Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
1984. OKTÓBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 * **■<. tm Erdős Péter hódmezővásárhelyi festőművész képeinek ad helyet jelenleg a jászberényi Jász-Múzeum időszaki kiállítóterme. Képeinek témája főként az alföldi ember és környezete, s a Tisza örök szépségű vízi’ világa Kettős Ünnep Tiszaderzsen II felszabadulásra emlékeztek Klubkönyvtárat avattak Kettős ünnep Tiszaderzsen: tegnap délután ünnepélyesen emlékeztek a falu felszabadulásának 40. évfordulójára, és ugyancsak tegnap adták át a lakosságnak „hivatalosan” a felújított klubkönyvtárat. Nagy öröm ez az 1800 lakost számláló Tisza menti faluban, hisz a tíz éve épült új művelődési intézményt már évek óta nem lehetett rendeltetésszerűen használni: beázott, el- nedvesedett, megrongálódott, életveszélyessé vált. Most, amikor újra birtokba vehették épp oly vonzó külsővel várta vendégeit, mint hajdan, újkorában. Felújítása több mint hétmillióba került, és minthogy általános művelődési központtá alakították át, a népművelés mellett immár közoktatási célokat is szolgál a falu csinos, új művelődési háza. (Képünkön a felújított épület — még az átadás előtt.) Művelődés a munkahelyen-hozzászólás a vitához Változó Követelmények — új lehetőségek Hanglemezkínálat Melis György szólólemeze Az évszakok Doráti Antal vezényletével Magyar tánczene a 18. századból örömmel és érdeklődéssel olvastam a Szolnok megyei Néplap hasábjain, a munkahelyi művelődés kérdéseiben kibontakozó eszmecserét. Örömmel, mert meghatározóan fontos terület, a kultúra- és értékközvetítés mindennapi színtere, a munkahely iéhetőségeiről van szó; és érdeklődéssel, mert a vitában eddig véleményt nyilváinítók mindegyikének szándékában érződött a felelősség, a fogékonyság és az újat akarás. A felelősséget és az újat akarást szeretném külön ás kiemelni, mert annak a szemléletváltozásnak, ami a művelődési . feladatok értelmezésében a jelenlegi helyzetünkben elengedhetetlenül fontos, e két tényező kiindulási alapja kell legyen. Arról Ivan szó ugyanis, hogy ma már nem lehet és nem is szabad a művelődésről, áletőleg a műveltség szerepéről és a kuitúrafcözvetí- tés módjairól a korábban megszokott módon vagy a hagyományos formák korlátái között vitatkozni. S különösen nem a munkahelyi művelődésről, amely az egyik legmélyebb hatású ember- és személyiségformáló tényező, a mindennapi munka velejárójaként, vagy vele nem járójaként nagyban segítheti, de akadályozhatja is az előttünk álló feladatok eredményes megoldását. Ezért — úgy vélem — mindenképpen abból kell kiindulnunk a teendők és a lehetőségek reális számbavételekor, hogy: — milyen hatásokkal és feltételekkel szükséges számolnunk; — milyen sajátosságokkal rendelkezik az a réteg, illetve munkahely, akikkel és ahol a művelődéspoliti'kai célkitűzéseket a gyakorlatban kell megvalósítani; — melyek azok az új követelmények és igények, amikkel mindenképpen számolni kell; — és milyen eszközeink (tárgyi, személyi, módszertani) vannak éhhez. Talán e néhány — korántsem teljes — felvetés is érzékelteti, mennyire bonyolult és sokrétű feladatokról van szó, melyeikkel csakis komplexen, gyökeres szemléletváltoztatással és az új, lényegi hangsúlyokra összpontosított figyelemmel leszünk képesek megbirkózni. Az új hangsúlyok között pedig — megítélésem szerint — kettőnek megkülönböztetett jelentősége van napjainkban: az életmód közösségi, szocialista elemei erősítésének és a munkakultúra fejlesztésének. Ez utóbbi kapcsán szeretnék néhány gondolatot a munkahelyi művelődés lehetőségeiről folyó eszmecseréhez fűzni. íElőtte azonban — úgy érzem----nem lehet megkerü lni, hogy néhány szemléleti problémát ne érintsünk. A közvélemény gyakran szélsőségesen, illetve felszínesen' ítélj meg a munkahelyi művelődést. Vagy túlzottan