Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-10 / 264. szám
1984. NOVEMBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Számvetés tervekkel amikor közeledik az év vége Hol vannak már a januári ködös délelőttök, a csonttörő hidegek, a farsang? Hol van az áprilisi mókák ideje, amikor az időjárás is megtréfált bennünket, s hol van már a nyár? Novembert írunk, jól benne járunk az őszben. Ahogy közeledünk szilvesz- hez, egyre többször kerül szóba, mi valósult meg abból, amit az év elején elterveztünk. Felülvizsgáljuk elképzeléseinket, s számot vetünk mit kellett volna más— November eleje, ez az időszak még bőven ad munkát a mezőgazdaságnak — kezdi a beszélgetést dr. Be- rényi István, a kőtelici Ady Termelőszövetkezet elnöke. A 9 ezer hektáros nagyüzem vezetője 24 éve irányítja a gazdaság munkáját. — Tudja, a mezőgazdaságban már régen nem a nyár, hanem az ősz a legrázósabb évszak. Igazi erőpróba számunkra. Mégis ha számvetést kell készíteni, hogy milyen volt az év, csak annyit mondhatok: nehéz. Pedig biztatóan indult, mert a tavalyi aszály ellenére a növénytermesztési és az állattenyésztési ágazatunk is nyereséggel zárt. Aztán az esztendő háromnegyedén felülvizsgáltuk elképzeléseinket, terveinket, s az eredetinek csak a 70 százaléka jött be. Közrejátszott ebben az idei Ördögné Czeglédi Mária a jászfényszarui nagyközségi KISZ-bizottság titkára irodájában fogad. — Tavaly mentem férjhez — mondja. — s nagyon féltem, hogy az alkalmazkodás, majd gondokat jelent nekem. Örülök, hogy nem így történt, pedig az anyósomék- nál lakunk1. Január körül tervezgettük a férjemmel, hogyan rendezzük be a lakásunkat. Eddig minden az elképzeléseink szerint alakult, s közben megtanultuk a házimunkát is. ElhatározAz egyik szolnoki panelház negyedik emeleti lakásának ajtaján tábla jelzi, hogy ott lakik Baran Józsefné ostyakészítő kisiparos. — Érdekes foglalkozás az öné. — A kényszer vitt rá — mondja. Gyógyszertári asz- szisztens vagyok, de az a munka egésznapos elfoglaltságot jelentett. A két gyerek miatt nem tudtam tovább vállalni. így keresni kellett egy olyan tevékenységet, amely otthoni elfoglaltsággal ^yjár. Az egyik rokonunk ősképpen csinálnunk, s mit lehetne tenni még, hogy céljaink valóra váljanak? Mindenki tervez, terv készül a népgazdaságra, terveznek az üzemek, a vállalatok, s kü- lön-külön az emberek is. Van akinek tervei, (elképzelései egybeesnek egy üzem. vállalat vagy szövetkezet terveivel, elképzeléseivel, s van- akinek a magánélete a legfontosabb. Kinek jobban, másoknak kevésbé sikerült az eltelt tíz hónap. aszály is. Emiatt a kukorica 50 százalékát le kellett silóznunk. Nem számítottunk arra sem, hogy az alkatrészek ára emelkedik. Mi vas, építő, és cipőipari tevékenységet is folytatunk, de (megrendeléseink csökkentek, az anyag- ellátás akadozott. — Magánéletében voltak-e olyan tervek, amelyek nem sikerültek? — Az egyéni céljaim nem szakadhatnak el a gazdaság céljaitól. A termelőszövetke- kezet gondjai otthon is foglalkoztatnak és befolyásolják magánéletemet. Sajnos, a jelenlegi gazdasági helyzetben nehézségeink tovább nőnek, s ez kihat egyéni életemre is. Az idén szerettük volna megpályázni a Kiváló címet, de az említett okok miatt ez már kútba esett. Talán majd jövőre ... tűk, hogy nem követjük az ifjú házasok példáját, s nem szakítunk minden baráti kapcsolattal. Továbbra is „nyitottak” maradtunk. — Ez utóbbit megköveteli a munkája is. — Igen, de élesebben is el lehetne határolni a munkát és a munkán kívüli dolgokat. Megtanultunk szorosabb időbeosztásban élni. Ez kevesebb alvással, kikapcsolódással, pihenéssel jár, de így a fontos dolgokra mindig van idő. tyakészítő kisiparos, onnan az ötlet. Aztán tavaly májusban belevágtunk, g a lakásunk egyik szobáját átalakítottuk műhelynek. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy legalább annyit keressek, mint a gyógyszertárban. Ez összejött, s így a gyerekekre is több időm jut. Van amikor miattuk egy hónapból csak két hetet tudok (dolgozni. Ebben ú.az évben nagy terveink voltak, hiszen nyakig benne vagyunk az adósságban. Azért jól jártunk. mert ha most kezdenénk berendezni a műhelyt, jóval drágábba kerülne, mint tavaly. Többféle vélemény elhangzott már a szolnoki Centrum-sarokról. Ott dolgozik Dékány Gábor, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat ács-állványozója. fl szajoli tárháztól a Centrum-sarokig — Tudom, sok vád ér bennünket a sárga erkélyek miatt — mondja, — de nem rajtunk múlott. Az orosházi üveggyár nem tudta biztosítani a megrendelt színű üveget. Mi a tetőt és a homlokzati állványokat csináltuk. Egy év munkája fekszik benne. A kezdéskor emlékszem a geodéta nem tudta műszerrel bemérni a vízszintet, mert mozgott az épület. Most már állnak a merevítő falak és így ilyen gond nincs. Egyébként egy vállalati gmk-ban is dolgozom. így a hétvégek és az esték is nekem munkával telnek, örültem, amikor a 28 forintos órabéremet felemelték 30-ra, mert ez havonta 300 forint pluszt jelent. Tizenhét éve nem láttam a munkakönyvemet. A szakmunkásképző után itt kezdtem dolgozni, s azóta is itt vagyok. Elterveztem, hogy mestervizsgát teszek. Szeretem a munkámat pedig sokat kell cipekednem, és télen- nyáron a magasban dolgozunk. — Hány ház építésénél „statisztált?” A szajoli tárháznál kezdtem. Akkor még tanulóként, s azóta mindig a városközpontban dolgozom. Kezdtük a Pelikánnal, utána a művelődési központ, a Skála, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat székháza, a biztosító irodaháza és a barkácsbolt következett. Onnan jöttünk a Centrumsarokra. — Milyen tervekkel indult az évnek? — Még az év elején beszéltük a feleségemmel, hogy két hétre kimegyünk az NDK-ba. Sajnos nem sikerült, mert az utazás előtt pár nappal elvesztettem az útlevelemet. így itthon maradtunk. Ebben az évben egyébként meglepetésekben sem volt hiány. Tartalékos katona vagyok. Április végén — hétfői nap volt — behívót hozott a postás. Tizennyolc napig katonáskodtam. Jövőre szeretnénk a Balatonnál nyaralni. A feleségem már nagyon várja, ö a két kisfiúnkkal gyesen van. Mondja is, ha elmegyünk végre nem ő főz, hanem két hétig nekifőznek, s már ez is valami. Nagy Tibor Talán majd jövőre Nyitottak maradtunk Több idő a gyerekekre Ajánlások szülőknek és csapatoknak Tartalmasabb úttörőélet, együttműködés a családokkal A gyerekek szélesebb körére ható, értelmes, maradandó élményeket nyújtó tevékenységi formákat kíván kialakítani az úttörőszövetség, jobban alapozva a szülők részvételére, támogatására — ezeket az elképzeléseket körvonalazta a közelmúltban tartott ülésén az országos elnökség. A testület a családokkal való együttműködést szorgalmazó ajánlással fordult az úttörő- csapatokhoz. Az úttörőmozgalomnak szüksége van a céljaival, és törekvéseivel egyetértő szülők támogatására — tájékoztatták az Űttörőszövetség Országos Tanácsánál az MTI munkatársát. Elmondották: évről évre növekszik az úttörőmozgalom nevelési céljainak és feladatainak megismerésére tudatosan törekvő szülők száma, s közülük sokan vállalnak feladatokat a mozgalmi munkában. Szinte valamennyi általános iskolában szervezett kapcsolat alakult ki a szülői munka- közösség és a csapatvezetőség között. A család felnőtt tagjai leggyakrabban a sport-, a természetjáró, a táborozási és a honvédelmi programok cselekvő részesei, de tovább erősödött az „Egy család, egy őrs” mozgalom is. Az együttműködésre azonban további lehetőségek is kínálkoznak, ezért az úttörőszövetség alkotó munkára hívja a gyerekekkel együtt tevékenykedni 'kész felnőtteket, szülőket, nagyszülőket. Ólyan programok szervezésével, amelyeknek természetes következménye a gyermeki élmény, az úttörők úgy érezhetik, hogy a mozgalom nem csupán értük, hanem általuk is létezik — vélekednek a szakemberek. A társadalmi-közéleti tevékenységi formák gyakorlása érdekében az úttörőszövetség a jövőben szorgalmazza, hogy a gyermekszerető felnőttek, a párttagok, a KISZ-tagak vezesse> nek vitákat aktuális politikai eseményekről, a raj- foglalkozásokon, a klubokban, az őrsökben, lehetőséget adva a párbeszédre is. Be kívánják vonni a szülőket a gyerekek és a helyi társadalmi és tömegszervezetek képviselői, a körzeti tanácstagok, az országgyűlési képviselők közötti találkozók szervezésében is. A szülők) az egészséges életmódot, a testi-lelki fejlődést szolgáló tevékenységi formák gyakoroltatásához is hozzájárulhatnak; például úgy, hogy játszótéri szabadidős programokon megismertetik a gyerekekkel a népi ügyességi és sportjátékokat, találkozókat szerveznek gyerekek és sportolók között, bekapcsolódnak az úttörőtáborok előkészítésébe, a tábori seakprogramok vezetésébe. Gyógyító fájdalom Találkoztam egy, elégedetlen, sőt megsebzett emberrel. Ez önmagában még nem csoda, tele van a mi világunk mostanában ilyenekkel. Van aki okkal, van aki oktalanul elégedetlen. Akad, aki — egyébként feleslegesen, mert hasztalanul — a környező, egyre nehezebb világra panaszkodik. Van, aki a közvetlen környezetére. Van, aki az életkörülményeivel elégedetlen, de számomra az a legrokonszenvesebb, aki önmagával az. Az elégedett embereket mindig egy kicsit gyanúsnak tartom. Az elégedetleneket viszont kedvelem. Az én elégedetlen, emberem három .hónapja, amikor ezelőtt utoljára találkoztam vele, még az elégedettek közé tartozott. Azt mondta, hogy jó állása és szép fizetése van. Arra a kérdésre, hogy mit csinál, azt a választ adta, hogy egy vállalat igazgatóhelyettese. Sőt, ha minden jól megy, rövidesen igazgató lesz belőle. Mert a főnöke nyugállományba vonul, s ő a várományos. Végeredményben már tizenkét esztendeje ül a helyettesi székben, ki jöhetne más számításba? Hát jött. Mégpedig pályásat útján, egy nála jóval fiatalabb ember. Azt nevezték ki Negyvenesztendős sincs, mégis őmellette döntöttek ismerősöm, ellenében. Ügy vélték, hogy önmagában az a tény, hogy valaki hosszú időt töltött már el a vállalatnál, rendelkezik minden szükséges képesítéssel, sőt nagy gyakorlattal, még nem feltétlenül predesztinál arra, hogy őt nevezzék ki. Ha van jobb, akkor inkább vállalni kell, hogy valaki megsértődik, mint azt, hogy ne a fellelhető legmegfelelőbb ember kerüljön fontos posztokra. Végtére is százmilliókkal dolgoznak. És jó lenne, ha a jövőben még nagyobb forgalmat bonyolíthatná le a vállalat, a gyár. Feltéve persze, ha nyereséges termékeket állítanak elő, olyanokat, amire valóban szükség van, és nem olyanokat, amiket megszoktak. Ez csak érthető, ugye? Az, bizony. Á) nagy többség számára feltétlenül. De rendszerint egyetlen egy ember számára nem. Akit kedvezőtlenül érint, az általában mindannyiunk által elfogadott elvek gyakorlati érvényesítése. Mint az én ismerősöm is, aki elégedett emberből hirtelen elégedetlenné vált. Felháborodva újságolta, hogy olyan csúnyán bántak el vele, hogy ő ezt a megszégyenülést nem is viseli el tovább. Keres magának egy másik munkahelyet. Már meg is ígérték, hogy valahol, egy nagyvállalatnál műszaki-technikai tanácsadóként elhelyezik. Akkor sem fogja őt ugráltatni egy nála jóval fiatalabb, akinek még ott volt a tojáshéj azon a bizonyos testrészén, amellyel most az igazgatói székben terpeszkedik. Terpeszkedik? A beszélgetés további folyamán gyorsan kiderült, hogy inkább „ugrál”. Semmi nem) jó neki, ami előzőleg jó volt. Volt bátorsága évtizedes szokásokat megbolygatni. Mintha előtte nem lettek volna mások, akik értették a dolgukat. így háti az „egész társaság” fel van háborodva. És „senkinek nincs kedve a munkához”. Nemcsak ő hagyja ott ezt a munkahelyet, hanem mások is. Olyanok, akik húsz-huszonöt évig ott dolgoztak. Hát nem felháborító? Tudj’ isten. Nem örvendetes ugyan, ha valaki sok év után úgy érzi, hogy munkahelyet kell változtatnia, de az még kevésbé, ha valahol főként azzal törődnek, megmaradjon ott mindenki, aki addig megmaradt, s jól érezze magát. Végeredményben a vállalatok, a gyárak — ezt megint csak úgy általában tudjuk valamennyien — azért léteznek, hogy értékeket hozzanak létre. Igaz, ebben a folyamatban a legfontosabb tényező az ott dolgozók tudása, tapasztalata, hozzáértése, de az elképzelhető, hogy ez az ott, azonos íróasztal mögötti munkahelyen eltöltött idővel arányosan nem növekszik, sőt, bizonyos körülmények között csökken. Illetőleg: nem fejlődik az idők követelményeivel párhuzamosan. azoknak megfelelően. Változik a világ, a gazdaság, az emberek pedig nem mindig változnak velük. Nem új dolog ez sem, már a régi Rómában visszasírták azt a bizonyos aranykort. El is bukott a Római Birodalom, de persze nem ezért. Vagy nemcsak ezért. A kivívott jogok nem terjedhetnek ki arra, hogy valaki visszafogja az új feladatok kijelölését, azok megvalósítását, egyszerűen azért, mert azok nagyobb erőfeszi- téseket követelnek tőlük. Akárhány éves is legyen valaki, szerény véleményem szerint, nincs joga rá, hogy azt kívánja: a körülmények alkalmazkodjanak hozzá, ő már annyit dolgozott életében, hogy szeretne nyugodtan élni. A világ ugyanis, amiben élünk, nem nyugodt. Nyugtalanságra azért nincs okunk, ha képesek vagyunk alkalmazkodni. És nem azt várjuk, hogy a világ a mi nyugalmunk kedvéért megnyugodjon. Az én elégedetlen emberem azonban mindezt nem értette meg. És felháborodva mesélte, hogy amióta ott az új főnök, hány emberrel kapott össze. Ügy, hogy egy vicc jár körbe a vállalatnál. A sebészorvost megkérdezi az asszisztense: „Meddig operálunk még, profesz- szor úr? Szegény betegből már alig marad valami.. Mire a professzor: „Operálunk?? Hát nem boncolunk?” A magam részéről úgy gondolom, hogy a vicc bár nem rossz, ide nem vonatkozik. Gyógyítanak, nem boncolnak. Persze, az operáció fájdalmas is lehet. Idő kell, amíg behegednek a sebek. Fájdalmat okozni nem jó. Az életben tartáshoz azonban néha szükség van rá. Fájdalom, de ezt nem szabad elhallgatni... KS Szomorú statisztika Alig csökkent a vízi balesetek száma Díszoklevél orvosoknak, gyógyszerészeknek A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen jubileumi díszoklevéllel tüntettek ki 126 orvost és gyógyszerészt, akik több évtizeddel ezelőtt szerezték meg diplomájukat. Tegnap az egyetem elméleti épületéiben tartott rendkívüli tanácsülésen dr. Szécsény Andor rektor köszöntötte az egyetem egykori hallgatóit, oktatóit. Beszédében szólt arról, hogy elismerés és tisztelet illeti a Mtüntetettek áldozatos munkáját, amellyel orvoshivatásukat teljesítették, és elősegítették a magyar egészségügy fejlesztését. A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint idén, a három nyári, hónapban 180 ember fulladt vízbe meggondolatlanság, figyelmetlenség, felelőtlenség következtében. Ez ugyan ötvenhattal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában bekövetkezett vízi tragédiák száma, de így is nagyon sok. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az áldozatok közül 20—20 volt 14 éven aluli gyermek, illetőleg a 14—18 év közötti fiatalkorú, 51-en pedig 30 évesnél fiatalabbak voltak. Emellett mintegy 200 embert — többségüket a Balatonból — a vízi rendőrök, a hajósok, önkéntes rendőrök, vízi sportolók életveszélyes helyzetből mentettek ki. A Belügyminisztérium szakembereinek tapasztalatai szerint most az elkövetkezendő téli hónapok legfőbb veszélyforrása a jég. Évente számos csúszkáló, korcsolyázó gyermek esik áldozatul az úgynevezett jégbaleseteknek. Ok: az alkohol címmel kiállítás nyílt Szolnokon a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Az érdeklődők november 17-ig naponta 10—18 óráig tekinthetik meg
