Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

1985. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hétvégén: bizonyítványosztás vesen, vagy örök kétkedés­Délig alig volt munkájuk Az Alvég út és a Hunor utca kereszteződésében egy 80 mil­liméteres vezeték törött el vasárnap .délelőtt. A „rohambri­gád” tagjai >— Banka László, Csabai 'Tamás és Rácz [Mihály — lezárták a hibás szakaszt. IA hibát hétfőn javítják ki véglegesen (Folytatás az 1. oldalról.) A pedagógusok véleménye szerint egyre kevesebb az olyan család, ahol a félévi 'értesítő, vagy az évvégi íbizonyíitvány osztásakor (,,'robban a bomba” kitör a ^háború”, mert megbukott! a gyerek. Egyre ritkább az olyan szülő, aki teljesen tá­jékozatlan fia, lánya tanul­mányi munkájáról, s csak akkor értesül a kudarcról, amikor már megmásíthatat- lanul ott éktelenkedik az értesítőben az elégtelen. Ilyenkor, félévkor persze más súlya van az egyesnek, mint évvégén. Általában le­felé kerekítik a nevelők az osztályzatokat, figyelmezte­tőnek, ösztönzésül. Attól függően persze, hogy a ta­nulónál mi az eredménye­sebb. Természetesen a job­bik érdemjegyet is „meg­ajánlják”. Az oszitályzó kon­ferenciákon sokszor nelm kis vita után dől el, ho'^y egy-egy tanulónál le, avagy felkerekítsenek, milyennek értékeljék a magatartást, a szorgalmat. A szolnoki Be­loiannisz úti Általános Is­kola pedagógusai szerencsés helyzetben vannak, hiszen ideális 20—25 tanulóiból ál­ló osztályokban tanítanak. — Nem csak mi vitázunk a szorgalomról, magatartás­ról — igazit ki László Ár- pádné igazgatónő — hanem á diákok is. Hovatovább ér­tékélik egymás munkáját, s javaslatot tesznek az ér­demjegyre. Általában reáli­san ítélnek. — Ettől függetlenül nem lelhet könnyű osztályozni. Nem véletlen, hogy a peda­gógusok egy része nem szí­sel, bizonytalansággal ad je­lest, vagy éppen elégtelent. A gyerekek kudarcának sokszor kinyomozhatatlan okai is lehetnek. Osztályoz­ni azonban mégis kell... — Ügy érzem nem érte meglepetés sem a diákokat, sem a szülőket. Az értekez­leteken, fogadóórákon sok szó esett a tanulmányi mun­káról, s tapasztalataink sze­rint a szülők tisztában van­nak gyermekeik képessége­ivel. Az más kérdés persze, ffiogy a pályaválasztásnál, (továbbtanulásnál ez nem mindig tükröződik. — Hogy sikerült a félév? — Évfolyama válogatja, ’de nemigen adtunk több elégtelent most sem, mint Ttavaly év végén. Jó a két nyolcadik osztályunk, bíz­hatunk benne, hogy nem hoznak ránk szégyent. Igen örülünk annak is, hogy az idén jó képességű. ügyes talpraesett gyerekek az el­sőseink. A középiskolák elsőseiről már jobban megoszlanak a vélemények, nem mindig váltják be a reményeket, előfordul, hogy kitűnő bi­zonyítvánnyal érkezett di­ák jóval a négyes alatt tel­jesít. A szolnoki Tiszapanti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola négy tanu­lójával beszélgettünk a fél­évi értesítő kiosztása után. Városból. faluról jöttek. Ketten énektagozatosak, a harmadik szakközépiskolás^ a legbeszédesebb pedig ál­talános gimnáziumi osztály­ba járt, mint mondta, ügy­védnek készül. Csak éppen az ellenőrzőbe beírt jegyek nem igazodnak az elképze­léséhez. A nyolcadikat még 4,9 átlaggal zárta, most meg 3,5-re sikeredett az el­ső félév. Hasonló a többiek „szereplése” is. Elsősorban magukat hibáztatják. A be­szél getésiből sokipinden ki­derül. Nem készítették fel őket kellőképpen a középis­kolára, volt akinek azt jó­solta az osztályfőnöke, hogy „úgy sem állód ott meg a helyed” a másikat biztatták. Hogy milyen egy középisko­la, mik a követelmények, azt jószerivel csak most a saját kárukon tanulták m,eg. Kicsit csalódtak. Félév alatt kitűnőből jók, közepesek lettek, egyre távolodik az álom, adott esetben & jogi, tanári pálya. Valószínű ‘azonban, hogy nem csak őket érte csalódás, sok el­sős töprenghetett még a hét végén hasonló sorsán. Ám volt gondolkodni valója a többi évfolyam diákjainak <is, hiszen egy fél éves mun­kájukról kaptak jó vagy rossz értékelést. Lehet rajta vitatkozni, hogy mennyire reális egy osztályzat, ám 'mindenképpen annak a di­áklánynak van igaza, aki ezt mondta: — Lehet, hogy valóban csak ennyit nyújtottam, de be fogom bizonyítani; több­re vagyok képes. Máris adott a lehetőség, ma elkezdődött a második félév. Megyénkben közéi ötvenhatezer általános is­kolás, tízezer kétszáz közép- iskolás, csaknem hétezer- négyszáz szakmunkástanuló „cáfolhat rá” a félévi érte­sítőre. Még munkában a jégtörők Dombrádnál légtorlaszok Kiskörétől apad a Tisza Vasárnap hajnalban a ti­szai jégtörők újabb rohamra indultak a 3—4 méter ma­gasságú jégtorlaszok ellen, 'amelyek Dombrád, Szabolcs- 'Veresmart között több ha­jót és kompot tartanak fog­va. A robbantómesterek a jégtörőflotta előtt haladva a táblák közé helyezett tölte­tekkel robbantják szét a tor­laszokat. A vásárosnaményi téli kikötőből 11 nappal ez­előtt elragadott hajópark hét tagjának helyszíni szem­léjét a karbantartó szakem­berek megkezdték, hogy az úszó munkagépeket, uszályo­kat, hajókat rövidesen ki­szabadítsák. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ügyeletén vasár­nap délután érdeklődtünk a Tisza vízállásáról. Kérdé­sünkre elmondták, hogy a Kötivízig területén csak Ti- szaug térségében van egy veszélytelen jégtorlódás, a folyó különben jégmentes. A Tisza felső szakaszán végzett robbantások nyomán elszakadó jégtáblák még nem Jutottak el Kisköréig. A Ti­sza II. vízlépcsőnél a duz­zasztást megszüntették, a víz szabadon folyik át a zsi­lipeken. A tározótóban még van víz, ez azonban jégmen­tes. A Tisza Kiskörétől lefelé apad, áradása a következő napokban sem várható, mert a folyó felső folyásán jelen­tős csapadék nem hullott. A további apadást valószínűsí­ti, hogy a meteorológiai elő­rejelzések szerint az időjárás hidegebbre fordul: mínusz 10 fokos éjszakai hidegekre számíthatunk. (Folytatás az 1. oldalról.) sem vették. Az úszó szivaty- tyútelep helyreállítását per­sze azonnal megkezdjük, amint ezt a Tisza vízállása megengedi: segítségével biz­tonságosabb a vízszolgáltatás. A nagy hideg a vezetékhá­lózatot is kevésbé károsítot­ta a vártnál. Természetesen Hétfőn Túrkevén a városi, Kő­telken pedig a nagyközségi közös tanács vitatja meg a helyi költ­ségvetési, fejlesztési lehetősége­ket. Kedden Karcagon, szerdán Mezőtúron a városi tanácsok; csütörtökön Öcsödön és Kunhe­gyesen, pénteken pedig Csépán a nagyközségi tanácsok foglal­koznak az 1985. évi költségvetés­sel. fejlesztéssel. Hétfőn Karcagon a népfront az elfagyások, a szokásosnál valamivel több csőtörés adott munkát (az átlagosnál bonyolultabb ezek közül is csak egy volt, a Ságvári kör­úton, mert a fagyott földben nehezen találták meg a csö­vek pontos helyét — a Víz- és Csatornaművek szakembe­reinek azonban ez nem je­lentett különösebb akadályt. városi környezetvédelmi munka­bizottsága a helyi környezet- és természetvédelem időszerű fel­adatait tárgyalja. Pénteken Szolnokon a népfront rendezte megbeszélésen a HNF VII. kongresszusa óta végzett környezet- és természetvédelmi munkáról hangzik el beszámoló, majd ezt követően Karcag kör­nyezet- és természetvédelmi hely­zetéről tájékozódnak. — t* — Épületeket rongált, fákat döntött, vezetékeket tépett a vihar HETI ELŐZETES A Beloiannisz út és (a Ságvári körút kereszteződésében az út­testre zuhant egy vihar letépte közlekedési lámpa Mühelysarok „Hogy vagy, A karbantartás „ütőkártya” az üzemben (Folytatás az 1. oldalról.) ügyeletéről telefonáltak, hogy Szolnokon a Fészek Áruház előtt a szól az útra döntött egy nyárfát, ledőlt kéményekről, megrongált házakról is kapott híreket szerkesztőségünk. A nagy szél vezetékeket eltépve, a Titász szolnoki üzemigazgatóságának terü­letén is igen sok kárt oko­zott. Tegnap késő délután tO ügyeletes dolgozó mun­kálkodott a zavarok elhárí­tásán, ekkor erejükből fő­ként az életveszély elhárí­tására, a vezetékszakadások megszüntetésére futotta, nem minden a lakosságot (bosszantó hiba megszünte­tésére vonulhattak ki azon­nal. Szolnok térségében a vi­har elszakította a Thököly útra vezető 20 kilovoltos távvezetéket, az Abony felé vivő, úgynevezett Nyugati* és a Tószeg felé áramot szállító Déli Il-es, valamint a tiszasülyi távvezeték. A martfűi alállomástól induló tiszaföidvári, nagyrévi és itiszapüspöki távvezetékek is (használhatatlanná váltak. A hétvégén országszerte károkat, helyenként rövi- debb, hosszabb ideig tartó áramkimaradásokat okozott a rendkívül erős szél. A fő­városban és környékén több száz villamosvezeték elsza­kadt az elmúlt két nap alatt. Különösen a szabadon levő vezetékek nem tudtak ellen­állni a viharos széllökések­nek, így főként családi há­zak maradtak áram nélkül. A budapesti villamos teher­elosztótól kapott tájékoztatás szerint több száz otthon ma­radt villamosenergia nélkül s a szakemberek folyamato­san dolgoztak a hiba kijaví­tásán. Vasárnapra virradóra vi­haros erejűvé változott a szél a Balaton déli partján is. Siófok térségében elérte az óránként 108 kilométeres sebességet. Több helyütt fá­kat döntött ki a vihar, be­törte a nyaralók ablakait, s néhol fölszaggatta a tó jég­páncélját. Újabb viharkárok kelet­keztek tegnap a Kisalföl- tíön is. A széllökések több helyütt elérték a 100 kilo­méteres sebességet. A nagy­feszültségű villamosvezeté- ikekben szerencsére nem ke­letkeztek nagyobb hibák, •mindössze -egy-két órás áramkimaradások voltak. Győrött és környékén azon­ban meghibásodtak a kis­feszültségű vezetékek, javí­tásukat vasárnap megkezd­ek. A Pest megyei áramszol­gáltatásban is kihagyásokat okozott az orkán erejű szél Több villanyoszlop kidőlt, a villanyvezetékek elszakad­tak. s emiatt Dánszentmik- lós. Csemő. Újszilvás közsé­gek, a Cegléd közelében le­vő tsz-ek, a Nagykőrös és Törtei közötti tanyavilág. Lajosmizse, valamint Nyárs- aoáti környéke néhány órá­ra villany nélkül maradt. A vihar nehezítette a közleke­dést is, a vasúti sínek mel­letti fák kidőltek és a veze­tékekre estek, komoly káro­kat okozva. Cegléd és Abony között a széltől kilengő ve­zetékek összetörték egy te- hermozdony áramszedőjét, ezért a szerelvény többórás veszteglésre kényszerült. Reggeliszünet. A gépek mellett guggoló, maguk fab­rikálta asztalok mellé tele­pednek, előkerül a fölvágott, a szalonna, a tej ... Munka­zaj helyett egyszeriben han­gos szó, néha nevetés árad. A családot tudakoló kérdésre többnyire megnyugtató vá­lasz érkezik, hát a tegnap es­ti tévéfilm? Lehetett volna jobb is, olyan ritka a köny- nyed, de elegáns, a jókedvet „felszódáaó” műsor... Kí­gyóznak a szavak erre-arra, de mindig visszakúsznak a gyárra, a munkára. Nem cso­da, hiszen ezért s ebből él­nek. — S különben hogy vagy? — mozdul meg a lakatosban a kérdés, de már szinte tud­ja is, mit válaszol rá a villanyszerelő: „Hol jól, hol rosszul, amilyen az élet'. Rangos közhely, de igaz. Eb­be az „amilyenbe” minden küzdelmüket, sikerüket be­leértik mindketten. Lassan egy évtizede itt dolgoznak, a munka nemegyszer föladja a szakmai leckét, de ezt sze­retik, ezért kedvelik az üze­met is. Csak ne lenne any- nyi gond. A villanyszerelő szeme mélyre húzódik: — Ha bejövök, és megy a PIE—250-es présgép, már reszketni kezdek, mert alig kapok hozzá alkatrészt. S milyen koszosak a gépek! Több törődéssel feleannyi hibát kéne javítani. .. — Bezzeg az angol edény­gyártó automata, az tiszta! — kontráz a lakatos. Mun­katársa ránéz, tudja, ha ezt a Rubicont átlépik, ott úsz­nak az ismerős áradatban... — De nincs kihasználva. A 1 ■né.tnet csiszoló is gyakran „álldogál”. Remek műszaki, szervezési osztályunk van, ám név szerint mindenki a másikat titulálja gyengé­nek ... 1 — Csak mi, tmk-sok va­gyunk kissé a taccsvonalon — bólint a lakatos, — holott a karbantartás „ütőkártya’ a termelésben, ki ne tudná, hogy nélkülünk ... Mit mon­dott nekem a múltkor az üzemfenntartás vezetője? Te meg az öcséd kihúzta a sár­ból a szekeret, ha ti nem hajtotok munkaidőn túl, nem teljesítjük a tejkanna-meg- rendelést. S ki kapta a plusz­pénzt? ... Már nem is tmk-t végzünk, hanem főja­vításokat, és új alkatrésze­ket gyártunk sorra, mértből ez, hol az hiányzik. Igaz, a túlórákat kifizették, de egy kis prémium nekünk is jólesett volna. Most az öt Schuller présgép beszerelé­sén túlórázunk, tavaly októ­ber óta. Persze, ehhez se dől az alkatrész, se a forint, pe­dig tudod, milyen lenn, az aknában doígozní ? Nálunk az egy évre adott munkaru­ha két hónap alatt szétmegy, s újat hiába kérünk. A lakatost tovább fodroz­za az indulat, de a „még nem vagytok kész vele?” kérdé­sére a villanyszerelő tehetet­lenül rázza a fejét: — Nincs kábeltárcsa, kapcsoló... Ne hidd, hogy mi nem szeret­nénk már látni a prémiumot érte. És a főnökök? Néme­lyik köszönés helyett azzal jön oda, hogy ez is kell, az is kell... Lehetnének em­berségesebbek, közvetleneb­bek. — Neked könnyebb, csak beosztott vagy. De én? Mint csoportvezető, mindig két tűz között... — Ti legalább hárman vagytok a délutános ügyelet­ben. Én viszont egyedül. Amikor este 10 után hazafe­lé megyek, fél perc múlva leragad a szemem a buszon. Azért is hagytam abba a 16 órázást. — Mire célzol ezzel? — Nem célzok, hanem ar­ról beszélek, hogy kevés a pénz. 23 forintos órabér. Mi az? Mikor most építkeztem, tele vagyok adóssággal, ott a két gyerek (persze, tudom, neked is van kettő), az én nejem, mint a tiéd, itt dol­gozik, mégis: fizetéstől fize­tésig élünk. Nem azt mon­dom, hogy a termelésben dol­gozóknak sok a bérük, ha­nem a miénk kevés. Ránk férne egy jó mozgóbér-rend- szer. Bezzeg a pesti gyárban, ott a sok príma gép, auto­maták, s a velem egyidős sza­kinak 38 forint az órabére! Mi is jószerint mindent a boltból vásárolunk, nem? A lakatos szeme „kikötőt” keres, válaszért kutatva a műhely sarkát fürkészi. „A gazdasági munkaközösséget se sikerült tető alá hozni — sóhajt —, pedig a gyárnak is megérte volna. Még jó, hogy rendszeresen újítunk, abból csurran-cseppen.” A villany- szerelő rábólint, s hozzáte­szi: „Szerencsénk, hogy kü­lön szerződést kötöttünk a kivitelezésre, így több jut. Azért rendes ember ez a mostani újítási felelős, szólt, hogy így csináljuk.” Tehát a Schullerre kitalált ötlet, hogy ne essen le két­hetenként a fékdob, meg­nyugtatóan rendeződött. A reggeli maradékát összecso­magolják, mindketten mun­kájukhoz igyekeznek. Útköz­ben összenevetnek: — Jól kibeszéltük magunkat. Na, és hogy vagy? Jól, persze, hogy jól, csak ezek a tüskék ne lennének... (A jelenet szereplői a ti­szafüredi Alumíniumárugyár tmk-sai: Bóta József vil­lanyszerelő és Géczi József lakatos csoportvezető folyé­konyan beszélik a többre tö­rekvő, demokratikus, nagy­üzemi nyelvet.) Sz. Tamás Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents