Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
1984. OKTÓBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 II felszabadulásra emlékeztek Ünnepi tanácsülés Törökszentmiklóson A város lakosságának hatvan százaléka olyan fiattal, hogy már csak elbeszélésekből ismeri a település felszabadulásának a körülményeit. Azt a nevezetes eseményt, amely 1944. október 24-én délután következett be Törökszentmiklóson. Mindezt dr. Papp János, a városi tanács vb titkára mondotta azon a koszorúzást ünnepségen, amelyet tegnap tartottak a helybeli temetőben, a szovjet hősök sírjánál. A jeles évforduló tiszteletére zászlódíszbe öltöztek a város középületei, intézményei is. Délután a városi művelődési központ pódiumtenmé- ben ünnepi tanácsülésen emlékeztek a negyven évvel ezelőtti napokra! Erre az alkalomra nemcsak a városi tanácstagok kaptak meghívóit, hanem az 1945- ös párttagok is, a termelő- munka kiemelkedő képviselői, az üzemek, a vállalatok, az intézmények, a termelőszövetkezetiek vezetői, továbbá a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok tisztjei is. Az ünnepségen részit vett Bo* zsó Péter, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Kóródi Antalné városi tanácselnök visszaemlékezésében méltatta azt a négy évtizedes fejlődést, amely a város és az itt lakók életében 1944. október 24-e óta bekövetkezett. Néhány adat mindezek illusztrálására : Törökszentmiklós 1952-től visszakapta városi rangját. A hájdán mezőgazdasági településen ma már a lakosság 44,2 százaléka az iparban dolgozik. Termelőszövetkezetek létesültek1, ipari üzemekkel gyarapodott a város, úi könwtárat, zeneiskolát, közép- és általános iskolákat, óvodákat, kollégiumokat építettek az elmúlt évtizedekben. Modern lakónegyedek „nőttek ki a földből”, és az életmód változását jelzi az is, hogy strandfürdő és kemping is létesült az itt élők szorgoskodása eredményeképpen. Ezt követően Kórod; Antalné a településért végzett sokéves, áldozatos tevékenységéért a városi tanács nevében Pro Űrbe díjat nyújtott át Szalai Lászlónak, a Vegyiek vezérigazgatójának és Fehér Miklós nyugdíjas tanácselnöknek. Juhász István tanácstagot a megyei tanács elnöke Kiváló társadalmi munkáért kitüntetésben részesítette. Az ünnepség befejezéseként a Bercsényi Miklós Gimnázium irodalmi színpada és a városi Liszt Ferenc kórus adott színvonalas műsort. A felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére kulturális rendezvények is emlékeztetnek. A művelődési ház pincegalériájában megnyílt Kada István törökszentmiklósi származású naiv festő tárlata, amelyet november 14-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Ma este pedig a művelődési központban Emlék a háborúról címmel irodalmi, zenés, verses összeállítás várja a helybelieket. A szovjet hős5k sírjánál elhelyezik a megemlékezés és a hála koszorúit Módosulnak a mezőgazdasági ár- és pénzügyi szabályozók Drágább lesz a műtrágya, többet fizetnek a cukorrépáért, az exportalmáért Tanácskozás a MÉM-ben A fővárosi, a Pest és Nógrád megyei mezőgazdasági nagyüzemek vezetői, a MÉM-hez tartozó vállalatok, intézetek igazgatói tegnap a minisztériumban a mezőgazdaság jövő évi feladatainak teljesítéséhez szükséges anyagi-műszaki felitéu telekről, valamint a közgazdasági szabályozók alakulásáról tárgyaltak. Megvitatták a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos tennivalókat is. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Faluvégi Lajos, a kormány elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár előadásában az idei év várható eredményeivel kapcsolatban kiemelte: a népgazdasági terv minden eddiginél nagyobb feladatokat támasztott a termelőkkel, gazdálkodókkal szemben. Az esetenként kedvezőtlen időjárás ellenére az ágazatok összességében megfelelnek a várakozásnak. Mindenekelőtt az állattenyésztés és az ahhoz kapcsolódó ipar eredményei meghatározóak, de a búzatermesztők is segítették az előirányzat teljesítését. Elmaradtak viszont a várakozástól a kertészeti ágazatok, ez azonban jórészt az időjárással hozható összefüggésbe. Kétségtelen azonban, hogy egyes kertészeti áruk termelésében és piaci értékesítésében súlyos ellentmondások is mutatkoztak, ezek felszámolása nemcsak a termelők ügye. Az élelmiszeripar eleget tett a hazai igényeknek, és a kedvezőtlen külpiaci értékesítési lehetőségek ellenére — többletáru előállításával — az év végéig várhatóan eleget tesz a főbb kiviteli előirányzatoknak. Az államtitkár a továbbiakban a jövő évi feladatokat ismertette. Ezeket az idei (várható teljesítményekkel összehasonlítva általában újabb előrelépés szándéka jellemzi. A növénytermelők magasabb hozamokkal számolnak, az állattenyésztésben viszont ezúttal elképzelések szerint megáll majd az évek óta tartó lendületes fejlődés, ami lényegében nem gazdasági kényszerűségből adódik, hanem abból, hogy a külpiac értékesítési lehetőségei szűkülnek. Nincs igény a következő időszakban a sertésállomány gyarapítására, ellenben nagyobb számú vágómarhára lesz szükség, és a tejhozamok további fokozására. Az államtitkár ismertette a mezőgazdaság ár_ és pénzügyi szabályozásában jövőre bekövetkező változásokat. Elöljáróbarí utalt arra, hogy az élelmiszergazdaság terv- előirányzatai összhangban vannak az átalakított szabályozókkal. Azok várható hatása kettős; egyfelől kedvezőtlenül érinti1 a gazdaságokat — mindenekelőtt például a kémiai anyagok vásárlásánál —, másfelől viszont ösztönzi az elmaradó ágazatok felzárkózását, és lehetővé teszi az eddiginél magasabb teljesítmények ösztönzését a keresetszabályozás oldaláról. Hangsúlyozta, hogy az új szabályozóknak gyorsan át kell menniük a gyakorlatba, ahol ennek a követelménynek nem tesznek eleget, ott Tövid távon is súlyos hátrányba kerülhetnek. Egyebek között elmondotta, hogy a műtrágya beszerzési ára jövőre 8 százalékkal emelkedik, drágábbak lesznek majd a növényvédő és gyomirtó szerek, ám nem teljes körben. Emelkednek, bár kisebb mértékben a gépek, pótalkatrészek, építőanyagok, egyes energiahordozók, valamint egyéb anyagok árai. A mezőgazdasági kisgépekért 11 százalékkal kell többet fizetni. Kedvező viszont; hogy emelkedik a nagyüzemi árkiegészítés a szarvasmarha-ágazatban — a tejtermelésre és a vágómarhára egyaránt —, a juhászat termékeiért szintén többet fizetnek, és nagyobb lesz a cukorrépa felvásárlási ára, ugyanúgy mint az export téli almáé. Esetenként az árakat a minőség alakulása szerint az eddiginél jobban differenciálják, például a napraforgó- és a cukorrépatermesztésben. Villányi Miklós ismertette a beruházások, valamint a kedvezőtlen adottságú üzemek támogatási rendszerét, az adózás és a keresetszabályozás új vonásait. Ez utóbbi új lehetőségeket kínál a teljesítménnyel arányosabb bérezés bevezetésére. A gazdaságok és vállalatok három forma közül választhatnak, és ez lehetővé teszi, hogy jobban figyelembe vegyék a helyi adottságokat, körülményeket. Mi hajtja őket? Munka négy marokra Ügy tartják a pénz természetrajzának ismerői, hogy két esetben származik baj a bankókból: ha túl kevés, vagy ha túl sok van belőlük. Mert, ha vékonyan.csordo- gál a forint, könnyen ingadozni kezd a boldogulás, a boldogság állványzata, ha pedig bőven ömlik, akkor megfertőzi az embert, s egyhamar aranyborjú-imádóvá, szenvedélyes szerezni vágyóvá válhat. Hogy is van ez? Tény: dolgozunk, érte fizetést kapunk, amelyből berendezzük az életünket, építjük magunkat. De mennyi jövedelemből, és miként? Izgalmas kérdések, különösen manapság, amikor mind többet kell letennünk «z asztalra, hogy vastagabb borítékot vihessünk haza. A dolog végét jól megmarkoló, hajtósi embereket keresek a kunszentmártoni Pannóniában, készséggel segítenek, s elsők között említik Kakukk Károlyné nevét. Évtizede lépte át a gyár kapuját, ’76 óta csoportvezető a kikészítő üzem fehérvasaló műhelyében. Első pillantásra fiatalosnak tűnik, de valójában fáradt. „Az örökös hajtás ..szinte itt lakom a gyárban. Tizenöt emberért felelek, azért négy- ezer-egynéhányszáz forintot kapok, valamivel többet, mint az itteni átlag. A nagyobb kereset reménye vitte a vállalati gazdasági munkaközösségbe, s az is, hogy segítse művezetőjét a gmk irányításában, a minőségi ellenőrzésben. Kakukkra 9-kor kezébe veszi a szőrkidolgozáshoz használatos vasfésűt, délután kettőkor teszi le, öt perc ebédidő, utána kezdődik a rendes műszak. Ha délutános, éjfélre ér haza, Mesterszállásra. „Szinte állva elalszom, a vas- fésűt letéve alig bírom kinyitni a tenyerem. De majd még egy fizetés jön össze havonta.” Persze, otthon várja fogyhatatlan „asszonydolga”: főzés, mosási, takarítás; hízók, birkák és csirkék. És a 400 négyszögöl szőlő. Mire futja idejéből? A szavaknál meg-megmozdul a keze, még dolgozik benne az imént félbehagyott munka: „Mire? Szinte semmire csak munkára, alvásra. így megy ez, ha többet akarunk. Nézze meg a többi munkatársamat, akik szintén güriznek! Sokuk épphogy kikefél- kedik az egyik adósságból, nagyobb vállalkozásából, máris „szöszös” a következőtől. ök is haladni akarnak egyről a kettőre.” De hisz ott a háromszobás ház, szépen berendezve, Ladát vezet, 3 férje sem keres rosszul a té- eszben, mivel lakatos-hegesztő, nyáron pedig kombájno- zdk!... Hobbija nincs, külföldön egyszer járt. Miért nem toldhatja meg álmát reggel, bármilyen késő estig dolgozik is? „Álom? — forgatja magában a szót — Nem szoktam álmodni.” Miért hajt? Arca kifényesül: „Hát, a gyerekeimért! A fiam még ipari tanuló. A lányom ugyan maszek, de a férjét leszázalékolták, építkeznek isi. Segítenünk kell őket, ne keskeny karéj jusson nekiik.” Fáradt; egy „sokáig nem lehet ezt bírni” sóhajt nyom ki magából. Sajnálom? Még igen, mert nem akar elmerülni a hajtásban, kikészülni a kikészítő üzemben. Ad magára, bundája is van, innen vette a gyárból; jövőre el akarnak utazni valahová ... Molnár Ferencnél mégin- kább érthető, hogy két (vagy négy?) marokra fogja a munkát, hisz most kezdi az életet. Ö is a legszorgalmasabbak közé tartozik, pedig csak húszéves, ’79-ben. alig befejezve az általánost, jött ide, bőrhordóként, háromezer forinttal kezdett. Amikor 18 éves lett, teljesült vágya: a csiszológépre kerülhetett. Noha a karnak, de főképp a lábnak nehéz munka, a pedálozás alaposan kiveszi az erőt belőle. Molnár Ferencet ugyanaz hajtja, ami a legtöbb pályakezdőt: a családalapítás, az önálló otthon megteremtésének vágya. „Most öt és felet viszek haza havonta. Májustól géem- kázok is hétvégeken, ebből még összejön úgy háromezer körül. Változó, mert nem mindig kapunk megbízatást. A keresetemet hazaadom anyámnak, gyűjtjük, hogy legyen miből megindulnom: lakás, bútor, később kocsi. Persze, zsebpénzem is van, kedvtelésem a horgászás. Vettem egy príma fölszerelést, egy ladikot. Engem nagyon pihentet, ha kimegyek a vízre. Szükségem is van erre, mert a térdem gyakran fáj, meg éjszakánként görcs fogja meg, fölkelek, járkálok, míg ki nem áll... Azért is ráverek a melóra, mert novemberben valószínűleg bevonulok, s másfél év kiesik, mármint ami a gyűjtést illleti. Utána természetesen visszajövök, vár a gyár — nevetve hozzáteszi — meg egy lány is.” * * * Még a duplán sizámító háborús évek sem hagytak mély nyomot Bútor Sándoron, tagbaszakadt, erőteljes férfi, noha két esztendeje nyugdíjba ment a túrkeveí autójavítóból, ahol 34 évet húzott le, ’59-től különböző vezető be- lotezttásokban. Háza, portája takaros, jómódról vall. „Nem mondom, van mit a tejbe aprítani, a feleségem nyugdíjával együtt 11 ezer 600 fo- rintot hoz a postás. Pedig egyetlen ágyunk volt, mikor összekerültünk, s amint látja, szépen élünk. Meg is dolgoztunk, s dolgozunk érte." Bizonyságul halomnyi kitüntetést kotor elő. Enélkül is elhiszem, az autójavítóban máig azok között emlegetik Bútor Sándort akik addig hajtanak, míg úgymond le nem áll a „motor”. Egyetlen napot sem töltött betegágyban; ha pedig gyérebb volt a fizetési, műszaki vizsgáztatást, járművezetők oktatását vállalta el, nem lumpolt, nem szórta el a pénzt sosem — így gyarapodott. „Persze, nehogy azt higy- gye, hogy mindig jól futott a szürke. A szorító gazdaságosság éveiben, mikor még a házak udvarainak fái iá bútornak mentek, nekünk se volt ennyink. Tudja maga is, úgy tíz-tizenöt éve él mindenki jobban nálunk. A következő mondatokat inkább magának mondja; „Visszahallottam, hogy némelyek „fillérharapónak”, tehát olyannak tartanak, aki fogához veri a garast. Ha elkocsmáznám . a forintjaimat, akkor arról sutyorognának ... Rólam lemállnak az irigyek, a csúfolódók szavai! Szeretem-e a pénzt? Persze, de ki ellensége annak?!” Körüljárjuk a portát. Mindenen látszik a gondos gazda keze nyoma. A garázsban 17 esztendős Wartburg áll, kilométerórája 25 ezret mutat. „Nemigen szeretek utazni, de — igaz, nem kocsival — azért jártam a szomszédos országokban. Jobban érzem magam kint a.birtokomon. Zöldség, gyümölcs, ami a konyhánkra kell, megterem benne. Az idén vásároltam másik telket, arra felhúzok egy kis házikót.. Megkockáztatom a kérdésit: miért hajt? (Hiszen gyermekei nincsenek.) Fölvonja szemöldökét: „Én ezt nem tartom hajtásnak, legföljebb mozgásnak, nyüzsgésnek. Szeretek mozogni. Ma éppúgy, mint aktív koromban. Az igazi „naplementére” egyelőre nem gondolok, ráérek vele. Ha még idősebb leszek, kire számíthatok? A feleségemre, később pedig mindketten az államra, mint oly sokan ... Egyébként, nehogy azt gondolja, csak dolgozom, mozgok én a közéletben is: a pártban, a népfrontban, az áfészban, még a tűzoltóegyesületben is. Hétféle újságot járatok, mindet elolvasom az utolsó betűig.” * ♦ ♦ Szolnoki ismerősöm nem áll kötélnek, ha kiírom a nevét, nem nyilatkozik. Mit tehetek, megígérem, pedig ő már nem a „kaparj kurta, neked is lesz” szemlélettől hajtva gürizik. Mégis gyanakodva kémleli kérdésiei- met, mint a felgördülő függönyt, mely mögül nem lehet tudni, hogy bíró vagy barát beszél. „Riadozol a tülekedés, a gusztustalan mohóság láttán? Hogy hová rohannak az emberek? Sok évtizedes (vagy évszázados?) lemaradást akarnak behozni! Először meg kell teremteni a szükséges egzisizten- ciát, ez sem olyan egyszerű ma már... Én is látástól Mikulásig hajtottam, hogy meglegyen a lakás és a többi, ezért még a továbbtanulásról is lemondtam. Most már tanulhatnék, de elkéstem. Igazából nem bánom, mert diplomásként sem engedhetném meg magamnak, hogy a legutolsó divat szerint öltözzek, márkás dolgokat vegyek meg, évente elutazzak egy-egy jobb helyre ... S mindezt családdal, gyerekekkel!” Kevés a hathatós ellenérv a tarisznyámban, hiszen ismerősöm valóban, jól, ml több, igényesen él. Könyvekre, festményekre, színházra is költ, két gyermeke külön tanárral tanul zenét, idegen nyelvet. A tárgyak uralma nem borítja be őket. Az ember dolgozik, otthont teremt, családot alapít, költekezik, berendezi életét, építi önmagát. Tiszteletre méltó. (Főképp akkor, ha mindezekért cserébe valóban értékteremtő munkát végez!) így élünk. Szoba-konyhák, házgyári összkomfortok és többszintes paloták. Tisztaszobák és stelázsis konyhák, faltól falig szőnyegek, néhol a szekrény tetején összecsavart perzsák. Szükség és kényelem; készpénz és OTP- kölcsön; egykék és testvérkék alkotta ..orgonasíp”, nemzedékek együtt, s külön. Szemléletben, életmódban: múlt-jelen- jövő. Sz. Tamás Tibor Megújul a szappangyártás a Caolánál Itthon és külföldön egyaránt kelendőek a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat szappanjai. Nyugat-európai partnereink az eddiginél is többet vásárolnának, ha a gyár fokozni tudná termelését. Kínálatukat várhatóan 1987ben növelhetik 17 ezer tonnára, ekkorra fejezik be albertfalvai gyáregységük rekonstrukcióját. ■ Ugyanitt alapanyaggyártó üzemet is létesítenek, ahol évente 1500 tonna olyan anyagot állítanak elő, melyet most még tőkés országokból vásárolnak meg. Kubai áruházi hit Egyidőben két helyen, a budapesti Flórián üzletközpont Centrum Áruházában, és a győri Centrumban kezdődött tegnap kubai áruházi hét. A két áruházban péntekig mintegy 500 féle terméket kínálnak, összesen 10 millió forint értékben,