általánosít és elvont célokkal mindent ért alatta, ami egy-egy munkahelyen folyik; vagy erősen leszűkíti a munkahelyi közművelődési bizottságok formális létére, illetve a szocialista brigádok .programjaira. Más esetekben pediig a munkahelyi művelődés jó vagy rossz minősítése kizárólagosan statisztikai mutatókon alapul (hány rendezvény, vetélkedő, színházbérlet stb.), ami fontos mutató ugyan, de abszolutizálva inkább .csak arra jó, hogy elfedjük vele a hatékonyság ájruikodó hézagait. Az utóbbi időben divattá, vagy inkább kényelmessé vált arra hivatkozni, hogy nincs elegendő pénz és idő a művelődés fellendítésére — vagy ami még megté- vesztőbb és éppen ezért veszélyesebb is, azt hoznj fel érvül, hogy „ma legfontosabb feladatunk a gazdaság teljesítőképességének növelése ..., ezért a művelődés másodlagos.” A mondat első része mélyen igaz, de nem szembeállítva a második részével! Nem szeretném elragadtatni magam; de meggyőződésem, hogy az így gondolkodók nemcsak szűkikeb- lűek), hanem kényelmeseik is. Mert való igaz, hogy ma a gazdasági követelmények teljesítésének minden mással szemben prioritása van, de hosszabb távon nehezen képzelhető el egy intenzív fejlettségű, stabil gazdaság szilárd műveltségű, megújhodásra képes szakmai kultúrával rendelkező dolgozók nélkül. A művelődés, az általános, politikai és szakmai műveltség fejlesztése ezért napjainkban sem minősülhet másodlagosnak, hanem olyan lényegi beruházás; amely ugyan hosszabb távon térül meg, de az éhhez szükséges befektetést ma és folyamatosan, gazdasági erőfeszítéseinkkel együtt, azoktól elválaszthatatlanul kell elvégeznünk. Visszatérve az új, lényegi hangsúlyokra — a közelmúltban rendezett megyei és országos közművelődési tanácskozás is megerősítette —, hogy „az utóbbi esztendőkben kevesebb szó esett az úgynevezett mindennapi kultúráról, amelybe beletartozik a beszéd-, a munka-, az egészségügyi és a lakáskultúra is”. Ezek közül a munkakultúra a legkézenfekvőbb, de talán — átfogó jellege miatt — a legnehezebben értelmezhető is. Kérdés, hogy milyen munkát ■tartunk ma toultuiriáiltnak? Aat-e, amelyik szellemi, tiszta, elegáns, vagy á végzője illedelmes, jól nevelt, ápolt? Vagy azt, amelyben a magas fokú szaktudás, a képességek (kamatoztatása, az értelmes rend, a mindenkit szolgáló fegyelem és tisztesség atmoszférája a meghatározó? Bízom benne, hogy a többség az utóbbit tekinti annak! Természetesen ennyire direkten és leegyszerűsítve nem lehet ezt a kérdést feltenni. De azon mindenképpen meditálnunk kell, hogy saját környezetünkben, a magunk munkahelyén kit vagy mit tartunk kulturáltnak, követendőnek, illetve önmag unkfcal szemben mennyire vagyunk igényesek és követelménytámasz- tók. Kiindulásiként mindenekelőtt néhány makacsul továbbélő előítélettel kell leszámolnunk: a fizikai munka lebecsülésével; a lazasággal, fegyelmezetlenséggel, ügyeskedéssel szembeni elnézésünkkel; a könnyebben, de kétes áron megszerezhető nagyobb jövedelem csáberejével stb. Szeretném ke-- ruin; a puszta moralizáiás veszélyeit, de meggyőződésem, hogy a munka- és a munkahely kultúrájának fejlesztéséhez az első lépcső a kényelmi, illetve előítélet-akadályok félszámolása:.— a második pedig a példamutató igényességgel végzett munka követésre mozgósító ereje. A munkahelyi közösségek nagyon sokat tehetnek ennek érdekében. A munka- szervezés, a rend, a fegyelem és a tisztaság feltételeinek biztosításával és megkövetelésével ; a szaktudás és a teljesítmény reális elismerésével ; valamint a szocialista erkölcs normáinak megfelelő emberi magatartás népszerűsítésével. Ha ezt képesek elérni, részeseivé válnak annak a folyamatnak, amely a szocializmus új értékeit szüli és erősíti. Hogy hogyan tudjuk mindezt a mindennapi munkában, az egyes munkahelyeken megvalósítani? Fokozatosan és szigorú következetességgel. A célok meg- határozásánál az erők és a teendőid reális számbavétele a fontos. Túlzott maximaliz- mussal vagy türelmetlenséggel nem szabad a miércét indokolatlanul magasra tenni, illetve megragadhatatla- nul általános, kozmikus nagyságú feladatokat célul tűzni, mert az inkább elriaszt, mintsem mozgósít. Először a szűkefob munkahelyi közösségeknek kell önállóan megfogalmazni, pontosítani saját követelményrendszerüket, olyat, amit magukénak éreznék és megvalósítható. Első lépésként talán az is elegendő, ha rendet teszünk magunkban és magunk körül. Ha lomltala- nítjuk, kitakarítjuk a műhelyt, irodát. Ha a falakra szemet gyönyörködtető, ízlésünket formáló művészi értékeink reprodukcióit helyezzük el, vagy a kopár környezetet néhány virággal, személyes tárggyal teisz- szük otthonosabbá. Ha a munkát pontosan kezdjük és a munkaidőt valóban a munkára fordítandó időként kezeljük. Ha szakmánk mestereitől tanulunk és munkatársaink ötleteit, újításait, kezdeményezéseit nyitott szívvel fogadjuk. Ha felszámoljuk környezetünkben a pazarlást, a selejtet, a maszekolást stb. És még hosszasan sorolhatnánk, hogy mit...! Aztán egyszer csak azt érezzük, hogy jobb a közérzetünk, hogy szeretünk bemenni a munkahelyre, hogy munkatársainkkal élményt és biztonságot jelent együtt lenni. S ha mindezt elértük, bátran nekiláthatunk a komolyabb követelmények teljesítéséhez •ás. A művelődés, a kulturális és emberi értékek termelése és ápolása a családban és ■ a munkahelyen kezdődik és nyeri el értelmét. Ha ezt felismerjük, már az fontos lépés a művelődés mai, korszerű értelmezésében és szolgálatában. Dr. László Gyula a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola adjunktusa Jó hírnévnek örvendő hanglemezgyártó cégünk november végéig számos új kiadványt kínál komoly és népzenei gyűjtemények gazdagítására. Októberi ajánlataik között olyan kiemelkedő hanglemezek szerepelnek, mint Mendelssohn ’ Szentivánéji álomjának német nyelvű felvétele Kalmár Magda énekével, Puccini Manón Lescaut cimű operájának magyar nyelvű változata Házy Erzsébettel, Melis Györggyel és Palcsó Sándorral a főbb szerepekben. Már kapható az üzletekben Melis György immáron második kiadást megért szólólemeze, amelyen népszerű operarészletekből hallhattunk ízelítőt. Haydn Az évszakok című oratóriumának német nyelvű, képünkön látható' felvétele új licenclemez. A DECCA 1977 nyarán rögzített felvételét Doráti Antal, a világ egyik legismertebb karmestere vezényli. Digitális hanglemezen szólal meg Mozart F-dúr diver- timentója a Liszt Ferenc kamarazenekar előadásában. A kórusművek rajongóinak is kedvébe jár a Hanglemez- gyártó a Magyar Rádió Éneklő ifjúság című sorozatának nyolcadik felvételén a veszprémi, komlói, budapesti, nyíregyházi, debreceni és pécsi iskolai kórusok működnek közre. Sebő Ferenc gyűjtése és szerkesztése nyomán került korongra a bogyiszlói zenekar játéka Orsós Kis János prímás vezényletével. A novemberi kiadói tervek is figyelembe veszik a népzene kedvelőinek széles táborát. Kallós Zoltán kedves romániai magyar népdalait énekli a Muzsikás együttes kíséretében. A Balkáni népek zenéje című lemezen pedig a bolgár, tqrök. görög és macedón nép muzsikáját hallhatjuk a Zsarátnok együttes tolmácsolásában. Archív felvételen szólal meg Bartók Béla a Magyar Előadóművészek sorozat Ba- silides Máriát bemutató darabján. Ugyancsak archiv felvételen csendülnek fel Bach és Mozart művei is, amelyeket a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának előadásában rögzítettek hangszalagra Otto Klemperer vezényletével. A lemez Klemperer Budapesten — 8 címet viseli. Végül újra egy digitális eljárással készült felvétel: Saltus Hungaricus címmel jelenik majd meg a 18. század magyar tánczenéjét felelevenítő hanglemez. Valamennyi felvétel november végéig a boltokba kerül. — j —
