Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-14 / 242. szám
1984. OKTÓBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mit tehetünk, hogy béke legyen Beszélgetés Szolnok megyei küldöttekkel Az idén tavasszal kezdte meg működését a jászberényi Zagyvamenti Tsz pusztarao- nostori lakatosüzeme. A tíz szakemberből álló közösség kerítéselemeket, egy- és két- számyas kapukat gyárt a Vas-(Edény Keres kedelmi Vállalat részére Október 27-én, Budapesten, a Mémosz- székházban megkezdi munkáját a X. Országos Békekonferencia. A konferenciának 35 Szolnok megyei résztvevője lesz: harmincegyen választott küldöttként, négyen pedig meghívottként kapcsolódnak be a munkába. Azok, akik Szolnok megyéből utaznak a konferenciára — életkor, munkahely, foglalkozás szerinti rétegeket képviselnek; van a küldöttek között jogász, kertész, betanított munkás, pedagógus, tsz-tag, kisiparos, varrónő, felszolgáló, orvos, középiskolás. A legidősebb küldött 1914-ben született, a legfiatalabb pedig 1966^ban. Említésre érdemes adat, hogy a megyében a közelmúltban rendezett béke-, szolidaritási-, ifjúsági gyűléseken, továbbá a tanácsüléseken megválasztott küldöttek egyharmada harminc éven aluli. Nem véletlen tehát, hogy a békekonferencia munkájába bekapcsolódó Szolnok megyeiek közül a legtöbben az „Ifjúság békére, szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésének aktuális kérdései” elnevezésű szekcióban gyűjtik majd a tapasztalatokat. A további szekciók tárgykörei: az európai biztonság, leszerelés, enyhülés; fejlődés, béke, szolidaritás; írók, művészek a békemozgalomban; tudósok felelőssége a békéért; a 35 éves békemozgalom útja. édesapám és az édesanyám; talán ezen a békekonferencián hozzájuk hasonló, munkára serkentő „nagy példákkal” találkozom majd ... Nagy István, a Mezőgép törökszentmiklósi gyárának villanyszerelője 58 éves, öt gyermek apja. 1966 óta tagja az Országos Béketanácsnak. Csaknem húsz éve vesz részt a béketanács munkájában. — Ha azt kérdezi, nem fárasztó-e, csak azt mondhatom: de az. Nem könnyű, innen Törökszentmiklósról az ülésekre járni, visszadöcögni sokszor éjnek idején. S miközben utazom, az jár a fejemben, hogy vajon a munkatársaim mennyit „hajtottak”, hogy a rám eső munkát is elvégezzék. De ugyanakkor szép megbízatás is ez: amikor visszajövök egy-egy ülésről, a munkahelyemen nem azzal fogadnak, hogy „na, mennyit dolgoztunk, amíg odavoltál”, hanem azzal. hogy „mesélj, mit hallottál, ki tartott előadást, érdekes volt-e?” És akkor nekem beszélnem kell... S ezeknek a beszélgetéseknek tulajdonképpen egyetlen központi kérdése van: mit tehetünk, hogy béke legyen? Vágner János Fotó: T. Katona László érdekes: éppen ez idő tájt „fedeztem fel” magamnak újra Illyés Gyula, Déry Tibor, Juhász Ferenc 60-as években írott, apokalipszist idéző, de a végítéletet elutasító műveit. Veszedelmes költői jóslataikat azóta a mindennapok reális félelmei igazolták. Réti Erzsébet évekkel ezelőtt általános iskolásként mondta „ars poeticáját” lapunk egyik riportjában. Óvónő leszek. A falumban, Ti- szaburán akarok foglalkozni azokkal a gyerekekkel, akiknek szükségük van rám”. Azóta: Réti Erzsébet oklevelet szerzett a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában. És természetesen visz- szament óvónőnek a szülőfalujába. A békekonferencia küldöttjének a községi népAlább három Szolnok megyei küldött — ketten az Országos Béketanács tagjai — szólalnak meg, vallanak a békekonferencia munkájához fűzött várakozásukról, személyes elkötelezettségükről. Lengyel Boldizsár, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. Az 1939-es születésű színigazgatót az Országos Béketanács tagjának is megválasztották. — Nem ez az első társadalmi megbízatása. Fogja erővel bírni? — Valóban nem a béketa- nács-tagság az egyetlen társadalmi funkcióm. Ám: ez az egyik legnagyobb felelősséggel járó leckém. Némi töprengés után — ezért vállaltam. A második világháborút gyermekként éltem át. Tiszaörsön laktunk a nagy- szüléimnél, a nagyapám a kert végében egy bunkerszerű menedékhelyet készített — emlékszem hogyan, hányszor, hányán rohantunk oda. Bennem maradt a rémület is, s ha ma— immár családos emberként — arra gondolok, hogy egy esetleges következő háború után nem következik semmi; az ember bizony minden lehetőséget megragad, hogy amennyire tőle telik, elejét vegye az esztelenségnek. Több mint — Nagyon nehéz megfogalmazni, mit jelent számom-) ra az, hogy részt vehetek a békekonferencián. De azt hiszem, egy nagy lehetőség ki nálkozik tanulásra, ismeret- szerzésre. Eddig két igazán nagy példaképem volt: az frontbizottság és a KISZ-bi- zottság jelölte és választotta meg. Pusztán érdekesség: tizennyolc évével sem ő a legfiatalabb Szolnok megyei küldött. Két hét múlva országos békekonferencia Ifjúsági parlament a BHG-ban A hallgatóság érdeklődve figyeli a hozzászólásokat. (Fotó: Komáromi László) Akik vették a lapot Ezen a délutánon mintegy kétszázötven fiatal iparkodott a BHG kunhegyesi ebédlője felé. Hiába nagy volt az érdeklődés, mivel legutóbb 1981-ben rendeztek az üzemben ifjúsági parlamentet. A zsúfoltság odabenn mégis felemásnak tűnt, hiszen az elnökség asztalához közel néhány szék üresen árválkodott, a bejárat környékén viszont a jobb állóhelyek is gazdára találtak. Hovanecz István gyárigazgató beszámolójában röviden vázolta az elmúlt néhány év fejlődésének, gazdasági eredményeinek főbb mutatóit. Megtudtuk, míg 1981-ben 99 ezer telefonvonal került ki a kunhegyesi üzemből, ez a szám tavaly már 143 ezerre, az idén pedig 160 ezerre nőtt, illetve nő. A dolgozók szakmai fel- készültsége is emelkedett, és a gyáregységek közül itt a legjobb a produktivitás, amelynek egyik elismerése a tavaly kapott kiváló cím. Ami az irányítást illeti, a harmincnyolc tagú vezetői garnitúrából heten a huszonévesek közé tartoznak, tizenöten pedig harmincharmincöt év közöttiek. Szólt még az igazgató a kulturális és a sportéletről, a lakásépítési kölcsönök alakulásáról, a továbbtanulás helyzetéről. Megemlítette, hogy az előző parlament kérései közül megoldották a tanműhely műszereinek, szerszámainak a részleges cseréjét, saját gyári sporttelepet alakítottak ki, ahol szombatonként az üzem dolgozói közül bárki hódolhat kedvenc időtöltésének. A hozzászólások nehezen indultak. A csendet Király Ferenc törte meg. A húszéves műszerész arról beszélt, hogy az üzem az áfésszel közösen a művelődési házban ifjúsági klubot szervezett, és ehhez szeretnének valamilyen anyagi támogatást kapni. Gál Marianna a továbbtanulás fontosságát, illetve a nehézségeit ecsetelte, Dobi Lajos pedig időszerű „folyóügyeket” feszegetett, mivel úgymond mindössze két W. C. akad agyárban párszáz embernek. Nagy Erzsébet, az üzemi RISZ- bizottság titkára szerint a beszámoló keveset foglalkozott a fiatalok helyzetével, és ők ezt ezen a fórumon a hozzászólásaikkal szeretnék pótolni. Felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a népszerű lakásépítési kölesönön kívül másféle hitelek (vásárlási, személyi kölcsön stb.) felvételére is lehetőség nyílik. Sebők József a takarékosság kapcsán kifejtette: mit sem ér az a spórolás, amely következtében annyira „szellős” lesz az anyag vagy a huzal, hogy úton útfélen törik. Létai János, a nagyközségi KlSZ-bi- zottság titkára bátor kiállásra buzdította a fiatalokat, mivel tapasztalatai szerint több helyen az a gyakorlat, hogy a műhelyekben jól felmérgesítik egymást a hiányosságok miatt, a tanácskozásokon pedig nincs, aki szóvá tegye mindezt. Kártyanyelven szólva, Gyöngyösi János meós vette a lapot, és szavaival élve néhány klasz- szikus hiányosságra hívta fel a figyelmet. Szólt arról, nincsen mindig meleg víz a fürdéshez, zsúfolt az öltöző, szekrények kellenének, és azt is tapasztalta, hogy télen a nagycsarnok egyes részein műszakkezdéskor a hőmérő higanyszála egy ideig makacsul ragaszkodik néhány egyszámjegyű értékhez. Kifogásolta a levegő tisztaságát, valamint a világítás korszerűtlenségét. A felszólalásért nagy tapsot kapott: mintegy igazolva, az elhangzottakat a teremben levők zöme jogosnak ítéli. A válaszadásoknál nem volt irigylésre méltóan köny- nyű helyzete Hovanecz Istvánnak, hiszen a parlamenten sok kisebb-nagyobb probléma, észrevétel elhangzott, ígérte a jogos panaszok sürgős orvoslását, s azt, hogy mindezekről írásos válasz érkezik az üzemi KISZ-bi- zottsághoz. A válaszokat egyetlen tartózkodással a jelenlevők elfogadták. Az aktivitásra jellemző, hogy az • eredetileg másfél órásra tervezett fórum közel még egyszer annyi ideig tartott. Sőt, még utána is kisebbfajta vita folyt arról, hogy itt tulajdonképpen ifjúsági parlament vagy termelési tanácskozás volt-e. Nevezzük bárminek: nyílt, őszinte hangú, problémafeltáró eszmecsere tanúi lehettünk. D. Szabó Miklós Megjelent a Pártélet októberi száma Az egészségügy helyzete — új vállalati kategóriák A folyóirat közli Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának a Politikai Főiskola tanévnyitó és diplomakiosztó ünnepségén elhangzott beszédét. Napjainkban politikai jelentőségűvé vált, hogy a közvélemény és a szakemberek reálisan ítéljék meg a magyar oktatás helyzetét, fejlődésének jellemzőit, valós problémáit. Ezzel kapcsolatban Köpeczi Béla művelődési miniszter válaszol a szerkesztőség kérdéseire. Az iparvállalatok néhány hónap múlva megkezdik az áttérést az új vállalatirányítási formákra. Ballai László részleteiben megvilágítja az új vállalati kategóriák jövőbeli működését. Medve László az egészségügy helyzetének közérdeklődésre számot tartó kérdésével foglalkozik. Az egyik vitatott kérdés — írja —, amellyel gyakran találkozunk, hogy nemzetközi ösz- szevetésben milyen a magyar egészségügy színvonala. Ha azt vizsgáljuk, hogy az ország lakossága menynyire jut hozzá az egészségügyi ellátáshoz, akkor kijelenthetjük, hogy olyan színvonalat értünk el, amely európai viszonylatban is figyelemre méltó. Általánossá vált a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás pedig állampolgári joggá lett, és ennek a feltételeit is biztosítottuk (100 ezer kórházi ágy, 30 ezer dolgozó orvos, 220 ezer egészségügyi dolgozó áll rendelkezésre). A hazai egészségügy szervezete a helyi tanácsok és társadalmi szervek értékelése szerint is sokat fejlődött. Ám mindez nem homályosíthatja el meglevő hiányosságainkat. Kétségtelen, hogy a közelmúlt tapasztalatai jogos bírálatokat is kiváltottak. Ilyen negatív jelenség volt bizonyos területeken az orvoshiány, amiből ellátási nehézségek is következtek. Ezek leküzdésében az utóbbi időben sikerült előbbre jutnunk, de társadalmunk életének mind allergikusab- bá váló területét jelentik az egészségügyi ellátással kapcsolatos etikai kérdések. Ezen a területen jelenleg olyan jellegű és súlyú problémák halmozódtak fel, hogy a hatásos intézkedések immár elodázhatatlanná váltak. Ez egyaránt vonatkozik a szakmai ellátás színvonalára, illetve az eluralkodott anyagiasság visszaszorítására. A lakosság joggal várja el az ellátás színvonalának megjavítását, valamint a határozott fellépést az anyagiasság különösen nagy mértékű megnyilvánulásai ellen. A rövidesen sorra kerülő alapszervezeti beszámoló taggyűlések előkészítéséhez nyújt segítséget Látos István írása. Romány Pál Bács- Kiskun megye, Papp György Baja város legutóbbi ötéves fejlődésének tapasztalatait összegzi, Füredi Imre pedig az Április 4. Gépipari Művekben kibontakozott kongresszusi és felszabadulási munkaverseny alakulását elemzi. Szecskő Tamás beszámol a közvélemény megismerésének módszereiről. Harsányi Imre, Juhász Gábor és Steiner Arnold hozzászól a folyóirat előző számában a vállalati pártirányítás továbbfejlesztéséről indított vitához. Pirityi Ottó a munkafegyelem és a munkavállalói érdekvédelem ösz- szefüggéseit elemzi. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése a témája a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet Lakos Sándor vezetett. Rákos Imre az alapszervezeti választások előkészítéséről beszélgetett pártmunkásokkal. Krajnyák Tibor megvilágítja a Politikai Bizottság határozatát a pártélet szervezeti rendjének módosításáról,
