Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-16 / 88. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 16. Divatos orvosi szakmák, társadalmi igények „Közel fél évszázadon át küzdöttem a radiológia ha­zai elismertetéséért. Azért, hogy a radiológiát az orvos­tudomány .olyan teljes érté­kű ágának tekintsék a diag­nosztika és a terápia terüle­tén, mint például a nőgyó­gyászatot. A radiológus nem fényképész, akii kollégái szá­mára felvételeket készít, s nem masiniszta, aki valami­féle gépek kezelője, s végre­hajtója kollégái utasításá­nak” —írta dr. Zsebők Zol­tán professzor, a Radiológiai Klinika néhai igazgatója a Lépcsőfokok című könyvé­ben. Az idézetből kitetszik, hogy az úgynevezett hiány­szakmák létének mélyre nyúlnak a gyökerei. Kitűnik az is, hogy egyik legfőbb oka magában az orvostársada­lomban kialakult értékítélet, az egyes szakterületek rang­sorolása. S bár ma már sen­ki sem vonhatja kétségbe a radiológia kiemelkedő fon­tosságát a bajmegállapítás- ban, még mindig nincs annyi radiológus, mint amennyit az egészségügyi ellátás igényel­ne. Az ilyen állások több mint hét százaléka jelenleg is betöltetlen. De ebben nem áll egyedül. Ilyen arányban gazdátlanok a bőrgyógyásza­ti és a kórbonctani állások. A laboratóriumi üres státu­szok aránya még nagyobb: meghaladja a kilenc százalé­kot. És akkor még nem be­széltünk a többi hiányszak­máról, például a szemészet­ről, a közegészségügy-jár­ványügyiről és az újabbak közül az aneszteziológiáról. Hazánkban a dolgozó orvo­sok száma harmincezer körül van, ami európai viszonylat­ban is kiemelkedő. S ha eh­hez hozzátesszük, hogy az orvosok háromnegyedrésze szakorvos — kétségtelenül ellentmondásnak hat orvos­hiányról, illetve egészségügyi hiányszakmákról szólni. De ettől a tény még tény marad. Az utóbbi évtizedben már érvényesült a tudatos pá­lyairányítás is. A hetvenes évek első felében a demográ­fiai igényeknek megfelelő­en gyarapították a szülész­nőgyógyász, valamint a gyer­mekgyógyász szakorvosi ál­lások számát. Ugyanakkor lassúbb lett az azelőtt gon­dot alig okozó sebészek és tü­dőgyógyászok utánpótlása. Ez utóbbiban szerepet játszott a szakterület jövőjét illető el­bizonytalanodás. S amikor a váltás megtörtént, s a tüdő- gyógyászat pulmonológiává bővült, megnőtt iránta az ér­deklődés. A hetvenes évek második felében már foko­zott figyelmet fordítottak egyes hiányszakmák — radi­ológia. ideg-elmegyógyászat — feltöltésére. Dr. Sándor József, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese nem­csak felülről látja az orvosi szakterületek helytelen meg­ítélésének és az orvosi állá­sok betöltetlenségének követ­kezményeit, hanem lentről, a hétköznapi gyakorlatból is. Több mint tíz évig volt ugyanis megyei kórházigaz­gató, és a saját bőrén is ta­pasztalhatta, mit jelent a be­tegek ellátása szempontjá­ból, ha nincs elegendő sze­mész vagy laboratóriumi szakorvos. Éppen ezért, meg­lepett a figyelmeztetése: nem reális általában hiányszak­mákról beszélni. Hatvankét orvosi szakág van az orvos- tudomány differenciálódásá­nak eredményéként. Egy vá­rosi kórházban azonban csak az intézmény feladatkörének megfelelő szakorvosokra van szükség. Akad olyan megye, ahol van elegendő kórbonc­nok, de nincs elég ortopéd­orvos vagy radiológus. Tu­lajdonképpen valamennyi megyének magának kell gon­doskodnia az utánpótlásról, arról, hogy a betegellátás egyetlen szakterületen se szenvedjen hiányt. Ennek többféle módja van. Például jól kell sáfárkodni a határidős rendelet által adott lehetőséggel. Ha a vá­rosi kórház belosztályán tíz orvos van. de csak hatra van szükség, akkor — figyelem­be véve az orvosok érdeklő­dését. rátermettségét — irá­nyítsák őket az ott hiányzó szakterületek felé, ha kell a körzetbe, ha kell, a kórházi laboratóriumba. - Eredményt várhatnak attól is, ha a me­gye vezetői anyagilag és er­kölcsileg kivételeznek azok­kal, akik valamilyen hi­ányszakmát pályáznak meg. Lakást adnak, munkahelyi pótlékot és nagyobb induló fizetést, mint másoknak. De könnyítene a helyzeten, ha megszüntetnék azt a helyte­len gyakorlatot, hogy egyes helyeken nem a szakmai el­látás szükségleteit, hanem egyes orvosok kívánságát veszik tekintetbe az állások szervezésénél. A megoldás tehát: a szak­mánkénti és a területenkénti jobb elosztás. Vajon lehet-e a hiányszak­mákról szólni úgy, hogy megkerüljük azt a gyanakvó kérdést; nem a hálapénz le­hetősége teszi-e vonzóvá a kívánatos klinikai szakmá­kat. és szorítja háttérbe a többit? Illetve: az orvosi bérezés mennyire ösztönöz a hiányszakmák megszünteté­sére? (Az egyik megyei kórház­ban egyidőben ment nyug­díjba a nőgyógyász és a kór­boncnok főorvos. Az utóbbi azonban lényegesen több nyugdíjjal. Egy fiatal orvos­tól nem várható, hogy a pá­lyakezdéskor. orvosi élete indulásakor már öregségére gondoljon. Annál inkább várható az orvosi fizetések megállapítóitól az, hogy ne kalkulálják be a bérekbe az egyáltalán nem kívánatos hálapénzt.) Kevés olyan. fiatal orvos van, aki, amikor szakmát vá­laszt, elsősorban anyagi meg­fontolásokat tartana szem előtt. Egyéb szubjektív té­nyezőknek van sorsdöntő szerepük. Az egyetemi kép­zés harmadik-negyedik évé­ben megkezdődik a klinikai szakok oktatása. Ekkor szü­letnek meg az olyan elhatá­rozások: belgyógyász, gyer­mekorvos, sebész stb. leszek. Ritka kivétel, ha valaki nem a klasszikus orvoslásra, a beteggel való közvetlen kap­csolatra vágyik. A kórbonc- tan jelentőségével a mediku­sok tisztában vannak, s aki végzés után ilyen állást meg­pályáz, legtöbbször csak azért teszi, hogy később az átlagosnál jobb sebész vagy belgyógyász lehessen. Amió­ta világ a világ, aki orvosnak megy, az gyógyítani akar. Egyik vidéki kórházban kiváló kórboncnok főorvos dolgozott. Híre-neve túlter­jedt a megye, sőt az ország határán is. Itt nem kellett lasszóval fogni a pályázókat, mentek maguktól a fiatal or­vosok, csakhogy a főorvos mellett dolgozhassanak. Igen. A példaadás is növelheti egy-egy szakterület presztí­zsét. Sz. K. K. Csaknem tizenötezer tonna vetőmagot szállít felhasználóinak a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat káli vetőmagtisztító és borsóhántoló üzeme A jászárokszállási Kossuth Tsz faipari részlegének éves termelési értéke mintegy 22 millió forint. Jelenleg faládákat, rekeszeket, csúszótalpakat szállítanak a Hűtőgépgyár részére Szocsf előtt, a vetélkedő után Ahogy azt már évről évre megszoktuk, a megyéből az idén is a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium csa­pata jutott tovább a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő területi döntőjére, majd azt megnyerve az or­szágosra. Itt négy évvel ezelőtt az első. azután a máso­dik, most meg harmadik helyet szerezték meg a füredi­ek. Az elmúlt nyáron Kievfoen sétáltak, Jerevánnal is­merkedtek jutalomból, a mostani harmadik helyezéssel pedig egy tíznapos Szocsiba szóló „beutalót” nyertek öten; a négy diák, meg a csapatot felkészítő tanár. Legszívesebben öt fényké­pet közölnék ezeken a hasá­bokon; négy nyílt tekintetű fiatal — három lány és egy fiú — arcképét, meg a ha­tártalanul — mondhatnám „diákosan” — lelkes tanár­nőét. Az olvasó is jobban járna, mert a lányok igen szépek — a srác is elég jól megtermett legény —, a ta­nárnőről meg olyan derű, nyugalon árad, amellyel szinte átszuggerálja a bizal­mat; meg az önbizalmat leg­bátortalanabb beszélgető partnerébe is. A fotósnak is jól jönne az az öt kép a tel­jesítményéhez, nékem nem kellene lehetetlenre vállall- koznom; fessek élesebb, kontúrosabb portrét a fény­képezőgép objektívénéi. Hát az tényleg nem fog menni! A harmadikosokat testne­velés óráról szólítom el. Zo- hány Sanyi izmos súlyzókkal birkózik a tornaterem előt­ti folyosón. — Be kell hozni a lemara­dást, mert az április 5-i or­szágos döntőig alig foglal­koztam mással, mint a ve­télkedővel. Hogy mennyit készültünk? Rengeteget? Á, az nem kifejezés! Az ember még azt a rizikót is vállalta, hogy valamelyik tárgyból „beszed” egy-egy gyengébb osztályzatot, hisz abban a két hónapban mással aligha foglalkoztunk, mint a Szov­jetunióval. Szétosztottuk egymás között a témakörö­ket. Nekem a történelem, a politika és az ideológia ju­tott. Igen, ez meg is felel a tágabb érdeklődési terüle­temnek; jogra készülök. Tihanyi Nóra a tudomá­nyos eredményekről szóló, Sági Vera a kulturális témá­jú cikiKeket tanulmányozta szorgalmasan a Szovjet­unió című lap tavalyi és idei- számaiban. Vera persze át­lapozta még a harmadikos és negyedikes magyar tanköny­veket is, Nóra meg a tudo­mány világában nyitotta szé­lesebbre egy havi folyóiraté­nál kutatásainak ollóját. László Julianna — ő az „utánpótlás” a csapatban, mivelhogy másodikos — a Szovjetunió gazdasági életé­ben mélyedt el. Kinek-kinek a pályavá­lasztását is jelzik ezek a té­makörök. Verát a humán tárgyak érdeklik, bölcsész, vagy jogász, Nóra biológus szeretne lenni, Juliannát közgazdásznak szánják csa­pattársai. Sanyi kivételével mindannyian tapasztalt ver­senyzők a vetélkedőn, a ta­valyi csapatnak is tagjai voltaic Kérdezem a tanár­nőtől, hogyhogy éppen ezek a diákok képviselték a gim­náziumot. — A lányok is ezt kérdez­ték; mondtam nekik, hogy azért, mert ők a legszebbek — üti el most is tréfával a választ Klukáné dr. Pilishe­gyi Ibolya magyar—történe­lem szakos tanár. Én persze valami mást sejtek itt; jó adag pedagó­giai érzéket. Szerencsés kéz­zel megtalálni azokat a vál­lalkozó kedvű fiatalokat, akikben föltételezhető az az akarat, az az elszántság, amely átsegíti őket a min­dennapos tanulás — mago­lás — nyűgén. Persze, ahogy mondja, maga a tanárnő is alaposan elfáradt, mire a Magyar Távirati Irodától, a könyvtárakból a pesti isme­rősöktől, rokonoktól össze­gyűjtötte, és ki tudja hon­nan kikölcsönözte az elolva- sandókat, az' illusztrációként felhasználható térképeket, fényképeket, reprodukció­kat. (A kötelező szerénység talán megengedi, hogy meg­említsük; ezúttal kollégánk, Tiszai Lajos is segített a ti­szafüredieknek, a „Találko­zások” című riportsorozatá­hoz készült eredeti fotók, reprodukciók rendelkezésre bocsátásával). S folytatódhatna ez az írás ä vetélkedő különböző for­dulóin, majd végül, a dön­tőn átélt izgalmak sorolásá­val, a rózsaszínű kabala pu­lóvert viselő „Kossuthos” öregdiák, Kluka Hajnalka segítőkészségének méltatásá­val, a tavalyi szovjetunióibe- li út élményeinek visszaidé- zésével, az idei készülődés máris tapasztalható jeleinek felvillantásával. Évődünk a fürediekkel, hogy bírják majd a fekete-tengeri klí­mát. Aztán megígérik, hogy mindenkinek, — e sorok író­jának is — küldenek egy ké­peslapot a Krímből. Állítják, ha másért nem. hát ezért az üdülésért megérte a fárad­ság. Azt meg én teszem hoz­zá, hogy nekem meg azért a képeslapért megérte ellá­togatnom Tiszafüredre. Még egyszer gratulálunk! Egri Sándor Bővülő nemzetközi kapcsolatok Magyar Kereskedelmi • Kamara A Világkereskedelmi Köz­pontok Szövetsége (WTCA) Tokióban tartott igazgató tanácsi ülésén felvette a Ma­gyar Kereskedelmi Kamarát teljes jogú tagjainak sorába: Zányi Jenő, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara alelnö- ke az MTI munkatársának elmondotta: a Világkereske­delmi Központok Szövetsé­ge —. mely 1968-ban alakult New Orleansban — a keres­kedelem technikai feltéte­leinek javításával, a nemzet­közi üzleti kapcsolatok fej­lesztésével foglalkozik. A szervezetnek 46 ország. 114 kereskedelmi központja a tagja A munkában — a szo­cialista országok kamarai szervezetei közül — részi vesz a moszkvai, illetve a sanghaji világkereskedelmi központ, és a kubai keres­kedelmi kamara. A szerve­zet kiadványokkal, gazdasá­gi információkkal segíti a nemzetközi üzleti kapcsola­tok bővítését, részt vesz ok­tatási tanfolyamok, kereske­delmi delegációk szervezésé­ben. A WTCA munkájában részt vevő világkereskedel­mi központok kötelezettséget vállaltak, hogy egymás ren­dezvényeihez kedvező felté­telekét biztosítanak, " és egyéb módokon is segítik a piaci munkát. Bővül a WTCA-tagok világméretű számítógépes adatbank-háló­zata, amely pontos, napra­kész üzleti, gazdasági infor­mációkat tesz hozzáférhető­vé a tagok, így a Magyar Ke- reskiedelmi Kamara számá­ra is.

Next

/
Thumbnails
Contents