Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

1984. OKTÓBER 3Í. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Eredményesen segítették a téeszeket TOT-órtékeiés a Teszöv munkájáról PÁRTKONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK Számadás és előretekintés A Szolnok megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szö­vetsége Szegő László elnök­letével ülést tartott, ame­lyen részt vett Majoros Ká­roly, a megyei pártbizottság első titkára és Bereczki La­jos, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettese. Az elnökség ülésén Fóti Gábor, a TOT főosztályve­zetője terjesztette elő azt a jelentést, amelyikben a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa értékelte a te­rületi szövetség működését, illetve költségvetés szerinti gazdálkodását. A jelentés­ben megállapították, hogy a szövetség testületéi az egyre nehezedő közgazdasá­gi és a tavalyi rendkívüli természeti körülményekhez igazodva, rendszeresen fog­lalkoztak a gazdálkodás súlyponti területeivel. Kü­lönösen kedvező gyakorlati hatása volt a Teszöv elnök­sége egyes, kritikus helyzet­be került ágazatok munká­ját segítő elemzésének, il­letve a szövetkezeti cselek­vést formáló állásfoglalásá­nak. A területi szövetség Eredményesen szervezi a gazdálkodási és termelési versenyeket, munkájának is köszönhető, hogy a Szolnok megyei téeszekben kibonta­kozott újító mozgalom az országban élenjárók közé tartozik. Jó színvonalú a szövetség jogvédelmi mun­kája, közgazdasági tevékeny­ségét a szakszerűség és a Sokrétűség jellemzi. A jelentés fölötti vita hoz­zászólói között Szabó Béla, a tiszaföldvári Lenin Tsz elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Teszöv munkájában a termelésszervezési, szak- tanácsadói tevékenység mel­lett mind nagyobb szerepet kell kapnia a közgazdasági értékelésnek. Ma az ilyen értékelések segíthetnek leg­inkább abban, hogy a té­eszek gazdálkodása a kívánt irányba fejlődjék. Bereczki Lajos az állami igazgatás és a területi szövetség együtt­működésének kérdéseit ele­mezte. A vita során szót kérő Majoros Károly elismeréssel állapította meg, hogy a Te- czövnek igen nagy része van abban, hogy a mezőgazda­ság szövetkezeti szektora a nehézségek ellenére eredmé­nyesen zárta az utóbbi éve­ket is. Munkájának rangját nemcsak tevékenységének szakszerűsége és jogszerű­sége adja: sajátos eszközei­vel hatékonyan segítette po­litikai céljaink elérését. A politikai vezetés nemcsak a szűk értelemben vett gaz­daságpolitikai feladatok megoldása — például a szán­tóterület csökkenésének megállítása, az öntözési le­hetőségek kihasználása — során számít a szövetségre. Legalább ennyire fontos, hogy a Teszöv eredménye­sen tevékenykedjék a szö­vetkezeti kollektivizmus megőrzése érdekében, hogy segítse a vezetésre alkalmas emberek kiválasztását. „Tudjuk — folytatta hoz­zászólását a megyei párt- bizottság első titkára —, ma nem minden mezőgaz­dasági termény előállítása gazdaságos, például néhány növény termesztéséről sok helyen szívesen lemondaná­nak. A nehézségekről, a közgazdasági feltételek meg­változtatásának szükségessé­géről a Teszövnek termé­szetesen tájékoztatnia kell a politikai vezetést. De nem elég, ha csak ennyit tesz. Ösztönöznie kell a gazdasá­gokat a jövedelmezőbb ter­melési módszerek felkutatá­sára, elterjesztésére. Ebből a kutató munkából a szö­vetség szakembereinek job­ban ki kell vennie részét.” A vita után az elnökség elfogadta a jelentést, és a TOT-ellenőrzés tapasztalatai alapján kidolgozott intézke­dési tervet, amelyet Benedek Fülöp, a Teszöv elnöke ter­jesztett elő. A Teszöv elnöksége teg­napi ülésének második ré­szében meghallgatta a komp­lex szűrés keretében meg­vizsgált termelőszövetkezeti tagok és vezetők egészség- ügyi állapotáról szóló tájé­koztatót, majd értékelte a téeszekben végzett rehabili­tációs tevékenységet és meg­határozta időszerű felada­tait. Társadalmi­politikai életünk legrango­sabb esen.