Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 24. Későn csengettek be abban az évben. Nem is csengettek, csak egy lyukas fazekat vert oldalba Feri bácsi, a pedellus. Csengő nem volt, de iskola sem, mert az őfőméltósága arcképével ékesített tantermekben sebesültek feküdtek. A katonák nem sokat hederítettek Horthy tengernagyi uniformisára — már aki látta egyáltalán véres turbánjától —. mert egyik a lábát siratta, a másik a karját.. Jajszó és karbolszag volt az egész város. A polgármester emlékezete szerint huszonnégy-huszonhat- ezer sebesült katonát ápoltak Szolnokon 1944. karácsonyán is. A nyári bombázások elöl a környező falvakba tanyákra menekült családok las- san-lassan visszahozták batyuikat, gyerekeiket a romos városba. A német köpenyekbe, az orosz pufajkák- ba, utászcsizmákba, ejtőernyős bilgerikbe bújt suhancgyerekek a kórházak körül ólálkodtak, hátha „leesik” valami: egy darab négyszögletes kenyér, egy-egy csaj.ká- nyi szalonnás káposztaleves. A Valahol Európában megrázó jelenetei a szolnoki utcákon is játszódhattak volna. Éhes kó- borgyerekcsordák minden felé... De a játék izgalma^ ideig-óráig még az éhséget is elnyomta. Mivel játszik a gyerek? Ami a keze ügyébe akad, amivel tud. Tiszteletre méltó nagyapakor küszöbén vannak már az egykori suhancok, akik a szandai rétről páncéltörő ágyúval lőtték a cukorgyár környékét. A „tornyot” akarták eltalálni. Egy orosz katona köny- nyebben megsebesült. Dr. Kiss Gábor polgármester noteszében — ez volt az „ügyvitel” — bejegyzés: Illés őrnagy, iskola! — Illés Béla újságot szerkesztett ugyan, de szerencsénkre, „minden lében kanál” volt, Őrnagyi tekintélyén kívül is nagy respektje volt a városparancsnokságon is. Pi- szatyel, — író. Nos, ő hozta be hozzám két katonával a „tüzéreket”. Ügy még velem senki se kiabált, mint „Béla bácsi” — így hívta mindenki. én is pedig nem sok korkülönbség volt közöttünk... Furcsán káromkodott, az voLt az érzésem, hogy újra tanulja a magyar kacskaringókat. .. De nem ez a lényeg! Adok annyi katonát, amennyi csak kell, tessék megkeresni a tanítókat, tanárokat, három napon belül minden gyerek iskolába járjon, mondta, vagy téged is lecsukatla'k. Ezeket meg tanítsd móresre, mutatott a három halottsápadt gyerekre, és elvi-harzott. December 6-án mentünk először „isöíiolába”, a tanítók, tanárok lakására jártunk. Ha úgy vesszük, a cukorgyárra eldörrent ágyúlövés volt a tanévnyitó csengőszó. A háborúsdinak véget vetettek az orosz patrujok, a magyar policajok, — az igazi háború folytatódott. Ha északnyugatról fújt a 6zél, úgy éreztük, valahol dübörög a föld. — Nem emlékszem pontosan, hogy melyik napon jöttek értem — kutat a múltjában Kovács Rózsa nyugdíjas tanácsi tisztviselő — talán karácsony másnapján, de lehet, hogy egy-két nappal később. Egy teherautó állt meg a házunk előtt, katonák ugráltak ki a ponyva alól. Tipográf? Igen, nyomdász vagyok. Percek se múlhattak már vittek is. Kicsi robot. mondták... Féltem hát! De amikor befordult az autó a Tabánba, megnyugodtam. A nyomdába kellek, mondogattam magamban. Ügy is volt. Az udvaron áramfejlesztő agregátor zúgott, ezenkívül minden ismerős volt, a betűpultok, a gépek, a bálák, a raktár. Az- időben ott dolgozt am Sarkadéi bácsi Harsányi Gyula utcában lévő kis nyomdájában. A gépem körüli élet fény egy pillanatra elvakí- tott — elszoktunk akkorra már a petróleumlámpától is, petró se volt — csak akkor .tértem- jobbára imagamhoz, amikor valaki magyarul szólt hozzánu .. . .páncélos főhadnagy vagyok, mutatkozott be. Sajnos a nevét akkor se értettem pontosan, nem, hiába is tudálékoskodnék, se a vezeték, se a keresztnevét nem tudóim. Szép szál fiatalember, magyar egyenruhában. Olyan volt, mintha skatulyából vették volna ki. A rangjelzése is magyar volt. Pisztoly az olHirdetmény. ,, "rgffSrt áartutrö»9* aDOIBlt.l*“«" „„„„„len .»•.outit« ~ I»s>níi . .„ „0 «am. B-st. nnrsr- *«!<» abut fristbt! Ipam* tanoncíoZ-olCban: én it***»*«« fin!0lt0h&!0, m** icanacímaH: B«uUa|»l> u, * ,1 . „ _ . Mhűl u. ! »am. Pl- tóo a iie. A polgári « íí^-do letíny re»Hr.<U lini haxép isUOia nlívnixléhfj sxámara )iqMMleü<K htlratós’ illette tcltnlhcit* lotóhW iflit/HfflíAM BémiBísiih o lent HíüoH iirlijUufl* tfülPtti, CH4. ttl drtember Rá 4-cn. Sliss Gábor Kovács iRózsa: A tábornok elmagyarázta mit tartalmaz az ultimátum: kímélni akarják ajz emberéletet, a főváros műkincseit dalán, a sapkarózsa helyén meg vörös szalag. Segítenie kell nekünk, mondta, sokszorosítanunk kell valamit. Tízezres példányban. Körülnéztem. biztos azért, hogy lássam, mit? Még várnunk kell, nyugtatott, most hozzák Debrecenből, addig vacsorázzon meg. Egy papir- bála tetejére terítettek a katonák. .. Ettem, már ahogy tudtam, közben kinéztem az ablakon. Csak árnyakat láttam, őrök mindenfelé az utcán, lövésre kész géppisztollyal Éjféltájt autók gurultak a ház elé. Egy csupa a ranycs.il Lagos valaki jött be. .. Tovaris Generál, szólították. A tábornok kísérői, azok is tisztek voltak, közben letették a „tepsiket” a gép mellé. ULTIMÁTUM — láttam a nagybetűket. A tábornok maga köré intett bennünket, a magyar páncélos főhadnagy fordította, amit mondott. Segítsenek nekünk, arra kérjük önöket, hátha honfitársaikon is segítenek. Meg akarjuk kímélni Budapestet, felszólítjuk a németeket, adják fel a várost, a további harc értelmetlen. .. Indítsák be kérem a gépet, lássam, mit tud. . Két nap két éjjel megszakítás nélkül nyomtuk az UL- TIMÁTUM-ot. Sajnos, hasztalan volt... A Deák Ferenc utcában (ma Tisza Antal utca. A szerkesztő megjegyzése.) volt egy csinos villa, előtte kert. Ott volt a szomszédos kórház vágóhídja, a házban meg a konyha. Bebicegett a véres kondérok közé egy girhes, lesántult deres. Talán a bombáktól, a /légvédelmi ágyúk ugatásától riadt meg, netán a fahícT- ra lecsapó stukák vijjogásától, — aznap bombázták utoljára Szolnokot, — de lehet, hoigy csak a szomjúság vitte szegényt.. Egy katona rögtön elkapta a sörényét. Tűrte az ártatlan, nagy bamba szemekkel, nézett ránk, csak a tompora remegett. A katonák tanakodtak, majd a nagybajúszú kozák, aki már kora délután az üres tenyerét mutatta, odajött hozzánk. Ácsorog- tunk ott vagy tizenöten, húszán, hátha mégis maradt Korabeli falragasz káposztaleves. De aznak nem jutott.,. Az öreg kozák nem is ezt magyarázta. A lórá mutogatott, ránk, majd újra a lóra, meg a pisztolyára. Nu, nu? — nézett ránk kérdőn. Mintha egyszerre bólintottunk volna, a ledöntött kerítés mellett állók, de lehet, hogy csak az emlékezés akarja összemosni az ítélet felelősségét. A kozák fegyvere már dörrent is. a lovacska olyan illedelmesen térdelt le a kockakőre, mintha ezt a sorsot várta volna, majd oldalra fordult... Az öreg kozák szeretettel paskolta meg a kimúlt jószág nyakát, felvette a vászonkötényét, és már fente is a késeit. A jó hír is szárnyakon jár. A deresből estére csak a bőre maradt, meg a négy patája... . Aranynyergű nemes, szép paripa, bocsáss meg nekünk, akkor karácsony tájt nagyon éhesek voltunk. Havazott, karácsony lehetett vagy újév, Illés Béla kinyittatta a színházat. Az ágyúgolyó ütötte lyukakra teherautó-ponyvát borítottak, ha ne essen be a hó, a havas eső. Minden délután Volt „előadás”, Alighanem ez volt akkoriban Thália legdemokratikusabb temploma. A zsúfolt nézőtérről — táblás házak! — az ment fel a színpadra — függöny nem volt — aki úgy gondolta, tud valamit, amivel a többieknek örömet szerez. Rendező se kellett, összeállt négy-öt katona, énekeltek;. „Volga, Volga... meg, hogy „kinn a távoli hómezőn. ..” Letette a nyakából a .géppisztolyát a szőke gyerekember, s már járta is a gopakot ; beviháncoltak a katonalányok, s üveghan- gokkaL bűvölték el a közönséget. .. Az előadásoknak — legalább is számunkra — a kijárási tilalom közeledte vetett véget. Az író-őrnagy majd mindig ott ült a jobb kettes páholyban. néha sátorlappal a fején, mert ha rakoncátlan volt a szél, csak bepermetezett az eső a nézőtérre. Egyszer — Illés Béla kíséretéből — egy „orosz” katona magyarul énekelt: „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás.. Szép, szomorú hangja volt ennek a vöröscsillagos ku- rucnak. Amikor elült a taps, Béla bácsi telikiabálta a nézőteret. — Holnaptól, he... mozi is lesz, he... Másnap négy, összefércelt, sebtében kivasalt lepedőn láttuk, hogyan csapta be Kutuzov a franciákat. A csata előtti este a végtelen hómezőn annyi tábortüzet gyúj- tatott a katonáival, hogy Napóleont a látványtól is kiverte a hideg... Nons-stop mozi volt, a borogyinói csatából a fegyógyult katonák Budapest ostromához mentek. ... Tiszai Lajos Fotó és reprodukció: Tarpai Zoltán A nagy család melege Valamikor még természetes volt az öt-hat gyerek a jászsági családoknál, de nem volt ritka a tíz sem. Fodor Ferenc, a Jászság életrajza című könyvében írja. hogy a szapora jászok népesítették be a XVIII. század második felében az elnéptelenedett kiskunsági pusztákat. Szegénységnek számított, ha kicsi volt a család, a gyerek volt a jövő, az öregségre az eltartó. Manapság sok he— Hogy népfrontelnök lenne, nem is tudom, d§ ha a négygyerekes Mézeséket keresi, akkor csak erre tovább — mutat az egyik útbaigazítom a kátyús utcára, Jászfelsőszentgyörgyön. Egy fiatal asszony jön ki a csengetésre, éppen most fejezték be a vasárnapi ebédet. A környékbeli portákon fóliasátrak tartóvázai sorakoznak, náluk gyümölcsfiák foglalják el a hátsókertet. — Nemrégen bővítettük a lakást — kezdi az asszony, — szobával toldtuk meg, bevezettük a vizet, most már összkomfortos a mi házupk is. Melléképület is készült, fegyelőre még üres, disznót csak jövőre hizlalunk. Cserépkályhák adják a meleget, a szobákban rend, tisztaság, nincs nyoma szertelen gyerekseregnek. — Ágika 15 éves, ő már itthagyott minket, Pesten tanul. Idikó és Attila ikrek, befejezik a nyolcadik osztályt. és jövőre ők is elmennek — mutat belépő gyerekeire. Egy szőke két és fél éves kisfiú tipegi körbe a szobát, odabújik az anyja hoz, a lányok ölükbe kapják. — Mégsem maradunk magunkra, a kicsi Imre ad munkát és örömet is. Ö kapja a legtöbb szeretetet, nélküle üres volna a ház. — Ilyen nagy korkülönbség. . .? — Ahogy felcseperedtek a nagyok, úgy hiányzott a gon dozásra, szeretetre váró kisebb. Előiször a férjemmel, azután a gyerekekkel is megbeszéltük: mi lenne ha kistestvérük születne? örültek neki. A faluban azt hitJászszentandráson André Ferenc vasárnap este felé vonákódva vezet be a lakásba. — Minek erről írni? Van öt gyerekünk, így alakult, így van jól. A tizenötéves Ferenc a másik szobában bújja a leckét, testvérei, a 13 éves Mária, a 12 éves Zsolt (őt a kisebbek is Öcsinek szólítják), a 10 éves Tamás és a 7 éves Ildikó már láthatóan túlvannak házi feladatukon. Díványra kuporodva nézik a tévét. Az asszony szótlanul ül gyerekei körében, a kérdésekre is röviden válaszol.----Óvodába jártak hároméves koruktól, egyik vezette a másikat. Most mindegyik iskolás, egymást segítik a tanulásban. Keveset betegeskedtek, elevenek, szeretnek kint lenni. — A pénzből hogyan jönnek ki? — Nehezebben élünk mint lyen teher a szülőnek a gyerek és,a gyereknek a szülő. Fogynak a nagycsaládok, és velük fogy az ország lélek- száma is. Demográfikusok törik a fejüket, hogyan lehetne ezen változtatni, a .népgazdaság jelentős áldozatokat vállal a többgyermekes családok segítésében, a közvélemény ugyanakkor még mindig felelőtlennek tartja és elítéli a sokgyermekes szülőket. ték véletlenül született, lehetett volna, védekezni is, mondogatták sajnálkozva. — Egy év különbség van a nagyok között, mintha hármasikreim lettek volna, betegség idején olyan volt a házunk, mint egy kórház. Négy évig voltam itthon, utána nehéz volt munkához jutni. Szerződéses állást kaptam a tanácsnál takarító, majd bolti eladó lettem, be- d«jgozóként dolgoztam, végül átjártam a szomszéd faluba. a varrodába. Januártól Szentgyörgyön is lesz varroda, ott fogok dolgozni. A Berénybe ingázó Mézes Imrének jó fizetése van, közel kétezer forint az egy főre jutó kerset. Túlórázik, másodállást vállal, és rengeteg társadalmi megbízatása van — brigádvezető, HNF-elnök, megyei tanácstag —, úgyhogy a gyerekek hétvégeken is ritkán látják. A lányok és Attila megtanulták a házimunkát, heti váltásban mostak, takarítottak és mosogattak még tavaly is. Imre pedig több a számukra mint kistestvér; Attila mikuláskor szakállat ragasztott, bundát, kucsmát öltött és batyuval köszöntött be. — Nehezen született meg az első lányunk, — mond- ia a családfő. — Már a gyér me k tele n ség gondolataival barátkoztunk a pesti albérletben. Most a falu egy kicsit szájára vette a családunkat, de mi egyetértésben élünk. A gyerekek nem szenvednek hátrányt semmiben, jut mindenre, ami fontos. Azt mond. ják: kicsi vagy kocsi —•' -mi az előbbit választottuk. mások, de nem - panaszkodunk. Havonként hétezer nyolc- száz forintot visz haza a férj a családi pótlékkal együtt, a tanácstól is kapnak nevelési segélyt, szeptember óta már kétezer forintot. Naponta három-négy liter tej, két- három kiló kenyér fogy, baromfit tartanak, a zöldség, a gyümölcs megterem a kertben, disznót a férj szüleinél hizlalnak. A nagymamával laknak, nélküle nehezen boldogulnának. André Ferenc a helyi tsz- ben gépkocsivezető, mikor a munkatársai szóba hozzák a családot, továbbáll. Mást se tudnak, csak azt, hogy minek az a sok gyerek. Pedig a -gyerekek nevelik egymást, im-egltanulnak alkalmazköd'- ni és felelősséget érezni egymásért. Aki nagy családban nőtt fel, jobban értékeli az apró dolgokat, örömet is könnyebb szerezni neki. A tanulás mehetne jobban is, ismerik be mindannyian, de... — Az egészség a legfontosabb — summázza a gyerek- nevelést az apa. — Arra tankjuk őket, hogy -becsületes, tisztelettudó emberek legyenek. Lukácsi István Jákóhalmá- ról jár be húsz éve, az első munkahelyére a herényi Sütőipari Vállalathoz. A felesége három évet dolgozott a Cipőipari Vállalatnál, aztán jöttek a gyerekek. Mária 10, István 7, Tamás 5 éves. Gáborka pedig 14 hónapos. Egy kis szobában ülünk, amely étkező, nappali és közlekedő egyaránt. A két iskolás a gyerekszobában tanul. Tamás és Gáborka pedig csendesen játszadozik egy díványon. A fiatalasszonynak pereg a nyeLve,. közben jár a keze, igazít a gyerekek ruháján, -rajzol, pakolászik. Az apa fél hatkor kel, a többiek hatkor ébrednek. A négy gyerek fél nyolcra megreggelizik, és együtt indulnak az iskolába, óvodába. Gáborka délelőtt alszik két órát, addig az anyja takarít felteszi az ebédet tíz óra után kövételi a játékot, mesét. Fél tizenkettőkor érkezik Tamás az óvodából, amíg a nagyobbak nem jönnek ő köti le az édesanyát. Ebéd után a legkisebb alszik, Tamás játszik, a két nagyobbal kell tanulni. Jól tanulnak, tiszta ötös mindkettő. A nap fénypontja, mikor megérkezik az apa és körbeülik az asztalt. Közös vacsoránál mindenki elmondja örömét bánatát. Ami felér sok fényes ajándékkal — Nehéz egy gyerekkel megértetni, hogy m-i sokan vagyunk, azért nem utazunk a Balatonra, a ruhák is egyikről másikra szállnak. A múltkor hagytam minden munkámat, két órán át faggattam Istvánt, mire kiszedtem belőle mi a baja: csúfolták az iskolában, -mert neki csak testvérei vannak... Sok mindenre nem telik, amit mások megszerezhetnek maguknak. Hétezer forint a teljes havi bevétel, a fiatalasszony méla gyermek,gondoízási segélyt sem kap, mert egy évre 'megszakadt a míunkaviszo - nya. Hívták. pedig vissza, magasabb fizetést és beosztást kínáltak, de maradt a gyerekei mellett. — Minden hétre beütemezünk valamit. Kirándulunk a Tarna-partra vagy a határba, meglátogatjuk valamelyik rokonunkat, ott vannak minden iskolai ren-. dezvényen. A nyarat kétévenként Szentandráson töltjük, a vállalati üdülőben — többre nem futja. Nem is kell nagy dolog, csak együtt legyünk, és nem számít ki mit mond. ÍKarácso-ny estén közösen díszítik a fát, ott totyog a legkisebb is. Nem lesznek nagy ajándékok, de könyvet mindenki kap, és mellé olyan élményt, ami felér mások sok fényes ajándékával. Lukácsi Pál Kicsi vagy kocsi Becsületesek legyenek Készül a karcagi kerámia. Nagy Andrásné írókával és ecsettel dolgozik az Agyagipari Népművészeti Háziipari Szövetkezet műhelyében Szolnokon Akkor, karácsonykor I
