Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

1984. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Permetező-adaptertől a számítógépekig Szellemi termékek a piacon Hároméves múlt, ötven munkatárs, harminc szakma, nyolc képviselet az országban, több ezer benyújtott újítás, találmány, üzleti siker — mindez az innováció és a vállal­kozás jegyében. Távirati stílusban így jellemzi magát 1984- ben szórólapján, prospektusán az Alkotó Ifjúság Egyesülés. A nyolc területi képviselet egyike a megyében tevékenyke­dik; székhelye Tiszaföldvár, neve pedig alföldi területi kép­viselet. A nagy egészen belül ennek munkájára voltunk kí­váncsiak, amikor felkerestük Fekécs Mátyást, a képviselet vezetőjét. — Hogyan kapcsolódik az Alföldi területi képviselet munkája az Alkotó Ifjúság Egyesülés egészéhez, illetve miért éppen Tiszaföldváron működik? — Az Alföldi területi kép­viselet egy kicsit különle­ges „alakulat”, a többi te­rületi képviselethez viszo­nyítva. Másutt egy-egy fő­állású dolgozó látja el a fel­adatokat, mi pedig — mint a Tiszai Öntöző Gazdaságok Egyesülésének munkatársai, a tiszaföldvári Lenin Tsz tagjai — szerződéses kap­csolatban állunk az egyesü­léssel. tehát nem vagyunk az alkalmazottai. Miért ala­kult ez éppen így? A Tö- GE tizenegy taggazdaságá­nak szakembergárdája je­lentős szellemi tőkével ren­delkezik. Sokrétű velük a kapcsolatunk. így viszonylag széles a kitekintésünk. Van közöttünk gépész-, agrár-, erdő-, kertész- és öntöző­mérnök, illetve üzemmér­nök. Arra törekszünk, hogy különféle munkáink révén — így az Alkotó Ifjúsági Egyesüléssel kötött szerződés alapján végzett munkánkkal is — bevételre tegyünk szert, amely végeredményben csökkenti működésünk költ­ségeit, azaz ennyivel keve­sebbet kell fizetniük „ér­tünk” a taggazdaságoknak. — Milyen munkát végez­tek, milyen tapasztalatokat szereztek ebben az évben? — A legkülönfélébb szel­lemi termékkel — ötlettel, újítással, licenccel, know- how-val, találmánnyal, sza­badalommal — kereshetnek meg bennünket az alkotók. Az idei eredményeket mon­dom : már szerződéskötés előtt állunk a gyártó cég­gel egy szőlő-, gyümölcsper- metező-adapter esetében. Tíz hónap alatt „ért be ’ a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz. alkotócsoport­jának munkája, az IFA-te- hergépkocsik javítási tech­nológiája. A műszaki doku­mentációt tartalmazó kiad­ványra igényt tarthat min­den olyan üzem, gazdaság, amelyik IFA-tehergépkocsit üzemeltet. Három fiatal szakember — két vegyész és egy ag­rármérnök — „találta fel” azt a növényvédő szer ada­lékot, amely fokozza a ta­padást, magyarul ennek hoz- záadáásval nem mossa le olyan hamar az eső a nö­vényvédő szert. — Ezek azok a szellemi termékek, amelyeknek al­kotói maguk jelentkeztek. A képviselet aktivistái — a TÖCE munkatársai — szin­tén érdeklődnek, fölkutatják és fölkarolják az ötleteket, az újításokat. Milyenek akadtak az idén? — A mezőhéki Táncsics Tsz egyik dolgozója tészta­gyártó gépet alkotott, amely­nek különböző típusaiból egyedi darabokat már tud­tunk értékesíteni. Csongrád megyében „találtunk” egy új típusú szennyvízkezelési eljárást, amelyet elsősorban tejfeldolgozó üzemeknek ajánlottunk. Akadtak per­sze elvetélt ötletek is. — A területi képviselet más irányú munkája az Al­kotó Ifjúság Egyesülés köz- pantjától kapott szellemi ter­mékek értékesítése. — Az AIE számítástechni­kai irodája kilencfajta szá­mítógépen felhasználható program oka tí programcso­magokat dolgozott ki, ame­lyek a gazdálkodás úgyszól­ván minden területén fel- használhatók. Egyelőre azt szerettük volna feltérképez­ni, hogy a megyében^ hol, milyen típusú számítógépe­ket alkalmaznak a különbö­ző munkahelyeken, hogy az­után kinek-kinek a megfe­lelő programcsomagot ajánl­hassuk. Mondhatom, elég nagy érdektelenséggel ta­lálkoztunk, a gazdálkodó egységek jórésze nem is mél­tatott válaszra bennünket. Szerencsésebbek voltunk egy újfajta falszigetelési eljá­rással, amelyet sikerült ér­tékesítenünk a kunszentmár­toni Körösmenti Tsz-nék. — Az eddigi beszélgetés­ből az derült ki, hogy a le­hetőségeket nem mindig si­kerül a legteljesebb mérték­ben kihasználni. Mi lehet ennek az oka? —• A szellemi termékek adásvételekor is kitűnik, hogy csökkenőben a fejlesz­tésre fordítható pénz. A vál­lalatok, a szövetkezetek, az intézmények * többszörösen meggondolják, hogy mire költenek, és inkább eladni akarnak, népi vásárolni. Másrészt nem jött létre az érdekeltségnek olyan rend­szere, amely arra ösztönöz­né a vállalatokat, hogy a náluk született ötletek szé­lesebb körű alkalmazására törekedjenek. Sokszor pedig az igény is hiányzik az újra. — Végül is milyen előnyt, milyen többletet jelent szá­munkra, hogy Szolnok me­gyében is van képviselete az Alkotó Ifjúság Egyesülés­nek? — Az innovációval foglal­kozó vállalatok közül csu­pán az Alkotó Ifjúság Egye­sülés rendelkezik országos hálózattal, amelynek révén Szolnok megyei is bekapcso­lódik egy innovációs körbe; az itteni termékek eljutnak az ország más részébe, a másutt kidolgozott szellemi termékek pedig hozzánk. Egri Sándor Jószárokszállás, - Kossuth Tsz II fejlődés évtizede Termelés és vezetés közelebb került egymáshoz A jászárokszállási Kossuth Termelőszövetkezet két ösz- szevonást élt át az utóbbi év­tizedben, 1978 óta pedig mintegy 10 ezer hektárnyi földterület gazdája. A közös gazdaság termelését akkori­ban, és most is az alaptevé­kenység, a növény és állatte­nyésztés határozza meg. A 8300 hektár szántóterü­letének talajadottságai — a jászágói homok kivételével — jónak mondhatók, csupán az öntözési lehetőség teljes hiánya gátolja a magasabb hozamok elérését. Ennek el­lenére a téesz dolgozói 1975- ben hektáronként 3 és fél tonna búzát, 5,2 tonna kuko­ricát és 34 tonna cukorrépát takarítottak be. Az idei ara­táskor csupán az őszi búza adott 6,2 tonnányi termést, ami ilyen száraz körülmé­nyek között rekordnak szá­mít. A három esztendeje tartó aszályos időjárás — a Jászságban különösen — a többi növényt is kedvezőtle­nül érintette, pedig a kukori­ca öntözés nélkül ezeken a talajokon 5 és fél tonnányi termést is adott már. A ter­melőszövetkezet szakemberei — a lehetőségeknek megfele­lően — a jövedelmező gaz­dálkodás érdekében különfé­le árunövények termesztésé­vel is foglalkoznak. Az utób­bi néhány esztendőben az öntözést igénylő lucerna- és kukoricaterületeit ■ csökkent­ve, napraforgót és fényma­got, majd az árunövények sorát bővítve, mustárt, olaj- retket és olajtököt is termel­tek. Az egyesülést megelőzően gyengék voltak az állatte­nyésztés feltételei, jobbára a szétszórtság miatt. Ráadásul munkaszervezési gondok is nehezítették a sertés-, a szarvasmarha- és a juhága­zat fejlődését. Fiatal szak­emberek kerültek az ágaza­tokhoz, és ezt követően az újonnan bevezetett módsze­rek, a fajtaváltás és keresz­tezés, valamint a technoló­giai fegyelem javulásának hatására erőteljes növekedés következett be. Míg 1979- ben a 800-as tehénállomány­nál két és fél ezer literrel, az idén már ennek csaknem duplájával, 4400 liter tejjel számolhatnak. Mintegy 11 ezer sertést hizlalnak a Kossuth Tsz te­lepein, s napjainkra jövedel­mező juhtartásról számolhat­nak be a szakemberek. A legelőn tartott állományból 3800 vágó juhot és 19 tonna gyapjút értékesítenek az idén. A kiegészítő tevékenység 1975-ben még 15 százalékkal részesedett a közös gazdaság termeléséből, napjainkra csaknem 22 százalékra emel­kedett. Az építőbrigád és a húsüzem mellett immár két esztendeje faipari részleg is működik. Kezdetben csupán a szállításokhoz szükséges faládákat gyártottak, ma pe­dig bútorok és különféle ex­portcikkek is készülnek a melléküzemben. Saját „alap­anyagból” évente 6 ezer ser­tést dolgoz fel a tsz húsüze­me, a nagyközségben levő saját húsboltokban, valamint a megye többi településein is megtalálhatók a jászárok­szállási húskészítmények. A két melléküzemág árbevéte­le a tervek szerint 55 millió forint lesz az esztendő vé­gére. A termelőszövetkezet gép­parkja is sokat változott az elmúlt években. Az igények­nek megfelelő erő- és mun­kagépek állnak a szakembe­rek rendelkezésére. Egy adat csupán: az idén 18 saját, korszerű betakarítógép dol­gozott a közös gazdaság föld­jein. Az energiagazdálkodási versenyben a megye terme­lőszövetkezetei közül a Kos­suth Tsz évek óta úgymond „dobogós helyen” áll. Míg egy évtizede a 100 forintra jutó költségben 8,3 forintot tett ki az energia, 1984-re, — az áremelkedések ellené­re — 7 és fél forintra szorí­tották le ezt a költséget; a tüzelőolaj helyettesítése a készpénzes üzemanyagelszá­molás, és az egyéni érde­keltség bevezetésével. Az elmúlt években változ­tattak az irányítási rendsze­rükön, azóta úgynevezett fő­ágazatokban dolgoznak, így a termelés és a vezetés jóval közelebb került egymáshoz mint korábban. Tíz esztendővel ezelőtt még 103 és fél milliós árbevétel­lel számoltak, az idén vi­szont — az összehangolt munka eredményeként — ez az összeg csaknem a három­szorosára emelkedett. Az egymást kisegítő és ki­egészítő főágazatoknak kö­szönhetően az idén is várha­tóan 40 millió forintos nye­reségre számítanak. F. T. Közös kockázatvállalás, kölcsönös előnyök ' A veteményeskert összehozza az embereket Háztáji és kisegítő gazdálkodás Törökszentmiklóson A magyar mezőgazdaság, az 1961-ben befejeződött szo­cialista átszervezés óta el­telt több mint két évtized­ben, felzárkózott a világ ag­rártermelésben élen járó or­szágai közé. Mezőgazdasá­gunk nem csupán a hazai élelmiszer-ellátásban megha­tározó, és a külpiacokon is keresett egyes növénykultú­rák kiemelkedő termésátla­gaival szerzett tekintélyt ország-világ előtt, hanem a nagyüzemi gazdálkodással egymást kölcsönösen kiegé­szítő kistermelés fejlesztésé­ben elért eredményeivel is. Mert napjainkban már nem kétséges a két tevékenység kölcsönhatásának jelentősé­ge: a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok integráci­ós tevékenységével eredmé­nyes és gazdaságos csak a ház­táji árutermelés, ugyanakkor a kertekben, udvarokban zöld. séget, gyümölcsöt termelők, jószágot nevelők a kézimun­ka-igényes ágazatok fenntar­tásának, a férőhelyek bőví­tésének gondját veszik le a nagyüzemek válláról. Nagyüzemi a háztáji is A két termelési szféra köl­csönhatásáról beszélgettünk a megye egyik jó hírű közös gazdaságában, a törökszent­miklósi Béke Tsz-ben, a ház­táji ágazat vezetőjével. Elő­ször a termelőszövetkezeti tagságon alapuló, a tagsági kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódó háztáji termelés struktúrájában végbe ment változásokat sorolta Csiga Imre. — Valamikor kizárólag abraknakvalót, árpát és ku­koricát termeltek tagjaink az egy-egy hóldnyi háztáji föld­jükön. Csaknem kétszáz ak­tív tagunk hatvan százaléka az utóbbi években már úgy­nevezett pénzes háztájit igényel. Olajretket , mézelő facéliát és napraforgót ter­melnek vetőmagnak, zömé­ben exportra. A mai háztáji­ra már ráillik nálunk a nagyüzemi jelző, hiszen a te­rület egyszeri mechanikai gyomirtásán, azaz bekapálá- sán kívül a közös gépeivel végzünk mindent, a talajelő­készítéstől a vetésen és a nö­vényvédelmen keresztül a betakarításig. A művelési költségeket természetesen levonjuk a szövetkezet köz­vetítésiével értékesített ter­mények árából. Az idén, a háromféle vetőmagból 350 tonna került ki a háztájiból, egy-egy holdról átlagosan 14 ezer forint tiszta jövedelmük volt a tagoknka. Sok ez vagy kevés? Egyál­talán miért jó a közösnek és miért az egyénnek a házt&ji földek ily módon történő hasznosítása? Nagyné Feke­te Erzsébet, a szövetkezet gyors-gépírója így véleke­dett: — Ha csak kukoricát vagy árpát, termel valaki, azzal még nincs megoldva a háztáji jó­szágtartása. Az említett ex­portnövények termeléséből származó pénzből viszont vásárolhat szemesterményt, tápot, vagy éppen hízóalap­anyagot. A férjem nem rég­óta gépkocsivezető itt a té- eszben, még alkalmazott. Ö tehát csak fél hold háztáji­ra jogosult. Nekem, mint tagnak, természetesen jár az egy hold. Nagyon jó mun­kát végeztek az idén a nö- vényvédősök, mert ketten egy hétvégén be tudtuk kapálni a másfél holdunkat. Száz fo­rinttal volt fölötte a húsz­ezernek, amit tisztán kézhez kaptunk. Jól jött nagyon, mert építkezünk. Jövő ilyen­kor már saját otthonukba invitálhatjuk majd karácso­nyi ebédre a szüleinket, akiknél most lakunk. Persze azt még meg kell monda­nom, hogy ezéknek a pénzes növényeknek a termelésé­ben jóval több a kockázat, mint például, ha a náluk jó­val igénytelenebb kukoricá­nak íratunk földet. Az idő­járás nem válogat pénzes vagy nem pénzes növény, volt olyan év hogy csak két­ezer forint hasznunk volt a háztájiból. Viszont az idei húszezer, ha jól meggondo­lom, az én esztendei fizeté­sem fele! Hovatovább az Istvánok egészségére kell koccintani, mégis a Katalin napót em­legette Szabó Miklós. Nyug­díjasa már nyár óta a Bé­kének, dehát jó egészség­nek örvendvén persze, hogy szívesen vállalkozott évvégi helyettesítésre a szövetkezet raktárában. — Ügy emlékszem, ugyan­ilyen locsogós-pocsogós idő­járás volt Katalin napkor is. Márpedig akkor karácsony­nak kopogni illenék. Nem disznóvágásra való ez a sá­ros-ködös, enyhe idő, márpe­dig nem igazán ünnep az ünnep disznótor nélkül. Igaz, nekem ez a karácsony amúgy sem valami vidám, lábtörés- sel kórházban fekszik az asszony. Így hát mindenkép­pen későbbi, ha fölépül a mama, és majd ha hidegebb­re fordul, akkor vágjuk le a két hízót. Ennyit hagytunk magunknak, meg a gyere­keknek a harmincból, amit az idén meghizlaltunk. Amíg egészséggel bírom, nem is adom alább, pedig mostaná­ban már jó, ha ötszáz forint haszon van egy-egy jószágon. „Árral szemben ” nehéz Csiga Imrétől megtudom, hogy azért a jövő esztendőre is leszerződött a téesszel 27 sertésre Szabó Miklós. Csak- hát egyre kevesebben van­nak Törökszentmiklóson is a hizlalást hasonló nagyság­rendben végzők. Ezerötven téesztagtól és kívülállótól 16 ezer 300 hízott sertést vásá­rolt fel december utoljáig a szövetkezet. — Volt jobb — mondja sportnyelven az ága­zatvezető. — Nyolcvanegyben még a 18 ezret is meghaladta a fel­vásárolt állatok száma. Csak­hogy akkor 305 forintért kapták a kistermelők a ku­koricát, az idén már 440 fo­rintot kellett fizetniük má­zsájáért. Ugyanezen idő alatt mindössze öt forinttal növe­kedett a kilogrammonkénti sertésfelvásárlási alapár-. A Szabó bátyámhoz hasonló idős téesztagok talán el sem tudják képzelni a portájukat anyakoca meg abrakért vi­sító malacok nélkül. Csak­hogy a szerződők több mint a fele fiatal, akinek a lakás­építés befejezéséhez, az új otthon bebútorozásához, vagy éppen az első autóra kell a hizlalás jövedelme. Ami egyre kevesebb, ezért nagyon nehéz fenntar­tani a termelési kedvet az árral szemben. Mármint az egyre emelkedő táp-takar­mányárakkal szemben. Nem közömbös ez a nagyüzem­nek sem, hiszen 80 milliós árbevételt, több mint két­milliós férőhely-beruházásra sertésfelvásárlás idén a kö- .zösnek. Ha tizenhatezerrel kellene növelnünk a téesz sertéshizlalási tervét, 150 milliós férőhelyberuházásra Jenne szükségünk. Akkor még nem is szóltam a szer­ződők szabadidejében vég­zett munkájával megspórolt bérről. I falóban kisegítő gazdaság 7 Amit az „árral szemben” a szövetkezet tehet, az nem is kevés. Lucemaföldet jut­tat tagjainak és a kívülál­lóknak, az előbbieknek ked­vezményesen biztosít fuvar­eszközt a takarmányok ha­zaszállításához. És amikor az időjárás mostoha, a téesz nem az a kistermelőkhöz: az utóbbi két aszályos eszten­dőben is elegendő kukoricát szerzett be részükre más me­gyékből, elfogadható áron. — Évtizedes hagyomány nálunk — sorolta Csiga Im­re — hogy azokat a földeket, ahol fasorok, tanyák miatt nem végezhető nagyüzemi, azaz repülőgépes növényvé­delem. kiadjuk bérbe vete­ményesnek a város lakóinak. Üzemi munkások, pedagógu­sok, kereskedők, tanácsi dolgozók, és sorolhatnám még kik, termelnek zöldség­féléket az egy évre 350 fo­rintért bérbe vett száz négy­szögölnyi parcellákon. Két és félezren hatvan—hetven hektárt hasznosítanak így évente, mentesítve a szövet­kezetét a város zöldségellá­tásával kapcsolatos kötele­zettség alól. Mondták a szövetkezetben hogy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat egyike azoknak a cégeknek a város­ban, ahonnan a legtöbben /bérelnek földet a téesztől. Meglepett, hogy a vállalat központjában veteményes- kert-ügyben a szakszervezeti bizottsághoz irányítottak. — Egyfajta szolgáltatás­ként szervezzük meg dolgo­zóinknak a kisegítő gazdál­kodást — világosított fel Molnár Zsigmondné, a szak- szervezeti titkár. — A bizal­miak segítségével összegyűjt­jük az igényeket, összeszed­jük a bérleti díjat, és egyben átutaljuk a téesznek. A bér­leti szerződést is évenként a szakszervezeti bizottságunk köti meg a gazdasággal, ahonnan veteményezesre előkészített, tápanyaggal el­látott földterületet kapunk minden tavasszal. A vállala­ti központban, a körzeti ma­lomüzemben és a központi javítóüzemben foglalkozta­tott 650 dolgozónk egyhar- mada veszi már igénybe a veteményföldet. A GMV személyzeti osz­tályvezetője, Sánta Lajos kezdettől fogva feliratkozik minden évben a vetemény­földet kérők listájára. Be­szélgetésünkbe kapcsolódva azt bizonygatta, kisegítő gazdaságaik valóban rászol­gáltak a nevükben hordott jelzőre. — Valamennyiünk háztar­tását valóban kisegíti ez a tevékenység. Évente 350 fo­rint bérleti díjat fizetünk, ezzel szemben háromezer fo­rintnál nagyobb értékű zöld­ség megterem a munkaidő után és a hétvégeken művelt parcellákon. Néha több is a termés, mint egy-egy család szükséglete. Sajnos, a feles­leg biztonságos értékesítésé­re, éppen mert olyan sokan folytatunk kisegítő gazdál­kodást, alig van lehetőség Törökszentmiklóson. Ennek a megoldása még várat ma­gára. Viszont én az anyagi haszonnál is jelentősebbnek tartom a kisegítő gazdálko­dás közösségformáló hatá­sát. Bent a munkahelyen nincs idejük az embereknek egymásra. Kint a vetemé­nyesben kérdezzük egymást a termesztésről, tanácsot adunk a kertszomszédnak a növényvédelemhez, szamócát cserélünk zöldhagymáért, szép uborkát kelkáposztáért. Szóval. a veteményeskert összehozza az embereket. T. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents