Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

1985. FEBRUÁR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hatvanhét éves a szovjet hadsereg Koszorúzások Budapesten és a megyeszékhelyen A szolnoki Hősök terén lévő szovjet hős! emlékműhöz a me­gyeszékhely lakói is elhozták a kegyelet virágait A fővárosban és szerte az országban ünnepségeken emlékeztek meg tegnap a szovjet hadsereg és a hadi­flotta megalakulásának 67. évfordulójáról. A gellérthe­gyi Felszabadulási emlék­műnél reggel katonai tisz­teletadással felvonták a ma­gyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozga­lom vörös zászlaját. Délelőtt a koszorúzás! ünnepségeken a fegyveres erők, a Szovjet­unió budapesti nagykövetsé­gének, a társadalmi és tö­megszervezeteknek képvise­lői s a főváros lakói he­lyezték el a megemlékezés virágait. Az évforduló alkalmából tegnap délelőtt koszorúzási ünnepségeket tartottak Szol­nokon is. Kilenc órakor a Munkásőr úti temetőben a megye felszabadításáért ví­vott harcban hősi halált halt szovjet katonák sírjá­nál helyeztek el koszorút a fegyveres testületek, a ha­tónkban ideiglenesen állo­másozó szovjet alakulatok, a város társadalmi és tömeg­szervezeteinek, üzemeinek képviselői. Tíz órakor a Hősök terén volt koszorúzás. A magyar és szovjet himnusz elhang­zása után elhelyezték a megemlékezés koszorúit a fegyveres testületek, a ha­zánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet alakulatok képviselői, a szolnoki kö­zépiskolák. üzemek küldöt­tei és lerótták kegyeletüket a megyeszékhely lakosai is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival fe­jeződött be. Tegnap a Killián György Repülő ^ Műszaki Főiskolán ünnepi állománygyűlésen emlékeztek meg a szovjet hadsereg és hadiflotta meg­alakulásának 67. évforduló­járól. A kultúrműsorral egy­bekötött ünnepségen részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára is. Ülést tartott az Elnöki Tanács Tegnap ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa. A testület határozott a 75. nemzetközi nőnap alkalmá­ból, a béke védelmében, ha­zánk szocialista társadalmi rendjének építésében, a dol­gozó nők élet- és munkakö­rülményeinek, javításában kifejtett munkásság, vala­mint a gyermekeiket pél­dásan nevelő családanyák tevékenysége elismeréseként adományozandó kitünteté­sekről. Az Elnöki Tanács a to­vábbiakban bírákat mentett fel és választott meg, majd egyéb időszerű kérdésekről tárgyalt. II közlekedési miniszter Szolnokon Tegnap Szolnokra látoga­tott Urbán Lajos' közlekedé­si miniszter és a megyei tanácson megbeszélést foly­tatott Mohácsi Ottóval, a megyei tanács elnökével és Simon Józseffel, a megyei pártbizottság titkárával a köz­lekedéspolitika időszerű kér­déseiről, a VII. ötéves tervi koncepció megyénket érintő kérdéseiről. Részt vett az eszmecserén Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és Ulveczki Ti­bor, a megyei tanács elnök- helyettese. A miniszter vendéglátói­nak kíséretében megtekintett néhány, közlekedési szem­pontból fontos és kritikus szolnoki helyszínt. Elméleti tanácskozás Tegnap délelőtt elméleti tanácskozást tartottak Szol­nokon, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán, melyen Szabó József, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Politikai Főiskolája rektora tartott előadást szocializmusképünk jellemzőiről. Kiállítás a tanácsnál m :daságának éve A XIII. pártkongresszus ás hatónk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére Szolnok megye mezőgazda­sága négy évtizedes fejlő­dését bemutató kiállítás megrendezésére vállalkozott a megyei tanács három, a mezőgazdasági osztály dol­gozóiból álló munkakollektí­vája. Tegnap délelőtt Berecz- ki Lajos, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese nyi­totta meg a kiállítást, a me­gyei tanács épületénekelőte­rében. Az érdeklődők — akik március 1-ig tekinthetik meg a bemutatót — tablókról, fotókról ismerhetik meg szű- kebb hazánk agrárgazdasá­gát, a földosztástól a nagy­üzemi gazdálkodás kialaku­lásán és a termelési rend­szerek létrejöttén keresztül a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a VI. öt­éves tervben elért eredmé­nyekig. Ezenkívül a megye nagyüzemeiben termelt alap­anyagokból készülő élelmi­szeripari, valamint a téeszek és állami gazdaságok mel­léküzemágaiban gyártott ter­mékek is ott láthatók a ki­állításon, amelynek nívós rendezése a mezőgazdasági osztály Tessedik Sámuel, Lu­kács György és Erdei Fe­renc nevét viselő kollektí­váinak munkáját dicséri. Negyvenötösök------ véres csütörtök, A a Bruszilov of- fenzíva, Isonzó rémülete, a ro­mán bojár ura­lom gyalázata épült be génje- -------------- ikbe. Derékha­duk akkortájt született, ami­kor Horthy bevonult Szol­nokra, és elmondta hírhedt beszédét: „Földig rombolta­tom a bűnös várost...” Gyerekkorukban nemigen ettek narancsot, banánt, leg­feljebb kertész-pecsenyét és szentjánoskenyeret. A g azdasági világválság min­dentől megfosztotta őket, ami a gyerekeknek jár, akár halnak a tiszta víz, madár­nak a szabad levegő. Apju­kat hamar meggörbítette a kasza nyele, elnyikorogta éveit a talyigakerék. Szilikó­zist lehelt a gyár, anyjuk, meg a mosókonyhák klór­meszes gőzében lett hepti- kás. Az apjuk hátára újra „bornyút” tettek a haláltá­bornokok. A kamasz, a bak­fis beállhatott a helyére, le­hetett kifutófiú a fakerekű biciklin; megkövethette any­ja az ispán urat, hogy kis- béres lehessen a fia; húz­hatta mezítelen talpát a tarlón; gyenge bőrét véres­re csípte a toklász, aratha­tott kilencedért, tizenkette- dért. Az úrfi és a kisasszony, az uraság gyerekei, közben sárkányt eregettek a nörsz­szel a dűlőúton. Fehér an­tilopbetétes lakkcipő volt h lábukon. Sohase felejti el. Ez volt életéiben az első marxista tanszék, ahol ma­radandó ismereteket ta­nult ... De Tisza „bácsira”, Ragó „bácsira” és a többiekre sokkal jobban emlékezik, mint az uraság csemetéire. „Tedd ezt a paksamétát te gyerek, az inged alá, aztán szaladj el vele Jóska bá­tyádhoz” — mondták neki! Máskor meg: „mond meg Feri bátyádnak, hogy esté­re mindannyian legyenek a szokott helyen...” Vitte a röpcédulákat. Teltek az évek, levente­sapkát kapott: jobbra át, balra át. A nővére már Pes­ten szolgált, ő meg tank­csapdát ásott a kengyeli ha­tárban, a stórkúpban rette­gett, SAS-behívóval a zse­bében, vagy éppen a lela­katolt marhavagon padlóza­tát faragta ötvened magá­val, hogy kipottyanhasson a sínek közé, ha nyílt pályán lassít a vonat. így indultak zömmel a negyvenötösök akik 1944—45 sorsfordulóján tizen- és hu­szonévesek, vagy Krisztus- korúak voltak. Űj párttag, — mondták rájuk az alap­szervezetben, a kerületben. Ez minősítés is volt, apáik, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom veteránjai, a román intervencióval szem­ben hatójukat védő vörös­katonák, az illegális párt tagjai ragasztották rájuk, — nagyon nagy szeretettel, bi­zakodással. Megtanultak „kotliban” melaszt főzni, — mert va­lami cukorféle kellett a gye­reknek — görhét, máiét sü­töttek, vitték be „a munká­ba”, a többieknek, akiknek még kukoricalisztjük, dará­juk se volt. „Csizmatalp” lett a tenyerük a lapát nye­létől, hónapokig takarítot­ták a romokat, pucolták a téglát, hogy felhúzzák az üzem falát. Döngölték a talpfát, hogy elindulhasson a vonat. Megnyitották az iskolákat; szenet adtak a kórházaknak, vágták a híd­roncsokat. Ügy mondják, akik még emlékeznek rá, ez volt az újjáépítés. Földet osztottak, énekel­tek: „Sej a mi lobogón­kat ... Beálltak rendőrnek, katonának, megtapsolták az új .pénzt, csillogó szemmel nézegették az egyforintost, amely 200 millió adópengőt ért. örültek 1949 nyarán, ami­kor az ipar termelése 37 szá­zalékkal meghaladta az 1938- as év szintjét, a munkásság reálbére pedig 25,8 száza­lékkal volt több mint az utolsó „békeévben.” Közben gyárigazgatók, vál­lalatok vezetői lettek a ’45- ösök. A helyzetüket ponto­san felmérni képesek hamar belátták: tanulniuk kell, a megbízhatóság kevés a ve­zetéshez. A tegnap volt leventék szakérettségis tanfolyamra, egyetemre, főiskolára, men­tek. Vitték őket az üzemek­ből, a falvakból: „a pártnak új orvosokra, mérnökökre, tanárokra van szüksége”, —- visszhangozták. Hősünk letette a kalapá­csot, kiszállt a „könmös” nyergéből, hogy anatómiát, algebrát, irodalmat, zenét, színjátszást tanuljon.--------------- égyszázharminc N forint ösztöndí­jat kapott, in­gyen tankönyve­ket, 90 forintért havonta kollé­giumi szállást, ■ J mosással vasa­lással együtt, 140 forintért reggelit, ebédet, vacsorát. Otthonról meg szomorú le­veleket hozott a posta: nem tudunk csomagot küldeni, fiam, mert egy deka zsírunk sincs, egy tenyérnyi szalon­nánk se, mindent elvitt a beszolgáltatás. A bálványok nagyra nőt­tek, de a taps fokozatosan elült, a legtisztábban látók és a legbátrabbak már arra figyeltek, aki 1956 március 12-én az MDP Központi Ve­zetőségének ülésén fel mert állni: „Rákosi elvtárs azt mondotta, hogy pártunk po­litikája minden tekintetben helyes ... Azonban én elté­rést látok a Központi Veze­tőség által kidolgozott he­lyes politikai vonal és an­nak valóra váltása között. Nézetem szerint a helyes politikai vonal megvalósí­tását egy sor gátló tényező akadályozza ... Néhány kér­désben hiányzik az elemzés mélysége, a következtetések levonása, intézkedések ki­dolgozása és végrehajtása ..: Nem tud pártunk olyan luxust megengedni magának, hogy 1953 júniusában el­mondja egyszer, hogy itt volt a hiba, s aztán megint mondjuk és megint...” A felszólaló nem volt tagja a Központi Vezetőségnek, Ká­dár János csak meghívott­ként volt jelen az ülésen, mint a Pest megyei Pártbi­zottság első titkára. Néhány hónap múlva te­mettek a negyvenötösök: ár­tatlanul kivégzetteket gyá­szoltak, hamis illúzióktól búcsúztak... De nem volt sok idő töprengeni, határoz­niuk kellett, hogy a bari­kád melyik oldalán állnak! Voltak, akik hitüket ve­szítették, mások árulókká váltak. A hajszál könnyen szakad, az acél nehezen. Az ujjunk sem egyforma. De a kétfrontos harcban, amely a revizionisták és a szektás-dogmatikusok ellen irányult, az újjászervezett párt már számíthatott a meggondoltan és hittel cse­lekvő negyvenötösökre. Anyagiakban 22 milliárdos kár érte 1956-ban az orszá­got, a pénzben mérhetetlen veszteség ennél is súlyosabb volt. De a tanulság is sokat érő: a hatalom alapja csak a bizalom lehet. A negyven­ötösök ezekben az években váltak igazán a politika ala­kító részeseivé, ekkor érték meg, hogy ténylegesen bele­szólhattak az ország sorsá­nak jobbításába. Űjra romokat takarított, a munkásőrségben menetelt, ott volt 1957-ben a május elsejei nagygyűlésen, a kis­újszállási munkás—paraszt találkozón: az 1958-as no­vemberi választásokon bizal­mat szavazott a kormány­nak, segített megalakítani a KISZ-t, véleményével alaikí- tója az MSZMP agrárpoli­tikai téziseinek, részese a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének. Nélkülözött is olykor, hogy jobb legyen a paraszti jövő, több az or­szág kenyere. Sebeket kapott, sebeket osztott. A harcnak mindig voltak áldozatai is. Közülük sokan egészségüket áldozták az ügyért, másokon túllépett az élet, a tegnapi sok mára kevés lett. Akik képesek voltak megújítani tudásukat, akik továbbléptek a korral, társadalmunk legtapasztal­tabb rétegét alkotják. Nagy­üzemi táblákon gazdagod­nak fejlett agro- és zootech- nikai módszerek birtokában, automatizált gépsorok irá­nyítanak a gyárakban, gyó­gyítanak, tanítanak, közéle­ti funkciókat töltenek be, a nép javára politizálnak. S tegyük hozzá: újra nehéz körülmények között. A legkülönfélébb meg­próbáltatásokat átélt gene­rációk sora a negyvenötösö­ké. Sok hibát elkövettek, de tengernyi jót hagynak ma­guk után. A nyomorúság terhével indultak, csalódtak is nem egyszer, de hitük, bizalmuk az eszmében, mindig, újra és újra átsegítette őket az akadályokon, megpróbálta­tásokon. ——— assacskán azok L is nyugdíjba ké­szülődnek — ri­asztó a halálo­zás.! arányuk — akik szinte gye­rekfejjel váltak ——I negyvenötösöké, akik még nem is annyira saját meggyőződésükből, ha­nem a családi hagyományok alapján léptek ‘be a pártba. Nyugdíjba mennek, mint üzemi munkások, tsz-parasz- tok, tanárok, mérnökök, or­vosok, — de mai és holnapi életünk formálóiként itt ma­radnak közöttünk, a kom­munista generációk legta­pasztaltabb rétegeként. Esz­mei jelenlétük, hagyomány­teremtő erejük nélkülözhe­tetlen a magyar jövő szá­mára. Tiszai Lajos Baromfihúsból Növekvő fogyasztás, kedvező exportkilátások Növekszik a hazai barom­fihús-fogyasztás; tavaly ti­zenegy százalékkal, — 12 ezer tonnával — vásárolt többet a lakosság az egészsé­ges étrendbe jól illő, s a vi­szonylag olcsó húsáruk közé sorolható csirkéből, mint egy évvel korábban. A Baromfi- termelők Egyesülésének — amely összefogja a baromfi­val foglalkozó gazdaságok, üzemek zömét — becslése szerint az idén további 5—6 ezer tonnával emelkedik a fogyasztás. Az exportkilátá­sok a korábbinál kedvezőb­bek, s így célszerű fokozni a termelést. A lakosság igényeinek ki­elégítésére, a feldolgozók igyekeznek bővíteni a válasz­tékot. Több üzemben fokoz­zák a baromfihús-alapú fel­vágottak gyártásának ará­nyát. Számviteli konferencia Országos konferencia kez­dődött tegnap Pécsett a szám­vitel korszerűsítésének idő­szerű feladatairól. Az ezer vállalati és szövetkezeti szakember részvételével megrendezett tanácskozáson megállapították: a számvitel akkor válhat a vállalati mű­ködés nélkülözhetetlen ele­mévé, ha tudományosan meg­alapozott, korszerű számítás­technikával nyert adatai és a rájuk alapozott elemzések szervesen beépülnek a dön­téshozatal folyamatába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents