Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

e Nemzetközi körkép 1984. OKTÓBER 13. Amerikai katonapolitika üranyeső a fegyvergyártóknak Ronald Reagan, az amerikai fegyveres erők főparancsnoka stílusos öltözékben és stílusos pozícióban: a „Constellation” repiilőgépanyahajó fedélzetén Ronald Reagan, az Egye­sült Államok történelmének 40. elnöke, ha a fegyverke­zés fokozásáról volt szó, ed­dig még mindig beváltotta adott szavát. Nem sokkal azután, hogy 1981. januárjá­ban hivatalba lépett, kor­mányának katonai program­jában minden korábbi re­kordot túlszárnyaló 1500— 1600 milliárd dolláros hadi­kiadást irányzott elő az 1982- től 1986-ig terjedő időszak­ra. Az eddig eltelt négyéves reagani időszak világosan megmutatta, milyen célok el­érésére összpontosították az ország anyagi-pénzügyi erő­forrásait: az általános ren­deltetésű erők, különösen pedig a hadászati támadó rakéta-nukleáris eszközök nagyarányú fejlesztésével a washingtoni adminisztráció a' szovjet—amerikai egyen­súly megbontására, az egy­oldalú fölény kivívására, s ezzel együtt az első csapás­mérési képesség megszerzé­sére törekszik. Elnökcsinálók reményei Az elnök a republikánusok dallasi konvencióján elmon­dott beszédében határozott ígéretet tett az eddigi kon- frontációs, háborús fenyege­téssel terhes irányvonalának folytatására. Így hát egyál­talán nem meglepő, hogy a Köztársaság Párt ultrakon­zervatív szárnyát képviselő elnökcsinálók és a mögöttük álló katonai-hadiipari körök —, amelyek szinte teljesen biztosak Reagan újbóli győ­zelmében — egységesen so­rakoztak fel az e politika végrehajtására legalkalma­sabbnak tartott jelöltjük tá­mogatására. Az újabb arany­esőre számító fegyvergyártó konszernek nem feledkeztek meg arról, hogy a Pentagon közvetítésével az utóbbi években 150 milliárd dollá­ros katonai megrendeléseket kaptak. Számos mammutvál- lalat tiszta haszna elérte a 200, másoké pedig az 500 százalékot. A növekedés csak úgy volt lehetséges, hogy az állami költségvetésből min­den negyedik dollárt a ha­diiparba pumpáltak. Reagan most azt ígéri: amennyiben újra választják, 1985-ben már minden harmadik dol­lár ezekbe a csatornákba ke­rül majd (függetlenül az ál­lamháztartás egyensúlyát ve­szélyeztető költségvetési de­ficit növekedésétől —szerk.). MX, Midgetman, robotrepülögép A neves demokrata politi­kus, Matthew Flinn aligha­nem az igazságra tapintott, amikor figyelmeztetett: Wa­shingtonban az állami poli­tika érvényesítésének hagyo­mányos diplomáciai eszköz­tára az utóbbi időben csak­nem teljesen a háttérbe szo­rult, a helyét átvette a leg- nyersebb erőre való támasz­kodás, azaz a katonai ténye­ző mértéktelen felértékelése. „Az embernek az az érzése — mondotta —, hogy a fé­kek többé nem működnek”, utalva ezzel a fegyverkezés új fordulójának megindulá­sára. Az elnök még 1982 má­jusában aláírta azt a 32. szá­mú titkos direktívát, amely­ben utasította a Pentagont a „korlátozott” és az „elhúzó­dó” nukleáris háború kérdé­seinek tanulmányozására, sőt az ehhez szükséges elő­készületek meggyorsítására. Ezt az utasítást azóta sem vonta vissza, sőt — amint ez az új költségvetésből kivi­láglik — az eddiginél is na­gyobb lendületet vesz az Egyesült Államok agresszi- ós képességének fokozása. Nézzük a tényeket! Bár az eredetileg tervezettnél lassí- tottabb ütemben, változatla­nul folytatják az egyenként tíz atomrobbanótöltettel fel - szerelhető MX típusjelű in­terkontinentális ballisztikus rakéták szolgálatba állítását. Ezek igen nagy találati pon- tosságúak, egy-egy rakétával célba juttatható töltetek rob­banóereje 230-szor múlja fe­lül a Hirosima-bomba rom­bolóerejét, — a Washington Post szerint — „ei az egyet­len olyan megsemmisítő esz­köz, amellyel ki lehetne kap­csolni a szovjet nagy raké­tákat”. Az MX-programmal együtt folyik az egy nukleáris rob­banófejjel ellátható „Mid­getman” rakéta fejlesztése (pusztító ereje körülbelül 20-szorosa a hirosimamak), erre a célra mintegy 70 mil­liárd dollárt szánnak. Az előmunkálatokat várhatóan 1987-re fejeznék be és a rendszerbe állításra az 1990- es évek elején kerülne sor. Párhuzamosan ezzel 18 mil­liárd dollárt irányoztak elő 9000 darab — légi, száraz­földi és tengeri indítású — robotrepülőgép legyártására, amelyeknek mindegyike 100 —200 kilotonnás töltetet jut­tathat el az előre beprogra­mozott célpontokra. (Egy ki- lotonna azonos ezer tonna hagyományos robbanóanyag energiájával.) Háború a csillagokból Az itt felsorolt példák is alátámasztják az óceánon túl nemrégiben nyilvánosságra hozott „Az USA nukleáris erői és lehetőségei” című ta­nulmány végkövetkeztetését: „A 90-es évek közepéig az Egyesült Államok gyakorla­tilag az atomfegyverek új nemzedékével váltja fel a régebbi egész arzenálját”. Ehhez járul azután a Reagan által 1983 márciusában is­mertetett „csillagháborús” elképzelés, a fegyverkezés ki- terjesztése a világűrre, ami­ről a konzervatív Business Week, az üzleti körök lapja azt írta. hogy „ez lesz a leg­radikálisabb stratégiai válto­zás a- második világháború óta”. A közelmúltban lezajlott Gromiko—Shultz, illetve a Gromiko—Reagan találkozó után leszűrt szovjet követ­keztetések szerint egyelőre nem mutatkozik semmi ér­demleges jele annak, hogy az Egyesült Államok kor­mányzata módosítani kíván­ná eddigi, az erőpolitikára és a konfrontációra épülő irányvonalát. A mintegy 300 milliárdos katonai költség- vetés jóváhagyása nem ad­hat alapot derűlátásra, csak remélni lehet, hogy a „totá­lis szembenállás” amerikai irracionalitásain — rövidebb, vagy hosszabb távon — az emberi értelem, a józanság kerekedik majd felül... Lézerfegyver egy jövendőbeli amerikai űrbéli harcálláson (fantáziarajz) Lakott-e Marco Polo Korcsulán? Topicsi apró falucska az adriai Makarskán, s külön érdekessége, hogy valameny- nyi lakója a Topicsi-család- hoz tartozik, innen a neve is. Autóbuszunk meredek szerpentinen kapaszkodott fel a mintegy 6—700 méter magasságban lévő helység­hez, amely — mint oly sok település az Adrián — az idegenforgalomra rendezke­dett be. A kőiből épült, sőt kővel fedett régi házakat ta­karosán rendbehozták, a te­raszon hosszú asztalok, jobbról borozó, a háztartás­ban és a gazdaságban egy­kor használt szerszámokkal díszítve. Egy-egy pohár prosekkel (speciális vörösborral) fo­gadják a vendégeket. Elhe­lyezkedünk az asztaloknál. Rajtunk kívül még egy hol­land csoport is érkezik. Megkezdődik a zene: citera és mandolin viszi a prímet. Majd hatalmas lapos tálak­ban hozzák a „pecsenyi iz- pod peká”-t, azaz a peka (parázs) alatt sült pecsenye­húst: csirke kolbásszal és burgonyával. Fenséges az íze. S jólesik hozzá a köny- nyű, zamatos dalmát vörös­bor. A folklór-műsort a To­történelemben pics-család fiataljai szolgál­tatják: szerb, horvát, szlo­vén és bosnyák táncokat, dalokat adnak elő citera és mandolin kísérettel. S befe­jezésül — nem tudom, hogy csak a mi tiszteletünkre-e, vagy máskor is — vérbeli magyar csárdásnak tapsol­hatunk. Felejthetetlen este volt. Alattunk a teli Hold által megvilágított tenger, a számtalan kisebb-nagyobb szigettel. A jugoszláv vendéglátók, értenek az idegenforgalom­hoz. Igaz, ehhez csodálatos keretet nyújt a dalmát ten­gerpart. Makarska fölött az 1700—1800 méter magas Bi­okovka függőleges sziklafa­lai szinte mint félelmetes és mégis csodálatos operai díszlet meredeznek. Egyszer­smind ezek a csúcsok vé­dik az öblöt a szárazföld fe­lől érkező hideg szelektől. A partvonalon végig pálmák; égbeszökő ciprusok, olaj-, narancs- és fügeligetek. Az öböl körüli kicsi óváros, tar­ka forgatagával, színes pia­cával, apró üzleteivel meg­annyi látnivaló. S onnan mindkét irányban a parton végig vendégszobákat kiadó Válsággócok Indiában A tűzoltás veszélyei A tűzoltás, tudjuk jól, a legveszélyesebb foglalkozá­sok egyike: bátorságot, gyor­saságot, elszánt akaratot igénylő hivatás. így igaz ez átvitt értelemben is, ha tár­sadalmi tűzfészkek kioltásá­ról, gazdasági, nemzetiségi válsághelyzetek feloldásáról van szó. Pandzsáb, Andhra Prades A hatalmas ázsiai állam, India vezetőinek az elmúlt időszakban bizony sokszor volt szükségük a merészség­re. Indira Gandhi miniszter- elnök kormányzatát az utób­bi hónapok során egyre több­ször érte olyan kihívás, amely elengedhetetlenné tette az azonnali közbelépést, a kontinensnyi országot kín­zó ezernyi ellentét enyhíté­sét. A feszültség mértékére jellemző, hogy augusztus vé­gén az új-delhi parlament elfogadta az úgynevezett ter­rorizmusellenes törvényt. A hivatalos indoklás szerint erre azért került sor, mert „az ország egyes területein a törvényes rend olyan mérté­kű megbontása tapasztalha­tó, hogy az igazságszolgálta­tás hagyományos formái ne­hezen alkalmazhatóak”. S valóban: az indiai vál­sággócok vázlatos áttekintése is jelzi, hogy Indira Gandhi helyzete most, a közelgő vá­lasztások előtt érezhetően megingott. A miniszterelnök asszony változatlanul szem­be kell hogy nézzen a szikh szélsőségesek tevékenységé­vel, amely az északi, Pakisz­tánnal szomszédos, kényes stratégiai pozícióban lévő Pandzsábot hosszú hópapo­kig zűrzavarba taszította. A nyár eleji fegyveres akció, a hadsereg bevetése Amritszár szent városában katonai szempontból viszonylagos megnyugvást hozott ugyan, ám politikai értelemben még most sem oldódott meg a helyzet. Az orvlövészek még ma is szedik áldozataikat, merényletekre napjainkban is sűrűn sor kerül, a mér­sékeltebb szikh vezetőkkel folytatott párbeszéd mozgás­tere viszont érezhetően ala­posan leszűkült. A kormány­zat kénytelen volt betiltani a szeptemberre tervezett „szikh világtalálkozót”, attól tartva, hogy a kiélezett kö­rülmények között az óhatat­lanul a szakadár törekvések fórumává válhat. Viharos események színhe­lyévé vált a dél-indiai Andh­ra Prades is. A szövetségi ál­lam főkormányzója ugyanis menesztette a helyi parla­mentben kormányzó, s Gan­dhi asszony Nemzeti Kong­resszus Pártjával szemben álló politikai csoport vezető­jét. A főminiszter, Rama Rao leváltása véres tiltakozó hullámot robbantott ki. a számos államra kiterjedő összecsapások több tucat ha­lálos áldozatot követeltek. Az ellenzék azzal vádolta a kormányfőt, hogy ő ösztö­nözte Rama Rao eltávolítá­sát, s hogy ez a lépés (ha­sonló politikai húzásokkal együtt) saját pártja egyed­uralmát volt hivatva bizto­sítani. Vész a perifériákon? A jogi huzavona több hé­tig tartott, s az eltávolított politikus hívei már azzal fe­nyegetőztek, hogy országos méretű tiltakozó akciókat szerveznek, amennyiben Ra­ma Raót nem helyezik visz- sza pozícióiba. Erre végül Gandhi asszony gondterhelt is épp egy hónapos krízis után, szeptember közepén került sor. Nehéz egyelőre megítélni, hogy az új-delhi kormányzat presztízsveszte­sége a nagyobb, vagy az a nyereség, amit az Andhra Prades-i válság elszámolása hozhat. Pandzsáb és Anhra Pra­des mellett azonban jóné- hány égető válság jelentke­zik a 700 milliós ország kü­lönböző körzeteiben. Szik­kimet — Pandzsábhoz hason­lóan — közvetlen irányítás alá kellett helyezni. Kas­mírban szintén leváltották a helyi kormány vezetőjét, Asszamban, ahol a Bangla- desből áramló bevándorlók ügye okoz évek óta megold­hatatlan problémát, úgy tű­nik, csak átmenetileg sike­rült úrrá lenni az indulato­kon. Csakúgy, mint más északkeleti államokban, pél­dául Tripurában és Naga- földön, ahol a hivatalos for­rások külföldi beavatkozás bizonyítékaira is felhívják a figyelmet. Potenciálisan azonban még ennél is nagyobb a veszélye a hindu és muzulmán közös­ségek közti ellentétek kiéle­ződésének. Tavasszal Bom- bayben és a környékén rob­bantak ki véres zavargások, de az elmúlt hetekben már az ország más körzeteiből is hasonló jelentések érkeztek. Nem túlzás azt állítani, hogy Indira Gandhi számára a gazdasági elmaradottság, a gyengén fejlettség leküzdé­sének korszakos feladatai és a külpolitikai teendők mel­lett az utóbbi időben egyre inkább előtérbe került In­dia egységének kérdése. A szakértők megfogalmazása szerint megerősödött a helyi, nacionalista mozgalmak vonzereje, s elsősorban a sokszínű heterogén ország határvidékein figyelhető meg a központi adminisztráció­val való szembehelyezkedés térhódítása. Márpedig ez a perifériák felől fenyegető vész olyan folyamat, amely ellen bármelyik indiai kor­mányzat fel kell, hogy ve­gye a harcot. Összeállította: Majnár József Rama Raót Qnneplik Andhra Prades fővárosában A Dalmacija szálló Makars kán, m háttérben a Biokovka szikla csúcsai magánházak, panziók és né­hány nemzetközi színvonalú szálloda, a tengerre néző hatalmas teraszokkal. Csoportunk magánházak- ban lakott, de érkezni a kö­zeli, a hegyláncról elneve­zett, Biokovka gyógyszálló­ba jártunk, ahová főleg mozgásszervi betegeket utal­nak be. A legkorszerűbb orvosi felszerelések mellett tengervízzel telített meden­cék, szaunák, állnak télen- nyáron a gyógyulás szolgá­latában. Az étkezés válasz­tékos: a helyi specialitások — tengeri halak, báránysül­tek — mellett mindenki megtalálja a kedvére .való ételt. Csodálatos volt a korcsu- lai kirándulás. Szárnyasha­jónk egy és negyedóra alatt érte el a szigetet, amely maga a történelem. Kikötő­je körül a várost védő fal, bástyáin vörös és nemzeti­színű lobogók hirdetik, hogy ezekben a napokban ünnep­ük a sok vihart látott Kor- csula felszabadulásának 40. évfordulóját. Az évezredek során görögök, majd római­ak uralták, a népvándorlás idején érkeztek a szlávok, de az önálló állami,ságholz csak évezred múltán jutot­tak. Bizánci, velencei és ra- guzai uralom után — Nagy Lajos, majd Zsigmond ki­rály idején — maevar, ké­sőbb osztrák, majd olasz imperium következett. Az első világháború után került Korcsula az akkor megala­kult Jugoszláviához. A má­sodik világháború idején megszállták az olaszok, de a jugoszláv partizánok ki­verték őket. Egy év múlva a németek foglalták el; a partizánoknak 1944. szep­temberében sikerült végle­gesen visszafoglalniok. Hegyi idegenvezetőnk vé­gigkalauzolt a számtalan ér­dekességet kínáló szigeten. A katedrális szomszédságá­ban egy házon emléktáblát láttunk: itt lakott Marco Po­lo, a híres utazó. Útikalau­zunk azonban kiábrándított: megállapították, hogy a ház 200 évvel Marco Polo szüle­tése után épült. Marco Polo soha nem lakott Korcsulán — mondotta. Nagy vita tá­madt: magyarjaink olvas­mányaikra hivatkoztak és nem akarták elfogadni a magyarázatot: Korcsulán ma is laknak Polo nevű embe­rek, akik esetleg a híres Po­lo-család leszármazottai le­hetnek. Másrészt: itt folyt le a nevezetes ütközet Ve­lence és Genova között, amikor is a genovaiak el­fogták Marco Pólót és Geno­vába szállították. Ott a bör­tönben diktálta le 'híressé1 vált útinaplóját. Mint isme- hetes e napló alapján készült á film, amelyet heteken ke­resztül oly érdeklődéssel néztünk a televízióban. Hogy élt-e Marco Polo Korcsulán, ezt ma már ne­héz eldönteni. A legenda azonban fennmaradt. Gáti István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents