Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-27 / 278. szám

1984. NOVEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az önállóság felelősséget szül Egy éve: igazgatótanács a Volánnál Ma már közel egyéves ta­pasztalat birtokában mond­hatnak véleményt a 7-es számú Volán Vállalatnál igazgatótanácsuk működé­séről. Az 1984. január else­je — a Volán Tröszt meg­szűnte — óta létező intéz­ményhez hasonló, ráadásul ugyanezzel a névvel már évekkel korábban is műkö­dött a vállalatnál, az új tes­tület jogosítványai azon­ban mások, mint a régié voltak. A korábbi tanács igen hasznos szolgálatot tett az igazgatónak azzal, hogy lehetőséget teremtett egy- egy döntés megszületése előtt a különböző területeken dolgozó szakemberek véle­ményét „ütköztetni”. A mostani igazgatótanács azonban ennél felelősségtel­jesebb feladatot old meg: már nemcsak a vállalat ve­zetőjének tanácsadója, ha­nem döntéshozó szerv, ame­lyik a tagok egyszerű szó­többsége alapján foglal ál­lást a megtárgyalt kérdések­ben. (A legfontosabb válla­lati ügyekben — például a tevékenységi kör meghatáro­zása, az üzletpolitikai elvek kidolgozása, a tervek ké­szítése, a külső pénzforrá­sok" igénybevétele — az igaz­gató a tanács állásfoglalása ölapján, a tanács nevében hozza meg döntéseit). — Nemcsak azért alakí­tottuk meg a döntési joggal felruházott igazgatótanácsot, mert a szükséges jogszabá­lyok megjelenése után ala­pítónk, a Közlekedési Mi­nisztérium vállalatainak ja­vasolta e testületek életre- hívását — mondta el Már­ton Ágoston, a 7-es Volán 'forgalmi és kereskedelmi •igazgatóhelyettese. — A tröszt megszűnése után már éígyetlen gazdálkodási Ikér- désről sem mondhattuk azt, mi csak végrehajtók va­gyunk. Megszaporodtak a döntést kívánó ügyek, és ezeknek a feladatoknak a megoldásához úgy láttuk, nem elég csak a szakmai apparátust erősíteni.; ..'Véle­ményem szerint egy válla­lat szervezetén is meg kell látszódniá, hogy az a közös­ség önállóan gazdálkodik, és az igazgatótanács éppen en­nek a demokráciának kife­jezője. A tagok a döntése­kért politikai, erkölcsi, anya­gi és fegyelmi felelősséggel tartoznak, de egyáltalán nem ez kényszerít senkit, hogy alaposan mérlegeljen, mielőtt a kezét felemeli. Az igazi felelősségtudatot az önállóság adja: mindenki tudja, a 7-es Volán csak sa­ját erejéből gyarapodhat. Az igazgatótanács válasz­tott tagjai (az igazgató, négy helyettese, 6 üzemegy­ség, illetve üzemigazgató­ság vezetői) között ott van a két legfontosabb fizikai munkaterület, a tehergépko­csivezetők és a buszsofőrök egy-egy képviselője is. Új­szerű és nem is könnyű kö­rülmények között képviselik munkatársaik érdekeit: — Több mint egy héttel az esedékes ülés előtt meg­kapjuk a napirendre tűzött némákról készült írásos anyagot. Ezeket áttanulmá­nyozni tőlem, aki hasonló megbízatást először kaptam, egy kis plusz munkát köve­tel — értékelte „működését” Farkas Mihály, fiatal autó- buszvezető — a vállalati gazdálkodás bonyolult sza­bályai között még nem könnyen ismerem ki magam. Persze, ha valamit nem ér­tek, még az ülésen is ma­gyarázatot kérhetek az il­letékes szakembertől. Igaz — erre van is lehetőségem — jobb korábban tájékozód­ni, minél előbb megérteni, hogy a javasolt változások, tervek miként érinthetnek minket, buszsofőröket. Mert nekem a legfőbb dolgom, hogy a mi érdekeinket kép­viseljem. Az egyik idei ta- •pácsülésen például a bér­rendezésről tárgyaltunk. Azt hiszem, az én