Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁRCIUS 9. Nőnapi kitüntetettjeink Csak kérni szabad, nem parancsolni Milyen legyen egy függetlenjei szb-titkár? Hát például erélyes, határozott. Ám ha történetesen nő, akkor e kívánalmakhoz hozzájön az is: derűs, kedves. Bakos Mária, a törökszentmiklósi Blaroímfifeldolgozó Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára ilyen. És hozzátehetem még türelmes is. Azt mondja, nehezebb a nőkkel dolgozni, mint az erősebb nem képviselőivel. A családokban ugyanis még mindig az asszonyokra jut több teher, és a fáradságot, Csupa fény a szoba. Erzsiké ül a heverő szélén, haja „frissen készült”, arca szép, sima, s akárhogy nézem, alig hiszem, hogy az első nyugdíjas hónapját tölti. — Kerek harminchárom évet töltöttem el a megyei tanács pénzügyi osztályán. Én még azok közül vagyok, akiket küldtek tanulni. Engem a jászki séri Táncsics Termelőszövetkezet, 1951- ben. öthónapos pénzügyi tanfolyamra mentem, aztán 1952 márciusában a megye- székhelyen, ahogy akkor mondtuk, a Megyetanácsnál kezdtem dolgozni. Most, március elseje óta a tanács pénzügyi osztályától kaptam obsitot. Ennyi az egész, nem is kell róla sokat beszélni, különben se vagyok a szavak embere. A munkahelyén kis búcsúverset szerkesztettek pár napja a köszöntésére. Nos, abban is olvasható, hogy nem a szavak, a számok embere Szabó Sándorné, Bir- kás Erzsébet. Csakhogy akkor nem volt egyszerű a számok emberévé válni. — Én nyolc általános után kezdtem dolgozni. Az első a feszültséget viszik magukkal a munkahelyre. — Megvalósítottuk a lépcsőzetes munkakezdést. Reggel az első csoport fél 5-re jön, a gyermekes anyák pedig 6- ra. De ez is elég korán van. Föl kell kelteni a gyerekeket, siettetni, hogy idejében odaérjenek az óvodába, a bölcsődébe, a munkahelyre. Mire az anya bejön dolgozni, már ideges. A munka során is sok konfliktus adódik. Áz a tapasztalatom, hogy az emberek jobban elfogadják a kritikát, esetleg a döntést is a munkatársaiktól, mint a „kívülállótól”. A szakszervezeti titkárnak „sok nyelven” kell beszélnie. Szót érteni az igazgatóval, a vezetőtestületekkel, a dolgozókkal. Magyarázni, érvelni. Hogyan lehet meggyőzni az embereket? Milyen módszere van Bakos Máriának? — Csak kérni szabad, parancsolni nem — válaszol röviden. A vállalatnál — mivel a tanfolyam után, természetesen tovább kellett tanulnom. 1962-ben érettségiztem, köz- gazdasági technikumban. A tsz-szervezés idején mindig vittem a tankönyveimet, bárhol agitáltunk. Volt olyan reggel, hogy úgy ébredtem, ahogy este, a könyv fölött elnyomott az álom. És ugye akkor munkásőr is volt'am, az se volt könnyű dolog, egy magamfajta nőnek. Ott különben nagyon jól éreztem magam, mert a megyei tanács pénzügyi osztályán, a kezdő évek alatt igen tisztelt osztályvezetőm, Pintér Dezső volt a parancsnokom. Azt hiszem, ettől a munkásembertől tanultam is: igazságosságot, szigorúságot, — aki dolgozik, s nyitva *, szeme, mindkettőre szüksége van. Az érettségi után pártisko- lák következtek, mérlegképes tanfolyam, végül az esti egyetem. Különben a tanulás még tavaly is tartott, a számítógépes feldolgozáshoz előkészületi tan folyamot végzett. Húsz év szolnoki albérlet, magányosság után 1972-ben az övé lett egy kedves otthon az Ady Endre úton. egy évre dolgozók többsége nő — a társadalmi munkák nagy részét a lányok, az asszonyok vállalják. — Csak bizonyos határig aktívak. Nem szívesen vállalnak például vezetői