Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

6 Nemzetközi körkép 1985. JANUÁR 12. India választások utón Győzelem — reményekkel ürömünnep a fővárosban Az indiai újságok nem fu­karkodtak a jelzőkkel: „Föld­csuszamlásszerű, lehengerlő győzelem”, „Elsöprő siker” — így a parlamelti választá­sok kimeneteléről beszámoló szalagcímek, s nem használ­tak sokkal enyhébb kifejezé­seket a nagy világlapok tu­dósítói sem. A végletes fo­galmazás voltaképp teljesen érthető, hiszen az óév utolsó napjaiban rendezett országos voksolás olyan győzelemhez juttatta a függetlenné válás, vagyis 1947 óta rövid meg­szakítással egyfolytában kor­mányzó Nemzeti Kongresz- szus Pártot (NKP), amelyet az eddig soha nem ért el. még Nehru miniszterelnök­sége, vagy Indira Gandhi kormányfői periódusa alatt sem. Sokatmondó számok Az adatok idézgetése némi­leg persze óvatosságra int, mivel hivatalos végered­ményt még nem tettek köz­zé. Néhány tucat választó- körzetben ugyanis a válasz­tási biztosok által tapasztalt szabálytalanságok. rendza­varások, illetve szórványos erőszakos cselekmények mi­att a voksolást meg kell is­mételni. (Ám tegyük hozzá rögtön: e szavazókörzetek száma eltörpül az összkép­hez képes'.) Másrészt nem le­het teljes a most megújított alsóház, a Lók Szabha kép­viselői gárdája, mert a ha­talmas, mély társadalmi és gazdasági problémákkal küz­dő dél- ázsiai ország két leg- forrongóbb vidékén, Pand- zsáb és Asszám szövetségi államokban a kiélezedődött feszültség miatt eleve nem szólították urnákhoz a sza­vazópolgárokat. E helyeken valószínűleg csak később ke­rülhet sor a mandátumokért vívott csatára. Az Indiára figyelő szakér­tők, hírmagyarázók a való­ban elsöprő győzelem kap­csán két dolgot vizsgálnak napjainkban a legbehatób­ban. Egyrészt azt, milyen té­nyezők segítették Radzsivot sikerre, másrészt hogy meg­szilárdult pozíciója milyen hosszabb távú következmé­nyekkel járhat. A választási siker természetesen több for­rásból táplálkozott. Legtöbb­ször azt a tényt emelik ki, hogy az Indira Gandhi meg­gyilkolása keltette rokon- szenvhullám javította meg az elmúlt években némileg megingott NKP(I) helyzetét, s juttatta győzelemhez Rad­zsivot. Nos, e szempont ta­gadhatatlanul igaz, ám látni kell, hogy a nagypolitika színpadára alig néhány hó­napja fellépő fiatal kor­mányfő saját teljesítményé­vel is messzemenően hozzá­járult a végeredmény kiala­kulásához. Az erőszakhullám megfékezése, az ország egy­ségének és stabilitásának ál­landó előtérbe helyezése, ki­tartó, széles körű választási kormánya megérdemelt el­ismerést szült. Radzsiv a rend és a biz­tonság megszilárdítása, a korrupció letörése mellett a haladó gazdasági reformok folytatásáért, a hátrányos helyzetű rétegek fokozo'.t pártolásáért is kiállt — s mindez nem maradhatott ha­tástalan egy olyan, az elma­radottság felszámolásáért A miniszterelnök, úgy tű­nik, új kezdeményezésre ké­szül az egyik legkinzóbb vál­sággóc, a szikh probléma megoldására is. Konkrét ren­dezési javaslatait még nem hozták nyilvánosságra. de az előjelék szerint az egyér­telműen illeszkedne az indiai alkotmány előírásaihoz, s így megakadályozná, hogy a Pandzsáb ügyében esetleg ki­dolgozandó kompromisz- szum más, szintén nagyobb önállóságra törekvő szövetsé­gi államokat az Űj-Delhivel Ennek tudatában is sokat­mondó az a kép, amit a par­lamenti matematika tükröz. Az október végén megölt mi­niszterelnök, Indira Gandhi parlamenti irányvonalát hir­dető NKP(I) az 500-egyné- hány képviselői hely közül a legutóbbi közlések szerint csaknem 400-at szerzőit meg. messze túlhaladva ezzel nemcsak az egyszerű, de az abszolút, kétharmados több­séghez szükséges arányt is. Első megközelítésben ez any- nyit jelent, hogy a gyilkos­ság után az ország élére ke­rült kormányfő, az anyja posztjára és örökébe lépett Radzsiv Gandhi immár saját jogán nyert el egy új, öt éves hivatali időszakot, s hogy — legalábbis a törvényhozás szintjén — gyakorlatilag aka­dálytalanul viheti keresztül javaslatait. Az ellenzék nem­csak kisebbségbe szorulása miatt nem számíthat sikeres ellentámadásokra, hanem a jelek szerint megosztottsága is útját állja az egységes fel­lépésnek. küzdő országban, ahol ma is százmilliók élnek kegyetlen szegénységben, s ahol a nem­zetiségi, vallási és faji el­lentétek kitörése változatla­nul akut, mindennapos ve­szély. Ami a külpolitikát illeti. Radzsiv ott is a folyamatos­ság szószólójaként szerepelt hitet téve az aktív diplomá­cia, a nemzetközi párbeszéd irányvonalának támogatása, az el nem kötelezettek moz­galmában való . sokoldalú részvétel mellet.. S még egy tényező bebizonyosodott az, hogy Radzsiv Gandhi szinte az egyetlen olyan politikus­ként lépett sorompóba, aki a kontinensnyi Indiában or­szágos méretekben ismert és elfogadott személyiség. Pél­dául a legnevesebb ellenzéki vezető, a jobboldali BJP fe­je, Atal Behari Vadzspaji egykori külügyminiszter is kénytelen volt saját körzeté­ben elismerni vereségét;' Más kérdés, hogy a jelek szerint — s ez már átvezet a válasz­tás közvetlen következmé­nyeinek vizsgálatához — Radzsiv kényelmes parla­menti többsége birtokában sem zárkózik el az együtt­működéstől. Legutóbbi be­szédeiben legalábbis a kor­mányfő dialógust ajánlott fel az ellenzéki csoportosulá­soknak, kijelentette, hogy az elvi viták nem gátolhatják az ország érdekében kiféjtett közös cselekvést. szembeni követelések fokozá­sára bátorítson. Az, hogy az új kormányfő mennyire lesz képes elképze­léseit megvalósítani, jóné- hány fejleménytől, így a gaz­dasági hglyzet alakulásától, a regionális pártok tevékeny­ségétől is függ. s csak az el­következő hónapokban válik világosabbá. Az viszont már­is biztos, hogy a meggyőző választási siker megteremte'- te a nyugodtabb, erőskezű központi kormányzás lehető­ségét, növeli a reményeket a A boldog Radzsiv Gandhi belső megnyugvás elérésére, megkönnyíti, hogy Radzsiv Gandhi energiáit valóban a hatalmas nemzet egységének erősítésére, a számtalan gaz­dasági és társadalmi konf­liktus leküzdésére fordít­hassa. Szegő Gábor A tét nemcsak 120 millió dollár „Az Egyesült Államok tár­gyalótermeiben évtizedünk­ben lejátszódik az egyik leg­fontosabb és legelkeseredet- tebb dráma.” E jellemzés a tekintélyes amerikai napilap­tól, a The Washingj;o.n rost­tól származik, és arra a per­re vonatkozik, amely nem­rég kezdődött meg egy New Yorkéi bíróságon. A felpe­res : William C. Westmore­land nyugalmazott tábornok, aki 1964 és 1968 között a Vietnamban harcoló amerikai csapatok főparancsnoka volt. Az alperes: a CBS televízi-, ós társaság, illetve Mike Wallace vezető riporter, az amerikai tömegkommuniká­ció neves személyisége. A vád pedig: rágalmazás. Hírszerzők vitája A nagy hullámokat felka­vart ügy előzményei dióhéj­ban összefoglalhatók. A CBS egy csaknem három évvel ezelőtt sugárzott dokumen­tumfilmjében azt állította, hogy Westmoreland a köny- nyű győzelem látszatának fenntartása érdekében a va­lóságosnál alacsonyabbra be­csülte a szembenálló vietna­mi felszabadító erők nagysá­gát. Sőt, mi több, a filmben megszólaltatott nyilatkozók szerint ezt tudatosan, az el­lenvélemények figyelmen kí­vül hagyásával tette. A film címe önmagában is árulko­dó: „A számolatlan ellenség — vietnami félrevezetés”. S egyetlen jellemző mondat az adásból: „A katonai hír­szerzés legmagasabb szintjén összeesküvés történt az el­lenségre vonatkozó adatok visszatartására és megvál­toztatására.” A bírálat gyilkos voltán semmit sem enyhít, hogy bő másfél évtizeddel ezelőtti, leginkább 1967-hez köthető eseményekről van szó. Amint a CBS. majd nyomában azóta az amerikai sajtó más orgá­numai ölés terjedelemben nyilvánosságra hozták, ak­koriban heves viták dúltak a Gazdaság és külpolitika Pandzsábi kompromisszum? Solange asszony ollója Solange Maria Teixeira sok millió brazil szemében csak egy egyszerű aláírás a tele­víziós és mozifilmek vetíté­sét engedélyező okiraton, de valóságos lidércnyomás a drámaírók, forgatókönyv­írók és dalszerzők számára. A keménykezű hölgy az állami cenzúra hatoságnáL eltöltött eddigi hároméves pályafutása alatt az Isto E című brazil lap statisztikája szerint nem kevesebb mint 2517 sanzont. 173 filmet. 42 tévéfilmet és 87 televíziós sorozatot tiltatott be, nem beszélve az egyes müvek kü­lönböző megcsonkításairól. Solange asszony a sanzo­nokból a szexre utaló legár­tatlanabb kifejezéseket is tö- tölteti. de a tilalomfák közé tartozik a kábitószerzésre történő bármiféle utalás vagy az argó szavak használata is. A televízió előtt ülő családot a legkisebb ..rossz behatás­tól” is igyekszik megóvni. Csaknem minden film alapo­san megvágva kerül a kép­ernyőre. Ami a ..politikai cenzúrát” illeti a katonai kormányzat által 1979-ben meghirdetett ,.nyitás” e téren is érezteti hatását. Solange asszony azonban itt is utóvédharcot folytat. Jó példa erre Ro­berto Farias ,.Pra frente Bra­sil” című. a hetvenes évek elején Brazíliában eluralko­dott politikái terrort és el­nyomást leleplező filmje. Ez esetben valóságos 'össznemze- ti vitára és több hetes tár­gyalásokra volt szükség, hogy meggyőzzék a cenzúra hivatal rendíthetetlen igazga­tónőjét: engedélyezze a fil­met. Solange-t mindenki mű­velt. inteligens és jól nevelt hölgynek tartja. De ha jön a végítélet órája és ollót vesz kezébe, akkor jaj mindenki­nek! Solange az 1964 óta egymást követő katonai re­zsim ek által létrehozott el­nyomó apparátus utolsó bás­tyája — vélik ..áldozatai”. A negyvenhatéves cenzornőnek azonban ..sokak nagy örö­mére” hamarosan meg kell válnia hivatalától, mandátu­ma u^vanis az új elnök hi­vatalba lépésével egyidőben lejár. Ezek után alighanem sláger lesz Leo Jaime* — az egyik ugyancsak kárvallott dal­szerző (eddig harminc dalát tiltották be) — legutóbbi. Solange című, ,,a cenzúra rendíthetetlen bástyájának” ajánlotta dala. „Westmoreland kontra CBS” — a |U. S. )News and IWorld Report hírmagazin címlapján hadsereg hírszerzői, illetve a Központi Hírszerző Ügynök­ség, a CIA szakértői között az * immár több százezerre duzzadt amerikai csapategy­ségekkel szembenálló erők nagyságáról. Az eltérés nem volt csekély: a CIA becslése nemegyszer majdnem duplár ja volt a katonai felderítésé­nek. •, (Egy konkrét esetben például Westmoreland főha­diszállása 628 ezer főre tette a harcoló észak-vietnami ala­kulatok, valamint a gerillák létszámát, míg a CIA 600 ez­res nagyságrendet feltétele­zett.) Tegyük hozzá azonnal: természetesen nem pusztán matematikai véleményelté­résről volt szó. hiszen az el­lenséges erők kisebb vagy nagyobb volta kihatott a szükséges utánpótlásra, a kongresszus és a képviselő- ház befolyásolására, a sajtó hangnemének irányítására a hivatalosan „sikeresen fo­lyó” háború értékelésében, és így tovább. A Tet-offenzíva A tények azt mutatják, hogy Westmoreland és köre a számtalan egyeztető tár­gyalás során valóban követ­A genfi Gromiko—Shultz találkozó célja a szovjet ál­láspont szerint elsősorban a leszerelési tárgyalások kö­zös témájának és értelmezé­sének meghatározása. Ezért hasznos lehet a témakörrel kapcsolatos néhány fogalom rövid áttekintése. Hadászati atomfegyverek: A SALT és SALART tárgya­lások során ama atomfegy­vereket tekintette Moszkva és Washington hadászati, stratégiai jellegűnek, ame­lyek képesek elérni a másik fél területét. Ide tartoznak a saját területen elhelyezett szárazföldi telepítésű inter­kontinentális (földrészközi halótávolságú), rakéták to­vábbá a tengeralattjáróra te­lepített rakéták, valamint a stratégiai bombázók által szántott nukleáris fegyve­rek. Középhatótávolságú atom­fegyverek: Az INF-tárgya- lások témáját képezték. A szovjet SS-20-asok az Atlan­ti Szövetség országainak (a NÁTO-tag Egyesült Államok és Anglia, illetve az integ­rált katonai szervezeten kí­vül álló Franciaország) Európában és az Európát övező tengereken atomten- geralattjárókon elhelyezett fegyvereinek ellensúlyozá­sára szolgálnak, s nem érik el az Egyesült Államok sű-' rűn lakott területét. Az Egyesült Államok által 1983- tól Nyugat-Európába telepí­tett Pershing-2 rakéták és manőverező robotrepülőgé­pek a Szovjetunió területét fenyegetik, s így hadászati súlyuk is van. Ürfegyverek: Az űrben el­helyezett mesterséges hol­dak segítségével célra irá­nyított, vagy más módon al­kalmazott lézer-, sugár- és egyéb fegyverek, amelyek Reagan elnök „csillaghábo­rús" terve, a „stratégiai vé­delmi kezdeményezés” értel­mében „pajzsként” a felté­telezett szovjet támadó in­terkontinentális rakéták megsemmisítésére szolgál­nának. Kifejlesztésük tech­nikailag bizonytalan, esetleg az évezred végére lehetsé­ges. a feltételezések szerint ..csillagászati”, az 1000 mil­liárd dollár körül járó költ­séggel járna. Valójában nem védelmi, hanem támadó funkciójú fegyverekről lenne szó. mivel egy amerikai első csapást követő szovjet ellen­csapás megakadályozására szolgálnának és így meg­szüntetnék az eddigi kato­nai egyensúlyt, amely a köl­csönös sebezhetőségre épült — ezért kifejlesztésük szük­ségessé tenné, hogy a Szov­jetunió hasonló fegyverrend­szereket hozzon létre: így új menetet indítanának el a fegyverkezési versenyben. Moratórium, vagy befa­gyasztás: Egy adott fegy­verrendszer kifejlesztésének, gyártásának vagy hadrendbe állításának előre meg’hatá- rozott vagy határozatlan időre való szüneteltetése. Az amerikai fél a fegyverzetek­ről folytatott különböző tár­gyalásokat nem volt hajlan­dó összekapcsolni megfelelő moratóriummal, így a tár­gyalásokat is a fegyverkezési folyamat részének tekintette. A Szovjetunió az INF-tár- gyalások idején moratóriu­mot jelentett be az SS-20-as rakéták telepítésére, s most is híve annak, hogy a tár­gyalások megkezdését kap­csolják össze mind a táma­dó, mind pedig a védelmi fegyverrendszerek kikísér­letezésének, kipróbálásának és hadrendbe állításának moratóriumával. így a tár­gyalások már a fegyverzet­korlátozás részét képeznék. Tárgyalási ernyő: Koráb­ban párhuzamos, különálló szovjet—amerikai tárgyalá­sok folytak a stratégiai, il­letve a közepes hatótávol­ságú atomfegyverekről. Washington időközben meg­kezdte űrfegyvereinek kifej­lesztését. A Szovjetunió ál­láspontja szerint a három témakör összefügg. A közös „tárgyalási ernyő” olyan ke­ret megteremtését jelentené, amely ezt figyelembe venné. A Westmoreland-per hullámai kezetesen az ellenségszám „lefaragására” törekedett. A filmben tucatnyi szereplő mondja el véleményét, s a mostani per tanúkihallgatá­sai is sokszor leleplező hatá­súak. Szinte hihetetlen hal- lani-olvasni a manapság nap­világra kerülő visszaemléke­zéseket: milyen kisszerűén, nemegyszer szinte nevetsé­gesen alkudoztak magasran-' gú hírszerzők, körömszakad- táig védelmezve a saját ér­dekeik alapján összeállított adatsorokat. Mintha csak a valóság az ő érvelésüktől függött volna, attól, hogy ki kit győz meg a washingtoni viták során! A dolog persze korántsem így állt: a hazafias erők 1968 elején indított nagyszabású, összehangolt támadássoroza­ta, a Tét- (Holdújév) offenzí- va alapjaiban rendítette meg a „döntő áttörés”, az „átütő sikerek” szólamait hangozta­tó amerikai hadvezetést. Ha egy ilyen helyzetről — visz- szamenőleg — kiderülne, hogy a politikusgárda és a közvélemény félrevezetése (vagy enyhébben fogalmazva illúziókban ringatása) aka­dályozta a hatékony védeke­zést, az súlyos erkölcsi csa­pás lenne a katonai vezetés számára. Már így is elhang­zottak olyan kijelentések, hogy Johnson elnök például vétlen volt a háborús ku­darcok elszenvedésében, hi­szen — lám — ő maga sem volt száz százalékig tisztá­ban a tényleges hadihelyzet­tel. A tábornok tagad Maga Westmoreland mind­ezt határozottan tagadja. Fenntartja, hogy a film ál­lításai szerinte valótlanojc, s hogy az ő álláspontját képvi­selőket nem voltak hajlan­dók megszólaltatni, vagyis hogy a CBS így tudatos rosszhiszeműséggel járt el. Ezért nem csupán bocsánat- kérést és részletes helyreiga­zítást kér, hanem hírnevé­nek, katonai becsületének csorbításáért. 120 millió dol­láros kártérítést is követel. Az egyetlen, amit a nyugal­mazott tábornok elismer, áz az, hogy a felszabadító egy­ségeket támogató szimpati­zánsok, félreguláris aktivis­ták vitatott számbavétele mi­att valóban -kétféle lészám- eredményt hoztak ki, s hogy csakugyan léteztek „házi használatra" készült adatok. Az októberben kezdődött, s valószínűleg hosszú hónapio­kig elhúzódó jogi huzavona kimenetele egyelőre nem jó­solható biztosra. A felvonul­tatott tanúk közt egykori kül- és hadügyminiszter épp­úgy megtalálható, mint a CIA volt igazgatói, főtisztek, elnöki tanácsadók, magas­rangú kormánytisztviselők. A New York-i tárgyalóte­lemre irányuló figyelem, a világsajtó fokozott érdeklő­dése azonban egy dolgot két­ségtelenül bizonyít: azt, hogy jelen esetben nem annyira az egyébként persze tetemes kártérítési összeg forog koc­kán. hanem inkább .a vietna­mi háborúval összefüggő ka­tonai és politikai felelősség ügye. Ez pedig — láthatjuk — még most. másfél évtized múltán is robbanásveszélyes kérdés. Összeállította: Majnát József

Next

/
Thumbnails
Contents