Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

10

1984. OKTÓBER 6.

Kulturális kilátó

Európa egyik legnagyobb stúdiója

Ahol a Gusztáv-sorozat és a Mézga család készült

Bemutatjuk a Pannónia Rajz és Animációs Filmstúdiót

«

Halnai László: Harisnyanadrág

— A magyar animációs filmgyártás műhelyének bemutatását messze múltban kellene elkezdenünk, jó néhány évtizedre visszanyúlva — mondja Matolcsy György a Pannónia Filmstúdió vezetője. — De a régmúlt időkről talán csak annyit, hogy már az első világháború előtt is voltak kezdeményezések Magyarországon, volt már animáció. Aztán a háború utáni időszak, a huszas évek csendje következett. Csupán a harmincas években indult fejlődésnek valójában az animációs filmgyártás. Olyan neveket kell megemlítenünk, mint Hajdú Imre, Halász János, Kassovitz Félix, vagy ana- gyonis jól ismert Macskássy Gyula.

— Ugorjunk át a jelszabadulás utáni évekre.

— Ismeretes, hogy 1948- ban államosították az egész magyar filmipart. A rajzfilmeket eleinte a Híradó és Dokumentumfilmgyár telepén készítették, a Könyves Kálmán körúton... A később megalakult Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalat alapító igazgatója Újhelyi József. 1954. január 1-től kitűnő meglátásokkal kezdett munkához. Sajnos a hamarosan végrehajtott minisztériumi racionalizálás eredményeként az itt dolgozó 35 emberből csak nyolcán maradtak meg, a többi szétszéledt.

— Mikor vették jel a Pannónia nevet?

— Csak 1957-ben. De korábban is születtek jelentős magyar animációs termékek, így Macskássy Gyula filmjei, a Kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951), Az erdei sportverseny (1952), majd a Két bors ökröcske (1955). 1962-ben készült el a Pannónia első rajzfilm sorozata, a Peti kalandjai, majd jött a nagysikerű Gusztáv- sorozat (1964). Ezt követték az első televíziós sorozatok, amelyeket mindannyian ismerünk: Dr. Agy, meg a Mézga család. Végül a harmadik fontos periódus: 1973- ban megszületett az egész estét betöltő első magyar animációs játékfilm, a János vitéz. Három évszám, három fontos periódus: 1951; 1962; és 1973! Közben természetesen sok minden történt nálunk, generációk jöttek, váltották egymást. Macskássy Gyula után sorra jöttek az új, fényes csillagok.

— Pillantsunk be a stúdió struktúrájába, mely azért különbözik a jilmgyár többi stúdiójának szervezetétől.

— A Pannóniának valójában két stúdiója van, külső, önálló műtermekkel is rendelkezik Kecskeméten és Pécsett. Budapesten a Vörös Hadsereg úton is több műterem működik. Az egyikben, az úgynevezett 4-es műteremben, például a legfiatalabbak dolgoznak. Stúdiónk figyelemreméltó jellegzetessége, hogy a generációk fogyamatossága figyelhető meg. Nincsenek — szerencsére — nagyobb kihagyások. Az első generációiból hadd említsek meg néhány kitűnő nevet: Dar- gay Attila, Foiky Ottó, Imre István, Cseh András. A második generáció már népiesebb tábor, közöttük található Jankovics Marcell, Nepp József, Gémes József, Reisenbüchler Sándor, Szoboszlay Péter, Vajda Béla és mások... A legnépesebb a fiatalabb generáció: Hernádi Tibor, Hegyi Füstös László, Herpai Zoltán, Orosz István, Rofusz Ferenc, Szorády Csaba és még sorolhatnám tovább. Ok a hetvenes években érkeztek. Negyven rendező dolgozik a stúdiónkban. Egymásra utáltán, együtt, mint egy nagy család.

— Nemcsak rendezők találhatók a Pannóniában.

— Igen, hiszen még nem is beszéltünk a rajzolókról, a vágókról, hangmérnökökről, operatőrökről, kifestőkről, kihúzókról, gyártásvezetőkről, forgatókönyvírókról, dialógus írókról stb. Ezt a felsorolást még folytathatnám, hiszen a produkciós vezető legalább olyan fontos munkatársa a rendezőnek, mint nekem a gazdasági helyettesem, aki mindenben segítségemre van.

