Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. MÁRCIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Egy dallam csendül..." Rendhagyó szolfézsóra Bach és Händel emlékére Boros Szilvia és Hamar László gordonkázik, a zongoránál Majoros Zsuzsanna Az 1985-ös évben az egyetemes zenetörténet két alkotó lángelméje, G. F. Händel és J. S. Bach születésének 300. évfordulójára emlékezik a világ. A 17—18. század két géniuszának munkássága egyedülálló magaslatot jelent a barokk zene világában; életművükkel a teljes európai zenekultúrának utat mutattak. őket ünnepelni csakis olyan műsorral, koncerttel lehet, amely méltón állít emléket a zenetörténet két szellemóriásának. A szolnoki Bartók Béla Zeneiskola pedagógusai és növendékei vállalkoztak erre a feladatra, s szerdán délután rendhagyó hangversenyre invitálták a város zeneszerető közönségét. Műsoruk első felében. amely telt ház előtt zajlott, hanglemezről részletek hangzottak el Bach és Händel népszerű műveiből. A puszta lemezbemutatón túl Kálmán Kornélia pedagógus a társművészetek bevonásával, érdekes magyarázatokkal varázsolta színesebbé a felcsendülő oratóriumot, szvitet. Miköziben a közönség hallgatta a darabokat, egy vásznon barokk kori képzőművészeti alkotások jelenték meg. A kivetített diaképek és a zeneművek egybekapcsolása, az új ismereteket nyújtó összekötő szövegek. valamint a széksorokban helyet foglaló gyerekek énékeltetése több szólamban, valóban elevenebbé. életkö- zelibbé tette Bach és Händel művészetét, ízelítőt adott a kor atmoszférájából. Az első benyomások alapján ítélve úgy tűnik, sikerült a kísérlet. A rendhagyó szolfézsóra után élő zene következett a nagymesterek műveiből. A műsort a Kodály ének-zenei általános iskola 80 tagú kórusa nyitotta meg, majd a hangszeres szólistáik produkcióinak tapsolhattak a gyerekek. Bach Korái című művét a „Tücsök” kamarazenekar adta elő Báli József vezényletével. Nagy sikerrel szólaltatta meg Händel g- moll szonátájának I. tételét Boros Szilvia és Hamar László gordonkáin. A hangverseny Barna Júliának, a Ti- szaparti Gimnázium 4. osztályos tanulójának énekével zárult. Róla bizonyára még hallani fog a szolnoki közönség. A műsor után Kálmán Kornéliával, a rendhagyó délutáni koncert szerkesztő- rendezőjével arról beszélgettünk, hogy miért ragaszkodott a társművészetek bevonásához. — Szolfézsóráimon tíz év óta ezt a módszert alkalmazom — mondta. — Ügy érzem, a gyerekeket jobban be lehet vonni a zene élvezetébe, ha nem csupán társaik játékára szorítkoznak. A tanórákon részesei egy-egy műnek; rajzoltatom őket, s azt kell kifejezniük, amit az éppen hallott zene kivált belőlük. Mindenkit szabadjára engedek az alkotásban, egyedül csak a zenei koncepció számít. Nemrég francia küldöttség látogatott el az egyik órámra, és nagyon megragadta őket a foglalkozás hangulata. Most különösen örülök, hogy kísérletképpen, először, sikerült nagyobb nyilvánosság előtt élményszerűvé varázsolni az előadást. A cél ez volt, no és persze a közös éneklés — jurkovics — Fotó: Hargitai Hangszerkiállítás Vers- és prózamondók, szólóénekesek, duók, triók Diáknapok megyei bemutatói Ma folytatódik az országos diáknapok megyei bemutatóinak sorozata. Szolnokon a Varga Katalin Gimnáziumban a szólóénekesek, énekduók, -triók, a Verseghy Gimnáziumban pedig a vers- és prózamondók vetélkednek. Mindkét helyszínen délelőtt kilenckor kezdődik a műsor. Az énekesek kategóriájában a megye középiskolásai közül tizenöten szólistaként adták be nevezésüket, rajtuk kívül szerepel tizenkét duó és 16 tercett. A bemutatót színesíti és gazdagítja három kvartett és két kvintett. Vers- és prózamondásból több mint száz fiatal méri össze tudását. A csehszlovák hangszer- gyártás termékeit bemutató tárlat nyílt tegnap Budapesten, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ Népköztársaság úti kiállítótermében. A Music- export Vállalat által forgalmazott hangszerek közül március 20-ig mintegy félszáz látható. Visszatért, aki el se ment Műtermi randevú Bényi László festőművésszel Bényi László 75 éves, olvasom valahol. Nem hiszem el, nem tudom elhinni, hiszen a Krisztus-korúak lépéseivel rója a szolnoki utcákat, dikciói erősek, telitalálat mind. Nem hihetem, hogy már negyedik negyed- századába lépett, hiszen az elmúlt bő két hónap alatt, amíg a Szolnoki Művésztelepen dolgozott, annyi képet festett, hogy galériát nyithatna belőlük. Tudjuk, tudjuk. a művészetet nem rőffel mérik... De Bényi László új reneszánszát élte a hideg szorításában. Ha senki más, a mai magyar festészet gazdagodott ezzel a kegyetlen havas téllel. » . — Még talán sohasem volt alkalmam, hogy ilyen nyugodt körülmények között „felfedezzem” magamnak á telet. Akik ismerik képeimet, tudják, hogy mennyire a színek bolondja vagyok, mennyire a dinamizmus jellemzi festészetemet. Néhány hónappal ezelőtt éppen a mediterrán ég alatt festett képeimet mutathattam be Budapesten. Nyilván, hogy egy-egy kiállítás színvilága benne marad az emberben. Ekkortájt jöttem Szolnokra, a városi tanács kedves meghívására — az első itteni tartózkodásom 50. évfordulóján — s nagy szerencse ért: felfedezhettem a fehéret, a havat, amely dehogyis fehér... De inkább maga mondja, hogy milyen — int körbe a műteremben. Nagy hirtelen nemigen tudok mit mondani, mert a képek látványa lenyűgöző. A szavak megkopott erejével beszélni a faggyá dermedt, szikrázóan vakító szépségről olyasmi lenne, mintha megpróbálnám elfütyülni a IX. szimfóniát. Ha Bényi nyári, alföldi képei Petőfit idézik, akkor most Arany költészete pompázik a tél szelíd sugallatában, örülhetek, mert én láttam először ezeket a remekműveket, amelyeknek sokan és sokáig örülni fognak. Bizonyára azt mondják ötven-száz év múlva — mert talán csak lesz, aki átviszi a szerelmet a túlsó partra — egy-egy havas tájjal birkózó tehetség festményére, hogy van benne valami Bényi téli képeiből.. „ Anno 1984—1985. Szolnok. A kétségbevont véletlen játéka talán, hogy Bényi László legújabb festményeinek bűvöletében kaptam Havas táj Történelemtanárok konferenciája Iránytű a világhoz Beszélgetés dr. Szabolcs Ottó történésszel A politikatudománnyal foglalkozó szakemberek bebizonyították, hogy az egyén társadalmi beilleszkedésének, szocializációjának alapvető meghatározója a család. A tapasztalatok szerint 10—12 éves korra kialakul a gyerekekben a politikus, illetve apolitikus beállítódás, s ennek megfelelően körvonalazódik a világról alkotott kép is. A család után a kortárs csoportok szerepe jelentős tényező ebben a folyamatban, s csak eztán következik az iskola hatása. A sorrend természetesen egyénenként változhat. Mit tehetnek a történelem- tanárok az ifjúság világnézetének formálásában, a korszerű történelemszemlélet ki- alaíkításában, s egyáltalán, hol és merre tart a história oktatása ma? Ezekre á kérdésekre keresték a választ a szaktanárok a közelmúltban Törökszentmiklóson megtartott megyei konferencián. A tanácskozáson százötvenen vettek részt, előadásokat hallgattak meg, majd szekcióülésen vetették fel gondjaikat, s adták számot eredményeikről is. Az egésznapos vitán, eszmecserén felmerült kérdésekről beszélgettünk dr. Szabolcs Ottóval, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem docensével, aki a világnézeti nevelésről, a történelemtanítás továbbfejlesztéséről tartott előadást. — Az utóbbi évek egyetemi, főiskolai felvételi vizsgáinak tapasztalatai szerint hiányosak, hézagosak a fiatalok történelmi ismeretei, s szemleletük sem felel meg az elvárásoknak. Osztja vagy vitatja ezt a véleményt? — Nem vitatkozom, hiszen nekem is vannak hasonló tapasztalataim. Bizonytalanság az értékítéletekben, a tényanyagban valóban előfordult a felvételi vizsgákon. Ennek oka azonban nem a fiatalokban, s nem a pedagógusokban keresendő, hanem azokban a koncepciókban, amelyek a történelemtanítást, a tankönyv anyagát meghatározták. — A szekcióüléseken a megye pedagógusai dicsérték az új tankönyveket, segédanyagokat. — Valóban jól sikerülték az új tankönyvek. Európa- szerte híresek, a legkülönbömeg a festőművészről készült kitűnő bibliográfiát, Bálint- né Hegyesi Júlia értő munkáját. Most már végképp nem hiszem el, hogy Bényi László festőművész, kritikus, művészeti író hetvenöt éves! Ennyit dolgozni, ennyi maradandót alkotni nem lehet röpke háromnegyed évszázad alatt! Bényi László kortalan, mondanám hangosan is, de a tények kötnek. — 1933-ban a jászszent- andrási templom tornyából festettem az első képemet, amely kiállításra került. Az a tárlat a Műcsarnokban volt — mondja. Két évvel később már Bajor Gizi vásárol képeiből, megkapja a Szinyei Társaság kitüntetését. A Szolnoki Újság 1936. szeptember 8-i száma a Koldusfiú című képét dicséri. Csaknem félszáz jelentős kiállítás van mögötte napjainkig, Szolnoktól, Párizson át a tengerentúlig. Pedig voltak olyan évtizedek, amikor inkább a kritikus, a kultúrpolitikus Bényi re volt szükség ... Rangos kiállítások rendezője: Munkácsy, Ferenczy Károly, Zichy Mihály, Rudnay, Paál zőbb országokból érdeklődnek irántuk, különösen az angolszász országokban, ahol pedig nincs is központilag meghatározott történelemtanítási koncepció, az iskolák maguk döntenek abban, hogy egyáltalán tanítják-e a históriát, s ha igen, mit és menynyit. Természetesen korai lenne még értékelni az új tankönyveink hatását, hiszen nem nőtt még rajta fel egy nemzedék. Eredményekről azonban már számot adhatunk. Tavaly egy reprezentatív felmérés készült a fiatalok hazafias és internacionalista tudatáról, s a korábbi évekkel összehasonlítva kedvezőbb tapasztalatokat állapíthattunk meg. Ez természetesen nemcsak az új tankönyveknek köszönhető, de hatásuk feltétlenül ebben js érzékelhető. Ugyancsak örvendetes eredményt hozott az egyik UNESCO-felmérés, amelynek során többek között azt kérték a tanulóktól, hogy sorolják fel kedvenc tantárgyaikat. A magyar diákok a legkedvesebb három tantárgy között említették a történelmet. — Az új tankönyvek valóban alkalmasak arra, hogy segítségükkel tényeket, fogalmakat, összefüggéseket, törvényszerűségeket sajátítsanak el, fedezzenek fel a diákok. Az egyes könyvek összeállításához a tanulók életkori sajátosságait vették figyelembe, igyekeznek közel hozni a mához a legrégebbi korok történelmi eseményeit. A pedagógus, a történelem- tanár dolga mégsem lett sókkal könnyebb — hangoztatták a szekcióülések felszólalói. — A környezet hatásait olykor nehéz ellensúlyozni... — Egyetértek én is a felvetéssel, számos olyan hatás László, Székely Bertalan nagyszerű művészetét mutatja be értően a közönségnek, a XX. századi magyar mestereket a brüsszeli világ- kiállítás látogatóinak, — s hosszan sorolhatnánk. Közben újságcikkek, tanulmányok százait írja, könyvei jelennek meg: Koszta Józsefről, Rudnay Gyuláról, Paál Lászlóról... — Hogy tudott ennyit dolgozni? — Csak előre, édes fiam, ahogy a költő mondta! Április 3-án Szolnokon nyílik kiállításom. Örülök neki, mert úgy istenigazából most jöttem harmadszor vissza Szolnokra, — ahonnan gondolatban talán sohasem mentem el. Itt kezdtem ötven éve, Fényes Adolf, Aba Novák és a többiek legendás szárnyai alatt. . . Másodszorra az 1960-as évek elején fogtam újra szorosra kapcsolatomat a várossal, s most, a télen, azt hiszem itt számomra megint fontos dolog történt... Úgyannyira, hogy arra gondoltam, ha lehet, hosszabb időre megtelepszem a Zagyva partján. Tiszai Lajos érheti a fiatalokat, ami nincs összhangban az iskolai oktatás-nevelés célkitűzéseivel. A gond azonban akkor kezdődik, ha a történelemórán nem kerül sor a tények, az értékeik tisztázására. Végül is azt kell mondanom, majdhogynem mindegy, mikor, minek ürügyén kezd el érdeklődni a fiatal a történelem, a társadalom, a politika iránt. A lényeg az, hogy a történelemtanítás során kialakuljon a diákokban a helyes, materialista szemlélet- mód, s ennek — mintegy iránytűnek — a segítségével el tudjanak igazodni a világban. — Felvetődik, hogy a történészek munkái olykor nem elég olvasmányosak, nem eléggé vonzóak. — A történészek sajnos nem mindig tudnak színesen írni. A tudós nem szépirodalmat ír, hanem tényeket sorakoztat fel, elemez, következtetéseket von le. A kívülálló számára ez lehet száraz, unalmas, de mindenképpen a történelmi igazságot tartalmazza. — Ha ugyanezt és ugyanígy közvetíti a pedagógus a tanítványainak, akkor aligha sikerül megkedveltetnie velük a történelmet. — Kétségtelen, hogy a tanárok képzettsége, műveltsége, látóköre, politikai érzékenysége meghatározó jelentőségű az oktatásban, nevelésben. Ám, ha mindehhez nem kapcsolódnak megfelelő pedagógiai személyiségjegyek, akkor az előbbi tulajdonságok az iskola számára közömbösek, elvesznek. — Az egyetemek azonban elsősorban „tudósokat” képeznek, s kevésbé készítik fel a pedagógusjelölteket a tanári pályára. Jóllehet a történelemtanításban elért eredményeink szerencsére nem ezt tükrözik. — A módszertan valóban kisebb rangot kap az egyetemeken, mint amit megérdemelne. Ezen feltétlenül változtam kell. Hiszen a pályakezdő tanároknak nem kis erőfeszítésébe kerül, amíg mindennapi tapasztalataikkal kialakítják saját módszertárukat. A tudomány ismerete — s ezen természetesen nemcsak az egyetemen tanultakat értem, hanem a legfrissebb kutatási eredményeket is — s a tanítás képességének összhangja hozhatja meg a sikert. Az önképzés fontosságát egyébként igen örvendetesen nagy számban hangsúlyozták a szekcióüléséken megyénk pedagógusai is. Sőt, a munkásmozgalmi hagyományok és a helytörténeti kutatások oktatásban történő felhasználásával foglalkozó szekcióban azt is szorgalmazták a felszólalók, hogy minél több pedagógus kapcsolódjon be a múlt emlékeinek feltárásába. A kutatás egybent az önképzés egyik hatékony formája is. Emellett valamennyi szekcióban javasolták, hogy a jövőben gyakrabban rendezzenek hasonló tanácskozást, amely jó alkalom arra, hogy mérlegre tegyék az eddigi eredményeket, tapasztalatot cseréljenek, gazdagodjanak ismeretekben, módszerekben, s közösen határozzák meg feladataikat. T. G.
