Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-20 / 66. szám
1985. MÁRCIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megismétlik-e? Demokratikus kulturális intézményeink kialakulása * magyar könyvkiadás elsi évtizede Illés Endre és Veres Péter az 1946-os könyvnapon Ma este véget ér a Televízió legnagyobb szabású do- kumentumfilm-sorozata, a Velünk élő történelem, amely nem kevesebbre vállalkozott, minthogy áttekintse, összefoglalja a felszabadulás utáni évtizedek magyar történelmét. Hétszer hatvan percbe kellett sűrítenie mondandóját, ési jellemző, hogy az 1960-tól 1980-ig tartó, eseményekben dús korszak bemutatására is csupán egyetlen órácska jutott. Erre az időszakra esik a gazdaságirányítás reformjának bevezetése, s maga az indulási, körülményeinek bemutatása is kitehetné az adott műsoridőt! Totális, teljes kép nem is kerekedhetett ki a gondosan készített filmsorozatból sem, minden fontos részletet szemügyre vevő ösiszefoglalás nem születhetett meg, a legjóbb szándékok ellenére sem. S mégis a nehézségek ellenére, az anyaggal való birkózás ellenére hangsúlyozni kívánom: izgalmas, rendkívül érdekes „történelmi utazásban” lehetett részünk. Volt, akit ismerős történelmi tájakra vitt ez a sorozat, az idősebb nemzedék tagjait, ők örömmel fedezhették fel újra, sőt át is élhették hajdani élményeik alapján a történteket. De bizonyára azt is tapasztalhatták, hogy a közvetlen személyes élmény és a megtörténtek objektív, tárgyilagos vizsgálata már nem feltétlenül esik egybe. A történelmi rálátás, a távolság következtében egyes részletek hangsúlyái megváltoznak. Egyébként a sorozat módszerei között a tudományos megbízhatóság az első helyen szerepelt. Aki pedig egyáltalán nem ismeri, koránál fogva nem ismerheti történelmünk megidézett évtizedeit, legalábbis az első kettőt, annak ez \az „utazás” a felfedezések egész sorát jelenthette. Mert a korabeli híradók, dokumentumok színes és gazdag alkalmazásával igen érzékletesen mutatta be a sorozat a legfontosabb mozzanatokat, amelyeket azután jól fogták egységbe a kommentátorok kiegészítő, magyarázó, értékelő szavai. Csak megjegyzem, épp a fiatalok szempontjából lett volna fontos, ■hogy főleg amikor egy-egy kérdéses időszak valamelyik jeles, ma már történelmi személyiségnek számító alakja feltűnt a képernyőn, szükséges lett volna felírással jelezni az illető személyiség nevét is. Hisz ők a fiatalok számára úgyszólván ismeretlenek. Vajon az ifjabb nemzedékek tagjai közül hányán ismerhették fel például Dobi Istvánt, aki pedig Lo- sonczj Pált előzte meg az Elnöki Tanács elnöki tisztségében! Egyébként az egységes szemléletű filmsorozaton belül megfigyelhető volt, hogy egy-egy részlet szerkezete, formai megoldása hogyan alkalmazkodott a feladat jellegéhez. Míg a tőlünk legtávolabbra eső események megidézésében az elemző szempont uralkodott, a hozzánk közelebbi időszak bemutatásában a leírójelleg dominált. Az előbbire érdekes példa a koalíciós korszak pártharcainak „ábrázolása”, amikor egy-egy párt képviseletében egy-egy történész szólalt meg, a film így igyekezett bemutatni a kérdéses évek politikai mozgalmasságát — formában is. (Közbevetőleg: ma már utólag a sorozat alkotói is legszívesebben elégetnék azokat a hatalmas fotelokat, amelyekben a meghívott tudósok terpeszkedtek el! Hogy ne lássák! Hisz ez a fajta kényelmesség idegen mind a film szellemétől, de a tárgyalt korszak tartalmától is. Az alkotókkal történt beszélgetésen el is hangzott, hogy szó volt ennek a második résznek épp a fenti szép lökből adódóan az ismételt elkészítéséről.) A Velünk élő történelem kétségtelen televíziós siker, jelentkezése nemcsak kielégítette, de egyben tovább is növeli éhségünket a látottak részletesebb megismerésére. El lehetne készíteni a továbbiakban nem egy részletnek akár a különkiadását is, amelyben a kiragadott történelmi probléma tüzetes elemzésére vállalkoznék szakavatott tudósgárda, talán épp a sorozat mostani főszerkesztőjének, Berecz Jánosnak a szellemi irányításával. De felvetődik a sorozattal kapcsolatban az ismétlés igénye is — jogos igény —, hogy vajon nem lehetne-e megismételni a Velünk élő történelem valamennyi részletét. Mint a már említett, az alkotókkal rendezett beszélgetésben is elhangzott.; a televízió a nézők kérésére máris fontolgatja az ismétlés gondolatát, de az már csaknem bizonyos, hogy a középiskolások, érettségizendő diákok részére valami rövidített összefoglalót tervez április végén, május elején. Azt hiszem, ezúttal feltétlenül elismerőleg kell szólni, név szerint is az alkotói stáb minden tagjáról: az említett főszerkesztőn kívül Radványi Dezsőről, aki ugyancsak szerkesztőként, de gyakorlott dokumentalista- ként is vett részt a munkában, segítőtársáról, Sárdi Annáról, az operatőr Kocsis Sándorról, és a rendező Mát- ray Mihályról, aki hangya- szorgalommal gyűjtötte egybe (még Bécset is felkutatta érte) a filmanyagot, és hozta egységesen arányos egészbe a filmsorozatot. A régebbi históriai világba vitt bennünket egy másik sorozat, Nemeskürty István és Horváth Ádám tévéjátéka, a Széchenyi napjai. A regényes megjelenítés középpontjában az a férfiú állott, akiről manapság egyre több szó esik, aki mondhatni reneszánszát éli. Biztató kezdet után némi csalódással búcsúzhattunk el a tévéjátéktól. Egy rokonszenves szándékból korrekt eszközökkel előállított képeskönyvet lapozgathattunk végig, nemegyszer csupán a szép képekben gyönyörködve. A gondolkodó és cselekvő Széchenyi, a szüntelen feszültségek közepette élő „nagy magyar”, aki konfliktusait maga oldja meg, tragikusan vetve véget életének, valahogy „nem jött le a képernyőről”, nem izzott az átélhető dráma hőfokán. Sajnos, a megismerés szintjén sem juttatott elegendő új ismeretet egy teljesebb és igazabb Széchenyi-kép kialakításához. Pedig van hiány, amit pótolhatott volna. Ami belőle emlékezetes marad, az főképp a színészi alakításoknak köszönhető. Elsősorban Tordy Gézának, aki az utolsó részben különösképp igazolta, hogy akár egy igazi Széchenyi-dráma hősé is lehetett volna. Röviden Telefere — Teleráma, mindkettő Vitray-műsor, csupán ez kapcsolja egybe őket, és hogy mindkettő a múlt hét programjában szerepelt. Nem ezért érdemes beszélni róluk, hanem mert — úgy vélem — sikerült a Teleferében igen jó, egészséges humorú hangot megütni, elsősorban a meghívott vendégek jóvoltából. A velük zajló terefere valóban kellemes mulatság volt. A Tele- rámát pedig egyik újdonsága miatt kell megemlítenünk: elindult útjára a Tessék választani. Elsőként három szórakoztató film közül választhat telefonos szavazattal a néző. A szerkesszünk demokratikusan nem oly rég felvetett gondolat gyakorlati megvalósításának első lépcsője ez. Majd kiderül, merre vezet. Én mindenesetre a 174-000-t hívtam fel, amellyel a Volt egyszer egy vadnyugat című western- filmre adtam le voksomat. V. M. Ülést tartott a TIT megyei elnöksége Tegnap ülést tartott a TIT Szolnok megyei szervezetének elnöksége. Az ülésen Szurmay Ernő elnök beszámolt az 1984-es munkaterv teljesítéséről valamint ismertette az idei feladatokat. Tóth Lajos, a filozófiai szakosztály tagja, a HNF megyei titkárhelyettese a közelgő választásokról adott tájékoztatást. Iskola- és úttörönapok Rákéczifalván Felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére iskola- és úttörőnapok kezdődnek ma délután Rákóczi- falván, az általános iskolában. A megnyitó után ünnepélyesen átadják a 14 éves fiataloknak a személyi igazolványokat, majd rajfoglalkozásokon emlékeznék meg a pajtások a Magyar Tanács- köztársaságról. Holnap a Papírgyárban tartja foglalkozását a kis kémikusok baráti köre, a. csapat néhány tagja pedig Jász- kisérre látogat, hogy megismerkedjen az ottani művelődési ház honismereti szak • körének munkájával Pénteken Rákóczifalván tartja foglalkozását a biológia-földrajz területi munkaközösség, délután a kisdobos rajok kulturális bemutatójára kerül sor a művelődési házban, majd KRESZ-vetélkedő lesz a felső tagozatosoknak. Hétfőn sportolnak a gyerekek; a rajok kézilabdában és labdarúgásban mérik ösz,- sze erejüket a községi sportpályán, az elsősöknek, másodikosoknak pedig tömegsport