Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-15 / 268. szám

1984. NOVEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ekevasat cserél Angyal József a zagyvarékasi Béke Tsz dolgozója. A gazdaság I-es kerületében mélyszántanak az üzem traktorai. Néha előfordul egy kis technikai szünet is: vagy a föld túl kemény, vagy az ekevas túl gyenge Vázlat egy sikeres brigádról II név és a cím kötelezi őket Különös elektronikai kapcsolat A kicsi és az óriás, együtt Igazán nem akarom letagadni a Jcútfőt, de már nem emlékszem pontosan, ki mesélte, hogy amikor néhány esztendővel ezelőtt belé­pett a Szolnok megyei Á|llatforgalmi és Hús­ipari Vállalathoz, jósze- rint csak a vágóüzemet s az ott dolgozó Április 4. Szocialista ' Brigád nevét említették (s em­lítik ma is) példaként, — lett légyen szó ter­melésről vagy a hár­mas jelszó bármelyiké­ről: tanulás, közös ren­dezvények. .. * * * ELSŐ KÉP. A sertés- és marhavágó üzemben fejjel lefelé lógó feldolgozandó állatok. A húsipari szak­munkások kezében úgy jár a kés, hogy szinte követhetet­len a szemnek, összehangolt mozdulatok, ritmikus mun­kalendület. Öröm látni, ahogy a bőrtől, zsigerektől megtisztulva előtűnnek a vastag széprostú, finom húsú féltestek. * * * ELSŐ BESZÉLGETÉS. Itt az üzemben dolgozók sziká­rak, szálasak, az erős mun­ka feszes izomzatot rak rá­juk. — Nincs megállás — mondja Pólyák Zoltán bri­gádvezető, — kell a hús. S nem csupán sok, hanem jó minőségű árut vár a vevő. Az utóbbi években megnőtt az export (a kicsontozott, darabolt húsrészek) jelentő­sége is. Mit jelent nálunk a minőség? A húst gyorsan kell feldolgoznunk, s csak olyan féltest kerülhet a hűtőbe, majd további meg­munkálásra, amelyen nincs maradék, az üregek tiszták, a szalonna vastagsága pon­tosan a szabvány szerinti. Ha belevágunk a húsba, már nem 80—120-at hanem csak 15 forintot ér! Minden művelet, minden mozdulat a minőséget javítja vagy rontja, tehát nagyon kell fi­gyelnünk. — Látja, ez már kifogá­solható — mutat egy félser­tésre a brigádvezető. Né­hány méterről, egyetlen pil­lantással észreveszi. Nem csoda, hisz több mint más­fél évtizede, hogy idekerült. Feszült figyelemmel kísé­ri a műszakot, pedig ott- jártunkkor is reggel 6-tól délután kettőig elvégezte a napi munkát, társaival 550 sertést és 70 marhát vágott le. Ezután kezdett hozzá a marhafejek kicsontozásához, imint a gazdasági munkakö­zösség tagja. ..Én kapun kí­vül nem maszekotok . Egy tíisznóvágásért 300 forintot kapnék — nem éri meg...” * * • MÁSODIK BESZÉLGE­TÉS. Vitáris János csoport- vezető, 1967-től dolgozik itt. A csapat egyik oszlopos tag­ja; — Ha szükséges, mun­kaidőn túl is bejövünk, gé- emkázunk, így segítjük a vállalatot, s mi sem járunk rosszul. így telnek hétköznapja­ink: munkában, sok munká­ban, ami kivezeti a hullám­völgyekből, s erősíti, mégin- kább összekovácsolja a bri­gádot. Mi a titka annak, hogy évek óta a vágóüze­miek állnak az élen? Vitáris János úgy fogalmaz, hogy elsősorban a vállalat iránti hűség, és a közös érdek. Persze, hozzáteszi, ez önma­gában kevés, s nem is érez így mindenki. Az 1967-ben alakult kollektíva azonban az eltelt esztendők során olyan követelményeket ter­melt ki, amely évről évre mind jobb eredményeket ért el, s ebből már a kollektíva nem enged(ihet). Nem volt s ma sem könnyű bejutni a »csapatba, nagyon megnéz­zük, kit veszünk magunk közé, — mondják. * * * MÁSODIK KÉP. Két „újonc’ ül a példásan be­rendezett pihenőben, hall­gatják a balesetvédelmi ok­tatást. Egyikük szemmellát- hafóan unja, ide-oda for­gatja fejét... Belőle legföl­jebb szívós neveléssel lesz brigádtag. Az sem biztos, hogy ittmarad. Rákérdezek. Kis csönd, már kezdem azt hinni, megakadt a beszél­getés, vagy az emberbe bea­kasztott sarkantyú („ezt szabad mondani, azt pedig nem”) szorítja a brigádve­zetőt. Ám szó sincs erről! Pólyák Zoltán legyintése azt jelzi, hogy az újakkal van a legtöbb bajuk: mun­kafegyelmük laza, nem ér­zik magukénak a céget. De munkásokra szükség van, ezért a kollektíva tagjai felajánlásaikon felül vál­lalták, ho,gv a felhígult gár­dát erősítendő, különös gonddal foglalkoznak a kez­dőkkel, az újonnan belépők­kel. Ez újabb bizonyság ar­ra: a brigád olyan fokára jutott a közmegegyezésnek, amelyen a napi gondok sem tudnak rést ütni. Pedig so­kan, negyvenketten van­nak — nem könnyű az „ösz- szehangolás”! m' Kiszolgálja a vállalatokat Egyesülés a járműjavításban Tizenhárom, haszongépjár­mű javításával foglalkozó vállalat, illetve alkatrész- gyártó és javítóipari szolgál­tató vállalat önkéntes gazda­sági társulást hozott létre Autófenntartóipari Egyesü­lés elnevezéssel. Az egyesülés segíti a tag­vállalatok igényeinek legjob­ban megfelelő anyag- és al- |katré^zdlosztásti Egyik leg­fontosabb feladat, hogy a vállalatok elfekvő készleteit felkutassa, s megtalálja azo­kat a helyeket, ahol haszno­sítani tudják a máshol már fölöslegessé vált anyagokat, alkatrészeket. Az egyesülés összehangolja a vállalatok alkatrészfelújító munkáját, továbbá szabá­lyozza az ezzel kapcsolatos technológiai munkamegosz­tást. Ugyancsak az egyesülés­re vár, hogy a szellemi ka­pacitások jobb hasznosításá­ra — összefogja, s koordi­nálja a különféle munka- és üzemszervezési, technológia- fejlesztési feladatokat. Segí­ti majd a szakmunkások to­vábbképzését, és gyűjti a korszerű szakinformációkat, s kiszolgálja ezekkel a vál­lalatokat. Fa- és papíripari mérnökképzés A nagyra, terjedelménél és jelentősé­génél fogva, hamarabb föl­figyelünk. Nincs ez másként a gazdasági életben sem: elsősorban a nagyüzemek, a fontosabb termékek és eljá­rások. a kiugró teljesítmé­nyek ötlenek szemünkbe. Az átlagosnál több szakembert foglalkoztató, nagyobb ter­melési értéket előállító vál­lalatok is inkább egymás­sal lépnek kooperációba, egymás eredményeit figye­lik. Napjainkban még rit­kaságszámba megy — kivé­ve a bérmunkát — az, hogy egészen kis üzemek a mű­szaki fejlesztést és kutatást is magában foglaló együtt­működést hoznak létre a „nagyokkal”. Szerencsére erre is mind több példát találunk. A Fortschritt név bizonyára sokak fülében ismerősen cseng, nem véletlenül, hi­szen ez az NDK-beli kom­binát a legnagyobb mező- gazdasági gépszállítónk. Az elmúlt időszak alatt hazai szakembereink is meggyő­ződhettek arról, hogy az ott készült kombájnok, fűka­szák, szalmabálázók és egyéb berendezések színvo­nala jó, s az áruk is meg­felelőek. csak éppen a szer­viz és az alkatrészellátás okoz némi fennakadást a munkákban. A helyzet ja­vításáért a gyártók egyre többet tesznek, sőt a me­zőgazdasági nagyüzemek műhelyei és az ott dolgozó ötletgazdák is igyekeznek könnyíteni ezeken a nehéz­ségeken. A mezőtúri Magyar—Mon­gol Barátság Termelőszövet­ben például egy digitális el­lenőrzőberendezést készítet­tek a közelmúltban, amely az E—516-os betakarítógé­pek fedélzeti műszereinek ellenőrzését végzi. Ebből már mintegy kétszázat, ma­ga a Fortschritt kombinát is vásárolt. Az elmúlt na­pokban a közös gazdaság néhány szakembere meghí­vást kapott az NDK-ba, hogy a műszer garanciális időn túli javításáról és a további együttműködés for­máiról tárgyaljanak a kom­binát képviselőivel. A Drezda melletti szerviz- központban a mezőtúriaknak elmondták, hogy az elkövetke­zendő években a gyártó cég új, az eddiginél korszerűbb betakarítógépek fejlesztésén dolgozik, amelyben jóval több elektronikai berende­zést is beépítenek. Mint mi­kor egy új termék a rajz­Tegnap délután Szolnokon, a tiszaligeti politikai képzési központban a magyar—NDK barátsági napok rendezvé­nyeként Verner Warnecke, az NDK budapesti Kulturális és Tájékoztató Központjának igazgatója mintegy száz fia­talnak fórumot tartott. A kötetlen beszélgetésen az NDK ifjúságának szerepéről, feladatairól, mindennapjai­ról hallhattunk. Az előadó az NDK-t, a fiatalok országának nevezte, hiszen 17 millió lakosnak a többsége már az új szocia­lista állam megalakulása, 1949 után született. Az otta­ni ifjúságot tömörítő szövet­ség az FDO 1946-ban léte­sült, és jelenleg 2,3 millió tagot számlál. A demokrati­kus német államban az első ifjúsági törvényt 1950-ben fogadták el és ez a fiatalok­nak ma négy alapvető jogot biztosít: a munkához és a pihenéshez, az örömhöz és a boldogsághoz, a tanuláshoz, valamint a politikához — mondta Verner Warnecke. A szövetség egyik érdekes sa­játossága, hogy az ottani or­szággyűlésbe, a Népi Kama­rába, 14 képviselőt küldhet. asztalról a megvalósításig eljut, a jobb és tökéletesebb megoldásokra törekszenek a szakemberek, tehát a fej­lesztésre helyezik a hang­súlyt. Az elektronikai be­rendezések ellenőrző mű­szereinek gyártásában pedig szívesen megosztják a teen­dőiket, sőt kooperációs part­nerekre is számítanak. Így vetődött föl a további együttműködés gondolata a Fortschritt kombinát és a Szolnok megyei termelőszö­vetkezet között. A megbeszéléseken szüle­tett előzetes megállapodások szerint az NDK-beli nagy­üzem szolgáltatja majd ehhez a munkához szüksé­ges adatokat, dokumentáció­kat és folyamatos útmutatá­sokkal segíti a mezőtúri ag- roelektronikai műhely tevé­kenységét. Az elkövetkezen­dő napokban még a koope­ráció külkereskedelmi lehe­tőségei felől érdeklődnek a partnerek. S még egy érdekesség, a különös kapcsolat történeté­ben; a mezőtúri szakembe­rek erre a megbeszélésre sem érkeztek üres kézzel: egy a kombájnokban levő 24 vezetékből álló kábelköteg szakadás- és zárlatvizsgálat­ra alkalmas úgynevezett ká- belkontroll műszert mutat­tak be a nagyüzem szakem­bereinek. Ebből hármat to­vábbi kipróbálásra kint is hagytak a kombinátban. Az új berendezés sorsáról a helyszíni vizsgálatok után később döntenek. Ami vi­szont már biztos az. hogy a mezőtúri Magyar—Mon- gC|l .Blanátság Termelőszö­vetkezet továbbra is part­nere marad a Fortschritt kombinátnak. íme így is dolgozhat együtt, szakkife­jezéssel élve: kooperálhat a „kicsi” a „naggyal”, ezt a munkát nem gátolja szak­ember-, műszerhiány és az alkatrészgond. Végül is egy ilyen kisüzem is megfelelő partner lehet a kutatásban, a fejlesztésben és az oly so­kat emlegetett szervizellá­tásiban. Persze, ehhez ötle­tek kellenek. Az említett be­rendezések jelentős részéhez egyébként szép számmal ké­szültek újítások, találmá­nyok a gazdaságban. Ma éppen Mezőtúr városa ad otthont egy találmányok­kal iparjogvédelemmel fog­lalkozó tanácskozásnak. Mint a példa is bizonyítja, ez nem a véletlen műve. F. T. A vendég többek között szólt arról is. hogy az ifjú­ság a kormánytól kapott állami feladatként eddig mintegy százezer olyan ob­jektumot, épületet, létesít­ményt épített, amely teljes egészében a kezek munkájá­nak eredménye. Szólt a szo­ciálpolitikai támogatásokról is, amelyek következtében 1990-ig minden család egy átlagméretű lakáshoz jut. Több érdeklődő kérdésére válaszolva kifejtette, hogy a kisgyermekes anyák egy évig maradhatnak otthon az újszülöttjükkel. Fél évig tel­jes fizetésüket kapják, majd a keresetük bizonyos száza­lékát. A másik kérdéskör az átlagkeresetekhez fűződött. Megtudtuk, ez ma az NDK- ban havi ezer márka körüli, és ennek 3—4 százaléka kell a lakbérre. A fórum egy sportfilm vetítésével fejező­dött be, amelyben arra kap­hattak az érdeklődő fiatalok választ, hogyan „terem” az NDK-nak annyi • világhírű sportolója. Ezt követően Ver­ner Warnecke Jászapátiba utazott, ahol haladó német munkásmozgalmi személyi­ségek neveit viselő szocialis­ta brigádokkal találkozott. A Cukortermelési Kutató Intézet martfűi öntözéses kísérleti telepén minden évben 30 hek­táron termelnek répát. A kísérleteket párhuzamosan öntözött és öntözetlen területen vég­zik. A különböző fajtákat, fajtajelölteket, hibrideket hétezer parcellán termesz­tik. Képünkön a kísérleti alapanyagok betakarítása MÁSODIK BESZÉLGET TÉS. Megkaptuk a gyulai húskombinát felhívását — mondja Pólyák Zoltán. — Azonnal elhatároztuk, mi is csatlakozunk a jubileumi munkaversenyhez. Miért? Tisztában vagyunk a kettős évforduló jelentőségével, egyébként pedig nevünk és elért eredményeink is köte­leznek. Az Április 4. Szocialista Brigád legfontosabb fel­ajánlása: ezerrel több szarvasmarhát vágnak le, hogy segítsék az export tel­jesítését. Soknak tűnhet, de reális vállalás. Sőt, kedve­zőbbé váltak a körülmények, fölpörgött a „motor”, s így már 2119 marhát vágtak le eddig, 600 tonnával többet adhattak el külföldön. Mind­ez forintban kifejezve csak­nem 3 milliót jelent. Nem­csak ezekről az eredmények­ről tájékoztat Molnár Ká- rolyné versenyfelelős, arról is beszél, hogy az ÁHV 27 brigádja közül némelyek szerényen kapcsolódnak be a „szocialista módon tanul­ni, élni” kiteljesítésébe. a Pólyák Zoltán vezette kö­zösség azonban azok közé tartozik, amelyiket nem kell noszogatni, önállóak, kez- deményezőek. Bár nehéz a népes csapatot egyidőben összehozni, mégis a közös rendezvények, a személyes jó kapcsolatok fémjelzik: nem csupán együtt vannak, hanem egyek is a brigád tagjai. Sz. Tárnát Tibor Tanácskozás Sopronban Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetemen tartotta ülését tegnap a Veszprémi Akadémiai Bizottság faipari munkabizottsága. Az ülésen négy vitaindító előadás alap­ján a fa_ és faipari mérnök- képzés időszerű feladatait vitatták meg. Hazánkban a faipari mér­nökképzés a soproni egye­temen 1957-ben kezdődött. A tantervet azóta többször mó­dosították, a legújabb tanterv most szeptemberben lépett életbe. E tanterv alapján olyan szakembereket kíván­nak képezni, akik az ezred­forduló táján is megállják helyüket. Számos új tan­tárgyat vezettek be, a koráb­bi éves 4377 órás képzési időt 5100 órára növelték. Az új tanterv nagy teret enged a fakultatív oktatás­nak, s kiemelt szerepet kap a magasszintű elméleti kép­zés. Az ülésen bejelentették, hogy a második félévtől megkezdik . a papíripari üzemmérnökök továbbképzé­sét. Ennek ideje öt félév, utána a sikeres vizsgázók mérnöki oklevelet kapnak. Az üzemmérnökképzés to­vábbra is a budapesti Köny- nyűipari Műszaki Főiskolán történik. Tegnap a megyeszékhelyen Tájékoztató, fórum NDK-beli fiatalokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents