Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 4. IA szerkesztőség postájából I Bajt okozhat... Ez a felvétel a szolnoki Kossuth téri irodaház előtt készült január 27-én. A jobb oldalon látható zebra a 121- es csemegéhez vezet. Bal ol­dalon? A közlekedési lámpa tartóoszlopa, amelyben veze­tékek húzódnak — szaba­don! Jó. hogy eddig senki nem ivóit rá kíváncsi — kö­zelről ... Megértés Sáfrány János és Kosik Miklós levele Tiszakécskéről érkezett a minap. Január 11- én Miskolcról igyekeznek ha­zafelé — Jászberényen ke­resztül. Berényiben dízel te­herautójuk üzemanyagrend­szere elfagyott. Nem tudták megjavítani. Besötétedett, s a hőmérséklet mínusz 16 fok volt... Elindultak gyalog segítséget keresni. Megtalál­ták a vegyesipari szövetke­zet autószervizét, ahol meg­értő. segítőkész emberekre találtak. Rigó József mun­kaifelvevő engedélyével be- állhattak a szervizbe más­nap reggelig, hogy az átfa­gyott autó (szó szerint) ki­engedjen ... És mi lesz velük? — már csak ez volt a kérdés. Ban­ké Béláné pénztárosnő fel­ajánlotta : szállást ad nekik éjszakára. Még ízletes vacso­rát is kaptáik. Másnap reggel Hájas Mik­lós szerelő segítségével sike­rült a „makrancos” autót megjavítani. Levélírónk vé­leménye : a Mizsei Tamás üzemvezető által irányított kollektíva emberségből je­lesre vizsgázott. Öröm, csalódás Csalódás címmel jelent meg január 22-i lapunkban egy írás. Csalódott egy egye­temista. aki elvesztette pó­tolhatatlan jegyzeteit, meg­találója nem jelentkezett vele. Barta Kálmánná sza- joli olvasónk együtt érez a fiatallal, úgy véli: csalódása elkíséri egész életén. Nem­csak a jegyzeteit veszítette el hanem az emberek jó szándéka iránti hitét is... Barta Kálmánná hosszasan sorolta, mi mindent veszí­tett már el. Egy szombati napon pénztárcáját felejtette a szolnoki Jólét ABC pult­ján. Hétfőn visszakapta. Van ellenkező tapasztalata is. Amikor fia még általános iskolába járt. bőrzekéje, is­kolai felszerelése, váltócipő­je tűnt el. Mostmár ipari tanuló. Drága, fekete-fehér, norvégmintás pulóverjének kelt lába. Maga kötötte a „gyereknek”. Bizony, nagyon nehéz pótolni... Férjével együtt betegesek. A házra OTP-tartozásuk van. Talált ő is pénztárcát, nem egyet. Legutóbb a szolnoki Tipp­topp cipőboltban, 200 forint­tal. Habozás nélkül átadta a pénztárosnőnek. Később megtudta, egy kismamáé volt. Boldog volt. hogy örö­met okozhatott. Kedvszegő — továbbtanulóknak A sajtóban, a rádióban közhírelték, hogy január 29- től kapható az 1985. évi fel­vételi tájékoztató minden olyan település postahivata­lában, ahol közép- vagy fel­sőoktatási intézmény van. Kedd (január 29.) óta na­ponta hívom a szolnoki 1-es postát, ahol a mai napig sem kaptak egy darabot sem — mondták — sót, szerintük téves volt a tájékoztatás. A 2. sz. postahivatalánál már bővebb felvilágosítással szol­gáltak. Igen. ők kapták, kor­látozott számban, s azt köz­vetlenül az iskoláknak kel­lett küldeniük... Nem értem, miért van szükség az ilyen „téves — félig igaz” információkra. (Azt se értem, miért kel­lett a korábbá, egykötetes kiadványt háromra „bonta­ni”.) Talán a beszerzéssel járó tortúrával szándékoz­nak csökkenteni a diákok to­vábbtanulási kedvét?! Egy szolnoki olvasónk le­veléből, aki nevét, címét is megírta. Kiállítás régi mesekönyvekből Pácz Sándorné karcagi gyermekkönyvtáros gyakran „írógépet fog”, s beszámol nekünk meglehetősen moz­galmas életükről. Mindig ki­találnak valamit, hogy ifjú olvasóik örömüket leljék. Mi­ről szól a minap érkezett levél? Novemberben felhívást tett közzé a Fodor József Úttörőház. Lényege: ayűjt- senek régi, 1960 előtt meg­jelent mesekönyveket a paj­tások. Elkezdődött a nyüzs­gés, sürgés-forgás! Lelkesen hordták a gyerekek a mese­könyveket. mintegy százat szedtek össze. Az úttörőhöz a gyermekkönyvtárat kérte meg a kiállítás megnyitásá­ra, amire természetesen szí­vesen vállalkoztak, hisz ér­dekességekkel is találkoztak. A legrégibb könyv 1908-ból való. Találtak a leleményes gyűjtők 1929-ben