Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-21 / 67. szám
1985. MÁRCIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az élethez nélkülözhetetlen táplálék Harmincéves a szolnoki Anyatejgyűjtő Állomás A plakát — sajnos — nem magyar. Görögországból származik. Két fej van a képen, egy kéthónapos babáé és az édesanyjáé. A vonalak nem élesek: az egész kép sejtelmes. A gyerek és az asszony nem fordul egymás felé, mégis érezni: ösz- szetartoznak. Az anya arcáról nyugodt derű sugárzik. A plakát dr. Rotyis György szolnoki gyermekgyógyász főorvos dolgozószobájának falán található. A főorvossal az anyatejről, az anyatej- gyűjtésről beszélgetünk. Elmondta, hogy Szolnokon 30 évvel ezelőtt, az országban az elsők között alakult meg az anyatejgyűjtő állomás. Létrehozásának célja, hagy azok a csecsemők, akik nem juthatnak közvetlenül anyatejhez, így kapják meg az élethez nélkülözhetetlen táplálékot. Az állomás Ságvári körúti épülete elavult, korszerűtlen, kicsi, faláról itt-ott hullik a vakolat. így gyakran nehézségek árán tudják megszervezni a gyűjtést, tárolást, szétosztást Az állomás három főnyi személyzete egyszerre • körülbelül nyolcvan kismamával tart kapcsolatot. Huszonöt-harminc asszony ad anyatejet és negyven-ötven rászoruló csecsemő kap. Az asszonyokkal egyeztetett időpontban (a reggeli órákban) minden nap házhoz mennek, összegyűjtik az anyatejet. A fertőzéstől pasztörizálással védik. A legkíméletesebb módszert használva, 62,5 Celsius-fokon 30 percig melegítik. így sok fehérje marad az anyatejben, és kevés hasznos anyag megy tönkre. A begyűjtött anyatejből a kórház koraszülött osztálya kap, és — rangsorolás alapján — a többi rászoruló csecsemő, — A' gyűjtőállomás munkája persze, nem pótolhatja az igazi szoptatást — mondta a főorvos. — Elszomorító az adat, miszerint hazánkban a csecsemők 90 százaléka szopik 1 hónapos koráig, másfél hónapos korában viszont csak 30 százalékuk! Az édesanyák egy részének — körülbelül 3 százalékuknak — valóban nincs teje. A többieknél azonban más oka van a szoptatás elhagyásának. Az elmaradásért nem lehet csak az anyát, csak az orvost vagy csak a védőnőt okolni — véli dr. Rotyis György. — Vannak azonban olyan okok, amelyeket ki lehetne küszöbölni. Például szakszerűbben kellene szoptatni. Persze, erre a kórházi személyzetnek tanítani kellene a kismamákat. A kórházakban általában merev (3 óránként, 4 órán- 'kjént hozzák a gyerekekét) a rend. Számos országban bevezették már, hogy az édesanyák bármikor bemehetnek kicsinyeikhez. A feltételeknek, a nyugodt körülményeknek, persze otthon is meg kellene lenniük. Az emberekben még nem tudatosult eléggé, hogy nemcsak az anyának, az apának is van felelőssége. Van olyan ország, ahol a terhestanácsadáson az apának is kötelező megjelennie. Az a kezdeményezés is külföldi, hogy a tanácsadók, a családlátogatók, — segítők olyan asszonyok legyenek, akik hosszú ideig szoptattak, így kellő tapasztalat birtokában adnak tanácsot a kismamának. Dr. Rotyis György kevesli az anyatejet adók társadalmi elismerését. Igaz, nemrégen ötven édesanya emlékplakettet kapott a segítségért, és a közeljövőben a megyei tanácstól anyagi elismerést is kapnak, akik az utóbbi időben jelentősen hozzájárultak az anyatej - gyűjtés sikeréhez. De a köztudatban még nincs olyan becsületük, mint például a rendszeres véradóknak. — pé — Mindenük odaveszett a lángokban Mégsem maradtak fedőt, ruha nélkül Azon a februári péntekmdélutánon a kunmadarast Batthyány utca 4-es számú, régi, cseréptetős parasztházban senki sem volt otthon. A gyerekek még nem érkeztek haza az óvodából, iskolából, a népes családját példamutató módon, egyedül nevelő édesanya pedig ügyesbajos dolgait intézte a községben. A szivárgó füstre először a szomszédok figyeltek fel, és rohantak oltani: de az éhes lángnyelvek pillanatok alatt tűztengerré változtattak mindent. Lobogtak az