Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. MÁRCIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Demokratikus néphadsereg építői voltak „Vagyunk egy új rend hű katonái” Az elsők között fogtak fegyvert a fasiszták ellen Az új hadsereg katonái a május elsejei ünnepségen Ma is nevetve mesélik Jászszentandráson, hogy Banka László négy lóval, meg egy ágyúval tért haza a második világháborúból. így volt a legegyszerűbb, senki sem nézte katonaszökevénynek. A falu alá érve behúzatta az ágyút a szőlőbe, a lovakat pedig bekötötte az istállóba. Nem volt gyáva ember. Az egyik fülét korábban csend- örkard csonkította. Nem a gyávaság hajtotta tehát haza, hanem az a felismerés, hogy a parasztok számára értelmetlen harcról van szó. Építészeti kultúra és a Büntető Törvénykönyv Felelhet-e az építész a környezetért? Sokezren ítélték meg ugyanúgy a helyzetet 1944- ben és 1945 elején, mint ő. És nagyon sokan túljutottak ezen a felismerésen. Ezrek és ezrek eszméltek rá arra, hogy ha késve isi, ha az utolsó pillanatban is, kötelességük szembefordulni az országot pusztulásba sodort fasisztákkal, fegyvert fogni a szabadságért és egy emberibb társadalmi rend megteremtéséért. Ési azok, akik megelégelték a háború borzalmait, zokszó nélkül sorakoztak harcra az új önkéntesekkel együtt akkor, amikor új zászló alá hívta őket a frissen alakuló demokratikus hadsereg. Az elsőként szervezett magasabb egységek között volt a jászberényi 1. hadosztály,' amelynek parancsl- noksága 1945. március 1-én alakult meg a város főterén lévő bank épületében. Kis András Az első hadosztály című kötetében azt írja, hogy Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnoka 1945. április 7-én vette a front állományába az újonnan alakult hadosztályt. Ezt követően indultak a térségben verbuválódott magyar katonák Ausztriába, a hadműveleti területre, hogy a szovjet hadsereg oldalán küzdjenek népünk szabadságáért. Közülük nem egy a vérét is hullatta. Néphadseregünk képviselői a város, valamint a Magyar Ellenállók ési Antifasiszták Szövetségének vezetői ma Jászberényben találkoznak az 1. hadosztály régi harcosaival. Kifejezik tiszteletüket, megbecsülésüket irántuk ési felidézik a háború végi időket. Kikből, milyen körülmények között alakult az 1- hadosztály és milyen feladatokat vállalt magára? Ezekre a kérdésekre keresve választ régi emlékeket idézünk. A jászszentandrási Nagy Andor a Pénzügyminisztériumban dolgozott 1944-ben. Az aranyvonatot kellett volna Németországba kísérnie. Ügy vélte, nem lesz az aranyélet. Hazament a falujába, és negyvenötben már a demokratikus hadsereg tagjaként indult Ausztriába. Sok önkéntes társa mellett a hadifoglyokból és a Budai önkéntesi Ezred katonáiból alakult az első hadosztály. A Budai önkéntes Ezred katonái 1945. február 26-án kapták a parancsot: gyalogmenetben indulás Jászberénybe. Sárközi Sándor így emlékezik erre: „A budai oldalon lementünk az Újpest—Öbuda közötti hadi hídig, és azon mentünk át Pestre. A Váci úton — az Arena úton (ma Dózsa György út) érkeztünk a Keleti pályaudvarhoz, majd a Fiumei úton (ma Mező Imre út) a Kálvária térre (ma Kulich Gyula tér). Az utcákon az emberek sugárzó örömmel üdvözöltek bennünket, mi nótaszóval vonultunk. A gyerekek közül sokan és hosszan velünk meneteltek az út két oldalán. Sokan integettek, mosolyogva, derűsen köszöntöttek bennünket. A menetszázadok Budán és Pesten áthaladásakor fegyelmezetten, hosszan — több mint egy kilométer — elnyúlva vonultak. Aki ebben részt vett — én úgy érzem — az sohasem felejti el. Az önkéntes ezrednek az első ilyen nagy létszámú menete, felvonulása sok és nagy érzéseket váltott ki a sorok között menetelt katonákból és a kívülállókból egyaránt.” Kimondhatatlanul vegyes volt a néphadsereg első egységeinek összetétele. Nagy Lajos, nyugalmazott jászberényi tűzoltóparancsnok egysége Csehországban csatlakozott a felkelőkhöz. Az egységből többen meghaltak a fasiszták