Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-04 / 28. szám
1985. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IV. Henrik a Szobaszínházban Szolgálat, mindhalálig N«cy Gábor (Beleredi báró) és Szakács íEszter (Matilde Spina) A címszereplő: Kovács Lajos A szolnoki Szigligeti Színház Szobaszínházában szombat este, Árkosi Árpád, rendezésében mutatta be a társulat, kilenc szereplővel Luigi Pirandello IV. Henrik cí- mf* drámáját egy — részben. A színre vitt alkotásban a valóság és az őrület határait kísérlik meg körüljárni. A címszerepben, az idei évadban először. Kovács Lajost láthatják a nézők; Szakács Eszter, mint vendég, alakítja Matilde Spina őrgrófnőt. A további szerepekben Téli Mártát, Pogány Györgyöt, Nagy Gábort, So- modi Kálmánt, Sashalmi Józsefet Árva Lászlót és Varga Sándort láthatjuk. Az előadás díszleteit és jelmezeit Antal Csaba tervezte. Az utolsó próbák egyikén Árkost Árpád (balról a második) egy jelenet megbeszélése közben (aki a pádon ül: Kovács Lajos) Beszélgetés Tyll Attila érdemes művésszel Az ötvenöt, illetve hatvan évét betöltött festőművésztől, szobrászól. írótól, költőtől nem merném megkérdezni. hogy telnek a nyugdíjas évek? Az alkotás lehetősége nem korhoz kötött, a művész nem megy nyugdíjba, mint a mozdonyvezető, az asztalos — sorolhatnánk. S a színművész? Berzenkedem ellene, hogy leírjam: Tyll Attila nyugdíjas érdemes művész. — S mégis, hivatalosan én is nyugdíjba mentem, ahogy sorra ez tették, és teszik korombéli pályatársaim. Én úgy mondom. ..védőőrizetbe vettem magam”. A színészi feszültség nélkülözhetetlen az alkotáshoz, de az emberi feszültség gyilkol. Nyugdíjba mentem. hogy kedvemre dolgozhassak — mert a színész manapság is a világ legkiszolgáltatottabb embere. — A szobaajtó homlokfáján egy dátum: 1979. május 29. Vagy ne beszéljünk erről. ..?' ' — Dehogynem, hiszen én akkor azzal az elhatározással váltam meg a Nemzeti Színháztól, hogy engem nem lehet „fagyasztani”, eltemetni. Azért írtam fel ezt a dátumot az ajtófélfára, hogy emlékezzem rá: elég a kényszerpályából, „védőőrizet be” vettem magiam, csak azt játszom el. amihez kedvet, tehetséget érzek! — Engedélmével felolvasnék egy „passzust” megboldogult Szász Péter 1981-es kritikájából. „És Tyll Attila, ez a Pestről nyugdíjazott nagy színész most a maga kedvére, fesztelenül lenyűgözte a nézőjét. Ezernyi epizód. szinkron virtozitás után Tyll (az isten éltesse tehetségét) megoldott egy generációs problémát is, különös arca, jellegzetes hangja, rőt csúnyasága az emberi szépség lehetőségét hordozta a szerencsétlenül fölényes és link apa alakjában. Sajnáljuk, vagy felnézzünk rá? Az álomvilág' is emberi világ, esetleg a menekülés egyetlen lehetősége, igaza van Tyll- nek. hogy azt játszotta el; nem kell vakon bízni az ébrenlétben!” Mándy Iván Mi az. öreg? című tévéjátékában Szász Péter ilyennek látta. Nem emlékszem, hogy a közismerten igényes és konzekvens kritikus valaha, valakiről is ilyen önfeledten írt volna. — Sajnos. személyesen nem ismertem Szász Pétert, de értékeLése sokat jelentett számomra. Én akkoriban a .bennfentesek” által az ország leggyengébbnek „kikiáltott” színházában játszottam, tanítottam, s nagyon, nagyon jól éreztem magam. Fütyültem én már akkor a közönséget lenéző „nagy nevekre”, fürödtam a sikerben, tapsban, elismerésben. Amolyan kis színi iskolát nyitottam Békéscsabán. Hogy mi volt a tananyag ? Rendhagyónak tűnik ma is. Ilyesmi: „ ... gyerekeim, mindig vigyázzatok arra, hogy korona Exkluzív Interjú legyen a fejeteken, hiszen 'a közönség felnéz rátok, ragyogjon dm béri nagyságotok; ez a színész koronája.” Más; „... ne a szöveget mondja gyermekem, hanem figyeljen a másik szavára, mondatai értelmére, és arra válaszoljon. A gondolatra mindig gondolat legyen a válasz, minden igaz emberi kapcsolatnak ez az alapja”. Különben