ényére, a XIII. pártkongresszusra készül az ország népe. Eseménydúsabb lesz a következő hónapokban a pártélet minden ága. Számvetés és a követendő út kimunkálása áll a kom­munisták előtt. Feladatuk megoldásához kedvező lehe­tőséget biztosít az, hogy bel­politikai életünkre a stabili­tás, a kiegyensúlyozottság, a társadalmi közmegegyezés a jellemző. Elősegítette ezt a helyzetet a párt mindenkor nyílt és őszinte szava, a szó és a tett egysége, az emberi méltóság tiszteletben tartása. A párt „félidős” határo­zatából is kitűnik, hogy az utóbbi években növekedett a politika nyíltsága, széle­sedett a szocialista demok­rácia, korszerűsödött az ál­lami irányítás, fejlődött a társadalmi szervek munká­ja. Érvényesül a párt vezető szerepe, szervei és szerveze­tei a demokratikus centra­lizmus alapján és a lenini normák szerint dolgoznak. Javult a pártszervezetek al­kalmazkodása az új helyzet­hez. Ilyen tények bizonyít­ják, hogy kedvező politikai talajon indulhat a párt- kongresszust előkészítő po­litikai munka. A következő hónapok tár­sadalmi- politikai ^menet­rendje” nemcsak a párt- kongresszus előkészítése mi­att lesz sűrített. A kongresz- szus időszaka egybeesik ha- izánk felszabadulásának 40. évfordulójával és a VII. öt­éves terv kimunkálásával. A jövő nyáron esedékes az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választás. Mindez igen sokrétű politikai mun­kát kíván. Sikeréhez nélkü­lözhetetlen a párttagok ak­tív részvétele a közéletben. Mivel a párt politikájára a folytonosság elve a jel­lemző, az eddigi gyakorlat alapján adódik a következ­tetés: olyan pártkongresszus­ra készülünk, melynek kö­zéppontjában a való élet kérdései állnak. Köztük fel­tehetően olyanok, mint a gazdasági egyensúly erősíté­se, az életszínvonal növelé­se, a gazdasági irányítási rendszer fejlesztésének fel­adatai és így tovább. Tehát nem önmagáért való szám­vetés várható, hanem olyan kérdések és válaszok megfo­galmazása, melyek élénken foglalkoztatják nemcsak a párttagokat, hanem az egész társadalmat. A kongresszusra való ké­szülődés folyamatában ki­emelkedő helyet foglalnak el a beszámoló taggyűlések. Ezeket az alapszervezetek tninden évben megtartják. A mostaniak mégsem azono­sak az előzőekkel. És nem­csak azért, mert nem csupán egy év munkáját értékelik, hanem mindenekelőtt azért, mert a kongresszust megelő­zően átfogó értékelést ad­nak az utóbbi öt esztendő pártmunkájának egészéről. Ezek a taggyűlések hivatot­tak arra, hogy értékeljék a XII. pártkongresszus óta az alapszervezetben végzett munkát. Számba veszik, hogy a XII. pártkongresszus határozataiból adódóan ho­gyan határozták meg fela­dataikat és saját határoza­taikat hogyan hajtották vég­re. A pártvezetőségek szá­mot adnak munkájukról, a párttagok tevékenységéről, az alapszervezet belső éle­téről, a pártmegbízatások teljesítéséről. Az alapszerve­zetek kollektívája hivatott a vezetőség beszámolójának megvitatására és értékelésé­re. A felsőbb pártszerv ér­tékelését is figyelembevéve a 'beszámoló taggyűlés