Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

1984. OKTÓBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vizsgázott az új tervezési módszer (Folytatás az 1. oldalról.) korosztályok érdekeit kifeje­ző álláspontokat, hogy az ér­vek és ellenérvek sokirányú felsorakoztatásával minél gazdagabb legyen az isme­retanyag, amelynek felhasz­nálásával a tervezés folyta­tódik. Nem kellett túlságosan biz­tatni a résztvevőket. A ta­nácstagok és a meghívottak egyaránt éltek a vélemény- nyilvánítás lehetőségével — tizenegyen kértek szót. ér­veltek azoknak a települé­seknek érdekében, amelyek- ffek lakóit képviselik, vagy tolmácsolták a korábbi vi­tákban résztvevő testületek (az SZMT elnöksége, a nép­front és a KISZ megyei bi­zottsága) álláspontját a ja­vaslatról. A javaslatról, amely a hatodik ötéves terv várható teljesítését körvo­nalazta, az újszerű tanácsi gazdálkodás lényegét tartal­mazta és tömören vázolta, hogy melyek azok a terüle­tek, amelyekre a következő fél évtizedben a fejlesztésre szánt pénzt koncentrálni kell: lakás-, iskolaépítés, fel­újítás, kórházi rekonstruk­ció, szociális otthonok léte­sítése, az egészséges ivóvíz- ellátás javítása, a csatorna- hálózat bővítése és útépítés. Alapvető tehát az infrastruk­túra fejlesztése, az alapfokú ellátás javítása minden te­rületen, úgy, hogy a telepü­lések közötti különbségek mérséklődjenek. Magyarán hogy több jusson a kis tele­püléseknek a közös kalap­ból mint eddig. A pénz új elosztási elvé­vel (amelyek egyik meg­határozója a népességszám) voltak, akik messzemenően egyetértettek, s voltak, akik kétségeiket hangoztatták Bacsa Ferenc (a jászsági te­lepülések lakóinak nevében szólt) egyetértett az új mód­szerrel. Nem hallgatta el a megyei céltámogatás elosztá­sára kidolgozott alternatív javaslattal kapcsolatos véle­ményét sem. (Az egyik sze­rint a támogatást néhány kiemelt ágazat között oszla­na meg — látványos fejlő­dést biztosítva. A másik sze­rint többfelé osztódna a pénz, szélesebb kört érintene és nagyobb helyi fedezetet igé­nyelne.) Az előző változat szerint több jutna szociális bérlakásokra. A tanácstag szerint ez "a verzió csak a városoknak lenne előnyös. Czibulkáné dr. Németh Emília (Szolnok város ta­nácselnök-helyettese) az új elosztás módszerét nem tar­totta egyértelműen jónak. Számításai szerijit a váro­sok, főként a megyeszékhely részesedése túlságosan le­csökkenne, és ez súlyos kö­vetkezményekkel járna. El­mondta, hogy a város köz­vetlen irányítása alá fog­nak tartozni a megyei in­tézmények. És tulajdonkép­pen a megye valamennyi la­kosságát szolgáló létesítmé­nyek többletkiadásai kizáró­lag a várost terhelnék, fej­lesztési lehetőségeit lénye­gesen csökkentenék. Árvái István, az SZMT ve­zető titkára többek között a (Lakásépítők differenciáltabb támogatásával foglalkozott, javasolta, hogy a vállalati kollektíváknak nagyobb be­leszólása legyen az építési telkek elosztásába. A kun­szentmártoni Dóba Márton azt hangsúlyozta erőteljesen, hogy már régen itt volt az ideje annak, hogy szaba­dabb kezet kapjanak a he­lyi tanácsok és ne legyen annyi tiltás és felülről jövő utasítás, mint eddig. Ez fel­értékeli majd a tanácsi fo­rintokat. Szűcs Ferenc (az OTP megyei igazgatója) a tanács és az OTP kapcsola­táról beszélt, felhívta a fi­gyelmet az új hitellehetősé­geikre és arra, hogy a taná­csi gazdálkodás sem nélkü­lözheti a vállalkozó szelle­met. Tokai János, a megyei KISZ-bizottság titkára kriti­kai észrevételeket tett a fia­tal házasok és a többgyer­mekes családok önálló ott­honteremtését segítő 3 éves programmal kapcsolatban. Elsősorban a szociálpolitikai tartalmat kifogásolta. Fodor Mihály (szolnoki nyugdíjas) a határozati javaslat apró, de igen lényeges korrigálá­sát kezdeményezte. Ecseki Jánosné, a megyei könyvtár megbízott igazgatója meg­győzően érvelt az új könyv­tár építése mellett. (Ugyan­is a megyei beruházásoikra- szánt pénz elosztására is al­ternatív javaslatot dolgoz­tak ki. Az egyikben szere­pel, a másikban nem a könyvtár építésének meg­kezdése.) Sándor László (a népfront megyei bizottságá­nak titkára) többek között a korábbi vitában megfo­galmazott kérdéseket továb­bította. Például milyen erő­források lesznek? Mennyi hitelt tudunk felvenni, meny­nyire lehet számolni a koor­dináció lehetőségeivel? Polónyi Szűcs Lajos (szol­noki nyugdíjas) és Móricz Béla, a mezőtúri pártbizott­ság első titkára az új el­osztási módszerrel kapcso­latban fejtették ki vélemé­nyüket, meggyőződésük, hogy ez a korábbinál igaz­ságosabb lesz és lehetőséget ad az elmaradott települé­seknek a fokozatos felzár­kózásra. A vitát UIveczki Tibor fog­lalta össze, hangsúlyozva, hogy a vitából is kiderül, vannak tisztázatlan kérdé­sek. S mindaz, ami ezen a tanácsülésen történt egy ki­csit az új tervezési módszer vizsgája is volt. A megyei tanács elfogad­ta a határozati javaslatot, amely a további tervezői munka iránytűje lesz. amely alapján kidolgozzák a kő­vetkező ötéves pénzügyi ter­vet. Erről a jövő év tava­szán dönt a megyei tanács testületé. Kovács Katalin az üzemekben Jelentősen fejlődött az üzemegészségiigyi ellátás A dolgozók igényeihez igazodnak — Javítják a munkavédelmet, kényelmesebbek a körülmények — Jobb az étkeztetés, 410-en kaptak lakástámogatást — S3 millió munkásszállásokra A közelmúltban a Szakszervezetek Megyei Tanácsa föl­mérést végzett arról, hogyan valósítják meg a vállalatok a szociálpolitikai célkitűzéseket. Mindenekelőtt azt állapította meg a vizsgálat, hogy az üzemek zöme jól előkészített, a dolgozók igényeihez igazodó szociálpolitikai tervet készít, messzemenően figyelembe véve, hogy a gondoskodásra mind nagyobb az igény, s a szociálpolitika előfeltétele a kulturált termelésnek, végső soron a hatékonyságnak is! Bár a költségek emelkedé­se ezen a téren is érezteti hatását, mégis az előző évek eredményeinek megtartását, illetve szerény fejlesztését tűzték ki célul a vállalatok­nak. Az SZMT vizsgálta 15 cégnél tavaly 402 milliót költöttek szociálpolitikai ki­adásokra, az idén ez az ösz- szeg 2L7 százalékkal több, vagyis 489 millió forint. Ennek csaknem egyhar- madát a munkavédelem, a munkakörülmények javításá­ra fordítják, érezvén azt, hogy a biztonságos munka­végzés, az ergonómiai fölté­telek biztosítása fontos ré­sze a termelésnek. Az in­tézkedések elsősorban a ne­héz fizikai munkát könnyí­tik, a zajt csökkentik, ja­vítják a munkahelyek vilá­gítását és korszerűsítik az anyagmozgatást. (Az izmo­kat igénybe vevő munkák enyhítésére tavaly mintegy 18 milliót költöttek a válla­latok.) Jelentősen fejlődött az ptóbbi években az üzem­egészségügyi ellátás. Számos nagyüzemben van orvosi ren­delés (például a Hűtőgép­gyárban, a TVM-ben, a Ti­sza Cipőgyárban), a rendelők többsége jól fölszerelt, az üzemorvosok látják el a dol­gozók időszakos és szűrő- vizsgálatát is. A rehabilitál­tak helyzete, foglalkoztatása jónak ítélhető, a nem reha­bilitáltak segélyezését meg­oldották a vállalatok. Az üzemi étkeztetés a vál­lalatok úgymond hagyomá­nyos területe, noha nem a „mama főztje”, mégis 11 ezren veszik igénybe a vizs­gált cégeknél. ’84-ben 19,2 százalékkal költenek többet a minőség javítására, fel­újításra (többek között a Ti­sza Cipőgyárban s a Hűtő- géosyárban). mint tavaly. A így enm akiintézmények támo­gatására pedig hasonló ösz- szeget (17 milliót) szánnak az idén is. Több üzem saját óvoda, bölcsőde létesítését tervezi. A vállalati szociálpolitika kiemelt területe a lakásellá­tottság javítása. ’83-ban (a fölmérésben részt vett cé­gekből) 410-en részesültek támogatásban, kölcsönben — összesen 38,5 millió forint értékben. Erre az évre 42 milliót terveznek az üzemek. Természetesen főleg a fiata­lok, a nagycsaládosok és a munkában élen járók szá­míthatnak a cégek támoga­tására. Üdültetésre ’83-ban mint­egy 13,7 milliót fordítottak a vállalatok, összesen 7200 dolgozó élvezhette ezt a jut­tatást, az idén ugyanennyi­en vehetik igénybe a válla­lati üdültetést. Jóllehet, a munkásszállításra is jelen­tős pénzt költenek az üze­mek, a gazdaságosabb szál­lítás érdekében javítani szükséges a vállalatok kö­zötti együttműködést. A vizsgált üzemek fele tart fenn munkásszállást, a he­lyek száma meghaladja az ezret. Tavaly 13 millióba ke­rült a fenntartásuk, ebben az évben várhatóan 53 mil­lió forintot költenék a mun­kásszállásokra. Például az NKFV 400 személyes szál­lót létesít az idén. Az el­múlt esztendőkben rendsze­ressé vált a rászorulók se­gélyezése, ezt az összeget ’84-ben 7,7 százalékkal nö­velik az említett vállalatok­nál. Ipar vagy mezőgazdaság? ELSŐBBSÉG Van-e még vita az ipar és a mezőgazdaság között, s ha volna, mi a po­lémia tárgya? Az idősebb nemzedék va­lószínűleg úgy válaszolna a kérdésre, hogy amióta az anyagi termelés e két nagy ága elkülönült, mindig vol­tak ilyen viták, s igazán nem nehéz megjósolni, hogy lesznek a jövőben is. Ezért inkább az a fontos, hogy mikor mire helyeződött, he­lyeződik a hangsúly e polé­miákban? Ugyancsak a deresedő ha­jú generáció elmondhatná példaként, hogy egészen másról vitáztak például 1945—46-ban, mint napja­inkban. Felidézhetné az ak­kori idők egyik — a Magyar Kommunista Párt által kia­dott — választási plakátját, amely közönséges kovács­üllőt ábrázolt, rajta még fé­lig izzó sarlóval, a sarlón pedig egy kalapáccsal, ame­lyet egy erőteljes kéz fo­gott. „A kenyér itt kezdő­dik” — mondta a plakát la- konikus szövege. Más sza­vakkal arra figyelmeztetett, hogy lehetetlen szántani- vetni, mezőgazdasági terme­lést folytatni eke. kapa, ka­sza, sarló meg hasonlók nél­kül, ha csak nem akarunk visszatérni a földművelés kezdetének időszakába, amikor az ember még bottal szurkálta, lazította a földet. Abban az időben az ipar létjogosultságát is bizonyí­tani kellett azok körében, akik a mezőgazdaság pri­mátusát vallva, amolyan szerény iparral rendelkező, délibábos kert-Magyaror- szágban vélték felfedezni a jövőnket. Napjainkban vi­szont, aki megtekintette a szeptember 25—28 között megrendezett bábolnai na­pok kiállítási csarnokait, tárgyait, az meggyőződhetett arról, hogy anakroniszti­kussá,, nevetségessé válna korunkban az ilyen vita. Hiszen olyan óriási, egyen­ként több milliót érő trakto­rokat, kombájnokat láttunk, amelyek hátsó kerekei na­gyobbak voltak az ember magasságánál. Billentyűs és képernyős számítógépek so­kasága tanúskodott arról, hogy már a csirke- és bir­Holland bemutató Húsipari tanácskozás A holland De Melkindust- rie Veghel BV cég évi 18 millió tonna fehérjeadalékot készít az élelmiszer- és gyógyszeriparnak, s szállít a világ sok országába. E cég képviselői tartottak két nap­pal ezelőtt tájékoztatót és bemutatót a Húsipari Kuta­tóközpontban a dunántúli megyék szakembereinek. Tegnap Szolnokon ugyancsak ők találkoztak a Dunán in­neni vállalatok képviselőivel a Húsipari Vállalatnál. A nátriumkazeim-kutatás és húsipari felhasználás legú­jabb tapasztalatairól, idősze­rű kérdéseiről W. van Vliet tájékoztatta a résztvevőket, majd Jan Jougsma technoló­gus szakmai magyarázattal vezette le a gyártási bemu­tatót. Kétféle, hideg és me­leg technológiai eljárással készítettek emulziót a hol­land gyár fehérjedúsító (ál­lati eredetű) termékének hozzáadásával, s az emulzió­ból máj pástétomot állítottak elő. A bemutató során a bőr­kefeldolgozás, a finomra ap­rított hús- és májkészítmé­nyek, számyaskészítmények fehérjedúsítási eljárását is tanulmányozták a szakem­berek a hollandok EM—IIV elnevezésű adalékával. Fehérjeadalékokkal a ven­déglátó Szolnok megyei Hús- iDari Vállalat csaknem egy évtizede dolgozik már, ez a tapasztalatcsere jelentős se­gítséget nyújt az eddig alkal­mazott technológia továbbfi- nomításában. — rónai — kahús gyárakba is behatolt az elektronika. Számításo­kat hallottunk a különböző műtrágyák és növényvédő szerek hatékonyabb felhasz­nálásáról, egyszóval lépten- nyomon, azt tapasztaltuk, hogy a korszerű mezőgazda­ság mind több ipari anya­got alkalmaz. Visszaút nincs: ha nem ezt tenné, nem volna elég kenyerünk, húsunk és zöldségünk, s is­mét szembe kellene néznünk a rég elfeledett ínséggel. Ugyancsak a bábolnai na­pok keretében tartott előa­dást a helyszínen Kapolyi László ipari miniszter, s sza­vai arról győzték meg a hallgatóságot, hogy az ipar sem boldogulna a mezőgaz­daság nélkül. Hiszen ipa­runk egyik legnagyobb pia­ca az agrárszféra, nem kis mértékben rajta múlik gép­gyártásunk, vegyiparunk jö­vője. Ezenkívül a mezőgaz­daság nélkülözhetetlen nyersanyagtermelő ágazat is az ipar számára, amely gyapjúval, állati bőrökkel és sok mással látja el az ipari üzemeket. A hallgató­ság derültsége közepette je­gyezte meg a miniszter: tudvalévő, minden szarvas- marha borjúként kezdi a maga egyedi életét, s ipa­runk mégis alig kap borjú- bőrt az agrárágazattól'. Jó lenne, ha változna a hely i zet, hiszen a borjúbőr cipőt* igencsak keresik, világszer* te. Ilyen tények ismeretében igazán nem nehéz eljutni ahhoz a felismeréshez, hogy áz ipar és a mezőgazdaság — s velük a népgazdaság is — csak akkor fejlődhet, ha ‘messzemenően figyelembe veszik, egyeztetik és össze­hangolják egymás érdekeit és igényeit. Ha választ ad­nak arra is, hol „végződik” a mezőgazdaság és hol ..kez­dődik” az ipar egyáltalán. Valamikor azt mondottuk, hogy az ipar és a mezőigiazr- daság között az az alapvető különbség, hogy az egyik élő szervezetekkel — élő nö­vényekkel és állatokkal — dolgozik, a másik meg nem. Korunkban viszont, amikor mind tömegesebbé válik a különböző mikroorganizmu­sok, tenyésztett szöveti sej­tek vagy azok valamely ré­szének ipari célú felhaszná­lása, kissé nehezebb átte­kinteni, hol húzódnak a mezsgyék voltaképpen? Mégis le kell verni azokat a bizonyos „határkarókat”, egyértelműen megjelölve, mi a mezőgazdaság reszortja, mi az iparé, s hol, miben, milyen munkamegosztásra van szükség a két népgaz­dasági ág között? A munkameghatározás meghatározása az érdekek összehangolása részben a makroszféra, vagyis a nép- gazdasági tervezés dolga. Tudvalévő, hogy ennek a szellemében készül a nép­gazdaság hetedik ötéves ter­ve is. Az üzemek növekvő önál­lóságának korában azon­ban mind több múlik a mik- roszféra, vagyis az ipari és mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek közvetlen ér­dek- és igényegyeztetésén. Azon, hogy a mezőgazdasá­gi gépi-, műtrágya- és nö- vényvédőszer-gyárak szót értsenek a vevőikkel. Azon, hogy az ipar több, illetve jobb cukorrépát, naprafor­gót, kendert, lent, bőrt, gyapjút stb-t kapjon a me­zőgazdaságtól, mint jelen­leg. Az iiyen érdek­és igényegyeztetések rend­szeres személyi kapjcsolato- kiat feltételeznek az ipari és mezőgazdasági üzemek ve­zetői, szakemberei között. S mivel csak a nézetek ütköz­tetése alkalmas a kölcsönös érdekek feltárására, kimun­kálására, a jövőben is lesz­nek, sőt nélkülözhetetlenek a viták az ipar és a mező- gazdaság között. De csakis a közös boldo­gulást kereső polémiáktól várhatunk további fejlődést. Nem ok nélkül' mondotta Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója: az ipar, vagy a mezőgazdaság pri­mátusáról szóló hitvitáknak nincs helye és értelme. Ezek meddő szócséplések volná­nak korunkban. Csak egy primátus van: a piac igénye, a közös tennivalók megha­tározása. M. L. kesebb táplálékunk a tej, szerepét és jelentőségét 'ap>- jaimkban a tudomány is egy­re jobban kiemeld. Mennyi­ségének növelésére szakem­bereink nagy figyelmet for­dítanak. Napjainkra a termelés és a fogyasztás egyensúlya, vala­mint a bel- és a külpiac fo­kozódó igényei miatt a meny- nyiség mellett előtérbe ke­rült a nyerstej minősége, amely a felvásárlási árakban játszik jelentős szerepet. A mezőgazdasági üzemek­ben „termelt” tej jobb mi­nősége érdekében a szarvas­marha-tenyésztést integráló termelési rendszerek techno^ lógiai ajánlásokat is kidol­goztak. A magyar tejipar pe­dig az elmúlt évtizedben végrehajtott fejlesztésekkel olyan helyzetbe jutott, hogy műszaki színvonala igényli az egyenletes jó minőségű alapanyagot, összetett fela­datról van szó, az azonban kétségtelen, hogy ennek alap­ját a gazdaságokban előállí­tott tej minősége határozza meg. Az idén bevezetett minő­ségi tejátvételhez szorosan kapcsolódik a Gödöllői Ál­lattenyésztő Vállalat — ed­digi ismert tevékenységein kívüli — új szolgáltatása, az úgynevezett műszeres szoma­tikus sejtszámmeghatározás, amely a tej minőségét erő­sen befolyásoló tőgyegészség helyzetére utaló kémiai vál­tozásról ad tájékoztatást. Az üzemekben gyakran előforduló tőgygyulladás felderítése és jelzése első­sorban a fejők feladata, az úgynevezett szubklinikai gyulladásnak azonban a leg­pontosabb mutatója a tejben lévő szomatikus sejtek szá­ma, — amit üzemi viszonyok között meghatározni nem le­het — ezek mérését végzi az állomás laboratóriuma. Így a részecskeszámláló műszer használatával pontos képset kaphatnak a szakemberek a minőséget befolyásoló beteg­ségről. Ez a jelzőrendszer tehát a vállalat legújabb szolgáltatása Szolnok megyé­ben, amely a törzskönyvi vizsgálatokhoz beküldött minták további elemzésével ad választ a felszaporodott sejtszám mennyiségéről; az eredményeket pedig néhány nap alatt megküldik a gaz­daságoknak. A konkrét számszerű infor­máció birtokában ott a ter­melőüzemben rögtön neki­láthatnak a megbetegedett állat gyógykezelésének. A szolnoki állomás szakembe­rei — ha az-szükséges — a helyszínen további vizsgála­tokat is végeznek, továbbá az állategészségügyi állomás­sal közösen intézkednek a rezisztencia és a baktérium folytatólagos elemzéséről, Felderíteni a betegséget Műszerrel vizsgálják meg a tehéntej részecskéit Szolgáltatás állattenyésztő gazdaságoknak Már régóta egyik legérté-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents