Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁRCIUS 20. A szocialista közösség országai marxista-leninista pártjainak baráti, testvéri együttmű­ködését, eszmei és politikai egységét bemutató fotódokumentációs kiállítás látható Buda­pesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Képünkön: a kiállítás egy részlete A „bennfentesek,, tévedtek Amikor Szabó Éva ott­hon először jelentette be; ;,úgy határoztunk, összehá­zasodunk Gyapjassal” — a család éppen vacsorázott. Mi tagadás, a falatok félúton megálltak, és néhány pilla­natra csend ereszkedett kö­zéjük. Azután a szülők tör­ték meg a hallgatást: „Ko­molyan gondoltad, kislá­nyom?” És ő határozottan bólintott: egyébként is vi­lágéletében mindent komo­lyan vett. Legyen szó tanu­lásról, KISZ-feíadatról vagy otthoni munkáról. A kérdés jogosnak tűnt, hiszen Gyapjast, akarom mondani Kovács Jánost pon­tosan Éva ellentéteként tar­tották számon. Bohém fiú hírében állt Abádszalók szer­te. Lobogó, vállig érő, szőke haja miatt kapta becenevét: és a sörényre is, meg a titu­lusra is büszke volt. Jófejű gyerekként fejezte be az iskolát, majd Szolno­kon tanult gépszerelőnek- lakatosnak, de eltanácsolták. Kunhegyesen szerzett végül is szakmunkás-bizonyítványt. Otthon pedig szorgalmasan látogatta a diszkókat, bár az italozást sose vitte túlzásba. Közvetlen modora miatt népszerű volt a lányok kö­zött is. Hozzátéve: nem vet­te komolyan őket, akár sze­rették, akár kiadták az út­ját. Mosolygott, és továbbállt egy házzal. Közben a lasztit is rúgta, mert a focipályán is tehetségesnek bizonyult. Igaz, hamar méregbe gurult, és ha jogos vagy vélt sérel­mét nem tarolta meg a síp mestere, kíváncsian érdeklő­dött: ugye jó meccs ez a mai, játékvezető sporttárs ? Kár, hogy keveset lát belő­le. Máskor meg ennyi meg­jegyzése volt szünetben a bíróhoz: érzem, nem kedvel bennünket. Talán már a végeredményt is tetszik tud­ni? Mondanom se kell, ezek után Gyapjasnak mindig jutott meleg víz a zuhanyzó­ban, sőt két-három heti kényszerpihenőt is kiróttak rá. Az emberek mégis sze­rették, mert ha kedve volt, a cselei után azt se tudta az ellenfél: a közeli nyárfasor­ban vagy a kukoricásban ke­resse a Dettyest. Persze ott­hon szegény édesanyja azért olykor kifakadt: jaj. kisfiam, te semmit se veszel komo­lyan, mi lesz belőled? Azért valaki lett belőle. Pestre utazott: dolgozott la­katosként, de ott hideg volt. Sajátos váltással pincér lett: de azt a szakmát meg me­legnek találta, így kötött ki a helyi Lenin Tsz-ben. Időközben — a dátumot fejből fújja — 1978. január 13-án megismerkedett Évá­val. Megakadt a szeme a szép, komoly, megfontolt kislányon. Mondta is a ha­veroknak: pajtikám, ilyet rendelt az orvos nekem! Ug­ratásnak indult az egész — és a végére minden megvál­tozott. Éva akkor másodikos gimnazista volt, és kiváló bizonyítványai továbbtanu­lást sejtettek. Dehát jött Gyapjas — és másként ala­kult a jövő. A kislány jeles érettségi­je után 1980 szeptember 13- lesküdtek,. Boldogok voltak, náluk jobban talán csak a szülők: mindkét helyen imádták már a két ellentétes jellemű, viselkedésű fiatalt. Igaz, a „bennfentesek” nem sok jót reméltek ettől a há­zasságtól. Akadt aki egy szűk esztendőre, mások fél­re jósolták a holtomiglant- holtodiglant, sőt volt aki ezt terjesztette: meglássátok, már a nászúton összerúgják a port, annyira két világ mindkettő. Erre már csak azért se került sor, mert nászutat azóta sem tartottak, hiszen a szerény esküvő után mindketten dolgoztak to­vább.. A következő év szep­temberében megszületett Ri­ta lányuk, akivel azóta is a férj szüleinél laknak. Igaz, nem sokáig — mert — sok segítséggel —, lakásépítésbe fogtak, és ha minden jól alakul, őszre már saját fedél alá kerülnek. János ma is focizik, a csapat egyik leg­jobbja, de a kommentárjait már az öltözőben hagyja. Sokat komolyodott, mondja az edzője, és a főnökei is hasonlóan vélekednek róla. Ebben a változásban minden bizonnyal Éva is szerepet játszik. Hétvégeken felváltva: hol az egyik, hol a másik helyen, a szülőknél töltik az időt, akik imádják a két „gyere­ket”, de legjobban az uno­kát. Igaz, neki hamarosan kistestvére születik. — Lány lesz. — jelenti ki János, komoly családapaként. — De ha mégis tévednék, — fűzi hozzá csendesen, — kell egy harmadik is. Ugye Éva, néz élete párjára. D. Szabó /Miklós n korszerű piacfelügyeletről A szabályozórendszer ez- évi továbbfejlesztése alapve­tően megváltoztatta a válla­latok és a szövetkezetek gaz­dálkodását. Az irányítószer­vek feladatait is átírták az új jogszabályok: a közvetlen beavatkozás helyett az átfo­gó szakmai irányításban és felügyeletben kaptak helyet. E szervek közvetítik a nép- gazdasági igényeket és köve­telményeket is, s részt kap­tak a piacfelügyeletből is. A piacfelügyeleti tevé­kenység nem ismeretlen fo­galom a magyar gazdaság­ban, de eddig igazi piac hi­ányában másodlagos szere­pet játszott. Ám a verseny kibontakozása egyértelmű­en bebizonyította, hogy szük­ség van egy ilyesfajta irá­nyító, ellenőrző munkára is, amelynek letéteményese az Országos Anyag- és Árhiva­tal. flz Érhivatalhoz tartozik A piacfelügyelet feladatait két csoportba lehet osztani: az első kört a verseny tisz­taságát óvó szabályok és in­tézkedések alkotják. Ha jól belegondolunk, ez koráb­ban is az Országos Anyag- és Árhivatal tevékenységé­hez tartozott. Hiszen e szer­vezet ügyelt arra, hogy ne lehessen alaptalanul magas­ra srófolni az árakat, s egyik cég se használhassa ki mo­nopolhelyzetét. E funkció fontosságát éppen az elmúlt évben erősítette meg a honi zöldségpiac. Mint köztudott, tavaly nváron a zöldség- és gyümölcsárak egymás után döntötték a rekordokat. Az­óta kiderült — s jórészt rendőrségi krónikák alapján — hogy nem a rossz időjá­rás vagy dráguló termelé­si költségek, hanem a nye­részkedő kiskereskedők és közvetítők hajtották föl az árakat. Erre valószínűleg egy erős piacfelügyelet mel­lett nem lehetett volna módjuk. A verseny tisztességes vol­tát, az árak megállapítását egyébként az országgyűlésen néhány hónapja elfogadott törvény is szabályozza. En­nek betartása és ellenőrzése természetesen szintén a pi­acfelügyelet része. A másik fontos feladatkör a kereslet-kínálat összehan­golásához kapcsolódik. Idő­ről időre mindannyian ta- . pasztaljuk, hogy olykor fil­léres cikkek is eltűnnek a polcokról. E zavarok kikü­szöbölésére hozták létre a piaci intervenciós alapot. Ebből lehet — akár kül­földről — a hiányzó árukat beszerezni: a honi és a kül­földi áru versenyeztetésével a kínálatot jobbá tenni, az árfelhajtó törekvéseket le­törni. Még az sem elképzel­hetetlen, hogy egyes vállala­tokat juttatnak előnyösebb helyzetbe e pénzből, s cseré­be azoknak a jobb kínálatot kell garantálniuk. De az in­tervenciós alapból a világ­piacon éppen, alacsony áron adott, számunkra fontos fo­gyasztási cikkeket is meg le­het venni. A feltöltött köz­ponti készletek jó szolgála­tot tehetnek, amikor fel­bomlik a kereslet-kínálat egyensúlya, s hiány keletke­zik a piacon. Közvetett eszközökkel Az intervenciós alap tehát sokféle célt szolgál. Ebben jól tükröződik a kormányzat azon törekvése, hogy a lehe­tőséghez képest közvetett eszközökkel szabályozza az itthoni piacot. Természete­sen a jogszabályok lehetősé­geket adnak a közvetlen be­avatkozásra is, de ezzel csak szélsőséges esetben élnek az irányítószervek. A piacfelügyelet akárme­lyik funkcióját is nézzük: központi feladat, s kormány­zati hatáskörbe tartozik. Ép­pen ezért bízták raeg a szer­teágazó munka összefogásá­val az Országos Anyag- és Árhivatalt. De, s ezt több fórumon is hangsúlyozták az ÁrhivataL vezetői: e munkát nem egyedül végzik, hanem néhány ágazati minisztéri­um — az ipari, mezőgazda- sági. és élelmezésügyi, az építésügyi, a közlekedési tárca munkatársainak be­vonásával. Hiszen e szervek sokévi irányítói munkájuk során pótolhatatlan vállala­ti és áruismeretet halmoztak föl, ezekre a döntések elő­készítésénél mindenképpen szükség van. A minisztériumok segítségével A zöldség- és gyümölcs­ügyekben például nem lehet nélkülözni a sok évtizedes tapasztalattal és nagy hely- 'zetisímerettel rendelkező MÉM véleményét. Az ipar­cikk ellátásáról sem lehet érdemben tárgyalni az Ipa­ri Minisztérium nélkül, hi­szen közismert, hogy a bolt­jainkban kapható iparcikkek 75—80 százalékát a hazai gyárak állítják elő. Remélhetőleg az Árhiva­tal — a minisztériumokkal együttműködve, a korábbi­nál nagyobb sikerrel harcol­hat a különböző visszás je­lenségek ellen, s küzdhet azért, hogy kiegyensúlyozot­tabb legyen az ellátás. Űj és hathatós eszköze lesz hozzá a miár említett intervenciós alap. L, M. Jászberényben ZUgazolta létét a MESZI Közvetít munkaadó és munkavállaló között A megyei Munkaerőszolgá­lati Iroda (MESZI) jászberé­nyi kirendeltsége a múlt év júliusában kezdte működé­sét. Már az ' első hónapok igazolták a hozzá fűződő re- hfónyeket, kedvező az első félév mérlege is. Fontos szerepet játszott a munkaerő átcsoportosítás­ban, a teljes foglalkoztatás megvalósításában és a mun­kaerőhiány enyhítésében. Az ország 25 irodája kapcsolat­ban áll egymással, í,gy az el­költözött elhelyezkedését is segíthette. Hat hónap alatt 1370 ügyfél kereste fel, a munkát keresők fele a közve­títés révén dett. el is helyezke­A fellegekböl érkezett lány Gyöngyvér a 135. ugrására készül Miskolczi Gyöngyvér a fellegek közül is .nagyon sok­szor megcsodálhatta lakóhe­lye, Szolnok panorámáját. Hogyne csodálhatta volna, hiszen a helyi MHSZ repülő- és ejtőernyős klubja egyik tehetséges tagjaként C vizs­gás vitorlázórepülő-vezetői igazolvánnyal is rendelkezik. -A hangtalanul sikló gépma­dárral bebarangolta a város feletti légi országutakat: kö­rözött a Széchenyi lakótelep felett, Abonyig vitette magát a szelek szárnyán, megke­reste odafentről a Holt-Ti- sza partján álló lakásukat, a vízügyi szakközépiskolát, ahol érettségi előtt állt. Közben a klubban akar- va-akaratlanul is bepillan­tott az ejtőernyősök érdekes világába. Igaz, a vitorlázó repülők sokszor ugratták az ejtőernyősöket, miszerint ép ember, ép ésszel, ép gépből nem ugrik ki. Eleinte ő is mosolygott ezeken az ártat­lan fullánkokon, majd még­is egyre erősebben vonzó­dott közéjük: jó lenne kipró­bálni a zuhanás semmihez se hasonlítható érzését! Az elképzellését tett követte, és mivel az igen alapos és szi­gorú orvosi vizsgán megfe­lelt, elkezdődhettek a nehéz kezdetben kék, zöld foltokat is eredményező foglalkozá­sok. Bukfencek, gurulások, esések a földön, majd ugrá­sok egyre magasabbról, el­végre fel kellett készülni a talajra érés különböző vál­tozataira. Tavaly, május 24-én vég­re elérkezett a várva várt nap: mint első ugrása előtt álló ejtőernyős léphetett a gépbe. Lódítana, ha azt állí­taná. hogy előtte nem izgult, de minden félelme elszállt, amikor a repülő egyre maga­sabbra emelkedett vele. Ma is világosan emlékszik min­denre: a biztató szavakra, mosolyokra, arra. hogy nyolcszáz méter magasból lépett ki — a semmibe. Pár pillanat múlva megnyugod­va nézegette: zöld kupola tornyosul felette, majd né­hány perc után szerencsésen földet ért. Boldog volt. és amikor hazaért, elárulta a szüleinek, hogy a fellegek­ből érkezett. Szegény édes­apja rosszul lett. mert ugye egy érettségi előtt álló diák­lánytól sok minden várható, de éppen egy ilyen hír? Igaz, később megbarátkozott Gyöngyvér hivatásával, és a középső lánya leglelkesebb szurkolója lett, sokszor a repülőtérre is elkísérte. Közben azért az ifjú ej­tőernyős a tanulást se ha­nyagolta el: sikeresen leé­rettségizett. majd még a nyár folyamán elhelyezke­dett. A hétvégek sorozatosan az MHSZ szandaszőlősi re­pülőteréhez „láncolták”, idő­közben kiderült róla: az ej­tőernyős ugrásokhoz is jó ér­zéke van. azóta már pap­lanernyő segítségével eresz­kedik le a fellegek közül. Négyezer méter volt- a leg­nagyobb magasság, ahonnan kilépett a légbe. és eddig már százharmincnégy sike­res ugrást hajtott végre. A levegőben úszva-zuhan- va mindig az ugrásra, az eredményes végrehajtásra gondol. Figyeli az időt, a másodperceket, és ha kinyílt az ernyő: egy kis szemlélő­désre is adódik lehetőség. Várja az áprilist, a tavaszt, amikor újra a fellegekbe merészkedhetnek, elvégre az idén szeretne eljutni a fél­ezredik ugrásához. Gyönyö­rű odafentről a világ — bi­zonygatja — miközben lel­kesen hív, próbálkozzam én Nyáron szeretnék eljutni a f ólezredik ugrásomig — mondja Miskolczi Gyöngyvér is ezzel a szép sporttal. Kö­szönöm a biztatást, de eszembe jut, tizenegy évesen én már ugrottam: nagyma­mám tanyáján a szalmaka­zal tetejéről. Méghozzá egy fekete esernyővel a kezem­ben. A szerencsétlen jószág a levegőben kifordult, ebből kifolyólag — hogy finoman fogalmazzak — nem talpra érkeztem. Azóta inkább csodálom, mint művelem ezt a látvá­nyos légisportot. — ó — s — A napi vagy a heti uta­zásba belefáradt ingázók fordultak segítségért a MESZI-hez, sok volt a ta­nulmányait befejező diák is, A gyermekgondozási se­gélyről visszatérő édesanyák a több műszak miatt kény­szerültek új munkahely után nézni, jobb kereseti lehető­ség, valamint családi okok vitték még közvetítőhöz az ügyfeleket. Nem volt vi­szont jellemző, hogy a ked­vezőtlen munkakörülmények miatt kérték volna munka­könyvüket a dolgozók. A nyugdíjasok a szabad idejü­ket és munkaképességüket, szaktudásukat ajánlották az irodán, a tanulók nyári el­foglaltságot és pénzkereseti ■lehetőséget vártak. A munkahelyek is felis­merték az iroda nyújtotta előnyöket, nyolc vállalat, in­tézmény szerződést is kötött a MESZI-vel. A Jászságban 66 munkahely rendszeresen küldte munkaerőigényét, volt tehát miből válogatnia az érdeklődőknek. Legna­gyobb kereslet az iparban (320 igényt tart nyilván a kirendeltség), ott is a vasas szakmunkások hiányoznak leginkább, majd a gépkocsi- vezetők és a kereskedelmi eladók következnek a listán. A lehetőségeket még nem merítették ki, ajánlkozók voltak alkalmi munkára, gyermekmegőrzésre. korre­petálásra, az igénylők jelent­kezése maradt el.- ÍP -

Next

/
Thumbnails
Contents