ajtók, az ablakok, ropogott a bútor, égtek a szőnyegek, a ruhák, hamuhalom maradt a könyvek helyén. A lángokat végül a tűzoltók fékezték meg. Ameny- nyire az előzményekből következtetni lehetett, kiderült: az égő cserépkályhában annyi gáz keletkezett, hogy szétvetette a csempéket, és a repedések közül lángnyelvek csaptak ki. A zsúfolt szobában nem volt messze a gyerekágy, amelyben ruhákat tárolt az édesanya: ezek pillanatok alatt lobogva vezették tova a lángokat. Szörnyű látvány fogadta a hazatérő héttagú családot: korom, üszők, pernye lett mindenük, és csak annyijuk maradt, amennyi rajtuk volt. A fedél nélküli család másfél hétig a nagymamánál húzta meg magát, bár a segítség nem késett. A tanács tüstént tizenkétezer forint gyorssegélyt utalt nekik. szó szerint a legszükségesebb élelmiszerek, ruhafélék beszerzésére. Egyúttal elkezdték egy üres, állami, kétszobás lakás felújítását, amellyel egy hét alatt végeztek. Másnap tartották a községi pártértekezletet, amelyen a település kommunistáihoz az orvosi rendelő szocialista kollektívája felhívással fordult: támogassák a családot, 'a lakás helyreállítását. Ezután megjelent egy sokszorosított nyomtatvány is, amelyen a szocialista brigádok, munkahelyi közösségek önzetlen támogatását kérték. A helybeli termelő- szövetkezet sem tétlenkedett. berekfürdői üdülőjéből heverőket, ágyneműket szállított a felújított, üres szobákba. Juhász Eszter öt lánya és a fia ma is ebben, az állami lakásban él. Időközben kiderült: a régi tűzvész égette épületet már nem lehet helyreállítani, hiszen kiégett, megrongált tartófalai nem viselnének el egy födémcserét, alapos felújítást. Éppen ezért ide, a régi helyére egy két és félszobás új lakás kerül. A helybeli munkásőrök vállalták, hogy a szakipari feladatokat társadalmi munkában elvégzik. Egyúttal a tanács csekkszámlát nyitott a család megsegítésére, amelyre március 15-ig már negyvenezer forintot fizettek a kunmadarasiak. Az édesanyának tulajdonképpen az építőanyagot kell megvenni, bár ehhez is minden támogatást, segítséget biztosítanak. Mivel ielentős szociálpolitikai kedvezmény is jár nekik. az új lakás felépítése, az OTP támogatásával, a tervek, az elképzelések birtokában, hamarosan elkezdődik. Mihelyt az idő szelídebb- re fordul, társadalmi munkában „lekapják" a föld színéről a régi kiégett épületet, és máris ássák az alapokat. A tervek szerint ebben az évben nemcsak fedél kerül az új házra, hanem őszre be is költözhet majd a héttagú család új otthonába. D. SZ. M. Tavasz, ágy 1919. március 21-én délután a pesti Sándor utcai — ma: Bródy Sándor utca — régi képviselőház egyik termében Lukács György a Régi és az új kultúra címmel tartatta előadását, amikor egy katonaruhás férfi lépett be az ajtón. Valaki felkiáltott: — Éljen Szamuely Tibor! Halljuk Szamuelyt. — Örömhírt jöttem közölni. A két párt ebben az órában megegyezett egymással. Megtörtént a szocialista fúzió, és ezzel megszületett a Magyar Tanácsköztársaság! A lelkesedés kicsapott a torkokból. Olyan ez a tömeg- nyi ember, mint egy szalmakazal, tűzcsóvát dobtak bele, s most mindent elpusztítani készülő lobogással fellángol. A tömeg menetelő oszloppá alakul a Múzeum körúton,'és átkanyarodik a Rákóczi útra. Valaki már zászlót is kerített a menet élére. Az út két oldalán álló házak ablakai kinyílnak, és a csendes polgári lakásokból tarka és vörös kendőket lobogtatnak a vonuló, kiáltozó, a Marseillaise-t és Interna- cionálét éneklő tömeg felé — Kassák Lajos így emlékezett erre a napra. Másnap, szombaton hajnalban a szolnoki MÁV Műhelybe igyekvő munkások annyit már tudtak az éjszakai vonatok; vasutasaitól, hogy „Pesten zúg az éljen”, de semmi többet. Munkához láttak, amikor a művezetők végig kiabálták a csarnokokat: — Früstök után gyűlés lesz ...! Szabó Károly, régi szociáldemokrata munkás jelentette be a proletárdiktatúra kikiáltását, de részleteket ő sem tudott. A kommunista értelmű munkások fenntartással és gyanakvással fogadták a hírt, ezért elhatározták, hogy küldöttséggel külön vonatot indítanak a fővárosba. — tájékozódni. A Szolnoki Munkás március 23-i, vasárnapi száma azonban már vezércikkben üdvözli a forradalmat: „Kapuk nyílnak fel, bilincsek hullanak le, világosság árad szerte széjjel a sötét prole- támegyedekben a mai napon s akiknek tiltva volt eddig hangosan beszélni, lélegezni, véleményt nyilvánítani, most nagy termelőmunka vár rájuk: gyors megteremtése a kollektív társadalmi rendnek, a nemzetközi szocialista társadalomnak.” Az üzemek, pénzintézetek, nagyobb üzletek államosítása a következő napokban Szolnokon is rendben megtörtént. De az éhínség, á munkanélküliség egyre nőtt. Maximálták a piaci árakat, de a feketézők, az ügyeskedők siserehadával nehezen boldogult a munkástanács. — Munkaalkalmat kell teremtenünk, csak akkor követelhetjük meg a kétkezi emberektől, hogy maradéktalanul tartsák és tartassák be a forradalmi fegyelmet, ha gondoskodunk legalapvetőbb megélhetésükről — fejtette ki véleményét a munkástanács első ülésén F. Bede László. Intézkedtek, hogy a gőzfűrésztelepen nagyszabású faipari üzemet építsenek. A gyár a tervek szerint négyszáz munkásnak adott volna kenyeret. Megkezdték a Szolnok— Füzesabony vasútvonal építését, amelyből csaknem egy kilométernyi töltésalap hamarosan el is készült. A munkanélküliek száma azonban mégis fokozódott. A környező falvakból ugyanis a nincstelenek — amikor meghallották, hogy a városban munkaalkalom van — tömegesen települtek be Szolnokra. A munkástanács kénytelen volt elrendelni a letelepedési tilalmat, a már beköltözőiteknek 30 napon belül el kellett hagyniuk a várost. Szigorú, de előrelátó intézkedés volt, mert az éhínség tovább fokozódott. Tejet csak a csecsemők, a betegek kaphattak, a hentesek bizottság jelenlétében tízdekás adagokban mérhették ki a kevéske húst. Megdöbbentő és szívszorongató, hogy ebben a drámai helyzetben a munkástanács mennyire a jövőbe látott s milyen fontosnak tartotta a kulturálódást. Egy héttel a proletárdiktatúra kikiáltása után tanácskozásra hívták meg Szolnokra a megyében tanító nevelők képviselőit. — Az osztályuralom a gazdasági kizsákmányolás rendszerét két eszközzel tudta fenntartani: a szuronyok nyers anyagi erejével és a nép sötétben, osztályöntudat- lanságban tartásával. Az egyiket, az anyagi erőt már kicsavartuk a kezéből, most jön a másik. Az elsőt elvégezte a sok harcban meged- zett fizikai munkások szervezett ereje, a másikat elvégzi a tanítók osztályöntudatra ébredt proletárkészsége. A koponyák el kell, hogy felejtsék azt a sok, értelmet elhomályosító maszlagot, amit eddig a kizsákmányoló osztály szolgálatában a fejükbe vettek és helyébe a világ és a társadalom megismerésének világossága kell, hogy kerüljön. A tanítók, a tanárok a kezükre bízott sok-sok kis emberjelöltből az eddigi koncért marakodó egyének helyett közösségi embert fognak nevelni! — mondotta ezen a találkozón dr. Orosz György gimnáziumi tanár, későbbi oktatásügyi népbiztos. Az emléke- zők szerint „beszéde annyira drámai és nagyhatású volt, hogy a jelenlevőknek Kossuth mesteri szónoklatai jutottak eszükbe.” A fiatal tanár — gondoljuk meg! — ezt akkor mondta el, a kultúrpolitikai programként, amikor a gyerekeknek nemcsak az iskoláztatásuk, de még a fürdetésük is gond volt! Ezért — kb. az említett pedagógusgyűléssel egyidőben — a munkástanács összeíratta a városban levő fürdőszobákat, s azokat minden tulajdonos köteles volt a hét meghatározott napján a komfort nélküli lakásokban lakó gyerekek rendelkezésére bocsátani. Ezzel párhuzamosan Gyura Kálmán építőmesterrel elkészítették az új Tisza-fürdő tervét. A tervek szerint az új fürdő 1461 négyzetméteres lett volna, a „fürdő úszókas- sa 300—300 négyszögméterre van tervezve, férfi és női uszoda, mindkét traktus 100 —100, vagyis összesen 200 kabint tartalmaz. A hatalmas arányú építmény, felszereléseivel együtt 630 ezer koronába kerülne költségvetés szerint”. A közkönyvtár fogalma 1919 márciusáig Szolnokon ismeretlen volt. A direktórium művelődési szakosztálya ekkor felhívással fordult a város lakosságához: „akik hozzájárulni hajlandók a Szabó Ervin könyvtár létesítéséhez, hogy könyvadományokkal segítsenek az általános műveltség alapjainak lerakásához, ajánljanak fel egy-két kötetet a magasztos célra”. A MÁV Műhelyben szín- -házat követeltek a munkások. „Az uraknak lehetett színházba járni, nekünk nem” — mondták többen. A munkástanács vezetői a Közoktatási Népbiztossághoz továbbították a kérést, s hamarosan megérkezett Szolnokra Szabados László 50 tagú társulata. Telt ház előtt játszottak minden nap, mindaddig, míg a karcsú primadonnák hangját el nem nyomta az ágyúdörgés. A proletáirdiktatúra kikiáltását követő 40. napon az intervenciós csapatok puska- lövésnyire közelítették meg Szolnokot. A május elsejei nagygyűlésről a szolnoki munkások egyenesen a frontra mentek, „egyetlen nagy kiáltás volt az utca: védjük meg a Tiszát, magunkat, a proletárhatalmat”, emlékezett Pótári József egykori vörösparancsnok. A város — kisebb megszakításokkal — egészen augusztus másodikéig az intervenciósok ágyútüze alá került. Tiszai Lajos Összefoglaló az előkészületekről A Társadalmi Szemle márciusi száma A folyóirat összefoglalja a taggyűléseken, pártértekezleteken elhangzott legfőbb észrevételeket. Rámutat: a kongresszus előtti széles körű, az egész pártot átfogó eszmecsere ismételten tanúsította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártban a pártdemokrácia, a demokratikus centralizmus elvei valóságosan és elevenen élnek. A párttagok mindenütt egyetértettek abban, hogy erőinket elsősorban a népgazdaság teljesítőképességének fokozására, dinamikusabb fejlestésére és ezzel az életszínvonal emelésének anyagi megalapozására, a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztésére, a társadalmi igazságosság jobb érvényesítésére kell összpontosítanunk. Társadalmunk irányítása már a hatvanas években felismerte, hogy a társadalom egészében, illetve a gazdaságban. így az elosztás, a bérek, az árak stb. kérdésében törvényszerű érdekeltérések és érdekösszeütközések jelentkeznek az egyes társadalmi rétegek, csoportok, egyének, szervezetek és intézmények között. Népgazdasági és vállalati szinten az érdekegyeztetés mechanizmusa kialakultnak tekinthető, viszont szakmai (ágazati), területi szinten ma még nincs a képviseleti érdek- egyeztetésnek intézmény- rendszere — hangoztatja Rácz Albert az intézményes érdekegyeztetés helyzetét elemző írásában. A háború alatti ellenállásban Nyugaton kialakult egy olyan baloldali humán értelmiségi réteg, amely uralkodó helyzetet tudott kivívni magának a kulturális életben. de a politikai erők polarizálódásával párhuzamosan egyre határozottabban kirajzolódott egy jobboldali humán értelmiség eszmei profilja is. Köpeczi Béla tanulmánya feltárja ezt a folyamatot. A Dunántúl nyugati részén még dörögtek az ágyúk, amikor a felszabadult Magyarországon elkezdődött a földosztás. Milyen értelemben és milyen mértékig változtatta meg a falusi tulajdon- és birtokviszonyokat, a paraszti társadalmat, valamint a mezőgazdaság termelési feltételeit? Hogyan hatott a demokratikus rend továbbfejlesztésére és az ország gazdaságára? A történelemkutatás eredményeire alapozva e kérdésekre keres választ Simon Péter. A hetvenes évek világgazdasági válságjelenségeire az amerikai ipar kétféleképpen reagált. Az egyik reakció a piackutatásra, a megnövelt kutatási-fejlesztési tevékenységre és a hatékonyabb beruházások keresésére épülő ..régimódi” alkalmazkodás volt, az évtized során azonban egyre jelentősebbé vált a tőkekivonás, tőkeátcsoportosítás. Forgács Imre az ipari struktúraváltást nehezítő tényezőkkel foglalkozik.