megjelent gyermekújságot, amely Tün­dérvásár címmel látott nap­világot. Pácz Sándorné úgy ítéli meg: nagyon sok jó öt­letet tartalmaz. (Nem lepőd­nénk meg, ha a közejlövőben „találkoznánk” a régi újság­ban lelt ötlettel...) Benedek Elek- és a Grimm-könyvek régebbi kiadásaiban is gyö­nyörködhetnek a látogatók — február 8-ig. Ekkor zár­ják a kiállítást. Addig sze­retettel várják a tanulókat, és a napközis csoportokat. A zárás napján a legügyesebb gyűjtők jutalmat kapnak. A legtöbb könyvet egyébként a Sípos testvérek „szolgáltat­ták”. Tél, tél, tél A szolhoki főutcán — éjjel Reméljük, hamarosan „melegebb” fotót közölhetünk... Hozzászólások, intézkedések Sajátunknak érezzük, szeretjük Oláh János Jászberényben nem először ül írógép mellé, hogy gondolatait közölje ve­lünk. „A Néplap 18. számában olvastuk, hogy a szerkesztő­ség milyen nagy fontosságot tulajdonít az olvasóktól ér­kező leveleknek. Már meg­szoktuk, hogy a szerkesztő­ség állandóan keresi annak lehetőségét, hogy szoros, élő kapcsolata legyen a lakos­sággal. Töbször leírtam, most is megismétlem: sajá­tunknak érezzük a lapot, szeretjük és bizalommal va­gyunk iránta. Erősíteni szeretném „Az olvasó levele” című cikkben leírtak igazságát, Azt, hogy mai életünkben egyre töb­ben érzik a véleménynyilvá­nítás szükségességét. Na­gyon helyesen, erre buzdít a • szeiikesztŐ6ég is. Régi igaz­ság, hogy akit kedvelek, az­zal szívesen levelezek. így van ez jelenleg is. ami még azzal bővült, hogy az em­bereknek van mondanivaló­juk mert jobban érdeklik őket közéletünk eseményei. Ehhez kapcsolódik a szer­kesztőség részéről megnyil­vánuló igény, ami bátorítja és lelkesíti az olvasókat. Dicséretes a lap vezetői­nek álláspontja, hogy job­ban meg akarják ismerni a lakosság véleményét, szélesí­teni akarják információját azokról az eseményekről, me­lyek a közvéleményt foglal­koztatják, amelyekről szük­séges és érdemes írni... Az is örvendetes, hogy szemé­lyes panaszokból, egyetlen embert érintő ügyek megírá­sából kevesebb van. Ezek­nek a közlése több esetben csak egy szűk kört érint, ha viszont az egyedi esetből a tánsadá 1 ómnak, a hatóság­nak. a gazdaságvezetésnek is van okulni valója, akkor ír­ni kell róla .. Együttműködve Szolnokról, a Mártírok út­ja 24/a-ból érkezett a pa­nasz: a szállításnál behor­padt a ház szeméttárolója. Ezután nem tudják már a fedelét becsukni. A levelet egy héttel ezelőtt közöltük Korcs kuka címmel. Molnár IA tárgyalóteremből I A társai között erősnek érezte magát Ezen az éjszakán az abád- szalóki Vörös Hadsereg úton haladó, egyfogatú lo­vas kocsi utasait majd szét­vetette a jókedv. Ehhez hozzájárult az a nem kevés pálinka és bor is, amely az­nap a kocsin utazók torkán lecsúszva fejezte be földi pályafutását. Hangoskodva, kurjongatva, .kiabálva haj­tották a derék patást, ami­kor az egyikőjük észrevette, hogy közúti ellenőrzés „ve­szélye” leselkedik rájuk. Kitérni már nem lehetett, bár a fent kucorgó 24 éves tiszasülyi Pen.ti András (Le­nin u. 73.) legszívesebben kánforrá vált volna. — Jaj, még lebukok, rejt­setek el valahová! — kérlel­te a cimborákat, és leha­salt az ülés alá. A szaksze­rű álcázás kedvéért még pokrócot és kabátot is dob­tak rá. Ugyanis legutóbbi bünte­téséből is feltételesen, ked­vezménnyel szabadult, és mivel rendőrhatósági fel­ügyelet alatt állt, lakóhe­lyét, Tiszasülyt engedély nélkül el sem hagyhatta volna. A szigorúságnak, a vele szemben alkalmazott megkülönböztetett bánás­módnak alapos oka volt, hi­szen ez a fiatalember már számtalanszor állt az igaz­ságszolgáltatás előtt. Az is lény, ezeket a törvénybe üt­köző cselekedeteket szinte mindig cimborái társaságá­ban követte el. íme néhány közülük: még aLig tizenhat éves, amikor már Tiszafüre­den garázdaság miatt pró­baidőre fejfüggesztett sza­badságvesztésre ítélik. Ti­zennyolc múlt, mikor em­berölés bűntettének kísér­lete miatt a Legfelsőbb Bí­róság elé kerüL Ebből sem tanul, és egymást követik a garázdaságért, verekedésért rá kirótt eljárások. Miután a közúti ellenőr­zést végzők igazoltatták őket, és a lovas kocsi haj tó­ját — akin látszott, bőven pusztított az alkoholból — vérvételre akarták előállí­tani, alapos szócsata kez­dődött — Kérem, én nagyon megijedtem, hogy mi lesz ebből, és előbújva a rejtek­helyről, féltérdre ereszked­tem a kocsiban — vallotta Penti a bíróságon. Az állí­tás igazsága azért sántít, mert az agresszív, ingerlé­keny viselkedésű fiatalem­ber a cimborái előtt elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy sajátos módon eldönt­se a vitát. Ennek alátámasz­tására felkapott egy kólás üveget, és ütni akart vele, úgymond az őt „háborgató” fejére. Igaz, erre nem ke­rült sor, mert mint az arra lakó szemtanúk elmondták, gz egyik rendőr előkapta á szolgálati pisztolyát, és a levegőbe lőtt. Penti és tár­sai látták, ennek fele sem tréfa, és jobbnak vélték, ha kereket oldanak. A lóra csaptak, és sebes vágtával elhajtottak, majd tisztes tá­volság után „hősünk” a ko­csiderékba rakott kerékpár­ját Ledobva rápattant, és hi­hetetlen sebességgel teker­ve a pedált, igyekezett mi­nél távolabb kerülni az in­cidens színhelyétől. A siet­ség átmenetileg hasznosnak bizonyult, noha a szabadsá­got nem sokáig élvezhette, mert hamarosan a Tiszafü­redi Városi Bíróságon dr. Balázsi Lajos tanácsa elé került. Az ügy érdekessége, hogy a „csapat” minden tagja — bár rokonságban állnak egymással — másképpen mesélte el az esetet Egyik vallomás szerint nem is volt kólás üveg a derékban, a másik szerint volt, de a vádlott nem vette fel. És változatosságképpen olyan j,visszaemlékezés” is el­hangzott, hogy Penti az üve­get csak „meglobogtatta”. A bíróság Penti Andrást, mint többszörösen vissza­esőt, hivatalos személy elle­ni erőszak bűntette miatt tízhónapi szabadságvesztésl- re ítélte. Nemsokkal ezután Penti a Szolnoki Városi Bí­róságon garázdaság és köny- riyű testi sértés miatt újabb tíz hónapot kapott, amit szintén le kell töltenie, sőt, a korábbi, feltételesen elen­gedett büntetése fennmara­dó részét is. Mivel a vád‘- lott törvénybe ütköző csele­kedeteit ismételten, több­szörös visszaesőként követ­te el, ezért a bírósági ítélet 'arról is intézkedett, hogy (feltételes szabadságvesztés­be nem bocsátható. Az íté­letet a megyei bíróság hely­benhagyta, így az jogerős. D. (Szabó MiklóU fl kibocsátás napjától érvényes Nőtt a középiskolai kötvények kamata A Szolnok város Taná­csa és az OTP megyei Igaz­gatósága által kibocsátott középiskolai kötvények ka­mata évi 7 százalékról 11 százalékra nőtt, ami visg- szamenőleg érvényes a ki­bocsátás napjától, ezért szük­ségessé vált a kötvények belső oldalán elhelyezett kamattáblázat cseréje. Az új táblázatok elkészültek. ' jAz OTP megyei Igazga­tóságán (Szolnok, Sziglige­ti u. 2.),, illetve annál a ta­karékpénztári fióknál, ahol a kötvényt vásárolták, a táblázat átvehető. írásos megkeresésre postán is ki­küldik az új kamattábláza­tot. Gyulától, a Szolnok városi Tanács Kommunális Üzeme üzemvezetőjétől érkezett rá megnyugtató válasz. „A tárolóedény megrongá­lódásának körülményeit meg­vizsgáltam ... az ürítést vég­ző dolgozóink is hibásak. Az edényt január 28-án délelőtt kijavítva a helyszínre szál­líttattam. .Hasonló esetekben — ami­kor az edényzet megrongá­lódása nem a természetes elhasználódás, rossz kezelhe­tőség következménye — üze­münk a korábbiakban, és a jövőben is az érintett állam­polgárokkal együttműködve megnyugtató megoldást ta­lált. Bár rendszeres ellenőr­zéseink során igyekszünk megelőzni a hasonló esete­ket, kérjük a lakosságot, hogy gyűjtőedényeikkel kap­csolatos problémáikat jelez­zék üzemünk ügyfélszolgála­ti irodáján. Telefon: 18-460.” Szerkesztői üzenetek Rácz Zsolt, Kunhegyes: örülünk, hogy az ajándék­ba kapott könyvben — A két Lotti — örömed lelted, olvasása maradandó élményt nyújtott. Molnár Gyula, Szolnok: Lehetne egy kicsit ponto­sabb? — a lakáscíme vagy a neve! — Ha azt kívánja, hogy felvetésével érdemben foglalkozzunk...

Next

/
Thumbnails
Contents