen remeke következett: a D-dúr hegedűverseny. Olyan gyöngyszemről van szó, amely különleges alkalmat' ad a művészi csillogásra. Kovács Dénes hegedűművész élt is e lehetőséggel, bravú­ros játékával — érthetően az est fénypontjává vált: nem vitás, miatta zarándo­koltak el sokan a keddi kondertre. Beethoven 1806- ban komponált művét tisz­tán. meggyőzően interpretál­ta. látványos virtuozitással felszínre hozta technikai készletének csaknem összes elemét. Mindvégig tökéletes összhangban játszott a zene­karral. s több mint fél órán át hibátlanul ..felelgetett” a zenei koncepciónak megfe­lelően a kísérő vonósok „kérdéseire”. Kovács Dénes diadalra vitte ezen az estén a virtuózok próbakövének mondott D-dúr hegedűver­senyt; lenyűgöző előadásá­nak élménye bizonyára so­kakban tovább él. A hangverseny befejezé­seképpen a zenekar a IV. B-dúr szimfóniát játszotta el nagy sikerrel. A debrece­niek újólag igazolták, hogy továbbra is kiválóan szol­gálják a magyar és az'egye­temes zenekultúra nemes ügyét, s méltó folytatói Bar­tók Béla és Kodály Zoltán szellemi örökségének. Fotó: Hargitai Beethoven-hangverseny Szolnokon Kedd estére nem minden­napi zenei csemegét ígért az Országos Filharmónia ' fel­nőtt bérleti hangversenyso­rozatának újabb előadása: ezúttal a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar láto­gatott el Szolnokra, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermébe. A tavaly hatvanéves jubileu­mát ünneplő, s az ország egyik legrégibb zenekarának számító hajdúságiakat ven­dégként az NDK-ból érke­zett Christian Ehwald ve­zényelte. A műsoron három népszerű . Beethoven-mű sze­repelt. Elsőként a mester Fidelio című operájának Leonóra nyitányai hallhatta a kö­zönség, majd a klasszikus

Next

/
Thumbnails
Contents