Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
1985. FEBRUAR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagyszabású öntözési terv készül Szolnok megye ipara az intenzív fejlődés útján Szolnok megye ipara 1980—1984 között az országos átlagot meghaladóan, céljainak megfelelő mértékben fejlődött. A termelésnövekedés döntő részét (95%) a termelékenység javulása biztosította. Egyaránt dinamikusan emelkedett a konvertibilis- és a rubelelszámolású export. Mindezek hatására a megye iparának részaránya növekedett az ország ipari termelésében. Az ipar szerepe és jelentősége meghatározó a megye gazdaságában, ezért az itt elért eredmények, felmerülő gondok alapvetően meghatározzák gazdaságunk egészét. (Folytatás az 1. oldalról.) lék esetében is jelentős a növekedés. Például paradicsomból 87 ezer tonnával, zöldpaprikából 59 ezer tonnával töibb termésre számíthatunk a tervek szerint. Természetes, hogy a növény- termesztés termelésnövekei- dése, az állattenyésztésben is többlet termelést eredményez. így 327 ezer hektoliterrel több tejre, 8 ezer 418 tonnával több marhahúsra és 33 ezer 830 tonnával több disznóhúsra számíthatunk, hogy csak a leglényegesebb termékeket említsük. S akkor még nem beszéltünk a baromfiról, a tojásról, ami például több mint 35 millió darabbal jelent többet. A terv megvalósításához. 39 úgynevezett referencia Üzemet jelöltek, amelyekből tizenhat, megyénkben található. Ezekben az üzeFő napirendi témaként a belkereskedelmi szakoktatás helyzetével és fejlesztésének feladataival foglalkozott tegnap az országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A parlamentben tartott ülésen részt vett Sarlós István, az ország- gyűlés elnöke is. A képviselőknek előzetesen megküldött munkaanyagban a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei egyebek között leszögezték; a szakmai képzés szerepét és jelentőségét alapvetően meghatározza, hogy az ágazat feladata a lakosság ellátása és az ott dolgozók számottevő része a lakosság széles rétegeivel kerül naponta közvetlen kapcsolatba. A kereskedelem munkája jelentősen befolyásolja az ellátás meny- nyiségét és minőségi színvonalát, végső soron a lakosság közhangulatát is. Ezért az általános és a szakmai ismeretek oktatása mellett kiemelkedő a szerepe az emberi tényezőknek, az eladói magatartás jó irányú formálásának, a kereskedelmi kultúrának. Spilák Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes szóbeli kiegészítőjében elmondta, hogy az ágazat támasztotta követelményeknek a szakoktatás általában megfelelt az elmúlt időszakban. A kereskedelmi szakmában a szakképzettség más népgazdasági ágazatokhoz mérten kedvezőbb, hiszen itt a dolgozóknak csaknem 70 sízázamekben a magyar mezőgazdaság termelési módszereit a Bauer cég esőztető berendezéseivel együtt alkalmazzák. Eddig a kijelölt üzemek Ausztriából esőztető berendezéseket 288 millió forint értékben rendeltek meg, előreláthatólag azok május végéig meg is érkeznek. Az öntözésfejlesztési tervek megvalósítása természetesen feltételezi hazai intézmények. kutatóintézetek, termelési rendszerek részvételét is. Jó kapcsolata alakult ki a szolnoki Agrober- nek többek között a KITE- vel, a Mezővízzel és a szarvasi Öntözési Kutatóintézettel. Szó van arról is, hogy az osztrák esőztető berendezések különböző alkatrészeit, részegységeit, s talán egyes típusait is magyar cégek gyártják. léka rendelkezik az előírt képesítéssel. Az utóbbi években az iskolarendszerű oktatásban évente átlag 12 ezer kereskedelmi szakmunkásbizonyítványt adtak ki, csaknem 4 ezren érettségiztek és a közgazdasági jellegű felső- oktatásban 700-an végeztek. Ugyanakkor rendszeres a tanfolyami oktatás és a továbbképzés is: a legkülönfélébb képesítést nyújtó tanfolyamokon évente 6—7 ezren szereznek bizonyítványt, a központilag szervezett továbbképzésiben átlag 12—13 ezren vesznek részt. Mindamellett az elmúlt években felgyorsult olyan folyamatok, mint