Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
1985. JANUÁR 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Nem kívánkozom máshová” TANYÁK ÉS TANYÁZÓK A túl csendes tanácsülések Képviselet vagy hivatal? A döntési változatok fontossága Az öcsödi Körös-.híd után hófehér síkon rohan a kocsi. Néptelen a környék: az árokparton cserjevés;! bolkl- rok, csupasz fák dideregnek. Ezüsteső pereg róluk, ha varjúcsapat ereszkedik a gallyaikra. Néhány kilomé— Iparkodjék bátran, ez az ugat, de nem harap fajtába tartozik. De a másik, a láncon...! — mutat egy fülét hegyező ebre. A pitvarban leseperjük a csizmánkra tapadt havat, és a gazda nevetve bök a kemence szája előtti ízikre. — Nézze, ez az én szenem' Négy kéve kell belőle, meg negyedannyi rőzse. Ennyit kíván a búbos, reggel hétkor, meg délután négykor etetem, azután , jöhet a mínusz húsz fok. Odabenn nagy rend, az egymásba nyíló egyik szobában kisképernyős televízió. — Régebben akkumulátoros volt, most már villany hajtja. Sokba került ez nekem, 160 ezer forintot fizettem a bekötésért! — Akkor már érdemes maradni ? — Tanyán nőttem fel, nem kívánkozom sehová. Három gyerekem van, ők is velünk laknak. — Munka? — Egyénileg gazdálkodom, jószágtarttissal bíbelődöm. A tejet naponta a feleségem hordja be kerékpáron Mesterszállásra. Ha fújja, ha hordja, ezt az utat megteszi. — Szomszédok? — Idősek, ritkán járunk össze. Aztán meg a legtöbb tanya már nyári lak, ilyenkor üresek, a gazdáik behúzódnak a faluba. Én még maradok, -mivel szerencsére bírom magam. Jó két kilométerrel távolabb messze, az úttól fás tanya villan elő a délutáni szürkületiből. Dűlőhossznyi szántás-bukdácsolás után a jelképes kerítésnél baktatok. A gazda pufajkában, gumicsizmában, kucsmában vár a mezsgyén: akár egy modern Robinson. A vállán, derekán keresztben madzag, rajta zseblámpa, a kezében figyelemre méltó íurkósbot. Jó hatvanéves lehet. — Ifjabb Pákozdi Lajos vagyok, mert az apám is él még, 90 éves. Kerüljünk beljebb! A konyhában tenyérnyi tér után kőhajításnyira az úttól, jobbra takaros tanya guggol a lapos szélén. Előtte szőlőtőkék, lejjebb garázs, melléképületek. Egy csaho- lós, fekete kutya ugrál elém a kertkapuig. Itt már a gazda Arany Ferenc várt. ablaküvegen küszködne a fény ha férne. Az első pillanatokban alig látok valamit, pedig még három óra sincs. A tűzhely körül egy asszony tüsténkedik. —. A feleségem — adja tudtul minden ceremónia nélkül Lajos bácsi —, úgy nézzen rá, ennek az asszonynak három esküdt urától összesen tíz gyereke született. Két ura meghalt, én vagyok a harmadik, nekünk is van közös gyerekünk. Vendéglátóm bőbeszédű ember: Ádámtól Évától kezdve sorolja a történeteket, mondja az életét. Büsz-. kén vezet a tisztaszobába, nézzem roeg 25. házassági évfordulójukra milyen szép virágkosarat kaptak a gyerekektől. Kifogásolja: a té- esz elszántja a bejárót, mesz- sze a buszmegálló, kaptathat a rögökön át. O mégis szeret itt élni, bár a felesége, Mária néni már szívesen elmenne. — Nekem már elég a tanyából, mert mire a csinált útra kutyagol az ember, kifárad. Azután a legközelebbi boltban ilyenkor pbtrót se lehet kapni, utazhatunk tovább. .. — panaszolja. Lajos bácsi a laposig kísér, és a lelkemre köti, vigyázzak a kanálisnál, mert tele van hóval. Botot is nyom a kezembe, mert az hű társ, ahol ennyi vad kutya vicsorít a jövevényre. Én Csekő- ékhez iparkodom, ő meg Jordánékhoz tanyázni. Rendszerint hozzájuk jár esténként elütni az időt, meg- hányni-vetni, ki hogyan él. Csekőék a kanális túlpartján laknak egy enyhe emelkedő tetején. Az „átkelést” megúszom, bár a