Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-05 / 208. szám

1984. SZEPTEMBER 5. SZOLNOK MEGYEi NÉPLAí 3 Országos kiállítás Szolnok megyei sikerekkel Megnyitották a vízügyi találmányi és újítási napokat Kovács Antal államtitkár, képünkön elöl középen, a kiállítá­son megismerkedett a munkát ésszerűsítő újításokkal, talál­mányokkal Közös érdek az erdők védelme Tegnap délelőtt Szolnokon, a Középtisziavidéki Vízügyi Igazgatóság milléri oktatási és kulturális központjában nyílt meg a III. vízügyi újí­tási és találmányi kiállítás. A résztvevőket Hegedűs La­jos, a Kötivizig igazgatója köszöntötte, majd Kovács Antal államtitkár, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke mondott megnyitó beszédet. A megnyitón részt vett Mo­hácsi Ottó megyei tanácsel­nök, Bálint Ferenc, a me­gyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályvezetője, Árvái István, a Szakszerve­zetek megyei Tanácsának vezető titkára, Iványi István, az Országos Találmányi Hi­vatal elnökhelyettese. Az OVH elnöke beszédé­ben többek között arról szólt, hogy a gazdálkodásun­kat és napi életünket átfor­máló tudományos-technikai forradalom sikere attól függ, hogy a termelő kollektívák mennyire képesek befogadni és alkalmazni az új eljárá­sokat. E folyamat természe­tes része a terebélyesedő újító és feltaláló mozgalom — mondta, melyben az em­berek termelő munkájukat az alkotó munka szintjére emelik azáltal, hogy felhal­mozódó termelési tapaszta­lataik alapján új, hatéko­nyabb munkaeszközöket, el­járásokat dolgoznak ki és alkalmaznak, megkönnyítve ezzel saját munkájukat is. Az ágazatban folytatóit újí­tó, feltaláló tevékenység eredményeit elemezve ki­emelte: „Az utóbbi öt esz­tendő 14 ezer újítójának 8 ezer 864 kisebbnnagyobb újí­tása és 308 feltalálójának 130 találmánya, közel egy- milliárd forint gazdasági eredményt hozott. Szinte va­lamennyi területen születtek újítások, találmányok, az egyszerűbb technikai eljárá­soktól a mikroelektronika alkalmazásáig. Nem jó, hogy sok helyen továbbra is a kelleténél rögösebb az újí­tók és feltalálók útja, hogy értelmes ügyekben is vége­láthatatlan kálváriát kell járni. Eredményeink na­gyobbak lehetnének, ha az ágazatban folyó innovációs munka és ezen belül az újí­tások s találmányok hasz­nosítása szélesebb körű len­ne. Fölöttébb nagy szükség volna erre, mert techpikai- műszaki fejlődésünk nem­csak a világszínvonalhoz, de saját lehetőségeinkhez ké­pest is elmaradt. Az elma­radás csökkenése pedig csak gzellemi tartalékaink jobb, ésszerűbb felhasználásával érhető el.” Kovács Antal ezután átad­ta az OVH által a kiállítá­son bemutatott legsikeresebb alkotásoknak odaítélt díja­kat. Harmadik díjat érde­melt ki Tanczenberger Sán­dornak, a Dél-zalai Víz-, Csatornamű és Fürdő Válla­lat dolgozójának találmá­nya, melynek hasznosítása megakadályozza a vízkő le­rakódását a hévíztermelő kutak csőrendszerében. Ugyancsak harmadik díjat kapott Kovács Sándornak, a Kötivizig dolgozójának újí­tása, a rotációs cserjevágó. Második díjjal jutalmazták A MÁV Szolnoki Körzeti Üzemfőnökségének a terüle­tén több mint hatvan sze­mély-mozdonyvezető teljesít szolgálatot. Az ő felkészült­ségük, ismereteik s a gépek műszaki állapota az alapvető, amely a biztonságot jelenti. S ezen túl? Az utazó sze­mélyzet havonta vesz részt oktatáson, ugyanis a moz­donyvezető egyszer megta­nulja a szakmát, és mint al­kalmazott, kötelezettsége a továbbképzéseken a részvé­tel. Az üzemfőnökség kö­zépvezetői pedig havonta 4 alkalommal „vonalra men­nek”, hogy gyakorlatban is ellenőrizhessék a mozdonyon szolgálatot teljesítő vezető felkészültségét. A mozdonyvezetők a to­vábbképzés végén vizsgát tesznek a megszerzett, illet­ve felelevenített elméleti és gyakorlati tudnivalókból. Aki azon nem felel meg, azt szi­gorúan „levonják” — köz­érthetőbben : nem vezethet mozdonyt — és csak sikeres vizsga után kerülhet vissza a gépre. A szolnoki üzemfőnökség területén tíz éve nem volt szájnottefvő baleseti. Mint mondják, a személyvonatra csak átlag fölötti vizsgaered­ménnyel kerülhet a moz­donyvezető. Babály István, Somlyai Sán­dor és Wolf Mihály újítók által a Körös—berettyói Víz­gazdálkodási Társulatnál DT—75-ös lánctalpashoz ki­alakított hidraulikus hajtást, elsődíjas lett az a DT—75-ös er-géphez kifejlesztett dré- nező és résnyitó adapter, amelyet a VIBESZ Vízgaz­dálkodási Egyesülés és az Észak-magyarországi Vízig és az Észak-magyarországi Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülése tervezett és ké­szített közösen. A kiállítás fődíját egy univerzális — különböző méretű településeken és ipa­ri üzemekben egyaránt al­kalmazható — szennyvíztisz­tító és iszapkezelő reaktor kapta. A találmányt a szol­noki központú Kelet-ma­gyarországi Vízügyi Tervező Vállalat szakemberei dol­gozták ki; előnyeit már si­keresen kamatoztatják a kis­újszállási városi szennyvíz- tisztító telepen. A kiállítási díjak átadása után az Országos Találmá­nyi Hivatal elnökének kitün­tetéseit az innovációs tevé­kenységben élenjáró -vállala­toknak Iványi István, a hi­vatal elnökhelyettese adta át. A harmadik díj serlegét a Heves megyei Vízmű Vál­lalat. a második díjét a Ke- viterv, az első díjét pedig a Középdunavölgyj Vízügyi Igazgatóság kapta meg. A fődíjat a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság érde­melte ki. A kiállítás vasárnap dél­után négy óráig tart nyitva. Az érdeklődők nemcsak a bemutatott találmányokkal és újításokkal ismerkedhet­nék meg, a programot há­rom szakmai nap is gazda­gítja. Holnap a vízügyi igaz­gatóságoknál és társulatok­nál, csütörtökön a vízépítő­ipar, pénteken pedig a víz­ellátás és csatornázás terü­letén dolgozó szakemberek vitatják meg munkájuk né­hány aktuális kérdését. Ki ellenőrzi a mozdonyve­zetőt, hogy mindig az adott pillanatnak és a forgalmi előírásoknak megfelelően cselekszik-e? —• Szinte éjjel-nappal fi­gyelemmel kísérjük, betart­ják-e az utasításokat, ame­lyeket az indulás előtt kap­nak meg. Az Utasításgyűjte­mény, a Vonalszakasz könyv, a Vonalismereti könyv és az írásbeli rendelkezés mellett a „mumus” a sebességmérő szalag is ott van —, mondja Csendom Lajos, a körzeti üzemfőnökség üzemeltetési részlegvezető-helyettese. — Ez a szalag tévedhetet- lenül rögzíti az időt és a se­bességet, majd a szolgálat után összevetik a menetrend­ben engedélyezettel, s ha a mozdonyvezető megfeledke­zett valamiről, várhatja a fegyelmi vizsgálatot. — A KÜF területén min­denütt kiépítettük az egyesí­tett éberségi és vonalbefolyá­soló berendezés munkfeltéte- leit, hogy ezzel is ellenőriz­hessük, nem alszik-e a veze­tő, s miként reagált a jelzők utasításaira. A mozdonyveze­tői állásban ugyanazok a jelzések láthatók, mint ami­lyenek a sínek mellett álló jelzőkön. Ha a mozdonyveze­tő nem a jelzéseknek megfe­lelően ténykedik, a szerel­vény megáll. Megbeszélések a megyei pártbizottságon Tegnap délelőtt Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára a pártbizott­ság székházában fogadta Kovács Antalt, a Központi Bizottság tagját, államtit­kárt, az Országos Vízügyi Hivatal elnökét és megbe­szélésükön a vízgazdálkodás helyzetéről és aktuális fel­adatairól tárgyaltak. Ugyancsak tegnap délelőtt fogadta a pártbizottság első titkára Pál Lénárdot, a Köz­ponti Bizottság tagját, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét, akivel a műszaki, technikai haladás időszerű kérdéseiről folytat­tak eszmecserét. A megbe­széléseken jelen volt Simon József, a megyei pártbizott­ság titkára. Pál Lénárd és Majoros Károly látogatást tett a Szol­noki Papírgyárban, ahol Ju­hász Mihály, az Országos Papíripari Vállalat vezér­igazgatója bemutatta a ven­dégeknek az V-ös számú pa- pírrgépet. A délutáni órákban Majo­ros Károly fogadta 'Abrahám Kálmán államtitkárt, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnökét, akivel a természet- és kör­nyezetvédelemről, a környe­zeti kultúráról és a megol­dásra váró feladatokról tár­gyalt. A tárgyaláson részt vett Mohácsi Ottó megyei tanácselnök. flutóbusz­szakértök tanácskoznak Négynapos nemzetközi au­tóbusz-szakértői tanácskozás kezdődött tegnap Budapes­ten, a MTESZ székházában. A konferencián — amelyet a Gépipari Tudományos Egye­sület a pittsburgi Nemzetkö­zi Technológiakutató Intézet közreműködésével rendezett — 25 ország mintegy 300 szakembere az autóbuszköz­lekedés fejlesztésének leg­újabb eredményeit, illetve a továbbfejlődés lehetőségeit vitatja meg. Eddig nem esett szó egy igen fontos kérdésről, a mozdonyvezetők pihenéséről, pedig az sem elhanyagolható! A mozdonyon szolgálatot tel­jesítő vezetőnek gyakorlati­lag mindig kipihentnek kell(ene) lennie. — Bár az utazó személyzetnél 25—30 százalékos a létszámhiány, a kötelező munkaórák éppen az előbb leírtak miatt változóak, — mondja Skrabál Ferenc, a körzeti üzemfőnökség szak- szervezeti főbizalmija. — A szakszervezeti bizottság is ál­landóan szem előtt tartja a törvényes munkaidő és a pi­henőidő betartását. —• Kívülállónak úgy tűn­het, hogy a mozdonyvezetők nem egy meghatározott mun­karend szerint dolgoznak. Ez tévedés, hiszen a kötött fordákat be kell tartani — igazít ki a főbizalmi, s hoz­záteszi, hogy az utazó sze­mélyzetnek számos jól mű­ködő brigádja is van, sőt még a vállalásaik teljesítésére is tudnak időt szakítani. Beszélgető partnereim mindketten saját területük­ről, a szolnoki területi üzem­főnökségről beszéltek, s hogy hosszú ideje nem történt baleset, ezt egyrészt ered­ménynek, másrészt célnak is tekintik. Szalai József Az erdő szolgálja a fáradt emberek pihenését, felüdülé­sét, védi a környezettünket; fát ad, amelyből használati tárgyak készülnek. Az erdő menedéket és táplálékot nyújt a védett és a vadász­ható állatoknak. Az ország többi településéhez hasonló­an megyénkben is nemcsak az erdőknek hanem, a faso­roknak is felmérhet ellen a haszna; Mérséklik, a szél kár­tételét, az eróziót, őrzik a ta­lajok nedvességtartalmát, ez­zel segítik a mezőgazdasági munkákat főleg a vetések idején. Egyszóval szükségünk van a sokhasznú erdőkre, faso­rokra. Sajnos Szolnok megye éppen az ország fában leg­szegényebb területei közé tartozik. Erdei mindössze 29 ezer hektárt foglalnak el, ráadásul elhelyezkedésük is aránytalan. Éppen ezért nél­külözhetetlen a környezet védelme az erdőterületek óvása. Hogyan védjük környeze­tünket, hogyan bánunk az erdővel? A válasz összetett és bonyolult. Az erdőnek nem minősülő fasorokat és facsoportokat például a nyolcvanas évek elejétől tar­tották nyilván, s addig a törvény sem, védte az éles fűrészektől az indokolatlan kivágástól. Az Erdészeti és Faipari Hivatal közlemé­nye szerint — bármely gaz­dálkodó szerv — 1981 óta csak hatósági engedély bir­tokában foghat a fasorok ki­vágásához. A felügyelőség ezenkívül — ami természe­tes is — ragaszkodik az új­ratelepítéshez, amelyet anya­gilag támogat is. A mostani tervidőszakban — országosan — évente 6—7 ezer hektárt telepítenek a szakemberek, ehhez 40—50 millió csemetét használnak fel. Az erdészek elsősorban oda ültetnek fát, ahol a föld kevésbé alkalmas mezőgaz­dasági művelésre. Az ország­ban még mintegy 100 ezer hektár ilyen terület van, s a tervek szerint az ezredfor­dulón e földék nagyobb ré­szén is fák nőnek majd. Így a szakszóval élve az „erdő­sültség” elérheti a 20 száza­lékot. Természetesen ehhez sok pénzre van szükség, pél­dául az elmúlt tervidőszak­ban 220 millió forintot for­dított az állam az erdők fej­lesztésére. Tegnap a KISZ KB szék­házában sajtótájékoztatót tartottak a Moszkvában, 1985. július 27. és augusztus 3. kö­zött megrendezésre kerülő XII. Világifjúsági és Diák Találkozó előkészületeiről. Ernőd Péter, a VIT magyar nemzeti előkészítő bizottsá­gának titkára beszámolt ar­ról, hogy világszerte nagy érdeklődés előzi meg a moszkvai fesztivált. A VIT megrendezésének hivatalos bejelentése óta alig fél év telt el, s e rövid idő alatt a világ ötven országában ala­kult nemzeti előkészítő bi­zottság. A sajtótájékoztatón el­hangzott, hogy a VIT ma­gyar nemzeti előkészítő bi­zottsága hétfői ülésén dön­tött a felkészülés hazai prog­ramjáról, a magyar küldött­ség tagjai kiválasztásának el­veiről, és arról, hogy a VIT időszakát megelőzően a fia­talok számos hazai rendez­vénnyel is készülnek a fesz­tiválra. A hazai előkészületek leg­fontosabb célja; „ráhangol­ni” nemcsak az ifjúságot, hanem a felnőtt-közvéle­ményt is a moszkvai feszti­válra, megidézni a VIT han­gulatát, hogy azok is érzé­kelhessék a Világifjúsági és Diák Találkozó jelentőségét, akik nem juthatnak el a de­legáció tagjaiként Moszk­vába. A mezőgazdasági termelés­ben azonban a nagyüzemi táblaméretek kialakítása, a termőföldek jobbá tétele, a melioráció, a korszerű nagy teljesítményű gépek, a vegy­szerek használata, a fasorok aránytalan mértékű kivágá­sához vezet. Nem szólva a magukról megfeledkezett emberekről akik gátlástala­nul teszik tönkre a pihenő­helyeinken az árnyat adó fákat. Milliókban fejezhető ki a kár amit gondatlanság­ból, vagy szándékosan okoz az ember. Van azonban ellenpélda is jócskán: napjainkban sokan, felháborodva ragadnak tollat, s szd-nite azonnal jelzik hol, merre zúgnak motoros fűré­szek az utak mentén. Ezeken a helyeken többnyire csupán a kiöregedett, a közútra ve­szélyes fákat vágják ki. így történt ez többek között, a jászágói utat szegélyező nyar­alással is. A mezőgazdasági nagyüze­miek szakemberei — ma már kevésbé — de néhány esz­tendővel korábban még szin­te féltek a telepítésektől, s talán szükségtelennek is tar­tották. Volt azonban olyan hely is ahol szívügyüknek tekintették s tekintik ma is a fásítást. A megyei tanács mezőgaz- rasági és élelmezésügyi osz­tálya a közelmúltban körle­vélben hívta föl a gazdasá­gok vezetőinek figyelmét a rendelet 'betartására, ebben szerepel többek között az is, hogy a meglévő fasorokat milyen módon kell nyilván­tartásiba venni, illetve kivár gásukhoz engedélyt kérni. Az alapszabályokon túlmenő­en társadalmi összefogásra is szükség van, — a helyi taná­csok és az illetékes társadal­mi szervek, az adott viszo­nyok figyelembevételéved egyre jobban és következe­tesebben támogatják a gazr dálkodókat és a lakosságot a fák telepítésében. A me­zőgazdaság és az emberi kör­nyezet ilyen védelme me­gyénkben is a közösség ér­dekeit szolgálja. Közös érdek tehát a fák ültetése és védel­me. A gazdaságok szakem­berei éppen ezért tekinthe­tik ezt is az ésszerű gazdál­kodáshoz tartozó fontos fela­datnak. Kiemelkedik a programból az az országos vetélkedő, amelyet az előkészítő bi­zottság a Magyar Televízió­val és az MTA Történettudo­mányi Intézetével közösen rendez. Elhangzott a sajtótájékoz­tatón, hogy a moszkvai VIT- en a magyar ifjúságot várha­tóan 600 tagú delegáció kép­viseli, a küldöttség létszáma egyharmaddal haladja meg a havannait. Az összetétel ki­alakításának alapelve, hogy a küldöttség megfelelően rep­rezentálja a magyar ifjúság minden rétegét, s a munká­ban, a tanulásban és a haza védelmében kiemelkedő eredményt elérő, politikailag felkészült fiatalok képvisel­jék hazánkat. A politikai de­legáció tagjainak többségét a legjobban dolgozó KISZ- szervezetek közvetlenül dele­gálják. A VIT-re — a hagyo­mányoknak megfelelően — népes kulturális delegáció is utazik. Az előkészítő bizottság döntött arról is, hogy a VIT-en való részvétel költ­ségeinek fedezésére keddtől VIT-alapot nyitnak. Már ed­dig is több KISZ-szervezet tett felajánlást, kezdeménye­zést, s az elképzelések szerint a VIT-alap összegét elsősorban a VIT-műszakok bevételei, a KISZ- és az úttörőszerveze­tek társadalmi munkái gya­rapítanák. Megvallom, vonaton még sohasem fél­tem, ugyanakkor közúton, autóban már voltak nehéz perceim. A vonatra ülők nem is gondolnak arra, hogy a mozdony- vezető esetleg elfelejt valamit, talán sza­bálytalankodik. Az utasoktól távol van, nem láthatjuk, a sínek mellett pedig nem állnak közlekedési rendőrök. Ennyi lenne a különbség út és vasút között? Aligha! A közúton szabálytalankodók elé bármikor odapattanhat a közlekedési járőr, aki kí­méletlenül behajtja a bírságot. De, _ki ellenőrzi a mozdonyvezetőt! F. T. Moszkvai VIT: 1985. július 27—augusztus 3 a találkozó előkészületeiről

Next

/
Thumbnails
Contents