a belkereskedelem szervezetének korszerűsítése, az irányítási rendszer változtatása, a különböző vállalkozási formák elterjedése, sürgetően megkövetelik a szakmai oktatás tartalmának korszerűsítését, a különböző képzési formák javítását. Ezt követően a képviselői véleménycserében Sándor József (Budapest) a szakmai képzés tárgyi körülményeinek javítása kapcsán elismeréssel említette meg, hogy a budapesti Erzsébet Szálló a fiatalok felkészítéséhez „tan- sízállodát” alakít ki, s a Centrum is hasonlóképpen biztosít szakmai gyakorlatot a tanulóknak az Üttörő Áruházban. Novák Pál né (Heves megye) arra hívta fel a figyelmet, hogy az idősebb bolti dolgozók személyes jó Megbeszélés a Televízió vezetőivel Tegnap délelőtt Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára televíziós vezetőket fogadott, és a Tv-Híradó közeljövőben Szolnokon létesítendő körzeti irodájának, valamint szélesebben véve a megye és a televízió kapcsolatának kérdéseiről, lehetőségeiről folytatott eszmecserét Vajda Györggyel, a Magyar Televízió elnökhelyettesével, Matúz Józsefnével, a Tv-Híradó főszerkesztőjével és Regős Sándorral, az MTV szegedi stúdiójának vezetőjével. A megbeszélésen részt vett Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára. példával szerettessék meg az utánpótlással a munkát, a vevőkkel bánás tisztességes, rendes módját. A nyelvtudás., a nyelvtanulásra ösztönzés fontosságát hangsúlyozta Tóth Attiláné (Budapest). A textilsizakma igen nagy arányban betanított munkásokkal dolgozik, de jó lenne a gépeknél még több szakmunkás, mondta Dési Zoltánná (Budapest). Szabó Imre (Hajdú-Bihar megye) a szakmai hivatástudatról, Kovács Istvánná (Pest m.) a szakmai képzéshez szükséges szemléltető eszközök jelentőségéről beszélt. Teleki Istvánná (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) az utánpótlás szakmai oktatásában a munkára nevelés tényezőjét emelte ki, hozzátéve, hogy minden bolti dolgozónak rendelkeznie kell a legalapvetőbb közgazdasági ismeretekkel. A vitában elhangzottakra a miniszterhelyettes egyetértőén reagált. A bizottság a véleménycsere alapján elfogadta a Belkereskedelmi Minisztérium előterjesztését, hangot adva annak a véleményének, hogy a szakoktatást elsősorban minőségileg kell fejleszteni, különös tekintettel a gyakorlati ismeretek fontosságára. Ezután a képviselők Szabó Imre előterjesztésében albi- zottsági jelentésit hallgattak meg az idegenforgalmi és vámtevékenységgel összefüggő tapasztalatokról. Az eltelt 5 év alatt az ipar ágazati szerkezetében alapvető változás nem következett be. Jelenleg a nehéziparban dolgozik az összes foglalkoztatottak több mint 51 százaléka, amelyen belül a legnagyobb a gépipar részaránya. Brut’tó állóeszközök alapján hasonló képet mutat az ágazati szerkezet. Számottevőbb változás ezen belül a könnyűipar és bányászat területén figyelhető meg, a jelentős beruházások következtében. A szektorális összetételt vizsgálva megállapítható, hogy az ipari foglalkoztatottak közel 98 százaléka szó- dialista iparban dolgozik,' amelyen belül az állami szektor részesedése folyamatosan emelkedett, a szövetkezeti szektoré pedig folyamatosan csökkent. A helyi ipari vállalatok tevékenysége — amelyek jelentősége különösen a lakossági szükségletekkel összefüggésben fontos és növekvő — összességében elmaradt a kívánatos mértéktől. A magán kisiparosok száma csak kis mértékben, míg a nyugdíj és munkaviszony megtartása mellett ipart gyakorlók száma dinamikusan emelkedett. A kisiparosok száma eléri a hatezret. Az elmúlt időszakban megvalósult beruházások az ipar- fejlesztésre kijelölt telepekre koncentrálódtak. A ’80- as évek elején belépő legjelentősebb kapacitások: a Ti- szárnentíi Vegyiművek; niát- riumtripolifoszfát üzeme, az Alföldi Téglaipari Vállalat mezőtúri vázkerámia üzeme, az időszak közepén a közép- alföldi alacsony fűtőértékű földgáztelepek termelésbe állítása; az időszak végén a papírgyári kiemelt állami nagyberuházás, a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyárában 5600 négyzetméteres üzemcsarnok létesítése, voltak. öt év alatt tovább nőtt megyénkben a más megyei székhelyű vállalatok száma, ugyanakkor egyes megyei székhelyű állami nagyvállalatok — Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, Mezőgép Vállalat, Hűtőgépgyár — is rendelkeznek más megyében található ipartelepekkel. A két kongresszus között jelentősen növekedett a mezőgazdasági nagyüzemek és áfészek ipari melléktevékenysége. Különösen jelentős eredményeket ért el a Tisza Cipőgyár a termelő- szövetkezetekkel folytatott kooperációban. A szénhidrogén-bányászat területén a kutatás és termelés hatékonyságának növelése az ország energiaigényének kielégítésében való tevékeny részvétei és az export növelése jelentette a legfontosabb célkitűzéseket. Ezek összességében megvalósultak, bár a számítottnál lényegesen nehezebb körülmények közepette. Az eltelt időszakban a kutatások hasznosítása kedvezőbben alakult a tervezettnél. Szolnok megyében JSszladány, Túr- keve, Martfű, Mezőtúr, Kun- szentmárton, Öcsöd, Tószeg, (BesenysSzög, Fegyvernek, Karcag, Tiszapüspöki térségében mélyültek fúrások. Éghető földgázt és kisebb olajelőfordulást a martfűi mezőben és a nagykörűi fúrásoknál találtak. Befejeződött a közép-magyar alacsony fűtőértékű földgáztelepek felszíni létesítményeinek beruházása. Innen 1984- ben közel 500 millió köbméter földgázt hasznosított a Tiszai Hőerőmű. Népgazdasági szempontból is jelentősnek tekinthető a levegőbemenő földgázok mennyiségének csökkentése. Villamosenergia szolgáltatásban a tervidőszakban a feszültség alatti munkavégzés bevezetését, a hálózat műszaki színvonalának növelését, az igények mind teljesebb kielégítését/ az energiaracionalizálási feladatokban való tevékeny közreműködést irányozták elő. A célkitűzések alapvetően teljesültek. A megye gépiparát rendkívül differenciált fejlődés jellemezte. Erősödött az exportorientáció, elsősorban új termékek bevezetése révén korszerűsödött a termékszerkezet, de az elavult termékek termelésének megszüntetése még nem vált általánossá. A gyártmány és gyértásfgjlesztés a hűtőgépek, a mezőgazdasági gépek, korszerű lemezmegmunkáló gépek és modern elektronikai részegységek gyártása terén hozta a legjelentősebb eredményeket. Az előrelépést akadályozta többek között a korszerűtlen technológia, a a beruházási források beszűkülése, valamint az anyagpiaci kereslet visszaesése és ellátás gondjai. Mindezek jelentőben befolyásolták az értékesítési lehetőségeket is, amelyek a termeléshez hasonlóan differenciáltan alakultak. Erősödtek a konvertibilis export növelésére irányuló törekvések, de a külpiacon csak azok a vállalatok tudtak talpon maradni, akik versenyképes termékekkel rendelkeztek, vagy rugalmasan alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Ez utóbbiak esetében is az igen kemény verseny és protekcionista intézkedések hatásaként csökkent az export jövedelmezősége. A KGST értékesítésben különösen a mezőgazdasági gépek exportjában javultak a lehetőségek, s fokozódott a szovjet partner igénye. Az exportjövedelmezőség romlása, a szabályozóváltozások, s a fejlesztési források jelentős szűkülete és a gazdálkodás fogyatékosságai miatt az eredményesség romlott a gazdasági egységek egy részénél. Az 1983—84-es évben viszont több helyen pozitív irányú kibontakozás indult meg. Az építőanyagipar termelésnövekedése — az időszak elején belépő új kapacitások ellenére — elmaradt az átlagtól. Az alacsonyabb növekedés mögött nagyon különböző a kép. A beruházások visszafogása következtében jelentősen csökkent a nagyméretű betonelemek 'iránti kereslet, mig a falazó anyagok iránti igényt — a megtett intézkedések, s korszerű termékek gyártásának fokozása ellenére — a gyártók nem tudták teljesen kielégíteni. A vegyipar a vizsgált időszak elején — nátriumtripo- lifoszfát üzem termelésbe állításával — dinamikusan fejlődött, később azonban a növekedés üteme lassult. A Tiszamenti Vegyiművek termelési szerkezetében korszerűsödtek a hagyományos termékek, de a szuperfosz- fát-műtrágya korszerűségben ma már elmarad az igényektől. A termelésnövekedés a foglalkoztatottak létszámának csökkenésével párosult, s így kiemelkedő mértékben nőtt a) váll«lat termelékenysége. A vegyipar belső piaca mindvégig stabil volt, a mosószerek iránti kereslet emelkedett. Az utóbbi években számottevően bővült- a tőkés export is, amelyen belül a legnagyobb arányt a kénsav és származékai képviselték. Olykor azonban egyes piacokon nagy gondokat okozott a fizetőképes kereslet mérséklődése. Mindezek ellenére a gazdálkodás/ eredményessége — ha fokozott erőfeszítésekkel is — kedvezően alakult. A könnyűiparban a kiemeltebb gazdasági egységek termelési feladataikat teljesítették, ennek ellenére összességében érdemi növekedés csak 1984-ben következett be, amelyben alapvető szerepe van a papírgyári i*ekon<trukdió befejezésével összefüggő termelésbővülésnek. Az egész időszakban sok problémát jelentett a termeléshez szükséges anyagok beszerzése, az ellátás ingadozása, a nem kielégítő szállítási fegyelem. Mindez gyakran túlórázáshoz, év végi hajrákhoz vezetett. Különbben hátrányos helyzetben voltak az ipari szövetkezetek, az alacsony tételű rendelések miatt. A bútoriparban a termelés bővülését alapvetően a szűk raktári kapacitás, s az anyagmozgatás elégtelensége akadályozta. A termelést és értékesítést legnagyobb mértékben a Tisza Cipőgyár és a Papírgyár növelte. A tőkés recesszió azonban a megye könnyűiparában jelentősen éreztette hatását. A deviza- árfolyam mozgások felerősödése több egységet kedvezőtlenül érintett. Ahol viszont rugalmasan tudtak reagálni a változásokra és a gazdálkodás belső tartalékait is feltárták,1 ott a szabályozó rendszer szigorításait is ellensúlyozni tudták. Ez azonban nem volt általános, jó néhány gazdálkodó szervezet pénzügyi helyzete nem felelt meg a követelményeknek. Az okok között megtalálható a partnervállalatok fizetésképtelenségének to- vábbgyűrűzése, a készletnövekedés, a tőkés kintlevőségek emelkedése, a szállítóeszköz-hiány és a hullámzó termelési ütem. összességében — az érintett ellentmondások mellett is — az ipari termelés növekedése az elmúlt években a központi és megyei célokkal egyező volt. Folytatódott az V. ötéves tervben kidolgozott iparfejlesztési koncepció megvalósítása, így ma már a megye 13 települése rendelkezik számottevő iparral. Ezzel együtt mérséklődött az indokolatlan centralizáció, s korszerűsödött a vállalatok bélső irányítási, érdekeltségi és elszámolási rendszere, jövedelmezőséget szolgáló intézkedések azonban még csak részeredményéket hoztak. A termelés 'hatékonysága évenként átlagosan 3%-ikail, az utóbbi éveikben 3,5—4%-kal emelkedett. Ezt az átlagot is meghaladja az élelmiszer- ipar fejlődése. Javult a mezőgazdasági termelés és az erre épülő helyi élelmiszer- ipari feldolgozás közötti összhang, az itt jelentkező feszültségeket azonban még nem sikerült mindenben feloldani. Kedvező viszont, hogy a beruházási források mérséklődése nem okozott különösebb megtorpanást, mert a vállalatok többségénél á fejlesztések az import kiváltására, valamint az anyag- és energiatakarékosságot szolgáló fejlesztésekre irányultak. Kedvező termelésszervezési módszerek és korszerű marketing szemlélet van kialakulóban a gazdálkodó szervezeteik jelentős részénél. Az intenzív fejlődésre való áttérés alapvető feltételei tehát döntően megteremtődtek az elmúlt években a megye iparában. Czibulka Péter a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei Szervezetének elnöke A tiszaföldvári Építő- jVas és Szolgáltató Szövetkezetben önálló szakcsoportként működik az autójavító Tészleg. A szakcsoport alakítása óta megkétszereződött ú szerviz bevétele N. T. Ülést tartott az országgyűlés kereskedelmi bizottsága Javultak a szakoktatás feltételei