elleni harcban. Később gyalogmenetben — Pozsonyon át nótaszóval — tértek haza. Zalában híd és vasút-őrszolgálatot teljesítettek. Azt mondja azokról az évekről: — Nem volt klub, meg há- lópendel, mégis zokszó nélkül teljesítettük a parancsot. Más sem nagyon volt az 1. hadosztálynál, ölvedi Ignác Néphadsereg építéséhez fogtunk című írásában így emlékezik erről: „Az egyik katona azt javasolta: „alakítsunk csoportokat és keressük fel a közeli falvakat, tanyákat, szedjük össze az elhagyott katonai felszereléseket”. A másik így szólt: „engedjenek haza két nap szabadságra, ruhával, fegyverrel, lábbelivel térek visz- sza, nemcsak magamnak, másoknak is hozok”. Másnap reggel siettem a századparancsnokhoz • a katonák javaslatával. Ö úgy nyilatkozott, hogy ez a zászlóalj parancsnokra tartozik. Ekkor Béres Bélához fordultam. A zászlóalj-nevelőtiszt a vidék kiváló ismerője, a Jászság gyermeke — egyetértett az elgondolással és megígérte, hogy beszél a zászlóalj parancsnokával, aki ha kissé nehezen is, de végül engedélyezte, hogy a századok — egy napi menettávolságra — falujáró csoportokat szervezzenek honvédségi anyagok összegyűjtésére. Az akció a vártnál jobb eredménnyel járt. A lakosság a kérést megértette és készséggel bocsátotta rendelkezésünkre a visszavonulásnál kivetkőzött katonák egyenruháit, lábbelijét és fegyvereit is. Végül is annyi anyag gyűlt össze, hogy a kiküldött katonák szekerekkel tértek vissza, még élelmet isi hoztak. A gyűjtés javított helyzetünkön, de a teljes felszereléstől még messze voltunk. A század néhány tagja, még parancsnoka is civil ruhában indult a frontra. Elterjedt a hír, hogy a szovjet csapatok Ausztriában több ruházati, fegyver- és egyéb felszerelési raktárt foglaltak el és ott szerelik majd fel a hadosztályokat. A hír igaz volt, a hadműveleti területen zsákmányolt magyar fel- szerelési anyagokat a szovjet parancsnokság kiérkezésünk után rendelkezésünkre bocsátotta.” Ilyen előzmények után indult az 1. hadosztály Ausztriába. Kis András könyvében ezt olvashatjuk róla: „Április 26-án délelőtt 75 üres vasúti kocsi érkezett Jászberény pályaudvarára. Fertőtlenítették a vagonokat, és másnap reggel nyolc órakor a hadosztály első lépcsőjének „berakását” elkezdték. Esett az eső, kellemetlen hideg szél fújt, az időjárás nem kedvezett a nagy útra készülőknek. Ennek ellenére mégiscsak ez volt a várva- várt nap, amely végre eljött; 1945. április 28-án 01 óra 27 perckor az 1. honvéd gyaloghadosztály első lépcsőjének katonái elindultak Ausztfia felé. Másnap és harmadnap ismét útba indítottak egy-egy vonatot.” Ausztriában a gyorsan előrenyomuló szovjet alakulatok mögött tisztogató és biztosító feladatokat kapott az 1. hadosztály. A háború befejezése után a hadosztályparancsnokság Pápára települt. A katonák megjavították a harcok alatt megrongálódott hidakat, utakat, közreműködtek az épületek rendbehozásánál. Lovaikat kölcsönadták a parasztoknak és maguk is részt vettek a mezőgazdasági munkákban. Folytatták tehát azt az utat, melyet a hadseregbe való önkéntes jelentkezésükkor választottak magúknak. Shnon Béla Építész ismerősöm örült. Mondhatnám nagyon örült, amikor elújságoltam, mit mondott Jantner Antal építésügyi városfejlesztési miniszterhelyettes a minap egy sajtótájékoztatón. A tájékoztatónak egyik apropója az a nagy szabású háromnapos eszmecsere volt, amely tegnap kezdődött Sárospatakon. Témája: az építészet szerepe és felelőssége a környezet és az építészeti kultúra alakításában. A program olyan izgalmasabbnál izgalmasabb előadásokat és olyan érzékeny, markáns előadókat (építészek mellett írót, szociológust) ígér, hogy semmi kétség, az ellentmondások, konfliktusok, a környezetformálás gondjai ezerféle megközelítésben terítékre kerülnek. (Hasonlóképpen, mint két éve a szegedi tanácskozáson). A sajtótájékoztató csak egy kis ízelítő volt .mindebbői a nyilvánosság számára. Ízelítő többek között azokról a várható (már régen várt, óhajtott, sürgetett, indokolt) változásokról, amelyeknek építész ismerősöm olyannyira megörült. De előbb kifakadt: eddig csak a kesergés, panaszkodás volt. Vérszegény ígéretek és még vérszegényebb tettek. (Ezt mondta a miniszterihelyettes is). Valóban meghatározó szerepe van-e az építészeknek a környezet formálásában? Felelősséget vállalhatnak-e, felelősségre vonhatók-e a tévedésekért? S ha igen, milyen mértékben? Hiszen meglehetősen nagy a káosz a tervezői jogosultságok és az építészek szerzői joga körül. Esetleges az összhang a feladatok és kvalitások között... Felesleges sorolni. Hallhattuk, megtörténtek az első lépések annak érdekében, hogy másképp legyen, hogy megteremtsék a jobb, színvonalasabb tervezői munka feltételeit. A kellő llélektani pillanatban: amikor a beruházások csökkenése, a takarékosabb gazdálkodás miatt lényegesen kevesebb a megrendelés, a tervezői feladat. Felszabadultak szellemi kapacitások. Ha valamikor, akkor most lehet kizárni a tervezésre jogosultak köréből azokat, akiknek nincs képzettségük, megfelelő gyakorlatuk. Most lehet elsőbbséget adni a minőségnek. Megértetni, hogy nem a tervezés fázisában kell takarékoskodni és rohanni. Ami a tervezőasztaPályázati felhívás Az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának oktatási igazgatósága az 1985 86-os oktatási évre — párttagoknak és pártonkívüliéknek egyaránt — felvételt hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esd Egyetem 3 éves általános és 3 éves szakosított tagozatára. A jelentkezéshez szükséges kérdőívért és a felvétel feltételeire, valamint a tanulmányi kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatásért a területileg illetékes városi, illetve városi jogú pártbizottsághoz kell fordulni. Ugyancsak hozzájuk kell benyújtani a felvételi kérelmet 1985. április 12-ig. A felvételi vizsgákra 1985. május 13. és május 31. között kerül sor, amelynek pontos dátumáról és helyéről a jelentkezők időben értesítést kapnak. A tandíj általános tagozaton évente 300, a szakosított tagozaton 500 forint. MSZMP Szolnok megyei Bizottságának oktatási igazgatósága Ion készül, 100 esztendőre meghatározza a környezetet. Rendet kíván, a paradoxonok lehetőségét kizáró rendet a hatósági, az építészeti szakigazgatás is. Ne fordulhasson elő, hogy Ybl-dí- jas tervező megoldásait technikus bírálja felül. Az ÉVM- ben eddig nem volt most megalakul a tanácsi építési főosztály. Dolgoznak már a tanácsi építési szakigazgatás korszerűbbé tételén is. Ami önmagában nem lesz üdvözítő szakemberek nélkül. Egyik alapvető feltétele, hogy az elsőfokú hatóságoknál építész is legyen. Ma még Budapesten sincs minden kerületben. Miért? Hiszen építészekből van elég. A válasz kézenfekvő — a miniszterhelyettes ki is mondta —, alacsony a jövedelem, kicsi a hatáskör, és még kisebb a lehetőség. Nem pusztán korrigálásra, hanem alapvető változásra szorul a tervezési tarifa éppúgy, mint a versenypályázatok szabályzata, feltétel- rlendszere, elbírálása. Ezúttal ne menjünk a részletekbe. A jobbító szándékú elképzelésekről bővebben beszélni korai még, a jelenleg érvényben lévő mechanizmust pedig az új születésének pillanatában már felesleges újból és újból pellengérre állítani. (Annál is inkább, mert egyelőre csak építészberkeken belül csi- gázza fel a kedélyeket). — Bízni és tenni kell — mondta a miniszterhelyettes. Bízni abban, hogy az ágazaton belüli rendcsinálás minőségjavulással jár. Ha az építő, a beruházó, a hatóság is partner lesz. Na, és a megrendelő! Talán velük kellett volna kezdeni a sort: az igényes megrendelőkkel. Hogy mennyi múlhat rajtuk, annak az építészek a megmondhatói, mint ahogyan annak is, hogy milyen ritkán tudnak közös nyelven beszélni. A miért feszegeté- sével messzemenő következtetésre lehetne jutni abban, hogy hol tart ma az építészeti kultúránk, az építészeti műveltségünk. Két évvel ezelőtt a szegedi tanácskozásnak az építészeti kultúra és a környezetkultúra volt a témája. Abban nem volt vita, hogy az építészeti műveltség az országban az általános műveltségen belül erősen visszamaradt. Széles körű átgondolt terjesztése, minőségi ismérveinek a megismertetése volt az egyik célja az ÉVM által kezdeIdén az úttörőmozgalom zászlóbontásának 40. évfordulójáról emlékeznek meg országszerte a pajtások. A szeptemberben kezdődő úttörőév kiemelkedő eseménye lesz a jubileum méltó megünneplése. A másfél millió tagot számláló mozgalom csapatprogramjainak kialakításához a közelmúltban elfogadott ajánlással nyújt segítséget a Magyar Úttörők Szövetségének országos elnöksége. A közösségi játékok, a csapatszemlék és akciók, s az egyéb megmozdulások áz 1985—86-os úttörőévben is arra hivatottak, hogy tükrözzék a gyermekközösségek szokásait, alkotókedvét, demokratizmusát, az együtt cselekvő pajtások, fiatalok és felnőttek tenni- akarását és örömét — hívja fel az úttörővezetők figyelmét az ajánlás. „ Jtr Az őrsök, a rajok egy uj játék: a „Születésnapi staféta” tervezésével tehetik színesebbé egész évi tevékenységüket, bővíthetik egyményezett és minden jószándékú törekvést koordináló négy esztendeje elkészült cselekvési programnak. Mi történt azóta? Ha kísérleti jtelleggel is, de már néhány általános iskolában tanítják a környezetkultúra elemeit, anyag-, tárgy- és térformáié ismereteket. Oktatásra alkalmas kisfilmek; diaképes előadássorozatok készültek. Szélesebb körben, a felnőttek érdeklődésének felkeltésére értékes műemlékeink, környezeti értékeink és hagyományaink megismerését segítő kiadványok jelentek meg. Nagy visszhangja volt és van az Év lakóháza pályázatnak, a parképítésre vállalkozók között meghirdetett versenyhek (két év alatt 25 közösség nyerte el a 100 ezer forintos támogatást). Idei pályázat: Környezetgazdálkodás ’85, amely széles körben kísérli meg a környezetgazdálkodás és alakítás problémáinak feltárását. A Népművelési Intézet munkatársai falufejlesztési kísérleteket folytatnak (Bakonyszentkirályon, Ka- rancslapulytőn, Balatonsza- badin) inspirálva a helyi közösségek építő, önművelő tevékenységét. Az első lépések után a folytatás talán intenzívebb lehetne, mert az igény természetes következménye a ma látható eredmény. A jó eredmény is; Ami ma még igazán nem jellemző, inkább kirívó példa, mint a kun- hegyesi paraszt barokk sóházból alakított könyvtár vagy a jászkiséri művelődési ház —, hogy a megyén belül példálózgassunk. Hogy megépültek, hogy így épültek meg, hogy végül osztatlan elismerést kaptak, hogy megszerették és méltán lehetnek büszkék rá a helybeliek — tulajdonképpen néhány makacs, mindenre elszánt, kiváló építészen és a szépre fogékony, igényes megrendelőn múlott, akik lázba tudták hozni az építőket is. Szerencse, hogy ők voltak az erősebbbek. Milyen áron? A kunhegyesi könyvtár avatása után valaki megkérdezte a kimerült és boldog vb-titkárt, az ügy legharciasabb menedzserét, hogy a békebeli napokon mit fog csinálni. Beülök a könyvtárba, mondta, és áttanulmányozom az új Büntető Törvénykönyvet. más közötti kapcsolataikat. A játék során az úttörőkö- zhűségek egymásnak adnak feladatokat, s egymás között értékelik, jutalmazzák azok teljesítését. Az országos elnökség a staféta megszervezésével kapcsolatban hangsúlyozza: fontos, hogy a játékban meghatározott egyéni tennivalók egyben az úttörőpróbák teljesítését is szolgálják. A stafétában résztvevő pajtások a feladatok gazdag gyűjteményéből válogathatnak: úttörő emlékhelyet, csapatmúzeumot alakíthatnak ki, emléktúrákat, iskolai, lakóterületi társadalmi munkákat szervezhetnek, játszótéri védnökséget vállalhatnak, az úttörőmozgalom történetét feldolgozó vetélkedőt hirdethetnek meg, pályázatot írhatnak ki dalok, játékok, táncok, táborprogramok, csa- patrádió-műsor írására, s még számos más ötlettel színesíthetik a „Születésnapi stafétát”. A hadosztály újságai Kovács Katalin Az úttöröév programjából Születésnapi staféta