állás- foglalása alapján dönt a kö­vetkező taggyűlésen a párt­tagság arról, hogy a pártve­zetőség, illetve annak egyes tagjai mennyiben alkalma­sak az újbóli bizalomra, aminek alapján bekerülhet­nek az új pártvezetőségbe. A taggyűlések elemzik az alapszervezetek politikai be­folyásának alakulását, a kommunisták helyzetét az adott munkahelyi közösség­ben. Megyénkben mintegy har­minckilencezer párttag több mint ezer alapszervezetben készül a beszámoló taggyű­lésekre. Arra, hogy az utób­bi öt évet átfogó helyzet- elemzés mellett részt vegyen a további feladatok kimun­kálásában. Az érdemi mun­ka érdekében a „leltárkészí­tésnél” többet kell tenni. Közismert, hogy a gazdasá­gi életben a talpon maradás milyen erőfeszítéseket kö­vetelt, mennyire nehezítette a politikai munka általános feltételeit, milyen kemény próbatételt jelentett a párt- szervezetek számára. A vi­lággazdasági helyzet romlá­sa következtében nehezebbé vált az import gépek, mű­szerek és anyagok beszerzé­se, romlott a vállalatok ter­mékeinek értékesítési lehető­sége, növekedtek a termelé­si költségek. Az ilyen tények új helyzetek elé állították, nemcsak a gazdasági vezető­ket, hanem a helyi párt- szervezetek irányítóit is. A politikai munka eszközeivel, a kommunisták kezdeménye­zésével és példamutató mun­kájával igyekeztek úrrá len­ni a helyzeten. Az alapszer­vezetek konkrét tevékeny­ségének megítélése tehát csak akkor lesz megalapo­zott, ha az általános helyzet­től nem függetlenül történik. A politikai munka úgy tűnik a következő évek­ben sem lesz könnyű. Ezért nélkülözhetetlen az alapszer­vezetek számára az, hogy megvizsgálják, mennyiben tudnak alakalmazkodni a megváltozott körülmények­hez, milyen következtetése­ket vontak le maguk számá­ra a további gyakorlati po­litikai munkára. Arra, hogy ne csak helybenjárásnak tű­nő fejlődés következzen be a hatókörükbe eső munka- területeken, és a pártirányí­tó és -szervező munka vég­zése során állandóan napi­renden tartsanak olyan kulcskérdéseket, mint a ha­tékonyság növelése, a pia­ci követelményekhez való gyors alkalmazkodás, a kor­szerűség, a minőség javítá­sa, a takarékos gazdálkodás, etb. A beszámoló taggyűlé­seknek azt kell mérlegelni- ök, hogy az adott munkate­rület gazdasági tevékenysége mennyiben áll összhangban a párt gazdaságpolitikájával, kihasználtak-e minden lehe­tőséget, mit tehetnek az előrelépésért, az eredmé­nyekért, miként érvényesült a párttagság aktivitása, pél­damutató szerepe. Néhány alapszervezetben joggal vetődik fel a kérdés: a beszámoló taggyűlésen a pártmunka milyen terüle­teivel foglalkozzanak, hiszen a lényegre törő, rövid és tömör beszámoló eleve sze- lektállást tételez fel. És ez a helyes. Egy-egy taggyű­lés csak akkor lesz sikeres, ha súlypontot képeznek a beszámolóban, ha arról szól­nak, ami politikai szempont­ból helyileg meghatározó. A legtöbb helyen indokolt szól­ni a pártszervezet rétegpoli­tikai tevékenységéről, az alapvető rétegek munka-, élet-, és szociális körülmé­nyeinek alakulásáról. Kü­lönösen fontos az ifjúságpo- tikai feladatok megoldásá,- nak mérlegelése. Ebben a tekintetben hasznos útmu­tatóul szolgál a Központi Bizottság október 9-i állás­foglalása. Vannak olyan feladatok is, melyekről minden beszámo­ló taggyűlésen szólni kell. így például a vezetőségnek számot kell adni saját mun­kájáról, az alapszervezet belső életéről, értékelni a párttagság ideológiai, szak­mai-politikai fejlődését, a párt politikájának képvise­letében kifejtett aktivitását, a pártfegyelem és a párt- megbizatások helyzetét, a tagfelvételt. Megkülönböz­tetetten fontos annak vizs­gálata, hogy milyen a párt- szervezet eszmei-politikai befolyása az adott munka­helyi közösségre, mennyire tudja azt mozgósítani a fon­tosabb akciókra. Ebből a szempontból szükséges mér­legelni a pártszervezet kap­csolatát a tömegszervezetek­kel, értékelni a kommunis­ták azokban végzett munká­ját. A pártvezetőségnek vé­leményt kell mondani az' irányító pártszervek alap­szervezetet ellenőrző — segí­tő tevékenységről is. A beszámoló megállapítá­saihoz igazodó, az időszerű helyi politikai feladatokat magában foglaló határozati javaslat a beszámolóval együtt hangzik el a taggyű­lésen. A november közepén kez­dődő beszámoló taggyűlé­sek előkészítése ezekben a napokban pártcsoportérte- kezleteken történik. Ezek eredményes munkáján sok múlik. És nemcsak azért, mert a pártcsoportok az első vonalban tevékenykednek és így a helyi politikával, a he­lyi pártszervezet munkájával összefüggő első tapasztala­tokat ők szerzik, hanem azért is, mert sokat tehetnek az egységes álláspont kiala­kításáért. Számukra ezért hemcsak a beszámoló ismer­tetésére van szükség, hanem inkább azoknak a részeknek a hangsúlyozására, melyek­ben a pártvezetőségnek még nincs egységes álláspontja. A pártcsoport-értekezletek hivatottak arra is, hogy a párttagok kifejtsék vélemé­nyüket az alapszervezet éle­téről, a pártvezetőség mun­kájáról és személyre szóló­an értékeljék a pártmegbi- zatások teljesítését, javasla­tokat tegyenek a helyi párt­élet fejlesztésére. A XIII. pártkongresszus előkészítésének idején két taggyűlést tartanak az alap­szervezetek. A főleg helyi politikával, a pántszervezet konkrét munkájával foglal­kozó beszámoló taggyűlést januárban követi majd a ve­zetőségválasztó taggyűlés. Az lesz hivatott a kongresz- szus határozattervezetének vitája révén a párt általános, országos politikáját illető véleménnyilvánítás mellett az alapszervezeti vezetőség, illetve a küldöttek megvá­lasztására. Ebben a munkában sokat számát az, hogy kik kerül­nek a párttitkárok és a veze­tőségi tagok sorába. Fő szempont az alkalmasság. Azt kell biztosítani, hogy el­ismert, népszerű kommu­nisták kerüljenek az alap­szervezetek élére. Olyanok, akik képesek feladatuk el­látására, akik a mozgalom­ban és a közéletben már bi­zonyították képességüket, akik értik és következete­sen képviselik a párt politi­káját, fogékonyak az új iránt, szoros kapcsolatot tar­tanak a munkahelyi kollek­tívával és élvezik annak bi­zalmát. Ezt szem előtt tart­va is fontos azonban az, hogy a fiatalok és a nők na­gyobb számban kerüljenek! a pártvezetőségekbe. A taggyűléseknek és a később azokat követő pártértekezleteknek az a hi­vatása, hogy reális, őszinte helyzetelemzésen alapuló eredményeinket számbavevő, és helyes cselekvési irányt mutató utat tárjanak a köz­vélemény elé, hogy az ország boldogulására irányuló mun­kára, az előrehaladás felté­teleinek kimunkálására összpontosítsák az erőket. Pártszervezeteinknek tehát a soron lévő nagy politikai párbeszéd időszakában ál­talánossá kell tenniük azt a felismerést, hogy nemcsak a társadalom, hanem egy-egy közösség érdeke is a jobb tnunkához kötődik. A kong­resszusi felkészülés ezért ínem lehet független az öté­ves tervből adódó feladata­ink, mindennapi munkánk végzésétől. Pótolják a hiányzó munkáskezeket Munkaversenyben a kemenceépítök A Kohászati Gyárépítő Vállalat kemenceépítői tel­jesítették felajánlásaik idő­arányos részét; eddig mint­egy 30 esetben végezték el határidőre é6 jó minőség­ben az Ózdi Kohászati Üze­mek és a Dunai Vasmű Sie­mens—Martin kemencéinek, átépítését, illetve 4 ízben a Dunaújvárosban üzemelő konverterek felújítását. A KGYV kemenceépítő gyáregységének dolgozói a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben vál­lalták: a maguk erejéből pó­tolják a hiányzó munkáske­zeket, s létszámgondjaik el­lenére határidőre elvégzik az ózdi ás a dunaújvárosi acélgyártó berendezések bel­ső tűzálló falazatának és acélszerkezetének időről idő­re szükségessé váló felújí­tását. Egynapos késés még egy közepes nagyságú ke­mencénél is mintegy 280— 300 tonna veszteséget jelen­tene az acéltermelésben. Ezért különféle munkaszer­vezési megoldásokkal gyot - sítják munkájukat. Félidőben Őszi szállítási csúcs Félidejéhez érkezett az őszi szállítási csúcs a MÁV- nál. Az év utolsó négy hó­napjára tervezett 43 millió tonna árunak valamivel több mint a felét — mint­egy 21,8 millió tonnát — fuvarozta el a vasút. Az eddigi tapasztalatok szerint a tavalyinál élénkebb az őszi export- és importforga­lom. A tranzitszállítási fel­adatok változatlanok, a bel­földi szállítási igények azon­ban mérsékeltebbek, mint tavaly ilyenkor. A fuvaroz­tatók kocsi igényét többnyire sikerült kielégíteni. Fémzárolt vetőmag és madáreleség exportra Idény a tisztítóüzemben gyorsított ütemben zajlik a vetőmagvak tárolása és feldolgozása a Vetőmagter­meltető és Értékesítő Válla­lat szolnoki üzemében. Már szeptember első napjától két műszakban tisztítják, osztá­lyozzák és csomagolják az or­szághatárokon túlra szánt madáreleségnek való napra­forgót és fénymagot, vala­mint a vetőmagként felhasz­nálásra kerülő napraforgót, az olaj retket és a lucerna­magot. Eleddig mintegy 4 ezer tonna nyersáru érkezett a Panel úti üzembe, amelyet főként Szolnok megyei nagy­üzemek szállítottak. Az idén, első ízben kon­ténerben, úgynevezett táro­ló ládákban ömlesztve is tudják fogadni a naprafor­gót és a fénymagot. Ezzel a módszerrel jelentősen meg­könnyítették a termelők és a feldolgozó üzemben dolgozók munkáját. A tavaly beszerelt serleges felvonóhoz így für­ge targoncák hordják az öm­lesztve érkezett magot, amely közvetlenül a feldol­gozó gépsorra kerül. A gyors munkát jellemzi, hogy az idei termésből már 1200 tonná­nyi fémzárolt vetőmag és madáreleség „utazhatott” külföldre. E mennyiségnek nagy részét kamionok szál­lították az NSZK-ba, Bel­giumba, és Olaszországba. A külföldi megrendelőkkel a jó együttműködés eredmé­nye, hogy az idén a koráb­binál is gyorsabb ütemben tudják az exportra szánt magvakat elszállítani. Ép­pen ezért gyakran előfordul, hogy naponta 8—10 fémzá­A lucerna tisztítása mágneses gépekkel történik, az arankát elektromágnessel választják el a kultúrmagoktól, vaspor és víz adagolásával rolt zsákokkal megrakott ka­mion hagyja el a Panel úti üzemet. Jelenleg a gépek francia megrendelésre szánt lucer­namagot tisztítanak. A ter­vek szerint december végéig még ezer tonna külföldre kerülő áru vár feldolgozás­ra. Az export teljesítése után tér át az üzem a bel­földi magvak tisztítására, így a hazai megrendelők idő­ben megkaphatják a tavasz- szal földbe kerülő szaporí­tóanyagot. Az idén először saláta- és hagymamag tisztítását, sőt a termelők igényeinek meg­felelően bérmunkát is végez a Panel úti üzem. Ezen az , őszön mintegy 116 mill'ó forint értékű ve­tőmag halad át a feldolgozó gépsorokon. F. T.

Next

/
Thumbnails
Contents