Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
1985. FEBRUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Több ezer kötet és folyóirat (várja az olvasni, tanulni vágyókat a tiszaroffi könyvtárban Műhelymunka Kísérletező iskola, új módszerek Komplex nevelési rendszer kialakítása a szolnoki Mátyás király úti Általános Iskolában Az utóbbi években örvendetesen megnövekedett a kutató, kísérletező pedagógusok száma. Az iskola megújítása, a társadalmi elvárásokhoz való igazítása közügy- gyé vált a nevelők körében megyénkben is. Számos országos vagy regionális kutatásba kapcsolódtak be pedagógusaink az újítás, a jobbítás szándékával. Az új iskolai dokumentumok bevezetése után érthetően a nevelés került az érdeklődés középpontjába, a kutatások nagyobb hányadát a pedagógiai, pszichológiai kísérletek, tapasztalatgyűjtések teszik ki. Az iskolák jelentős részében felméréseket készítenek a tanulók neveltségi szintjéről, erkölcsi, világnézeti tudatáról, s ezek alapján határozzák meg a feladatokat. Eredményesen nevelni, tanítani e nélkül ma már szinte lehetetlen. Egy normális őrült IV. Henrik a Szobaszínházban A Szolnoki Mátyás király úti Általános Iskolában immár több mint egy évtizedes hagyománya van a kutatásnak. A tantestület pedagógusai részt vettek az Országos Pedagógiai Intézet családi életre nevelés kísérletében, az új oktatási-nevelési tervek bevezetése előtt az osztályfőnöki munka eredményes módszereit kutatták. Ezt követően az iskolaotthonos okta- tás-n'evelés megvalósításának lehetőségeit vizsgálták, jelenleg pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem irányításával az iskolai komplex nevelési rendszer kialakításán dolgoznak. Az eddigi kísérletek során bebizonyították, hogy megérdemlik a bizalmat, megalappzottan, szakértelemmel „szólnak bele” az általános iskolai oktatásnevelés alakításába. Az osztályfőnöki munka korszerűsítésekor egymást érték a bemutató órák, előadások, a megye, az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeztek Szolnokra a pedagógusok. Ugyancsak érdeklődés kísérte az iskolaotthonos oktatás és a családi életre nevelés kísérleteit is. Eredményeik, tapasztalataik azóta közkinccsé váltak, de a legtöbbet természetesen a tantestület pedagógusai hasznosíthatták a kutatásból. A módszerek kiválasztása ugyanis elsősorban az iskola adottságaira, a diákok neveltségi szintjére épült. Jóllehet hasonlóak a gondok, az eredmények más oktatási intézményben is, ám lehet, hogy ott mégis más módszert kell alkalmazni, hiszen aligha találunk két teljesen egyforma oktatási intézményt. A Mátyás király úti Általános Iskola — noha ideális 20—25 tanulóból álló osztályokba járnak a diákok — tárgyi feltételei nemigen jobbak, mint a többi iskoláé. Szükségtantermekben is tanítanak. nincs könyvtár, nincs úttörőszoba, s meglehetősen kedvezőtlenek az adottságok a testnevelési tagozathoz. A kesergés helyett azonban úgy vélik, a szükség találékonyságra ösztönöz, s igyekeznek úgy szervezni, igazítani az iskola életét rendjét, hogy eleget tudjanak tenni feladataiknak, amelyek között a legfontosabbnak tartják, hogy valamennyi tanulóból kibontakoztassák a képességeik maximumát. Ez lehetne a mottója legújabb kutatásuknak is, amelynek során olyan módszereket, lehetőségeket keresnek, amelyekkel javul a diákok tanulmányi munkája, neveltségi szintje. A kutatás első szakasza az előző tanévben zárult, a tanulók világnézetének vizsgálatával. Nem véletlenül, hiszen a világnézeti tudatosságból következtetni lehet a hazafiságra, erkölcsre, munkához való viszonyra is. A felmérés eredménye nem sok meglepetést hozott, a tesztlapok, egyéni beszélgetések során — természetesen — a szélsőséges megnyilatkozások mellett — általában kedvező kép alakulhatott ki a gyerekek tudatáról. Az eredmény persze nem előzmények nélküli. Köztudott, hogy a politikai szocializációban is a családé a mieghatározó szerep, 10—12 éves korra jószerével eldől, hogy kiből lesz közéleti, a politika iránt érdeklődő ember. Ilyen formán az iskola a meglehetősen kevés idő alatt csak a családokkal közösen érhet el eredményeket. Sok esetben a pedagógusoknak nemcsak a gyerekek. hanem szüleik tudatát is formálni kellett. Természetesen igen nagy pedagógiai tapintattal, a „kioktatásnak” még a látszatát is elkerülve. Jó kap7 csolatot alakítottak ki a nevelők a tanítványok szüleivel, munkahelyeikkel, s ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a családok, üzemek, vállalatok társadalmi munkában csinosítják az iskolát, építik a játszóteret hanem együttműködnek a gyerekek nevelésében is. Még akkor is ez a jellemző, ha akadnak szülők, akik enyhén szólva elkerülik az iskolát, s otthon se nagyon foglalkoznak fiaikkal, lányaikkal. Az iskola viszont nem mondhat le égy diákról sem, sőt a pedagógusok fokozott figyelemmel kísérik azokat a tanulókat, akiknek otthoni körülményei kedvezőtlenek. Velük több szó esik higiéniáról, szokásokról, életvitelről. S, hogy mi ebben a kísérlet, a kutatás? Mondhatnánk azt is, hogy semmi, hiszen sok más mellett ez az iskola dolga, s ez történik minden vagy majdnem minden oktatási intézményben. Csakhogy ez mégsem ilyen egyszerű, hiszen a valódi neveltségi szint nehezen mérhető. Nem könnyű eldönteni, hogy a viselkedés mennyire tudatos, mennyire származik belső meggyőződésből. Erre csak azok tudnak válaszolni, ak'ik igazából, jól ismerik a diá- k|okat, s evégből tudják, melyikkel, miiven módszerrel lehet eredményeket elérni. Nem lesz könnyű dolguk a nevelési rendszer kidolgozásában a Mátyás király úti iskola pedagógusainak. Közel hétszáz, a legkülönbözőbb családi indíttatású diák nevelésének feladatait, s a sajátságos módszereket kell meghatározniuk egységes célkitűzéssel, s rendszerben. Mindennek tudatában önként vállalták a kutatásban való részvételt, amely nagyon sok önképzést, még több munkát igényel. Enélkül viszont — úgy érzik — nehezen tudnának eleget tenni a társadalom egyre növekvő elvárásainak. T. G. Megkezdődött a magyar játékfilmszemle Tegnap a fővárosi Vörös Csillag filmszínházban megkezdődött a magyar filmek hagyományos évi seregszemléje. A XVII. magyar játékfilmszemlét Far- kasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhely/ettese nyitotta meg. A megnyitó díszelőadáson bemutatták Kovács András Vörös grófnő című kétrészes filmjét. A versenyen kívül műsorra tűzött produkció Károlyi Mihálynak és feleségének az életét, kapcsolatát dolgozza fel dokumentumokra, illetve Ká- rolyiné Andrássy Katinka •információira támaszkodva. A játékfilmszemle vér- senyprogramjában 16 alkotás szerepel, két dokumentumfilm kivételével — amelyeket a Horizont moziban vetítenek — valamennyit a Vörös Csillag mozi mutatja be. A szemle díjait társadalmi zsűri ítéli oda a MAFILM ftátékfilmszakosztálya tagjainak szavazatai alapján. A zsűri a fődíjon kívül öt alkotói díjat ad ki és odaítélik a KISZ-díját, valamint a MAFILM szakmai díját is. A fesztivál ünnepélyes eredményhirdetése február 12-én lesz. Április 25—28 Országos diáknapok A középiskolások hagyományos művészeti seregszemléjét, az országos diáknapokat idén április 25 és 28 között rendezik meg. Az országos találkozót megyei versenyek előzik meg. Március 2-án a szólóhangszeresek, kamaraegyüttesek, zenekarok mutatkoznak be a szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában. A Varga Katalin Gimnáziumban március 9-én szólóénekesek, duók, triók fellépésével folytatódnak a diáknapi rendezvények. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban ugyanezen a napon vers- és prózamondók mérik össze tudásukat. A diáknapok megyei eseményeinek sorában rendezik meg az Éneklő ifjúság hangversenyeit. A Tiszaparti Gimnáziumban és a Vegyipari Szakközépiskolában március 15-én lépnek színpadra a középfokú intézmények kórusai. Március 16-án és 17-én a diákszínpadok és bábcso- portok mutatják be műsorukat a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A néptáncosok, népzenészek, dzsessz és folk-beat, valamint a pol-beat együttesek ugyanott szerepelnek március 21- én. A diáknapok megyei gálaműsorát Színházban a színházért címmel április 22-én a Szigligeti Színházban tartják. Ezen a művészeti bemutatók legjobbjait láthatja a közönség. A szereplők képviselik majd megyénk diákságát az országos diáknapok egri rendezvénysorozatán. Mj a teendő akkor, ha egy ember — életének valamely drámai pillanata hatására — úgy dönt, hogy őrült lesz, és ezt elhiteti környezetével —, annak éllenére, hogy egyébként teljesen normális, de erről a többiek nincsenek megbizonyosodva. A közösségnek ilyenkor általában az a reakciója, hogy elszigeteli az „őrültet”, ha az már esetleg nem tette ezt önmagával .korábban. És lassan napirendre térnek az, eset fölött, majd elfeledik. Egy idő múlva azonban feltámad a lelkiismeret, s ki-ki a maga módján jóvá akarja tenni korábbi magatartását. Ebből támadnak aztán az igazi bonyodalmak, sőt tragédiák, mert annak, aki elszenvedi a kiközösítést, utólag már nem nyújthat maradéktalan elégtételt semmilyen megbánás. Mert hogyan is kaphatnánk feloldozást a szándékos tévedés olyan bűne alól, mint például, amikor azért nyilvánítunk (magunkban vagy a környezet előtt) őrültnek valakit, mert terhűnkre van, mert „nem bírjuk hallgatni, amit mond”! Az életben ugyanis mindig a konkrét tettek számítanak, az úgynevezett „jószándék” vagy a vezeklésre késztető lelkiismeret-furdalás csupán a „késő bánat” jóvátételérzését jelentheti. ■ Súlyos és bonyolult kérdések ezek, sa legszörnyűbb bennük az, hogy sokszor csak utólag, jóval később döbbenünk rá a legártatlanabbnak tűnő (induló) tetteink következményeire is. Ráadásul dolgainkban ott munkál az egyik legfőbb emberi játszmaprobléma: a valóság és a képzelet rejtelmesnek tűnő viszonya. Az, hogy — ösztönösen vagy tudatosan •— gyakran a magunk teremtette • álomvilágba vonulunk vissza, s úgy kívánjuk megváltoztatni a valóságot, környezetünket, hogy közben nem akarunk tenni érte semmit. De melyikünk tudja azonnal és reálisan felmérni: „mit tesz, amikor ösztönösen cselekszik ? ...” Ezek a dilemmák sűrűsödnek drámává a Nobel-díjas Luigi Pirandello műveiben is, különösen az 1922-ben írt IV. Henrikben. A XX. századi olasz dráma szicíliai születésű mestere a klasszikus német filozófia neveltje volt, ő maga is Hegelt vallotta mesterének, írásain azonban Schopenhauer hatása érződik jobban, ötvennégy küzdelmes évnek kellett eltelnie, hogy a Hat szerep keres egy szerzőt című darabja meghozza számára a méltán megérdemelt sikert és a világhírt. Közben felesége megőrült, s ez a tragikus élmény, valamint az olasz fasizmus sokkoló légköre vala- milyen módon drámáiban is visszatükröződik. A IV. Henrik alapgondolatát az író maga így fogalmazza meg: „Az őrült, amikor meggyógyul, nem akar visszatérni a valóságos világba, mert számára az álmodott élet szebb, mint a XX. század valósága.” Azt mondhatnánk erre: keserű mű, a reményvesztett ember tragikuma. De az Árkosi Árpád rendezte szolnoki előadás mégsem pesszimista, hanem a valóságos küzdelem helyett az irracionalitást vállaló ember kálváriáját és szükség- szerű bukását, valamint kirekesztettségének okait és a környezet felelősségét vizsgálja. Árkosi jó érzékkel kerüli a ma oly divatos felszínes pszichologizálás és moralizálás buktatóit, a jellemekre koncentrál. Arra figyelmeztet: mit nem szabad elkövetnünk önmagunkkal, embertársainkkal szemben. S ez a mondanivaló — feszültségektől terhes korunkban — mélyen humanista üzenet az életet igenlő, az új értékeket kereső embernek ! Az előadás legnagyobb élményét a példás művészi összefogás adja. Itt nincs mellékes szereplő, felesleges mozzanat. Ügy szólaltatják meg e bonyolult, többrétegű alkotást, hogy a nézők figyelme egy percre sem lankad a sokáig nem feledhető hatású másfél óra alatt. A címszereplő Kovács Lajos remekel. Olyan szuggesztivi- tással adja a tébolyultat játszó, de valójában az utolsó pillanatokig normális ember feszültségeket provokáló vergődését, hogy megborzongat vele, és a drámai átélés olyan mélységeit villantja föl, ami mostanában ritka a színpadon. A Ma- tilde-t alakító Szakács Eszter vendégként játszik Szolnokon. Elegáns, sodró vonzású, elmélyült tehetségű művész, olyan asszonyt nyújt, akiért (akitől) valóban meg lehet őrülni. A henriki világ ellenpólusát képviselő Belcredi báró szerepében Nagy Gábort új oldaláról ismerhetjük meg. Csöndes rezdüléseivel is tudja érzékeltetni a cinikus világfi-póz mögötti tanácstalan félelmet. Kevésbé hálás szerep jutott az „őrült császár” unokaöccsét, a tragédiával végződő „ártatlan” játékot szervező Carlót alakító fiatal, tehetséges Pogány Györgynek. Keveset van színen, kevésszer szólal meg, de érzékeny arca. fel-felizzó dühe és vibrálásai annál beszédesebbek. Az orvos szerepében Somody Kálmán szimpatikus derűvel adja a tudós, a rezdüléseket értő ember tárgyilagosságát. Sashalmi József (Landolf) ápolóudvarmestere jól érzékelteti a már-már gyengéd féltést. Artikulációi azonban néha zavaróak, de gitárjátéka, amj az előadás egyik ragyogó lírai ellenpontja, kárpótol ezért. Árvái László Haraldja is jól tükrözi a kiszolgáltatott, megalázható kisemberalkalmazott helyzetét. Téli Márta Frida, Matilde lánya szerepében azonban kevesebbet adott, mint amit a szerep lehetővé tett volna. Elismerést érdemel viszont Henrik bolond-tükörképét alakító Varga Sándor játéka. Ö az egyedüli „néma” szereplő, gesztusai, félelmei azonban tökéletesek. Az egyetlen amit talán mégis kifogásolhatunk, a játéktér túlzott megnyújtása, amj olykor nehézzé teszi a különböző pontokon, azonos időben folyó események egyforma figyelemmel történő követését. Ennek ellenére olyan előadás született, amelyet érdemes megnézni. László Gyula Farsangi népszokás Évszázados hagyományos farsangi népszokás a délsomogyi Bcrzence községben
