Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1984. OKTÓBER 27.

I Arcképvázlati

Egy ember, aki a' karón is fényt tud csinálnia

Békési József édesapja alig valamivel élte túl kisfia márciusi születését, ’44 őszén „od’amaradt a háborúban”. A csecsemő és nyolcéves lány- testvérének felnevelése az édesanyára maradt.

— Egyedül gazdálkodott 4 és fél hold földünkön. Hogy nem volt könnyű dolga, azt nemcsak emlékezéseimből, gyerekkori élményeimet felnőtt fejjel átgonlolva is tudom. A háború előtt sem bírt a család megélni a földből, apám a Járműjavítóba járt dolgozni. De azért anyám előteremtette, amire szükségünk volt, a beszolgáltatási kötelezettség teljesítése után jutott élelemre, jutott ruhára pénz.

„Szerényen megéltünk” — summázta gyermekkorát a SZÁÉV művezetője. Nem is gondolt rá, hogy a nehézségeket színezze. Neki annyira természetes, hogy az apa nélküli családban a megélhetés biztosításáért a gyerekeknek úgy kellett mind többet vállal- niok, ahogy cseperedtek. Már 4—5 évesen volt ház körüli feladat, ami a kisfiúnak jutott, később már pénzt is hozott a házhoz: Zagyvaré- kasról Palotásra járt („nem távolság”) rizst gyomlálni, szünidőben füvet kaszált a vasútnál, amikor pedig kimaradt a 8. osztályból, cséplőgép mellett volt „félrészes”.

— De így csinálta ezt a faluban akkor niden gyerek. Aratás idején például a ház körüli teendő ránk marad. Emlékszem, nappal felnőttet nem is láttunk az utcákon — mi voltunk az urak ... Sokat, jóval többet dolgoztunk, mint a mostani gyerekek, mégis jobban gyerekek voltunk. Nekem voltak kalandjaim, úgy érzem, szabadabb voltam, mint az, aki már kétéves korában bekerül a bölcsődébe, utána az óvodába, majd az iskolába jár. Még ma is örülök, ha eszembe jut, miket játszottunk az akkor még tiszta Zagyva partján ... Jobban gyerekek voltunk, és szerintem mégis könnyebben lettünk önállóak, nőttünk bele a felnőtt kor feladataiba. Néha elgondolkodom ezen ...

Békési József — ezt szinte mentegetőzve mondta, „mert mindenki ezzel kezdi” — kisgyerek kora óta villany- szerelő akart lenni. Miért? Talán mert az olyan csodálatosnak tűnt, hogy az az ember felmászik a karóra, és „fényt tud csinálni”. De lehet, hogy más volt a magyarázat, már nem emlékszem”. Mindenesetre az általános iskola után villanyszerelő tanuló lett:

— Már régen nem inasnak hívtak bennünket ’58-ban, amikor tanulni kezdtem itt az ÁÉV-nél, de azért mégis csak azok voltunk. Mert a tanulónak akkor még nemcsak az volt a dolga, hogy elsajátítsa szakmája fogásait. Nagyon fontos teendője volt akkoriban a mesterek melletti segédmunkási teendők elvégzése. Én is mennyi falat ki véstem a vezetékeknek! Nem volt akkoriban jól felszerelt tanműhely sem ... Alig több mint 20 év telt el azóta, és szerencsére menynyivel másabb dolga van a mai fiataloknak.

Békési József 1961-ben „szabadult”, az építő vállalattal két évig járta a megyét, de amint lehetett („én nem szerettem a vándoréletet”) bennmaradt a mostani villamos előszerelő-mű- hely akkor kétfős elődjében. Ma ugyanitt húsz ember művezetője. Kapcsolószekrényeket, dobozokat készítenek.

— Korábban ezeket más vállalatoktól vette meg az ÁÉV, ma mi magunk készítjük el az építkezésekre kellő mennyiség 70 százalékát. Olcsóbban dolgozunk, mint az „idegenek”, és jobban lelhet szjámít^ni í\ánk. Most már a munkafeltételek is jók. megfelelő felszerelésünk, szerszámaink, gépeink vannak. Ha elkészülne a régen tervezett festőműhely1,: akkor csinosabbak js lennének

gyártmányaink. Mert szerintem már csak a külcsínre lehet panasz.

Ha a karóra mászó, fényt csináló ember már nem is jut eszébe, Békési József még mindig ugyanúgy szereti szakmáját, mint gyermekkorában. Még mindig t.ud örülni, büszke, ha egy új épületet látva eszébe jut, azt' az ő üzemükben készített berendezésekkel szerelték fel. Ügy érzi, munkahelyet is jól választott: társai értik szakmájukat, tudnak dolgozni. Jó közösségbe került, ezért is vállalt szívesen, a „kötelező” feladatok mellé társadalmi megbízatást is: szakszervezeti propagandista.

— Nem gazdagodtam meg, (nehéz is lett volna az enyém és a gyógyszertárban dolgozó feleségem fizetéséből) nincs autóm, eddig utazni, világot látni sem futotta időnből, pénzünkből. De ’78-ban épített zagyvarékasi családi házunkban lassan minden meglesz, ami a kényelmes élethez kell. Elégedett ember vagyok. Akkor is ezt kell mondanom, ha látom. hogy a művezetőket, — ugyanúgy mint máshol — a mi vállalatunknál sem fizetik meg (bérünk egy közepes szakmunkásét éri el), hogy ugyanazért a megélhetésért most sokkal többet kell dolgozni, mint tíz évvel ezelőtt. A réginél többet kell vállalni, de biztonságban érzem magam. Látom, én is, más is boldogulhat, ha akar, ha tesz is érte. Ezt tartom a legfontosabbnak! Mert különben hogy is valósíthatná meg az elektromossághoz Szintén vonzódó, de már számítógépekről álmodozó nyolcadikos fiam vágyait.

V. Sz. J.

Gesztenyecsemege

Befejezéséhez közeledik a szelíd gesztenye feldolgozása a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnál. Mint a korábbi években, az idén is 400 mázsa szemes gesztenyét vásároltak a dunántúli termelőktől, amit gesztenyemasszaként értékesítenek. A massza felét saját üzleteik használják fel, a többit a megye áfészein keresztül értékesítik. Az idén először szállítanak megyén kívülre is a Keletpesti Vendéglátó

Vállalatnak, valamint Bács-Kiskun és Bé*

kés megyei partnereiknek.

A feldolgozás első fázisa a főzés

Munkában a passzírozógép

A masszát aromával ízesítve hozzák forgalomba

Terepjáróé terápia

Az orvos pihenőideje is növekedjék és a beteg se szenvedjen hiányt — lényegében ez volt a cél a központi orvosi ügyeletek létrehozásakor. Az elsődleges követelmény természetesen az, hogy a lakossági sürgősségi ellátást semmi se veszélyeztesse.

Mennyiben sikerült ezt a feladatot valóra váltani ? — erről kérdeztük dr. Molnár Imrét, a megyei kórház-rendelőintézetének főigazgatófőorvos helyettesét.

— Az ötnapos munkahét bevezetésével sürgetően felvetődött a központi- orvosi ügyeletek megszervezésének igénye — hangzott a válasz. — Mindenekelőtt azokon az orvosi szolgálatokon kívántunk segíteni, ahol egy, legfeljebb két orvos van, hogy ne kelljen egész évben készenlétben állniuk. Az ügyeleti központok szervezése tavaly kezdődött, és tevékenységi körük már felöleli a megye nagyobbik részét. Ez a munka napjainkban is folytatódik. A közeljövőben szervezik meg például a központi ügyeletet Tiszafüreden.

— És miért nem korábban történt mindez?

•— Azért, mert először meg kellett teremteni hozzá a

Az ügyeleti rendszer sikere nagy mértékben függ a lakosság megértő támogatásától is. Dr. Molnár Imre elismeréssel szól erről:

— A négy hete meglevő sízolnoki -ügyelethez egyetlen megalapozatlan hívás sem érkezett. Eddig minden hívást követően harminc percen belül elláták a betegeket. Csupán egyszer fordult elő címtévesztés-, amikor a Rét utcát a Réz utcával tévesztették össze. A lakosságtól továbbra is azt kérjük, hogy pontos címre hívja az orvost. Megtörtént az egyik községben, hogy a kelleténél három házzal előbb kopogtatott be az ügyeletes orvos. Éppen oda, ahonnan egy -beteghez orvost hívni indult a családfő. Ilyen esetben jól jön a címtévesztés, de a legtöbb esetben késedelmet jelent, vagy azt, hogy nem jut el az orvos oda, ahová hívják.

Kézenfekvő, hogy a központi -ügyeleti rendszer nem minden orvos számára kedvező. A nagyobb létszámú orvosi kollektívák tagjait hátrányosan érintette, mert a korábbinál gyakrabban kell hétvégi ügyeletet teljesíteniük, és bent kell tölteniük az éjszakát a rendelőiben. A kezdeti idegenkedés mégis megszűnt, mindenki -belátta, hogy társainak is

A megye egészségügyi szerveinek vezetőitől távol áll az uniformizálásra való törekvés. A kialakult formák a szükségletnek megfelelően változhatnak. Elképzelhetőnek tartják például, hogy — ahol az különböző szempontokból indokolt — a központi ügyeleti szolgálat védőszárnya alatt ügyeleti alközpont jöjjön létre. Ennek a legnagyobb valószínűsége Fegy- vemeken van. Ez derül ki Bartus János, az örményesi Közös Községi Tanács elnökének szavaiból is:

— Szerintem helyes kezdeményezés volt az, hogy Tiszabő, Fegyvernek, örményes és Kuncsorba tanácsi, valamint az ezeken a területeken működő gazdasági egységek vezetői az orvosi ügyelet számára vettek egy terepjáró gépkocsit. Több mint kétszázezer forintot fordítdttunk összesen erre a célra. A gépkocsi a nyár végén meg is érkezett. Most már csak az üzembehelye- zési engedély hiányzik. Ügy terveztük, hogy a törökszentmiklósi XI. számú orvosi ügyeletet Fegyverneken szervezzük meg, mert a város messze van, sok lenne az üres fuvar. Fegyvernekről viszont könnyen elérhető a szomszédos három község.

— Az általunk vásárolt

gépkocsit hétközben a töfeltételeket. A meglevő állományból gépkocsit kellett például biztosítani vagy újat beszerezni. El kellett látni az ügyeleteket URH-rádióval, és így tovább. Az orvosok tehermentesítésére egyébként korábban is voltak kísérletek. Több község összefogásával — Tószeg, Tiszavár- kony, Vezseny, Tisza j enő

példáját említhetem — változó telephelyű orvosi ügyeletek jöttek létre. Hétvégeken mindig másik községben volt az ügyelet. Ennek az volt a hátránya, hogy a betegnél levő orvost nem tudták értesíteni, és így sok volt az „üresjárat”. Előfordult, hogy az orvos mehetett visz- sza abba a községbe, ahonnan jött.

— A központi ügyeletnél merőben kedvezőbb a helyzet. Ott mindig bent tartózkodik egy orvos, aki — amellett, hogy ellátja a betérő betegeket — veszi a telefonhívásokat, és URH-össze- köttetéssel az otthon tartózkodó betegekhez irányítja a gépkocsival szolgálatot teljesítő társát. Egyébként a terület nagyságától és a lakosság számától függ, hogy hétvégeken hány orvos van ügyeletben. Az a kívánatos, hogy minimum kettő legyen — egy „bentülő” és egy „ki- járós”.

joga van annyi szabadidőhöz jutni, mint neki.

Az „ahány ház, annyi szokás” elve a helyi körülményekből adódóan érvényesül a központi ügyeleti rendszerben is. Dr. Olasz Antal kunszentmártoni csoportvezető főorvos szerint az egészség- ügyi dolgozók kezdeti idegenkedése náluk is megszűnt, kedvezőek a tapasztalatok, de:

— A lakosság egészségügyi kultúrája még elmarad a szükséges színvonaltól. Valahol ennek tudható be az is, hogy az ügyeletén jelentkezők 30—40 százalékának olyan baja van, amit hét- közben is lehetne gyógyítani, nem kellene a sürgősségi betegellátást igénybe venni.

A központi ügyeletek megszervezése sokba került. Ennek ellenére helyenként óhatatlanul szükségmegoldáshoz is kellett folyamodni. Kun- szentmártonban például hétvégeken egyelőre az öregek napközi otthona nyújt szállást az ügyeletes egészség- ügyi dolgozóiknak. Nem a legjobb megoldás, de átmenetileg elfogadható, hiszen a mai gazdasági körülmények között kölrülményeis olyan helyiségek biztosítása, melyeket csak hétvégeken vesznek igénybe.

rökszentmiklósi egyesített gyógyító-megelőző intézet használja majd. Ellenszolgáltatásul hétvégeken gépkocsi- vezetőt biztosít számunkra és vállalja a terepjáró javítási költségeit is.

Az ügyeleti szolgálat gépkocsijával való kapcsolattartóra is jó módszert eszeltek ki.

— Minden termelőszövetkezetben van CB-rádió. A községek központi helyén hozzá lehet jutni a készülékekhez. Segítségükkel hívható lesz mind a gépkocsi, mind az ügyeleti hely.

A megyei tanácstól szerzett értesüléseink szerint a faluközösségek vásárolta gépkocsik üzembehelyezése folyamatban van. Előnye egyértelmű lesz majd a lakosság számára. Nem kell a betegeknek annyit vándorolniuk hétvégeken, mint most. Pillanatnyilag örményesen is van egy orvos, meg Kuncsorbán is. Az egyik héten az egyik ügyel, a másik héten a másik. A betegek vagy a nevükben segítséget kérők így az ügyelet helyétől függően oda- vissza vándorolnak. Még az a szerencse, hogy mindkét orvosnak van saját kocsija, és ki tud menni a mozgásképtelen betegekhez.

'Példákat a megye más területéről is említhetnénk annak bizonyítására, hogy a

lakosság mindenképpen jól jár a központi orvosi ügyelet megszervezésével. És értelemszerűen az orvosok is, hiszen kevesebbet kell ügyelniük, több lesz a szabadidejük. Egy részük számára azonban az előny korántsem iilyeru kézenfekvő. Elsősoriban az orvosnők számára nem az. Egyikük így indokolja fenntartását:

— Nézze, nekem három kiskorú gyermekem van. Ha megszervezik a központi ügyeletet — amikor sorra kerülök — huszonnégy órát ott kell töltenem. Akkor is, ha egyetlen beteghez sem hívnak. Elképzelheti, hogy számomra kedvezőbb, ha a saját lakásomon ügyelek, ahol az orvosi rendelő is van.

Elképzelhető tehát, az hogy valaki otthon kéthetenként is szívesebben ügyelne, mint a központban másfél hónaponként. Ilyen intézkedéseknél azonban a közösség érdeke az első. Arra való hivatkozással azonban néha megalapozatlan igényeket is támasztanak. Törökszentmiklóson például fogászati ügyelet megszervezését is kérték. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint havi két fogászati eset van legfeljebb hétvégeken. Azért nem érdemes egy fogorvos idejét lekötni. Az egészség- ügyi dolgozók idejét úgyis sokan rabolják feleslegesen. Dr. Sülé Mihálytól hallottam, hogy a törökszentmiklósi ügyelet orvosát már többször hívták éjszaka nemlétező címre Tiszapüs- pökibe. Az orvos vakoskod- va keresi a sötét utcán a megadott címet, valaki meg jót nevet rajta. Ideje volna, ha lebukna és megkapná megérdemelt büntetését.

Dr. Horváth Antal mezőtúri orvos szerint van az egészségügyi dolgozóknak úgyis elég gondjuk.

— Előfordult, hogy hétvégeken százihúszian vették igénybe a központi ügyeletet. Félelmetesen nagy szám ez, és egyáltalán nem indokolt. Volt olyan páciens, aki a televízió Kék fény című műsorát nézve felide- gesedett, azért ment be az lügyeletm. Még jó, hogy nem hívatta a lakására az orvost. Jobban meg kellene érteni a központi ügyelet célját a lakosságnak.

Elgondolkoztatok a törökszentmiklósi rendelőintézet főorvosának, dr. Sülé Mihálynak a szavai is.

— A hétvégi orvosi szolgálatot igénybe vevők egyhar- mada nálunk sem „ügyeleti eset”. Gyógyszert íratnak fel, betualót kérnek, és így tovább.

A Jászságban három helyen — Jászberényben, Jászapáti n és Jánoshidán van központ; orvosi ügyelet. Mindhárom helyen gépkocsi áll az orvos rendelkezésére. Ezért érthetőek dr. Forgó Pál jászberényi orvos szavai.

— A lakosság megszokta, ■hogy hétvégén nincs minden településen orvos, mert így is elérhető.

íÉs azt hiszem, ez a legfontosabb.

Együtt a mentőkkel

A központi orvosi ügyeletek jó kapcsolatot alakítottak ki a mentőkkel. Végső soron ez is a lakosság javát szolgálja. Dr. Molnár Imre így summázza:

— Kölcsönösen figyelemmel vagyunk egymás munkájára. A mentők a hozzájuk érkező hívások közül azokat, amelyeknél nem forog fenn életveszély, vagy nem szükséges kórházi kezelés (például valaki megfázott, lázas, vagy fáj a feje), átadják a központi ügyeletnek. Ugyanakkor, ha az orvos azt észleli, hogy a beteg kórházi ellátásra szorul, akkor URH-adón ő szól a mentőknek. így a súlyos állapotban levők az eddiginél hamarabb juthatnak kórházba. Az a célunk, hogy a mentő csak oda menjen, ahová okvetlenül szükséges, az orvos pedig oda, ahol segíteni tud.

Simon Béla

Telepátia helyett

Terepjárót vettek a falvak