Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-10 / 264. szám
Nemzetközi körkép 1984. NOVEMBER 10. KGST A tanácsülés mérlege aaaia wrzr. 0WiMt fb Az elmúlt héten a KGST- országok Havannában tartották meg tanácsülésüket. S noha rendszeresen sor kerül arra, hogy a szocialista országok magas szinten beszéljék meg gazdasági együttműködési szervezetük eredményeit, megvitassák a gondokat, az idei találkozó mégis sok tekintetben különbözik az eddigiektől. Először fordult elő például, hogy a KGST tagállamai ilyen fontos rendezvényt Európán kívül, La- tin-Amerikában rendezzenek meg. Eredmények és gondok A havannai tanácsülésen a résztvevők száma is nagyobb volt a szokásosnál. Megfigyelőként számos állam jelen volt, mi több, küldöttséggel képviseltette magát két regionális gazdasági szervezet: az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottsága és a Latin-amerikai Gazdasági Rendszer is. Mindez nyilvánvalóan jelzi, hogy az utóbbi időben érezhetően megnövekedett a nemzetközi érdeklődés a KGST munkája iránt. Eltért a mostani tanácsülés a megszokottól abban is, hogy nemcsak a két ülésszak között eltelt hónapok eredményeit vette számba. A legutóbbi tanácsülést ugyanis az idén tartották Moszkvában. A havannai megbeszéléseken azonban nemcsak az azóta eltelt időszak munkáját elemezték, hanem az egy évvel korábban, Berlinben megtartott tanácsülés határozatai alapján számba vették az eredményeket - és a gondokat. Mint a napi tudósításokból is kiderült, ez a kettősség — az eredmények mellett a gondok nyílt feltárása — jellemezte a kubai tanácskozást. Kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban a szocialista országok jelentős eredményeket értek el. A közösség egészét tekintve például tavaly a nemzeti jövedelem — az előző évhez képest — csaknem négy százalékkal növekedett. Hasonló ütemben nőtt az ipari termelés. Számos tagországban csökkent a felhasznált nyersanyag és energia mennyisége. Különösen fontos, hogy a növekedés jelentős része a termelékenység emel',kedéséinek köszönhető. Tavaly — az előző évihez viszonyítva — több mint nyolc százalékkal növekedett a tagországok összesített külkereskedelmi forgalma, s még ennél, is naivabb mértékben, több mint 11 százalékkal emelkedett az egymás közötti külkereskedelmi forgalom értéke. Új feladatok Am tény, hogy a megváltozott gazdasági körülmények. a világgazdaság egészében bekövetkezett változások új, korábban nem ismert feladatokat is hoztak. Ezért esett szó hangsúlyosan Havannában arról, hogyan lehet és kell javítani a következő időszakban a KGST munkáját, eredményesebbé tenni a szocialista országok együttműködését. Az új követelményekhez való folyamatos igazodás tükröződött egyebek között az ülésszakon szereplő napirendi pontokban. Nyilvánvaló például, hogy napjaink, ■ban valamennyi ország gazdaságának egyik legfontosabb kérdése, hogyan képes ellátni magát a termeléshez szükséges nyers- és fűtőanyagokkal. Az elmúlt időszakban — amint ez a beszámolókból is kiderül — valamennyi KGST-ország erőfeszítéseket tett arra, hogy a korábbinál takarékosabban, racionálisabban használja fel az alapvető nyersanyagokat. Ez a mun- kg azonban még korántsem Fidel Castro .szólal lel a havannai /tanlcskozáson zárult le. A vizsgálódások azt mutatják, hogy nagy tartalékok rejlenek még az energiagazdálkodás racionalizálásában, a korszerű, kevésbé nyersanyagigényes technikák, technológiák elterjesztésében. Indokolt törekvés, hogy a KGST-orszá- gok hosszú távon is tisztán lássáa, milyen nyersanyag- és energiaforrások állnak rendelkezésükre, hogyan szervezhető meg a mind nehezebbé váló kitermelés, hogyan oszthatók meg a szinte évről-évre növekvő terhek. Éppen ezeket az igényeket figyelembe véve fogadta el a mostani ülésszak az 1990-ig és a hosszabb távra szóló komplex intézkedéseket a fűtőanyagok és nyersanyagok területén. Bővülő együttműködés Persze Havannában nemcsak a távoli jövőről, hanem a következő évek munkájáról is sok szó esett. Fontos témakör volt például a következő ötéves tervidőszak népgazdasági terveinek koordinációja. E munka keretében kell eldönteni, hogy miközben valamennyi szocialista ország saját gazdaságpolitikáját folytatja, hogyan, milyen formában képzelik el az együttműködés mindenki által igényelt bővítését. A tervkoordináció során eddig 22 sokoldalú gazdasági és 39 tudományos-műszaki együttműködési egyezményt írtak alá, s mint az ülésszakról kiadott közleményből kiderül, megkezdődött a 15—20 évre szóló komplex tudományosműszaki program kidolgozása. A havannai tanácsülés napirendjén szereplő témakörök egyértelműen mutatják: valamennyi országot alapvetően érintő kérdésekről esett tehát szó Kubában. Ám az is nyilvánvaló, hogy a tanácskozás eredményeként megszületett határozatok csak mintegy keretét adják a következő időszak munkájának. E keretet tartalommal a szocialista országok együttműködésének mindennapjaiban kell megtölteni. K. (Nyíró József Ha Marianne mesélni tudna Ha Marianne, ez a bájos, faragott lányalak mesélni tudna, másfél évszázad francia történelmi viharairól regélne. Erre emlékeztet az a párizsi kiállítás is, amelyet a napokban nyitottak meg az Orly repülőtéren a helyi önkormányzati jogokat kiszélesítő, 1884-es francia helyhatósági törvény 100. évfordulója alkalmából. Marianne eredete tisztázatlan. Egyesek szerint a nagy Francia Forradalom idején Jean Paul Barras, a Direktórium egyik vezetője adta a nevet a köztársaság jelképének egyik társa felesége. Marie-Anne Reubél iránti hódolatául. Mások szerint így hívtak egy köny- nyűvérű leányt, aki a forradalmi ünnepeken a Köztársaságot személyesítette meg. Először 1848-ban jelenik meg a görög arcélű babérkoszorús nőalak a II. Köztársaság bélyegein. 1852- ben, III. Napóleon hatalomra jutása után Londonban titkos társaság alakul Led- ru-Rollin vezetésével „Marianne” néven. Ettől kezdve így nevezik barátok és ellenségek egyaránt a köztársaság radikális híveit. Mac- Mahon elnöksége idején (1873—1879) a köztársasági helytartóságok már a városházák legszebb termében helyezik el Marianne mellszobrát, mint az új jog szimbólumát. Ettől kezdve minden kornak megvannak a maga kedvelt Marianne-jai. A III. Köztársaság (1871—1946) Injalbert és Poisson szobrászok mellszobrait kedveli, a IV. Köztársaság idején (1946 1958) pedig Saupique-é a pálma, de mindenféle alkatú, és stílusú Marianne-ok- kal találkozunk ebben a másfél évszázadban. Hol olajfából faragják ki, és vonásai a gótikus Madonnákat idézi, hol derűs, elegáns márvány-nőalak, klasszikus ruházatban, ápolt frizurával, hol félmeztelen lázadó nő frigiai sapkával, bronzból. tésztából gyúrva, szabadkőműves nőként, vagy parasztlányként megmintázva. A kiállítás záróakkordja, az .,Arany Marianne”-ver- seny, amelyre mintegy kétszázötven helység nevezett be. A tíz legötletesebb szobrot díjazza a versenybíróság. A köztársaság jelképének modellje ezúttal ismét a francia