Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. OKTÓBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Könyv- ritkaságok — magán., gyűjteményben. Enyedi József, nyugdíjas debreceni tanár hat évtizede gyűjti szorgalmasan a könyvkiadás unikumait, könyvtára ma 6 ezer darabot számlál. Képünkön: a gyűjtemény egy részlete A műszaki szakközépiskolában Új oktatási forma Az 1985—86-os tanévben a kijelölt műszaki szakközépiskoláik 'nappali tagozatán megkezdődik a technikus- képzés, és ezieknék az oktatási intézményeknek egy (részében a technikusképzéssel közös szakmai alapozású szakmunkásképzést is indítanak. Mintegy 90 iskola 200—250 osztályában kezdődik meg az új képzési forma szerinti tanítás. Az ötéves oktatási idő — a technikusi ágon — az elmélyültebb általános képzésre és a megnőveke- detit szakmai követelmények teljesítésére is lehetőséget ad. A szakmunkás ágon ugyanakkor csökken a szakmai oktatás kerete, ezért az elméleti alapozásra, illetve a gyakorlati oktatásban az alapvető készségek fejlesztésére kell helyezni a 'hangsúlyt. A szakközépiskolák jelenlegi gondját orvosolják azzal, hogy a mostani 33—34-ről 30—32-re csökkentik a heti óraszámot, s naponta legfeljebb 6 elméleti órát tartanak ezekben az oktatási intézményekben. Rekord az autósmozikban Bezárta kapuit az ország két autósmozija. Az egyik Szentendrén, a másik Daba- son működött. A Pest megyei Moziüzemi Vállalat közlése szerint az idén minden eddiginél több, összesen 142 ezer vendégük volt. A szentendreibe, amelyben április 19-től vetítettek, több mint 72 ezren, az E5-ÖS út mellett fekvő, s április 25-én megnyitott dabasiba pedig hetvenezren váltották jegyet. A tavasztól őszig tartó szezonban Szentendrén harminc, Dabason pedig harmincnyolc új film volt műsoron még az országos bemutató előtt. Kiállítások, kirándulások, találkozók Baráti kör a művészetekért A Közművelődési életünkben újra kezd meghonosodni egy régi forma. Felfedeztük azt, ami már évtizedekkel ezelőtt sem volt titok, nevezetesen a különböző egyesületekben, baráti körökben rejlő lehetőségeket. Bizonyára igaz, hogy a közösségi életnek, a művelődésnek az a formája, amely annak idején a legeldugottabb kis falvakban is vonzotta az embereket, új, mai tartalmakkal töltve érdemes a „fel- támasztásra”. Mindenesetre ezt igazolja az egyesületek gyarapodó száma. Aligha véletlen, hogy Szolnokon — de a megyében is elsőként — a művészetbarátok, a művészetek pártolói alakítottak egyesületet 1977- ben. A város gazdag képző- művészeti hagyományai jó „talajt” teremtettek a Szolnoki Galéria baráti körének munkájához, amelyről Kukri Bélával, az egyesület elnökével beszélgettünk. — A kezdet a baráti kör életében sem volt gondok nélküli — mondja. Az 1981- es tisztújító közgyűlésünket alig több, mint negyvenfős tagság előtt tartottuk. A kollektív tagságból nagyon kevés, a jogi tagokból pedig mindössze egyetlenegy maradt erre az időre. Ma az egyéni tagság száma meghaladja a négyszázat, 64 szocialista brigád, iskolai kollektíva kapcsolódik tevékenységünkhöz, és 29 vállalat, gyár, szövetkezet képezi jogi tagságunkat. — Mivel magyarázható a nagy érdeklődés? — Nincs különösebb titka. Mindenekelőtt igyekeztünk ■endszeressé tenni tevékenységünket, - és olyan programokat szerveztünk, amelyek /onzóak voltak. Klubössze- iöveteleinkre művészeket lívtunk meg, ezek a találkozók, beszélgetések nagy élményt jelentettek a résztvevőknek. A filmklubunk- oan képzőművészeti rövid- ilmeket vetítettünk, külön- >öző művészeti irányzatokkal, k cirokkal, stílusokkal, tikotokkal ismerkedtünk. Művészeket, művészettörté- íészeket, muzeológusokat áttunk vendégül. Egyszóval változatos, érdekes progra- nokat kínáltunk, s ez úgy Intenzívebb kapcsolatra törekednek a munkahelyekkel tűnik, önmagában is elég vonzerőt jelentett. Később — a Tájak, Korok, Múzeumok mozgalomhoz is kapcsolódva — kirándulásokat szerveztünk, úgyszólván bebarangoltuk Magyarországot, múzeumokat, műemlékéket, kiállítótermeket látogattunk sorra. Aztán lehetőségünk nyílott külföldi utazásokra is, így indultunk el Verseghy nyomába, jutottunk el Ausztria, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Erdély nevezetes helyeire. — A baráti kör a művészetek kedvelőit, pártfogóit fogja össze, s elsősorban a művészeti élet, a közművelődés társadalmi hátterének megteremtésén fáradozik. — A legfontosabb célunk valóban ez. Nem kívánjuk egyetlen egy közművelődési intézmény szerepét sem átvenni, nem akarunk olyan szerepet betölteni, mint egy intézmény. Az egyesület sajátos eszközeivel szolgálja a közművelődés céljait, működésének lényege a művészeti, kulturális értékek iránti érdeklődés felkeltése és ennek alapján a nevelés. A város, a megye művészeti, kulturális életét, eseményeit is figyelemmel kísérjük, ha másképp nem, akkor közönségként kapcsolódunk hozzá. Ez sem kevés. de ugyanakkor „kezdeményezőként” is fellépünk. A baráti kör több alkalommal rendezett már kiállítást a Szolnokon élő vagy itt vendégként dolgozó művészek munkáiból. Ezért a művészek alkotásaikat adták, amelyeket év végi közgyűléseinken sorsoltunk ki. Egyébként műalkotásokat alkalmanként vásárolunk is, . ezek szintén sorsolás útján találnak gazdára. Néhány képzőművészeti kiadvány megjelentetését is támogattuk, így a Szolnoki Művésztelep történetét és a művésztelepen élt és élő alkotók munkásságát feldolgozó mű kiadásában az egyesület anyagi áldozatvállalása is ott volt. „Mecénás” szerepünket szeretnénk később, lehetőségeink szerint bővíteni. A galéria megnyitása után például néhány vállalatot szeretnénk megnyerni kiállítási díjak alapítására. — A galéria átadásától egyébként is sokat vár a galéria baráti köre. — Feltétlenül bővülnének lehetőségeink, gazdagodna munkánk. A galéria alkalmat adhatna a társművésze- tek találkozására. Kiállításokhoz kapcsolódva énekkarok, zenekarok, előadóműyé- szek mutatkozhatnának be. Egyébként a galéria működésére tett javaslatainkat eljuttattuk az illetékesekhez, akik — örömmel vettük — kérték is ezt, mint ahogy az állandó Szolnoki Képtár gyűjteménye egyébként hosz- szú évek óta hever a Damjanich Múzeum raktáraiban, szeretnénk, ha mihamarabb a közönség elé kerülne. — Ez már a jövőbe mutat, s ha itt tartunk, kérem, beszéljen terveikről is. — Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a fiatalabb koroszktályokhoz, a diákokhoz, a munkásifjakhoz is eljussunk. Intenzívebbé szeretnénk tenni kapcsolatainkat a munkahelyekkel, a tagságunk soraiba tartozó szocialista brigádokkal. Elképzelésünk az, hogy a jövőben néhány programmal elmegyünk a munkahelyekre. kiállításokat rendezünk, vagy éppen klubfoglalkozást tartunk, filmeket vetítünk. A vállalati művelődési bizottságok támogatását szeretnénk megnyerni törekvéseinkhez. Keressük annak is a módját, hogyan kerülhetnénk közelebb az iskolákhoz. Ez is a társadalmi bázis, társadalmi háttér erősítését szolgálná; a jövő művészeteket kedvelő, értő és pártoló közönségének nevelését. T. E. Művelődés a munkahelyen—Hozzászólás cikkünkhöz Műveltség-politikai képzettség Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom: művelődésügyünk ismét a társadalmi érdeklődés középpontjába került. Kulturális helyzetünkről az utóbbi időben egyre több szenvedélyes hangú vélemény látott napvilágot a 6ajtó hasábjain. Megvallom őszintén, a vitákat vegyes’ érzésekkel szemlélem. Mégis szívesen olvasom ezeket az írásokat, mert meggyőződésem, hogy még a túlfűtött és elfogult hangúak is hozzájárulnak a valóság helyes értékeléséhez. Tagadhatatlan az is, hogy valós problémákat feszegetnek, amik fölött oktalanság lenne szemet hunyni. Ugyanakkor némi ingerültség is elfog. A vagy „fekete”, vagy „fehér” álláspontok, sokszor csak a problémákat felvető kritikák leszerelnek, gondolkodásra, cselekvésre képtelenné tesznek, passzivitásra ösztönöznék. Úgy érzem, aki vállalkozik arra, hogy a köz- művelődés egy sávjárói — most a munkahelyi művelődésről — véleményt mond, annak le kell szögeznié álláspontját a most zajló vitákban. Mert nyilvánvaló az összefüggés a művelődés úgynevezett nagy kérdései és a munkahelyi művelődés között, az alapállás pedig a megújulási készség, a tenni- akarás szempontjából fontos. Köztudott, hogy a megyei pártbizottság — érzékelve az új körülményeket — az elmúlt év őszén áttekintette a közművelődés helyzetét és fejlesztésének feladatait. Válaszolt a közvéleményt, a szakmát foglalkoztató kérdésekre és igaz, nem köny- nyű, de megvalósítható célokat tűzött ki a továbbiakra. Ha beletekintünk a párt- bizottság —r a Néplapban is megjelent — állásfoglalásába, látjuk, hogy a munkahelyi művelődés kérdése plőkelő helyet foglal el az elemzésben és a feladatok sorában egyaránt. A pártbizottság véleménye tömören így summázható: a munkahelyi művelődésben kedvező és népszerű folyamatok indultak meg, jelentős meny- nyiségi változás következett be, amelyek azonban egyelőre nem jártak hathatós minőségi megújulással. Teendők tehát vannak bőven. És a munkahelyi művelődés talán a legnehezebb szakaszához érkezett: előtérbe került a minőség, más, divatos szóval az intenzív fejlesztés. A műveltség elemeit leggyakrabban — bár többféle felosztás- létezik —, s talán kissé leegyszerűsítve három tényezőré szokták felbontani rangsor nélkül: 1. általános, 2. szakmai, 3. politikai ismeretek. A közművelődés különböző meghatározásai sem adnak biztos eligazítást a felosztást illetően. Az azonban kétségtelen!, hogy a közművelődés fogalma a politikai ismereteket is magában foglalja, mert „értékelő válogatásban közvetíti a politikai ismereteket és társadalmi gondolatokat.” A közelmúltban a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztálya vizsgálatot végzett a megye néhány ipari nagyüzemében, Arra kereste a választ, milyen, a politikai ismeretek presztízse, hogyan függ ösz- sze a politikai képzés az általános kulturálódással, a szakmai képzéssel. A tájékozódás alapján a művelődés fentebb említett elemei a következő rangsorba álltak: 1. szakmai, 2. politikai, 3. általános ismeretek. Rögtön hozzá kell tenni, a rangsor már a gondokat is érzékelteti, hiszen a részterületek között egyensúlynak kellene lennie. A magyarázatban mindenek előtt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történelmi hátteret. A megye ipari nagyüzemei — és „nagyüzemszerű” munkahelyei — lényegében az ötvenes években alakultak, úgynevezett ,-,első generációs”, szakképzetlen munkásokat foglalkoztattak. A 70-es években kezdődő és napjainkban is tartó változások — a nagyüzemi termelési mód kialakulása, a modern technológia, a minőségi követelmények stb. — égető szükségletként vetették és vetik fel a szakmai ismeretek növelésének igényét. Nem szólva arról, hogy az ilyen jellegű képzésben való résztvételt anyagi ösztönzők is segítik — egyszerűbben szólva’: a tanulásba fektetett energia a fizetésekben is nyomban megmutatkozik. A szükségleteknek megfelelően jól ki is alakult a szakmai képzés mechanizmusa. A fejlődés ellentmondásosságából adódóan az üzemekben szép számmal megmaradtak a magasabb műveltséget nem igénylő munkaformák is. A segédmunka területén dolgozókat ismereteik növelésére alig, vagy egyáltalán nem ösztönzi helyzetük. Velük a foglalkozást megnehezíti, hogy iskolai végzettségük eleve alacsony, körükben nagy a fluktuáció és közülük sok a naponta ingázó. E rétegre még azt hiszem kevéssé irányult rá a figyelem, illetve nehéz megoldási módot találni e gond enyhítésére, amelyet tetéz az is, hogy ismeretbeli hiányaik a termelésre most még nincsenek különösebben negatív hatással. Alacsony műveltségük „átörökítő” veszélye azonban nem lebecsülendő, ami feltétlen indokolttá teszi irántuk a nagyobb figyelmet. • A politikai műveltség igénye és jelentősége az utóbbi időben nőtt meg érezhetően. Ismert a nemzetközi helyzet kedvezőtlen változása, a nemzetközi feszültség növekedése. Belső helyzetünk sem mentes az ellentmondásoktól. Sok a válaszra váró új kérdés. Az eligazodni tudás, a kérdések kielégítő megválaszolásának igénye megnövelte a politikai ismeretek rangját. Nőtt a tekintélyük azoknak, akik korszerű politikai tájékozottsággal rendelkeznek. Természetesen a kül- és belpolitikai helyzet változása, bonyolultabbá és nehezebbé válása önmagában is jelentős ösztönzője a felélénkült politikai érdeklődésnek. Azt gondolom azonban, hogy pusztán ez mégsem elegendő. Szükséges volt hozzá a munkaihelyi pártszervek tervszerű munkája, agitáci- ós és propaganda tevékenysége, a módszerek, formák, egzközök állandó igazítása a Változó körülményekhez. Tömegében is jelentős azoknak a száma, akik rendszeres politikai képzésben vesznek részt — a dolgozók mintegy 15—20 %-a. A képzési formák gazdag választékát kínálják a párt- és .tömegszervezetek, az iskolarendszerű oktatástól a teljesen szabadon választható, az aktualitásokhoz és az érdeklődéshez messzemenően alkalmazkodó formákig. Az is jól ismert, hogy a politikai ismeretek nem csak a napi történésekben igazítanak el. A képzés általános tudást is ad — történelmi, közgazdasági, kulturális stb. ismereteket. A gondolatmenetét azonban meg is fordíthatjuk, mert megalapozott politikai tájékozottság nem képzelhető el szilárd általános ismeretek nélkül. A politikai képzésben is érzékelhető tehát az általános műveltség hiánya egyes esetekben, ami őszintén szólva komoly gátja a színvonalasabb oktatásnak. Az említett vizsgálat sok olyan tapasztalatot hozott, ami a munkahelyi művelődés egészére vonatkozóan is jól hasznosítható. Nyomban meg kell jegyezni: végül is ezek a konzekvenciák nem új felismerések, de megerősítették a feltételezéseket és nyilvánvalóbbá tették a gondokat, sürgetőbbé a teendőket. A személyi feltételek alapvető jelentőségéről — természetessége miatt — nem szólok. Érzékeltetésképpen csak annyit említek, hogy az üzemekben indított tanfolyamok szervezésekor a számításba vettek első kérdése: ki lesz a csoport vezetője? A vizsgálat újólag megmutatta, mennyire fontos a helyi körülmények, az adottságok, az érdekek és indítékok pontos számbavétele. Az ilyen tények' és ismeretek birtokában többnyire elkerülhetők a formalitások, az eleve kudarcra ítélt akciók. Említettem a formalitásokat, talán ezzel kellett volna kezdeni. A formalitásokat, az értelmetlen időrablást már nem tudják elviselni az emberek. Értelmes, színvonalas programok kellenek, ezekre nem sajnálják szabad idejüket — pénzüket sem. A formalitások viszont olyan közönyt alakítanak ki, amit később is igen nehéz feloldani. Rendkívüli érdeklődés mellett zajlanak le az emberek igényével, érdeklődésével találkozó politikai előadások és nagy a lemorzsolódás, a visszahúzódás ennek ellenkezője esetén. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy kizárólag csak az úgynevezett „alulról jövő” igények és érdeklődés kielégítésére kell törekedni. Tapasztalataink közé tartozik, hogy a szocialista brigádmozgalom változatlanul igen nagy összetartó erő, a brigádok bázisai a munkahely kulturális életének. Tudomásul kell vennünk, hogy a szabadidő struktúrája is megváltozott és többen vannak, akik munkaidőn túl melléktevékenységet folytatnak. Kényes és vitatott pont a másodlagos gazdaság és a művelődés viszonya. A tények egyelőre nem adnak alapot arra, hogy pesszimistán vélekedjünk. A másodlagos • gazdaság ösztönzője is lehet az egyén művelődésének. Van erre példa bőven, gondolok itt a másodtevékenységhez tanácsokat, eligazítást adó sikeres előadássorozatokra, tanfolyamokra. A szabadidő-struktúra változása, a melléktevékenység kiszélesedése tény. Megoldásként kínálkozik: figyelembevételükkel tervezni és szervezni a programokat, összpontosítva a minőségre — egyben alakítva is azt a lehetőség és az erő függvényében. Ennek kapcsán feltétlenül előtérbe kell1 kerülniük a rugalmasabb, kötetlenebb, kisebb közösségekre épüllő, ,.ember - közelibb” formáknak. Lényeges kérdés a különféle területek helyi, jobb összehangolása. Azt hiszem, hogy pl. a politikai és szakmai képzést időben, tartalmában is célszerűbben lehetne bonyolítani. Abban sem vagyok biztos, hogy a kettőt annyira külön kell választani, mint még most. Biztosra veszem, hogy a napokban lezajlott megyei és országos közművelődési tanácskozás a munkahelyi művelődés gondolatkörét is gazdagította. A megyei, aktívaértekezleten igen markánsan kirajzolódott: a művelődésügy anyagi- körülményei rövid időn belül várhatóan nem fognak jelentősen javulni, de a szellemi befektetésinek, az alkotó gondolatoknak még nagy lehetőségei vannak. Helye van az útkeresésnek, a kísérletezésnek, azoknak az újszerű és korszerű folyamatoknak, amelyek a gazdasági életben már egyre inkább tapasztalhatók. Ebben pedig éppen a munkásművelődés, a munkahelyi művelődés rejt jó lehetőségeket — márcsak „közelségénél” fogva is. Berki Imre a megyei pártbizottság munkatársa
