Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-03 / 259. szám

1984. NOVEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A régészek Mekkája: Tószeg—Laposhalom „A társadalom igényli a múzeumok tevékenységét és féltő gonddal figyeli a gyűjtemények fejlesztését és meg­őrzését. Helyesli a |műemlékek megmentését, a helyreál­lítás meggyorsítását, ia 'pusztulást előidézők felelősségre- vonását, fölháborodik, ha közönyről, nemtörődömségről /sze­rez tudomást." iRészlet Köpeczi Béla művelődési miniszter ez év Iszeptember 28-án, Karcagon elhangzott beszédéből.) A kincses sziget Nevelési értekezletek Vita a jövő iskolájáról Az Alföld „tengersík” vi­dékét, különösképpen sző­kébb otthonunkat, a Közép- Tisza mentét nem kényez­tette el a természet dom­bokkal, halmokkal. Ha még­is akad egy-kettő, akkor ott bizonyára valami értéket titkol előlünk a föld. Szolnoktól alig tiz kilo­méterre, az út fölé maga­sodik a tószegi Laposhalom. A helybeliek egyszerűen csak Kucorgónak hívják már évszázadok óta, mint­egy emléket állítva a haj­dani nagy tiszai áradások­nak. Mert szent igaz, árviz- ből kapott eleget Tószeg a régmúlt időkben, és olyan­kor aztán nem kímélt sem­mit a tajtékos harag. Csak egyetlen egy kis földnyelv állt ellent: a Laposhalom, Tetején kucorogva várták rettegő eleink, hogy a víz végre elvonuljon. Egészen a múlt század második feléig mit sem sejtettek arról, hogy alattuk milyen felbecsülhe­tetlen értékeket rejt a föld... A nagyvilág is csak 1876- ban szerzett tudomást a ho­ni ásatások, impozáns mé­reteivel is kiemelkedő tele­péről, a Laposhalomról. Az itt megkezdett feltárások folytán a magyar archeoló­gia szenzációs eredménnyel írta be nevét az egyetemes régészet nagykönyvébe. A bronzkori településeknek ejy olyan, párját ritkító mintá­jára bukkantak a szakembe­Jó ideig zavartalanul foly­hattak itt a feltárások, de a két világháború eseményei megszakították a ' munkála­tokat. Közben, a XX. század elejének embere — több mint 3000 éves szünet után — ismét megtelepedett a halmon: telket hasított ma­gának, házat épített rá és földjét művelte. Olykor per­sze nemcsak egy ásónyom mélyen... Ha pedig vala­hová töltés szükségeltetett, netán az udvar szűknek bi­zonyult; nosza, csak a hal­mot kellett megnyesni, és máris rendbe jött minden. A másik oldalról pedig a Tisza bontogatta szorgalma­san áradásaival. A ’70-es években már vég­képp katasztrofálissá vált a világhírű Laposhalom álla­pota. Az időközben végre­hajtott udvarbővítések és a pusztító víz hatására jósze- rint csak csonk maradt a hajdan büszke gerincből. Mind sürgetőbbé vált egy immáron sokadik leletmen­tő ásatás. 1973—74-ben Liliom és Hamlet Vendégszereplés a Szovre- mennyikben Szovjetünióbeli vendég- szereplésre utazott tegnap a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. A színé­szek a vendégjáték tíz nap­ja alatt öt alkalommal lép­nek fel a moszkvai Szovre- mannyik Színházban. Há­romszor játszák a Liliomot, Molnár Ferenc színművét, Babarczy László rendezésé­ben, Lukáts Andor és Po­gány Judit főszereplésével. Két alkalommal a Hamlet­iéi lépnek a közönség elé, amelyet Ascher Tamás állí­tott színre, Máté Gáborral a címszerepben. rek, amilyennel eleddig még sehol sem találkoztak Nyugat- és Közép-Európá- ban. a történelem