film egyik büszkesége lesz: Catherine Deneuve. Európa egész partvonalán nem lehet találkozni hasonló jelenséggel: a félszigetet csupán egy keskeny földnyelv köti össze a szárazfölddel. Mintha ez a sziklás terület tovább akarna úszni a tengerbe, de a part fogva tartja. A tenger mélyen alámosta a neszebari partokat. Hajdanában sokkal nagyobb volt a város területe, ma alig 800 méter hosszú és 300 méter széles a félsziget. A szárazföldről Neszebar- ba egyetlen út vezet a keskeny földszorosan keresztül. Most is, mint évszázadokkal ezelőtt, a városba az ősi várfal kapuján lehet bejutni. Az archelógiai kutatások révén mind többet tudunk meg a város múltjáról. Me- szembria néven a trákok alapítottak itt először települést. Az i. e. VI. századtól görög gyarmatosok telepedtek le. Az i. u. I. században megkezdődött a római hódoltság ideje. Később a város Bizánc kötelékébe tartozott, a IX. század elején pedig bolgár uralom alá került. A század elején Nesze- bar kis halászvároska volt. A szocialista forradalom győzelme után (1944) megkezdődött a helyreállítása. Város a tengerben Az ősi Neszebar Nagy gondot fordítanak a műemlékekre A közelben található a Fekete-tenger egyik legszebb üdülőtelepe, a Napospart. Neszebar vonzó hely a turisták számára. Elbűvölő kis utcáit járva, minden lépésnél régészeti emlékekkel találkozhatnak az idelátogatók. A város központjában van az V. századból fennmaradt Sztara Mitropolia nevű bazilika. Az idén nyáron kiváló bolgár és külföldi zenészek hangversenyét rendezték meg benne. A korai kereszténykorból más műemlékek is megtekinthetők, köztük a Morszkata bazilika, amelynek romjai meredeken kiugranak a tenger fölé. Érdekesek a X. és XV. század között épült középkori templomok is. Valamikor 50 volt belőlük napjainkig csupán hét maradt épségben. A legrégibb közülük a keresztelő Szent J ános-templom, amelyben a régészeti múzeum kapott helyet. Sok értékes régészeti lelet — szobrok, ékszerek, pénzérmék, kerámiatárgyak, stb. — várja itt a látogatókat. A régészeti érdekességek közé tartoznak a XVIII. és XIX. században épült festői lakóházak. A kőből épült házakat kívülről faburkolattal látták el. Az egymás mellett sorakozó házak udvarából virágok, mandula- és fügefák kandikálnak ki. Az egyik házban a néprajzi múzeum kapott helyet, amelyben különböző népviseleti ruhák, szőttesek, díszítések, ékszerek láthatók, de megismerkedhetünk a vidék - hagyományos foglalkozásaival is. A néhány éve műemlék várossá nyilvánított Nesze- barban tovább élnek a hagyományok. Reggel korán a halászok kimennek a tenindia II gazdasági örökség Súlyos terhet örökölt anyjától Radzsiv Gandhi, az új indiai kormányfő: az elkövetkező tizenöt évben a ma 750 milliós indiai lakosság túl fogja lépni az egy mil- liárdot. Az utóbbi harminc évben, Dzsavaharlal Nehru, majd Indira Gandhi kormányzása alatt az ország élelmiszertermelése csaknem megháromszorozódott. De — az országos tervbizottság szerint — most már jóval szűkösebb tartalékokkal gazdálkodva, meg kell duplázódnia ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a növekvő igényekkel. — Garibi hatao — űzzük el a szegénységet — ez volt Indira Gandhi választási jelszava. Az országos tervbizottság egyik tanácsadója azonban ezzel kapcsolatban emlékeztetett India hagyományos dilemmájára: a túlnépesedés a fő akadálya a gazdasági fejlesztésnek, ugyanakkor a születési ráta korlátozását csakis a gazdaság fejlesztésének eszközével lehet elérni. A túlnépesedés következtében veszélybe kerülhetnek az olyan jelentős vívmányok, mint az élelmiszerönellátás, az ipari termelés öt százalékos növekedése (az 1983— 84-es években), a többlettel záruló fizetési mérleg és az igencsak elviselhető szintre leszorított külföldi adósság- állomány. A zöld forradalom keretében. az öntözés fejlesztésének, a vegyi anyagok egyre terjedő alkalmazásának és új gabonafajták meghonosításának köszönhetően a gabonatermelés az 1950. évi 55 millió tonnáról 1984-ben 153 millió tonnára emelkedett. így hát le lehetett állítani az amerikai gabona behozatalát — ami még a hetvenes években is rendszeres gyakorlat volt. 1974. — az utolsó éhínség — óta Indiában a termés mindig kielégítő volt. Sőt, az insé- gesebb időkre eltett tartalékokból India 20 millió tonna gabonát „becserélhetett” szovjet kőolajra. Csakhogy ugyanebben az időszakban a lakosság száma 350 millióról 750 millióra emelkedett, aminek következtében ma Is csak 400 gramm gabona jut naponta egy emberre Indiában, — 50 grammal több, mint 1950-ben. A nagy gabonatartalékok is az alacsony vásárlóerő következtében halmozódhattak fel, s ha a tömeges éhínség meg is szűnt, egyes emberek ma is éheznek, illetve krónikus jelenség az alultápláltság. Hivatalos adatok szerint az indiai lakosság 40 százaléka él a szegénységi szint alatt. A mezőgazdasági termelést a talajviszonyok és az éghajlati adottságok behatárolják; Északon Pandzsáb és Haryana államokra és — kisebb mértékben a dél-keleti Tamil Nadu és Andra Pradesh államokra korlátozódik. Ezek közül Pandzsáb az ország leggazdagabb éléskamrája. bővizű folyói, fejlett öntözőrendszere s nem utolsósorban a külföldön élő szikh-közösségek pénzadományai folytán. Ebben az államban az indiai lakosság 2,3 százaléka a hasznosított föld 3,2 százalékán állítja elő az ország agrár- termelésének 7,4 százalékát. Indiában az energiaszükségletek 40 százalékát jelenleg fából, mezőgazdasági hulladékból és tehéntrágyából fedezik. Jelentős széntartalékokkal is rendelkezik az ország, s nagy reményeket fűznek az atomenergiához. A zöld forradalom, a - mezőgazdaság fejlesztése alaposan megnöveli az energiaigényeket : szénben számolva a jelenlegi évi 550 millió tonnáról az évszázad végére 1424 tonnára megy _ fel az energiafelhasználás. A becslések szerint ugyanakkor a kőolajtartalékok a század végére kimerülnek, fogytán a másik legfontosabb energiaforrás, a fa is, és az eddigi hagyományos energiaforrások sem lesznek elegendőek. Érthető tehát, hogy kidolgozták és beindították az új energiaforrások hasznosításának átfogó programját, hiszen ez lét- fontosságú az ország számára. Az évi fafelhasználás jelenleg 170 millió tonna. Az erdőirtás azonban nemcsak a fautánpótlás megfogyatkozásával jár, hanem más káros következményei is vannak: a védősáv eltűnése folytán a földek ki vannak téve a monszunesők támadásának. Emiatt évente csaknem hat millió tonna termőtalaj sodródik a tengerbe. Az áradások által fenyegetett termőterület az 1971. évi 20 millió hektárról 1981-re 40 millió hektárra bővült. A XVIII—XIX. században épült lakóházak, jellegzetes fával borított erkélyekkel gerre és délfelé már mindenütt érezhető a friss tengeri hal szaga. A város ma is meghitt hangulatot áraszt, turisták sokaságát vonzza romantikus falai közé. Az UNESCO 1983-ban a világ legnevezetesebb kulturális és természeti értékei közé sorolta be a bolgár Neszebart. Összeállította: Majaár József