posztokat. Megtörtént nálunk, hogy ki akartunk nevezni egy kolléganőnket vezetőnek, de nem vállalta. Persze, nálunk a családi háttér is jobban számít. Az asszonyok gyakran támogatják, segítik vezető beosztású férjüket, a férfiak viszont nem lelkesednek a magas pozíciójú feleségért. Talán Bakos Mária is választás előtt áll most? Hiszen hamarosan házasságot kot. Mi lesz a társadalmi munkával? (az üzemi pártvezetőség, a megyei pártbizottság tagja), merül fel bennem önkéntelenül a kérdés. — Természetesen folytatom. Bakos Mária a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta meg. — pé — rá, már Szabó Sándorné volt a neve. A férje — aki csendben hallgatja a beszélgetést, most megszólal: — Mennyit dolgozott, nem mondja. Volt úgy, hogy karácsonykor hazahozta a munkát. Egyelőre tervez a szabad idejével. Az már biztos, végre sokat olvashat, többször látogathatja meg Jászkiséren 86 éves édesapját, s mehetnek az unokához is sűrűbben Berénybe. Szabó Sándorné a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést vette át. — sj — A számok embere öt megye 36 iskolájából 100 gyors- és gépíró mérte, össze tudását a felszabadulásunk 40. évfordulójának és a vándorverseny 10. jubileumi vetélkedésének tiszteletere. A Komáromi Gyors- és Gépíró Iskola kezdeményezésére indult versenyen Komárom megye politikai és társadalmi szervei és a Dunai Vasmű KIS Z-szervezete által felajánlott kupákért versenyeztek a gyors, és ügyeskezű lányok Kinek fáj a ? A fogászatról fehéren-feketén — Maga újságíró? Írja meg, hogy milyen a pályakezdő fogorvosok helyzete. — A fiatal orvos felém közelített az injekciós tűvel. — Míg a szérum jótékonyan elzsibbasztotta arcomat, ő magyarázott — Háromezer-ötszáz forint a fizetésem. Pesti vagyok. Választhatok: vagy mindennap hazajárok, vagy albérletben lakom. Lehet csodálkozni azon, hogy Szolnokon sok a betöltetlen fogorvosi állás? Amikor néhány hónap múlva kerestem, nem találtam. Visszament a fővárosba. Az eset két éve történt. Változott-e azóta a helyzet? Rózsás Frigyesné, a Hetényi Géza megyei kórház-rendelőintézet személyzeti osztályának vezetője (a Szolnokon dolgozó fogorvosok az 1981- es integráció óta a kórházhoz tartoznak): — A városiban 23 fogorvosi állás van. Ez 19 körzeti rendelésből, valamint a szakrendelésekből (szájsebészet járóbeteg-rendelése, fogszabályozás, parodontológia) áll ösz- sze. Jelenleg 25 fogorvost foglalkoztatunk. Minden körzetiben biztosítani tudjuk a folyamatos ellátást, ugyanis a „plusz két ember” helyettesíti a gyesen lévőiket vagy a sorkatonai szolgálatukat teljesítőket. Igaz, nem mindig volt ilyen kedvező a helyzet, 1982-ben például 8 betöltetlen fogorvosi állással kellett számolnunk. Dr. Csordás József csoport- vezető főorvos jelentésben összegezte az akkori helyzetet: „Egyetlen egyszer sem hirdettünk állást lakással együtt. A kezdő fiatalokra a betöltetlen állások miatt egy körzet lakosságánál kétezer— négyezer emberrel több jut. Emellett az iskolafogászathoz tartozó tízezer gyereket és az üzemeket is el kell látni. Ezek a feladatok sokszor elérték fogorvosaink teljesítőképességének felső határát. A körzetek átcsoportosításával, munkaidőn belül oldottuk meg a problémát. Szerencsére — mivel néhá- nyan gyesen vannak — tudtuk díjazni ‘a plusz munkát. A legtöbb gondot az éjszakai fogászati ügyelet okozza. Több esetben megtagadták az ügyeleti beosztások teljesítését. Általában havonta 2—4 alkalommal kellett orvosainknak éjszakázniuk. Volt, aki emiatt ment el Szolnokról. A távozók másutt 1000—1500 forinttal magasabb fizetést kaptak.” Az elmúlt tíz év mérlegét tekintve elmondható, hogy ez idő alatt 35 fogorvos jött Szolnokra. és ugyanennyi ment el innen. Dr. Csordás József: — Huszonegy éve jöttem a városba. Azok közül, akik akkortájt helyezkedtek el itt, csak hárman maradtunk. Aki elolvassa a főorvos jelentésének idézett részét, könnyen válaszolni tud arra a kérdésre, miért mentek el a fogorvosok Szolnokról. Ehhez azonban még hozzá keil tennünk valamit. Rózsás Frigyesné: — Többségük pesti egyetemről jött, a fő/árosban volt a lakásuk, a családjuk, oda mentek vissza. Dr. Szijj József, fogorvos: — Szolnoknak az a baja, hogy túl közel van Pesthez, és túl távol van tőle. Mindig lesznek olyanok, akik visszamennek, akik a várost csak „ugródeszkának” tekintik. Dr. Csordás József: — Ez mind igaz. De az is, hogy van egy olyan szemlélet. miszerint a fogorvos csak félig orvos, nem olyan fontos mint például az általános orvos, ha elmegy, majd jön helyette másik. Ezért sokáig nem is próbálták itt tartani őket. Ez a szemlélet napjainkra átalakult vagy átalakulóban van. Amikor 1982-ben csak tizenegy fogorvos dolgozott folyamatosan, a zsúfolt rendelők, a munka minőségére, a hosszú várakozási időre joggal panaszkodó betegek bizonyára elgondolkodtatták az illetékeseket. (Mert a fogászat helyzete Szolnokon volt elfogadható, sőt, jó is. A ’70-es évek közepén például az elsők között rangsorolták a vidéki városok között.) Fölemelték a pályakezdők fizetését. A korábbi 3 ezer forint körüli bér helyett most 5 ezret kapnak. Persze, bér- feszültséget teremtett volna, ha a több éve itt dolgozók fizetése alacsonyabb, ezért nekik is emelték 1000—1400 forinttal. Dr. Szijj József: — Szép fizetés az ötezer forint egy kezdőnek. De... nem elég arra. hogy éljen is belőle az ember, meg egy OTP-lakás beugróját is ösz- szakuporgassa. Én most tanácsi garzoniban lakom a feleségemmel, de ez csak átmeneti megoldás. Ha arra gondolok, hogy néhány év alatt több százezret kellene összehoznom, nagyon kilátástalannak érzem a helyzetet... Mint a fiatal fogorvos elbeszéléséből is kiderült, ma már nem kell albérletben, munkásszállón, pedagógusszállón laknia a pályakezdőnek. A városi tanács minden Szolnokra jövő fogorvosnak garzonlakást, vagy a kórház az orvos-nővérszállón szobát, lakást biztosít. Dr. Kondor Klára: — Én is örültem, hogy megkaptam a garzonom. Igaz, másfél évig kellett várnom egy üresen állóra. A letelepedés minimális feltételei tehát mostanára kialakultak. Vajon milyen munkát végeznek az. itteni fogorvosok? Dr. Kottái György, a szájsebészet osztályvezető főorvosa, megyei szakfelügyelő: — Jó a szakmai színvonal. Évente egyszer-kétszer fordul elő, hogy nem tudják megoldani a beteg problémáját. Dr. Csordás József jelentése a két évvel ezelőtti helyzetről : „Emelkedett a panaszok száma, a betegek — jogosan — legtöbbször az elkészült fogpótlások rossz minőségét kifogásolták. A panaszokat többnyire úgy oldottuk meg, Ihogy a3 ügyet kivizsgáló csoportvezető főorvos maga vette kezelésbe a beteget, és készítette el a fogpótlást.” Dr. Csordás József a mai helyzetről: — Meg kell valósítanunk, hogy minden körzetben azonos legyen az ellátás színvonala. Ezért szakmai irányelveket dolgoztunk ki — a Központi Stomatológiai Intézet irányelveit figyelembe véve. Meghatároztuk azt a szintet, aminél kevesebbet az orvos nem nyújthat. Ha például hídpótlást lehet készíteni, ne fogsort rakjon föl, mert azt könnyebb kivitelezni. Az irányelvek végrehajtását természetesen ellenőrizni kell. Ezért vezettük be újra a kartonrendszert. — A kartonrendszer többnyire azt jelenti, hogy az orvos egy hét múlva visszarendeli a beteget, első alkalommal semmit nem csinál a fogával. — Ez helytelen. Már először is el kell végezni valami apróbb munkát, például „feltérképezni” a fogak helyzetét, ha pedig van ideje az orvosnak, akár rögtön betömheti, vagy lecsiszolhatja a fogat... Elllenőriz- ni kell, ehhez ragaszkodom, és akik nem jól dolgoznak, azokat el kell marasztalni. Mert ha mindenkire mosolygunk, abból nem lesz semmi. Dr. Szijj József: — A kartonrendszer egyetlen hibája, hogy az amúgy is túlterhelt fogorvosi asz- szisztensre rak még egy súlyt. Iszonyú, hogy milyen sokat dolgoznak az asszisztensek — a két-háromezer forintos fizetésükért. Követelni, persze, csak úgy lehet, ha a feltételeket is biztosítjuk. Rózsás Frigyesné: — Jó a műszerellátásunk. Az anyagot is mindig tudjuk biztosítani, csak akkor nem, ha az egész országban hiánycikk. Dr. Szijj József: — Nagyrészt felújított műszerekkel dolgozunk. Van olyan fecskendőnk, amelyik nem képes felszívni az ampulla tartalmát. Az én gépem például kétéves, de a legrosszabb. Februárban is 9 napot állt, háromszor javították. Mit tehet az orvos akkor, ha mondjuk nincs amalgám- ja (fém-tömőanyag) ? A beteg órák hosszat ül a váróban, és amikor behívják, kiderül, hogy hiába jött. Mások, a lyukas fogukkal ígéretből élők naponta benyitnak a rendelőbe: „Tessék mondani, van már amal- gám?” Amikor az egyik fja- tal orvos megunta ezt a tortúrát, kitette az ajtajára a feliratot: „Amalgám nincs!” Fegyelmit kapott érte. Ennek jogosságát vitatni nem az én feladatom. A kérdés csupán a2, hogy mit kellett volna tenrtie? A másik kérdésem meg az, hogy akkor is kapott volna-e fegyelmit az orvos, ha történetesen a fogdarabokat „bent felejti” a szájban húzáskor? A fogászat nagyon forintigényes. Ezt a betegek zsebe is érzi. És a borsos árért joggal vár el jó munkát a páciens. Dr. Kondor Klára: — Ha az ember szereti a szakmáját, akkor becsületesen dolgozik. De nálunk csak a lelkiismeretünk kér számon, más nemigen. Dr. Szijj József: — Szeretek olyan munkát kiadni a kezemből, hogy az megközelítse a maximumot. De a belső hajtóerőn kívül más nemigen, ösztönöz erre. Legfeljebb az anyagi juttatások. A dicséretek? Abból nem lehet kenyeret, tejet venni a boltban. Dr. Csordás József csoportvezető főorvos, pillanatnyilag. Ugyanis eddig kétszer mentették föl és kétszer bízták meg újra a tisztséggel. Aktív, szervező, kemény ember. Követel, fegyelmet tart és vár. Ősizinte. Még akkor is, ha nem veszik jó néven. — Magát biztosan sokan kellemetlen embernek tartják. — Vállalom ez,t a népszerűtlenséget is. Szeretném, ha a fogorvosi csoport jól működne. De ehhez mindenkinek tudnia kell, hogy mi jel dolga. Jogot, hatáskört kell adni az embereknek. Három év alatt öten vezették a csoportunkat. Ez persze, nem tett jót. Én hiszem, hogy ha következetesek vagyunk, követelünk, ellenőrzünk,' jutalmazunk, büntetünk, elismerünk, egy-két éven belül jó színvonalú ellátás lesz a városban. Engem a felmentéseimkor mindig az bántott, hogy nem indokolták meg. Utólag többnyire elismerték az igazamat. Maradhatnék csöndben is, bólogathatnék. De akkor nyugtalanok lennének az éjszakáim. Így nyugodtan alszom. Paulina Éva