meggyőződésem, hogy ezt a gyakorlatot a politika sem nélkülözheti . .. — Szász Péter pesti színésznek tartotta, én viszont „legnagyobbnak”, mert — az említett tévéjátékon kívül — mindig vidéki színpadon láttam. Az 1950-es években Téry Árpád méltán legendás debreceni színházában Szemere Bertalan, Illyés nagyszerű drámájában, a Fáklya- lángban; a Mandragúra egyik főszerepében; később Szolnokon a „Berényi-korszak- ban”. amikor színháztörténeti értékű előadások születtek — hogy csak a Stuart Máriát és a Három nővért említsem. Huszonéve már. ho minden nyáron a Gyulai Várszínházban kap vastav- sot. tavaly, vaay tavalyelőtt meg a pécsi lllyés-bemutató — Kiegyezés — hozott elsöprő sikert. Szerintem Tyll Attila a legkevésbé pesti színész. — Ha már ebbe belementünk, e] kell mondanom, hogy én sohse tolakodtam sehová, oda mentem, ahová hívtak. Debrecenből Berényi Gábor vitt át Szolnokra, 1961-ben a Nemzeti Színház akkori vezetői hívták meg ... Berényi kért, maradjak még egy évadot. Szívesen maradtam, mert csodálatos, etikus színház volt ott, s még azt is kockáztattam, hátha j övőre már nem kellek a Nemzetinek. De igen, szerződtettek, így lettem pesti színész — legalábbis formailag. Én mindig ott szerettem játszani, ahol a nézőtér közel van a színpadhoz: vidéken. Megvetem azokat. akik csak legyintenek a közönségre. A Szigligeti Színházzal nagyon sok táj- előadásra jártam, ekkor jel megtanultam, hogy a közönség szeretetét nem pótolja semmi. Se pénz. se rang... Hogy mégis Pesten maradtam: a lányaim itt iskoláztak, itt mentek férjhez. — Művészi rangot említett ... — Nem, színészit. A kettő nem ugyanaz. — Akkor úgy kérdezem: nagyon káros ez a szakadék? — Ne mondjak mást, Sugár Károlynak, az epizodis- tának, a karakterszínésznek semmivel sem volt kisebb a megbecsülése, mint Csortos Gyulának. Jónéhány — talán sikeres — nagy szereppel a hátam mögött elmondhatom, hogy karakterszerepben könnyebb megbukni. mint főszerepben. Hamlet, vagy Rómeó még javíthat, de Femandónak. Polonius- nak csak percei, esetleg másodpercei vannak a bizonyításra. — Végezetül: hogy is vagyunk hát ezzel' a nyugalmazott színművész „titulussal”. — Németh László Nagy család című drámájában próbálom Szilasi tanár úr szerepét a Józsefvárosi Színházban. Nem szerettem Németh Lászlót, Kiért nem ismertem, nem értettem. Most már szeretem, mert értem. Megerősített ez a dráma tudatomban : igaz művészet alapja csak az erkölcs lehet. — Köszönöm a beszélgetést ... — Szívesen, el ne felejtse nevemben üdvözölni a Ti- sza-partiakat... Tiszai Lajós Könyvről könyvre Fiatalok könyvespolcára: II gondolkodás története Legkedvesebb verseim Őszi almanach Az esküvői jelenet (TemessyHédi, Derzsi János, Bodnár Erika, Székely |B. Miklós) A közelmúltban néhány, a fiatalok érdeklődésére számot tartó könyv aratott síkért — a*vi egyik-másik mű esetében meglepetésszámba megy. E heti könyvajánlatunkban két kötetet emelünk ki ezek közül; hozzátéve, hogy e művek nemigen mondanak semmit a kizárólag kommersz művek olvasóinak. annál nagyobb haszonnal forgathatják viszont a világ dolgai iránt nyitott közéoislkolás diákok, a „fiatal felnőttek”. Lendvai L. Ferenc A gondolkodás története című munkájának előtörténetéhez hozzátartozik, hogy első kiadásának tízezer példányát úgyszólván órák alatt szétkapkodták. (Most kaphatók még a második kiadás pél- dánvai.) Lendvai L. Ferenc e filozófiatörténeti munkája nemcsak hatalmas mennyiségű anyagot igyekszik egységes egésszé sűríteni, hanem — az ókortól a legújabb kor felé haladva — tekintélyes mennyiségű kultúrtörténeti adalékkal is szolgál. Félreértés azért ■mégse essék: e mű nem alkalmas semmiféle tankönyv pótlására, mindössze arra való, aminek szánta a szerzője: az ifjú olvasókban fölkelteni az érdeklődést a filozófia alapvető kérdései iránt. Egy pályázat volt az előzménye a Legkedvesebb verseim című kötet megjelentetésének. A pályázat legnagyobb eredménye: kiderült, hogy a tizenéves korosztály olvasmányai között verseskönyvek is szerepelnek, sőt a magyar költészet legnagyobbjai — Csokonai, Petőfi, Ady, József Attila — példaadók a fiatalok számára. (Mindez talán meglepő, akkor, amikor a könyvtárosok arról panaszkodnak, hogy a fiatalok körében a legkevésbé kedvelt „olvass mánytípus” a vers.) Nem érdektelen megemliteni. hogy — a pályázat alapján — a legnépszerűbb költő Petőfi Sándor, a legkedvesebb vers „címét” pedig Radnóti Nem tudhatom című költeménye érdemelte ki. Mindehhez talán csak annyit: hazai és külföldi, klasszikus és élő költők műveiből bőséges választék áll a szülők és gyermekeik rendelkezésére a megye könyvesboltjaiban. RTV-olőzotaa Vevő az egész világ?! Gyárak, létesítmények* kulcsrakész elkészítése, üzembe helyezése teljes anyagi és erkölcsi felelősség mellett külföldön — ez ma az egyik export-fővállalkozás. Oknyomozásra vállalkozik a riport, amely a jelenség felvázolása mellett tanulsággal is szolgál. (V%- vő az egész világ?! ■— avagy az export-fővállalkozás színe és visszája: péntek, Kossuth 21.30). A szövetkezetek új gaz'-' dasági, pénzügyi megoldásokkal próbálkoznak, ezeknek azonban jelenleg még nincs kialakult, jogi háttere. Mire kér választ a jogászoktól a gyakorlat ezen a téren? Erről lesz szó a műsorban. (Gazdálkodás és jog: szerda, Kossuth 12.45). Népi építészetünk megmaradt emlékei középkori és reneszánsz hagyományokat őriznek. Boronaszerkezettel épültek Göcsej Hetés, Őrség régi „kerített házai”. ’A vidék faházainak egyedüli dísze a deszkaoromzatra 'került festés, középpontjában vallási motívummal. A műsorban a dunántúli skanzenekkel ismerkedhetünk meg. (Töredék — A múlandóság fölé: vasárnap, tv 2. 20.35), A hét filmjeiből Parázs viták keresztüzébe került Tarr Béla új filmje (is) az őszi almanach. Tagadják és méltatják, mennybe menesztik, s pokolra kárhoztatják. Csak kortalan erkölcsrajz, legyintenek s lekicsinylők, míg mások azt is tudni vélik, hogy hol, milyen lefüggönyözött budai lakásokban játszódik a történet. Mindegy, hogy mit mondanak, csak beszéljenek róla, — nyilván a rendezőnek nem az az álláspontja, de örülhet a film körüli, indulatos vitának: az őszi almanach nagyhatású mű. Kon- zekvenciói alól senki sem vonhatja ki magát, s minél jobban „átkozzák” Tar* új filmjét, annál inkább elismerik az őszi almanach erejét, a rendező alkató tehetségét. Fontos tényező a hely kérdése a film egészének megítélése szempontjából is. Bizonyos, hogy zárt közegben játszódik a cselekmény, de az is nyilvánvaló, hogy az erkölcsi normák, szokások kialakulása folyamat, amely egyáltalán nem mentes a tágadban értelmezett miliő hatásaitól. A „jobb napokat látott” hölgy — a lakás tulajdonosa —, a fia; a romlott, cinikus ápolónő, a szeretője és az albérlő „tanár úr” egymás érdekeit metsző kényszerpályája töibb mint érdekes: kegyetlen valóság-játék. A cél — a tulajdonosnőből minél nagyobb és maradandóbb hasznot húzni — tulajdonképpen minden szereplőt becstelenné tesz. Egyszerűsítve a képletet; mindenki fúr mindenkit! A figurák eredetiek és ismertek: a kisszerű ravasz- kodók gátlástalanul tiporják egymást is, „egzisztenciális” céljaik, a lakás megszerzése érdekében. A feje tetejére áll minden, olykor S fehér feketének látszik, a bűnből erény lesz, s a pénzből „boldogság”. Tarr alkotói módszere szerint a színészek, egy-egy adott szituáció pontos ismeretében rögtönöznek. „Pestiesen”: mondják a magukét. Hallatlanul nehéz in- teliligenciajáték ez, amiben elsősorban Temessy Hédi remekel, de Hetényi Pál és Bodnár Erika is nagyszerűen érti, érzi „helyzetét”. A mindén a feje tetején áll gondolatot az operatőrök mintha túlságosan is buzgón támogatták volna, s a képi nyugtalanság egy idő után inkább zavaró mint kifejező.- ti —
