Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
6 1985. ÁPRILIS 20. Nemzetközi körkép Végső harc Berlinért Tizenhat napig dörögtek a fegyverek A Reichstag ormán vörös zászló leng Vv »'V « “ '• A nyugatnémet zöldek vezérkara (Fotó: Newswek — KS) Eltvllle-től Doverig Kik azok a zöldek? 1945 május 2-án ért véget a tizenhat napig tartó berlini csata. A várost több mint egy millió katona és több százezer népfelkelő védte. Berlin körül a fasiszták több védelmi övezetet hoztak létre. A levegőtől légvédelmi magasabb egységek és több ezer gép védte a várost. Berlin irányában az 1. Belorusz, 1. Ukrán és, 2. Belorusz Front támadott, amelyeknek parancsnokai tapasztalt hadvezérek, a Szovjetunió mar- salljai voltak: Zsukov, Ko- nyev és Rokosszovszkij. A csapatoknak hatalmas meny- nyiségű lőszer, aknavető repülőgép, harckocsi állt rendelkezésére. Több ezer vagon felszerelést, üzemanyagot, élelmet szállítottak a támadás színhelyére. I. Sz. Fedcsenko hadnagy, a Szovjetunió hőse, páncé- Msvadász: — Egész életemben emlékezni fogok a támadás kezdetére. Az ellenséges állásokat teljesen bevilágították a reflektorok fényei, köröskörül pokoli tüzérségi előkészítés zaja hallatszott, vörös fénnyel robbantak a bombák. Megfigyelőpontomról, az előretolt állás közelében lévő kis ház padlásáról jól láttam amint Berzarin tábornok, 5. csapásmérő hadseregének egységei rohamra indulnak. Megkezdődött a küzdelem a seelovvi magaslatokért, más pontokért és végül Berlinért. D. D. Leljusenko hadseregtábornok: — Amíg a seelowi magaslatokért elkeseredett harcok folytak, tovább szélesedett az első ukrán front csapatainak támadása. Ez tüzérségi tűz és füstfüggöny fedezete alatt kezdődött. Hamarosan rohamra indultak harekocsizóink. A Berlin felé törő egységek előtt támadott a 91. műszaki utászzászlóalj. M. I. Szoboljev tábornok, a 9. tarackos dandár parancsnoka: — A Berlinért folytatott csatában tüzéreink felülmúlták önmagukat. Az utcai harcok' során az ágyúkat nem egyszer a második emeletig kellett felvinnünk, és onnan tüzelnünk. Néhány egység betört Berlinbe, és kemény harcokban haladtak előre. Két front erőfeszítéseinek eredményeképpen Berlintől elvágták a hatalmas, úgynevezett ÍFrankfurt-Gubeni hitlerista csoportosítást. Április 25-én a 4. Gárda és a 2. Gárda- harckocsi hadsereg bezárta a gvűrűt a fasiszta főváros körül. Az égbolt Berlin fölött éjjel-nappal hangos volt. Akármerre nézett az ember különböző magasságokban bombázógépek, csatagépek repültek, fölöttük pedig végeláthatatlan légiharcok folytak. A támadó ezredek feltartóztathatatlanul közeledtek Berlin központjához. Április végén a legjobban V. I. Kuznyecov tábornok 3. csapásmérő hadseregének egységei nyomultak előre. F. J. Liszicin tábornok, a 3. hadsereg politikai osztályának vezetője: — Már tudtuk, hogy a győzelem zászlaját a Reichs- tagra kell kitűznünk. Még Berlin bekerítése előtt Lenin születésének 75. évfordulóján, a politikai osztály munkatársait 9 zászlót készítettek elő, vagyis annyit, ahány hadosztálya a hadseregnek volt. Az 5. számú zászlót ma a Szovjet Fegyveres Erők központi múzeumában őrzik. Ezt a valamennyi egységet megelőző 150. lövészhadosztálynak adták át, melynek parancsnoka V. M. Satyilov volt. A Reichstag ostromát április 30-ára tűzték ki. Az ostrom előtt valamennyi alegységnél nyílt taggyűléseket tartottak. Ezeken a kommunisták és komszomolisták esküt tettek: elsők lesznek a harcban, becsülettel teljesítik a haza parancsát. Csaknem valamennyi katona aki résztvett a Reichstag ostromában kis vörös zászlót vitt magával. Amikor Sz. A. Nyeusztrojev, K. J. Szam- szonov és V. I. Davidov zászlóaljainak rohamcsoportjai betörtek a Reichs- tagba, az épület oszlopain, falain úgy virítottak a piros zászlók, mint a pipacsok. Közeledtek a harmadik birodalom utolsó órái. Május 1-re virradóra V. I. Csukov hadseregtábornok harcálláspontjára vitték Krebs tábornokot, aki elmondta, hogy Hitler öngyilkos lett. A parlamenter fegyverszünetet ajánlott, A fasiszta vezetők még mindig nem vesztették el reményüket. hogy sikeres tárgyalásokat kezdhetnek a nyugati nagyhatalmakkal. A szovjet hadvezetés azonban feltétel nélkül kapitulációt követelt. Néhány óra múlva, mivel az ellenség nem fogadta el javaslatainkat, a harcok újult erővel lángoltak fel. Eljött a berlini csata utolsó napja. Május 2-án megadta magát a berlini védelem vezetője Weidling tábornok, és harcálláspontján parancsot adott a berlini helyőrségnek, az ellenállás beszüntetésére. Sok év telt el azóta, mióla elcsitult a berlini csata. Az emlékezet azonban újból és újból visszavisz bennünket e történelmi napokhoz. melyek tűzében megszületet a béke. Amikor a Reichstag felett feltűnt a szovjet katonák által kitűzött zászló, ez nemcsak katonai győzelem zászlaja volt. hanem a remény, a szabadság s a népek boldogságának szimbóluma. Kórházban a brazil demokrácia A brazíliai „ülj köztársaság” soI«kos állapotban van. Huszonegy évi katonai uralom után a 75 éves Tancre- do Neves elnökké választása — úgy tűnt — megnyitja az utat a polgári demokráciához való visszatéréshez. Neves azonban közvetlenül a beiktatási ünnepség előtt megbetegedett — azóta egy hónap alatt hét műtéten esett át, utoljára péntekre virradóra operálták meg — s a beiktatási esküt helyettese, Jósé Sarney tette le _ a parlament előtt. Ö március 15-e óta ügyvezető elnökként szolgál „Nehéz lesz beindítani a politikai folyamatot, amikor a főszereplő, aki a forgató- könyvet is írta, nincs jelen-' — vélekedett a minap a kormánytöbbség parlamenti frakcióvezetője. Sarney kényszerű-kelletlen támogatást kapott Neves pártjától, a többségi Brazíliai Demokratikus Mozgalom Pártjától, amely tulajdonképpen egy széles választási koalíció: a liberális centristáktól — Neves közvetlen híveitől — a kommunistákon át egészen a szélsőbaloldalig terjed. Ez a támogatás azonban csak azzal magyarázható, hogy minden alkotmányellenes lépés újabb katonai hatalomátvétel rémét idézi fel. A koalíció résztvevői tulajdonképpen csak ebben az egyben értenek egyet teljesen: soha ne térjenek vissza a katonák a kormányrúdhoz. Csakhogy Sarney politikai pályája egészen máshonnan indult, mint Nevesé. Nem is olyan régen „dezertált” a katonai elnökök idején kormányzó Szociáldemokrata Párt éléről — amely élvezte a hadsereg támogatását —, hogy Neves „vonatán” átutazhasson a brazíliai jövőbe. Országában a liberális jobboldal és hadsereg emberének tekintik Sarneyt, aki tavaly még maga is fennen támogatta a katonai hatalmat. Az alkotmány értelmében közvetlen elnökválasztást csak 1988-ban lehet tartani Brazíliában. Nevest — és Sarneyt — most még elekto- ri testület választotta meg. A kérdés: vajon elviseli-e addig az új brazil félig- meddig demokrácia a tehertételt, hogy Nevest várták és — Sarney jött? „Valaha egy gyilkossággal napokig foglalkoztak a lapok. Ma tucatszámra hullanak a libanoniak, és senki sem figyel oda” — így foglalta össze a külföldi tudósítók legfontosabb informátora, egy bejrúti taxisofőr a Reuter munkatársának a napokban, mit is érez a libanoni polgárháború kitörésének 10. évfordulóján. Sokan. sokféleképpen elemzi^ mostanában a világsajtóban, mi volt a polgárháború kitörésének oka, miért tűnik megállíthatatlannak a vérontás, mi értelme van az egésznek. Abban megegyeznek a vélemények, hogy a levantei ország hagyományos sokszínűsége, a területén évszázadok óta jóban, bár száz éve már mindinkább rosszban együttélő 13 féle keresztény és mohamedán szekta vallási, politikai és gazdasági ellentétei szinte prédává tették Libanont a Közel-Keleten szemben álló felek számára ahhoz. hogy ellerttéteik megoldását, vagy további bonyolítását az egykori keres- kedőország területén „kísérletezzék ki” fegyveresen. Ez is akadályozza, hogy a belső erők békésebb eszközökkel rendezzék saját dolgaikat. De mi történt közben a libanoni emberekkel, akiknek személyes sorsát az erőviszonyokat elemző stratégiai tanulmányok nemigen veszik számításba? Tíz év Már több mint negyedszázada, hogy egy Rajna-parti kisváros lakói — maguk is úgy vélték, hogy különös bátorságról tesznek tanúságot — tiltakozó megmozdulásokat kezdeményeztek. Eltville polgárai úgy döntöttek, hogy nem engedik megzavarni a nyugalmukat, s egyben megvédik a történelmi városképet is. Megítélésük szerint ugyanis az a terv, amely a városon keresztül haladó autóút építéséről döntött, mindezt alaposan fenyegette. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején több nyugatnémet város lakossága lépett fel hasonló módon. Ezeket az akciókat akkoriban „állampolgári kezdeményezésinek nevezték, s nem nehéz felfedezni bennük napjaink zöldjeinek előtörténetét. Voltaképpen mindegy, hogy honnan is származtatjuk azokat a mozgalmakat. illetve több helyütt alatt 100 ezren vesztették életüket közülük, többségükben civilek. A harc, pontosabban a harcoktól való félelem, a készenlét a csomagolásra, menekülésre a mindennapok részévé vál. 1975. április 13., a polgárháború kezdete óta több mint 2,8 millió ember kényszerült lakhelye elhagyására. Ez annyi, mint Libanon teljes lakossága. Ekkora szám úgy kerekedett ki, hogy tíz-, sőt százezrek az évtized során, ahogyan mindig újra és újra fordult a hadihelyzet, többször is menekülésre fogták a dolgot. 500 ezren — főleg a harcos jövőben pem érdekelt szakképzett emberek — külföldön kerestek menedéket. Közel 1.3 millió libanoni ideiglenesen változtatott lakóhelyet az országon belül, 650 ezren pedig eredeti lakhelyük, születési helyük végleges elhagyására kényszerültek. Ez utóbbiak sorsa különösen lényeges. 1974-ben Ke- let-Bejrút nagy külvárosi övezetének lakossága még 43 százalékban mohamedán volt. Ma 5 százalékuk mohamedán: Kelet-Bejrút immár egységesen „keresztény" város. A főváros déli külvárosainak és a délre levő Suf- Aley hegyvidéki térségnek a lakossága 25—40 százalékban keresztény volt, a 16. század óta. Ma a lakosság 10 százaléka keresztény. Nyugat- és Dél-Bej rút, valamint a körmár párttá szerveződött tömörüléseket, amelyeket zöldeknek, alternatívoknak, környezetvédőknek nevezünk. Tény: léteznek, egyre inkább számolni kell velük, nem lehet — mint az sokáig a tőkés világ hagyományos pártpolitikusai tették — egy kézlegyintéssel elintézni őket. Amikor a zöldek mozgalmát, a kialakulás előtörténetét vizsgáljuk, kétségtelenül első helyen az emberi környezet védelmét, az úgynevezett ökológiai célokat kell említenünk. Ezek a kezdeti időkben még nem voltak politikai tartalmú mozgalmak, így pártállástól függetlenül tagjaik között megtalálhatók voltak a bal- és a jobboldali pártok képviselői éppen úgy, mint a politikával szemben közömbös személyek. Már kezdetben is jellemző volt a mozgalomra „a nukleáris szorongás”, pontosabnyező hegyek fokozatosan „mohamedán” országrészekké válnak. Az izraeli invázió, 1982. óta folyik Dél-Libanon „átalakítása”. Az is vegyes lakosságú térség volt, de már 1982-ben 140 ezer síita hagyta el a térséget Bejrút déli része irányában. A Szidon környékén öt hete dúló harcok mérlege: 60 ezer libanoni síita mohamedán és az eltelt éveket átvészelt palesztin menekült távozott észak felé. A sokszínű ország népességi térképe tehát átalakult. A közösségek, úgy tűnik, végleg elkülönülnek egymástól. Egy gazdag keresztény vállalkozó még ma is síelhet délelőtt a Libanon- hegység csúcsain, és úszhat délután a Földközi-tenger langyos hullámaiban, de egy nyugat-bejrúti mohamedán professzor csak így emlegeti a Reuter tudósítója előtt a hófödte ormokat: „Olyan messze vannak, mintha Ja- pá'nban lennének-’. A vérbosszúk fűtötte gyanakváson talán soha nem lehet már úrrá lenni. Még rádióadó is kilenc működik, a másiknak senki sem hisz el semmit. Márpedig a megosztottság Libanon szétdarabolásának receptje. A közel-keleti általános rendezés elodázásának egyáltalán nem gyógyító szándékú receptje. (m) Összeállította: Majnár József ban az atomenergia bármi féle felhasználása elleni til takozás. A környezetvédői nem csupán a nukleári energia katonai célokra val felhasználása ellen tiltako; tak, hanem elítélték béke célú alkalmazását is, s e jellemzi őket ma is. Ez követelés sokakban ébresz tett gyanút, hiszen egyre vi lúgosabbá vált, hogy a Föl hagyományos energiakész létéi nem végtelenek, sőt je lentős részük kimerülőbe van, tehát ezek pótlásán gondoskodni kell. Emlékezetes, hogy a hal vanas évek derekán, végé kibontakozott diákmegmoz dulások kezdetben javarés; egyetemi ügyekkel foglal koztak, csak később tűzte zászlajukra társadalmi célc kát is. A hatalmon lévők ha mar felismerték a veszély s felszámolták a diákmoz galmakat. A hetvenes ével derekán a már egyre jobba: és eredményesebben szerve ződő zöldek nyitott kapukká várták mindazokat, akik e diákmozgalmak kudarc után közösséget, fórumot ke restek a maguk számára. Ez a folyamat is hozzájá rult ahhoz, hogy a zöldé: szerte a világon, de különö sen Nyugat-Európában a elmúlt tíz esztendőt a kibon takozás, a sikerek évtizedé nek tekintik. Nemrégiben a angliai Doverben tartottá meg az európai környezet védő. zöldmozgalmak é: -pártok második nemzetköz találkozójukat, kongresszu sukat. Ez alkalommal indo költ önbizalommal állapítot ták meg, hogy mozgalmu kontinensünkön fellendülő ben van. Megállapításukat igazoljc hogy gyakorlatilag Nyugat. Európa valamennyi országé ban jelen vannak. A legerő sebbek a Német Szövetséf Köztársaságban és Ausztria ban, de képviselőik ott van nak az úgynevezett Európ Barlament üléstermében i: A doveri tanácskozás részt vevőinek önbizalmát nyilvá növelte a nyugatnémet zö! dek sikersorozata. Hiszen o’ a környezetvédők immá párttá szerveződtek, s a ve lük rokonszenvezők — mun kások és értelmiségiek - száma messze meghaladj bejegyzett tagjaikét. A tai tományi parlamentekben ép pen úgy ott vannak képvise lőik. mint 1983 márciusa ót a szövetségi gyűlésben, Bundestagban. Az NSZK ban a hagyományos pártok nak már nem csak számol niok kell velük, hanem tisz tázniuk kell a hozzájuk fű ződő viszonyt, a velük szem beni magatartást. Minden képpen egy új, baloldali szí nezetű mozgalom kyilakulá sát kell regisztrálniuk a tő kés világ polgári demokra ciáinak. Az NSZK-ban a 1 .évig kormányzó szociáldí mokraták, ha nem is hat goztatják. de tisztában var nak vele. hogy a hataloi esetleges v.isszaszerzéséhe szükségük lehet a zöldek ti mogatására. A zöldek sokat hangoz.tr lőtt célja, mely szerint me kell teremteni a nukleár fegyverektől mentes világo egyételműen találkozik Föld lakói cl öntő és meghr tározó többségének elképze léseivel. Népszerűségük ( folyamatos előretörésük ti ka alighanem ebben rejlik Thurzg Tibor A környezetvédők Hamburgban a városokat mindinkább szennyező gépkocsik számának csökkentését követelik. (Fotó; AP—MTI—KS) Libanoni népvándorlás