folyamán, az időben egymást követő népek tárgyi kultúrájának nyoma több réteget képe­zett a halmon, ennélfogva mindinkább magasodott, mígnem elért egy olyan pontra, ahol már biztos vé­delmet nyújtott a Tisza ár­hullámai ellen. Lassú víz partot mos — szokták mondani. Ez lett a „veszte” a Kucorgónak is: feltárta hát évezredes tit­kát. Az események innen már viharos gyorsasággal követték egymást: hamar híre kelt annak, hogy Tó­szegen valóságos „kincses szigetet” fedeztek fel. Az ismétlődő ásatások nyomán a halom ontotta magából a szebbnél szebb korsókat, fa­zekakat, amelyeknek tekin­télyes része az itt kutató Gordon Ghilde, E. A. van Giffen és mások révén Ang­liába, Hollandiába, Olaszor­szágba vándorolt ugyanúgy, mint egykoron az Akropo- lisz kincsei. De, bőven ré­szesültek belőlük az illegá­lis műkincs-kereskedelem mindenre kész héjái is, akik nem szégyelltek lecsapni a pótolhatatlan edényekre. A kézen-közön eltűnt tárgyak valószínűleg ma egy-egy magángyűjtemény nyilvá­nosság elől elzárt darabjai közé tartoznak vagy éppen hazát cseréltek. nagyszabású hitelesítő fel­táráshoz fogtak a szolnoki Damjanich Múzeum szak­emberei. Előfordult olyan eset, hogy egy közeli lakó — évszázados vasszerszámot ragadva — nem éppen a legbékésebb módját válasz­totta a portáját megbolyga­tó régészek kiűzésének. A kutatást azonban nem lehe­tett megállítani; a hitelesí­tés végül is sikerrel zárult, az előkerült bronzkori lele­teket pedig biztonságos hely­re szállították. Látván a rohamos pusztu­lást, a múzeum, hogy még mentse a menthetőt: elha­tározta: meg kell vásárolni az úgynevezett teli-telep egy részét. Akkor még nem tudták, hogy a hivatali ügy­intézés és a telektulajdono­sokkal vívott küzdelem éve­kig húzódik majd. (Bár «a Nemzeti Múzeum 1905-ben már egyszer megvásárolta a Laposhalmot, a köziben dúló világégések a feledés homá­lyába taszították az ügyet.) Négy évvel ezelőtt aztán megszületett a várva várt döntés: négy ingatlanból összesen 2123 négyzetméter területet sajátítottak ki a múzeum részére, természe­tesen a megfelelő kártalaní­tás fejében. És ezzel vége? Sajnos, igen. A szóban forgó terület határait karók jelzik ugyan, de a nagyobb biztonságot nyújtó kerítés felállítása el­maradt. Talán azért is es­hetett meg, hogy zöldségfé­léket termelnek a halom tetején... Miért is nem épülhet itt kerítés? A múzeum illeté­kesei elmondták, a műút felől magántelken kell át­vágniuk a kutatóknak, vagy azoknak, akik látni szeret­nék a halmot. Kezdetben a múzeum arra törekedett, hogy ezt a bizonyos ingat­lant is kisajátítsa. Csakhogy erre már végképp nem fu­totta a keretből: így hát maradt volna a szolgalmi jog gyakorlása, amj azt je­lentené, hogy a tulajdonjog változatlan maradna, viszont a múzeum szakemberei és a látogatók bármikor sza­badon ki-bejártiatnának. Ebbe azonban a tulajdono­sok nem egyeztek bele, hi­szen az esetleges értékesí­téskor a telek veszítene árá­ból. ­Pereskedés kifulladásig A múzeum — miután az előzetes egyezkedések ku­darcba fulladtak — megin­dította a pert. A jogi huza­vona, a fellebbezések és a -tárgyalások sorozata sok időt vett igénybe, és jelen­leg ott tart, hogy már a Legfelsőbb Bíróság foglal­kozik az üggyel. Előrelátha­tóan nem lehet tudni, mikor ér véget ez a hosszúra nyúlt pereskedés. Valami azonban már most bizonyos: minden egyes nap közelebb hozza a telep pusztulását. A hite­lesítő ásatás óta nyolc ősz „sodorta naptárról, fáról a levelet”, de a halomhoz mindeddig nem nyúltak avatott kezek. Pedig világ­hírű helyről van szó. A hazai régész és törté­nész egyetemi hallgatók, is — tanulmányaik során — legalább egy alkalommal el­zarándokolnak Tószegre, hogy saját szemükkel láthassák az ősi kultúrák nyomát őr­ző agyag-rétegeket, de gyak­ran érkeznek neves külföl­di archeológusok is. Magyar muzeológusok mondják: ese­tenként jobb volna előlük „eldugni” a messze földön híres telepet, mintsem mu­togatni azt.-Egyetlen megoldás kínál­kozik: minél előbb megkell menteni az utókor számára a halmot, a Kucorgót, ami látványosságban ugyan alul­marad az Akropolissz-al vagy Mükénével szemben, de kul­turális értékét, örökségét te­kintve semmivel sem alább- való. Juriqavics János II nyertesnek: faház és jutalomutazás Ki tud többet a Szovjetunióról? Országos döntő áprilisban Az idén tizenkettedszer rendezik meg a Ki tud töb­bet a Szovjetunióról? című középiskolai és felnőttokta­tási vetélkedőt, melyet az MSZBT Országos Elnöksége, a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium, a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősé­gével és a Lapkiadó Válla­lattal közösen hirdetett meg. A vetélkedősorozat célja a Szovjetunió életének jobb megismerése, a magyar— szovjet barátság további erő­sítése. Forrásanyagként a Szovjetunió című folyóirat 1984. évi 10—12-es és az 1985. évi 1—3-as számainak cikkeit, képeit használb/ht- ják a diákok, és természete­sen nagy előny, ha az iskolai tananyag Szovjetunióra vo­natkozó részét is alaposan ismerik. A verseny négy forduló­ból áll: 1984. december 15.— 1985. március 5. között ke­rül sor az iskolai, illetve megyei döntőkre, azután az országos elődöntőket bonyo­lítják le március 10—20. kö­zött, végül az országos dön­tőket áprilisban rendezik meg 16 csapat részvételével. A két országos döntő ver­senyzői közül kerülnek ki a televíziós vetélkedő csapatai. Milyen jutalmak várnak a diákokra? A házi, kerületi és megyei versenyeken sze­replő csapatokat a vetélke­dőt rendező intézmény, va művelődésügyi szakigazgatá­si szerv, valamint az illeté­kes KISZ-bizottság jutal­mazhatja. Az országos elő­döntők díjait (értékes szov­jet iparművészeti tárgyak) a Lapkiadó Vállalat adja. Az országos döntő I. díja háromszobás, teljesen beren­dezett faházat ígér 3 évi használatra a balatonberényi Gorkij üdülőtelepen. A II. és III. díjat (35 000, illetve 25 000 Ft-ot) ifjúságpolitikai célokra lehet fordítani. A döntőkön legjobban szereplő csapatok tagjai és felkészítő tanáraik szovjetunióbeli ju­talomutazáson vehetnek részt. A többi csapat tagjai és felkészítő tanárai tárgy- jutalomban részesülnek. A felnőttoktatási vetélkedő országos döntőjének vala­mennyi díjazottja a Szov­jetunióba, illetve egy-egy szociálísta országba szóló társasutazási utalvány birto­kosa lesz. Miközben a diákok a más­napi óráikra készülnek pe­dagógusaik egy távolabbi jövő leckéjét vitatják meg a novemberi nevelési értekez­leteken. Az ország vala­mennyi iskolájában, óvodá­jában „A közoktatás fejlesz­tési tervének helyi alkalma­zása, az intézmény középtá­vú tervének előkészítése” szerepel napirenden. A tan­testület úgy is határozhat, hogy az új oktatási törvény- tervezet vitájával kapcsolja össze a feladatok előkészíté­sét. A két dokumentum kü­lönböző jellegű ugyan, de mégis szorosan összefügg egymással. A program a fej­lesztési irányokat határozza meg, míg a törvénytervezet a jogi szabályozás eszközei­vel segíti a kitűzött célok elérését. Noha a nevelési ér­tekezlet fő feladata a köz- oktatásfejlesztési program gyakorlati megvalósításához szükséges feladatok tisztá­zása és rögzítése, eredmé­nyesebb lehet a vita, ha a két dokumentumot együtte­sen tárgyalják meg a részt­vevők. Választási lehetőségük van a tantestületeknek abban is, hogy csupán egy tanévre vagy hosszabb időre szóló feladatokat jelölnek meg. Célszerűnek látszik, ha az utóbbi mellett döntenek, hi­szen jövőre mindenképpen meg kell tervezniük a kö­vetkező évek helyi fejleszté­si programját, amelynek most csak az előkészítését kérik számon az oktatásügy vezetői. A korábbi években me­gyénkben sikeresen megva­lósult a középtávú tervezés is, a tapasztalatok szerint az intézmények megfontolt, a jövő feladatait jól körvona­lazó dokumentumokban je­lölték meg tennivalóikat, amelyek persze kibővültek újabb, az adott iskolai évre vonatkozó teendőkkel, célki­tűzésekkel. A hagyomány bi­zonyára az idén is folytató­dik az oktatási intézmények többségében, hiszen a meg­jelent új dokumentumok, valamint a megyei tanács 1983-ban elfogadott intézke­dési terve jó lehetőséget te­remt a további feladatok előkészítésére, körvonalazá­sára. Az értekezletek akkor érik el céljukat, ha a viták résztvevői megelőzően ér­demben tanulmányozzák a fejlesztési programot, a tör­vénytervezetet. a megyei in­tézkedési tervet, s ezek szel­lemében gondolják végig iskolájuk helyzetét, eredmé­nyeit, s a további tennivaló­kat. A dokumentumok kitekin­tést adnak megyénk, az or­szág oktatásügyének jelen­legi állapotára, általánosít­ható jelenségekre is, hiszen az ezekből adódó feladatok jelentik a fejlesztés célkitű­zéseit. A program részletesen elemzi valamennyi iskolatí­pus főbb teendőit. „Az évti­zed végéig elő kell mozdíta­ni, hogy az óvodai nevelés — a nevelési alapellátás ré­szeként általánossá váljék” — olvashatjuk a dokumen­tumban. Továbbá a célok kö­zött szerepel a testi, érzék­szervi és értelmi fogyatékos gyerekek óvodáztatásának fejlesztése is, ami eddig bi­zony jórészt megoldatlan te­rületnek számított. Me­gyénkben 1983-ban a 3—6 évesek 92,1 százaléka járt óvodába. 1981-ben még 86,7 százalék volt ugyanez az arány. Az első osztályosok 93,3 százaléka készült fel az iskolára óvodákban. Az intézménytípusok kö­zül a következő időszakban is kiemelt társadalmi-gazda­sági feladat az általános is­kola fejlesztése, mégpedig ezúttal — többek között — az egésznapos foglalkoztatás szélesebb körű megvalósítá­sa — az eddiginél sokszí­nűbb formában — szerepel a legfontosabb teendők kö­zött. Nem feledve persze a családi nevelés alapvető je­lentőségét. Az 1983—84-es tanévben noha az utóbbi években egyre növekedett az általános iskolások száma, a diákok 46,9 százaléka része­sült napközis ellátásban megyénkben. Az előző évek­ben soha nem látott arány­ban fejlesztette megyénk az üftalánoa iskolai hálózatot. 1979-től harminc százalékkal gyarapodott a tantermek szá­ma, a váltakozó tanításban résztvevők aránya 30 száza­lékról 8,1 százalékra csök­kent. Noha a demográfiai hul­lám nagy létszámú évfolya­mainak iskoláztatása, s alapellátást jelentő volta miatt az * általánosiskola­hálózat fejlődött a legna­gyobb mértékben az elmúlt években bővültek a közép­fokú oktatási intézmények, kollégiumok, s nagyobb fel­újításokra, korszerűsítésekre is sor került Szolnok megyé­ben. A programban a kö­zépfokú nevelési-oktatási intézmények fejlesztése is kiemelt helyen szerepel. Ez.- zel egyidejűleg megváltozik a középfokú oktatás belső aránya az érettségit adó kép­zés javára. Arra kell töre­kedni, hogy a szakmunkás- képzés egyre inkább közép­iskolában valósuljon meg. s talán a legvártabb újdonság: 1985-től fokozatosan beveze­tik a technikusképzést. Az oktatás hosszabb távú fejlesztési programja persze módosul majd az országos településfejlesztési koncep­cióval összhangban. Minden­esetre a jövőben el kell ke­rülni az iskolák ésszerűtlen összevonását. Megyénkben mindössze három települé­sen — Jászivány, Mezőhék és Tiszainoka — nincs még alsó tagozatos oktatás sem. A tervek szerint Jásziványban újra megnyílik az iskola — alsó tagozatos gyerekeknek — Mezőhéken és Tiszaino- kán viszont nincs annyi kis­diák, hogy erre igény lenne. Köztudott, hogy az okta­tási intézmények személyi feltételei kedvezőtlenül ala­kultak. Megyénkben is in­kább a pedagógushiány je­lent nagyobb gondot, minta tárgyi feltételek helyzete. A nevelési értekezletek résztvevőinek a fenti célki­tűzések —, amelyekből ter­mészetesen csak néhányat emeltünk ki — szellemében kell tanácskozniuk arról, hogy miként szeretnék to­vább fejleszteni tárgyi és személyi feltételeiket. A tar­talmi munka fejlesztésében azonban olyan feladatokat is találunk, amelyek minden intézménytípusban azono­sak. A fontosabb teendők között szerepel az iskolai demokratizmus fejlesztése, a nyitottság fokozása, a csa­lád, a közművelődési intéz­mények, munkahelyek és az iskola szorosabb, egysége­sebb együttműködése. Ugyancsak kellő hangsúlyt fektet a program a tehet­séggondozásra, a kiemelkedő tudású fiatalokkal való na­gyobb törődésre. Ugyanak­kor legalább ilyen fontos feladat az esélykülönbségek csökkentése. Megyénk évek óta „dobogós helyen” szere­pel a fizikai dolgozók gye­rekeinek közép- és felsőfo­kú továbbtanulásában. Ám a korábbi időszakkal összevet­ve érződik a mobilitás csök­kenése. A közoktatás fejlesztési programjában szereplő fel­adatok mellé a tantestületek számos, a helyi adottságok­ból következő tennivalót is megfogalmaznak terveikben, illetve az előkészítésben. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen a tárgyi, személyi feltételek mellett az okta­tás-nevelés tartalmának fej­lesztését is körül kell hatá­rolniuk méghozzá hosszabb időre. Megfontolt, felelősség- teljes munkát igényel mind­ez a tantestületektől, hiszen ha menetközben lehet is változtatni a terven mégis­csak ez határozza meg hosz- szabb távra az iskola arcu­latát. Tál Gizella Szép környezetben kezdték meg az új könyvtár építését Kenderesen. A 6 millió forintos beruházással épülő könyvtár 354 négyzetmét er alapterületű lesz. A kivitelező a November 7. Tsz építőbrigádja Legújabbkori telepesek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents