Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
1985. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A csépai Tiszamenti Tsz tiszaugi kerületének javítóműhelyében is folynak a téli nagyjavítások. Képünkön egy MTZ—80 típusú erőgép reparálása zajlik D Figyelő a megyében Tegnap megyénkbe látogatott dr. Follinus János főszerkesztő-helyettes vezetésével a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap több munkatársa. A megyei párt- bizottság székházában Simon József, a megyei párt- bizottság titkára fogadta a vendégeket, majd tájékoztatta őket a megye politikai, gazdasági helyzetéről. A tájékoztatón részt vett Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. A tájékoztatót követő kötetlen beszélgetésen az újságíróik kérdései kapcsán részletesen is szó esett a történelmileg fiatal, heterogén összetételű, fejlődő iparunkról. mely az ország termelésének 5 százalékát adja; kitértek a megye fejlett mezőgazdaságára és az egyre pezsdülő kulturális életre is. A találkozó résztvevői beszélgettek a jövő feladatairól; az erőforrások jobb kihasználásáról. a rugalmasabban alkalmazkodó, hatékonyabb gazdálkodásról, a különböző gazdasági ágazatok. az üzemek szorosabb együttműködéséről, illetve a műszaki feltételek s az infrastruktúra fejlesztési lehetőségeiről. Délután a vendégek ellátogattak a jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezetbe. ahol Borbás János tsz- elnök tájékoztatta az újságírókat a szövetkezet életéről. flz üzem nemcsak munkahely! Beszélgetés a demokráciáról — Itt lép be a bizalmi. pontos kérdésemre bonyolul- Már amelyik alkalmas a tan, mesterkélten válaszol- „motor”, vagy ha úgy tét- nak. Nem jobb őszintén, szik, a „kovász” szerepére, szemtől szembe? hiszen a bizalmiak között — Azért is visszahúzódnak akadnak gyengébbek is. sokan — mondja Gaudi La- Hogy miért nem váltják le jós —, mert nem egyszer el- ezeket a tagok? Mert közülük mondták már, hogy mi hi- sem mindenki ismeri igazán ányzik, mi kellene, de érde- a jogait. mi választ nem kaptak. AzEgy másik idevágó kérdés- tán: van, aki „hangyává” ről Csurgó Antal ezt mond- zsugorodik, ha több ember ja: előtt, egy nagyobb horderejű — Az én tizenhét emberem témáról kell beszélnie, hát azért választott meg bizal- még a vállalati fórumon, minak, hogy képviseljem az ahol kilenc gyár és a közérdekeiket, tolmácsoljam pont képviselői ülnék! Ott gondjaikat. Ezt teszem, de én még „hangyábbnak” érzi masern szeretem, ha egyszerű, gát... A kis ügyek is fontosak — Nyolc-tíz éve még viharos esztendőket éltünk, igazgatók jöttek-mentek, se üzemi négyszög, se rendszeres fórumok... — kezdi a beszélgetést Gaudi Lajos, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat' mezőtúri üzemének meóvezetöje, a szakszervezeti bizottság titkára. — Puszta fogalomként élt csupán az üzemi demokrácia. 1975—76- tól azonban jobb lett a helyzet. Megszűnték: a kivételezések és a súrlódások is... — Meg... — tűnődik félhangosan Rima Bálint, a présműhely csoportvezetője. — Nem is értem, miért vallják még mosit is néhányan, hogy „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” és „Minek szóljak, még megorrolnak érte, s úgysem változik semmi.” Én még sosem éreztem, hogy „törlesztettek’’ volna, mert szóvá tettem valamit. Rá is kérdeztem némelyeknél a konkrét „megtorlásokra”, kiderült, ők sem tudnak ilyet említeni. Tehát csak kifogást kerestek . .. Ki kaparja ki a gesztenyét? Vajon miért van így? Okait hosszasan elemezhetnők. Rima Bálint is mond néhányat: — Sokan arra várnak, hogy más kaparja ki nekik a gesztenyét. Mi is küszködünk munkaszervezési hiányosságokkal, rossz anyagellátással, kooperációs gondokkal.. . vagy a szerszáma avítással. De ki mondja el helyettünk a problémákat? ... Én „elsírom” mindenkinek, aki épp szembejön velem az üzemben. — Te tényleg szólsz — veszi föl a -beszélgetés fonalát Csurgó Antal esztergályos —, mert tisztáiban vagy azzal, hogy a dolgozókat érintő kérdéseket nem dönthetik el csak „fent”, nélkülünk. Ahhoz szólsz hozzá, amihez értesz, amiben van mondanivalód, hisz ismered a gyár helyzetét, a 205 milliós termelési terv megvalósításának körülményeit. — S mert bizalmiként szorosabb kapcsolatban állsz a beosztottakkal és a vezetőkkel — toldja meg Rima Bálint. — Ez nem mellékes! És a visszahúzódóak, a fölkészületlenek (képzetlenek, tájékozatlanok)? Kérdésemre egyszerre rá vágják; Gaudi Lajos nemrégiben a termelési osztály tanácskozásán ült — lehangoltan, mert az előadó után terméketlen csönd uralta a „terepet”. De a tevékeny részvételre jó példaként hozza föl a présműhely, a forgácsoló és a szerelde munkásait vagy a „székeseket” (munkaszékeket készítenek), akik többnyire tapasztaltabbak s persze agilisabbak a többieknél. De mindenkire ez nem érvényes. Miért? Ne szépítsük — mondják beszélgető partnereim —, számosán inkább a közvetlen hasznot hozó kisvállalkozást, a gmk-t pártolják. Ügy vélik, a munkát elvégzik, a többi nem az ő dolguk. Holott nyilvánvaló: ez merőben hibás felfogás! Az üzem nemcsak munkahely ...” — Beszéljünk a normakarbantartásokról is! — veti föl Rima Bálint. — Tavaly többször rendezték a normákat, a vezetők kidolgozták ennek a tervét, de attól tartottak, hogy ez népszerűtlen lesz a dolgozo-k körében ... — Az új normákat — ismert dolog ez — először bizalmatlanul fogadják — bólint Csurgó Antal. — Engem is azzal engedtek el az embereim a bizalmi testület ülésére, hogy semmiképp se szavazzak a szigorításra. Viták, számítások ... végtére is beláttuk, hogy szükséges a normaemelés, mert különben október körül „kifutottunk” volna a bérkeretből. Megegyeztünk. Ettől az évtől Meglehet, eddig jóformán csak gondokról ejtettünk szót. Eredmények talán nincsenek? Már hogyne volnának! Például az üzemi fürdő rendbetétele, amely ugyan sokáig húzódott, de végül megvalósult. Vagy a munkavédelmi szabályzat évente módosított mellékletéből néhány csoport kimaradt, szóvá tették a gondot, jogos volt, őket is felírták a listára. — Foglalkoznunk kell ezekkel a jelentéktelennek tűnő kérdésekkel is — szögezi le Gaudi Lajos —, amelyek természetesen fontosak a napi munkában. Időt kell rá szánni. Pedig kaptam olyan vádat, hogy nem foglalkozom eleget az emberekkel. azonban sokat várunk, mi is a kéresetszint-szabályozás szerint dolgozunk ’85-től. Beszéltünk a vezetők véleményezéséről is, amely valóban korrektül zajlott (bár a beosztottaik tartottak attól, hogy némelyek a bírálatot személyük elleni támadásnak fogják föl), a dolgozók véleményeztek, a vezetők zömmel elfogadták az észrevételeket. Néhány „főnök” megméretése után könnyűnek találtatott .. . Idézhetnénk még jócskán a példákat az üzemi demokráciából, de talán eny- nyiből is kitetszik: az üzemi demokrácia szerves része a mezőtúri KAEV mindennapi életének. Sz. Tamás Tibor Közös hullámhossz Ötezer találmány Nagyobb esély a hasznosításnak 0 múlt évi találmányi bejelentések száma 1984 végére elérte az ötezret. Magyarországon a felszabadulás óta még. egyetlen évben sem regisztrállak ennyi bejelentést. A rohamos növekedés az utóbbi időben következett be, amióta a kormányzati szervek és a közvélemény fokozott figyelemmel kíséri a szellemi alkotások sorsát. Aki ért hozzá, az persze azt mondhatja erre: a találmányi bejelentés önmagában nem sokat ér, a fő kérdés az, milyen gazdasági eredményt hoznák: a hasznosított találmányok, újítások. Nos, 1977 óta a találmányok esetében a hasznos eredmény és az újítások hozama is egyenletesen emelkedik, 1983-ban csaknem 12 milliárd forint volt a vállalatok által kimutatott eredmény. Ennél azonban jóval többről van szó, hiszen a gazdálkodó szervezetek csak egy naptári éven belül mérnek, s a tavalyelőtt bevezetett újítások, találmányok halmozódó gazdasági haszna így már nem kerül bele a kimutatásokba. Mivel magyarázzuk a szellemi értékek hasznosításában bekövetkezett kedvező változásokat? A gazdasági fejlődés ütemének mérséklődése, a vállalati műszaki fejlesztés lelassulása éppenséggel nem látszanak alátámasztani ezt a tendenciát. Az utóbbi években megszaporodtak az alaphiányos, veszteséges vállalatok, amelyek nehezebben szánjáik rá magukat új vállalkozásokra, s így a találmányok hasznosításától is húzódoznak. Ezt látjuk az egyik oldalon. A másikon viszont megjelentek az innovációt felkaroló szervezetek, megjelent a kockázati tőke, amely hajlandó finanszírozni a jó ötleteket. A feltalálóknak ma már van hova fordulniuk, van kitől segítséget kérniük. A Magyar Nemzeti Bank Innovációs Alapja mellett megalakult a KISZ keretében az Alkotó Ifjúság Egyesülés, az OMBF és az Állami Fejlesztési Bank életre hívta a Műszaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülést, az Ipari Minisztérium az Ipari Innovációs Alapot, a MÉM az Agrár Innovációs Alapot és így tovább. Az újítások, találmányok hasznosításának esélyei tehát a megnehezedett, szigorúbbá vált gazdasági feltételek közepette is jelentősen javultak. Ugyanakkor gazdaságirányítási rendszerünk a szabályozók és a jogszabályok módosításával a közelmúltban több olyan kötöttséget feloldott, amely eddig a szellemi alkotások létrejöttét hátráltatta. Ilyen volt például a munkaköri kötelezettség merev értelmezése, amely szinte teljesen kizárta a mérnököket az újítók sorából. De visszavetette az újítási mozgalmat az is, hogy a vállalatoknak az újítási díjat a részesedési alapból kellett kifizetniük. A múlt évtől ez is megváltozott, s ma már az adózott nyereség, vagy a bérköltség képezi a kifizetés alapját. Vagy emlékezzünk csak, hány pert indítottak a vállalatok a feltalálók ellen (s megfordítva), ami-kor a találmányi díj összegének megállapítására került sor. Az új szabályozás ma már bizonyos fogódzót, támpontot ad a vállalatvezetésnek, amikor kimondja, hogy újítások esetében az egyévi hasznos eredmény 5 százaléka, szolgálati találmányoknál az öt év alatt elért hasznos eredmény 8 százaléka képezi a tárgyalás kiindulópontját. A felsorolt jogszabálymó- dosításök kivétel nélkül a vállalati kollektívák, az újítók, feltalálók érdekeltségét növelték, s ezáltal fokozott mértékben ösztönöztek új szellemi produktumok létrehozására, illetve hasznosítására. A gazdaságirányítási rendszer jelenlegi továbbfejlesztése is több olyan elemet tartalmaz, amely bizakodásra ad okot. A legfontosabb ebből a szempontból a vállalati nyereségérdekeltség megnövekedett szerepe. Az újítások, találmányok felhasználásával elért magasabb műszaki színvonal ezentúl fokozottabban kifejezésre juthat a termékek árában, s így remélhetőleg tovább növeli a szellemi eredmények becsületét. Az új szabályozás adókedvezménnyel igyekszik fellendíteni a szellemi értékek vállalatok közötti adásvételét. kereskedelmét. S kedvezményt kap a vállalat az újítási és a közreműködői díjak kifizetésekor is, mert ezek ezentúl semmilyen esetben nem számítanak bele a keresetbe, tehát adózni sem kell utánuk. A változások sorában beszélhetnénk még arról, hogy az Országos Találmányi Hivatal hogyan gyorsította, egyszerűsítette a szabadalmakkal kapcsolatos eljárásokat, s ide tartozik az is, hogy az iparjogvédelmi szakemberek képzése új lendületet kapott különösen azóta, hogy a felsőfokú tanfolyamokon nem oklevelet, hanem másoddiplomát lehet szerezni. Figyelmet érdemel az is, hogy az Országos Vezetőképző Intézet kötelezővé tette a licencforgalom és az iparjog- védelem című tantárgyakat a vezetők számára. Jó jel, s a megindult pezsgés bizonyítéka. hogy a megyékben soha annyi újítási, iparjogvédelmi kiállítást, ankétot, börzét nem szerveztek még, mint tavaly. arra mutat, hogy a társadalom mind szélesebb rétegei ismerik fel: véget kell vetni a pazarlásnak, okosabban kell gazdálkodni szellemi értékeinkkel. Maga az ügy körültekintőbb szabályozást, rugalmasabb ügyintézést kíván és igényel, azok pedig, akik átlagon felüli teljesítménnyel járulnak hozzá a népgazdaság eredményeihez, kiemelkedő erkölcsi és anyagi megbecsülést érdemelnek. T. M. Mindez Szolgáltatások Túr kévén „Visszavonuló” szövetkezetek, vállalatok — Több a kisiparos Noha a szolgáltatásokat végző kisebb-nagyobb vállalatoknál, ipari szövetkezeteknél az utóbbi években több átszervezés is történt, ezek nem minden esetben segítették a területi, így a túrkevej szolgáltatások bővítését, színvonalának a javulását. Az időközben megváltozott jogszabályok folytán a kisiparosok száma ebben a városban is az 1980 évi 74-ről tavaly 144-re emelkedett. Ök vették át elsősorban a szolgáltatásokból „kivonult” állami és szövetkezeti szektor szerepét. A gépkocsi javítás a megépült, új tanszerviz belépésével kedvezően alakult, bár a munka esetenkénti minősége ellen akadtak kifogások. A motorkerépár-ja vitást a Vegyesipari Szövetkezet végzi, és ez a tevékenysége jelentősen bővült és növekedett, noha a munka minősége nem mindig egyenletes. A rádió, a televízió és az olajkályhák reparálását a Városgazdálkodási Vállalat és részben a Túrgesz (Túrvidéki Gépipari Elektromos Szervek) vállalja. Mindez megszűnt a korábbi nagy kapacitású Vegyesipari Szövetkezetnél, ahol legutóbb még a lakásfestő részleget is felszámolták. A javítások minősége, a határidők betartása elfogadható, azonban a gyorsaságot sokszor gátolja az ismétlődő alkatrészhiány. A lakáskarbantartás, felújítás jelentősen fejlődött a településen, h'szen nem csak az ipari szövetkezet, de a Városgazdálkodási Vállalat is foglalkozik ezzel a feladattal. A mosást, valamint a vegytisztítást, a Patyolat felvevőhelye bonyolítja le. Bár vállalási körét az elmúlt időszakban ruhafestéssel, szőrme tisztítással, ágynemű kölcsönzéssel is bővítette, a szolgáltatásait igénybe vevők száma csökkent. A cipőipari és bőrdíszmű jellegű javításokat a Kunsági Cipész Szövetkezet részlege látja el: elfogadható, jó színvonalon. Ami a fényképészetet illeti, ezt a szolgáltatást jelenleg a Fényszöv végzi. A műterme olyannyira dűledező, rossz állapotú, hogy a részleget átmenetileg a szolgáltatóházban helyezték el. Ha a szebbik nemhez tartozók ruhát akarnak varratni: válogathatnak a lehetőségek közül, hiszen ezt éppúgy megtehetik a szolnoki Minőségi Szabók Szövetkezete helyi részlegénél, mint a k’siparosoknál. Mivel a szövetkezet férfi szabó részlege megszűnt, ezért ha valaki testreszaibott öltönyről ábrándozik,, ajánlatosabb, ha először a buszmenetrend iránt érdeklődik. Jó, és megoldott viszont a fodrász, kozmetikus szolgáltatás. Az áfész kereskedelmi jellegű szolgáltatásaira a visz- szafejlődés a jellemző, hiszen ez szinte edénykölcsönzésből áll. Az áruházban már nem igazítják méretre a ruhát, a vas- és műszaki boltban a tartós, fogyasztási cikkeket se szállítják házhoz. Nincsen árukölcsönző bolt, bár erre jelentős igény lenne. Ami a kommunális szolgáltatásokat illeti, a keviek például egyre jobban megbarátkoznak a szervezett szemétszállítással. A szolgáltatások szakterületei tovább bővültek az új, gazdálkodási formák a gazdasági munkaközösségek megalakulásával, bár a városban tevékenykedő 15 gmk közül ma még mindössze 4 végez kimondottan szolgáltató tevékenységet. A szolgáltatások felemás, eltérő színvonalú fejlődésével a közelmúltban a városi tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott. Megállapítva: fontos, jó dolog, hogy ebben a munkában a kisiparosokra egyre inkább lehet számítani, ugyanakkor indokolt a vállalatok, a szövetkezetek bevonása, különösen a kereskedelmi jellegű szolgáltatásokba. D. Sz. M.