véleményem­nek is szerepe volt abban, hogy a helyi járaton dolgo­zó buszvezetők bérének át­lagosnál nagyobb emelése mellett döntött a többség. Az ezután született intézke­dést végrehajtva jól járt a vállalat is, enyhült a koráb­ban Szolnokon megszüntet- hetetlennek látszó buszve­zető-hiány. Mert igaz, hogy még mindig igen sokat kell dolgozni, de mert a kerese­tek arányba kerültek a ter­hekkel, ez a munka vonzób­bá vált. Nem kell örökké járatkimaradástól rettegni, kevesebb bírálatot kap a Volán. De más tanulság is van Farkas Mihály szerint a „tanácstagságnak”. Szerin­te kicsit másként gondolko­dik az ember, ha jobban be­lelát a vállalati ügyekbe. Munkatársaival a vágyakról, a „követelésekről” beszélget­ve neki a lehetőségeket és azt is szóba kell hozni, hogy a Volánnál nemcsak busz­sofőrök vannak. Ez bizony néha komoly vitákat szül, ahol Farkas Mihálynak ugyanúgy meg kell tudni védeni álláspontját, mint az igazgatótanácsban. Ezek a J,veszékedések” persze egyáltalán nem kártéko­nyak, sőt minél gyakoribbak, annál inkább ösztönzik a benne résztvevőket az egész közösség ügyeiről gondol­kodni. És az üzemi demok­rácia fejlesztéséhez éppen a dolgozók gondolkodásának átalakulására van szükség. A véleménynyilvánításra al­kalmas fórumok ugyanis csak helyet adhatnak a má­sik álláspontját is megérte­ni akarók párbeszédének. V. Sz. J. Gazdálkodási hiányosságok, túlzott beruházási igények A PM Ellenőrzési Főigazgatóságának sajtótájékoztatója Biztató változások a Vasipari Vállalatnál (Folytatás az 1. oldalról.) szállási, a törökszentmiklósi és a mezőtúri üzem vállal többet. Noha a kisúji rész­leg 60 dolgozója szezonális termékeket (esőcsatornákat, ereszeket) készít, mégis e cikkek iránt (miként a Tö- rökszentmiklóson és Mező­túron hőerőművekhez, szén­adagolókhoz, szállítószala­gokhoz és más berendezé­sekhez, létesítményekhez gyártott acélszerkezetek iránt) a kereslet élénk. Szerencsé­re, így a Kisújszálláson dol­gozók a tervezett 70 millió forintos árbevétellel szem­ben 80-at, a törökszentmik- 106iak pedig 36 millió he­lyett várhatóan 40—42 milr liót teljesítenek. Milyen jelentős állomást hagyott még maga mögött ebben az esztendőben a szol­noki Vasipari Vállalat kol­lektívája? A több lábon álló termelési profiljukba lakos­sági szolgáltatásokat végző részleg is tartozik. Sajnos, sóhajthatnánk, hiszen eddig jószerint csak veszteséget „termelt”, nem is keveset, hiszen milliókról van szó. A ráfizetést mérséklendő, hosszabb távon pedig nyere­séget remélve, a vállalat számításokat végzett, latol­gatta a lehetőségeket. Vé­gül olyan döntés született: a részleg a jövő esztendőtől leányvállalatként működjön. Kérdésemre Korom Péter főmérnök határozottan til­takozik, mondván, hogy egy­általán szó sincs merő „át­keresztelésről”. Az üzem, mint kisvállalat, más elszá­molási rendszerbe kerül, pi­acérzékenységét, érdekeltsé­gét növelik, s az elkövetke­zendőkben jobban eleget kell, hogy tegyen a fogyasz­tók igényeinek. Sz. tr. t. . Tegnap délelőtt Szolnokon, a Megyei Művelődési és If­júsági Központban tájékoz­tatta a sajtó képviselőit az idei pénzügyi-gazdasági el­lenőrzések tapasztalatairól! Sütő Dezső, a Pénzügymi­nisztérium Ellenőrzési Fő- igazgatóságának vezetője. Az eddig befejezett — mintegy kétezer vállalatot és szövet­kezetét, valamint 5 ezer 800 kisvállalkozó szervezetet érintő — vizsgálatok ered­ményeit összefoglalva a fő­igazgató elmondta, hogy az ellenőrzések után a vállalati eredmények pozitív vagy ne­gatív irányban összegük 3 százalékával kellett korri­gálni. a revizorok 2,6 millió forint adóhiányt és 1,5 millió forint adótöbbletet állapítot­tak meg. Sütő Dezső szólt arról, hogy a főigazgatóság és me­gyei igazgatóságai korántsem csak az elszámolási/ pénzügyi szabályok számonkérésével foglalkoznak. Különböző té­mavizsgálataik során a gaz­dasági szabályozás céljainak beteljesülését is igyekeznek nyomon követni. E munka során az idén sem a legked­vezőbb tapasztalatokat sze­rezték. Például: az ország gazdasági egyensúlyának ja­vítása érdekében, ebben az évben is mérsékelni kellett a nemzeti jövedelem bel­ső felhasználását, a legtöbb vállalat azonban korántsem tartja magára nézve kötelezőnek, a beruhá­zási javakkal való takaré­koskodást. Indokolatlanul fejlesztésekre törekednek, miközben növekszik a nem kellően kihasznált termelő- kapacitások részaránya. Rá­adásul a már megvalósult, rekonstrukciót szolgáló be­ruházások jelentős részét csak a minimális haszonnal képesek működtetni, mert az igen korszerű és drága kül­földi technikai eszközöket a nálunk megszokott szervezési és fegyelmi feltételek között használják. A beruházási munka során gyakoriak a visszaélések: a gazdálkodók beruházásaikat igyekeznek fenntartásra és nem fejlesztésre szolgáló pénzből finanszírozni. Az idei ellenőrzések ta­pasztalatai szerint a vállala­toknál és a szövetkezeteknél továbbra is gyorsan, az ár­bevételnél is nagyobb ütem­ben növekednek az általános költségek. Ez annál is külö­nösebb, mert ennek a költ­ségcsoportnak a nágysága a fejlett, a költségfelhasználás elemzésére valamit is adó országokban a termelés nö­vekedésével párhuzamosan nem változik vagy alig nö­vekszik. A kisvállalkozások műkö­désével kapcsolatos vizsgá­latokról szokva Sütő Dezső elmondta, hogy a gazdaság- politikai célok elérését szol­gáló jelenségek mellett né­hány kártékonnyal is talál­koztak. Igen sok anyaválla­lat, amikor vállalati gazdasá­gi munkaközösséggel dolgoz­tat, csak a bérgazdálkodás' szabályok kikerülésére tö­rekszik. Nem vizsgálja, hogy a vgmk-nak kifizetett pénz arányban van-e a kapott tel­jesítménnyel. Nehezen hihe­tő ugyanis, hogy szabályos körülmények között a napi 8 óra letöltése után valaki kis­vállalkozóként még kétszer akkora intenzitással is képes dolgozni, mint a h: /atalos munkaidőben. Bauxitbányászat új módszerrel Előre nem látott különle­ges geológiai > jelenséggel birkóztak meg az irhakúti bauxitlelőhelyen a bakonyi bauxitbányászok. Olyan biz­tosító eljárást fejlesztettek ki, amelynek segítségével megközelíthető és kitermel­hető a jó minőségű bauxit. A nehézséget az okozta, hogy a lelőhelyen átlagban 25—30 centiméter átmérőjű érc igen mély — gyakran 100 méteres — vízelnyelőkbe te­lepedett. így a bányászat egyik hagyományos módsze­rét sem tudták itt alkalmaz­ni. Az új eljárás szerint* há­lóval és kőzethorgonyzással védik a munkahelyeket, a mélyebben húzódó ércet pe­dig alagutakon át közelítik meg. Ezzel a kombinált el­járással az év végéig mint­egy 700 ezer tonnányi kiváló minőségű bauxitot termel­nek ki, többet, mint a válla­lat történetében bármikor a külszíni fejtések során.. Romhányi kerámia Újra nyereséges A Romhányi Építési Kerá­miagyárnak a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején nem csekély értékesí­tési gondjai voltak, az utób­bi két évben viszont huszon­öt százalékkal növelte terme­lését. Az idén már három­millió négyzetméter falbur­koló és egymillió négyzetmé­ter padlóburkoló csempét késizített nyereségesen. Tőkés országokba irányuló export­ja is elérte az egymillió dol­lárt. A nekilendülés során mindenekelőtt a hagyomá­nyos formákkal, színekkel, mintákkal szakítottak, és ala­posan bővítették a választé­kot: különböző nagyságú, formájú, színezésű és mintá­zatú csempékkel jelentkez­tek a piacon. Egy ideje már kézi festésű csempék iS ké­szülnek Romhányban, de a legújabb üzemi megoldással — a harmadik beégetéssel — elébe mennek a megren­delő legszemélyesebb kíván­ságainak is. A gyér raktá­raiban a vásárló sokféle szí­nű, voltaképpen kész bur­kolólap közül választhat, a vállalati iparművésszel ez­után megbeszélheti a min­tát, a festődében kívánsága szerint kifestik a csempé­ket, s egy ügyes kis föld- gáztüzelésű kemencében a mintát beégetik. IKeddl jegyzetünk I Hallgassuk sztereóban Hivatalból is, meg új­ságelőfizetőként is nagy rokonszenvvel olvasom azokat az írásokat, ame­lyekben fiatal értelmisé­giek panaszkodnak arról, hogy mennyire nehéz el­indulni a pályán, milyen kevés a kezdők pénze, mennyire nem kapnak testhezálló feladatot, mi­lyen szűkös a perspektí­va, nehéz lakáshoz jutni és így tovább. Mint affé­le középkorú, már pipá­ra gyújtva hasonlítgatha- tom, hogy annak idején nekünk milyen volt. Hát, nem volt könnyű. Soha­sem volt könnyű elin­dulni, pénzt keresni, sze­retett munkát találni, karriert csinálni, önálló lakást szerezni és így to­vább. Legfeljebb az ánti- világban ezt a gondun­kat a mindenkori kezdők, a mindenkori fiatal értel­miségiek gondját nem dajkálta a társadalom, nem kapott hétről hétre fórumot, nem is illett ró­la beszélni. Ma meg illik. Beállít valahová egy kezdő. A munkát nem is látta, megkérdezi és ke­vesli a fizetést. Igaza van. A pénz mindig ke­vés. De attól még soha­sem lett több, hogy keve­selltük. A perspektíva sem lett szebb, a felada­tok sem nemesedtek, la­kások sem épültek a kí­vánt mértékben, a hely­zet ilyen-olyan egyéni érvényű, de társadalmi tálalású megállapításától. Apropó, helyzet. Milyen a helyzet? Ré­gen tudom, hogy a hely­zetnek az a természetes állapota, hogy nehéz. Csak időnként könnyebb (jobb), általában azonban panaszkodni lehet rá. A tények alkalmasint iga­zolják a panaszokat, al­kalmasint nem, mert a tényeknek meg az a ter­mészete, hogy csoportosí­tani lehet őket, továbbá innen nézni vagy onnan nézni. Mert igaz ugyan, hogy a fiatal értelmisé­giek nehezen jutnak ve­zető álláshoz, de az is igaz, hogy egyötfed rét- szűk ü'ányító munkát vé­gez. Igaz, hogy a műszaki értelmiségi fiatalok kere­sete kevés, de nem ked­vezőtlenebb, mint más értelmiségi csoportoké ha ez vigasz!). Igaz, hogy drága a lakás, de az is igaz, hogy a 35 év alatti diplomás házaspá­rok 78 százaléka önálló lakásban él, és a házas diplomások 45 százaléka a végzés utáni első évben már önálló lakásban la­kik. A legkisebb dombról is könnyű tanácsokat ad­ni, a fölfelé igyekvők­nek, könnyű átlátni a fe­jük fölött. Elég ellen­szenves státusz és maga­tartás ez ahhoz, hogy az alant csoportosulok ne higgyenek a dombon ülőknek. Nem is szabad hinni a példának, az ál- bölcseknek, az okosko- dóknak még kevésbé. Le­nin óta, és előtte is a konkrét helyzet konkrét elemzést kíván. Van. aki el tudja vé­geztetni ezt az elemzést és le tudja szűrni az előremutató tanulságot, többen vannak, akik és vannak (sajnos sokszor csak a helyzetet látják. Úgy. ahogy akarják. Más kérdés, hogy manapság az utóbbiak hangja han­gosabb. Ne vitassuk a hangerő jogát! De a hangzás tisztasága miatt nem volna haszontalan felerősíteni azok hangját is, akik bár tudják, hogy kevés a pénz, de megte­remtik maguknak, akik tudják, hogy a szép feladat nem terül a lábuk elé, ezért megküzdenek a boldogítóan szép munká­ért, akik elől eltakarják ugyan a perspektívát, de akik ennek ellenére szépnek látják jövőjüket, és ak’knek — érdekes! — szép is a jövőjük, van is szép feladatuk, meg is élnek tisztességgel, fedél is van a fejük fölött. Anélkül, hogy a jogo­san panaszkodók hangját erőszakkal visszacsavar­nám, én személy szerint szívesen hallanám a jó közérzetű fiatalokat is. így volna igazán demok­ratikus, korszerű, mo­dern — és hasznos is. Hallgassuk sztereóban. — M M — Rangos pályamunkák "Hasznosításra várnak Alkotó Ifjúság kiállítás Szolnokon Az Alföldi Szilikátipari Vállalat és a Bútorgyár alkotó kol­lektívájának termékét, a „Csepp—I” típusú konyhai moso­gatót szabadalmi oltalomképesnek minősítette az Országos Találmányi Hivatal Minden újítás, új műszaki megoldás annyit ér, arneny- nyi megvalósul belőle — is­mertette az Alkotó Ifjúság Egyesülés „mottóját” Ander- kó László, az egyesülés Al­földi Területének Képvisele­tének munkatársa tegnap Szolnokon, az Alkotó Ifjúság városi kiállításának megnyi­tóján. Ezen a műszaki, tudo­mányos seregszemlén hat­vanegy pályaművel szerepel Szolnok tizenhárom KISZ- szervezete. Hogy e pálya­munkákból mennyit haszno­sítanak a közeljövőben, arra példa lehet a KÖTIVIZIG- nél folyó alkotó munka, ame­lyet Nagy István igazgatóhe­lyettes főmérnök ismerte­tett. A vállalatnál évente harminc fiatal szakember vesz részt a rendszeresen meghirdetett pályázaton. 1981-ben 20 pályamunkából 16-ot, ’82-ben 25 pályamun­kából 23-at, tavaly pedig 26 pályamunkából 23-at hasz­nosítottak a vállalatnál és az utóbbi két évben 5—5 pá­lyamunkát újításként is el­fogadtak. Talán éppen e munka elismeréseként dön­tőit úgy a KISZ városi bi­zottsága, hogy a KÖTIVIZIG KISZ-szervezetével közösen rendezi meg az idei kiállí­tást Szolnokon a 3-as számú irodaházban, felsorakoztatva a szolnoki fiatal alkotók 1981 —84 között készült pálya­munkáit. A 61 pályamű a népgazda­ság igen sok területéről való. Megtalálhatók a vegyipar, az élelmiszeripar, az építő­ipar, a vízügy, az orvostu­domány közeljövőben hasz­nosítható újdonságai. Éppen emiatt a széles! skála miatt nem vállalkozhatnak a ren­dezők arra, hogy rangsorol­ják a pályamunkákat, ehe­lyett hat közönségdíjat osz­tanak ki. A közönség ízlése nyilván találkozni fog az eddigi „hi­vatalos” elismerésekkel. A szegedi ipari vásár idei díjá­val büszkélkedhet például az Alföldi Szilikátipari Vállalat és a Bútorgyár alkotó kollek­tívájának munkája, a „Csepp—I.” típusú konyhai mosogató, amely azt is pél­dázza, miként lehet tőkés anyagokat hazaiakkal he­lyettesíteni. Ugyancsak ma­gas elismerést kapott a Szol­nok megyei Állami Építőipa­ri Vállalat fiataljainak ötle­te, amely az építésügy ága­zati pályázatán államtitkári dicséretet vívott ki. A pá­lyázat egy tervdokumentáció, amely a vállalat Poligon üze­mében gyártott, vasbetonból készülő falpanelek felhasz­nálásának módját írja le családiház-építkezéseknél. Az Alkotó Ifjúság kiállí­tás ma és holnap délután 2—6 óráig tekinthető meg Szolnokon a III. sz. Iroda­ház 111-esi számú termében.

Next

/
Thumbnails
Contents