derékig érő havat nem tudom kikerülni. Jó használatot tesz a bot, mert itt is két eb „üdvözöl”. Az egyik tán még a nadrágszabástól sem riadna vissza, ha meg nem lengetném az orra előtt a botot. A házigazda még dolgozik, a feleségét és a 8 éves lányát, Melindát találom a lakásban. Az asz- szony háztartásbeli. A kanálisig kísérnek, megmutatják az apró hidat, .amelyen óvatosan átlépkedhetek a csatorna másik oldalán lévő Jordán-tanyába. Imbolygással. leszakadással fenyeget a recsegő, megviselt faalkalmatosság, de szerencsésen átérek. Alig látok hajításnyira, így ff:l kell kapaszkodnom egy halomra, hogv a tanyát észre- vegyem. Bőven van jószág Itt él a 40 éves gazdálkodó Jordán Béla. 79 esztendős özvegy édesanyjával, Eszter nénivel. Nincsenek egyedül, Pákozdi Lajos bácsi is megjött már tanyázni a szomszédból. A kakukkos óra fél ötöt ver, meggyújtják a lámpát. Látom, rádió van, az asztalon Képes Üjság, Ország-Világ, Ifjúsági Magazin, Interpress. Ügy tűnik, olvasni is szeretnek. — De csak este, mert reggel 6-tól este 6-ig alig adódik megállás. Disznókat, marhákat hizlalok, anyám meg ellátja a háztartást. — Baj? — Az egyik a szénellátás. Ez nagyon rossz volt az idén. Végül Martfűről vettem, bár ott is azt, mondták, hogy aki nem ide valósi, álljon hátra. Mondom, azzal, hogy hátra állok, nem lesz meleg a- szobában — így Béla. Eszter néni is közbeszól: — Az uram a földvári temetőben nyug'szik. Sokszór mennék hozzá, de megszüntették az itteni buszmegállót, amikor az utat csinálták. Pedig a fiam adót is, meg községfejlesztést is fizet, nem is keveset. Ráadásul lakunk itt még vagy nyol- can-tízen öregek, dehát ilyenkor már beszorulunk a tanyába — igazítja a haja köré fekete kendőjét. Az óra ötöt üt, szedelőzkö- döm. Harapni lehet a sötétséget, amikor Béla a bejáróig kikísér. Mutatja az irányt: el ne térjek, mert ki tudja hol lyukadok ki ebben a farkasordító hidegben. Percekig fogalmam sincs, merre visznek lábaim, azután feltűnik két fasor, amelyek a kígyózó kövesutat őrzik. D. Szabó Miklós Milyen tennivalók vannak a tanácsok és a szakigazgatási szervek kapcsolatában továbbfejlesztésében? A kérdés időszerűségét erősíti, hogy napjainkban fontos a közéleti demokratizmus fejlődése. A tanácstestületek legtöbb döntését a szakigazgatási szervek készítik elő. Tevékenységük szakszerű, általában jó szakmai színvonalat tükröz. Gyakran hiányzik azonban belőle az előkészítés során felmerült különböző és az előterjesztő szándékától eltérő vélemények feltüntetése. Az is előfordul, hogy már az előkészítés során meggyőzik a tanácstagokat, bizottságokat a szakigazgatási szervek megítélésének helyességéről, és így a tanácstestületnek nincs módjában eldönteni, hogy a különböző véleményekből melyiket fogadja el. Előfordul, hogy nem minden tanácstagot kérdeznek meg a tanácstestület. főbb döntésének előkészítése során. De van jó példa is. Egyes tanácsoknál — különösen a lakosságot közvetlenül érintő döntéseket megelőzően — széles körű közvélemény- kutatást tartanak. Például arról, mi a véleményük a helyi közlekedésről, hogyan lehetne azt javítani? Néha az idő is sürgető. Viszonylag későn fejeződik be az előkészítés, eljön a döntés ideje, és a testületi tagok ilyenkor inkább vállalják a döntés felt lősségét, mintsem ismét visszaadnák az előkészítőknek a szűk körű véleményt tartalmazó előterjesztést. A testület döntsön Nagy jelentőségű gazdasági, társadalompolitikai kérdésekben, például éves és középtávú tervek meghatározásánál a tanácstagok nagy terjedelmű előterjesztéseket, számokkal is alaposan megtűzdelt javaslatokat kapnak, amelyek nem eléggé közért- hetőek. Ezért aztán az ilyen napirendeket tárgyaló tanácsülések a kelleténél csendesebbek, nem megfelelő az aktivitás. A felszólaló tanácstagok is elősorban saját területük kisebb-nagyobb gondjaival foglalkoznak, és ilyen előkészítés után valójában aligha lenne lehetséges, hogy a vita az egész telepü- 'les fejlesztésének összefüggő kérdéseire kiterjedjen. A jövőben tehát az ilyen jelentős tanácsi döntések során célszerű, ha a tanács először megfogalmazza például a település fejlesztésére, az ellátás javítására szolgáló elképzeléseit, kialakítja a koncepcióját, ennek alapján a szak- igazgatási szervek hozzáfognak a részletes tervek kialakításához, és ezt követően a tanács dönt a végleges tervekről. A tanácstestületek általában a legfontosabb helyi és területi (megyei) feladatok megoldásáról tárgyalnak. Időnként mégis előfordul, hogy a település (a megye) életében jelentős ügyeket r.em a tanács, hanem a végrehajtó bizottság tárgyal. Ezen a gyakorlaton úgy szükséges változtatni, hogy a közösséget érintő fontos gazdasági és társadalompolitikai kérdésekben mindig és kizárólag a tanács döntsön, így például azokat a közlekedési, szolgáltatásfejlesztési koncepciókat, amelyeket egyes helyeken a vb fogadott el, a tanács határozza meg a jövőben. Az eltérő érdekek fontossága Ügy vélem, hogy a felsoroltak is jelzik, a tanácsok döntési gyakorlatában is van még tennivaló. Azt kell elérni: a döntések során az eddiginél jobban támaszkodjanak a lakosság véleményére, érzékeltessék az üléseken az eltérő érdekeket, hogy mindennek tudatában döntsenek a tanácstagok. Mindez azt is mutatja, hogy célszerű nagyobb figyelmet fordítani a döntések előkészítő szakaszára. A tanácsi bizottságai, a tanácstagi csoportok, a tanácstagok, a falugyűlések, jövőre az elöljáróságok mind szélesebb körben vegyenek részt ebben. Nagyobb szerepet kell szánni a nyilvánosságnak. A lakosság már az előkészítés szakaszában ismerje meg, hogy milyen fontosabb ügyekben készül dönteni a tanács és közvetlenül vagy tanácstagja útján legyen lehetősége véleményt is mondani. Ha ily módon történik a felkészülés a tanácsülésekre, akkor lesz lehetőség az érvek és ellenérvek alapján választani a különböző véleményekből. Ezek tehát a döntések változatait is jelentik. Rendszeres megjelenésük a tanács testületi munkájában nagy előrelépést jelenthet. Arra is vigyázni kell, hogy egy-egy településen vagy annak részén alakult tanácstagi csoportok ne „döntsék el” egymás között és előre, mit képviseljenek a csoport tagjai a tanácsülésen. A közös érdekeket persze megfogalmazhatják, hangot is adhatnak ezeknek a tanácsülésen, de ez ne akadályozza, hogy eltérő és egyéni vélemények is elhangozzanak ott. És a „hivatal”? A már elhatározott döntések túlnyomó többségét a szakigazgatási szervek hajtják végre. Ha úgy tetszik: a hivatalok. A végrehajtás általában következetes, szakszerű és alapos. A tanácstestületek azonban túl sokat bíznak a végrehajtásból a szakigazgatásra. Nem arról van szó, hogy csökkentsék felelősségüket, hanem arról, ,hogy kísérjék figyelemmel — bizottságaik egyes tagjaik útján a végrehajtást, segítsék észrevételeikkel, javaslataikkal, ha kell tevőlegesen saját munkájukkal. Hiszen a tanácstagok tapasztalatai, a részletek konkrét • ismerete csak hasznára válhat a „hivatal” munkájának. Hasonló a helyzet az ellenőrzéssel. A tanács tevékenyen vegyen abban részt, és minősítse is ezáltal a szakigazgatási szervek munkáját. Ily módon teljesülhet a cél: miszerint a szakigazgatási'szervek tevékenységéjiek értékelésében az az elsődleges, hogyan