Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-04 / 28. szám
1985. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hétvégén: bizonyítványosztás vesen, vagy örök kétkedésDélig alig volt munkájuk Az Alvég út és a Hunor utca kereszteződésében egy 80 milliméteres vezeték törött el vasárnap .délelőtt. A „rohambrigád” tagjai >— Banka László, Csabai 'Tamás és Rácz [Mihály — lezárták a hibás szakaszt. IA hibát hétfőn javítják ki véglegesen (Folytatás az 1. oldalról.) A pedagógusok véleménye szerint egyre kevesebb az olyan család, ahol a félévi 'értesítő, vagy az évvégi íbizonyíitvány osztásakor (,,'robban a bomba” kitör a ^háború”, mert megbukott! a gyerek. Egyre ritkább az olyan szülő, aki teljesen tájékozatlan fia, lánya tanulmányi munkájáról, s csak akkor értesül a kudarcról, amikor már megmásíthatat- lanul ott éktelenkedik az értesítőben az elégtelen. Ilyenkor, félévkor persze más súlya van az egyesnek, mint évvégén. Általában lefelé kerekítik a nevelők az osztályzatokat, figyelmeztetőnek, ösztönzésül. Attól függően persze, hogy a tanulónál mi az eredményesebb. Természetesen a jobbik érdemjegyet is „megajánlják”. Az oszitályzó konferenciákon sokszor nelm kis vita után dől el, ho'^y egy-egy tanulónál le, avagy felkerekítsenek, milyennek értékeljék a magatartást, a szorgalmat. A szolnoki Beloiannisz úti Általános Iskola pedagógusai szerencsés helyzetben vannak, hiszen ideális 20—25 tanulóiból álló osztályokban tanítanak. — Nem csak mi vitázunk a szorgalomról, magatartásról — igazit ki László Ár- pádné igazgatónő — hanem á diákok is. Hovatovább értékélik egymás munkáját, s javaslatot tesznek az érdemjegyre. Általában reálisan ítélnek. — Ettől függetlenül nem lelhet könnyű osztályozni. Nem véletlen, hogy a pedagógusok egy része nem szísel, bizonytalansággal ad jelest, vagy éppen elégtelent. A gyerekek kudarcának sokszor kinyomozhatatlan okai is lehetnek. Osztályozni azonban mégis kell... — Ügy érzem nem érte meglepetés sem a diákokat, sem a szülőket. Az értekezleteken, fogadóórákon sok szó esett a tanulmányi munkáról, s tapasztalataink szerint a szülők tisztában vannak gyermekeik képességeivel. Az más kérdés persze, ffiogy a pályaválasztásnál, (továbbtanulásnál ez nem mindig tükröződik. — Hogy sikerült a félév? — Évfolyama válogatja, ’de nemigen adtunk több elégtelent most sem, mint Ttavaly év végén. Jó a két nyolcadik osztályunk, bízhatunk benne, hogy nem hoznak ránk szégyent. Igen örülünk annak is, hogy az idén jó képességű. ügyes talpraesett gyerekek az elsőseink. A középiskolák elsőseiről már jobban megoszlanak a vélemények, nem mindig váltják be a reményeket, előfordul, hogy kitűnő bizonyítvánnyal érkezett diák jóval a négyes alatt teljesít. A szolnoki Tiszapanti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola négy tanulójával beszélgettünk a félévi értesítő kiosztása után. Városból. faluról jöttek. Ketten énektagozatosak, a harmadik szakközépiskolás^ a legbeszédesebb pedig általános gimnáziumi osztályba járt, mint mondta, ügyvédnek készül. Csak éppen az ellenőrzőbe beírt jegyek nem igazodnak az elképzeléséhez. A nyolcadikat még 4,9 átlaggal zárta, most meg 3,5-re sikeredett az első félév. Hasonló a többiek „szereplése” is. Elsősorban magukat hibáztatják. A beszél getésiből sokipinden kiderül. Nem készítették fel őket kellőképpen a középiskolára, volt akinek azt jósolta az osztályfőnöke, hogy „úgy sem állód ott meg a helyed” a másikat biztatták. Hogy milyen egy középiskola, mik a követelmények, azt jószerivel csak most a saját kárukon tanulták m,eg. Kicsit csalódtak. Félév alatt kitűnőből jók, közepesek lettek, egyre távolodik az álom, adott esetben & jogi, tanári pálya. Valószínű ‘azonban, hogy nem csak őket érte csalódás, sok elsős töprenghetett még a hét végén hasonló sorsán. Ám volt gondolkodni valója a többi évfolyam diákjainak <is, hiszen egy fél éves munkájukról kaptak jó vagy rossz értékelést. Lehet rajta vitatkozni, hogy mennyire reális egy osztályzat, ám 'mindenképpen annak a diáklánynak van igaza, aki ezt mondta: — Lehet, hogy valóban csak ennyit nyújtottam, de be fogom bizonyítani; többre vagyok képes. Máris adott a lehetőség, ma elkezdődött a második félév. Megyénkben közéi ötvenhatezer általános iskolás, tízezer kétszáz közép- iskolás, csaknem hétezer- négyszáz szakmunkástanuló „cáfolhat rá” a félévi értesítőre. Még munkában a jégtörők Dombrádnál légtorlaszok Kiskörétől apad a Tisza Vasárnap hajnalban a tiszai jégtörők újabb rohamra indultak a 3—4 méter magasságú jégtorlaszok ellen, 'amelyek Dombrád, Szabolcs- 'Veresmart között több hajót és kompot tartanak fogva. A robbantómesterek a jégtörőflotta előtt haladva a táblák közé helyezett töltetekkel robbantják szét a torlaszokat. A vásárosnaményi téli kikötőből 11 nappal ezelőtt elragadott hajópark hét tagjának helyszíni szemléjét a karbantartó szakemberek megkezdték, hogy az úszó munkagépeket, uszályokat, hajókat rövidesen kiszabadítsák. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ügyeletén vasárnap délután érdeklődtünk a Tisza vízállásáról. Kérdésünkre elmondták, hogy a Kötivízig területén csak Ti- szaug térségében van egy veszélytelen jégtorlódás, a folyó különben jégmentes. A Tisza felső szakaszán végzett robbantások nyomán elszakadó jégtáblák még nem Jutottak el Kisköréig. A Tisza II. vízlépcsőnél a duzzasztást megszüntették, a víz szabadon folyik át a zsilipeken. A tározótóban még van víz, ez azonban jégmentes. A Tisza Kiskörétől lefelé apad, áradása a következő napokban sem várható, mert a folyó felső folyásán jelentős csapadék nem hullott. A további apadást valószínűsíti, hogy a meteorológiai előrejelzések szerint az időjárás hidegebbre fordul: mínusz 10 fokos éjszakai hidegekre számíthatunk. (Folytatás az 1. oldalról.) sem vették. Az úszó szivaty- tyútelep helyreállítását persze azonnal megkezdjük, amint ezt a Tisza vízállása megengedi: segítségével biztonságosabb a vízszolgáltatás. A nagy hideg a vezetékhálózatot is kevésbé károsította a vártnál. Természetesen Hétfőn Túrkevén a városi, Kőtelken pedig a nagyközségi közös tanács vitatja meg a helyi költségvetési, fejlesztési lehetőségeket. Kedden Karcagon, szerdán Mezőtúron a városi tanácsok; csütörtökön Öcsödön és Kunhegyesen, pénteken pedig Csépán a nagyközségi tanácsok foglalkoznak az 1985. évi költségvetéssel. fejlesztéssel. Hétfőn Karcagon a népfront az elfagyások, a szokásosnál valamivel több csőtörés adott munkát (az átlagosnál bonyolultabb ezek közül is csak egy volt, a Ságvári körúton, mert a fagyott földben nehezen találták meg a csövek pontos helyét — a Víz- és Csatornaművek szakembereinek azonban ez nem jelentett különösebb akadályt. városi környezetvédelmi munkabizottsága a helyi környezet- és természetvédelem időszerű feladatait tárgyalja. Pénteken Szolnokon a népfront rendezte megbeszélésen a HNF VII. kongresszusa óta végzett környezet- és természetvédelmi munkáról hangzik el beszámoló, majd ezt követően Karcag környezet- és természetvédelmi helyzetéről tájékozódnak. — t* — Épületeket rongált, fákat döntött, vezetékeket tépett a vihar HETI ELŐZETES A Beloiannisz út és (a Ságvári körút kereszteződésében az úttestre zuhant egy vihar letépte közlekedési lámpa Mühelysarok „Hogy vagy, A karbantartás „ütőkártya” az üzemben (Folytatás az 1. oldalról.) ügyeletéről telefonáltak, hogy Szolnokon a Fészek Áruház előtt a szól az útra döntött egy nyárfát, ledőlt kéményekről, megrongált házakról is kapott híreket szerkesztőségünk. A nagy szél vezetékeket eltépve, a Titász szolnoki üzemigazgatóságának területén is igen sok kárt okozott. Tegnap késő délután tO ügyeletes dolgozó munkálkodott a zavarok elhárításán, ekkor erejükből főként az életveszély elhárítására, a vezetékszakadások megszüntetésére futotta, nem minden a lakosságot (bosszantó hiba megszüntetésére vonulhattak ki azonnal. Szolnok térségében a vihar elszakította a Thököly útra vezető 20 kilovoltos távvezetéket, az Abony felé vivő, úgynevezett Nyugati* és a Tószeg felé áramot szállító Déli Il-es, valamint a tiszasülyi távvezeték. A martfűi alállomástól induló tiszaföidvári, nagyrévi és itiszapüspöki távvezetékek is (használhatatlanná váltak. A hétvégén országszerte károkat, helyenként rövi- debb, hosszabb ideig tartó áramkimaradásokat okozott a rendkívül erős szél. A fővárosban és környékén több száz villamosvezeték elszakadt az elmúlt két nap alatt. Különösen a szabadon levő vezetékek nem tudtak ellenállni a viharos széllökéseknek, így főként családi házak maradtak áram nélkül. A budapesti villamos teherelosztótól kapott tájékoztatás szerint több száz otthon maradt villamosenergia nélkül s a szakemberek folyamatosan dolgoztak a hiba kijavításán. Vasárnapra virradóra viharos erejűvé változott a szél a Balaton déli partján is. Siófok térségében elérte az óránként 108 kilométeres sebességet. Több helyütt fákat döntött ki a vihar, betörte a nyaralók ablakait, s néhol fölszaggatta a tó jégpáncélját. Újabb viharkárok keletkeztek tegnap a Kisalföl- tíön is. A széllökések több helyütt elérték a 100 kilométeres sebességet. A nagyfeszültségű villamosvezeté- ikekben szerencsére nem keletkeztek nagyobb hibák, •mindössze -egy-két órás áramkimaradások voltak. Győrött és környékén azonban meghibásodtak a kisfeszültségű vezetékek, javításukat vasárnap megkezdek. A Pest megyei áramszolgáltatásban is kihagyásokat okozott az orkán erejű szél Több villanyoszlop kidőlt, a villanyvezetékek elszakadtak. s emiatt Dánszentmik- lós. Csemő. Újszilvás községek, a Cegléd közelében levő tsz-ek, a Nagykőrös és Törtei közötti tanyavilág. Lajosmizse, valamint Nyárs- aoáti környéke néhány órára villany nélkül maradt. A vihar nehezítette a közlekedést is, a vasúti sínek melletti fák kidőltek és a vezetékekre estek, komoly károkat okozva. Cegléd és Abony között a széltől kilengő vezetékek összetörték egy te- hermozdony áramszedőjét, ezért a szerelvény többórás veszteglésre kényszerült. Reggeliszünet. A gépek mellett guggoló, maguk fabrikálta asztalok mellé telepednek, előkerül a fölvágott, a szalonna, a tej ... Munkazaj helyett egyszeriben hangos szó, néha nevetés árad. A családot tudakoló kérdésre többnyire megnyugtató válasz érkezik, hát a tegnap esti tévéfilm? Lehetett volna jobb is, olyan ritka a köny- nyed, de elegáns, a jókedvet „felszódáaó” műsor... Kígyóznak a szavak erre-arra, de mindig visszakúsznak a gyárra, a munkára. Nem csoda, hiszen ezért s ebből élnek. — S különben hogy vagy? — mozdul meg a lakatosban a kérdés, de már szinte tudja is, mit válaszol rá a villanyszerelő: „Hol jól, hol rosszul, amilyen az élet'. Rangos közhely, de igaz. Ebbe az „amilyenbe” minden küzdelmüket, sikerüket beleértik mindketten. Lassan egy évtizede itt dolgoznak, a munka nemegyszer föladja a szakmai leckét, de ezt szeretik, ezért kedvelik az üzemet is. Csak ne lenne any- nyi gond. A villanyszerelő szeme mélyre húzódik: — Ha bejövök, és megy a PIE—250-es présgép, már reszketni kezdek, mert alig kapok hozzá alkatrészt. S milyen koszosak a gépek! Több törődéssel feleannyi hibát kéne javítani. .. — Bezzeg az angol edénygyártó automata, az tiszta! — kontráz a lakatos. Munkatársa ránéz, tudja, ha ezt a Rubicont átlépik, ott úsznak az ismerős áradatban... — De nincs kihasználva. A 1 ■né.tnet csiszoló is gyakran „álldogál”. Remek műszaki, szervezési osztályunk van, ám név szerint mindenki a másikat titulálja gyengének ... 1 — Csak mi, tmk-sok vagyunk kissé a taccsvonalon — bólint a lakatos, — holott a karbantartás „ütőkártya’ a termelésben, ki ne tudná, hogy nélkülünk ... Mit mondott nekem a múltkor az üzemfenntartás vezetője? Te meg az öcséd kihúzta a sárból a szekeret, ha ti nem hajtotok munkaidőn túl, nem teljesítjük a tejkanna-meg- rendelést. S ki kapta a pluszpénzt? ... Már nem is tmk-t végzünk, hanem főjavításokat, és új alkatrészeket gyártunk sorra, mértből ez, hol az hiányzik. Igaz, a túlórákat kifizették, de egy kis prémium nekünk is jólesett volna. Most az öt Schuller présgép beszerelésén túlórázunk, tavaly október óta. Persze, ehhez se dől az alkatrész, se a forint, pedig tudod, milyen lenn, az aknában doígozní ? Nálunk az egy évre adott munkaruha két hónap alatt szétmegy, s újat hiába kérünk. A lakatost tovább fodrozza az indulat, de a „még nem vagytok kész vele?” kérdésére a villanyszerelő tehetetlenül rázza a fejét: — Nincs kábeltárcsa, kapcsoló... Ne hidd, hogy mi nem szeretnénk már látni a prémiumot érte. És a főnökök? Némelyik köszönés helyett azzal jön oda, hogy ez is kell, az is kell... Lehetnének emberségesebbek, közvetlenebbek. — Neked könnyebb, csak beosztott vagy. De én? Mint csoportvezető, mindig két tűz között... — Ti legalább hárman vagytok a délutános ügyeletben. Én viszont egyedül. Amikor este 10 után hazafelé megyek, fél perc múlva leragad a szemem a buszon. Azért is hagytam abba a 16 órázást. — Mire célzol ezzel? — Nem célzok, hanem arról beszélek, hogy kevés a pénz. 23 forintos órabér. Mi az? Mikor most építkeztem, tele vagyok adóssággal, ott a két gyerek (persze, tudom, neked is van kettő), az én nejem, mint a tiéd, itt dolgozik, mégis: fizetéstől fizetésig élünk. Nem azt mondom, hogy a termelésben dolgozóknak sok a bérük, hanem a miénk kevés. Ránk férne egy jó mozgóbér-rend- szer. Bezzeg a pesti gyárban, ott a sok príma gép, automaták, s a velem egyidős szakinak 38 forint az órabére! Mi is jószerint mindent a boltból vásárolunk, nem? A lakatos szeme „kikötőt” keres, válaszért kutatva a műhely sarkát fürkészi. „A gazdasági munkaközösséget se sikerült tető alá hozni — sóhajt —, pedig a gyárnak is megérte volna. Még jó, hogy rendszeresen újítunk, abból csurran-cseppen.” A villany- szerelő rábólint, s hozzáteszi: „Szerencsénk, hogy külön szerződést kötöttünk a kivitelezésre, így több jut. Azért rendes ember ez a mostani újítási felelős, szólt, hogy így csináljuk.” Tehát a Schullerre kitalált ötlet, hogy ne essen le kéthetenként a fékdob, megnyugtatóan rendeződött. A reggeli maradékát összecsomagolják, mindketten munkájukhoz igyekeznek. Útközben összenevetnek: — Jól kibeszéltük magunkat. Na, és hogy vagy? Jól, persze, hogy jól, csak ezek a tüskék ne lennének... (A jelenet szereplői a tiszafüredi Alumíniumárugyár tmk-sai: Bóta József villanyszerelő és Géczi József lakatos csoportvezető folyékonyan beszélik a többre törekvő, demokratikus, nagyüzemi nyelvet.) Sz. Tamás Tibor