— És különben is, ma már nem csupán két dimenziós jilmeket gyártanak.

— így is van. Nemcsak rajzok, grafikák és festmények készülnek nálunk, de itt vannak már a három dimenziós filmjeink is, mint például a gyurma film. És amellett ott van a hagyományos. bábfilm, vagy még- inkább a tárgyfilm. Nemcsak játékfilmekkel foglalkozunk, de oktató, népszerűsítő tudományos filmekkel, sőt dokumentumfilmek gyártásával is. Talán nincs még egy olyap stúdió, amelyik annyira jelen lenne minden hazai filmrendezvényen, fesztiválon, mint éppen mi. Filmjeinket minden műfajban láthatják.

— Mennyire költséges egy- egy animációs jilm gyártása?

— Nagyon nagyok a határok és az eltérések. Általában ezer munkaórára van szükségünk egy perc rajzi animáció előállításához. A sorozat-filmeknél viszonylag alacsonyabb a munkaigényesség, bizonyos részletek ismétlődnek, de adódik olyan feladat is, hogy 2000 munkaórára van szükség.

— Hány jilmet gyártanak évente?

— 150—200 film készül stúdiónkban. Ez körülbelül félmillió munkaóra és 100 millió forint nagyságrendet jelent.

— Vannak kapcsolataik más országokkal? Szeretik külföldön a magyar animációs filmeket?

— Sokirányú nemzetközi kapcsolataink vannak. Delegációk jönnek mennek, filmeket vetítünk számukra. Csak egyet hadd említsek meg, jók a kapcsolataink például az NSZK-val Münchenben most mutatták be a VUK-ot.

— A Pannónia nagy filmgyárrá nőtte ki magát.

— Európa egyik legnagyobb filmstúdiójává, ahol utat adunk minden feljövő stílusnak, új technológiának.

— Végezetül, milyen újabb produkciókat, tartogat számunkra a stúdió a közeljövőben?

— Újdonságunk két egész estés animációs film. Hófe- hért, Nepp József filmjét már játsszák a mozik. Gémes József Daliás idők című filmjét augusztus végétől mutatjuk be — mondta befejezésül Matolcsy György.

— SZB —

írások a történelmi hajnalról

Az októberi Tiszatáj

Mocsár Gábor önéletírásának (... eleitől fogva) Katonaruhában című részét kezdte közölni a folyóirat. (A Debrecen környéki gyermekkorra ifjúságra emlékező fedezetek az Alföldben jelentek meg ez év tavaszán.) „... kinek jut eszébe az elsőnek nevezett magyar hadsereg? Ki tudja ma már — ha csak a közemlékezetre hagyatkozik —, hogy volt ilyen is? És hogy ennek milyen volt útja sorsa, tizenhárom hónapos, szintúgy értelmetlen és tragikus vergődése?” — kérdezi az író, s előre bejelenti: nem az első magyar hadsereg történetét írja „mindössze egy volt közlegény számol be itt az átélt dolgokról rég elfakult emlékei után bizonytalan kézzel kapkodva, a hitelesség alig teljesíthető igényével: evégről írás közben segítségképpen felhasznál majd olyan, azóta nyilvánosságra került és keze ügyébe eljutott dokumentumokat, amelyek majd felülről, a vezérkar szintjéről láttatnak eseményeket, bizarr fordulatokat, melyeket a közlegény a maga helyzetéből, a történelem legaljáról, alulnézetből

semmiképpen sem ismerhet, s bizonyára nem is értett volna meg.”

Fodor András Váróterem, 1945. április című verse a „történelmi hajnal” hiteles költői megidézése. Tornai József, Szőcs Géza, Debre- czeny György, Oláh Zoltán, Petrőczi Éva és Zelei Miklós szerepel még a versrovatban. Olvashatjuk Szopo- ri Nagy Lajos esszéjét a 150 évvel ezelőtt született finn klasszikusról, Aleksis Kiviről, A hét testvér című, nálunk is jól ismert regény írójáról. — Tóth Béla Tiszajárásának új fejezete a tisztességes emberhez illő életet akaró ibrá- nyi „szektások” történetéből villant föl néhány mozzanatot.

Az örökség rovatban Ka- nyó Ferenc Szeged felszabadulásáról közöl tanulmányt. A tények, adatok összegyűjtésével azt próbálja „nyomon” követni hogy a város katonai felszabadítása hogyan alakult.

A Tanulmány rovatban Görömbei András Sütő András nehéz alkotói küzdelméről ír. Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján szemléletváltás, az esztétikai vívmányok minőségi változása "következett be, s ez

A gömöri népélet kutatója

lijváry Zoltán portréjához

Az Ortutay-díj viszonylag ú j kitüntetés: mindössze hat esztendeje alapította a Magyar Néprajzi Társaság. Háromévenként ítélik oda: az időszak legjobbnak vélt néprajztudományi könyvét jutalmazzák? vele. Az idén a debreceni Kossuth Lajos Egyetem néprajzi tanszékének professzora, az ismert folklórista, Ujváry Zoltán kapta meg.

A könyv: a Játék és maszk című háromkötetes kiadvány, a hazánkban föllelhető népi színjátszási szokások áttekintése, gyűjteményé, összefoglalója. A professzor szerint — de ezt jelzi is kötetében — még nem teljjes e munka; a készülő negyedik kötet a színpadi szokásokkal, formákkal, a maszkok csoportosításával foglalkozna, s a majdani ötödik a nálunk csupán a tizenhetedik—tizennyolcadik században elterjedt, vallási-egyházi színjátékokat elemezné. A könyv mögött évtizedek kutatómunkája áll.

— Élesen, emlékezetesen él bennem az első, komoly néprajzi gyűjtőutam minden mozzanata. Professzorommal, Gunda Bélával,

még egyetemistaként, 1952- ben Szatmáriba mentünk. Akkor már olvastam egy 1941-es tanulmányban, hogy nálunk nincsenek maszkok, s ezt már otthoni, gömöri tapasztalataim alapján is cáfolni tudtam volna. Szat- márban pedig végképpen; kitűnő gyűjtőterepre találtam. Egy résztanulmányban, 1964-ben, társszerzővel, kötetben is feldolgoztuk az ottani gyűjtés adatait, Farsangi dramatikus játékok Szatmárban címmel. E mostani könyv, és a megelőző, már országos terepmunka eredményeként, tehát végeredményben annak az olvasott tételnek az ellencáfolataként született meg.

A gömöri tapasztalatok, a felvidéki, gömöri palócság élete, hagyományai Ujváry Zoltán folklórkutató tevékenységének központi témája. A szülőföld kimeríthetetlen kincsestár még ma is, s nem változott a. szándék sem: egyszer elkészíteni a táj teljjes, monografikus feldolgozását.

Kutatói tervei, feldolgozandó témáinak zöme Gö- mörrel kapcsolatosak. A közel negyvenezer méternyi

magnetofonszalagon őrzött anyag mindössze egyharma- dát tudta még csak rendszerezni, feldolgozni, kiadni.

— Készülőben van egy kötet a gömöri nép adomákról, talán ez lát leghamarabb napvilágot. S van egy páratlan szólásgyűjteményem, egy gömöri parasztembertől gyűjtöttem, s ha vannak mesefák, akkor ,ő közmondásfa; jóformán szólásokban, közmondásokban beszél. Azt is vizsgálni fogom e könyvben, hogy milyen nyelvi miliőben jelennek meg ezek az elemek, hogyan, miképpen alkalmazza őket. És a közeli, harmadik, dédelgetett tervem: a gömöri népi ételek összefoglalása. Ezt a könyvet a magam gyönyörűségére írnám, mindenekelőtt — és édesanyám emlékezetére.

Ujváry Zoltán 1979-ben vette át az egyetem néprajzi tanszékét egykori professzorától, a nyugdíjba vonult Gunda Bélától. S átvette, őrzi a néprajzkutatás, a néprajzoktatás „debreceni iskolájának” hagyományos és jellegzetes értékeit.

Cs. N. J.

Az első látogatók

Máris nagy az érdeklődés iránta, pedig éppenhogy csak működik. Óvodák, iskolák, művelődési házak máris kölcsönözni óhajtanak a budapesti — kőbányai — Artotékából.

Az Artotéka elnevezés olyan képzőművészeti gyűjteményt takar, amely a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár X. kerületi 12. számú kerületi könyvtárában lémintegy előkészítette a későbbi nagy műveket. Zimo- nyi Zoltán az egyik legjelentősebb szlovákiai magyar költő, Gál Sándor portréját rajzolja meg. Szakolczay Lajos Hervai Gizelláról ír, Szigeti Lajos Sándor dolgozata pedig Sipos Domokos prózájának expresszionista sajátosságait tárja föl.

Tomka Péter a Szegedmonográfia első kötetéről közöl bírálatot. A régészeti fejezetek — írja —„alapos tudományos felkészültséget tükröznek, állásfoglalásaikat, problémafelvetéseiket, megoldási kísérleteiket még számos helyen fogjuk idézni és vitatni. A nagyközönség pedig összefoglaló képet kap nemcsak Szeged és a táj történetéről, hanem a szegedi tükörben az ország régmúlt története kutatásának jelenlegi állásáról, és egyben a szegedi műhelyek tevékenységéről is.”

tesült azzal a céllal, hogy képzőművészeti alkotásokat kölcsönözzön.

A könyvtárak már hosz- szabb ideje nemcsak könyvek és folyóiratok, hanem egyéb dokumentumok — diafilmek, hanglemezek stb. —• gyűjtői, közvetítői is. A képzőművészeti alkotások színrelépése a legújabb fejlemény. Az Amerikai Egyesült Államokban találták ki, onnan terjedt el, érkezett Európába. Nyugaton a kölcsönzés mintegy üzlettel is párosul: a műveket el is adják, a kölcsönzés mintegy közbülső lépcsőfok. A megvétel azonban nem kötelező, csupán lehetőség. A szocialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia néhány könyvtárában létesültek az első képkölcsönzők. Harmadikként Magyar- ország teremtette meg ezt az új esztétikai nevelési módot. A képzőművészeti kölcsönzést a miskolci és a jászberényi városi könyvtár kezdte meg néhány esztendeje. Miskolcon diákat és posztereket, Jászberényben sokszorosított grafikákat és ex libriseket bocsátanak a beiratkozok rendelkezésére.

A kőbányai Artotéka mindkettőnél nagyobb, művészeti szempontból is tekintélyesebb alapgyűjteménnyel nyílt meg szeptember 26-án. Fametszetek, linómetszetek, litográfiák, monotípiák, rézmetszetek, mezzotintók, rézkarcok, akvatinták, tehát sokszorosító eljárással készült, az Országos Széchenyi Könyvtártól kötelespéldányként idekerülő lapok tára. A 4000 műalkotásból egyelőre 2700-at kölcsönözhetnek — például Banga Ferenc, Barcsay Jenő, Csohány Kálmán, Gyulai Lí- viusz, Rékassy Csaba, Szász Endre, Würtz Ádám 1966— 1972. között készült grafikáit. Rövidesen újabb lapokkal igyekeznek bővíteni a választékot.

Tverdota Miklósné dr., a könyvtár vezetője, a gyakorlati tudnivalókat így foglalta össze:

— Egyéneknek, intézményeknek egyaránt odaadjuk a grafikákat — paszpartuba és könnyű, esztétikus fémkeretbe illesztve őket. Az intézményektől nem kérünk pénzt, az egyéni kölcsönzők három hónapra 50,— Ft kölcsönzési díj ellenében vihetnek haza egy-egy alkotást. A határidő egyszer hosszabbítható, azaz összesen félévre kölcsönzünk. A vidékiek is igénybe vehetik szolgáltatásunkat vagy egyénileg, úgy, hogy fölutaznak hozzánk, vagy az illetékes megyei könyvtár révén könyvtárközi kölcsönzéssel.

Az Artotéka sok lehetőséget hordoz magában. A közönség bizonnyal megszokja, megkedveli. A kőbányai könyvtár mindenesetre nagy kedvvel, szeretettel várja a vidéken élőket is. Reméli: győzi képpel.

Gy. L.

m n -rz% xr-iA m Grafikai lapokat kölcsönöz

MA #* # C/ # tzKA bárhová az országba