Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. ÁPRILIS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Ha fmegkérdezi a betegeket. ismernek-e bennünket, legtöbben csak /csodálkoznak: műtősnő \is van a világion?” A kórházi folyosó végén kétszárnyú üvegajtó, rajta felirat: „Műtő! Tilos belép­ni!” A hosszú folyosó élete — lábadozók csoszognak, •műtétre várók sétálnak, be­szélgetnek — itt, a kétszár­nyú ajtónál véget ér. Az aj­tó mögött másféle világ rej­tőzik: vakító fényű lámpák, rejtélyesen villogó szikék, feszült csönd, kimért, rövid szavak, mondatok. Naponta remények születnek és hal­nak meg a műtőben. Az ide­gent, a beteget ezért is kész­teti megállásra, tisztelettel­jes pillantásra a „Műtő! Ti­los belépni!” felirat. Pedig nemcsak a műtők feszes vi­lágát rejti a kétszárnyú aj­tó, hanem vidámabb, eleve­nebb közeget is: a műtősnők szobáit. És nem ájult el? A karcagi kórház műtős­női szobájában Szabó Mik- lósnéval és Varga Erzsébet­tel beszélgetünk. Mindket­ten évek óta az intézmény­ben dolgoznak. Erzsébet ép­pen a fent idézett „Ha meg­kérdezi a betegeket...” mondatba kezd bele. A csi­nos, kedves, dinamikus te­remtés indulat, megbántódás nélkül veszi tudomásul a tényt: a beteget érdekli az (Varga Erzsébet orvos, az ápolónő személye, a műtősnőről bizony gyak­ran nem is tud. Ha pedig mégis sejti létezését, a fo­lyosón nem ismeri föl azt, aki a műtőben, beöltözve se­gédkezett az operációnál. A műtősnők így nem csak az esetleges hálapénzről ma­radnak le, hanem legtöbb­ször az egyszerű „köszö- nöm”-ről is. Aki mégis vál­lalja, választja ezt a pályát, a szakma szeretete, a kí­váncsiság, a többet-tenni- akarás viszi a műtőasztal­hoz, és köti oda akár évti­zedekig is. Varga Erzsébet: — Az édesapám gyakran volt beteg. Akkoriban hatá­roztam el. hogy ápolónő le- 'szek. Amikör a képzőbe jár­tam, és kórházi gyakorlaton voltam, odajött hozzám a főnököm, azt kérdezte: „Ma­ga volt már a műtőben?” „Voltam.” „És nem ájult el?” Mire én: „Nem”. „Na, akkor jöjjön” — mondta ő, és újra bevitt a műtőbe. Azt hiszem, ekkor dőlt el, hogy mégsem ápolónő leszek. Adni tudni kell Szabó \Miklósné: — Én is ápolónőnek ké­szültem. Nagyon jó érzés, amikor egy feladatra kivá­lasztják az embert, megbíz­nak benne. így hát nem so­kat tétováztam, amikor meg­kérdeztek, lenne-e kedvem a műtőben dolgozni. Szakmai előrelépést jelentett, hiszen bonyolult műszerekkel bá­nunk, nagy figyelmet igé­nyel a munkánk. Hogy mi­lyen a jó műtősnő? A szak­ma-fortélyait talán úgy le­hetne egy mondatban össze­foglalni; adni tudni kell. A kívülállók bizonyára megle­pődnek ezen: nem mindenki egyformán ad? Az operatőr­höz alkalmazkodnunk kell, a „keze alá dolgozni”. Ha a műtősnőtől kérnek egy mű­szert, biztonságnak, határo­zottságnak és ugyanakkor könnyedségnek kell lennie abban a mozdulatban, ahogy az orvosnak adja. Varga Erzsébet: . — Annak idején nagy do­log volt bekerülni a műtő­be. Büszke voltam rá, hogy engem kiválasztottak. Ma már nemigen kapkodnak a fiatalok ez után a szakma után. Az ápolónői, az asz- szisztensnői pálya vonzóbb számukra. Pedig a műtőben sokkal többet adhat az em­ber magából, ha van ener­giája. Igaz, többet is várnak tőlünk, mintha osztályon dolgoznánk. Azt kérdezi, van-e mindig energiánk? Én Szolnokon, a megyei kórház­ban kezdtem, Bogdándy és Münnich főorvos voltak a tanítómestereim, sokat kö­szönhetek nekik. Abban a gárdában, amelyikben dol­goztam mindenki első akart lenni, a legjobb. Ott tanul­tam meg: midennap úgy kell bemenni a műtőbe, hogy ké­pes vagyok mindenre, amit várnak tőlem. A mi dolgunk tisztítani, elrakni a műsze­reket, kötszereket, előkészí­teni a műtétet és segédkez­ni az operációnál. Nem mondanék igazat, ha azt ál­lítanám. hogy soha nem va­gyunk fáradtak. Az ügyelet­ben bizony előfordul, hogy egyik műtét követi a mási­kat, és nincs társunk, aki le­váltson. De ott bent. a mű­tőben az ember már nem foglalkozik a fáradtságával. Mire bemegy, egyetlen gon­dolata marad csak: most én vagyok itt, nekem kell helyt- állnom. Szabó Miklósné: — Ha fáradt vagyok, és megtehetem, inkább elte­szem a műszert, és akkor I Szabó Miklósné tisztítom meg, ha már kipi­hentem magam. LeLkiisme- retesen kell dolgozni, nem lehet tévedni, félvállról ven­ni. Közhely, de így igaz: le­het, hogy azzal a műszerrel, amit ma sterilizálok, holnap az édesanyámat fogják ope­rálni. Az én családomban bizony felmerült olykor a kérdés, nem kellene más pályát választanom? Strapás ez a munka, sokat kell áll­ni, egy idő után gerincbán- talmak jelentkezhetnek, vagy a lábon a visszér. Az­tán itt vannak az ügyelétek hétvégén, ünnepnapon. Két gyermekem van, az anyósom és a férjem sokat vállal ma­gára az otthoni munkából, a nevelésből. Persze, a gyere­kek így is megérzik, ha tá­vol vagyok. Néha panasz­kodnak is: „Anyu. te sose vagy itthon”. De jó, hogy itt vagy! Varga Erzsébet: — A mi kórházunkban összeszokott gárda van, ke­vés a lemorzsolódás. A se­bészeten — műtősnők, orvo­sok — évek óta ismerjük egymást. Olykor kitaláljuk egymás gondolatát is. Ügy érzem, az orvosok elismerik a munkánkat. Tudják, hogy (nélkülünk aligha boldogul­nának. Szabó Miklósné: . — Szerencsés alkat va­gyok, a feszültséget, a szo­rongást nem viszem haza maigammal. Pedig időnként kijut belőle. Ha például olyan gárdával dolgozom, amelyikben van egy-két ide­ges ember, szorongva lépek be a műtőbe. Persze, vannak megható pillanatok is. Elő­fordul. hogy ismerős beteg kerül a műtőasztalra. Ami­kor meglát, földerül az ar­ca: „De jó, hogy itt vagy!” Pedig nem is én operálom. Paulina Éva Fotó: Tarpai Zoltán Ha a hegy nem megy... Vevőket visszahódító ötletek Túrkevéről A vállalatok, szövetkeze­tek általában igyekeznek „bebiztosítani magukat és termelési lehetőségeik .ki­használását garantáló szerző­déseiket kötni partnereikkel. Könnyebb így tervezni, ugyanis hogy mennyi mun­kája lesz a termelőnek, nem attól függ. mikor hány vevő „téved be”. A szerződésből azonban nem lehet megélni, mert korántsem biztos, hogy a megtállapodósból bevételt hozó üzlet lesz — ezt tavaly kénytelenek voltak jól meg­tanulni a túrkevei XVII. Autójavító Vállalatnál. Ilyenkor aztán minden azon múlik, a vállalat mi­ként képes alkalmazkodni a vásárolni nem igen akaró lehetséges partnerek szoká­saihoz. Spórolós üzembentartók Jó évnek indult a tavalyi a túrkevei autójavítóknál, partnereik a teljes teherau­tójavító kapacitás lekötésé­hez elegendő szerződést kö­töttek. Valójában mégis csak körülbelül háromnegyed ré­szét sikerült hasznosítani ezeknek a lehetőségeknek. A „vevők” ugyanis — mert pénz híján kénytelenek voltak így is takarékoskod­ni. — a bejelentett gépko­csikat nem küldték el fel­újításra, karbantartásra Túrikevére. Augusztus elejé­től szeptember végéig a vál­lalat igen kevés munkát tu­dott adni embereinek. Hogy végül mégis termelni tudott, az az alkalmazkodást segítő lépéseknek köszönhető. A „ha a hegy nem megy Mohamedhez” kezdetű szó­iéi? autóipari „adaptációja” hozta a legtöbb eredményt. A túrkeveiek belátták, a többségében nehéz pénzügyi helyzetben lévő gépkocsi üzemeltetőktől csak akkor tudnak megrendelést szerez­ni, ha maguk is szolgálják spórolási törekvéseiket. Ép­pen ezért vezettek be az el­múlt éviben — a javítási igé­nyek megcsappanásiával párhuzamosan — egy új szolgáltatást: a járművek felújított fődarabjait a túr­keveiek ma a saját költsé­gükön szállítják az üzemel­tetőhöz, lehetőséget teremt­'85 az erdők éve ve ezzel arra. hbgy a gépko­csi tulajdonosa azt maga építse be autójába. fl partnernek is hagytak munkát A javításra költött pénz­zel takarékoskodni kényte­len teherjármű tulajdonosok megnyerését) Szolgálta egy másik megoldás is. Tavaly óta Túrkevén lehetőség van rá, hogy a főjavításra gép­kocsit hozó és a vállalat képviselője közösen hatá­rozza meg, hogy milyen munkákat végezzenek el az „elöregedett” autón. A meg­rendelő kérheti, hogy csak a jármű teljesítményét, üzemboiztonságát leginkább rontó hibákat szüntessék meg. így aztán a felújítást olcsóbban, „meg is ússza”, mint egy* teljes főjavítást. Sőt — bár ezzel látszólag a tőle megrendelt munkák mennyiségét csökkentette — a vállalat, olyan, úgyneve­zett részszerelt fődarabokat (például motorokat) is „áru­sítani” kezdett. Ezeken csak azokat a munkákat végez­ték el a korszerű túrkevei műhelyekben, amelyekhez a legnagyobb szakmai felké­szültség szükséges, többi te­endőt és a beépítést az üze­meltető saját karbantartó műhelyében is elvégezhette. Afc alkatrészek emelkedő arának költségnövelő hatá­sát is igyekeztek mérsékel­ni. Tavaly (üzemszerű kö­rülmények között az ország­ban először) ezért kezdte al­kalmazni az úgynevezett termikus huzalszórásos tech­nológiát. A kopott felülete­teket • újra használhatóvá té­vő eljárás segítségével a ré­gi fékdobokat nem kell el­dobni. így aztán nemcsak kevesebb új alkatrészt kell külföldről venni (a huzal­szórás tavaly körülbelül 8 millió forint értékű impor­tot tett fölöslegessé), hanem az új tevékenység növeli' a vállalat bevételeit is. |A túrkevei autójavítóban felismerték, csak akkor él­hetnek meg, ha maguk mennek a lehetséges part­nerek elé. Ezt a törekvést fejezi ki az is, hogy az or­szág különböző pontjain meglévő, a környékben mű­ködő gépjármű üzembentar­tókat Túrkevén felújított fő­darabokkal ellátó 18 kon­szignációs raktár mellé ta­valy Bábolnán, Szekszórdon, Tokajban és Székkutason további négyet alakítottak ki, újabb lehetséges meg­rendelőkkel teremtve ezzel kapcsolatot. A javítási igényekhez való alkalmazkodás azonban ta­valy kevésnek bizonyult volna a bevételkiesés ellen- súlyozására, a lakatos és forgácsoló kapacitásának hasznosítására ezért kezdett a vállalat kooperációs kap­csolatok kiépítéséhez. Az elmúlt év legkritikusabb időszakában — szeptember­től október végéig — a jász­berényi Aprítógépgyárnak 3 millió forint értékű munkát végeztek el Túrkevén, az idén pedig a Hűtőgépgyárral ' kezdték meg egy, mindkét fél részéről hösszútávúnak szánt együttműködés kiépí­tését: az autójavító külön­böző folyadékhűtők gyártá­sába kapcsolódott be. Nemcsak kényszermegoldás A kooperációt Túrkevén nagyon jó eszköznek tartják a hullámzó javítási igények miatt változó „leterheltség” kiegyenlítésére. De nemcsak azért foglalkoznak vele, mert a megélhetéshez dol­gozni kell és időnként nem akad „profilba vágó” mun­ka. A szakemberek szerint — mert a járművek külön­ben rettentően elhasználód­nak és ez nagyon megdrá­gítja üzemeltetésüket — a javítási igények nem ma­radhatnak sokáig a mostani alacsony szinten. A vállalat ezért hosszútávú kooperáci­ós kapcsolatokat kezd kiépí­teni. Arra számítanak ugyanis, hogy az együttmű­ködések keretében kapott feladatokkal később majd foglalkoztathatják azokat a dolgozóikat is, akiket a ha­tékonyság növekedése után a gépkocsi javításoknál már nélkülözni tudnak. V. Szász József Negyven esztendő — negyven facsemete Megkezdődött a fásítási hónap Szemerkélő esőben gyüle­keztek tegnap délelőtt Szol­nokon a tiszaligeti szabadté­ri színpad körül az idei fá­sítási hónap megyei rendez­vényének résztvevői, de vé- gülis kegyes volt hozzájuk az időjárás. Vagy talán a ked- vts gyerekhangok csalogatták elő a felhők közül az áprilisi napsütést? A szolnoki Abo- nyi úti Általános Iskola Há- mán Kató úttörőcsapatának tag jai versekkel, dalokkal kö­szöntötték a résztvevőket — a megyei és városi tanács, a debreceni Erdőfelügyelőség a Teszöv, a Hazafias Népront megyei és városi bizottsága, valamint az Országos Erdé­szeti Egyesület képviselőit — és a meghívottakat. Török László, a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója nyitotta meg az ünnepséget. Hangsú­lyozta erdeiink gazdasági, kör- nyezetvédelmi és szociális - üdülési funkciójának jelen­tőségét, méltatta a szorgos munkával önként vagy hi­vatalból fát ültetők tevékeny­ségét. Ünnepi beszédet Gás- pár-Hantos Géza, a MÉM Erdőrendezési Szolgálat igaz­gatója tartott. Elöljáróban beszélt az 1958 óta, évente hagyományosan megrende­zésre kerülő tavaszi akció­nak, a fásítási hónapnak a szerepéről, a faültetés tö­megmozgalommá szélesítésé­ben, . a természetet, az erdőt szerető, a fákat ültető és ápo­ló emberek körében. Az erdőtelepítés, > a fásítás terén elért eredményekről szólva elmondta, hogy az or­szág erdőterülete a felszaba­dulás óta több mint félmillió hektárral gyarapodott. A VI. ötéves tervben eddig mint egy 35 ezer hektár erdőt te­lepítettünk. Kiemelkedő az országfásító munkában a népfront bizottságok kezde­ményező, szervező és mozgó­sító tevékenysége. Tavaly például a népfront területi szervei között szétosztott 6 millió forintból a fővárosban és a 435 településen 19 ezer gyümölcsfa, 85 ezer egyéb fa és 122 ezer cserje került el­ültetésre. A fásításkor vég­zett társadalmi munka érté­ke meghaladta a 6 millió fo­rintot. « A fásítási hónapot — foly­tatta Gáspár-Hantos Géza — idén az erdők éve jegyében rendezik meg országszerte. Ez ad jelentőséget az 1985-ös feladatoknak, a 7100 hektár erdőtelepítés és fásítás meg­valósításának. Az elismerések átadása után a résztvevők hazánk felszabadulására em­lékezve 40 törökmogyoró, nyírfa és akáccsemetét ültet­tek el a Tiszaligebben. T. F. Emlékfát ültettek a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatal elis­merő oklevelével kitüntetett Abonyi úti Általános Iskola út­törői is. Belső fotónkon: Eredményes fásításért emlékérem­mel jutalmazták Túri László erdőfelügyelőt Akiket a beteg nem ismer Műtősnő, köszönöm!

Next

/
Thumbnails
Contents