Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-27 / 278. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ' 1984. NOVEMBER 27. Hogyan tovább nyolcadikosok? Politikai könyvek Tiszagyendán legkedveltebb a szakközép Biennálé hatodszor Magyar tájak Hatvanban Elismerés Meggyes Lászlónak Fegyvernemről Tiszaroff felé haladva, tábla jelzi, hol kell betérnünk Tiszagyendá- ra. Igazi kistelepülés, ezer­ötszáz lelkes. Bár ez a szám nemhogy fogyna mostaná­ban. inkább szaporodik. A környékre Kunhegyesre, Tö- rökszentmiklósra járnak a legtöbben dolgozni. Arány­lag jó a közlekedés, az ol­csó telkek, a családi kap­csolatok ide kötik az embe­reket. Az általános iskolába százötven gyerek jár, tíz ta­nító-tanár és napközis ne­velő foglalkozik velük. A végzősöktől és a mostani he­tedik osztályosaktól érdek­lődöm a pályaválasztásról. Ha végzek, hazajövök Jelentős érdeklődés köze­pette nyílt meg szombaton a Hatvani Galériában a hato­dik tájképfestészeti bienná­lé. A hagyományos őszi se­regszemlére ezúttal hetven­kilenc festő küldte el egy- egy alkotását, Vas megyé­től Szabolcsig az ország minden tájáról szerepelnek kiállítók. Szolnok megyét hárman képviselik e tárla­iSzolnok megye )fe1,szaba- dulásának 40. évfordulója alkalmából szombaton dél­előtt a kunhegyesi művelő­dési házba várták a megye tizenhat úttörőcsapatjának kórusait. A 10 órakor kezdő­dő műsor nyitókarral in­dult Kávás,i Sándor vezény­letével a közreműködő kó­rusok elénekelték a népsze­rű Borgulya-művet, a Hála­éneket. Ezt követően a résztvevő csapatok az el­múlt négy évtized mozgalmi dalaiból állították össze csokraikat, s három-három közismert szerzemény elő­adásával léptek a közönség elé. Felhangzottak többek között a Vörös Csepel, Dal a felszabadulásról, Harsan a kürtszó, Zászlónkhoz ifjú­ság című közkedvelt dalla­mok. A közönség tetszését va­lamennyi kórus elnyerte, de különösen a mezőtúri 700. ton Baranyó Sándor, Fa­zekas Magda és Meggyes László. A biennálén díjak átadására is sor került. Az idén az arany diplomát Né­meth József hódmezővásár­helyi festőnek ítélték oda; többen részesültek egyéb ki­tüntetésben. így például Meggyes László a Hatvani Galéria kitüntető érmét és nívódíját kapta meg. számú Ságvári Endre és a szolnoki 284. számú Bányai Kornél úttörőcsapat aratott elismerést. A megyei úttö­rőelnökség oklevéllel és dísztárgyakkal jutalmazta a szereplő kórusokat. A műsor végén a jelenlé­vő karok a jó hangulat spon­tán megnyilvánulásaként el­énekeltek közösen még egy dalt, bár a programban ez nem szerepelt. Balázs Árpád zeneszerző zárásképpen méltatta a kó­rusok lelkes felkészülését, a karvezetők áldozatos mun­káját, majd hozzáfűzte: a csapatok csepergő esőben érkeztek ugyan Kunhegyes­re, de dalaikkal elkergették a felhőket. Az úttörők abban a re­ményben intettek búcsút egymásnak, hogy három év múlva az Októberi Forrada­lom 70. évfordulójára rende­zett mozgalmidal-fesztiválon ismét találkoznak. Jenei Zoltán " nyolcadik oszitályos és Kunhegyesre készül növénytermesztési gépszerelőnek. Édesapja Bánhalmán dolgozik a ha­lastónál, édesanyja takarí­tónő a könyvtárban. — Az egyik rokonom, Je­nei Laci most első osztályos Kunhegyesen, ő mesélt er­ről a szakmáról. Úgv gon­doltam, nekem is jó lesz, ha végzek, hazajövök dol­gozni — mondja Zola. — Mit gondolsz, lesz ked­ved. érzéked a szereléshez? — Apu régi Simson mo­torján már kipróbáltam. Legkedvesebb tantárgyam az élővilág, végül is a nö­vénytermesztésiben ■ fogok dolgozni. Tóth Tibor hetedik osztá­lyos. egy fokkal magasabb­ra tette a mércét. Bene Jóska nyolcadikos. Faipari esztergályosnak ké­szül. — Édesapám kovács itt­hon a tsz-ben. Azt mondta, csak ilyen nehéz munkát ne válasszak. Ahhoz az enyém­nél jobb fizikumra van szükség. Édesanyám meg azt javasolta, válasszam a hivatásos katonatiszti pá­lyát. Az egyik rokonunk asztalos, és nekem nagyon megtetszettek a keze alól kikerülő termékek. Az ő — Szolnokra szeretnék be­iratkozni a szakközépisko­lába. és elsajátítani a mű­szerész szakmát, amellett megszerezni az érettségi bi­zonyítványt. De a távlati elképzelésem még ennél is több; tanárnak készülök, élővilágot, matematikát vagy fizikát szeretnék majd ta­nítani. — Elég nagyszabású terv. Szüleiá mit szólnak hozzá? — Apu azt szeretné, ha rádió-tévészerelő lennék, vi­déken ebben a szakmában elég nagy a hiány, jól le­het keresni. Anyu meg hen­tesnek szánt. Hát ők csak vilttatkozzianak rajta, végül mégis rám bízzák a dön­tést. Apu egyébként gépke­zelő a termelőszövetkezet­ben, anyu pedig Kunhegye­sen. a BHG-ban dolgozik. munkáját elnézegetve kap­tam kedvet a faipari szak­mához. Tonigold István Egerbe készül a katonai kollégium­ba. Szorgalmasan járt a honvédelmi szakkörbe, ott kapott kedvet ehhez a hi­vatáshoz. — Apukám nehézgépke- lő. Nem örült, hogy ezt vá­lasztottam, ment szerinte nagyon nehéz, sok lekötött­séggel járó hivatás. Anyu állt ki mellettem, azzal ér­velt, hogy a nehézségek melllett megvan a szépsége is. A szakmák, a hivatások széles skáláját ismerik te­hát a tiszagyendaj gyere­kek. Bartha Tivadar igazga­tóhelyettes 33 év óta bo­csátja útra tanítványait. — A szakközépiskoláikból, a szakmunkásképző intéze­tekből minden évben ellá­togatnak hozzánk és felhív­ják a gyerekek figyelmét a választható szakmákra. Év­ről évre minden nyolcadi­kosunk továbbtanul és az utóbbi években az a jellem­ző. hogy el is végzik a vá­lasztott iskolát. A legked­veltebb iskolatípus a szak- középiskola, hiszen négy év tanulás után szakmát sze­reznek a fiatalok, és nyitva marad előttük a továbbta­nulás útja. Egykori tanáraikat fölülmúlva — Ezek szerint eljutnak Tisza, gyendáról az egyete­mekre, a főiskolákra is? — Természetesen. Hogy mást ne mondjak, már' hét szárntantanárunik van. Igaz, kis létszámú iskola a mi­énk, de a három évtized alatt legkevesebb harmincán kerültek ki innen olyanok, akik később diplomás em­berré váltak. Kis település felnövekvő gyerekei. Némelyek váro­sokban. telepednek, meg, má­sok visszatérnek tanulmá­nyaik befejezése után a fa­luba. A lehetőség mindany- nyiuknak adott. És egykori tanáraik évtizedek múltán büszkén sorolják, hány ta­nítványuk, hogyan, miben múlta felül egytkari tanító­mesterét. — E — „Dalaikkal elkergették a felhőket” Mozgalmi dalok fesztiválja Kunhegyesen Tovább tanul minden végzős amatőr együttesek kitüntetése Végleg kiváló a Jászsági A Művelődési Miniszté­rium minden esztendőben Kiváló címet adományoz amatőr művészeti együtte­seknek, csoportoknak. Az 1984. évi kitüntetési ünnep­séget tegnap rendezték meg a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában. Palotai Károly, a SZOT al- elnöke méltatta az öntevé­keny művészeti együttesek 'tevékenységét. munkájuk jelenít őségét. A kitüntetéseket Győri Imre, az Országos Közmű­velődési Tanács elnöke adta át. A Kiváló Együtt ;s címet öt éven belül már többször megkapta, s így most végle­gesen elnyerte többek között a Szövetkezetek Jászsági Né­pi Együttese is. Képünk az együttes próbáján készült. Jubileumi tévéműsorok Film Steinmetz kapitányról A fasizmus felett aratott győzelem, valamint hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulójáról számos hazai és külföldi dokumentumfilm- mel, tévéjátékkal és filmso­rozattal emlékszik meg a Magyar Televízió. A Telővízió műhelyeiben már készül az a 7x70 perces történelmi dokumentumfilm­sorozat. amely a négy évti­zed politikai, ^ gazdasági és kulturális életének legfonto­sabb folyamatait és. történé­seit idézi fel. Az archív fil­mek és fotók, valamint kora­beli tanúk vallomásainak' fel- használásával készülő össze­állítás főszerkesztője Berecz János és Radványi Dezső; rendezője Mátrai Mihály. A világháború eseményeire többek között két külföldi dokumentumfilm-sorozat is emlékezik: A győzelem című háromrészes szovjet alkotás eddig még nem publikált felvételeket is tartalmaz, az Oppenheimer című hatrészes BBC-sorozat pedig eredeti filmkockák segítségével ele­veníti fel az atombomba szü ■ letésének körülményeit. Már megkezdődtek a felvé­telei annak a tévéfilmnek, amelyet Mamcserov Frigyes készít a mártírhalált halt Steinmetz kapitányról. Kevi kör Vasárnap nyitották meg a Flinta Múzeumban a Kevi kör XV- őszi tárlatát. A túr- kevei képzőművészeti cso­portosulás kiállításai már jó ideje és méltán a város — olykor a megye — kulturális életének rangos eseményei. A Kevi kör olyan, önmagát mindig meg-megújító szelle­mi műhely, amely többszörö­sen túlélte a különböző ti­szavirág -életű művi beavat­kozásokat, s a csoport tagjai amellett, hogy őrizték, jelleg­zetes profilt adtak a Kör jobban sikerült tárlatainak. Mert ilyen igen sok volt az elmúlt szép időkben. Sajnos, éppen a XV. tárlat torzó. Ezúttal valami félbeszakadt, félbemaradt, nem sikerült. A Kevi kör-béliek mun­kálkodását többé-kevésbé is­merők azt gondolhatták vol­na, hogy a XV. őszi tárlat amolyan kisjubileumféle lesz. Nem, világért sem az , unos-untalan történő ünne­pélyességhez ragaszkodunk, sokkal inkább a kevi föld mai tehetségeinek újabb munkáit szerettük volna lát­ni. Ebben most csak szerény mértékben részesedik a lá­togató; alig van ugyanis né­hány alkotó, aki újdonságai­nak bemutatását szorgalmaz­ta volna, netán ... Mindez­zel semmiféle vészharangot nem tikárunk megkongatni. A tehetség állapot, különböző időpontokban, életszakaszok­ban, helyzetekben különbö­zőképpen mutatkozik vagy alussza téli álmát. A csoport­lélektan. ismerői azt is tud­ni vélik, hogy az egymásra Őszi tárlat kérdőjelekkel kölcsönhatást gyakorló egyé­niségek változó minőséget eredményezhetnek. Szóki­mondóbban : a tárlat elma­rad a várakozástól. Nem a kiállított művek, hanem a talán meg sem született újabb értékek hiánya miatt. Régi dilemma, úgy tűnik, s egvre feszítőbb; ne a periódu­sok szokásjoga verbuválja a kiállításokat, ne a mereven értelmezett „munkaterv”, ha­nem a jól felismert realitás legyen a rendező elv; ha van elég közönség elé kívánkozó új érték, akkor van létjogo­sultsága a bemutatásnak. Ez persze nem kizárólagosan túrkevei probléma ... Adott helyzetben szeren­csésebb lett volna, ha a Kevi kör amolyan gyűjteményes — visszatekintő — kiállítás­nak hirdette volna meg a XV. tárlatát. Benne van az a gondolat különben a mosta­ni válogatásban is, hiszen emlékkiállítás jellege van a tárlatnak: Mihalik Magdol­na, Vad András, Véraljai Sándor — az elhunytak — műveire gondolunk, vagy a nagybeteg Bodnár Lajos szép munkáira, s a két nagy­szerű szobrász, Iván Sándor és Talarmasz Lajos alkotásai­nak szinte már gyűjtemény­jellegére. Ügy véljük azonban, érde­mes lett volna ezúttal a Kör „tiszteletbeli” — tagjait is meghívni erre a tárlatra, hi­szen munkásságukkal együtt olyan hatalmas és értékes gyűjtemény van az alkotó­műhely ési környéke birtoká­ban, amely a reprezentatív kiállításra.módot ad. Mindamellett hogy fenn­tartjuk a tárlat kapcsán leír­takat, sajnálnánk, ha az évenkénti őszi kiállítások so­ra megszakadna. Ha a Kör alkotta értékekkel éssze­rűbben — taktiikusabban? — gazdálkodnának, jutna a ke­vi tehetségek munkáiból egy-egy tárlatra annyi új­donság, hogy a zsűri, közön­ség és a ijegyzetiró nem erez­né az új művek hiányát. Tiszai Lajos Ivánná Mihalik Magdolna: Vízparti táj (akvarell) 1944. végén hazánk fel­szabadított területein a kom­munista fiatalok hozzáláttak az ifjúság szervezéséhez. A pártszervezetek vezetői ösz­tönözték a fiatalokat a legá­lis szervezeti élet megindítá­sára. így 1944. december ele­jén Debrecenben — az MKP kezdeményezésére — meg­alakult a Magyar Demokra­tikus Ifjúsági Szövetség, a MADISZ. E könyv 183 doku­mentumot tartalmaz a MA- DÍSZ történetéből —, amely a magyar ifjúsági mozgal­makat bemutató könyvsoro­zat első darabja. A SZÍT, SZIM, EPOSZ, MINSZ törté­netét ismertető dokumen­tumkötetek követik majd. A jórészt eddig ismeretlen do­kumentumokkal illusztrált kötet bemutatja azt a megha­tározó szerepet, melyet a MADISZ az ifjúsági mozga­lomban Magyarországon be­töltött. Legfőbb érdeme, hogy a különböző osztályhelyzetű és politikai felfogású fiatalok­nak demokratikus szellemű nevelést igyekezett nyújtani, és az égető gazdasági, társa­dalmi feladatok végrehajtá­sában való egységes részvé­telre mozgósított. A közzétett dokumentumok meggyőznek airól, hogy a MADISZ célja — az egységes ifjúság — po­litikailag helyes volt, még akkor is, ha a szervezeti egységet csak rövid időre si­került megvalósítania. Az egységes ifjúsúg gondolatá­nak ébren tartásáért folyta­tott küzdelme a politikailag legfogékonyabb fiatalok kö­rében végül is diadalmas­kodott. A jegyzőkönyvek, jelenté­sek, határozatok és azok vég­rehajtásáról szóló tudósítá­sok tővábbá a korabeli ki­adványokról és eseményekről készült fotók mellett muta­tók egészítik ki a MADISZ tevékenységéről alkotott képet.

Next

/
Thumbnails
Contents