Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. DECEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A magyar sajtó napján Koszorúzás, ünnepélyes megemlékezés Elhelyezik a koszorúkat a Szolnoki Munkás emléktáblájánál EGYSÉGBEN, FELELŐSSÉGGEL A Vörös Űjság megjelené­sének 66. évfordulója alkal­mából tegnap ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vá­lasztmánya a MUOSZ szék­házában. Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztve­vőit, majd Pethő Tibor, a szövetség alelnöke mondott ünnepi beszédet. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség Aranytoll-bizott- ságának elnöke átadta az arany emléktollakat, ame­lyekkel a MUOSZ választ­mánya a szocialista újság­írásiban kifejtett, több évti­zedes tevékenységlet ismeri el. Az idén tizenkét újság­író kapott aranytollat: Ea- róti Géza, Bojár Sándor, Fenyvesi Mária, Gábor Pál, Kristóf Károly, László Gyu­la, Lózsy János, Pető Mik­lós, Rédner Márta, Szabó Endre, Szitnyai Jenő és ßaombathy István. Ezután koszorúzás köveid kezett. Az Újságírók Szö­vetsége székházának Rózsa Ferenc termében megkoszo­rúzták az első magyar legá­lis kommunista lap, a Vörös Űjság márvány emléktáblá­ját. 'A forradalmár elődök emléke előtt tisztelegve az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya nevé­ben koszorút helyezett el Lakatos Ernő osztályvezető és Karvalics László osz­tályvezető-helyettes, a Mi­nisztertanácsi Tájékoztátási Hivatala képviseletében Né­meth Jenő a TH elnökhe­lyettese és Juhász Imre fő­osztályvezető. A MUOSZ koszorúját Pálfy József, a szövetség elnöke és Megyeri Károly a MUOSZ főtitkára helyezte el, A magyar sajtó napja al­kalmából kitüntetéseket ad­tak át a Magyar Néphadse­reg Művelődési Házában. Az ünnepségen a hazafias, hon­Tegnap délelőtt Szolnokon ülést tartott az országgyűlési képviselők megyei csoport­ja. A meghívottak között ott volt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, Mohá­csi Ottó, a megyei tanács el­nöke, valamint Földesi Ist­ván. az MSZMP KB terület­felelőse is. A résztvevők tájékoztatót hallgattak meg az ország- gyűlés téli ülésszakának elő­készítésével kapcsolatos fel­adatokról. Ezt követően Ulveczki Ti­bor, a megyei tanács elnök­helyettese a tanácsi költség­vetési és fejlesztési terv jö­vő évi elképzeléseiről be­szélt. Fontos célként említet­te a lakossági alapellátás színvonalának megtartását, illetve annak javítását. Be­ruházásokra 508 millió fo­rintot fordíthat a megye 1985-ben. Ez az összeg a he­lyi erőforrások felhasználá­sával csak a folyamatban lé­védelmi eszme eredményes terjesztéséért hatan a hon­védelmi miniszter által ado­mányozott Haza Szolgála­táért Érdemérem különböző fokozatát, tízen pedig a Ma­gyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke jutalmát vették át Szabó Egon vezér­őrnagytól az MN politikai főcsoportfőnökének helyet­tesétől. A magyar sajtó napja al­kalmából tegnap Szolnokon is megemlékezésekre, ün­nepségekre került sor. Déleiőttj tizenegykor az első megyei kommunista •lapnak, az 1919. március 16-án megjelent Szolnoki Munkásnak emléket állító Kossuth téri táblánál koszo- rúzási ünnepséget tartottak, amelyen részt vettek a Lap­kiadó Vállalat, a Néplap szerkesztősége, az MTI és a Magyar Rádió körzeti stú­diójának munkatársai. A sajtónap alkalmából délután öt órakor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kiállítás nyílt a Néplap fotóriportereinek munkáiból. A tablókon az utóbbi évek megyei esemé­nyein kívül az ország más részében történteket isi be­mutatják a képek. A kiállí­tás január 5-ig tekinthető meg. Este a /Tisza Szállóban rendezett ünnepségen emlé­keztek a magyar sajtó nap­jára, s a rendezvényen részt vett és felszólalt Fábián Pé­ter. a megyei pártbizottság titkára is. Az ünnepségre a megye sajtóorgánumainak dolgozóin kívül meghívást kaptak a nyomda és a posta képviselői. A megemlékezés után a megyei Lapkiadó Vállalat és a Néplap törzs- gárdatagjai jutalmakat, ok­leveleket Vetítettek át. Fel­vételünk a koszorúzáson ké­szült. vő beruházásokra lesz ele­gendő. Be kell fejezni a szolnoki víztorony és vízki­vételi mű építését, mert máris gondok vannak a víz­ellátással. Ezután Tóth Lajos, a HNF megyei bizottságának titkár­helyettese tájékoztatta az ülés résztvevőit a megyében lévő HNF-bizottságoknak a város- és községpolitikai cé­lok kidolgozásában és végre­hajtásában betöltött szere­péről, valamint az ország­gyűlési képviselők munká­jának segítéséről. — Megál­lapítható, hogy a társadalmi munkák szervezésében sokat tett a népfrontmozgalom — mondta az előadó. — Társa­dalmi összefogással épült ál­talános iskola Jászapátin, Jászkiséren, Törökszentmik- lóson. Jászberényben. me­gye lakóinak tenniakarását jelzi, hogy 1981-ben 216 ez­ren, 83-ban pedig már 271 ezren végeztek társadalmi munkát. Társadalmi fejlődésünk közelmúltja és jelene nem­csak a gazdasági életben, a népgazdaság irányításának módszereiben és az életkö­rülmények alakulásában ho­zott mélyreható változáso­kat, hanem új vonásokkal gazdagította ideológiai, kul­turális. életünket, gyökere­sen átalakította az életmódot is. A változások hatására — összhangban a XII. kong­resszus határozataival «— előtérbe kerültek az emberi tényezők, s terjed az a fel­ismerés, hogy egész szocia­lista építőmunkánk egyre inkább közvetlenül is meg­határozza, hogy mennyire vagyunk politikailag és szakmailag műveltek, maga­tartásunkban változtatások­ra képesek, alkotó módon gondolkodó és cselekvő em­berek. akik környezetüket is magukkal tudják ragadni- Az utóbbi időben sok új és nehéz kérdés vetődött fel gazdaságunk intenzív fej­lesztésével. a feltételek ked­vezőtlen alakulásával, a tar­talékok mozgósításával, a vállalkozási kedv növelésé­vel és az ezekkel együttjáró társadalmi változásokkal kapcsolatban is. Megközelí­tésükben természetesnek kell tartanunk, hogy eleinte bi­zonyos kétkedés kísérj őket. A helyes nézetek nem azon­nal, hanem mélyreható, oly­kor szenvedélyes viták után alakulnak ki, amikben min­den türelmetlenség káros. Időre van szükség, amíg az új folyamatokat elméletileg sokoldalúan fel tudjuk tár­ni, s a politikai munka csa­tornáin el tudjuk juttatni valamennyi réteghez. A változások fokozzák az ideológiai kér­dések iránti érdeklődést. A létbiztonság, a reális, szélső­ségektől mentes politika, a marxizmus—leninizmus esz­méinek hegemón helyzete és általánossá váló ismerete ér­zékenyebbé. érdeklődőbbé, az összefüggéseket magasabb fokon értőbbé nevelte az embereket. Ennek ellenére a többséget váratlanul érte építőim unkánk feltételeinek drámai megváltozása, egyen­súlyi helyzetünk romlása, s enék belső hatásai. Sem a közvélemény, sem az ideo­lógiai munka nem volt kel­lően felkészülve az új jelen­ségek és követelmények ér­tő fogadására és feldolgozá­sára — amiben számos il­lúzió továbbélése is közre- . játszott. Az utóbbi két év­ben azonban kedvező élén­külés. alkalmazkodási kész­ség és a minőségi követel­mények előtérbe kerülése vált jellemzővé ideológiai életünkben is. Megerősödött az a felismerés, hogy a szo­cializmus építése a korábbi­nál jóval nehezebb feltéte­lek között folyik, s ez új helyzetet jelent a politikai munka számára is. Még vi­lágosabbá vált. hogy társa­dalmi, gazdasági előrelépé­sünk a szocialista tudat és közgondolkodás dinamikus fejlődésével együtt, attól el­választhatatlanul mehet végbe- Ezért az elkötelezett­ség és a személyes példa- mutatás jelentősége felérté­kelődött. s az ideológiai munka fő színtere áttevő­dött a kisebb közösségekre, a munkahelyi kollektívákra, pártalapszervezetekre, vala­mint az ifjúságra. Ezeket az összefüggéseket és követelményeket felismer­ve tűzte napirendjére a kö­zelmúltban az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága a megyében folyó ideológiai munka helyzetét és fejlesz­tésének időszerű feladatait. A teendők áttekintését az ideológiai munka jelentősé­gének megnövekedése és a XIII. kongresszust előkészí­tő reális helyzetelemzés igé­nye indokolta. Hazánkban a szocializmus történelmileg meghatározott szintre fejlődött, építése — jórészt! a kényszerítő külső körülmények hatására — sa­játos feltételek között fo­lyik. Becsülendő vívmá­nyaink és eredményeink melett napjainkban jobban érzékelhetők az ellentmon­dások is. A nehezebb hely­zet sürgetővé teszi a meg­újhodást, az eszmei tisztán­látás erősítését, az egységet és a kihívásokra történő gyors válaszadást. A megúj­hodás azonban mindig fáj­dalmas, mert le kel számol­ni az illúziókkal, a kényel­mességgel, a korábban meg­bízhatónak bizonyult beideg­zésekkel, s tudatosan kell vállalni a kemény tények­kel és követelmények­kel való szembesülést. Az ideológiai munkának eb­ben a helyzetben alapvető feladata, hogy utat mutas­son a cselekvésre és erősít­se a szocialista rendszerünk­kel • való azonosulást, a po­litika iránti bizalom mélyü­lését. A párttagokat pedig úgy készítse fel, hogy képe­sek legyenek önállóan ma­gyarázatot adni a környeze­tükben felmerülő új kérdé­sekre, s kulturáltan, ered­ményesen terjesszék és véd­jék eszménket, pozícióinkat. Az ideológiát — Marx szavaival — olyan eszmék, nézetek összességé­nek és cselekvési magatar­tásnak kell felfognunk, ame­lyek többé-kevésbé rendsze­rezett elméleti formában az embereknek a környező va­lósághoz és egymáshoz való viszonyát tükrözik vissza, és a társadalmi viszonyok meg­változtatását, vagy megszi - 1‘jrdulását, fejlődését szol­gálják: A mi ideológiánkat a marxizmus—leninizmus eszmei alapján kibontakozó elvi szilárdság és a szocia­lista társadalom fejlődését szolgáló szellemi élet és em­beri viszonyok jellemzik és kell jellemezzék a legnehe­zebb helyzetben is. Ideoló­giai kérdésekben még átme­netileg sem lehetnek elvi engedmények vagy a mar­xizmus hegemóniáját és - az alapkérdések szilárdságát megkérdőjelező kompromisz- szumok. Szövetségi politi­kának is a korrektség és a kü­lönböző álláspontok tiszte­letben tartásával számol a közös , célokban a más világ­nézetű, de jószándékú em­berek munkájával, s nem az ideológiai különbségek ösz- szemosása alapján. A tole­rancia csak garanciákkal képzelhető el, s az utóboi évtizedek politikai gyakor­lata bizonyította, hogy elvi engedmények nélkül is le­hetséges a megértés és a társadalmi közmegegyezés. Napjainkban azért fontos ezeket a kérdéseket időről időre a maguk helyén tisz­tázni, mert olyan szakaszba kerültünk, amelyben eldől, hogy sikerül-e hazánkat — nemcsak társadalmilag — hanem gazdaságilag is a leg­fejlettebb országok sarába emelni, vagy pedig hosszú stagnálásnak leszünk kitéve. A marxista elmélet, a tu­dás és tudatosság erősítése gyorsíthatja társadalmunk rugalmas alkalmazkodóké­pességének fejlődését, de a késedelem, az alacsony szín­vonal akadályozhatja a meg­újulási készség kibontako­zását. Ma — éppen helyzetünk­ből eredően — az egyik leg­fontosabb ideológiai kérdés a gazdaság fejlődése, mint az emberek létviszonyainak, közérzetének. perspektíva­biztonságának alapja, az életkörülmények és a köz- gondolkodás alakulásának legerőteljesebb meghatáro­zója. Gazdasági helyzetünk és lehetőségeink helyes ideo­lógiai megítélése megkövete­li. hogy reálisan és folya­matosain tisztában legyünk eredményeink értékével és a mai gondok okaival. Külö­nösen a problémákat okozó feltételek objektív vizsgála­ta és értékelése fontos. A pontos helyzetelemzés­sel, az új kérdésekre adott megfelelő válaszokkal ele­jét vehetjük az elbizonytala­nodásnak is. A pesszimizmus — bármilyen szórványos le­gyen is — befeléfordulóvá tesz, leszerel és kedvez az eszméinktől idegen nézetek behatolásának. Gazdasági gondjaink mel­lett valamennyiünket élén­ken foglalkoztatják a nem­zeti és nemzetiségi kérdések, az identitástudat, a '•eális nemzeti önismeret tisztázá­sának igénye is- Ez azonoan nem szűkülhet le egy-egy divatos, vagy az ellenséges propaganda által felerősített kérdéscsoportra. Népünk, a magyarság múltját, jelenét és jövőjét csakis valamenv- nyi reális történelmi össze­függésével együtt, higgadtan, elvi szilárdsággal vizsgál­hatjuk. A tisztázó vitákban nincs helye felszított szenve­délyeknek, de a jogos, a szo­cialista építőmunka eredmé­nyeire alapozott nemzeti büszkeség elfedésének sem. A józan mértékletesség, a türelem, a tisztesség és a mai realitások dialektikus egységbe rendezése alapve­tő követelmény. Azért fontos ezt helyesen látnunk, mert az ideológiai fellazítás egyik fő törekvése napiainkban éppen az, hogy a „gondjainkban osztozás” látszatát keltve, igen kifino­mult eszközökkel megkísé­relje felszítani a nacionaliz­must — azt a rendkívül ma­kacs előítélet-együttest, amelynek sajnos mély. bo­nyolult és fájdalmas törté­nelmi gyökerei vannak egész Európában. Megnyugtató, hogy szűkebb környezetünk­ben nem, vagy csak igen szórványosan és ritkán ér­zékelhetők ilyen törekvések, a nacionalizmus nem jelent komolyabb veszélyt, de po­tenciálisan azt jelenthetne, ha a lenini normákról, illet­ve a vitákban történő meg­győzés fontosságáról egyet­len pillanatra is megfeled­keznénk. A szocialista hazafiság és a tőle elválaszthatatlan pro­letár internacionalizmus ér­zésének erősítése tehát mindannyiunk fontos fel­adata és felelőssége. Külö­nösen történelmi tapasz­talatokkal még nem rendel­kező fiatalok szemléletének helyes formálása döntő je­lentőségű. A hazához a ki­sebb közösségeken" át vezet az. út. ezért a hazafiság szo­cialista tartalmának gazda­gításában meghatározó Sze­nerie van a családnak, az is­kolának. a szülői, nevelői példamutatásnak. A fiatalok realgálnak legérzékenyebben az ideológiai kérdésekre. Magatartásuk, tudati állapo­tuk megítélésében abból a realitásból kell kiindulnunk, hogy a mai fiatal nemzedék képzettebb, műveltebb, mint a korábbi évtizedek ifjúsága volt, de jóval szerényebb közvetlen történelmi tapasz­talatokkal rendelkezik és a mai nehézségek is szokatla­nok számára. Az elmúlt év­tizedek dinamikus fejlődé­se is azt a felfogást erősítet­te bennük — és ezért pro­pagandánk fogyatékosságai is okolhatók —. hogy a szo­cialista építőmunka mentes a komolyabb ellentmondá­soktól. s ha mégis akadnak, feloldásuk jórészt szubjektív szándékainktól függ. Ezért nem szabad csodálkoznunk, ha esetenként kényelmessé­get, vagy illúziókat tapasz­talunk náluk. A mi köte- ' ességünk és feladatunk megtanítani őket a valóság objektív és értő megközelí­tésére. társadalmi, gazdasá­gi fejlődésünk eredményei és gondjai mögött meghúzódó összefüggések felismerésére. Ugyanakkor látnunk és be­csülnünk kell a másik, a pozitív és egyben meghatá­rozó oldalt is, azt, hogy fia­taljaink döntő többsége hí­ve a szocializmusnak, benne biztosítottnak látja jövőjét, tetteivel bizonyítja, hogy lehet rá számítani. Éppen ezért ifjúságunk megítélésé­nek csakis ez képezheti az alapját, s a bizalomra épülő cselekvés. Az ideológiai munka szín­terei közül — sajátosságánál és érzékenységénél fogva — külön említést érdemel a kulturális és művészeti élet. Az elmúlt két évtizedben lényegesen megváltoztak a művelődés feltételei, a kul­túra iránti igények, a mű­velődési-szórakozási szoká­sok, és módosult a művelő­dés szerkezete is. Ezek a változások új feltételeket és lehetőségeket teremtettek a művészi értékek közvetíté­sének, terjesztésének és be­fogadásának, s új feladatok elé állították a közművelő­dési intézményeket és a mű­vészeti műhelyeket. A ked­vező tendenciák mellett az is egyértelműbb lett, hogy a szocializmus építésével összefüggő kulturális fel­adatok ma gyorsabb, rugal­masabb szemlélet-, módszer- és hatókör-változtatásokat és egyértelműbb értékszelekci­ót követelnek. A művelődés ügye tehát meghatározóan fontos politikai kérdéssé vált, ami — a jövő szempontjából — a mai nehézségek kap­csán sem minősíthető má­sodlagosnak. Korunkban különösen ne­héz a művészet elkötelezett valóságfeltáró és emberfor­máló szerepének reális és humánus megvalósulása. Az ehhez szükséges művészi al­kotómunka feltételei és sza­badsága ~ adottak társadal­munkban, de adottak az ez­zel kapcsolatos politikai fe­lelősség és tisztesség köve­telményei is. Az elmúlt év­tizedek gyakorlata bizonyí­totta. hogy a pá«t nem ki­vári politikai eszközökkel be­avatkozni az egyéni ízlés és stílus kérdéseibe. Azt azon­ban nehezen vitathatja bár­ki is, hogy a mai helyzet­ben döntő fontosságú, hogy értékes, maradandó, hu­mánus művek szülessenek, amelyek felemelik, nevelik a dolgozó embert, s etikai üze­netük a jövőbe, a munkába és az emberbe vetett hu­manista hitet követíti. A nehézségek ürügyén sem beleülhetünk meg azzal, hogy azok az irányzatok vál­janak hangadóvá, amelyek végső kicsengésükben az em­berek alkotókedvét rombol­ják. A művészeti alkotóműhe­lyek és az ott dolgozó kommunisták felelőssége ezért nem csekély. Nincs rendjén, ha a műhe­lyek elveszítik ideológiai, kritikai érzékenységüket sa­ját alkotói vonzáskörük hi­báival, a problematikus hangsúlyokkal szemben, ha a hamisan értelmezett szo­lidaritás nevében a színvo- naltalanságot védik, ápolják. Tarthatatlan a határozatlan­ság, a felelősséget nem vál­laló, a káros folyamatoknak szabad teret engedő maga­tartás is. örvendetes, hogy szűkebb környezetünk mű­vészeti műhelyeire mindezek nem jellemzők, döntő több­ségükben elkötelezett, ki­egyensúlyozott alkotómunka folyik. A megnövekedett felada­tok megoldásához jó alapot nyújt a pártszervezetek erő­södő ideológiai tevékenysége, amely szorosan összefonódik a politikai gyakorlattal, a napi teendőkkel. Feladata­ink megkövetelik, hogy a pártszervezetek, a kommu­nisták igényesebb politikai munkával, a követelmények újrafogalmazásával, bátrabb kiállással reagáljanak az új, szokatlan kérdésekre is. Eh­hez gyorsabb, differenciál­tabb, tájékoztatás és hatéko­nyabb agitációs és propa­gandamunka szükségesv Ideológiai tevékenységükben az eddiginél nagyobb szere­pet kell kapnia a szűkebb közösségekben folyó, szemé­lyes meggyőződésen alapuló nevelőmunkának. Szocialista építésünk, ideológiai mun­kánk feladatai és lehe­tőségei adottak: tisztán lá­tó szemre, világosan ér­telmező gondolkodásra, pél­damutatásra van szükség, hogy egyetlen lehetőséget se mulasszunk el pusztán a rossz beidegzések, a kényel­messég vagy a lassúság mi­att. Fel kell ismernünk és vállalnunk, hogy a szocia­lizmus a munkában,- a vi­tákban kiküzdött új megol­dások történelmi folyamata, és felelősséggel kell ten­nünk azért, hogy jelenünket és jövőnket szolgáló új meg­oldások szülessenek a ne­hezebb helyzetben is. Tegnap Szolnokon Tanácskozott a megyei képviselőcsoport

Next

/
Thumbnails
Contents