Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-21 / 67. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1985. MÁRCIUS 21. IA tudomány világa I Növekvő pulykahúsfogyasztás Ma kissé furcsa kategorizálással a világ országai két nagy csoportba oszthatók: pulykahúst termelő és pulykahúst fogyasztó országokra. Ezen a téren jó néhány ország vagy földrész szerepet cserélt, vagyis a korábbi vásárlókból termelők, illetve a termelőkből vásárlók lettek. (A szerepcsere talán legjobb példája Anglia, amely nagy fogyasztó és vásárló volt, ma viszont Európában a legnagyobb tenyésztő és exportőr). Az idők folyamán a kereskedelmi szokások is lényegesen változtak. Korábban a tenyésztés a minél nagyobb élősúly elérését tekintette fő célnak, ma viszont egészen más értékmérők döntik el az áru tulajdonképpeni értékét. A megváltozott fogyasztói szokások miatt előbb a konyhakész kidolgozású, kis testű pulykát keresték, később ismét a nagyobb testű, jobb húsformájú típusok kerültek előtérbe. Ez azonban nem visszatérés a régi szokványhoz, hanem egy minőségileg egészen más árut adó, ún. darabolt, filézett termék előállítását célzó törekvés. Még tovább menve napjainkban már olyan tényezők az értékmeghatározók, mint a hús zsírossága, illetve zsírmentessége, az áru abszolút frissessége, a csomagolás formája stb. A pulykahús világkereskedelmi helyzetére a kereslet növekedése a jellemző. Különösen az Egyesült Államokban és Nyugat-Európá- ban kezd egyre népszerűbbé válni a nagy fehérjetartalmú pulykahús. Hagyományos megjelenési formáin túl más alakban is a fogyasztók asztalára kerül. Az USA-ban például pulykasonka néven úi húskonzerv került forgalomba, amely megtévesztően hasonlít a sertéssonkára, de teljes egészében pulykahúsból készül. De mór nálunk is csinálnak virslit, szalámit és felvágottat pulykából. Képünkön a korszerű termelési rendszerben „előállított” pulykák utolsó útjukra való elindítását, feldolgozásra való elszállítását láthatjuk. Triticale A bátrak gabonája Dr. Tadeusz Wolski docensnek, a híres .lengyel nö- Vénynemesítő tudósnak a nevéhez fűződik az értékes Grana nevű búzafajtának és a Dankowskie zloto nevű rozsfajtának a kitenyésztése. A tudós jelenleg a búza és a rozs kereszteződéséből szár- ímazó gabonafajta, a Triticale új változatain dolgozik. A tudós a Triticalét a „bátrak gabonájának” nevezi. Az első búza-rozs keresz- tezési kísérletek még a XIX. század végén kezdődtek Skóciában, Németországban, s több más országban. Ezek a próbálkozások azonban nem jártak sikerrel, mivel az új gabonafajta terméshozama túl alacsony volt. A búza—rozs igazi pályafutása az első he- xaploidális (hat kromoszóma-csoportú) gabonafajta előállításával kezdődött. A világ búzanemesítő szakembereinek Kanadában rendezett 1985. évi nemzetközi kongresszusán mutatták be ennek első változatait, amely felvette a versenyt nemcsak a rozzsal, hanem a búzával is, főleg a savanyú talajokon. A Tricitale a búzánál jóval ellenállóbb a különféle betegségekkel szemben, s ez kétségkívül jelentős előnynek számít. A Tricitale iránti érdeklődés évről évre növekszik. Mint ismeretes: Magyarországon is sikerrel foglalkoztak vele. A lengyelországi choryni rövénynemesítő állomáson ki tenyésztett CT— 138 típusjelű változat jelenleg állami kísérletek tárgya Nagy-Britanniában, Hollandiában, Belgiumban. Franciaországban sőt még Új-Zélandban is. Az említett változat különösen magas terméshozamának köszönhetően felveszi a versenyt a világ legkiválóbb búzafajtáival is. A termékeny búza—rozs fehérjetartalma a búzáéval egy szinten van, tápfehérje-értéke magasabb a rozsénál, annál több lizint tartalmaz és az aminosav- összetétele is kedvezőbb. Épp ezért a búza-rozs termesztése iránt nemcsak az olyan országok érdeklődnek, mint Lengyelország, ahol sok rozs- termesztésre kedvező köny- nyű talaj található. A búza-rozs Lasko néven kitermesztett első lengyelországi változata felkerült az országos növénytermesztési jegyzékbe. Mégis először Nyugat-Európában honosodott meg, mivel Lengyelország időjárási viszonyaihoz képest alacsony a hidegtűrő képessége. Sok parasztgazda azonban vállalja a kockázatot, és kifagyás esetén tavaszi árpát vet. A neves lengyel növény nemesi tő tudósnak azonban eltökélt szándéka. hogy kitenyészti a Triticale lengyel mezőgazdaság számára is alkalmas változatát. Jelenleg a búza—rozsnak a CT—463 és a CT—461 típusjellel jelölt kétféle, jó hidegtűrő képességgel rendelkező változata létezik. A szakemberek arra számítanak, hogy mindkettőnek a termesztése már a legközelebbi években megkezdődhet Lengyelországban. H. L. A világűrben Értelmes lények kutatása Léteznek-e földönkívüli civilizációk? Amerikai és szovjet rádiócsillagászok a SETI (Search for Extra Ter- restial Intelligence) program keretében keresik erre a kérdésre a választ. A SETI program felelőse az USA-ban az űrkutatási csúcsszerv. a NASA, míg a Szovjetunióban a Tudományos Akadémia. A világ legnagyobb paraboloid antennái segítségével kutatnak a rádiócsillagászok a más bolygókon feltételezett értelmes lények rádiójelei után. Húsz éve várják a választ egyelőre eredmény nélkül. A Kaukázusban 1979 óta működik egy gigantikus méretű rádiócsillagászati komplexum: hatalmas antenna, amely kör alakú, 1_800 méter a kerülete, 600 méter az átmérője. A tükörantenna vertikális tengely körül forog. A NASA mérnökeinek az az elképzelése, hogy a Hold kráterei köré kellene felépíteni majd a parabolaantennákat, és ezeknek segítségével vallatni a világűr rádióforrásait. Ez azonban már a 21. század gondja lesz. A szovjet—amerikai rádiócsillagászati kísérletek eredménye szerint a legkisebb zajszintű frekvencián, azaz 1,42 GHz-n (hidrogén vonal) kell a jövőben megkísérelni a földi jelek kibocsátását. A Herkules csillaghalmaz felé egyébként az emberiség üzenete már elment az arecibói antenna segítségével. Moszkva melege A Szovjetunióban a városi lakások csaknem 70 százaléka központi fűtésű. A villamos hőerőmű-központok, a nagy körzeti erőművek az ország hőszükségletének 60 százalékát fedezik. A lakások fűtése a Szovjetunióban előállított tüzelőanyag- és energiatartaléknak majdnem egyharmadát veszi igénybe. Ma az országban több mint 1500 fűtő villamoserőmű van. Ezek a fűtésen kívül az ország energiaszükségletének 30 százalékát adják. Ogyesz- sza és Gorkij közelében már atomerőművek is üzemben vannak, hatásfokuk másfél- kétszer akkora, mint a hagyományos tüzelőanyaggal működő erőműveké. Moszkvában a lakások közel 98 százaléka központi fűtésű. A szovjet fővárost 14 hőerőmű és 44 körzeti hőközpont fűti, mindegyik 100— 200 ezer lakosú kerületet lát el. A fűtést szolgáló csővezetékek hossza több mint 8 ezer kilométer, s ezen óránként 190 ezer köbméter 180 Celsius-fok hőmérsékletű vizet továbbítanak. (A vizet azután speciális berendezéssel hűtik le az üzemi hőmérsékletre.) Ehhez több mint 37 ezer független központi fűtési rendszer csatlakozik. Ez a rendszer műszaki színvonalát és méreteit tekintve páratlan a világon. A téli fűtési idényben a város fűtése kb. 52 milliárd köbméter földgázt, 24—26 ezer tonna szenet és pakurát igényel. Valamennyi szilárd és folyékony üzemanyaggal működő hőközpont a lakóövezetektől távol helyezkedik el, hogy környezet- szennyezést ne okozzon. Képünkön a moszkvai 22. számú hőenergia-központ 250 ezer kW teljesítményű gőzturbináját láthatjuk az impozáns gépteremben. A nagy teljesítményű kazánokban 240 bar nyomású, 5(S5 Celsius-fok hőmérsékletű gőzt állítanak elő. fl szénsavgvöngyös nedű A gyöflgyözö i'talkülönle- gességet immár két évszázada pezsgő néven ismeri a világ. A pezsgő olyan szénsavtartalmú bor, mely erjedéskor keletkező széndioxidot tartalmaz (ebben tér el a habzóbortól, melyet máshonnan származó széndioxiddal telítenek). A pezsgő gyártásakor tehát valamilyen kierjedt kész bort kell újraerjeszteni oly módon, hogy az erjedés zárt térben játszódjék le. Az alkoholos erjedési folyamatban a cukorból etilalkohol és széndioxid keletkezik, s a felszabaduló energiát az élesztő hasznosítja: anyagcserefolyamataiban és szaporodásánál. Tehát a pezsgőgyártás folyamán növekszik a nyersanyagként használt bor alkoholtartalma is, és a zárt tér következtében jelentős széndioxid nyomás alakul ki. A hagyományos pezsgőgyártásnál az egész folyamat magában az üvegpalackban megy végbe. Ha viszont nagy, nyomásálló tartályokban csinálják ugyanezt, akkor úgynevezett tankpezsgőgyártásról van szó. (Ma már világszerte ez utóbbi adja a termelés nagy hányadát.) A tankban érleléssel 3—4 hónap alatt jóval nagyobb mennyiség állítható elő, mint a hagyományos módszerrel, amely évekig pihenteti az italt a 6—8 Cel- sius-fokos pincék mélyén. A pezsgő szülőhazájában, Franciaországban évente 200 —220 millió palack gyöngyöző nedűt készítenek. A másik nagy pezsgőgyártó, a Szovjetunió alig marad el valamivel e mennyiségtől. A „két nagy” számára komoly konkurrenciának számít az NSZK pezsgőipara, a maga 170 millió palackjával. Hazánkban egyedül Budafokon évi 20 millió palack készül, de még Pécsett és további négy állami gazdaságban is foglalkoznak pezsgő előállításával. Képünkön a hírneves tbiliszi pezgőkből láthatunk néhány palackkal. Átlátszó mágnesek Peter Day és munkatársai az Oxfordi Egyetem Szervetlen Kémiai Intézetében a szervetlen vegyületeknek egy olyan, eddig kevéssé ismert csoportját tanulmányozták, melyek alacsony hőmérsékleten, nemcsak hogy ferro- mágneses tulajdonságúakká lesznek — vagyis bennük az atomok spinjei spontán párhuzamossá rendeződnek —. hanem ugyanakkor átlát- szóakká válnak. A klórkro- mátokról van szó, melyek általános képlete A2CrCls, ahol A valamilyen alkálifém, mint a kálium, rubidium vagy cézium. Day ezekre az anyagokra akkor figyelt fel, mikor egy doktori munka során kimutatták, hogy annál könyeb- ben mágnesezhetők, minél alacsonyabb a hőmérséklb- tük. Ez a hőmérséklet és a mágnesezhetőség közötti szoros összefüggés sugallta, hogy ezek az anyagok ferromág- nes szerűek lehetnek, ami elég szokatlan, mert a legtöbb ferromágneses anyag fémes. Day és kutatócsoportja először a kísérletekhez kellő nagyságú egykristályokat növesztett a klórkromá- tokból. majd a Harcelli Atomkutató fizikai részlegével ■ együttműködve meghatározták a kristályok szerkezetét. Azt is mérték, hogyan változik a mágnesezhetőség a hőmérséklet csökkenésével. Mint várták, egy bizonyos hőmérsékleten (az úgynevezett Curie-ponton) a kristályok spontán mágnesességet mutattak. Ez például a rubidíum-klórklorát íRbiCrClo esetében 57 Kelvin volt. Day csoportjának legérde- . kesebb felfedezése azonban az optikai sajátosságok változása volt. így amikor a kutatók egy káliumklórkromát (K.CrCl,) egykristályt hűtöt- tek, ennek szobahőmérsékleten sötét olívazöld színe 4.2 K-en halványsárgára változott. és ugyanezen a hőmérsékleten lépett fel a ferro- mágnesesség is. Day szerint a ma ismert ferromágneses anyagok csak rendkívül vékony rétegben eresztik át a látható fényt. Kétségtelenül ezek az anyagok ma még csak laboratóriumi érdekességek, de elképzelhető, hogy valamikor alkalmazásra kerülnek például a számítógépek memóriájában.