segíti a testületek munkáját, hogyan érvényesíti azok döntéseit. A tanácsok és a szakigazgatás kapcsolatának továbbfejlesztése hozzájárulhat a népképviseleti munka tartalmi fejlesztéséhez, a szocialista demokratizmus növekedéséhez. Ennek szabott irányt az MSZMP Központi Bizottságának októberi állásfoglalása, amely megfogalmazza, hogy a -népképviseleti testületek a lakosságot foglalkoztató, a közvéleményt szélesebb körben érdeklő minden vitás kérdést vitassanak meg, (és döntéseiket; . nyílt vlita alapján alakítsák ki. Patkó Imre a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője Tanácskoznak a KISZ-es propagandisták A KISZ-es propagandisták kétnapos tanácskozása kezdődött tegnap Szolnokon, a megyei KISZ-bizottság politikái képzési központjában. A bevezető előadást dr. Pais István, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem docense tartotta Ember és szabadság címmel. Az előadást konzultáció követte, este pedig a jubileumát ünneplő szolnoki Híd irodalmi színpad műsorát tekinthették meg a résztvevők. Ma az idei mozgalmi év politikai képzési feladatairól tart tájékoztatót Nagy József, a politikai képzési központ igazgatója, majd az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, a Kossuth Könyvkiadó újdonságaival. a politikai képzési központ új kiadványaival, az Expressz, az Ezermester és a Moziüzemi Vállalat idei tervleivel ismerkednek meg a propagandisták. Korai ébresztő — Jaj. de restellem a felfordulást — szabadkozik —, de most jöttünk haza a mesterszállási iskolából. Reggel viszem, este hozom a lányom, mert féltem ebben az irdatlan nagy pusztaságban. — Hogyan telik a nap? — Tévé van. meg birkákat, malacokat, aprólékot tartunk. Ezen kívül libatöméssel is foglalkozom. Nálunk hajnali 4-kor van ébresztő, mert Feri 5-kor megy a buszhoz, mivel eljár dolgozni. — Tanyázás? — Anyukámék itt laknak egy nyúliramodásnyira. Betegesek mindketten, hozzájuk naponta átnézek. Délelőtt is vizet hoztam 1 nekik Mesterszállásról, mivel errefelé az se jó. Nem beszélve a tüzelőről, amit alig bírtunk beszerezni. Kislányával együtt a tanya sarkáig kísér, és egy távoli, szürkületbe vesző épületre mutat, amely irányában lábnyomok vezetnek a vetésen át. Miközben a havat ropogtatom a talpam alatt, feltámad a szél. és a gallérom alá bújik. Nem kellemes • ilyenkor a pusztai kutyago- lás. Megláthatták a jöttöm, mert a gazda, Kiss Sándor már a verandán fogad. Nehezen forog a nyelve, agyérelmeszesedésben szenved, sűrűn járja az orvosokat, Odabent a felesége, Mária néni hellyel kínál. — Most volna jó emeletes házban lakni, amikor fújja; hordja. Nem győzzük elhányni a havat a tanya mögül, mindig odakotorja az idő — sorolja. — Hogyan élnek erre; a világ végén? — Szerencse, hogy a lányom nem messze lakik, és naponta ránknéz. Bevásárol, tüzelőt szerez. Igaz. a négy családom közül a legkisebb fiam martfűi, akik hívtak bennünket. Mégis úgy döntöttünk, amíg bírjuk magunkat, senki nyakára nem telepszünk. — A megélhetés? — Ketten öt és félezer forintot kapunk havonta, de ilyenkor nem sok marad belőle. Temérdeket megeszik a kályha, és mire a fuvaros idehozza a tüzelőt, nagyon, de nagyon drága lesz. Éhezni nem éhezünk, mert hízót vágtunk,- tyúk. kacsa is akad, csak az egészség lesz lassan hűtlen... Az esti szürkület siettet, bár Mária néni még marasztalna. — Jaj. de jó, hogy benézett, legalább volt kihez szólnom! A három évvel ezelőtti nyitás óta lényegesen megnövekedett Túrkevén a Kevi fogadó forgalma. A vadászati szezonban jó néhány külföldi vendég is igénybe veszi a .fogadó szolgáltatásait Egyik ugat, másik harap