foglalkozást tartanak az iskola sportudvarán. Az április 4-ig tartó rendezvénysorozatot nyílt tanítási órák és szakköri foglalkozások, akadályversenyek, fórumok) szavalóversenyeik, .vetélkedők, kiállítások teszik változatossá. A nyolcvanas években — túlzás nélkül állíthatjuk — Magyarország minden nagyobb városában működik egy vagy több kifejezetten jónevű, könnyűzenét játszó együttes. Közülük sokan megmaradtak „település szinten”, ritkán esik meg. hogy egynémelyikük ki tud törni, sőt még futja erejéből a felfelé kapaszkodásra is. Nálunk hosszú éveken keresztül érvényben volt egy latens szabály, amely íratlanul Még fel sem szabadult az ország egész területe, amikor 1944-ben Szegeden az első szabad magyar könyvkiadó Szikra néven megalakult. A kiadó vezetői Vas Zoltán és Révai József voltak. A felszabadulás utáni első, 1944. október 24-én forgalomba került könyv egy Magyar—orosz zsebszótár volt, a Szegedi Nyomda és Könyvkiadó Rt. gondozásában. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben kiadta az 530/1945. M. E. sz. rendeletét a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek kiszolglátatásáról, illetve megsemmisítéséről Kivonták a forgalomból azokat a kiadványokat, melyek a Horthy-rendszer ideológiai támaszai voltak, s kezdetét ' vehette a felszabadult Magyarország demokratikus könyvkiadása, olyan művek és írók megjelentetése, melyek az ellenforradalmi rendszerben alig-alig, a nyilas hatalomátvétel után pedig egyáltalán nem jelenhettek meg. Kiadnivaló bőségesen mutatkozott tehát, a fokozódó infláció azonban megbénította a könyvkiadást. 1945-ben mindezek ellenére 644 könyv, több mint 3 millió, 713 füzet jelent meg több mint 2 millió példányban. A kiadók — érthető okokból — kevés új művet tehettek közzé, de köztük már a felszabadulás első évében voltak kiemelkedő alkotások: Fodor József, Illyés Gyula, Várnai Zseni versei. Márai Sándor háborús naplója. Cserépfalvi megindította a Pegazus füzeteket (Salamon Ernő verseivel), két József Attila- kötetet is közreadott (Forradalmi versek és összes versek). Néhány évig még működtek a kapitalista kiadók, majd létrejöttek az új típusú kiadóvállalatok, például az elsők között a Magyar— Szovjet Művelődési Társaság kiadója (később Üj Magyar Könyvkiadó — ebből alakult 1957-ben a mai Európa Kiadó). Az úgynevezett koalíciós időkben élénk tevékenységet fejtett ki a Franklin Társulat, az Officina Könyvkiadó, az Űj Idők, a Révai és az Athenaeum. Cserépfalvi ott folytatta, ahol abba kellett hagynia, a magyar progresszió irodalmát bocsátotta ki: Gereblyés Zoltán, Zelk Zoltán verseit, Kassák Lajos Egy ember élete, Zalka Máté Doberdó című munkáját és egy máig plántálta a közvéleménybe, hogy tudniillik a jó zenekarok csak a fővárosban tűnhetnek fel. A hetvenes évek második felére aztán megbomlott az amúgy is ingatag sor, és olyan együtteseknek nyílt lehetőségük országos bemutatkozásra, mint a debreceni Panta Rhei, Color, illetve a miskolci Edda Művek, hogy csak a legnevesebbekről szóljunk. Igzaán dicséretes dolog, hogy a szolnoki hangszeris ható, emlékezetes könyvet Bóka László szerkesztésében: a Magyar mártírok antológiáját. 1946-ban 1128 cím csaknem 7 millió, 1947- ben 1737 cím közel 8 millió példányban jelent meg. A magyar könyvkiadás lényeges átalakulása 1948-ban kezdődött el. Államosították a nagyvállalatokat, s ezekből öt nagy állami kiadó alakult (Athenaeum, Révai, Franklin, Hungária, Űj Magyar Könyvkiadó N. V.), de megmaradt az új alapítású Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet Kiadó is. Megtartották a régi szerkezeti formát, önálló nyomdával és terjesztői at>- 'parátujsisal rendelkeztek. A kiadói tevékenység összehangolására alakult meg 1948- ban az Országos Könyvhivatal. 1949-ben államosították a közép- és kisüzemek nagy részét is. ugyanakkor néhány kiadó újjáalakult, illetve történtek új alapítások is (Népszava, Egyetemi Könyvkiadó N. V., Honvéd Sajtó és Lapkiadó N.V. stb.). 1949- ben alakult meg a Népművelési Minisztérium — az Országos Könyvhivatal ebbe olvadt bele. Ekkor vált el a korábban egységes kiadói szervezet is. elkülönült egymástól a kiadás és a terjesztés. A nyomdák a Könnyűipari Minisztériumhoz, a kiadók jó része a Népművelési Minisztériumhoz, a könyvkereskedelem a Belkereskedelmi Minisztériumhoz került. 1950-ben új állami kiadókat alapítottak, elvégezve egyúttal a szükséges szakosítást, profilírozást (ekkor alakult például a Szépirodalmi Kiadó). A könyvkiadás grafikonjának erőteljes felívelése az új kiadók működésének megindulásával kezdődött. 1950- ben a megjelent könyvek ÜttfcíS 'brgatók sem maradtak le túlzottan a feltörekvő vidéki zenekarok versenyében. Bár városunk „élcsapata”, a WU 2 az előbbiekhez képest későn startolt, ám három év múlva „behozta” hátrányát; napjainkban már három rádiófelvételt is „jegyeznek” a nevük alatt. Az igazi meglepetés csak azután következett: a Kovács Ferenc, Tóth László, Andrási Sándor és Ondók Ferenc alkotta csoport a Szomszéd lánya sem zavar című szerzeménye a közelmúltban helyet kapott az induló tehetségeket bemutató Start lemezen. Ezen az LP-n mindössze egyetlen számmal szerepelnek más zenekarok társaságában, de a Hanglemezgyártó Vállalattól komoly ígéretet kaptak erre az évre, amiről persze még nem tudni bizonyosat. A fiúk azonban nem tétováznak, tovább dolgoznak újabb és újabb számokon. Elmondásuk szerint már most legalább két nagylemezre való anyag halmozódott fel tar- solyukban. de egyre egészen biztosan futná szerzeményeikből. Ambíció tehát van bőven, csupán kiváló menedzselésre és sok-sok pénzre példányszáma meghaladta a 20 milliót. A szépirodalmi kiadás alig több mint egy tizeddel részesedett a könyvkiadás egészéből. Aránytalanságok mutatkoztak a szépirodalmi könyvkiadás belső szerkezetében is, különösen ami a világirodalmi könyvkiadás jelenlétét illeti. 1953- ban jött létre a Kiadói Tanács, melynek feladata a kiadók terveinek összehangolása, a helyes kiadási arányok megállapítása mellett. 1954- ben a Népművelési Minisztérium felállította a könyvkiadás és könyvterjesztés közös irányítószervét, a ma is működő Kiadói Főigazgatóságot. 1955-ben az írószövetség kiadójaként hozták létre a Magvető Kiadót, melynek fő feladata a kortársi magyar szépirodalom kibocsátása volt. A Szépirodalmi Kiadó klasszikus magyar irodalmi alkotások gazdájaként kortársi műveket s tanulmányköteteket is megjelentetett. 1955-ben a Kiadói Főigazgatóság a kiadók egy részét nagyobb vállalatokba vonta össze. Az egyes szakkiadók megszüntették a lapok és folyóiratok kiadását, és a szak- tudományok könyveinek publikálására összpontosították kapacitásukat. Kilenc különböző kiadó egyesítéséből ekkor alakult a Művészi és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Ugyanebben az évben alapították a Corvina Kiadót, a hazai idegennyelvű könyvek második báziskiadóját az Akadémia Kiadó mellett. Lényegileg ekkor alakult ki az a kiadói struktúra és szervezet, mely ma is működik, kisebb változásokkal és profilmódosításokkal. lenne szükségük az elmélyültebb munkához. Mert az amatőr kategóriából a lemezfelvétellel kiléptek ugvan, viszont a hazai élvonalat egyelőre inkább a pálya széléről szemlélhetik. A WU 2 szerelésének értéke 400 ezer forintra rúg, de a zenekari berkekben „alap- cuccnak” nevezett kollekcióra még legalább egymillió forintot kellene áldozniuk annak érdekében, hogy !e- mezhűen szólaljanak meg a színpadon, s valódi koncertélménnyel lepjék meg közönségüket. Nehéz egyenrangú félként részt venni a hazai popdzsungelben dúló kíméletlen küzdelmekben, ennek ellenére a WU 2 legénysége optimista és saját bevallásuk szerint a zenekart nem érinti a manapság sokat hangoztatott rockzenei válság. Következetesen fáradoznak eztán is a rock formai és tartalmi megújításán s céljuk egy modern hang- szerelésű, újhullámos elemekkel színesített zene meghonosítása. A szolnoki rajongók május elsején élőben is megismerkedhetnek e nagyszabású elképzelésekkel. S egyszer talán önálló lemezzé érnek a jelenlegi szárnypróbálgatások. — jurkovics — Fotó: Dede Az együttes demokazettára rögziti számait Zöld Ferenc Nehéz volt amatőrnek lenni Fülközeiben a WU 2
