Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-22 / 274. szám
1984. NOVEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki Vas- Faipari Szövetkezet az NDK-beli megrendelőjének egyedi fűtőgáz-hőhasznosító kazánt gyárt. Képünkön Boldog Sándor csőcsonkot hegeszt Elárasztották vízzel az aknát Bányabúcsúztaló Tegnap hajnalban áramta- lanítás után elárasztották vízzel a Tatabányai Szénbányák 15 C jelű aknáját, mert kimerült a bánya szénvagyo- na. A tizenkilenc évvel ezelőtt nyitott aknából az idén november 1-ig 5 millió 660 ezer tonna szenet küldtek a felszínre. A vállalat egyik legjobb geológiai környezetben lévő bányájában jó minőségű barna szenet termeltek. Az ott lévő berendezéseket júliustól folyamatosan telepítették át más üzemegységekbe, Ae aknában dolgozó csaknem kétszáz bányász közül egy frontbrigád és egy elővájó brigád a nagyegyházi bányában kapott új feladatot. A többiek a tatabányai vállalat más széntermelő munkahelyein dolgoznak tovább. Jobbá, de ne sivataggá Jó ütemben halad a két térségi melioráció Kedvezőbb termelési feltételek 65 ezer hektáron Az előző tervidőszak végén tanulmányterv készült az egész megyére, amely az ezredfordulóig tartó, mintegy 8 milliárd forintos beruházással megvalósítható, komplex meliorációs programot tartalmazza. Ennek részeként a beavatkozásokra legjobban rászorult területeken, a Jászságban és a Tisza II térségében 1981-ben elkezdődött 65 ezer hektáron a munka. A két térségben tizenhárom termelőszövetkezetben és két állami gazdaságban ösz- szesen 800 millió forintba kerül a beruházás, amihez a nagyüzemek, az egy főre jutó bruttó jövedelem arányában, negyven-hetven százalékos állami támogatást kapnak. Időarányosan értékelve az eddigi tejesítéseket, jó ütemben haladnak a kivitelezéssel a Középtiszai Állami Gazdaság meliorác:ós és mélyépítő üzemépek, a különböző vízgazdálkodási társulásoknak és a beruházó gazdaságoknak a dolgozói. Tizenhat ezer hektáron fejezték be eddig a talajjavítást, 55 ezer hektáron a vízrendezést, és 50 ezer hektáron megtörtént a területrendezés is. Az utóbbi munkák, tehát a nagyüzemek tagoltságát megszüntető területrendezés során a kivitelezők félszámoltak sok elhagyott tanyát és tanyahelyet, feleslegessé vált utat, csatornát. A térségi meliorációk során, ily módon mintegy 1500 hektár földterület került vissza újból a termelésbe. A termőföld javítására történt be- beavatkozásoknak — az utóbbi két év aszályos időjárása ellenére — már megmutatkozik az eredménye a növénytermesztési hozamokban is. A tiszaszentimrei Aranykalász Tsz-ben például a felújított táblákról kétszerié több kukoricát takarítottak be most ősszel. A tisza- szőlősi Petőfi Tsz-ben pedig éppen azokon a területeken érték el a megyei legjobo- nak számító búzatermést, ahol már megtörtént a komplex melioráció. A két térségben eddig elvégzett munkálatok során szerzett tapasztalatokat a kivitelezés további szakaszaiban hasznosítani kívánják a szakemberek. Bebizonyosodott például menet közben, hogy hiába teszik jobbá — ez a latin eredetű melioráció szó megfelelőbb magyar megfelelője — a földeket, ha közben a terület- és a vízrendezés, valamint a talaj- javítás során „kultúrsivata- got” hoznak létre egy-egy nagyüzemben. Sok, a vadaknak jó búvóhelyet és életteret biztosító fasor, nádas szűnt meg ugyanis az eddigi munkák során. A jövőben arra törekednek a kivitelezők, — jó lenne, ha már a tervek is így készülnének a következő beruházási ütemekhez, — hogy ahol lehet, ott újra ligeterdőket telepítsenek, cserjésítsék a digó- gödröket, és az úgynevezett vonalas létesítmények, azaz utak és csatornák mellett fasorokat ültessenek. Ez utóbbiak hiánya a már me- liorált területeken is jelentős veszteségeket okozott a difláció, vagyis a szélverések miatt. Egy másik tapasztalat, hogy nem elegendő a táblákról elvezetni a felesleges vizet, adott esetben szükség van a talajnedvesség pótlására is. Ezért a jövőben nem csak vízrendezési munkákat végeznek, hanem a vízgazdálkodást javító beavatkozásokon is dolgoznak. — temesközy — Téglagyári rekonstrukciók Évente kilencmillióval több tégla A kormány lakásépítési programján belül egyre nagyobb szerepet kap a magánerős kislákásépítós. Ennek következtében jelentősein megnövekedett a téglatermékek, ezen belül a kisméretű, hagyományos égetett téglák iránti kereslet. A mezőtúri székhellyel működő Alföldi Téglaipari Vállalat felülvizsgálta, melyik üzeme alkalmas több és' gazdaságosabban előállítható kisméretű téglák gyártására és az eredmény alapján pályázatot készített a kunszentmártoni és a debreceni Alföldi Téglagyár korszerűsítésiére. A reálisan megalapozott, körültekintően kidolgozott pályázatot a központi szervek elfogadták, ennek alapján 1983 végén megkezdték a rekonstrukciók kivitelezési munkáit. A nagyobb vállalkozásokkal egyidejűleg több kisebb téglagyár kisebb-na- gyobb korslzerűsítését is elkezdték. Most az év vége előtt arról érdeklődtünk, miképpen halad a fejlesztési munka, a beruházás az Alföldi Téglaipari Vállalatnál? Megtudtuk, hogy a Debreceni Alföldi Téglagyár 83,9 millió forint értékű és a kunszentmártoni egyes számú gyár 74,2 millió forint összegű rekonstrukciója jórésizt a tervezett ütemben halad. Mindkét beruházásnál a csarnokok alapozása, elemeinek a gyártása, helyszíni szerelése, a kemencék alapjainak a lerakása megtörtént. Jelenleg a csarnokok oldalfalainak a szerelése, az épület lefedésié, a kemencék építése, illetve a műszárítók átalakítása van folyamatban. Mindkét beruházáshoz, olasz importból beérkezett a korszerű téglavágó, átrakó és továbbító gépsor. Szépséghibája a jelenlegi helyzetnek, hogy az olasz importból behozatalra .került gépek importengedélyének a kiadása mintegy hét hónappal elhúzódott. Mindez hátráltatta a tervezési munkákat, de nehézséget támasztott a kivitelezésben közreműködő vállalatok munkájában is. Természetesen, az időközben jelentkező gondok ellenére a vállalat mindent elkövetett, hogy a két nagyobb rekonstrukciós beruházás határidőre megvalósuljon. A kivitelezésben közreműködő vállalatokkal rendszeresen egyeztető tárgyalásokat tart, pontos, jó szervező munkával maximális segítséget nyújt a munkálatokhoz. A vállalat a gépgyártó és a technológiai szerelést végző részlegének, valamint építő egységének a tevékenységét 1985-re úgy ütemezte, hogy a debreceni és a kunszentmártoni vállalati beruházás, az állami kölcsönszerződésben vállalt eredeti határidőre 1985. augusztus 31-re elkészüljön. E két nagy munka mellett kisebb fejlesztések, rekonstrukciók is folynak a vállalat gyáraiban. Tiszaföldváron, Csépán, Hajdúböszörményben és a Hortobágyi Téglagyárban 39 milliós költséggel ez év végére befejeződik a régi Hoffmann kemencék átalakítása. Megszüntetik az eddigi nehéz fizikai munkát az ember munkájának a szerepét, a kocsik rakodását, a körkemencék kiszolgálását a technikai eszközök veszik át. Mit jelentenek mindezek a fejlesztések, korszerűsítések a vállalat életében? Mindenek előtt azt, hogy a kisméretű téglák évi termelése kilencmillió darabbal nő, javul a minőség mind a hagyományos, mind az új termékeket illetően. E. S. Nemcsak a vonat késik Kesernyés öngúny bújik meg abban a vasutas bölcsességben, ami szerint mindig csak egy vonat késik és soha nem a statisztikai átlag. Elegendő lenne tehát — toldjuk meg a magunk laikus módján a bennfentesek véleményét — azt az egy vonatot időben, a menetrenddel egyezően érkeztetni. .. Ritkaságként bukkanhatunk rá a bennfentes meg a laikus okoskodás ilyen, egy burokban rejtező egyezésére, ütközésére? Mert hiszen mindkét fél ugyanazt mondja arról a jelképes egyetlen vonatról! Vagy mégsem? A gondolatok szétágazása már ott megkezdődik, ahol mi, utasok, azt közöljük a bennünket szállítóval, hogy a vonat. .. Vonat? A szerelvény, a járat, az igen, de így, hogy a vonat?! Szavakkal, kifejezésekkel való játék lenne az előbbi bekezdésben levő nyolc mondat, esetleg mégis többet kínálnak ennél a fő- és melléknevek, az igék, a jelzők? Reményem az utóbbi, hiszen valamennyien gyakran kerülünk abba a furcsa helyzetbe, amikor úgy érezzük, azt tapasztaljuk, a partner is. mi is ugy'anarról beszélünk, szinte betűre egyezően ugyanazt mondjuk, ám amit értünk alatta, rajta, az már egészen eltérő, más és más, amint ennek okán mások a következtetések is. A tények persze tények. A vonatok — szakszerűbben: a menetrend szerint közlekedő járatok — 3,1 százaléka késett tavaly, az így elvesztett idő átlagosan huszonhat percet tett ki. A pályák műszaki állapota viszont a legtöbb vonalon olvan, hogyha egyszer késésben van már a szerelvény, aligha nyílik lehetőség a percek visszanyerésére. Ez csupán egy, egyetlenegy a jellemzők lehetséges. szembesítő párosítása közül. Folytathatjuk például azzal, hogy egy vasúti személykocsi átlagos használati ideje tizenöt esztendő. s az állomány tíz százaléka lesz túl ezen a koron 1985-ben, ugyanakkor darabonként átlagosan — mert különböző típusú, rendeltetésű gurulóanyagról van szó — 1,73 millió forintot fizetett ki tavaly a MÁV az újonnan vásárolt szenfelyko- csikért. Ehhez képest a teherkocsik 555 ezer forintos ára nem látszik veszedelmesnek. Egészen addig nem, míg elébünk nem kerül az az adatpár, hogy vasúti járművekre 1980-ban 4,6, 1983-ban 1,1 milliárd forint összegű beruházási pénz volt elkölthető. Irányokat, arányokat teljesen elvétve, az olvasó — a tegnapi, a mai, a holnapi utas — rokonszenvét szeretné kicsiholni a vasút számára az újságíró? A sínpályák, csomópontok, rendezők, járatszámok világa találomra választott terep, nyersebben fogalmazva meg az igazságot, ürügy csupán a közgondolkodás bonyolult szövedékéből kimetszett némely molekula vizsgálatára. Ezeknek a molekuláknak egyike a felületén már megborzolt, de vissza nem simított ismétlődő gond, az azonos más és más értelmezés, amint ilyen,, közgondolkodásbeli molekulaként kínálkozik fel az analízisra az is, hogy gyakran a kölcsönös megértést nem a jószándék •nélkülözése Igátolja, hanem az ismerethiány. A kölcsö- mjös ismerethiány! Furcsa munkamegosztás lenne ugyanis — és megengedhetetlen, még akkor is az, ha észlelhetők rá itt-ott törekvések —, hogy mérlegelnie, megértenie mindig csak az utasnak, az ügyfélnek, a vásárlónak, a betegnek, az áram-, a gázszolgáltató, az ingatlankezelő vállalat által T. Cím-ként kezelt fogyasztónak kell, s mindez fordítva nem igaz. Igaz bizony fordítva is, az kellene, hogy legyen. Kiinduló terepünkről választva ismét a példák mondandót megvilágító lámpását: az utasnak kényelem és időmegtakarítás, a vasútnak gazdasági előnyök serege, hogy tervszerű program eredményeként a villamosvontatás aránya az 1970. évi 27-ről 1983-ra 58 százalékra nőtt. A többi között ennek i$ következménye, hogy az egy utaskilométerre számított üzemanyagfelhasználás tavaly 41,5 százaléka volt az 1970. évinek. Mindez derék dolog, a megszemélyesített Népgazdaság okkal mondhatja rá a brávót! Sőt, megtehetjük ezt mi, utasok is, hiszen a Népgazdaság zsebe egyben a mindenki pénztára, ám a bravó után szép csendesen megkérdezhetjük, ugye a vasút mindezek mellett azt sem téveszti szem elől, hogy száz utasból kilencven a személyvonatokra jut, s hogy a szerelvényeken ülők, állók, tipródók, lézen- gők, zsúiölódók fele — igen, a fele, amit nem lehet eléggé hangsúlyossá tenni — harminc kilométernél kisebb távolságra lévő célállomásra igyekszik. E harminc alattiak: a hivatásibrgalom részesei, iskolába, munkába járnak, nem kedvük, idejük mozgatja' őket, hanem a kötelesség. S mert minden második utas ilyen, érthetően az úgynevezett elővárosi meg ingaforgalomban elért minden kis javítás, javulás tömegek mindennapjait " befolyásolja. A vasutas a földgömb tengerésze. írta Az apa című versében Pablo Neruda, de miért gondolnánk, ' csakis nekik kell a kezükbe nyomni az érzékenyebb, a pontosabb, s ezért a jobban útbaigazító iránytűt?! Holott hajiunk erre, a mindig másokban, másban meglelt, megjelölt gond-okokra, az összefüggések mellőzésére, a jogos, de még ki nem elégíthető és a kielégíthető, mégsem kielégített igények elegyítésére. Az utas a megemelt viteldíjat látja, nyögi, a vasút azt, hogy 1980 óta folyamatosan csökkentek a fejlesztési lehetőségei, akár folyóáron, akár úgynevezett volumenindexek alapján mérlegeljük is. Ez a kettős látás, a másik fél lehetőségeinek, korlátainak mérlegelés nélküli mellőzése látóterünkből egyre erőteljesebben érzékelteti hatását a közgondolkozás némely részterepén. S mert a hatás erősödő, az a figyelmeztetés is, vajon csak a vonatok késnek, avagy nemcsak a vonat késik, hanem a társadalmi valóság bonyolult kölcsönhatásokkal átszőtt színeinek fölismerése, tükröződése is késik gondolkodásunkban? L. G. Győrött Húsipari országos tanácskozás Korszerű húsipar, korszerű húsipari gépgyártás címmel kezdődött tegnap kétnapos országos tanácskozás Győrött, a Technika Házában. A téma több mint 100 hazai vezető szakértője elemezte a jelenlegi helyzetet, s jélölte meg a következő évek feladatait. Mindenekelőtt abból kell kiindulni — hangoztatták a tanácskozáson —, hogy a hústermelésben világviszonylatban is előkelő helyet foglalunk el. Az egy főre eső termelésben Dánia után következünk: minden magyar lakosra évente 160 kiló hús jut. t' A magyar húsipar, ezen belül elsősorban az állami húsipar 1984-ben is döntő szerepet vállal a népgazdasági egyensúly fenntartásában. A húskombinátok és húsipari vállalatok vágóhídjain 1984- ben 8,6 millió sertést, 550 ezer szarvasmarhát és több mint félmillió juhot vágnak le. illetve dolgoznak fel. Ehhez járul még a termelőszövetkezetek és fogyasztási szövetkezetek vágó- hídjainak termelése. A KAEV mezőtúri gyára egyéb termékei mellett futószalag alkatrészeket is készít. A képen látható állványokat dolgozói a martfűi Tisza Cipőgyár megrendelésére gyártották A hazai fogyasztó, s a külföldi vásárló egyaránt megkívánja a jól feldolgozott, kiváló minőségű terméket. Ehhez pedig már kevés a hagyományos vágó és hűtőkapacitás. Korszerű feldolgozó gépekre, modern csomagoló eszközökre van szükség.
