Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-07 / 262. szám

Nemzetközi körkép 1984. NOVEMBER 7. Szovjet mezőgazdaság Nagyszabású talajjavítási és öntözési program Kuba és a KGST országok kapcsolatai Mélyponton a cukor világpiaci ára Az idei esztendő a szovjet mezőgazdasághoz sem volt kegyes, hiszen a hideg, száraz tavaszt, a szá- lyos nyár követte. Ennek ellenere jónak mondható eredményekkel zárhatja ez évi munkáját a szovjet mezőgazdaság — jelentet­ték be az SZKP KB plénu­mán. Az ágazat bruttó ter­melési értéke várhatóan megközelíti majd az 1983. évi teljesítményt — a 134 milliárd rubelt —, amely az ország történetének leg­nagyobb termelési értéke volt. Ebben' igen nagy sze­repet játszott az SZKP KB több mint két esztendővel ezelőtt elfogadott élelmi- szerprogramjának követ­kezetes végrehajtása. Konsztantyin Csernyen- ko főtitkár beszédében a so- ronkövetkező feladatot ab­ban jelölte meg, hogy még belterjesebbé tegyék a me­zőgazdasági termelést, ami elengedhetetlen feltétele az utóbbi két évben elért eredmények megtartásá­nak, és egyúttal megterem­ti a továbblépés lehetőségét is. Ezért nagyszabású, átfo­gó talajjavítási és öntözési program megvalósítását határozták el. A terv sze­rint a következő 15 évben a mostani 33 millió hektárról 49—53 millió hektárra bő­vítik majd a meliorizált te­rületek nagyságát, (össze­hasonlításul: 1966-ban még csak 17 millió hektáron vé­geztek talajjavítást, s szer­vezték meg a folyamatos vízellátást.) A program keretében mindenekelőtt a déli terüle­teken növelik az öntözött földek és a lecsapolt terü­letek nagyságát. Ezt két té­nyezővel indokolják. Egy­részt: itt a legkedvezőbbek az időjárási feltételek. Más­részt: a demográfiai előre­jelzések szerint ezeken a vidékeken még hosszú időn keresztül nem kell számolni a mezőgazdasági termelés­ben változatlanul nagyfon­tosságú szerepet játszó munkáskezek hiányával. Érthetően igen nagyok az elvárások a meliorizált te­rületek hozamával szemben. A program előirányozza, hogy a gazdaságok megfe­lelő mennyiségű műtrágyát, vegyszereket, gazdag ter­mést ígérő vetőmagot is fel­használhatnak — ami ugyancsak fontos feltétele a jó termésnek. A másik ol­dalról viszont az fogalma­zódott meg: legalább 50— 8.00 százalékkal nagyobb termést várnak az öntözött, lecsapolt területeken dolgo­zó gazdaságoktól gaboná­ból, takarmányból. Ezt azért is hangsúlyozzák, mert az eddigi tapasztalatok nem mindig’ egyértelműen pozi­tívak a meliorizált területe­ken. Igaz, jelenleg az or­szágban megtermelt növé­nyek egyharmada á 33 mil­lió hektárnyi öntözött és feljavított talajú területek­ről kerül kd. Ezen belül is a zöldség háromnegyede, a gyümölcs és a szőlő fele, a takarmány jelentős hánya­da innen származik. Nagy gond azonban, hogy ezek­nek a földeknek a haszno­sítása nem eléggé haté­kony. Több közgazdász ja­vasolja például, hogy az igen tőkeigényes beruházá­sok jobb megtérülése érde­kében nagyobb anyagi fele­lősség háruljon a gazdasá­gokra. Másrészről az anya­gi eszközök főként az új be­ruházásokat szolgálták, ugyanakkor túl kevés erő­forrás jutott a már meglé­vő rendszerek rekonstruk­ciójára, illetve a szükséges karbantartására. Az eddigi gyakorlat figyelmeztető le­het a következő időszakra is — hangoztatják a szakem­berek —, hiszen most ösz- szehasonlíthatatlanul na­gyobb összegek felihaszná­lásáról kell dönteni. A mostani tanácskozás ismét megerősítette, hogy a háztáji kisgazdaságok igen fontos szerepet játsza­nak a mezőgazdasági ter­melés bővítésében. Az utób­bi két év gyakorlata kedve­ző eredményeket hozott, el­sősorban az állattenyésztés­ben, ezen belül is a szarvas- Imariha- és sertésltartásban,. Gyors ütemben (fejlő­dik Szibéria egyik feg- fiaíalabb '4s ’legnagyobb Jövő eifé tekintő vámo­sa > — Uss*ty4llimszk. Építései (tíz (évvel (efeelőtt kezdődött az) Angara edőműlámeának { harma­dik llagjánart, az( usú£y- ilimsitkl vízerőművel dgyütt. { , Uszty-Ilimszket joggal nevezhetjük a városépítés mintapéldájának nehéz ég­hajlati körülmények kö­zött. Szerencsésen válasz­tották meg a helyét — a fo­lyó két partján. Az építé­szek jól kihasználták a te­rület domborzati viszonyait, a tervezés során más ténye­zőket is figyelembe vettek, például az uralkodó szél­irányt. A többszintes épületek lépcsőzetesen ereszkednek le az Angarához. A házaik között zöld szigetek — he­gyes csúcsú fenyőfák. Gyak­ran nem is lehet megmon­dani, hol kezdődik az erdő, és hol a város, annyira szer­vesen illeszkednek a lakó­tömbök a környezethez. Uszty-Ilimszk lakóinak sza­badnapjukon nem kell messzire utazniuk, hogy ki­A jövőt építő város kapcsolódjanak: az erdő és a víz közel fekszik. A vá­ros kényelmes az élet, min­den lakótelepen megtalá­lunk mindent, ami szüksé­ges: óvodákat és iskolákat, orvosi rendelőket, boltokat. Fontos az is, hogy a város két övezetre oszlik — ipari és lakóövezetre —, köztük a távolság mindössze tíz ki­lométer. Növekszik Uszty-Ilimszk ipari potenciálja is. A vá­rosnak villamos- és hőener­giát szolgáltató vízerőmű mellett itt épült KGST-.tag- országok közös beruházásá­ban az uszty-ilimszki fa- feldolgozó kombinát. Rekordidő, mindössze hat év alatt készült el a kombi­nát fő létesítménye — a vi­lág legnagyobb cellulóz- és papírgyártó üzeme, ahol évente 190 ezer tonna ké­szül ezekből az értékes ter­mékekből. Uszty-Ilimszk fiatal vá­ros, ahogyan fiatalok a la­kói is. Az átlagéletkor itt mindössze 26 év. így nem meglepő, hogy a születési arányszám az egyik legma­gasabb az Orosz Föderáció­ban. — Fejlődik, szépül a mi Városunk — mondja Jurij Fedotov, a városi tanács el­nöke, aki immár tíz éve töl­ti be e fontos tisztét. — Ta­nácsunk állandó feladatra a már több mint ötvenezer la­kos élet-, munka- és pihe­nési körülményeinek javítá­sa. Nagy távlatok állnak előttünk. ezért nevezzük Uszty-Ilimszket a jövőt épí­tő városnak. Először tartottak Ha­vannában KGST-ülés- szakot, de Kuba inár 12 éve részt vesz a KGST komplex programjában. A szervezetbe való be­lépés új fejezetet nyitott a kubai gazdaság fejlő­désében. A forradalom győzelme előtt az amerikai érdekek határozták meg a kubai gazdaság szerkezetét. Az amerikai multinacionális válllalatok elsősorban cuk­rot, dohányt termeltettek a szigetországban. Az ameri­kai hadiipar Kubát straté­giai nikkeltartalékai miatt tartotta számon. A forrada­lom óta azonban az Egye­sült. Államok bojkottálja Kuba termékeit. A hatvanas években Ku­ba és a szocialista országok még csak rövidtávú keres­kedelmi megállapodásokat kötöttek, a hosszabb távra szóló együttműködés kidoll- gozását a KGST-hez történt csatlakozás tette lehetővé 1972-től.. A tapasztalatszer­zés első éveiben Kuba fő­ként gépeket, berendezése­ket importált, technológiá­kat vett át a szocialista or­szágoktól, Közben kialakí­tották azt a tervezési rend­szert, amely megteremtette a szervezeti feltételieket x á KGST-tagországokkal tör­ténő két- és többoldalú együttműködéshez. Az in­tegrálódás már eddig is sza­mosi előnnyel járt a sziget­ország számára. A sokoldalú együttműkö­dés eddigi legjelentősebb állomásaként 600 millió ru­beles beruházással nikkel­üzem épül Las Camariocas- ban. Az 1990-re felépülő majdani gyáróriás évente 30 ezer tonna nikkeloxidot fog termelni. A beruházáshoz kapott hiteleket a gyár ter­mékeivel törlesztik majd: az évi termelés felét a szó­Ac uszty-ilimszki fafeldogozó kombinát, a KGST-tag- országok egyik legnagyobb építkezése a szocialista gazdasági integráció programjának keretében. OPEC Lefelé a lejtőn? Nem váltott ki nagy iz­galmat a tőkés olajpiacon az OPEC legutóbbi, október végi rendkívüli tanácskozá­sa. A szakértők már előze­tesen bizonyosra vették, hogy a kartell termelés- csökkentésről dönt majd, így próbálja biztosítani a hivatalos 29 dolláros OPEC- olajár stabilitását. Nos, a termelés csökkentést veJllá-: ban el is határozták: az ed­digi 17,5 millió hordós napi termelést 16 millió hordóra szállították le. E döntéssel kapcsolatban azonban leg;- alább két kérdés felmerül: vajon a Kőolajexportáló Országok Szervezete képes lesz-e keresztül vinni elha­tározását, s nem kénysze­rül-e végül is árleszállítás­ra? A megrázkódtatások éve, Jamani szaudi olajügyi miniszter, aki a tanácsko­zást megelőző tárgyalásom, kon-csatározásokon mind­végig meghatározó szere­pet játszott, a döntésről így nyilatkozott: „Feltehetően lesz egy azonnali lélektani reakció is, de az igazi kö­vetkezményekkel akkorra lehet számolni, amikor az olajcégek ténylegesen érez­ni kezdik az olajkí­nálat korlátozottságát. Ez szerintem november má­sodik hetére következik be, de mindenesetre fokozato­san. A hónap végére — úgy gondolom — a szabadpiaci árak a hivatalos árszintre emelkednek majd, de nem lennék meglepve, ha mind­ez már korábban lezajlana.” Jamani szavai optimiz­must sugároznak, talán túl­zott optimizmust is, ha az OPEC elmúlt másfél-kétévi történetén végigtekintünk. Mint emlékezetes: 1983 márciusában a szervezet je­lentős árleszálllításra kény­szerült. Akkor 34 dollárról 29 dollárra mérsékelte a referenciaárként szolgáló szaudi olaj hordókénti árát. A mostani események kí­sértetiesen emlékeztetnek az akkoriakra: 1983 elején iaz árcsökkentést az előzte meg, hogy Norvégja, Nagy- Británnia, majd az OPEC- tag Nigéria egyik napról a másikra olcsóbban kezdte kínálni fekete aranyát. Ez­úttal is ez történt, ezért is hívták össze idő előtt a kar­tell miniszteri ülését. Tüneti kezelés Szembetűnő, hogy a most elhatározott termelés-csök­kentésből a fő, mintegy 50 százalékos részt Szaud-Ará- bia vállalta magára. Ez a tény azokat a jóslatokat lát­szik igazolni, amelyek sze­rint még ha lesz is elvi dön­tés az olajkibocsátás vdsz­szafogásáról, a tagállamok ellenállásán mindenképpen megbukik az. A szaudiak ennek próbálják elejét ven­ni a nagyobb áldozatválla­lással, bár ha Jamani sza­vai kiállják az idő próbá­ját, és a tőkés olajpiacon november végére helyreáll cialista országok kapják meg, a beruházásban való részvételük arányában. Ha­sonló kapacitású üzem épül szovjet segítséggel Punta Gordában. Kuba számára ugyancsak alapvető jelentőségű a cu­kor és a citrusfélék export­jára kidolgozott hosszú tá­vú együttműködés a KGST- tagállamokkal. A cukor to­vábbra is a szigetország gazdaságának eQső számú terméke, Az ország évente 5—6 millió tonna cukrot exportál, ennek döntő több­ségét a szocialista országok­ba. A cukor világpiaci ára évek óta mélyponton van, jelenleg bóránként (0,46 kg) az 5 dollárcentet sem éri el. A Szocialista országokkal kötött hosszú távú megálla­podások figyelembe veszik ugyan a világpiaci változá­sokat, de olyan minimális árat rögzítenek (a jelenlegi Világpiaci ár körülbelül hatszorosát), amely megvédi Kubát a tartós árcsökkenés katasztrofális következmé­nyeivel szemben. A cukoripar ma már jó­val töbet jelent magának a cukornak a termelésénél. A KGST szakosított program­ja lehetőséget ad arra, hogy Kuba cukoripari berendezé­sek, cukornád-kombájnok gyártója is legyen. A citrusfélék termelésének és exportjának növelésé ér­dekében a szocialista orszá­gok 300 millió peso érték­ben nyújtanak hitelt Kubá­nak. A kölcsön, amelynek egy részét konvertibilis va­lutában adják, 17 évre szól, ötévi türelmi idő után kell törleszteni évi 2 százalékos kamattal. 1971 óta minden ötéves tervidőszakban meg­duplázódott a citrom, na­rancs, grapefruit termelése, s ez 1981—1985. között 2,9 millió tonnára emelkedik. Ebből 1,8 millió tonna kerül kivitelre (nagyobb része már feldolgozva), s így Ku­ba a citrusfélékből — gyü­mölcsből, üdítő italból, kon­centrátumokból — a K@ST- országoik szükségleteinek 25 százalékát tudja maüd biz­tosítani. Kuba és a KGST-országok közti kétoldalú kapcsolato­kon belül természetesen a legfontosabb a Szovjetunió­val való együttműködés. Cienfuegosban szovjet tá­mogatással épül az ország első atomerőműve, a leg­több cukorgyárat, a havan­nai repülőteret szovjet se­gítséggel újítják fel. A ku­bai gazdaság számára lét- fontossá'gú a Szovjetuniótól kapott olaj, s a kubai olaj­bányászat fejlesztésében szintén meghatározó szere­pet játszik a szovjet műsza­ki-tudományos támogatás. Magyarország és Kuba ke­resik edelmi kapcsolataiban a legfontosabb terület az autó- buszgyártás. Az együttmű­ködés eredményeként már 1800 kubai gyártmányú IKARUS autóbusz közleke­dik a szigetországban. A buszokat még elsősorban a magyar gyár alkatrészeiből szerelik össze, de az együtt­működés keretében Kuba mind több alkatrészt gyárt. Az „IKARUS program” kö­zéptávú célja az, hogy ezek­kel a buszokkal oldják meg a kubai közlekedés gond­jait. A távlati tervekben szerepel a harmadik orszá­gokba irányuló export lehe­tősége is. Az utóbbi években kubai fiatalok — szám szerint ezerhatszázan — dolgoznak Magyarországon, főleg a textiliparban. A kubai köny- nyűipar fejlesztésének egyik fő területe ugyanis a textil- gyártás és a konfekcióipar. Tavaly adták át Santiago de Cu bábán Latin-Amerika legnagyobb kapacitású tex- tillgyárát. Az iparág szak­képzett munkásgárdája el­sősorban az európai szocia­lista országokban dolgozó kubai fiatalok közül kerül ki. Simárdi Tamás — Gőzön István (Dluhottolsáki László Karika tiúrája >— KS) az egyensúly, akkor valójá­ban csak csekély áldozatról van szó. A fő problémára, az OPEC immár 1980 óta tartó válságára azonban most sem találtak orvosságot a tagállamok. A termelés- csökkentés csupán tüneti kezelés. A szervezet meg­alapításának évében, 1960- ban a világ olajtermelésé­nek 41,5 százalékát adta. Legsikeresebb esztendeje 1973 volt, amikor 55,5 szá­zalékos volt a részesedése. Ma már csak 32,5 százalékos részt mondhat nagáénak. Ezt több tényező is magya­rázza. Hozzáértők szerint elsietett volt a második olajárrobbanás 1979—80- ban; más, nagyobb költség­gel feltárható lelőhelyek ki­aknázása a magas olajárak mellett kifizetődővé vált. A fogyasztók okultak a két olajsokkból, s ma takaréko­sabban bánnak a fekete arannyal, mind nagyobb gondot fordítanak a he­lyettesítő energiaforrások hasznosítására. Így alakul­hatott ki az a helyzet, hogy 1979-től 1983-ig napi 62,8 millió hordóról 56,2 hordó­ra csökkent a világ olajfo­gyasztása, vagyis az 1973. évi szintre esett vissza. Jamani szavai Ez a folyamat nem ked­vezett az OPEC stabilitásá­nak. Az elmúlt két eszten­dőben nehéz időket éltek át a tagállamok. Pontosan egy esztendeje hasonlóképpen a termelés visszafogására szánták el magukat, majd bő negyedév múltán az árat is csökkenteniök kellett. A tőkés olajpiacon zajló folyamatokat vizsgálva, es a hasonlóságokat mérlegelve most a megfigyelők ezért is jósolgatják, hogy előbb- utóbb ismét az OPEC-ár esésével lehet számolni. Ja­mani azonban nagytekinté­lyű olajszakértő, szavaira érdemes odafigyelni. Kocsi Margit

Next

/
Thumbnails
Contents